Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)
1971-07-11 / 162. szám
Csanády jáUoí: Egyirányú közlekedés ' A NAGYOBB szavak puf- fadtan hevertek szerteszét — akár több napos hullák a sivatagban, a karavánutak mentén. A nagyobb szayak; és ,a már régebben elhullottak, melyekről a húst is lerágta már a hőség, a homokvihar, a dögkeselyűk csapata: csontva- zukkal is elfeledetten simul- tak a nyári Szaharába. — Apokaliptikus! — mondta volna Dagaütíülü még az elején, betonerkélyéről a kettős út íölé kihajolva. Hadoszlopok közelednek, zugnak el alattuk, maguk mögött eszményi csendet hagyva. Beszakadt hidak, kidőlt oszlopok néhány tehetetlenül vonagló páncélos az árokszélen. Eszményi csend — majd később, esetleg napok múltán távoli csatazaj. Csatazaj! Nagy kéz- dőbetűkkel! Szép, nagy szavakkal! .. Kezdetben hajlamos volt még a oatetikus megkőzelites- re „Fölkapom ezt a szüntelen dübörgést, hatalmas, ^ lila bélű szilvásgombóccá gyúrom, s pirított morzsával megtetézve — lenyelem”! — Magamba gyűröm! — így érezte. Később csökkent az építkezés irama. Más utakra terelődtek a konvojok. S időnként, amikor elhúzta a betonloggiára néző, üvegfalnak is beillő ablak sárga függönyét; egy-egy új, tízemeletes ház tűnt szemébe, égbe bökve a tetőn — lépcsőházanként — sorakozó tv-antennáit. Lassanként egész csapat emelkedett belőlük a déli látóhatáron: olyan egyformán, mintha egymást szülték volna. Aztán az éjszakák — kísérteties nappalokká váltak Aradat indult — s az álom óráiban. Ezek voltak a fekete nappalok. Említették ugyan néha egymásnak: Rómában sem volt nagyobb zaj, szombat délután és vasárnap este a Villa Chigi árnyas dombokra épült lakónegyedének erkélyein. Mely Blatt hét végén — és egész héten át — százezer gépkocsi áramlott, a főközlekedési út kereszteződésénél megtorpanva — a tengerpartra. Igen, ez amolyan színes kis mentőbólyának elment — ideig-óráig. De míg ott vendégek — turisták voltak, itt a sajátjukban laknak. Hét a nagy szavak pátosza lassan kikopott, tisztára kivezetett a betonsivatagban. Egyébként belülről otthonos volt Feketére lakkozott vastartókon keskeny lécpolcok; épphogy csak megtámaszko- dott rajtuk a sok könyv. Két oldalt a falak hosszában. Kedves, magukfabrikálta, rafíia- búrás álló- és íüggőlámpa. Kis kávézóasztal, vaslábakon. Különböző székek. Egy keskeny heverő. Nem lehetett a falnak támaszkodni, mert apró lábai — alattomosan csúszva — azonnal megindultak a sima parketton. Amíg csak a fal melletti részen egy félbe szabott léc le nem süllyedt néhány hüveiyknyire. Attól kezdve — nagy zökkenéssel, s megnyug- vó sóhajt kiváltva — akadt meg a dikó lába ebben a természetes üregben. A másik szobában, a hasonló priccsel egyvonalban. az ágynemüs fonott kosár mellett éppen elfért a gyermekágy. Színes polcokat építettek a konyhafelőli sarokba; ezek szépen elfedték azt a két vastag csővezetéket is, amely az emeletek hosszában futott át a szobán. A polcokon gyermekjátékok, varróholmik hevertek. Meséskonyvek, amelyek, időnként tarka lepkéket, csodamalackákat, a legkisebb fiú történeteit bocsátották az Apokalipszisbe. A NAOY SZAVAK rég elhagyták őket is. Szigorú világban, kegyetlen erők ellenében győzedelmeskedett a kis pásztorfiú Személyautók kezdtek sorakozni a hátsó front felől, közvetlenül az épület álá húzott parkolóhelyeken. Rajt; tűk túl sorjáztak a parkosított gyermekjátszóterek. Ezeket is autóutak