Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)

1971-07-13 / 163. szám

Ti* »n^syuiilHö fejlesztésre a* mett Ha zár, kulcsa is van Megkezdődött az alkatrész- ée kulesgyártás Naponta indulnak útnak a hazai kereskedelembe a kapu­pántokkal megrakott konténerek Másfél eve váltott „profilt” * Szécsényi Gépjavító Állo­más. A gyárkapu fölé új táb­la került: ELZETT FLIM Zár- és Lakatgyár Szécsényi Gyáregysége. A mezőgazdasá­gi gépek javítása helyébe olyan termékek léptek, ame­lyek egyaránt keresettek a hazai és a külföldi piacon. Fennállásának második évét a gyár már kiegyensú­lyozottabb termelési feltéte­lekkel kezdte meg. Az átál­lás, a berendezkedés kezdeti időszaka tavaly lezárult, a ré­gi üzemrészek az új követel­ményeknek megfelelően átala­kultak, a dolgozók összetétele és száma módosult, kiegészült a munkára jelentkezők olyan rétegével, a nőkkel, akik a környéken korábban nehezen tudtak edhelyezkedni. Ma már — az alkalmazot­takat is beszámítva — négy­száznál több ember számára nyújt megélhetési lehetőséget a gyár. A további termelés- növelés és létszámbővítés azonban már csak a tervezett beruházás megvalósításától várható. Az év első felében külön­böző típusú lakatok és pán­tok készültek az üzemben. A Budapestről kapott, kész al­katrészekből másfél millió fo­rintos költséggel mintegy hat—nyolcmillió forint értékű lakatot állítottak össze ha­vonta a szerelde dolgozói. A lakatok nagyobb része kül­földön talált gazdára. A pánt­gyártó részleg is „kifutotta magát”, elérte a havi két­millió forintos termelési szin­tet. Naponta indulnak útnak teherautón, majd vagonokban a kapupántokkal megrakott konténerek a hazai kereske­delemnek. Lakatok és pántok méllett az idén a szekrényzárakat is készítenek, de a termelés eb­ből a termékből még nem számottevő. Májusban he­lyezték üzembe azt a hat présgépet, amelyen néhány alkatrész utómegmunkálása történik. Egy hónappal ké­sőbb, a múlt hónap második felében újabb részleg állt naponta száz—százhúszezer kulcs készül. Nem túlzás te­hát azt állítani, hogy nemso­kára többségben szécsényi kulcsra fognak járni záraink és lakatjaink. Harmincmillió forint a gyár ez évi termelési prog­ramja. Az első félévet sike­rült időarányos termelési eredménnyel zárni. A harma­dik negyedévben hat—hétmil­lió forintos termelés várható. De sokkal kifejezőbb ennél a számnál, hogy ebbe napi har­mincöt—negyvenezer pánt, öt­ven—hetvenezer lakat és há­romezer szekrényzár „fér be­le”. ' A negyedik ötéves tervben nagyot lép előre a gyár. A tervezett — s immár nagyjá­ból véglegesnek tekinthető — ötvennégymillió forintos be­ruházás első szakasza már megkezdődött. A szécsényi TÖVÁLL kivitelezésében el­készült egy hatszázötven négyzetméter alapterületű raktár. Készül a hétszázötven személyes fürdő és öltöző ala­pozása. Ezt a létesítményt szintén még ebben az évben szeretnék átadni rendelteté­sének. Az idei fejlesztés költsége eléri a tizennégymillió forin­tot. Ebből az összegből oldó­dik meg a gyártelep ivóvíz- ellátása és a szennyvízelveze­tés is. A továbbiakban — 1973 végéig — felépül még egy ezer—ezerkétszáz négy­zetméteres alapterületű üzem­csarnok, egy újabb hatszáz­ötven négyzetméteres raktár, és az irodaépület. A beruhá­Mcgkezdödött az alkatrészmá rtás az üzemben. Az présgép mellett í.aczkó Ilona dolgozik egyik munkába. Akkor teljes a zás befejezése után hét— gyártmányskála, ha a zárnak kulcsa is van. Huszonnégy gépet — maró- és fúrógépe­ket — állítottak fel az új forintot, kulcsgyártó