Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)
1971-08-03 / 181. szám
Ha nem Is zflkkenö nélkül Sikeres volt Seott és Irwin útja Vasárnap 12.53 órakor kinyílt a holdkomp ajtaja, Scott és Irwin kilépett a Holdra, hogy megkezdje második kirándulását. Ez a bizonyos második Kirándulás az eredeti programhoz viszonyítva csak egy órával később kezdődhetett meg, néhány kisebb technikai akadály miatt. így például rendbe kellett hozni Irwin űrruhájának hűtőrendszerét, amelybe a földi ellenőrző központ megállapítása szerint légbuborék került. A kiszállás előtt az űrhajósokra még az a feladat is hárult, hogy a víztartályból szombaton kiszivárgott vizet eltakarítsák a hajtómű fedele mögül. Az űrhajósok jelentették a központnak, hogy ezt a munkát elvégezték, mire azt az utasítást kapták, hogy a rongyokat, amelyekkel a vizet feltörölték, dobják ki a holdkompból. A két űrhajósnak a holdkompból kilépve, első dolga az volt hogy megnézze a „holdrovert”. A földi irányító központ által adott utasítások alapján addig szerelgették az elektromos berendezéseket, amíg végül is sikerült üzemképessé tenniük az elsőke- rékmeghajtást is. A sofőrködő Scottnak némi nehézsége támadt ugyan- a négykerék meghajtással, s emiatt eleinte néhány percenként meg-megálltak, később azonban megszokta a holdvándornak ezt a működtetési módját, s ettől kezdve nyolc kilométeres óránkénti sebességgel „száguldottak” a „Sólyom” és az Apenniek közötti kisebb-nagyobb kráterek mellett. nagy követelményeket támasztott David Scottal és James Irwinnel szemben. Mielőtt a két űrhajós terepjáróján, az akkumulátor-meghajtású „holdvándoron” elindult harmadik és egyben utolsó kirándulására, „kemény fizikai munkát” kellett végeznie. Vasárnap este ugyanis a holdkomp közelében elektromos fúrófej segítségével hosz- szú csövet vertek az égitest talajába, amelynek segítségével 2,4 méter mélységből hoztak felszínre talajmintákat. Kitűnt, hogy az asztronauták számára, a kemény talajba ékelődött cső kihúzása volt az eddigi legnehezebb munka. A houstoni földi irányító központban a rádión keresztül percekig hallható volt a zihálásuk. az erőikedésüket aláfestő ütemes számolásuk. A művelet végül is nem sikerült. Harmadik felfedező kőrútjuk során ismét a Hadley-re- pedés mentén indultak el egy új célpont, egy kráterektől hemzsegő térség felé. A tudósok ugyanis azt gyanítják, hogy a Hadley-repedésben olyan kőzetek vannak, amelyek az Esők Tengerének egyik kiszögelléséből, a „Romlás In- goványából” (Palus Putrede- nis) származnak. A kőzetminták gyűjtése közben hétfőn kis baleset is érte Scottot. Megbotlott egy kövön és hasra esett. Kezéből kiesett a fényképezőgép és a lapát. Segítség nélkül fel- tápászkodott, s megjegyezte: „Itt nagyon nehéz a terep”. A két asztronauta a Hadley- rianás szélén, hétfőn ismét talált kristályos kőzetet. Scott és Irwin vasárnapi felfedező körútja során is talált kristályos kőzetet a Hold- Apenniek lábánál. A geológusok feltételezik, hogy e kődarab a Hold létrejötte óta változatlan maradt. Lehetséges, hogy az Apolló— 15 űrhajósai megtalálták a „bölcsek kövét” amely lehetővé teszi a Föld és a Hold létrejöttét övező titkok feltárását. Miközben Scott és Irwin speciális autóján a Holdat járta. Worden módosította a parancsnoki kabin Hold körüli pályáját, hogy a hétfő délutáni űrrandevú — a parancsnoki egység és a holdkomp találkozásának — pillanatában a legideálisabb helyzetben legyen. Az Apollo—15 holdkompja sikeresen összekapcsolódott az anvaűrhajóvial. A holdkcmp, holdámyékbam haladva, két kisebb pályamódosítást hajtott végre, majd az anyaűrhajón elhelyezett televíziós kamera segítségével a földi tévénézők jól láthatták, amint a holdkomp közeledik és felzárkózik a parancsnoki kabinhoz. Az összekapcsolódást a földi irányító központ és az űrhajósok egyaránt nyugtázták, majd a 72 órán keresztül magányos Worden hangja hallatszott, amint örömmel üdvözli társait. A sikeres akciót követően, azonnal megkezdődött az értékes holdkőzetek átrakodása a holdkompból, az anyaűrhajóba. 23 óra 55 perckor lekapcsolják a holdkompot, amely két órával később, a Holdon becsapódik. (MTI) David Scott és James Irwin az Apollo—15 amerikai űrhajó két ausztronautája vasárnap, közép-európai idő szerint 20.00 óra előtt befejezte második felfedező útját a Holdon és visszatért a „Sólyom” holdkompba. A hétfői munkanap ismét Továbbra is két Kína Rogers amerikai külügyminiszter hétfői sajtóértekezletén az Egyesült Államok „új” Szudán (Folytatás az 1. oldalról) a „propagandakampány” felfüggesztését. Ellenkező esetre „közelebbről meg nem határozott intézkedéssel'’ fenyegetőzött. A UPI amerikai hírügynökség moszkvai keltezésű jelentése az ottani szudáni nagykövetség képviselőjére hivatkozva közli, hogy a visszahívással „a diplomáciai kapcsolatok nem szakadtak meg és a követség, egy követtanácsos vezetésével, továbbra is viszi az ügyeket”. Nimeri tábornok, Szudán elnöke vasárnap elrendelte Ahmed Dzak közlekedés- és postaügyi miniszter házi őrizetbe helyezését. őrizetét mindaddig fönntartják, amíg le nem zárul a július 19-i fordulat részvevői ellen indított vizsgálat. Az intézkedés oka: Dzak neve szerepelt az Atta őrnagy és társai által összeállított kormánylistán. Röviddel azután, hogy Dzak házi őrizetét elrendelték, egy kormányszóvivő közölte, hogy külföldi szabadságáról hazaparancsolták Musztafa Ahmed Ibrahim öntözésügyi minisztert, akinek a neve ugyancsak megtalálható a kormánylistán. Nimeri tábornok vasárnap feloszlatta a Szudáni Munkás- szakszervezetet, valamint a közalkalmazottak és a pedagógusok szövetségeit, egyszersmind meghirdette az államnak az újonnan létrehozandó szakszervezetek fölött gyakorolt ellenőrzését. A szóbanforgó szakszervezetek újakkal való felcserélését. Nimeri már 1971. májusában elhatározta. Az akkor kelt feloszlató dekrétumot a július 19-i fordulat vezetői hatálytalanították. i akar? A vasárnapi intézkedés célja — Nimeri szavaival —, hogy az új szakszervezetek „világos irányvonalat kövessenek a nemzetgazdaság fejlesztésében” és tagjaik érdekeinek védelmében. Az állam — tette hozzá a tábornok — fenntartja magának azt a jogot, hogy a szakmai szervezetek irányvonalát kialakítsa és felettük pénzügyi ellenőrzést gyakoroljon. Az Egyiptomi Szakszervezeti Szövetség Végrehajtó Tanácsa vasárnap nyilatkozatban fejezte ki „megdöbbenését a testvéri Szudánban végbement események” miatt. A tanács megdöbbenését fejezte ki afölött is, hogy Szudánban szakszervezeti vezetőket tartóztattak le. „Jogi biztosítékokat” követelt a letartóztatottakkal szembeni bánásmódot és az ellenük folyó peres eljárásokat illetően. A tanács hangoztatta: azt kívánja, hogy „a szudáni nemzeti egység visszaálljon és a forradalmi erők ne harcoljanak egymással olyan időpontban, amikor az imperializmus lesben áll...” Az egyiptomi szakszervezetek vasárnapi nyilatkozata volt az első Kairóból jött tiltakozás a szudáni eseményekkel kapcsolatban. Fahker el-Din szudáni külügyi államtitkár hétfőn ismertette kormányának azt a döntését, amelynek értelmében nem kívánatos személynek nyilvánítják és kiutasítják az országból Mihail Orlov szovjet követtanácsost, valamint Sztojan Zajmovot, Bulgária khartúmi nagykövetét. A szovjet diplomatának 48 órán belül kell elhagynia