szegélyezték. Fűnyírógépek puffogtak már az első tavaszon, éjjel-nappal. Motorkerékpárok ékelődtek az autók közt sötétlő, tenyérnyi asztaltokra. Szüntelenül javították őket. A másik oldalon — ahol eddig észre sem lehetett venni, hogy nem egy, de füves köztessel elválasztva, két aszfaltsáv alkotja a sugárutak most megindultak az autóbuszok is. Napközben egyenletesen — öt-tízpercen- ként — vált ki jellegzetes, daráló robajuk az Apokalipszisből. Hajnali öt és este tizenegy óra volt az 6 idejük. A dömperek szakaszosan vonultak fel, de akkor éjjel-nappal egyfolytában. Azok viszont — a luxuskocsiktól a furgonokon át a tíztonnás teherautókig — akik bekötőútnak használták ezt az irányt; nyakló nélkül lovagolták meg, százas tempóban, húsztonnás légórvényeket kavarva. Időnként ágyúdörej szerű robbanások jelezték, hogy a keresztezés előtti szakaszon lassítva, valaki „szórakozik” is: leveszi a gyújtást, hogy aztán ismét fordítva egyet a slusszkulcson, a benzingőzzel tömött kipufogódob ékes robbanással lepje meg a környékbelieket. A nagyobb szoba ékessége ezzel szemben az íróasztal mellé állított, meny- nyezetig érő vadcitromfa volt. A hatalmas deszka-dézsától alig nyílott az erkélyajtó — de szép kékre festették, s minden nap lavórnyi vizet nyelt el. Nevezetes napot örökített ez a fa. Nagyapa ültette el nyers citrommagot, nyugdíjba vonulása emlékére, harminc évvel ezelőtt. Ott állt ágya mellett akkor is, mikor nagybeteg volt. És 94 éves. Nekik: egyetlen családi örök-, ségük. Apró leveleit sorra ledobta: már úgy látszott, belepusztul a helyváltoztatásba, amikor néhány hét alatt tenyérnyi, friss leveleket hajtott. És valódi citromillattal örvendeztette meg őket. A következő tavaszon egyik ága olyan merészen tört felfelé, hogy elérte a 2,54 méter magán mennyezetet. Itt hetekig állt, gondolkodott, néhány hajtása a csúcson, el is sorvadt. Egyre nagyobb izgalommal lesték: mit fog cselekedni? Aztán — újabb apró levelekkel tapogatózva, önmagát egyre hosszabbítva az ablaküveg felé indult. Súlyos levelei később kissé meghajlították, s ma már az üveg közelében nyújtózkodik — több fény után. De ekkor már abbahagyták a számolást. Az egyirányú közlekedés az út masík sávjának belépésével megszűnt. Mintegy száz méterrel beljebb, a bontást elkerült, régi kis utcácskák szomszédságában egy újabb, harmadik sávot terítettek le az aszfaltozók Ez azonban hosszú ideig elhagyatott volt. Szegélyeit benőtte a gaz, a dudva. Aztán, a harmadik tavaszon gépek vonultak fel, építőanyaggal Próbafúrásba kezdtek néhány helyen, talajmintákat vettek. Majd ásni kezdték a hatalmas gödröket. (Itt is házak lesznek hát! — sóhatjották fel odabenn. Füstbement a szép álom: hátha megfeledkeznek erről a három íutballpályányi szabad területről, vagy parkosítják, vagy adná az ég! — uszodát, strandot építenek rajta!) Lent, mintegy ötméteres só von, közvetlenül az ablakok alatt éjjel-nappal dolgoztak a fűnyírógépek. A másik oldalon, a porkolóbelyeken motorokat és autókat javítottak szüntelenül. Mellettük, a játszótereken állandóan kaszabolták a gépek a kiégett, sár. ga fűszőnyeget. De ekkor már rég nem számolták a „sávokat”. A nagyobb és kisebb szavak puffadtan hevertek szerteszét a betonsivatag útszegélyein. Az egyszeregy szép, szimmetrikus táblázata is — mint a huzattól becsapott üvegajtó — darabokra törött. Szanaszét szám- és rímszilánkok hevertek. Alig győzték összesepemi őket. Az utca tele