részlegben, ahol nyolcszáz dolgozóval a gyár ermelésé elérheti az évi száz­harminc—száznegyvenmillió K. S. Hétszázmillió forint megyénk lakosságának takarékbetét* állománya A felszabadulás óta évről évre ugrásszerűen emelkednek megyénk lakosságának pénz­megtakarításai. Ma már alig­ha akad ember, aki ne is­merné saját tapasztalataiból azt a bölcs szabályt, hogy a takarékos ember jobban él. Sokkal nyugodtabb, kiegyen­súlyozottabb az olyan ember élete, aki nemcsak a mának él, nem ötletszerűen gazdál­kodik, hanem gondol a hol­napra is, gondol családja jö­vőjére. Az alábbiakban néhány olyan számadatot sorakozta­tunk fel, amelyek egyértel­műen szemléltetik, hogy me­gyénk dolgozói megértették, magukévá tették a takarékos­ság jelentőségét; 1965. decem­ber 31-én megyénk takarék­betét-állománya 285 millió forint volt, a betétkönyvek száma meghaladta az ötven­ezret, az egy lakosra jutó átlagos megtakarítás összege pedig 1182 forint volt. Öt év alatt, a III. ötéves terv vé­gére, a betétállomány elérte a 657 millió forintot, a be­tétkönyvek száma pedig 77 ezerre emelkedett. Ez azt je­lenti, hogy a családoknak mintegy 96 százaléka rendel­kezik takarékbetétkönyvvel. Ezzel párhuzamosan az egy főre eső átlagos megtakarítás összege 2716 forintra emel­kedett. öt év alatt tehát a megye takarékbetét-állománya kama­tozó-, nyeremény-, gépkocsi- nyeremény-betétkönyvben, to­vábbá ifjúsági takarékbetét­ben, KST-ben, csekkszámlán, átutalási betétszámlán együt­tesen több, mint kétszeresére emelkedett, a betétkönyvek száma pedig 43 százalékkal nőtt. Ugyanakkor az egy főre eső átlagos megtakarítás ösz- szege 1534 forinttal növeke­dett. Az elmúlt két és fél évti­zed folyamán alapvetően megváltozott a takarékosság célja, tartalma is. Amíg ugyanis a felszabadulást kö­vetően csak keveseknek nyí­A tisztségviselő tisztessége ELVEK alkotta, világos követelmények so­rakoznak elénk, ha kiejtjük a szót, tisztség- viselő. A tisztség sokféle — mert tisztség alatt a közgondolkodás mindenféle kisebb és nagyobb posztot ért —, s sokféle a követel­mény is. Politikai megbízhatóság, szakkép­zettség, rátermettség, emberi tulajdonságok bonyolult hatása játszik közre abban, hogy a tisztséghez elnyeri-e valaki azt, amit nem teremthet meg sem parancs, sem agitáció, megszerzi-e, megtartja-e a tisztességet? A tisztség széles körű, a társadalom minden ré­szét átfogó kategória, ám, mi a tisztesség? Csu­pán erkölcsi kötelmek summázata lenne? Be­csületes igyekezet, feddhetetlen emberi ma­gatartás? Miért különbözik a tisztségviselő tisztessége más emberekétől, miért várnak például a korábbinál többet tisztességben az állampolgártól, ha tanácstaggá választották? Szándékosan emeltük ki a példatárból a tanácstagi tisztséget, mert az új választójogi törvény alapján lezajlott választások, illetve a tanácsok működésében végbemenő változá­sok a korábbiaknál is magasabbra helyezték a mércét. A választó többet vár és követel a testületektől, s azok minden tagjától, de az apparátus dolgozóitól is. A megyei tanács megnövekedett szerepe a területfejlesztésben, a járási hivatalok sajátos feladatköre, a közös tanácsú községek, a nagyközségek kialakítása, az önálló tanácsi gazdálkodás mind-mind új teendők sokaságát hozta magával, s új embe­reket is közéleti posztra emelt. Az anyagiak feletti döntés, az erkölcsi nor­mák tiszteletben tartása, tényleges eredmé­nyek és helyes szándékok, mulasztások és melléfogások, emberi erények és gyengék együtt, egymástól alig elválaszthatóan keve­rednek valamennyi tanácsi ember tisztességé­ben. Mert tisztséget vállalni annyi, mint töb­bet váltunkra venni az átlagosnál. Munkában, terhekben, idegességben, felelősségben, de persze a munka teremtette örömökben is. A terhet az teszi elviselésre érdemessé, hogy tisztesség járhat vele. Tisztesség: elismerés­ben, társadalmi megbecsülésben, a társak bi­zalmában, az ismerősök szeretetében, közis­mertségben, a tisztesség ezerféle megjelenési formájában. Természetes a szép emberi tö­rekvés, hogy sokan vállalják a tisztséget, mert, áhítják a tisztességet is, mert, • egyéniségük fontos jellemzőjévé lett a közösségért való tennivágyás. A tisztesség azonban nem olyasfajta járandóság, amilyet mindenki megkap, aki tisztséget visel. A tisztesség kölcsönösség szülötte: adni kell érte, hogy elnyerhető legyen. Joggal háborog az állampolgár, amikor vaskalapossággal, bürokratizmussal találja szemben magát. Okkal berzenkedik a rideg modor, a-lélektelen ügyintézés láttán. Mégis, bár érthetően, nem erre reagál a legérzéke­nyebben, hanem arra, ha egy-egy tisztségvi­selő tisztessége vált kétségessé, vagy oszlott semmivé. Kevés olyan tisztségviselő akadt, aki a törvénnyel szembekerülve tette semmi­vé tisztességét, ám már többen vannak azok, akik úgy vélik, a tisztség á fontos, a tisz­tesség másodrangú csupán. Az ilyenek haj­lanak azután az egyénieskedésre, a testület meghallgatása nélkül hozott döntésekre, má­sok véleményének lebecsülésére, a panaszok, észrevételek félretolására. s nem ritkán a magánélet szabadosságára is. Tisztségüket nem szolgálatnak, de mások fölé emelkedésük forrásának tartják, s tisztességüket előjog­ként értelmezik. NINCS örökre megkapott, elnyert, megbíza­tás, nincs olyan tisztség, amely függetlenül a tisztességtől, biztos, azaz állandó lenne. A párt X. kongresszusa — „a vezetőkkel szem­beni követelményt növelni kell a vezetés minden szintjén” — határozatba foglalta azt a társadalmi akaratot, amelyet a mindennapi életben egyre sűrűbben tapasztalni valameny- nyi területen, de különösen az államhatalom és az államhatalom munkáját tekintve. Ér­vényt szerezni a társadalmi akaratnak, ma­radéktalan megvalósításának csakis akkor le­het, ha sehol és senki esetében nem válik el egymástól tisztség és tisztesség mérlegelése, ha mindenütt és mindenkitől megkövetelik, hogy a tisztség mellé szerezze meg, vívja ki, és tartsa meg a tisztességet. M. O' Egyenlő jogokkal Hat a^szuMiy a B)i»%a@lihaii 320 milliárd ktibméi&r földgáz A Szovjetunió fűtőanya­gának túlnyomó részét a földgáz és az olaj szolgál­tatja. A felhasználók között első helyen áll a kohászat, a vegyipar és az energetika. 1966-ban a szovjet népgaz­daságban 128 milliárd, 1970- ben 200 milliárd köbméter földgázt használtak fel. A háztartásokban egyre gyak­rabban találkozunk gázfű­téssel — évente 3 millió új fogyasztót kapcsolnak be a hálózatba —, egyharmaduk vidéken van. A 9. ötéves tervidőszak alatt, a gázipart rendkívüli ’vors mértékben fejlesztik. )75-re a Szovjetunióban 10 milliárd köbméter gáz ' termelését irányozták elő. A nagy ipari körzetek közelében egyre több föld alatti tárolót létesítenek, hogy télen, a csúcsfogyasz­tás idején is elegendő tarta­lékkal rendelkezzenek. Az elkövetkező öt évben a gáz­vezetékek hossza 30 000 ki­lométerrel növekszik. lőtt lehetőségük a tervszerű taka.: íos kodásra —, annak is főként a létbiztosítás, a mi­előbbi talpraállás volt a célja, — addig napjainkban bútorra, autóra, társasházra, háztartási kisgépekre, tv-re, külföldi Utazásra takarékoskodnak az emberek. A takarékbetétek növekedé­sének üteme legszembetűnőbb az iparvidékeken és a két vá­rosban. Az egy főre jutó át­lagos megtakarítás legmaga­sabb a salgótarjáni (3233 fo­rint és a balassagyarmati (2840 forint) járásokban. Legalacso­nyabb a rétsági (1946 forint) és a pásztói (2200 forint) já­rásokban. Megyénk betétállománya az év első felében is tovább nö­vekedett. Fél év alatt csak­nem 55 millió forint az emel­kedés összege, ezzel a taka­rékbetét-állomány elérte a 710 millió forintot. Vácott az Elhurcoltak te­rén dolgozik a tizenhat em­berből álló brigád. Építők. Munkahelyük az a tízeme­letes bérház, amely szinte észrevétlenül nőtt ki a föld­ből. ök maguk ügy mondják, mindig szem előtt Mert na­gyon kell a lakás, az embe­rek számon tartják mennyit emelkedtek a falak hétről hétre. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat Palko- vics-brigádja minden elisme­rést megérdemel. Nemcsak azért, mert munkájával ki­érdemelte a Szocialista cí­met, és az aranykoszorús jel­vényt, hanem azért is, mert ebben a közösségben nincs baj a munkafegyelemmel, a tervtel jesítéssel F.z pedig na­gyon sokat jelent. Tizenhat ember együtt a nap nyolc órájában. Tizen­hat életsors, ugyanannyi jel­lem. Közöttük hat nő. Az építés még férfi számá­ra sem könnyű munka. Ott kell állni akkor is a falnál, ha fúj a szél, esik az eső. vagy éppen harminc fokos a kánikula. Az asszonyok, lá­nyok pedig kivétel nélkül segédmunkások. Ami annyit jelent, hogy nehéz lenne ösz- szeszámolni, mennyit emel­nek, cipekednek, jönnek- mennek naponta. Emellett a brigád tagjai „bejárók’ A balassagyarma­ti járás sok községéből utaz­nak naponta Vácra, este oedig vissza. A brigádvezető, Palkovics István például Horpácsról. Kevés beszédű ember, nehéz szóra bírni. — Annyian elmondták, amikor az életükről kellett beszélniük, hogy már gyer­mekkorukban kezdtek dol­gozni. Az én történetem is amolyan „szokvány” törté­net. Tizenhárom éves ko­romban álltam először a fal mellé. Mégis azt. mondom. ez a legszebb szakma, ami létezik. Jól összekovácsolódott. szorgalmas' brigád a Palko- vics-brigád. A kőművesek mellett egyforma megbecsü­lést kapnak a brigád asszo­nyai is. Nemcsak a munká­ban, hanem azon kívül is Szavuk van, számítanak rá­juk. Mi tesz egy brigádot jó közösséggé7 Nehéz megha­tározni. A közös munka mel­lett a közös tanulás és szó­rakozás is­— A Palkovics-brigad minden tagja részt vesz ősz­től a szakszervezeti oktatá­son. Három átképzős kőmű­ves munkáját pedig segít­jük Hathónapos tanfolyam után szakrnunkásoklevelet kapnak... A brigád három tagja a közelmúltban ellátogatott Kárpátukrajnába egy társas- utazással. Uzsgorodon ter­mészetesen szovjet építőkkel is találkoztak. — Érdekes dolog lenne egy kis tapasztalatcsere — mondja Palkovics István. — Ami engem illet, mindig szerettem új dolgokkal is­merkedni. Szívesen dolgoz­nék Uzsgorodon valamelyik építkezésen két-liárom hetet. Biztos vagyok benne, hogy sokat tanulnék. Az asszonyok elmesélik, ha munka után kis szabad ide­jük marad, kézbe fogják a horgolótűt. Készülnek a , vietnami gyerekeknek szánt takarók. Ha már „nemzetközi” kér­déseknél tartunk, közbeszól a brigádvezető: — Arról beszélgettünk a napokban, hogy kérni fog­juk: a brigádunk szeretné felvenni Dobrovolszkij űrha- iós nevét- Aranykoszorús brigád vagyunk. nem hoz­nánk szégyent erre a név­re. •. Cs. E. NOGRÁD - 1971. július 13., kedd 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom