Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)

1971-07-28 / 176. szám

Képek a VILLTESZ-bSI Negyedévenként kétezer darab mechanikus telep, főkapcso­ló készül tehergépkocsik részére. Ennek szerelését végzi Csurja János és Szabó Julianna A magyar járműprogram keretében a diósjenői VILLTESZ- telepen nagy mennyiségben készülnek a különböző autóvil­lamossági felszerelések. Többek között az IKARUS-autóbu- szok rendszámtábla-megvilágítói is innen kerülnek a má­tyásföldi gyárba. Élő Antal, a rendszámtábla-megvilágítók festését végzi Megkezdődött az európai középiskolások szemináriuma „A tanuláshoz való jogo­kért, jövőnkért, egy békés Eu­rópa jövendő társadalmáért..'.” — ezeknek a gondolatoknak jegyében kezdődött meg teg­nap délelőtt a DÍVSZ buda­pesti székházában az európai középiskolások szemináriu­ma. A tanácskozást — amely­nek részvevői között Európa számos országának fiataljai megtalálhatók — a Magyar Kommunsita Ifjúsági Szövet­ség kezdeményezte a DÍVSZ budapesti, illetve a Nemzetkö­zi Diákszövetség pozsonyi kongresszusán. Szűts Pál, a Mag''=r Ifjúság Országos Ta­nácsának elnöke megnyitójá­ban hangsúlyozta, hogy ezek a közvetlen tanácskozások, ta­lálkozók minden bizonnyal hozzájárulnak a kölcsönös megértéshez, a különböző or­szágok fiataljai kapcsolatai­nak erősítéséhez. A tanácsko­zás első napján hangzott el dr. Medgyes Bélának, a Mű­velődésügyi Minisztérium he­lyettes főosztályvezetőjének előadása a magyar középisko­lai oktatási rendszerről, s kedden hallgatták meg a résztvevők Borbély Gábort, a KISZ központi bizottságának osztályvezetőjét, aki „A kö­zépiskolások helye és szere­pe a társadalomban” címmel tartott előadást, (MTI), Vizsgálódott a vállalat Vallomások a munkásnők művelődéséről Bútorvásárlás ügyben Válaszol a Centrum 0 Aruház A Nógrád július 24-1 szá­mában „bútort akartam ven­ni” észrevételek, panaszok jelentek meg a Centrum Áruházról. Közöljük Nagy Sándornak, a Centrum Áru­ház igazgatójának válaszát. A bútorosztály vezetőiét figyelmeztették, hogy új dol­gozót az osztályon egyedül még átmeneti időre se hagy­jon. A vevők pontos tájé­koztatásáról mindenkor gon­doskodjanak. A panaszköny­vet és a válaszlapokat jól látható helyen helyezzék el. Ha az árut eladták, de az még az üzletben van, akkor jól láthatóan „az áru elad­va” jelzést kell feltüntetni. A kiválasztott bútort 48 órá­ig továbbra is elteszik a Centrum Áruházban, ezzel az OTP-hitellevélre vásárlók érdekeit szolgálják, mert az áru kiválasztására, a hitel­levél átadására és az áru el­szállítására egy kis időre van szükség. Nem mentegetődzésként, hanem a valóságnak megfe­lelően írja a Centrum Áru­ház igazgatója, hogy a vá­sárlók panaszai akkor me­rültek fel, amikor egyszer­re három vagon áru érke­zett az üzletbe és az áru át­vételével, a nagy forgalom miatt fordulhatott elő ha­nyagság és mulasztás. Sal­gótarjánban a bútoreladást megnyugtatóan csak az új bútorüzlet építése és meg­nyitása után lehet megolda­ni. Ugyanis a Centrum Áru­ház jelenlegi üzlethelyisége a megnövekedett forgalmat zökkenőmentesen már nem tudja lebonyolítani. A korszerű, salgótarjáni bútorüzletet most tervezik. A Nógrád megyei Textilipa­ri Vállalat salgótarjáni telep­helyén nemrég új, érdekes eredményeket hozó felmérést végeztek. A vállalat szinte ki­zárólag nőket foglalkoztat, így az 1970. februári párthatároza­tot is figyelembe véve, a dol­gozó nők közművelődési hely­zetével kapcsolatos kérdéseket tartalmazó