volt a csend szilánk jaival; eltakarításukat még a Köztisztatási Hivatal, ultramodern, nyugati gyártmányú szemetesautói sem győzték, Ez azonban már nem zavarta őket. Egészen kicsi, ősi szótagok apró, fényes hangyái futkostak agyukban, bőrükön és hangyabolyt építettek fülük üregeiben. CSELEKEDTEK HAT. Minden mozdítható értéküket pénzzé téve, lemezjátszót, hanglemezeket vásároltak Bach és Vivaldi varázsszőnyegén merültek el a régi századokban; súlyos és könnyű csipkével áttört barokk függönyöket húztak maguk köré, És néha még ma is, felszálló, zöld buborék jelzi, hogy lent, a tengermélyben, moccan va. lami titokzatos élet. István Ganda Zoltán rajza Prágai kép Orosz István rajza 8 NÓGRÁD - 1971, július 11., vasárnap Németh Géza: Csend, A fájdalmak, amelyek időközönként beléhasítot- tak, iszonyúan kínozták, de agya azért megszakítás nélkül és tisztán dolgozott. Jól látta maga körül a tárgyakat, sőt még a falon függőket is, és a nevük sem hományosodott el benne. A hallása se tompult semmit: élesen vált ki a csendből a sublóton álló óra szüntelen ketyegése, a konyhában edények zörrentek, egy-egy autó húzott el az ablak alatt, s néha a felesége vagy a lánya puha léptei suhantak át a szobán. Az öregasszonyt különösen figyelte, mert az ő orca semmit se titkolhatott el előle, még azt sem, amit az orvos esetleg bizalmasan mondott neki. Igaz, mit is mondhatott Bállá doktor, s amit mondott, ki előtt titok az már? Egyre erőtlenebb teste és egyre erősebb fájdalmai nem hagytak kétséget állapota felől, s azt is félreérthetetlenül jelezték, mit várhat még az élettől. Jól tudta, hogy a végét járja és a fádjalmak szüneteiben már tulajdonképpen csak sorsa mérlegének megvonására jut idő. Ma azonban még injekció nélkül is a szokásosnál köny- nyebb napja volt: késő délutánig inkább csak bágyadtsá- got érzett, a fájdalmak se Kilt&k olyan eresek és délben HONVÁGY Jánossy Ferenc metszete BARAKYI FERENC: ANGYALFÖLD A Váci út mögött; a Duna-part iránt imbolygó népbüfé sejlik a sárga ködből, ide gyűlnek be mind az Elzett és a Láng legbarnább gondjai, fakulni szőke fröccstől. Szemben, vadonatúj panelház ablakából idilli is lehet ma már a lenti kép: , rizling fakó köde — akár egy sárga sátor — takarja fröccsözők vitáit, ponyvaként. Kedves komám,.. Kedves komám, jöjjön velem; Feküdjön az ágyba velem! Majd meglátja, mit kap tőlem! Hogyha odateheti, Soha el nem felejti! Ujjuju, jujjuju! (Népdal) A szerelőm... A szerelőm csuda vak; Lát keveset, ugyancsak! \ 1 Vak — úgy mondják — s ha vak, hát A setétben mivel lát, Hogy megfogja a lankát? 1 (Népdal) Még hullámzó nagyon a pultoknál-időzés: felhő kerekedik most épp a homlokokról, aztán a nap kisüt, a csapos újra tölt és a lángos zsírja is nyugtatón dorombol. A sárga sátorok alatt hol vacogó, hol tüzelő tömeg hullámzó képe nékem kényelmetlen nagyon. Mert szégyelni váló panelfalak között kihizlalt megvetésem. árnyakkal tele... elég sokat evett. Aztán szépen elaludt, az öregasszony meg még csodálkozott is rajta. Délután azonban ismét a gyomrába nyilalló fájdalom riasztotta fel álmából: ösztönösen összegörnyedt az ágyon, tenyerét a görcsök helyére tapasztotta, s pillanatok alatt elöntötte a verejték, Később mintha enyhülés állott volna be állapotában, óvatosan felnyitotta a szemét, s tekintetet mereven a falra függesztette. Amikor már megszokta a homályt, az ott függő fényképet is jól játta; még a házasság- kötéskor