Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)

1971-07-11 / 162. szám

Csanády jáUoí: Egyirányú közlekedés ' A NAGYOBB szavak puf- fadtan hevertek szerteszét — akár több napos hullák a si­vatagban, a karavánutak men­tén. A nagyobb szayak; és ,a már régebben elhullottak, melyekről a húst is lerágta már a hőség, a homokvihar, a dögkeselyűk csapata: csontva- zukkal is elfeledetten simul- tak a nyári Szaharába. — Apokaliptikus! — mond­ta volna Dagaütíülü még az elején, betonerkélyéről a ket­tős út íölé kihajolva. Hadosz­lopok közelednek, zugnak el alattuk, maguk mögött esz­ményi csendet hagyva. Besza­kadt hidak, kidőlt oszlopok néhány tehetetlenül vonagló páncélos az árokszélen. Esz­ményi csend — majd később, esetleg napok múltán távoli csatazaj. Csatazaj! Nagy kéz- dőbetűkkel! Szép, nagy sza­vakkal! .. Kezdetben hajlamos volt még a oatetikus megkőzelites- re „Fölkapom ezt a szünte­len dübörgést, hatalmas, ^ lila bélű szilvásgombóccá gyúrom, s pirított morzsával megtetéz­ve — lenyelem”! — Magam­ba gyűröm! — így érezte. Később csökkent az építke­zés irama. Más utakra tere­lődtek a konvojok. S időn­ként, amikor elhúzta a beton­loggiára néző, üvegfalnak is beillő ablak sárga függönyét; egy-egy új, tízemeletes ház tűnt szemébe, égbe bökve a te­tőn — lépcsőházanként — so­rakozó tv-antennáit. Lassan­ként egész csapat emelkedett belőlük a déli látóhatáron: olyan egyformán, mintha egy­mást szülték volna. Aztán az éjszakák — kísérteties nappa­lokká váltak Aradat indult — s az álom óráiban. Ezek vol­tak a fekete nappalok. Emlí­tették ugyan néha egymásnak: Rómában sem volt nagyobb zaj, szombat délután és va­sárnap este a Villa Chigi ár­nyas dombokra épült lakóne­gyedének erkélyein. Mely Blatt hét végén — és egész hé­ten át — százezer gépkocsi áramlott, a főközlekedési út kereszteződésénél megtorpan­va — a tengerpartra. Igen, ez amolyan színes kis mentőbólyának elment — ideig-óráig. De míg ott vendé­gek — turisták voltak, itt a sajátjukban laknak. Hét a nagy szavak pátosza lassan ki­kopott, tisztára kivezetett a betonsivatagban. Egyébként belülről otthonos volt Feketére lakkozott vas­tartókon keskeny lécpolcok; épphogy csak megtámaszko- dott rajtuk a sok könyv. Két oldalt a falak hosszában. Ked­ves, magukfabrikálta, rafíia- búrás álló- és íüggőlámpa. Kis kávézóasztal, vaslábakon. Kü­lönböző székek. Egy keskeny heverő. Nem lehetett a falnak támaszkodni, mert apró lábai — alattomosan csúszva — azonnal megindultak a sima parketton. Amíg csak a fal melletti részen egy félbe sza­bott léc le nem süllyedt néhány hüveiyknyire. Attól kezdve — nagy zökkenéssel, s megnyug- vó sóhajt kiváltva — akadt meg a dikó lába ebben a ter­mészetes üregben. A másik szobában, a hason­ló priccsel egyvonalban. az ágynemüs fonott kosár mellett éppen elfért a gyermekágy. Színes polcokat építettek a konyhafelőli sarokba; ezek szépen elfedték azt a két vas­tag csővezetéket is, amely az emeletek hosszában futott át a szobán. A polcokon gyer­mekjátékok, varróholmik he­vertek. Meséskonyvek, ame­lyek, időnként tarka lepkéket, csodamalackákat, a legkisebb fiú történeteit bocsátották az Apokalipszisbe. A NAOY SZAVAK rég el­hagyták őket is. Szigorú világ­ban, kegyetlen erők ellenében győzedelmeskedett a kis pász­torfiú Személyautók kezdtek sorakozni a hátsó front felől, közvetlenül az épület álá húzott parkolóhelyeken. Rajt; tűk túl sorjáztak a parkosí­tott gyermekjátszóterek. Eze­ket is autóutak