lapokat osztott ki a telephely. Három műszakban Ducsai József névéi, a válla­lat pártalapszervezetének tit­kárával, valamint Csiha Sán­dor közgazdásszal beszélget­tünk a megyében egyedülálló felmérésről. — Eddig milyen művelődési lehetőséget tudott biztosítani a vállalat? — A telep helyproblémával küszködik — mondja Ducsai Józsefné. — Nemcsak a mű­velődésre alkalmas helyiség biztosítása okoz gondot, ha­nem a termelőmunkában is kénytelenek vagyunk szétszór­tan dolgozni. Ez eleve meg­határozza lehetőségeinket, ugyanúgy, mint a dolgozók három műszakban történő foglalkoztatása. Amit eddig biztosítottunk: az SZMT könyvtárának lerakataként nemcsak salgótarjáni, de vala­mennyi telepünkön van könyvtár illetve kölcsönző. Je­lentős számú színház- és mo­zijegyet adunk rendszeresen jutalomként, az szb „anyagi fedezetével”. Közös kirándulá­sok és egyéb programok szer­vezése az, amit még ide so­rolhatok. Ismeretterjesztő elő­adásokat eddig csak a közép szintű gazdaságvezetők részé­re tartottunk. Ezeket alapul véve fogtunk a kérdések ősz- szeállitásához. — Mire kért választ a fel­mérőlap? — A lap nevet nem kérde­zett, de érdeklődött a családi állapotra, életkorra, iskolai végzettségre, szakképesítésre vonatkozóan; hogy a megkér­dezett jár-e színházba, milyen darabokat néz meg; ismeret- terjesztő előadásokat hallgat-e, milyen témájúakat, tévénéző, mozilátogató, rádióhallgató-e a kérdezett, milyen műsorokat szeret; rendszeresen olvas-e és mit, tagja-e a könyvtárnak, járat-e újságot; szocialista brigádtag-e, a brigád hatásá­ra növekedett-e kulturális ér­deklődése? S végül; mi a ja­vaslata a kérdezettnek önma­ga, és vállalati társai művelt­ségi színvonalának emelésére; a vállalattól milyen igénye van kulturális vonatkozásban? Röviden így foglalhatom ösz- sze a 18 kérdést — válaszolt Csiha Sándor. — Egyébként 280 darab lapot ozstottunk ki a különböző munkacsoportok­nál, s ennek fele, 140 volt ér­tékelhető. A munkát felmérő­biztosok nélkül végeztük, mert így sokkal őszintébben vála­szoltak a megkérdezettek. ' A brigád hatására — És a kapott eredmények? — A 140 vláaszadó közül 17.7 százalék folytat valami­lyen tanulmányt, 31,5 százalék bír szakképzettséggel. A vála­szok szerint 8,9 százalék láto­gat rendszeresen színházat, 27,4 százalék rendszeres mozi­látogató, 65,3 százalékuk nézi a tévét, és 71,8 százalékuk hallgatja rendszeresen a rá­diót. A dolgozók 69,4 százalé­ka nem jár ismeretterjesztő előadásokra, s rendszeresen is csak négy százalékuk. A „nem szokott olvasni” választ a megkérdezettek 23,4 százaléka húzta alá, rendszeres olvasó 25.8 százalék. Könyvtári tag 110 személy. Egy, vagy több újságot járat a megkérdezet­tek 94 százaléka. A válaszadók 73 százaléka írta be, hogy a brigád hatására növekedett kulturális érdeklődése — so^ rolja a párttitkárasszony. — Milyen következtetésekre jutottak a feleletekből? — Dolgozóink közművelődé« si helyzetéről első ízben kaptunk bizonyos képet — ve­szi vissza a szót Csiha Sán­dor. — Ami kiderült a vála­szokból : sokkal igényesebbek az emberek, mint amilyennek gondoltunk. S a lényeg: tár­saiknak is igénylik a művelő­dési-kulturális lehetőségeket A közösségi szellem megnyil­vánulása ez. Az általános műveltség növelése érdekében például tanulási feltételek biz­tosítását kérik, a munkarend módosításával. Igénylik a gya­koribb színházlátogatást, a könyvtár könyvállományának bővítését, az ismeretterjesztő, felvilágosító és szakmai to­vábbképzést segítő előadáso­kat. Tehát van kiindulópon­tunk a további munkához, j Újabb felmérésre készülnek — Ezt alapul véve, mik á további elképzeléseik, terveik? — Az általános iskola nyolc osztályával nem rendelkezők részére önálló osztályt szeret­nénk indítani a dolgozók isko- * Iájában. Ruhaipari technikum­ba 23 dolgozónk nyert felvé­telt. Tekintettel arra, hogy a technikum Budapesten műkö­dik, ingyenes korrepetálást szervezünk itt, helyben. A könyvtár gazdagítására az újabb, keresett kiadványokból szeretnénk vásárolni, az szb- nek van lehetősége erre. Ha­sonlóan a színházbérietek szá­mát is növelni tudjuk, illetve színházlátogatásokat szerve­zünk. Rendszeressé kívánjuk tenni az ismeretterjesztő elő­adásokat, keressük a módját,1 hogy ezeket minél hatéko­nyabbá, vonzóbbá tegyük. Aa a véleményünk, hogy aa igényfelmérést hasznos lenne vállalati szinten is elvégezni,1 mert közelebb kerülnénk munkésnőink művelődési1 problémáinak megoldásához — fejezte be a beszélgetést Ducsai Józsefné. Osgyáni Lajosné Földrengések Dél-A meri kában Hétfőn este, (magyar idő szerint kedden hajnali 3.05 órakor) erős földrengés rázott meg több, az Andok mentén elterülő dél-amerikai országot. Megrendültek a magas épüle­tek a kolumbiai Bogota bel­városában, de érezték a föld­mozgásokat a perui Lima szí­vében is. ötven másodpercig voltak földlökések az ecuadori Guitóban. Az epicentrum, bár még pontosan nem állapítot­ták meg, valószínűleg az ecu­adori — kolumbiai határon volt Magyar idő szerint éjfél után nyolc perccel Tokióban szin­tén közepes földrengést ész­leltek. (MTI) Tábori őrjárat Alpesi paradicsom Amint Salgóbánya festői hegyoldalában a sárgán virí­tó faházsorokat megpillantom, elsőre az jut eszembe, hogy ennek valami nevet kell majd találni, mert a közönséges tá­bor névvel illetni talán még sértésszámba is menne. A domboldalon lépcsőzete­sen három sorban épültek a lakkozott, fabunkolatú házi­kók. Mindegyikbe hat mű­bőr borítású heverő, modern dohányzóasztal, szekrények, a teraszon vidám csíkozású tá­bori székek, közre fogva egy kis asztalkát, melyen vázában vadvirágcsokor. Táborozok paradicsoma ez. Egy-egy házsort hosszas lépcsőmászás árán lehet meg­közelíteni. — Az első sorig 104 lépcsőt kell mászni, tovább nem szá­moltuk — közli nevetve Nagy Istvánná rajvezető, aki egyéb­ként huszonéves kora ellenére Magdi néniznek az tútörők. — 107 gyerek és 11 vezető, ennyi a táborlétszám — tájé­koztat katonás rövidséggel, már amint az egy táborban illik, Szabó Miklós táborveze­tő. A salgótarjáni járás legkü­lönfélébb helyeiről érkeztek ide a gyerekek, hogy a tábori foglalkozásokon jó őrsvezetővé váljanak. Délelőtt, délután programon vesznek részi. Na persze, bőven van szabad idő is. Látogatásunk alkalmával is éppen „csendes pihenős” volt a tábor. Persze, ez az ebéd utáni csenden pihenő nem a szó szoros értelmében csendes, nagy a nyüzsgés ilyenkor. Kovács Zsuzsa karancsla- pujtői és Bokor Ilona nagybá- tonyi őrs vezető jelöltek a há­zuk körül sürgölődnek, ren­dezkednek. — Voltatok már táborban? — Voltunk, de ilyenben még nem — mondják. Az „ilyen” náluk sajátos értékíté­let, a hangsúllyal fejezik ki, mi minden van benne. Míg velünk beszélgetünk, dundus kislány viharzik el mellettünk, „elkapja” egy szó­ra Magdi nénit. Felmosóron­gyot kér, nem egészen elége­dett ugyanis a lonóleumpadló tisztaságával. A kislány lelke­sedése jelzi, benne szunnyad már a jövő tökéletes háziasz- szonya. De szívesen rendez­kednek a többiek is. Lám, szép környezet igényességet támaszt. , — A faházas tábor egyik meglepetése volt számunkra a takarodó utáni gyors csend — mondja a táborvezető. — A sátrakban még félórákkal takarodó után is megy a nagy viccmesélés, nevetés, itt 10 percre rá már mindenki al­szik. Más véleményen van a ho- mokterenyei Bohács Miklós, aki lábát sűrűs váltogatva el­mondja: — Jó itt a táborban, csak kemények a szabályok. Pél­dául korán kell lefeküdni. — Otthon mikor van a „ta­karodó”? — Most korán, mert én lá­tom el a jószágot, estére fá­radt vagyok, de egyébként később fekszem le, mint itt. Nem sokkal odébb mátrano- vákiak dugják össze a fejü­ket. Emblémát csinálnak. Előbb persze gondosan meg­tervezik, ahogyan az egy emb­lémánál dukál. Kinek mi tetszik? Maruzs Lacinak a faházak, mert olyan jól mutatnak. Forgó Zo­linak az ágyak, ö egyébként már gyakorló őrsvezető volt a legutóbbi tanévben. — Szerinted milyennek kell lennie a jó őrsvezetőnek? — Ügyesnek, talpraesettnek, szigorúnak az őrstagokkal szemben, de úgy, hogy azért szeressék is. A mátranovákiak Indulót is választottak már, az amuri partizánok dalát. Ez illik hoz­zájuk, mert a nevük: Parti­zán-őrs. Lefelé menet a lépcsőn Ju­hász Máriával találkozunk. A barna, lengő varkocsos lány itt, a táborban töltötte be 17. évét. A nevezetes napot kellő­képpen meg is ünnepelték. Egyébként Karancslapujtőről jött és ifivezető. A tisztálkodási lehetőségek „osztályon felüliek” — így szól a táborlakók értékelése. Mindegyik házsor végén külön mosdó, mosdókagylóval, tü­körrel. Ebben a táborban a „lavórozás” ismeretlen foga­lom. Az ellátásra szintén nem le­het egy rossz szót sem mon­dani, „enbéegyes” — ez ugyancsak a táborozók véle­ménye. — Gyümölcs, zöldféle bőven van, a repetát számolatlanul mérik, mindenki annyit ehet, amennyi jólesik. — mondja Nagy Istvánné. — Ma reggelre például mindenki egy fél va­jat kapott. Nekünk, felnőttek­nek is bőven elég, hát még a gyerekeknek! Míg beszélgetünk, javában' megy a szívküldi a hangos­bemondóban. Rajok, őrsök küldenek nótákat, táncdalokat! Laci bácsinak, Jóska bácsinak, Miklós bácsinak, Magdi néni­nek, a többieknek, egymásnak) is. Kap egy slágert az „újság­író néni” is, hiába, jól érte-) sültek ezek a gyerekek. Persze, nincsen rózsa tövis nélkül, megvolt már az első bosszúság a salgóbányai tábor­ban is. A nyitótábortüzet,1 minden Idők táborának ki­emelkedő eseményét könyörte­lenül elmosta az eső. A tűz­rakásról sajnos le kellett mon­dani, a műsort azért megtar­tották. Július 16-től 26-ig táboroz­nak itt a gyerekek, aztán sze­dik a „sátorfát”, és irány ha­zafelé. Sok élménnyel, kedves sztorival és persze őrsvezetői tudással a tarsolyban. A tábor újítása a tükörirás.' A tükörírás természetes követ­kezménye, hogy néhány nya­kigláb fiú percek óta ácsorog a hirdetőtábla előtt és böngé­szi az étlapot. A művelet azért ilyen hosszadalmas, mert az étkezés menetrendjét — min­den menetrendek legkedvel- tebbikét — fordítva betett in­digóval írták. Hja, aki előre tisztában óhajt lenni gyomra eljövendő tartalmával, az ne sajnálja a fáradságot! A lépcsősor bal oldalán, a zászlófelvonóhely mellett csú­csos, földig érő tetővel fedett házakon dolgoznak a szakem­berek. Ezek lesznek az alpesi házak. A frissen megmunkált fa illata összekeveredik a fenyves hűvös, illatos leheleté­vel. Valóságos alpesi paradicsom Szendi Márta NÓGRÁD - 1971. július 28., szerda s

Next

/
Oldalképek
Tartalom