készült róluk, régimódi ruhákban, bambán bámultak a fényképezőgép lencséjébe. De régen is volt!,.. Szemsugarával végigsimo- gatta a nugyitott képet, ahogy azonban az asszony keblére szorított virágcsokorhoz ért, egyszerre megdermedt. A csokor, igen, a csokor eddig elkerülte a figyelmét! Az emlékezés hirtelen támadt világossága valósággal felszakította agyában a múlt mélyre süllyedt emlékeit. Hogyan is nem jutott előbb eszébe ez a csokor? Hogyan is csinálhatna számadást e néhány virágszál története nélkül? Ott álltak már az ajtóban, ünneplő ruhában és sápadtan az izgatottságtól, a nyüzsgő násznép és a folyosókról ifléjük irányuló, kíváncsi tekintetek közepette, amikor Boris halkan felsikoltott: „Nincs csokrom!” önkéntelen szájrándulása egy pillanatra torz vigyornak tűnt az ágyon: micsoda riadalom támadt akkor! Boris zokogva visszaszaladt a szobába, a többiek vele együtt tehetetlenül toporogtak, a lakók meg a folyosórácsnak dőlve derültek rajtuk ... S akkor egy- szercsak mellé lépett valaki — ejnye, ki is volt az? — és egy virágcsokrot nyomott a kezébe; szárak aljáról még csörgött a víz. „A vázából vettem ki, de most ez is megteszi” — mondta az illető, s ők máris rohantak Borissal, még megköszönni is elfelejtették a szívességet. Homlokán új alakzatot vettek fel a ráncok, amint megfeszített erővel egyre melyebbre próbált hatolni az emlékek betonjában. Még arra sem emlékszik, hogy” nő vagy férfi volt-e, aki segített rajtuk ... Pedig meg kellett volna köszönni! Hiszen a szégyentől mentette meg őket, olyan kínos emléktől, ami talán még a boldogságukat is megmérgezte volna. S éppen ennek az embernek maradt adósa .. Már a görcs nyilallását is alig érezte. Gondolatai újabb lendületre kaptak: dehát, ha erre az emberre nem emlékszik, még sok ilyen elhalváPéldául Például pékszagot például bodzatllatot aszfalt felett például kapucsöngőt mit el nem érhetek dühödt házmestert lakót például nagy futásokat az Almássy térig labdát és gombokat például szabad utcát és nyitott kapukat nyúlt eset tört’énfieíett velük az életük során. Akik jót tettek vele, akiknek köszönettel tartozott, s már tartozni is fog örökké! Ismét egész testét elöntötte az izzadtság. S hirtelen, a másik falrészen, egy újabb fénykép tűnt a szemébe: azon meg Ildikó volt, a lányuk, talán négyéves lehetett, amikor a felvétel készült. A sovány kis test szinte megelevenedett előtte, még pihegő hangját is hallotta ... A kép nőtt, egyre nőtt, a cse- nevész arcocskán már ott tüzeltek a lázrózsák is, s az öreg kétségbeesett, önkéntelen mozdulattal már le is lé- pett volna az ágyról, hogy ölbe kapja a gyereket és rohanjon vele ... „Boris, a pokrócot!” Igen, az kellett volna, mert messze lakott az orvos, és Ildikó sípoló tüdejével nem lehetett meggondolatlanul a ködoe kimenni. Csakhogy az egyetlen pokróc épp a teknő- ben ázott... Ünsten:a pokróc! Igen végül az is csak került valahonnan, s ők újra rohantak és újra felejtettek, nevet, köszönetét, hálát... Zihálva, kapkodva vette a> lélegzetet, fejét ide-oda forgatta a csatakos párnán, a szemében döbbenet feszült. Az ajkait minden igyekezetével próbálta Csszeszorítani hogy nyöszörgése, nyögése ne fokozódjék, s meg ne rémítse a konyhában tartózkodókat. De nem_volt már ereje eltitkolni vergődését: a két nő riadtan sietett be a szobába. — Rosszul érzed magad, apukám? — kérdezte az asz- szony. — Ildikó rögtön elfut az orvosért...