szegélyezték. Fűnyírógépek puffogtak már az első tavaszon, éjjel-nappal. Motorkerékpárok ékelődtek az autók közt sötétlő, tenyér­nyi asztaltokra. Szüntelenül javították őket. A másik olda­lon — ahol eddig észre sem lehetett venni, hogy nem egy, de füves köztessel elválasztva, két aszfaltsáv alkotja a sugár­utak most megindultak az autóbuszok is. Napközben egyenletesen — öt-tízpercen- ként — vált ki jellegzetes, da­ráló robajuk az Apokalipszis­ből. Hajnali öt és este tizen­egy óra volt az 6 idejük. A dömperek szakaszosan vonul­tak fel, de akkor éjjel-nappal egyfolytában. Azok viszont — a luxuskocsiktól a furgonokon át a tíztonnás teherautókig — akik bekötőútnak használták ezt az irányt; nyakló nélkül lovagolták meg, százas tempó­ban, húsztonnás légórvényeket kavarva. Időnként ágyúdörej szerű robbanások jelezték, hogy a keresztezés előtti szakaszon lassítva, valaki „szórakozik” is: leveszi a gyújtást, hogy az­tán ismét fordítva egyet a slusszkulcson, a benzingőzzel tömött kipufogódob ékes rob­banással lepje meg a kör­nyékbelieket. A nagyobb szo­ba ékessége ezzel szemben az íróasztal mellé állított, meny- nyezetig érő vadcitromfa volt. A hatalmas deszka-dézsától alig nyílott az erkélyajtó — de szép kékre festették, s minden nap lavórnyi vizet nyelt el. Nevezetes napot örökített ez a fa. Nagyapa ültette el nyers citrommagot, nyugdíjba vonulása emlékére, harminc évvel ezelőtt. Ott állt ágya mellett akkor is, mikor nagybeteg volt. És 94 éves. Nekik: egyetlen családi örök-, ségük. Apró leveleit sorra le­dobta: már úgy látszott, bele­pusztul a helyváltoztatásba, amikor néhány hét alatt te­nyérnyi, friss leveleket haj­tott. És valódi citromillattal örvendeztette meg őket. A következő tavaszon egyik ága olyan merészen tört felfelé, hogy elérte a 2,54 méter ma­gán mennyezetet. Itt hetekig állt, gondolkodott, néhány haj­tása a csúcson, el is sorvadt. Egyre nagyobb izgalommal lesték: mit fog cselekedni? Aztán — újabb apró levelek­kel tapogatózva, önmagát egy­re hosszabbítva az ablaküveg felé indult. Súlyos levelei ké­sőbb kissé meghajlították, s ma már az üveg közelében nyújtózkodik — több fény után. De ekkor már abbahagyták a számolást. Az egyirányú közlekedés az út masík sáv­jának belépésével megszűnt. Mintegy száz méterrel beljebb, a bontást elkerült, régi kis utcácskák szomszédságában egy újabb, harmadik sávot terítettek le az aszfaltozók Ez azonban hosszú ideig elha­gyatott volt. Szegélyeit be­nőtte a gaz, a dudva. Aztán, a harmadik tavaszon gépek vonultak fel, építőanyaggal Próbafúrásba kezdtek néhány helyen, talajmintákat vettek. Majd ásni kezdték a hatal­mas gödröket. (Itt is házak lesznek hát! — sóhatjották fel odabenn. Füstbement a szép álom: hátha megfeledkeznek erről a három íutballpályányi szabad területről, vagy parko­sítják, vagy adná az ég! — uszodát, strandot építenek rajta!) Lent, mintegy ötméteres só von, közvetlenül az ablakok alatt éjjel-nappal dolgoztak a fűnyírógépek. A másik olda­lon, a porkolóbelyeken moto­rokat és autókat javítottak szüntelenül. Mellettük, a ját­szótereken állandóan kasza­bolták a gépek a kiégett, sár. ga fűszőnyeget. De ekkor már rég nem számolták a „sávo­kat”. A nagyobb és kisebb szavak puffadtan hevertek szerteszét a betonsivatag út­szegélyein. Az egyszeregy szép, szimmetrikus táblázata is — mint a huzattól becsa­pott üvegajtó — darabokra törött. Szanaszét szám- és rímszilánkok hevertek. Alig győzték összesepemi őket. Az utca tele volt a csend szilánk jaival; eltakarításukat még a Köztisztatási Hivatal, ultra­modern, nyugati gyártmányú szemetesautói sem győzték, Ez azonban már nem zavarta őket. Egészen kicsi, ősi szó­tagok apró, fényes hangyái futkostak agyukban, bőrükön és hangyabolyt építettek fü­lük üregeiben. CSELEKEDTEK HAT. Min­den mozdítható értéküket pénzzé téve, lemezjátszót, hanglemezeket vásároltak Bach és Vivaldi varázsszőnye­gén merültek el a régi száza­dokban; súlyos és könnyű csipkével áttört barokk függö­nyöket húztak maguk köré, És néha még ma is, felszálló, zöld buborék jelzi, hogy lent, a tengermélyben, moccan va. lami titokzatos élet. István Ganda Zoltán rajza Prágai kép Orosz István rajza 8 NÓGRÁD - 1971, július 11., vasárnap Németh Géza: Csend, A fájdalmak, amelyek idő­közönként beléhasítot- tak, iszonyúan kínozták, de agya azért megszakítás nél­kül és tisztán dolgozott. Jól látta maga körül a tárgyakat, sőt még a falon függőket is, és a nevük sem hományosodott el benne. A hallása se tom­pult semmit: élesen vált ki a csendből a sublóton álló óra szüntelen ketyegése, a kony­hában edények zörrentek, egy-egy autó húzott el az ab­lak alatt, s néha a felesége vagy a lánya puha léptei su­hantak át a szobán. Az öreg­asszonyt különösen figyelte, mert az ő orca semmit se tit­kolhatott el előle, még azt sem, amit az orvos esetleg bi­zalmasan mondott neki. Igaz, mit is mondhatott Bállá doktor, s amit mon­dott, ki előtt titok az már? Egyre erőtlenebb teste és egy­re erősebb fájdalmai nem hagytak kétséget állapota fe­lől, s azt is félreérthetetlenül jelezték, mit várhat még az élettől. Jól tudta, hogy a vé­gét járja és a fádjalmak szü­neteiben már tulajdonképpen csak sorsa mérlegének megvo­nására jut idő. Ma azonban még injekció nélkül is a szokásosnál köny- nyebb napja volt: késő dél­utánig inkább csak bágyadtsá- got érzett, a fájdalmak se Kilt&k olyan eresek és délben HONVÁGY Jánossy Ferenc metszete BARAKYI FERENC: ANGYALFÖLD A Váci út mögött; a Duna-part iránt imbolygó népbüfé sejlik a sárga ködből, ide gyűlnek be mind az Elzett és a Láng legbarnább gondjai, fakulni szőke fröccstől. Szemben, vadonatúj panelház ablakából idilli is lehet ma már a lenti kép: , rizling fakó köde — akár egy sárga sátor — takarja fröccsözők vitáit, ponyvaként. Kedves komám,.. Kedves komám, jöjjön velem; Feküdjön az ágyba velem! Majd meglátja, mit kap tőlem! Hogyha odateheti, Soha el nem felejti! Ujjuju, jujjuju! (Népdal) A szerelőm... A szerelőm csuda vak; Lát keveset, ugyancsak! \ 1 Vak — úgy mondják — s ha vak, hát A setétben mivel lát, Hogy megfogja a lankát? 1 (Népdal) Még hullámzó nagyon a pultoknál-időzés: felhő kerekedik most épp a homlokokról, aztán a nap kisüt, a csapos újra tölt és a lángos zsírja is nyugtatón dorombol. A sárga sátorok alatt hol vacogó, hol tüzelő tömeg hullámzó képe nékem kényelmetlen nagyon. Mert szégyelni váló panelfalak között kihizlalt megvetésem. árnyakkal tele... elég sokat evett. Aztán szé­pen elaludt, az öregasszony meg még csodálkozott is raj­ta. Délután azonban ismét a gyomrába nyilalló fájdalom riasztotta fel álmából: ösztö­nösen összegörnyedt az ágyon, tenyerét a görcsök helyére ta­pasztotta, s pillanatok alatt elöntötte a verejték, Később mintha enyhülés állott volna be állapotában, óvatosan fel­nyitotta a szemét, s tekintetet mereven a falra függesztette. Amikor már megszokta a ho­mályt, az ott függő fényképet is jól játta; még a házasság- kötéskor készült róluk, régi­módi ruhákban, bambán bá­multak a fényképezőgép len­cséjébe. De régen is volt!,.. Szemsugarával végigsimo- gatta a nugyitott képet, ahogy azonban az asszony keblére szorított virágcsokorhoz ért, egyszerre megdermedt. A cso­kor, igen, a csokor eddig el­kerülte a figyelmét! Az em­lékezés hirtelen támadt vilá­gossága valósággal felszakítot­ta agyában a múlt mélyre süllyedt emlékeit. Hogyan is nem jutott előbb eszébe ez a csokor? Hogyan is csinálhatna számadást e né­hány virágszál története nél­kül? Ott álltak már az ajtó­ban, ünneplő ruhában és sá­padtan az izgatottságtól, a nyüzsgő násznép és a folyo­sókról ifléjük irányuló, kí­váncsi tekintetek közepette, amikor Boris halkan felsikol­tott: „Nincs csokrom!” önkéntelen szájrándulása egy pillanatra torz vigyornak tűnt az ágyon: micsoda riada­lom támadt akkor! Boris zo­kogva visszaszaladt a szobába, a többiek vele együtt tehetet­lenül toporogtak, a lakók meg a folyosórácsnak dőlve derül­tek rajtuk ... S akkor egy- szercsak mellé lépett valaki — ejnye, ki is volt az? — és egy virágcsokrot nyomott a kezébe; szárak aljáról még csörgött a víz. „A vázából vettem ki, de most ez is meg­teszi” — mondta az illető, s ők máris rohantak Borissal, még megköszönni is elfelejtet­ték a szívességet. Homlokán új alakzatot vet­tek fel a ráncok, amint meg­feszített erővel egyre me­lyebbre próbált hatolni az em­lékek betonjában. Még arra sem emlékszik, hogy” nő vagy férfi volt-e, aki segített raj­tuk ... Pedig meg kellett vol­na köszönni! Hiszen a szé­gyentől mentette meg őket, olyan kínos emléktől, ami ta­lán még a boldogságukat is megmérgezte volna. S éppen ennek az embernek maradt adósa .. Már a görcs nyilallását is alig érezte. Gondolatai újabb lendületre kaptak: dehát, ha erre az emberre nem emlék­szik, még sok ilyen elhalvá­Például Például pékszagot például bodzatllatot aszfalt felett például kapucsöngőt mit el nem érhetek dühödt házmestert lakót például nagy futásokat az Almássy térig labdát és gombokat például szabad utcát és nyitott kapukat nyúlt eset tört’énfieíett velük az életük során. Akik jót tet­tek vele, akiknek köszönettel tartozott, s már tartozni is fog örökké! Ismét egész testét elöntötte az izzadtság. S hirtelen, a másik falré­szen, egy újabb fénykép tűnt a szemébe: azon meg Ildikó volt, a lányuk, talán négyéves lehetett, amikor a felvétel ké­szült. A sovány kis test szin­te megelevenedett előtte, még pihegő hangját is hallotta ... A kép nőtt, egyre nőtt, a cse- nevész arcocskán már ott tü­zeltek a lázrózsák is, s az öreg kétségbeesett, önkénte­len mozdulattal már le is lé- pett volna az ágyról, hogy öl­be kapja a gyereket és rohan­jon vele ... „Boris, a pokró­cot!” Igen, az kellett volna, mert messze lakott az orvos, és Ildikó sípoló tüdejével nem lehetett meggondolatlanul a ködoe kimenni. Csakhogy az egyetlen pokróc épp a teknő- ben ázott... Ünsten:a pokróc! Igen végül az is csak került valahonnan, s ők újra rohan­tak és újra felejtettek, nevet, köszönetét, hálát... Zihálva, kapkodva vette a> lélegzetet, fejét ide-oda for­gatta a csatakos párnán, a szemében döbbenet feszült. Az ajkait minden igyekezetével próbálta Csszeszorítani hogy nyöszörgése, nyögése ne foko­zódjék, s meg ne rémítse a konyhában tartózkodókat. De nem_volt már ereje eltitkolni vergődését: a két nő riadtan sietett be a szobába. — Rosszul érzed magad, apukám? — kérdezte az asz- szony. — Ildikó rögtön elfut az orvosért...

Next

/
Oldalképek
Tartalom