Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

G PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! MS7MP NOriRAD MFGYfl 'TJAGA Ff. A M r GV F ! TANÁCS L A PJ A XXVII EVF., 180. SZÁM ARA: t FORINT 1971. AUGUSZTUS 1., VASÁRNAP Huszonöt éves a forint (5. oldal) Nemzetiségiek Nógrádban (7. oldal) Tudomány, technika (11. oldal) IléíszázötvenmiBlió betétkönyvben A Központi Statisztikai Hivatal Sóarád megyei Igazgatóságának jelentése a megye 1971. I. félévi eredményeiről A beruházások helyzete Megyénk ez évi beruházási tevékenységét a korábbi évek­ben és 1970-ben megkezdett beruházások határozzák meg. Az állami beruházások rész­aránya minimálisra csökkent, s jelenleg a vállalati beruhá­zások kategóriája a domináló. Rendkívül megnőtt a más me­gyei (budapesti) székhelyű vállalatok beruházási tevé­kenysége, ezek részaránya már több mint 50 százalék. A megyei beruházások pénz­ügyi teljesítése 1971. I. félévé­ben 70 millió Ft-tal meghalad­ta az előző év I. félévi teljesí­tést, bár a növekedésben sze­repe van az építőipari árak emelkedésének is. A megyei beruházásoknál továbbra is fennáll az a ked­vezőtlen irányzat, hogy a be­ruházások többségénél 20—30 százalékos többletköltség — és 5 hónaptól 2 évig terjedő ha­táridő elcsúszás várható, ami­hez a kapacitáshiány mellett a beruházási tervdokumentációk teljes vagy részleges hiánya, és a szerződéskötéssel való késle­kedés is hozzájárul. Komoly problémát jelent, hogy egyes vállalatok kellő pénzügyi háttér nélkül indítot­ták a beruházásaikat, emiatt a későbbiekben vagy módosítani kell az eredeti tervdokumentá­ciókat, vagy pedig hitel fel­vételek következtében nő a beruházó eladósodása. A gazdasági tevékenység alakulása Megyénk szocialista ipará­nak 1971. IX. negyedévi tevé­kenységét alapjaiban az jelle­mezte, hogy az I. negyedévhez viszonyítva mind az összes foglalkoztatottak, mind pedig a munkások létszáma csök­kent. A II. negyedév folya­mán az állományból töröltek száma mintegy 2800, az új feivételiseké ugyanakkor 2100 fő volt. A kilépések intenzitása te­hát meghaladta a belépőkét. A mobilitás ilyen irányú válto­zása csak részben fogható fel a vállalatok munkaerő-gazdál­kodása eredményének, mivel a megye több nagy vállalata, il­letve ipartelepe munkaerő­problémákkal küzd. Mind gya­koribb a magasabb anyagi juttatással kecsegtető munka­erő-csábítás. 1971. I. félévében — az elő­ző év, azonos időszakához vi­szonyítva — a tendencia ke­vésbé feltűnő, mivel a teljes szocialista iparban az összes foglalkoztatottak létszáma 0,5 százalékkal nőtt, de ezen be­lül a munkásoké 0,1 százalék­kal csökkent. A látszólagos létszámazonosság két ellenté­tes irányzat eredőjeként ala­kult ki, ugyanis míg a megyei székhelyű (nem bányászati jel­legű) minisztériumi és tanácsi vállalatokban foglalkoztatottak létszáma átlagosan 2—3 szá­zalékkal csökkent, addig a te­lepített iparban dolgozók szá­ma közel 10 százalékkal nőtt. Kedvező, hogy a megyében jelentkező létszámproblémá­kat a vállalatok nem a túl­óráztatás fokozásával iparkod­tak megoldani. Ezt igazolja, hogy az 1970. I. félévi közel egymillió túlórával szemben, ez év I. felében csupán 640 000 túlórát használtak fel. A megye szénbányászat nélküli szocialista iparában az óratermelékenység 1970. I. negyedéhez viszonyítva közel 4 százalékkal nőtt, az egy fog­lalkoztatottra jutó termelés ugyanakkor 6 százalékkal emelkedett. A teljes szocialista iparban az egy teljesített mun­kaórára jutó termelés 2,3, az egy munkásra jutó termelés ugyanakkor 3,6 százalékkal nőtt. • A termelékenység mind az állami, mind a szövetkezeti szektorban, ezen belül az egyes ágazatoknál is javult. A legnagyobb mértékű emelke­dés a tanácsi iparban volt. Iparvállalataink közel há­romnegyed részénél (köztük a megyei ipar termelési eredmé­nyeit alapjaiban meghatározó nógrádi szénbányáknál, a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek­nél, a két üveggyárnál, a ZIM gyáregységénél és a bá­nyagépgyárnál) a termelé­kenység 2—10 százalékkal ja­vult. Az előző év I. félévénél ked­vezőbb termelékenység hatásá­ra a megye szocialista ipará­nak termelése — a szénbá­nyászat termelésének közel 12 százalékos csökkenése el­lenére — 3,5 százalékkal nőtt. A nem bányászati jellegű ága­zatok termelésnövekedése 1970. I. félévéhez viszonyítva 11,2 százalék. A megye szocialista építő­iparának szerződéssel való le­kötöttsége — különösen a két építőipari vállalatnál — jó. A növekvő építőipari fela­datok elvégzéséhez megyénk szocialista építőiparában mint­egy 5700 főt foglalkoztattak, amin belül a munkáslétszám 4200 fő volt. Az Állami Építő­ipari Vállalatnál a munkások létszáma lényegében az előző évi szinten maradt, a tanácsi vállalaté ugyanakkor mintegy egynegyedével nőtt, de a ter­vezett létszámot a vállalatok nem érték el. A létszámproblémák mellett a megye szocialista építőipa­rában a legnagyobb gondot to­vábbra is a nagymérvű mun­kaerő-vándorlás okozza. Az új felvételek aránya 1971. II. (Folytatás a 3. oldalon) Megfiatalodik a régi erőmű Ä salgótarjáni erőmű va­lamikor jó szolgálatot tett a környék és a bányák, üze­mek villamosenergia-ellátásá- ban. Ma már egészen más a feladata az „öreg pipásnak” — ahogy elnevezték. A vá­ros fűtése és iparigőz-szolgál- tatása függ tőle évek óta. Óránként hetvenöt tonna gőz előállítására alkalmas, amit ha villamosenergia-termelés- re használnának, akkor mint­egy 13—14 megawattos ter­helést bírna. Ma már a villa­mosenergia másodlagos ter­mék az erőműben. Az ellen­nyomásos turbinarendszeren átfutó gőzzel termelnek csak annyit, hogy nyáron a saját fogyasztásukat fedezi, télen valamivel többet. A város fűtéséhez csúcs- időszakban. óránként negyven tonna gőz szükséges. Fele ennyit igényel a Salgótarjá­ni Kohászati Üzemek és még mintegy öt tonnát a szomszé­dos ötvözetgyár és a salak- blokküzem. A termelt gőz lakásokra átszámítva mintegy négyezer családnak biztosíta­na fűtést és meleg vizet. Je­lenleg van még szabad kapa­citás. Az erőmű azonban át­alakul, új energiahordozóra térnek át, szén helyett fűtő­olajra. Augusztus elsején leáll a legnagyobb* a hetes számú kazán. Megkezdik az átalakí­tását. Az ERŐKAR szerelői a már korábban elkészült ter­vek alapján olajtüzelésűre alakítják át. A szerelők már két hete megérkeztek és ké­szülődnek a nagy munkára. Az anyagosok nagy része is megérkezett és augusztus ele­jén jön a többi is. A fűtési szezonig be kell fejezni az át­alakítják át. A szerelők már a jelenlegi 30 tonnás kapaci­tásról óránként 40 tonnásra erősödik. A többi kazán át­alakítására jövőre a fűtési szezon befejezése után kerül sor. Jövő év végére a salgó­tarjáni erőműben megszűnik a széntüzelés. Mit jelent ez? — Elsősorban azt, hogy az erőmű legelavultabb része a szén — és salaktér megszű­nik — válaszolta Varsányi Sándor üzemvezető. Ezzel együtt természetesen a por­képződés is és igen sok ne­héz fizikai munka. Megoldód­nak létszámgondjaink is. Gazdaságosságban is sok elő­nyünk lesz. Amíg a széntü­zelésű kazánok hatásfoka ál­talában 70 százalékos volt, olajtüzeléssel 92 százalékos lesz. Az erőmű teljesítőképes­sége, ha a rekostrukció befe­jeződik óránként 110 tonna gőztermelésre bővül. — Az erőmű technológiája teljesen átalakul. Nem szeny- nyezzük majd a környék le­vegőjét. Az üzem jóformán teljesen automatizált lesz. Természetesen még az embe­reket is át kell képezni, hogy megbirkózzanak az új tech­nikával. Augusztusban meg­kezdjük az átképzést. — A mintegy 24 millió fo­rintos beruházás befejezéséig természetesen még sok min­dent el kell végezni. A fo­gadó, illetve lefejtő állomás Zagyvapálíalván készül, kö­zös beruházásban az állami építőipari vállalattal. Teljes felfutás esetén az erőmű na­pi olajigénye 190 tonna lesz, amit a lefejtő állomásról speciális, hőszigetelt tartály­gépkocsi szállít az üzem táro­ló telepére. Itt három, egyen­ként kétezer köbméteres tá­roló épül. Az elsőt szeptem­ber elsejéig be kell fejezni. A tároló-állomás terepren­dezése már elkészült. A nóg­rádi szénbányák építési üze­me eddig mintegy húszer köbméter földet mozgatott meg, többek között a Róna­patakot is új mederbe terel­ték. Kész az első tároló ala­pozása, hamarosan a máso­dikkal is végeznek. Készül a szivattyúház. Az olajvezeték tartó oszlopsorát is állítják már. Mintaszerű volt a Holdra szállás Scott és Irwin első sétája a bolygón Az Apollo—15 Falcon elne­vezésű holdkompja közép-eu­rópai idő szerint pénteken 23 óra 16 perckor ereszkedett le a Hold felszínére az Appen- nin hegység térségében, a Hadley-síkságon- A holdkómp mindössze néhány száz mé­ternyire ért Holdat a prog­ramban kijelölt helytől. A földi irányító központ a le­szállást „mintaszerűnek” mi­nősítette. Mintegy két órával a le­szállás után felnyitották a Falcon tetőnyílásának záró­lapját. és Scott derékig kie­melkedve mintegy fél órán át végzett megfigyeléseket a leszállási hely környékéről- Az egyébként hallgatag Scott elragadtatott felkiáltásokkal tarkított beszámolót adott a földi irányító központnak a látottakról- Elmondotta, hogy a környéket három oldalról lankás, legömbölyített tetejű hegyek, dombok borítják. Közölte, hogy véleménye sze­rint semmi sem fogja aka­dályozni a „holdautóval” va­ló közlekedést, mert nagyobb sziklatömbök nem zárják el az utat. Scott és Irwin, akik a ter­vek szerint három napot töl­tenek a Holdon, feszesen 35 kilométert kívánnak megten­ni a televíziós kamerával, és Az Apolló—15 űrhajó felvétele a Hold felszínének arról a részéről, ahol a holdkomp leszállt. A dombok és völgyek között valahol ott a két űrhajós a legkülönbözőbb tudomá­nyos műszerekkel felszerelt holdjáró segítségével. A holdexpedíció harmadik tagja. Worden űrhajós az Endeavour anyaűrhajó fedél­zetén a Hold felszínétől 120 kilométeres magasságban fu­tó pályán kering és minden két órában halad el tár­sainak támaszpontja felett. (Folytatás a 2. oldalon.) J Egy diplomata nemes gesztusa J. V. Ponomarjov elbúcsúzott a Komarov-brigádtól Régi ismerőst köszöntöttek szombaton a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek szalagedző részlegében a Komarov arany­koszorús szocialista brigád tagjai. A Szovjetunió magyar- országi nagykövetségének ta­nácsosa J. V. Ponomarjov, Jedlicskß Gyulának, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a megyei pártbi­zottság első titkárának, vala­mint a vállalat mozgalmi és gazdasági vezetőinek kísére­tében látogatott el a kollek­tívához. A szovjet diplomatát tisz­teletbeli tagnak több mint három évvel ezelőtt vette fel a Komarov szocialista bri­gád. Azóta eleven kapcsolatot épített ki a közösség tagjai­val. Időközben a Szovjetunió magyarországi nagykövetsé­gének meghívására a brigád tagjai közül Balázs Miklósné, Fűzi Rudolf, Bazsó János, valamint a nagyüzemi pártbi­zottság képviselője, Majczen József is járt a szovjet fő­városban, Komarov özvegyé­nél. A követségi tanácsost hazá­ja a közelmúltban más funk­cióba szólította, így rövide­sen elutazik Magyarország­J. V, Ponomarjov, a Szovjetunió magyarországi nagykövet­ségének tanácsosa bejegyzi emléksorait a Komarov-brigád naplójába ról. J. V. Ponomarjov te­hát búcsúzni jött a barátok­tól, a szocialista brigádtagok­tól. Látogatása alkalmával, megtekintette az elhunyt Vla­gyimir Komarov űrhajós ez­redes életét, munkásságát be­mutató állandó üzemi kiállí­tást. Ezután Hegyes Ferenc, a szalagedzőüzem vezetője köszöntötte a Komarov-bri- gád valamennyi tagja nevé­ben. Az üzem vezetője méltatta a brigád 1970, valamint ez év első felében elért eredmé­nyeit. A továbbiakban be­szélt a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XXIV. kongresz- szusáról és sok sikert kívánt Ponomarjov további munká­jához. Ezután az üzem egyik női dolgozója Virágcsokrot nyúj­tott át a búcsúzó vendégnek, majd Nyitrai Pál, a Komarov- origád vezetője aranykoszorús szocialista brigádjelvényt ado­mányozott a szovjet diploma­tának. A köszöntő szavak után J. V. Ponomarjov emelkedett szólásra. Hangsúlyozta, hogy a búcsú mindig fáj, különösen akkor, ha olyan kollektívától kell megválni, mint a Koma- rov-brigád. Hozzátette to­vábbá: „Optimista vagyok, hiszen a jövőben odahaza, a Szovjetunióban is, mint a Komarov-brigád tiszteletbeli tagja dolgozom majd új be­osztásomban.” Abban a re­ményben búcsúzott, hogy ezek után is többször nyílik lehetőség a találkozásra. A bensőséges ünnepség be­fejező aktusaként J. V. Po­nomarjov bejegyezte emlék­sorait a brigád naplójába és egy kis könyvtárral ajándé­kozta meg a szalagedző üze­met.

Next

/
Oldalképek
Tartalom