Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)

1971-07-06 / 157. szám

KÉPERNYŐ ELŐTT Pályatársak köszöntése Véget ért a hónapok óta tartó vetélkedősorozat, amely nekünk, sajtómunkásoknak, az utánpótlást illetően különösen sok tapasztalattal és tanul­sággal szolgált. A Riporter kerestetik ta­pasztalatainak egyike az a jóleső és megnyugtató tény, hogy mesterségünk — ha úgy tetszik hivatásunk — annyi műveltségében megalapozott, a világ diaiban, összefüggé­seiben tájékozott fiatalban éb­reszt vonzalmat. Hogy még­sem utolsó pálya az, amelyet érettségző fatalok, főiskolá­kat, egyetemeket végzettek tu. catjai, tanítók, tanárok, jogá­szok, mérnökök, közgazdá­szok tűznek elérendő célul. Persze, nem mindőjük egy és azonos indítékkal vágtak neki a vetélkedőnek. Voltak bizonyára jó néhányan, akiket hamis képzetek serkentettek, — mint például amit az új­ságírók bohémiájáról, életstí­lusuk szabadosságáról, vagy mindenhová beférkőzhetösé- gükről, mindenütt jelenlévő­ségükről olvastak, vagy hal­lottak. Az ánti-világ, ánti-újságírói- ról alkotott és rögződött kép ma is sokakban mozzanatlan. Adyra, Mikszáthra, Krúdyra, a Heltai-regényalakokra gon­dolva valóban sok-sok bohé­mra, romantikus különcség tapad e mesterséghez, ám az Is tény, hogy az említettek sora Móriczcal, Mórával, Tömör­kénnyel, Ambrussal, Koszto­lányival, Osvárthtal kiegészítve nemcsak újságunknak, de iro­dalmunknak is klasszikus pél­daképei. Az ő igényességük a mérce ma is, az életstílus, a mesterség technikai-gyakorla­ti eszközei, módszerei, köve­telményei és feladatai azon­ban alaposan megváltoztak. Már e sorok jegyzője maga is tanúsíthatja, hogy csak az Egyelőre még Hatféle zöldség szine-javát tartalmazza az az új üdítő­ital-különlegesség, amelyet a Konzrev- és Paprikaipari Ku­tató Intézet szakemberei ál­lítottak elő. A legtáplálóbb főzelék-alapanyagok vala­utóbbi harminc esztendőben mennyire! Alulírott, mint ifjú újdondász, ismert szerkesztőt, aki Adyval, Krúdyval, Mó­riczcal közös redakcióbán még tollal írta végtelen ku­tyanyelvekre tudósításait. De harminc éve már nélkülözhe­tetlen munkaeszközzé lépett az írógép (melyet végrehajtó nem foglalhatott le), azóta megismertük a riportermag­nót, a mikrofont, a felvevő­gépet; megszületett a rádió- és tévériporter, a pálya sajá­tos működési feltételek meg­ismerésére késztette művelő­it — és korábban nem is­mert versengésre a nyilvá­nosság „kegyeiért” elismeré­séért, becsüléséért. Mondhatni; dimenziós vál­tozásnak vagyunk tanúi a hírközlésben. A hagyományos, nyomtatott újság mellett az újságcsinálás sajátos kereteit teremtette meg a rádió, de kiváltképp a televízió, amely audovizuális adottságával, hallatlan fürgeségével már- már szinte alkonyát sejteti a hagyományos hírközlő sajtó­nak. Mert már szinte napja­inkban képtelen egyenlőtlen versenyfutás tanúi lehetünk a sajtó és rádió-televízió vo­natkozásában. Amit az újság reggeli példányában közönsé­gének nyújtani tud, azt esti híradójában, éjféli híreiben „lelőtte” a televízió, a rádió. Szent meggyőződésem, hogy ez az egyenlőtlen versenyle­hetőség belátható időn belül a hagyományos újságcsinálás profilváltozását kívánja. A sajtó szerepkörének jelentős része: az „új”-sággal szolgá- lás a friss tájékoztatás, im­már szinte teljességben a rá­dió, a televízió monopóliu­ma; az újságírók egy igen je­lentős része máris az új le­hetőségek és feltételek lég­köréhez aiklimatizálódik. A csak kísérlet mennyi tápértékét koncent­rálja az újdonság. Megőrzi azok A-, B-, C-vitamin, vala­mint értékes ásványianyag­tartalmát is. Az új üdítő egyelőre