az országot; Zajmov nagykövetnek két hét áll rendelkezésére a távozáshoz. (MTI) NÓGRÁD — 1971. augusztus 3., kedd Kína-politikáját ismertetve kijelentette : Az Egyesült Államok támogatni fogja a népi Kína ENSZ-tagságának visszaállítását a közgyűlés legközelebbi ülésszakán, egyúttal pedig ellenezni fogja a tajvani rendszer kizárását a világszervezetből. Az Egyesült Államok véleménye szerint a Biztonsági Tanácsban Kínát megillető hely betöltéséről az ENSZ- tagállamok határozata alapján a Biztonsági Tanács maga dönt majd. Az Egyesült Államok ezzel fenntartja a Kínai Népköztársaság által mindeddig elfogadhatatlannak minősített „két Kína” elméletet (MTI) Talán meglepőnek tűnik a címben feltett kérdés, mert olyankor szoktak így kérdezni. ha semmiféle jel sincs arra. hogy valaki merre halad. Nimeri esetében tulajdonképpen nincs is tisztázásra váró probléma: a szudáni haladó személyiségekkel való véres leszámolás valójában már számot adott a khartúmi kormány politikai irányvonaláról. Azt is világosan megmutatta, hogy az ellenpuccsal ismét hatalomra került tábornok elsősorban politikai ellenfeleivel akar leszámolni. S ez, mégha bizonyos mértékben megértőek is próbálunk lenni, erősen indonéz ízű gesztus, olyan terror, amely méltán váltotta ki az egész haladó világ tiltakozását. Ügy tűnik azonban, Nimeri- nek kevés az a tiltakozás- özön, amit terrorintézkedései, politikai gyilkosságai kiváltottak. Ezek ellensúlyozására magyarázó kampányba kezdett. Diplomatáit szétküldi a fejlődő afrikai országokba, máshol a követek sajtótájékoztatókat rendeznek, amelyeken a július 19-i államcsíny körülményeiről számolnak be, s feltehetően igazolást keresnek arra is, miért tartotta szükségesnek Khartúm, az alaptalan és bizonytalan váTalálhosó a Krímben (Folytatás az 1. oldalról) zése, a müncheni egyezmény kezdettől fogva való érvénytelenítése, az Európában levő fegyverek és fegyveres erők csökkentése fontos határkő lehet és kell is legyen a tartós európai béke megteremtése útján. A találkozó résztvevői újra kifejezték határozott és változatlan eltökéltségüket, hogy megadják a szükséges sokoldalú támogatást Indokína népeinek az amerikai agresszió ellen vívott hősies harcukhoz. A résztvevők véleménye szerint a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormányának nemrég tett javaslatai az indokínai konfliktus békés rendezésére, amelyek az ismert „hét pontban” nyertek kifejezést, és amelyekkel teljes szolidaritást vállalt a VDK kormánya, megfelelnek Indokína összes népei alapvető érdekeinek és igazságos alapot képeznek a béke és a biztonság helyreállítására Délkelet-Ázsiában. A találkozó során megállapították a résztvevők teljes nézetazonosságát az arab népeknek a közel-keleti béke helyreállításáért és az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért vívott igazságos harca támogatásával kapcsolatban. A Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának haladéktalan teljesítése napjaink parancsoló követelménye. A találkozó résztvevői komoly aggodalmuknak adtak hangot a Szudáni Kommunista Párt és az ország más demokratikus szervezetei ellen folytatott kegyetlen terrorral kapcsolatban. A résztvevők határozottan elítélik a szudáni hatóságok törvénytelenségét és önkényét, amelyet az imperializmus és a reakció erői a szudáni nép érdekei ellen használnak fel. A találkozó résztvevői hangsúlyozták, hogy különösen fontos a harc a szocialista közösség, a nemzetközi munkás és kommunista mozgalom, az összes antimperialista erő egységének és összefogásának további erősítéséért a szocialista és a kommunista építés sikeres menetének biztosítása, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás- mellett élése, elveinek érvényre jutása a munkásosztály és a szocializmus ügyének újabb győzelmei érdekében. A testvérpártok vezető személyiségeinek találkozója szívélyes, baráti légkörben folyt le, és a teljes egyetértés, s kölcsönös megértés jellemezte minden érintett kérdésben. A találkozón részt vettek K. F. Katusev és B. N. Pono- marjov, az SZKP Központi Bizottságának titkárai, valamint K. V. Ruszakov és G. E. Cukanov, az SZKP Központi Bizottságának tagjai is. (MTI) <-.v. .-»«ét' LAPOKBAN OLVASTUK Ke csak. szavakban A Pravda hétfői számában Borisz Orehov kommentárt fűz az Egyesült Államok kormányának politikájára óriási befolyást gyakorló katonai komplexum újabb militarista kampányához. Az említett körök szolgálatában álló „héják” militarista kijelentései és felhívásai a fegyverzet növelésére, az erőpolitika folytatására irányúinak — írja Orehov. Ennek az a magvarázata, hogy valahányszor az amerikai hadiipari monopóliumok újabb kormánymegrendeléseket akarnak kapni, és ezek révén újabb, sok milliós nyereségekre akarnak szert tenni, a kormányzati hierarchia valamennyi lépcsőfokán helyet foglaló szószólóik nagy zenebonát csapnak, amely szerirti állítólag „szovjet veszély” fenyeget. Ennek „ellensúlyozására” ajánlják a további fegyverkezést, az erőpolitikát. A Washingtonból hallatszó militarista felhívások, a fegyverkezési hajsza fokozására irányuló kampány egyáltalán nem alkalmas arra, hogy előmozdítsa a nemzetközi feszültség enyhülését, pedig Washington hivatalos képviselői kijelentéseikben állandóan az enyhülésre irányuló állítólagos törekvésüket hangoztatják. Most, amikor Helsinkiben folynak a tárgyalások a Szovjetunió és az Egye. sült Államok képviselői között a stratégiai fegyverkezési hajsza korlátozására vonatkozólag, az amerikai militarista körök szószólói által szított háborús hisztéria komoly aggodalmakat kelthet % béke minden hívében — írja a Pravda hírmagyarázója. Szóljon közbe a Nyugat A Szuezi-csatorna megnyitására vonatkozó amerikai terv nem egyéb, mint veszélyes kísérlet az arab és a nemzetközi közvélemény megtévesztésére — jelentette ki Mahmud Riad, egyiptomi miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter a líbiai A1 Szaufa c. lapnak adott interjújában. — Ennek a manővernek az a célja, hogy elvonja a figyelmet az izraeli agresszió következményeinek a felszámolásáról, nevezetesen az összes megszállt arab területek kiürítéséről és a Palesztinái nép jogainak elismeréséről, s ily módon a fő probléma helyett a Szuezicsatorna megnyitását állítsa előtérbe. Az amerikai manőver végső célja a valóságban az, hogy megerősítse és szentesítse az izraeli megszállást. Mahmud Riad felszólította az Egyesült Államokat: változtassa meg politikáját, s felkérte a nyugat-európai államokat, hogy gyakoroljanak nyomást Amerikára evégett. Izrael az eddigi tapasztalatok szerint nem hajlandó engedményeket tenni a csatorna megnyitását illetően, sőt ellennyomás alkalmazására használja fel az amerikai nyomás hiányát: újabb Phan- tomokat követel az Egyesült Államoktól. Érthetetlen távolmaradás Az öt arab állam tripoli csúcsértekezletének útózöngé- jeként a hétfői A1 Ahram bírálja a csúcsot bojkottáló Libanont és Tunéziát. Mindkét ország, mint ismeretes, aláírója volt a jordániai— palesztin együttélést szabályozó kairói egyezménynek. A lap emlékeztetett arra a szerepre, amelyet Tunézia a jordániai megbékélés előmozdításában Bahi Ladgham volt miniszterelnök révén töltött be. Éppen Ladgham fedte fel a jordániai hatóságok gerillaellenes terveit, amelyek meghiúsították az arabközi felügyelő bizottság munkáját. Ezért — állapítja meg a kairói lap — Tunéziának „semmi elfogadható oka” nem volt arra. hogy ne képviseltesse magát Tripollban. Ami Libanont illeti, az Ahram megjegyzi, hogy ez az ország volt az egyetlen, amely támogatta az Arab Liga ösz- szehívására irányuló iraki javaslatot (Az Atta őrnagy vezette szudáni rendszer is támogatta — a szerk. megj.). Irak, mint ismeretes, rendkívüli tanácsülést szorgalmazott Jordánia kizárása érdekében. Ezekután az A1 Ahram nem érti, miért maradt távol Libanon. Figyelmet érdemlő értesülése az A1 Ahramnak mindamellett, hogy Tripoliban Jasszer Arafat volt a „mérséklő” tényező, aki rábírta az államfőket, főként Kadhafit a végső döntésekkel kapcsolatos álláspontjuk megváltoztatására. (MTI) Merre lép dák alapján hozott halálos ítéleteket. Van azonban Nimeri lépésének egy pillanatnyilag kiismerhetetlen iránya is. A „forradalmi tanács” vasárnapi ülésén hozott határozat szerint a khartúmi katonai rendszer visszahívja moszkvai és szófiai nagykövetét. Az ok: „A Szovjetunió és más szocialista országok hírközlő eszközeinek tendeciózus kampánya”. Vagyis: közöltük újságjainkban a statáriális bíróságok ítéleteit, a kivégzéseket, helyet adtunk a tiltakozó soroknak, s ezzel nagyfokú in- diszkréciót követtünk el. Úgymond : beleavatkoztunk Szudán belügyeibe! Mintha az embertelenség, a diktatúra és a vérengzés elleni küzdelmet nem tűzte volna zászlajára az az 1969-es szudáni forradalom, amelynek éppen Nimeri tábornok volt az egyik vezetője. Ez — elnézést — legalább annyira paradox, mintha a verekedő tiltakozna a megvert nevében. Senki sem akarja elvitatni a szudáni kormánynak azt a jogát, hogy önállóan döntsön országa belügyeiről. De — ismét elnézést— vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem lehet megmagyarázni. Nimeri tábornok, amikor hatalomra jutott, azt hangsúlyozta: az egész népre támaszkodva teremti meg Szudán új holnapját. Köztudott, hogy ennek a népnek egyik jelentős mozgató ereje volt a kommunista párt és a szakszervezeti mozgalom. S a khartúmi rezsim éppen ezekkel számolt le elsősorban, még azon az áron is, hogy előnyhöz juttatta első számú ellenségét, a jobboldalt. Amikor megtörtént a sikeres ellenpuccs. Nimeri ismét kiállt a pulpitusra. Folytatjuk az 1969-es forradalom programjának végrehajtását — hangoztatta és mindjárt cselekedett is. Nem, nem a déli törzsekkel való megbékélést kereste, nem is a szervezett baloldallal való szövetséget, hanem kivégeztette a kommunista párt és a szakszervezet vezetőit. Hol van ez a két évvel ezelőtti programtól? Balra vagy jobbra, jobbra vagy balra? — ez volt az utóbbi napok egyik leggyakoribb kérdése, ha Szudánról esett szó. Most már talán ne is keresgessük a választ. Az a tény, már felelet, hogy, amikor a világ minden tájáról Szudánba érkező tiltakozó jegyzékek magasra tornyozódtak, Nimeri a Szovjetuniót és a szocialista országokat tette ezért felelőssé. Sőt, közelebbről meg nem határozott intézkedéssel fenyegetőzött. Semmit sem szólt, ugyanakkor a párizsi Figarónak, amelynek tudósítója a Mahgub elleni tárgyalásról azt írta, hogy az az igazságszolgáltatás karikatúrája volt. Khartúmban véresek a nappalok és talán még véresebbek az éjszakák. Tömeges letartóztatásokról tájékoztatnak a hírügynökségi jelentések. Most már csak az lehet a kérdés: mennyire használ ez Szudán népének? Annak a nemzetnek, amelyik újjongott 1969. májusában, s ma keserű kiábrándultsággal figyeli Nimeri lépéseit, hiszen jövője, gyarapodása elsősorban attól függ: milyen az ország viszonya a szocialista országokkal, az antiimperialista világgal. Szolnoki István