csak a kísérleti üzemben készüL másik részének viszont annál lázasabban kell keresnie rit­kuló életfetételei új éltető energiákkal való feldúsítását. Hogy mennyire ez a hely­zet, annak érzékletes bizony­ságát épp a rádió és a tele­vízió közös vállalkozása: a Riporter kerestetik szolgálta. Az ifjú jelöltek a hosszú ve­télkedősorozat tartalmában egyetlen írásbeli, valóban stílus-, fogalmazáskészséget vizsgáló feladatot nem kaptak. De annál több szerep jutott a pályaalkalmasság mérésében a beszédkészségnek, az ötle­tes találékonyságnak, az adott helyzetekbe való gyors beil­leszkedni tudásnak, a várat­lan eseményekre megfelelő reagálásnak. Anyagismeret, pszichológia, külön és együt­tesen szintén követelmények napjaink riporterétől. Ezek legteljesebb együttlevőségét kereste a jelöltekben a vetél­kedő. Mára középdöntők sok ígé­retes tehetségre irányították rá a közifigyelmet s a vasár­napi döntő csak a legjobbak sorrendiségét határozta meg. Az ifjú pályatársak igazá­ban még ezután tanulják a mesterséget, de voltaképpen máris versenytársaink. Még mi, idősebb generáció va­gyunk számukra a példák, m es térségi és emberi, közéleti magatartásban. De kizárólag tőlünk függ, hogy meddig. Hogy meddig lesz tartós ál­lapot ez; meddig vallanak puszta elődöknél többnek; meddig vallanak mestereik­nek bennünket? (Az olvasótól pedig kegyes elnézést, hogy képernyő ürü­gyén ezúttal legbensőbb ma- géngondjainkról vallottam). Ma, kedden a nyugdíjasok műsora, az „Életet az évek­nek” jelentkezik elsőnek, majd 18.10-től a Kuckó ad hasznos tanácsokat a kelle­mes nyaraláshoz. Az esti fő­műsorban a Waterloo című csehszlovák filmet láthatjuk, s ízelítőt kapunk a vívó-vi­lágbajnokság bécsi eseményei­ből. DANIEL LANS: INCIDENS a192-et MACAUA70N 21. Mintegy barátsága záloga­ként egy délután Eriksson el­mondta Mao esetét a tenge­részgyalogosnak, aki megdöb­benve hallgatta, mi történt a lánnyal. „Érdekes volt a reak­ciója” — mondta Erikson. „Vol­tak olyan időszakaim, amikor azt hittem, hogy ha egy hónap­nál régebben lettem volna Vietnamban az incidens tör­téntekor, talán máshogy vi­selkedtem volna — vagyis ugyanúgy, mint a legtöbb ka­tona. De itt volt ez a tenge­részgyalogos, aki sokkal to­vább szolgált a frontvonal­ban, mint Meserve vagy Clark, vagy bárki, akit is­mertem, és ugyanúgy érzett, mint én”. Eriksson újra hallgatásba burkolózott, azt hiszem, az emberi jellem rejtelmein tű­nődött. Mikor újra beszélni kezdett, a tengerészgyalogos­hoz fűződő barátságánál foly­tatta. A vallás kötötte össze őket, és mindkettőjük vallásos érdeklődését fokozták háborús élményeik. Kétségtelen, hogy ebben közrejátszott az is, hogy mindketten sokszor ke­rültek olyan helyzetbe, hogy csak egy hajszálon függött az életük, de ami őt magát ille­4 NÓGRÁD - 1971. ti, a legmélyebben odaát az a fejtetőre állított mentalitás hatott rá, amely szerinte meg­magyarázza, hogy miért álta­lános a részvétlenség az olyan incidensek iránt, mint ami­lyennek ö is részese volt. így folytatta: „Mindnyájan úgy gondolkodtunk, hogy a követ­kező percben meghalhatunk, tehát édeskeveset számit, mit csinálunk. De minél tovább voltam ott, annál inkább meg­győződtem róla, hogy éppen fordítva érdemes gondolkodni — a következő percben való­ban meghalhatunk, de éppen ezért kell különösen ügyel­nünk rá, hogy hogyon visel­kedünk. Akárhogyan is, ez keltette fel az érdeklődésemet a vallás iránt. Lehet ezt más­nak is nevezni, csupán arról van szó, hogy felelősek va­gyunk a tetteinkért. Felelnünk kell a tetteinkért valakinek, valakinek — talán csak saját magunknak.” Eriksson még Fort Carson­ban időzött, amikor újból ta­núzott a kormánynak. Erre 1968 februárjában került sor, amikor engedélyezték Manuel perújrafelvételét azon az ala­pion, hogy noha a bűnügyi nyomozók közölték vele tör­vényben biztosított jogait, köz­tük azt a jogát, hogy nem kö­teles vallomást tenni, és fo­gadhat védőügyvédet, nem említették meg azt a jogát, hogy „kijelölt”, azaz ingyenes ügyvédje is lehet. Igazság sze­rint más ügyvédet nem is igen talált volna, a hadsereg ugyanis elárasztotta katonáit az efféle ingyenes jótétemé­nyekkel. És Manuel meg a többi vádlott (vagy Eriksson) gyakorlatilag egy centet sem fizetett perköltség címén. Mé­iúlius 6., kedd gis felfigyelt a három magas rangú tisztből álló washingto­ni felülvizsgáló bizottság a bűnügyi nyomozók mulasztá­sára, és Manuelnek nyílott egy második esélye. („Szerencsé­je volt, egy másik bizottság máshogyan dönthetett volna” — mondta nekem egy őrnagy az állami főügyész hivatalá­ban.) Eriksson tehát Colora- dóból Fort Leavenworth-be utazott a büntetőtáborban dolgozó Manuel második tár­gyalására. Eriksson elmondta nekem: viszolygott a gondo­lattól, hogy egy évvel a Rad- ciff-i tárgyalások után újból tanúskodnia kell. Még jobban elcsüggedt, amikor Kansasba érkezvén megtudta, hogy őrá nem is igen van szükség. A bűnügyi nyomozók baklövése miatt kiderült a nyomozók által a tárgyalások előtt szerzett információkat gyakorlatilag teljes egészükbe megkérdője­lezhette a védelem — amit azt jelenítette, hogy Manuel beis­merő vallomása többé nem számított érvényes bizonyíték­nak, enélkül pedig a vád úgyszólván megsemmisült. Még az ügyész is vereségre számított, emlékezik Eriksson, s a tárgyalás egyik szünetében Kuli urai is i! B KIVÁLÓ EGYÜTTESEK TALÁLKOZÓJA. Alig érke­zett haza a sikeres siklói sze­replésről a salgótarjáni Bá­nyász Fúvószenekar, máris el­kezdődtek a próbák a tatabá­nyai fellépésre. Augusztus 19—20-án ugyanis itt rendezik meg a Kiváló címmel kitünte­tett bányász művészeti együt­tesek találkozóját. A találko­zóra meghívót kapott a Bá­nyász férhkav is. A fúvósok Pergolesi: Szerenád, Járdányi: Bolgár ritmusok, Vavrinec: Marosszéki népdalok, vala­mint Bartók: Parasztdalok cí­mű művével készülnek a sze­replésre. Az utóbbit az egye­sített zeneke rok közösen ad­ják elő. Az énekkar program­jában Marenzio madrigálja, Lóránd—Győré: Menet című kórusműve, valamit Lehotka —Várnai: Népért — hazáért című dala szerepel. * EMLÉKKIÁLLÍTÁS Alb­recht Dürer születésének 500. évfordulója alkalmából nagy­szabású emlékkiállítás nyílt Orosházán, a Petőfi művelődé­si házban. Harminc tablón száznál több grafikát, fest­ményt mutatnak be a halha­tatlan mester művészi alkotá­saiból. Az NDK budapesti kulturális központja által ösz- szeállított kiállítási anyag Dü­rer sokoldalúságát tárja a né­zők elé. A Dürer-emlékkiállí­tást már az első napokban több ezren tekintették meg. ★ BEAT KISLEXIKON. A beatzens iránt érdeklődők nagy örömére a Zenemű­kiadó megjelentette a Beat Kislexikont. A több mint fél­százezer példányszámban meg­jelent kis könyvecske beszá­mol a „tizenévesek klubjába” belépett műfaj történetéről. Ismerteti a legkülönbözőbb stílusirányzatokat, bemutatja a leghíresebb együtteseket. A 250 címszavat tartalmazó kis­lexikon olvasmányos formá­SZABADTÉRI HANGVER­SENYEK. Több ezren keresik fel Nógrád megyéből az idén is a Balaton közkedvelt, üdü­lőhelyeit. A pihenés mellett az érdeklődők számos hangver­senyen Is részt vehetnek, ugyanis júliusban és augusz­tusban ismét rendszeressé te­szik a szabadtéri koncerteket a Balaton partján. Az északi part nagyobb helyein július első napjaiban kezdik meg programjukat a zenekarok, a déli parton pedig a hónap közepétől térzenével szórakoz­tatják a vendégsereget a na­gyobb nyaralóközpontok parkjaiban, sétányain. Bala- tonfüreden már több éves ha­gyománya van a Tagcre-sé- tány szabadtéri koncertjeinek. Hasonló hagyomány alapjait vetették meg tavaly Tihany­ban. Az egykori apátság ud­varán megrendezésre kerülő múzeumkerti hangversenyek — az orgona koncertek mellett — újabb idegenforgalmi esemé­nyei lesznek a nagyforgalmú félszigetnek. Ezenkívül Keszt­helyen, Hévizén, Siófokon, Fo­nyódon, Balatonlellén és Ba- latonföldváron terveznek még nyári szabadtéri programot. * KÖNYVTÁR. 1971 első fe­lében négyszázzal több olvasó — összesen S769 — iratkozott be a megyei Balassi Bálint Könyvtárba. Közülük több mint másfél ezer tanuló, közel 900 munkás, Az említett idő­szakban közel 23 ezer látoga­tója volt a könyvtárnak, a kölcsönzött kötetek száma nyolcvanezer fölött van. Az olvasók elsősorban a szépiro­dalmat keresik, de szorosan a nyomában van a szakirodalom iránti érdeklődés is. A könyv­tár olvasójában is emelkedett a látogatók száma. Az év első felében 7300 ember kereste fel. Az érdeklődők 407 napi­Elkészültek a jövő ci lap, folyóirat, periodika között válogathatnak. m ZENÉS NYÁRI ESTÉK. Be­fejeződtek a megyei József At­tila Művelődési Központ elő­csarnokában rendezett szabad­téri hangversenyek, amelyek új színt jelentettek Salgótar­ján zenei életében. Venesz Er­nő, az intézmény igazgatója elmondotta, hogy a Zenés nyá­ri esték programsorozata be­váltotta a hozzá fűzött remé­nyeket, igen sokan hallgatták végig a hangversenyeket. A szó szoros értelmében a zene kikerült az utcára, azaz bár­ki meghallgathatta a kórus-, beat-, szimfonikus-, avagy fú­vószenekari koncerteket. Az együttesek űj szereplési lehe­tőséget találtak — a zeneba­rátok nem kis örömére. Jövő­re folytatódik a sorozat. Re­mélhetőleg nem csak egyhó­napos lesz, hanem hosszabb ideig szórakoztatja majd a zene iránt érdeklődőket. TÖBB FESTMÉNY, RÉZ­KARC. A tavalyi első félJ éves kereslethez képest jóvá! több festményt és rézkarcot vásároltak a képzőművészet barátai a salgótarjáni Kép­csarnok-fiókban Érdekes,1 hogy a Salgótarján környékén élők ma már egyre inkább ér­tékes festménnyel lepik meg a fiatal házasokat. Csak réz­karcból több mint 200 alkotás talált gazdára. Növekedett az iparművészeti alkotások iránt is az érdeklődés, 200 ezer fo­rint értékben vásároltak már­kás alkotásokat a vevők. Kis­bútor iránt olyan igény jelente kezett — ami lakáskultúránk gazdagodását jelenti —, hogy nem tudták maradéktalanul kielégíteni ya vásárolni szán­dékozók számát. tervei Több színházi előadás, változatos műsor ban — nem a szakszótárak száraz mondataival — ad szá­mot Bob Dylan-tól kezdve a hazai beatzenéi életben nem­régiben bekövetkezett változá­sokig. a bíró Eriksson füle hallatára azt mondta egy törvényszéki tudósítónak, hogy a tárgyalás­sal csak az adófizetők pénzét pocsékolják. Maga Eriksson is segített Manuelen, mert a vé­delem tanújaként rövid val­lomást tett, amelyben megerő­sítette azt a tényt, hogy Ma­nuel nem volt hajlandó vég­rehajtani Meservenek azt a parancsát, hogy ölje meg Ma­ót. (A vietnami tárgyaláson Eriksson ugyanezt Raferől is tanúsitotta.) A formálissá vált eljárás két napot vett igény­be, majd felmentő ítéletet ho­zott az esküdszék. A vigyorgó Manuel Erikssonhoz lépett, kezet nyújtott neki, és így szólt: „Nincs köztünk harag.” Eriksson meg sem tudott mukkanni, mert Manuel sar­kon fordult, és szabad ember­ként kisétált a tárgyalóterem­ből. „Nem tudom, hogy ki­nek kellett volna haragudnia, kire — Manuelnek rám, vagy nekem rá. Mikor visszarepül­tem Carsonba, ezt gondoltam; Manuel megúszta. Már csak hárman maradtak.” Áprilisban Erikssont kitün­tetéssel leszerelték, és még ugyanabban a hónapban újabb jogi fejleményekről kapott hírt. Vietnamban az esküdtek Clarkra vonatkozó kegyelmi kérvényét közben elfogadták, és igy Clark életfogytiglani büntetése húsz évre csökkent. Majd pedig, hat hónappal ké­sőbb, amikor ügye Vietnam­ból átkerült Amerikába, egy újabb bizottság felülvizsgálta Clark ítéletét, és azt nyolc év­re mérsékelte. Körülbelül ugyanebben az időben vizsgál­ták felül különböző bizottsá­gok Rafe és Meserve ítéleteit is. Rafe büntetését nyolc év­ről négyre, Meserveét pedig tiv évről nyolcra mérsékelték. (Folytatjuk) Még alig fejeződött be az idei nagy sikerű színházi évad, máris elkészültek a jö­vő év tervei. A salgótarjá­niak Igazán nem panaszkod­hatnak, bár állandó színhá­zuk nincs, mégis, érdekes, színvonalas előadásokban volt részük. A debreceni Csokonai Színház még pre­mierelőadást is tartott — sok-sok megérdemelt taps­sal — a József Attila Müve- ■ lődési Központ színháztermé­ben. A jövő évad tervei az ed­diginél még több színházi előadást Ígérnek, változatos műsorral. Elsőként a debre­ceni Csokonai Színház hoz­za el Erkel Ferenc: Bánk bán című operáját, majd a szolnokiak lépnek színpad­ra Fényes Szabolcs: Maya című nagyoperettjével. Érdekes változatosságot, • mondhatnánk úgy is: szín­házi csemegét Jelent M. Achard: A bolond lány cí­mű víg játéka, amelyet a miskolci Nemzeti Színház művészei mutatnak be. Ez a darab egyébként orszá­gosan átütő sikert aratott, a salgótarjáni közönség érdek­lődésére is méltán tart szá­mot. A következő előadás a szolnoki Szigligeti Színhház ősbemutatója, Dévényi Ró­bert: A kibúvó című drá­mája. A debreceniek követ­kező előadása Verdi Traviá- tája. A műsorban szerepel Cse­hov híres drámája, a Sirály, amelyet a szolnokiak hoz­nak Salgótarjánba, majd Verdi: Ernani című operájá­ban gyönyörködhetünk. A Szigligeti Színház műsorra tűzte Mikszáth: A Noszty fiú esete Tóth Marival cí­mű regénye alapján készült zenés játékot, amelyet Le­oncavalló: Bajaszók efmű operája követ. A Csokonai Színház művészei színpadra állítják O. Nicolai: A wind- sori víg nők című vígoperá- ját is. A dráma kedvelőinek ér­deklődését kelti fel minden bizonnyal Sophokles: Anti­goné cimű drámája. A Szig­ligeti Színház emellett mű­sorra tűzte Goldoni: A fur­fangos özvegy című vígjáté­kát, Csűr ka—Láng: A csir­kefogó című musicaljét, és Kálmán Imre: Bajadér című nagyoperettjét. A miskolci Nemzeti Szín­ház még egy nagy sikerű drá­mával jelentkezik, bemutat­ja Sarkadi: Elveszett para­dicsom című művét. Ezek a darabok a „felnőtt” bérleti műsorban szerepelnek. Ugyancsak érdekes az if­júsági bérletakció. Az isko­lások a már említett dara­bok mellett megnézhetik Ily- lyés: Fáklyaláng cimű da­rabját a Déryné Színház előadásában. Ez a színház még három nagy sikerű mű­vel látogat Salgótarjánba. Shakespeare: Szentivánéji álom, Arbuzov: Arhat meséi és Móricz: Rokonok című darabját is elhozzák Nógrád megyébe. Az 1971—72-es színházi évadban az eddiginél több szinházi előadásban gyö­nyörködhetünk. Az eddigi kettővel szemben három színházi nap lesz Salgótar­jánban. Ez annyit jelent, hogy minden előadást három este és két délután látha­tunk. Az egyik ifjúsági elő­adás a diákoknak, a másik a szakmunkástanulóknak és a kis pénzű nyugdíjasoknak szól. A bérleteket augusztus­ban lehet megváltani. Cs. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom