Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)
1971-07-28 / 176. szám
Képek a VILLTESZ-bSI Negyedévenként kétezer darab mechanikus telep, főkapcsoló készül tehergépkocsik részére. Ennek szerelését végzi Csurja János és Szabó Julianna A magyar járműprogram keretében a diósjenői VILLTESZ- telepen nagy mennyiségben készülnek a különböző autóvillamossági felszerelések. Többek között az IKARUS-autóbu- szok rendszámtábla-megvilágítói is innen kerülnek a mátyásföldi gyárba. Élő Antal, a rendszámtábla-megvilágítók festését végzi Megkezdődött az európai középiskolások szemináriuma „A tanuláshoz való jogokért, jövőnkért, egy békés Európa jövendő társadalmáért..'.” — ezeknek a gondolatoknak jegyében kezdődött meg tegnap délelőtt a DÍVSZ budapesti székházában az európai középiskolások szemináriuma. A tanácskozást — amelynek részvevői között Európa számos országának fiataljai megtalálhatók — a Magyar Kommunsita Ifjúsági Szövetség kezdeményezte a DÍVSZ budapesti, illetve a Nemzetközi Diákszövetség pozsonyi kongresszusán. Szűts Pál, a Mag''=r Ifjúság Országos Tanácsának elnöke megnyitójában hangsúlyozta, hogy ezek a közvetlen tanácskozások, találkozók minden bizonnyal hozzájárulnak a kölcsönös megértéshez, a különböző országok fiataljai kapcsolatainak erősítéséhez. A tanácskozás első napján hangzott el dr. Medgyes Bélának, a Művelődésügyi Minisztérium helyettes főosztályvezetőjének előadása a magyar középiskolai oktatási rendszerről, s kedden hallgatták meg a résztvevők Borbély Gábort, a KISZ központi bizottságának osztályvezetőjét, aki „A középiskolások helye és szerepe a társadalomban” címmel tartott előadást, (MTI), Vizsgálódott a vállalat Vallomások a munkásnők művelődéséről Bútorvásárlás ügyben Válaszol a Centrum 0 Aruház A Nógrád július 24-1 számában „bútort akartam venni” észrevételek, panaszok jelentek meg a Centrum Áruházról. Közöljük Nagy Sándornak, a Centrum Áruház igazgatójának válaszát. A bútorosztály vezetőiét figyelmeztették, hogy új dolgozót az osztályon egyedül még átmeneti időre se hagyjon. A vevők pontos tájékoztatásáról mindenkor gondoskodjanak. A panaszkönyvet és a válaszlapokat jól látható helyen helyezzék el. Ha az árut eladták, de az még az üzletben van, akkor jól láthatóan „az áru eladva” jelzést kell feltüntetni. A kiválasztott bútort 48 óráig továbbra is elteszik a Centrum Áruházban, ezzel az OTP-hitellevélre vásárlók érdekeit szolgálják, mert az áru kiválasztására, a hitellevél átadására és az áru elszállítására egy kis időre van szükség. Nem mentegetődzésként, hanem a valóságnak megfelelően írja a Centrum Áruház igazgatója, hogy a vásárlók panaszai akkor merültek fel, amikor egyszerre három vagon áru érkezett az üzletbe és az áru átvételével, a nagy forgalom miatt fordulhatott elő hanyagság és mulasztás. Salgótarjánban a bútoreladást megnyugtatóan csak az új bútorüzlet építése és megnyitása után lehet megoldani. Ugyanis a Centrum Áruház jelenlegi üzlethelyisége a megnövekedett forgalmat zökkenőmentesen már nem tudja lebonyolítani. A korszerű, salgótarjáni bútorüzletet most tervezik. A Nógrád megyei Textilipari Vállalat salgótarjáni telephelyén nemrég új, érdekes eredményeket hozó felmérést végeztek. A vállalat szinte kizárólag nőket foglalkoztat, így az 1970. februári párthatározatot is figyelembe véve, a dolgozó nők közművelődési helyzetével kapcsolatos kérdéseket tartalmazó lapokat osztott ki a telephely. Három műszakban Ducsai József névéi, a vállalat pártalapszervezetének titkárával, valamint Csiha Sándor közgazdásszal beszélgettünk a megyében egyedülálló felmérésről. — Eddig milyen művelődési lehetőséget tudott biztosítani a vállalat? — A telep helyproblémával küszködik — mondja Ducsai Józsefné. — Nemcsak a művelődésre alkalmas helyiség biztosítása okoz gondot, hanem a termelőmunkában is kénytelenek vagyunk szétszórtan dolgozni. Ez eleve meghatározza lehetőségeinket, ugyanúgy, mint a dolgozók három műszakban történő foglalkoztatása. Amit eddig biztosítottunk: az SZMT könyvtárának lerakataként nemcsak salgótarjáni, de valamennyi telepünkön van könyvtár illetve kölcsönző. Jelentős számú színház- és mozijegyet adunk rendszeresen jutalomként, az szb „anyagi fedezetével”. Közös kirándulások és egyéb programok szervezése az, amit még ide sorolhatok. Ismeretterjesztő előadásokat eddig csak a közép szintű gazdaságvezetők részére tartottunk. Ezeket alapul véve fogtunk a kérdések ősz- szeállitásához. — Mire kért választ a felmérőlap? — A lap nevet nem kérdezett, de érdeklődött a családi állapotra, életkorra, iskolai végzettségre, szakképesítésre vonatkozóan; hogy a megkérdezett jár-e színházba, milyen darabokat néz meg; ismeret- terjesztő előadásokat hallgat-e, milyen témájúakat, tévénéző, mozilátogató, rádióhallgató-e a kérdezett, milyen műsorokat szeret; rendszeresen olvas-e és mit, tagja-e a könyvtárnak, járat-e újságot; szocialista brigádtag-e, a brigád hatására növekedett-e kulturális érdeklődése? S végül; mi a javaslata a kérdezettnek önmaga, és vállalati társai műveltségi színvonalának emelésére; a vállalattól milyen igénye van kulturális vonatkozásban? Röviden így foglalhatom ösz- sze a 18 kérdést — válaszolt Csiha Sándor. — Egyébként 280 darab lapot ozstottunk ki a különböző munkacsoportoknál, s ennek fele, 140 volt értékelhető. A munkát felmérőbiztosok nélkül végeztük, mert így sokkal őszintébben válaszoltak a megkérdezettek. ' A brigád hatására — És a kapott eredmények? — A 140 vláaszadó közül 17.7 százalék folytat valamilyen tanulmányt, 31,5 százalék bír szakképzettséggel. A válaszok szerint 8,9 százalék látogat rendszeresen színházat, 27,4 százalék rendszeres mozilátogató, 65,3 százalékuk nézi a tévét, és 71,8 százalékuk hallgatja rendszeresen a rádiót. A dolgozók 69,4 százaléka nem jár ismeretterjesztő előadásokra, s rendszeresen is csak négy százalékuk. A „nem szokott olvasni” választ a megkérdezettek 23,4 százaléka húzta alá, rendszeres olvasó 25.8 százalék. Könyvtári tag 110 személy. Egy, vagy több újságot járat a megkérdezettek 94 százaléka. A válaszadók 73 százaléka írta be, hogy a brigád hatására növekedett kulturális érdeklődése — so^ rolja a párttitkárasszony. — Milyen következtetésekre jutottak a feleletekből? — Dolgozóink közművelődé« si helyzetéről első ízben kaptunk bizonyos képet — veszi vissza a szót Csiha Sándor. — Ami kiderült a válaszokból : sokkal igényesebbek az emberek, mint amilyennek gondoltunk. S a lényeg: társaiknak is igénylik a művelődési-kulturális lehetőségeket A közösségi szellem megnyilvánulása ez. Az általános műveltség növelése érdekében például tanulási feltételek biztosítását kérik, a munkarend módosításával. Igénylik a gyakoribb színházlátogatást, a könyvtár könyvállományának bővítését, az ismeretterjesztő, felvilágosító és szakmai továbbképzést segítő előadásokat. Tehát van kiindulópontunk a további munkához, j Újabb felmérésre készülnek — Ezt alapul véve, mik á további elképzeléseik, terveik? — Az általános iskola nyolc osztályával nem rendelkezők részére önálló osztályt szeretnénk indítani a dolgozók isko- * Iájában. Ruhaipari technikumba 23 dolgozónk nyert felvételt. Tekintettel arra, hogy a technikum Budapesten működik, ingyenes korrepetálást szervezünk itt, helyben. A könyvtár gazdagítására az újabb, keresett kiadványokból szeretnénk vásárolni, az szb- nek van lehetősége erre. Hasonlóan a színházbérietek számát is növelni tudjuk, illetve színházlátogatásokat szervezünk. Rendszeressé kívánjuk tenni az ismeretterjesztő előadásokat, keressük a módját,1 hogy ezeket minél hatékonyabbá, vonzóbbá tegyük. Aa a véleményünk, hogy aa igényfelmérést hasznos lenne vállalati szinten is elvégezni,1 mert közelebb kerülnénk munkésnőink művelődési1 problémáinak megoldásához — fejezte be a beszélgetést Ducsai Józsefné. Osgyáni Lajosné Földrengések Dél-A meri kában Hétfőn este, (magyar idő szerint kedden hajnali 3.05 órakor) erős földrengés rázott meg több, az Andok mentén elterülő dél-amerikai országot. Megrendültek a magas épületek a kolumbiai Bogota belvárosában, de érezték a földmozgásokat a perui Lima szívében is. ötven másodpercig voltak földlökések az ecuadori Guitóban. Az epicentrum, bár még pontosan nem állapították meg, valószínűleg az ecuadori — kolumbiai határon volt Magyar idő szerint éjfél után nyolc perccel Tokióban szintén közepes földrengést észleltek. (MTI) Tábori őrjárat Alpesi paradicsom Amint Salgóbánya festői hegyoldalában a sárgán virító faházsorokat megpillantom, elsőre az jut eszembe, hogy ennek valami nevet kell majd találni, mert a közönséges tábor névvel illetni talán még sértésszámba is menne. A domboldalon lépcsőzetesen három sorban épültek a lakkozott, fabunkolatú házikók. Mindegyikbe hat műbőr borítású heverő, modern dohányzóasztal, szekrények, a teraszon vidám csíkozású tábori székek, közre fogva egy kis asztalkát, melyen vázában vadvirágcsokor. Táborozok paradicsoma ez. Egy-egy házsort hosszas lépcsőmászás árán lehet megközelíteni. — Az első sorig 104 lépcsőt kell mászni, tovább nem számoltuk — közli nevetve Nagy Istvánná rajvezető, aki egyébként huszonéves kora ellenére Magdi néniznek az tútörők. — 107 gyerek és 11 vezető, ennyi a táborlétszám — tájékoztat katonás rövidséggel, már amint az egy táborban illik, Szabó Miklós táborvezető. A salgótarjáni járás legkülönfélébb helyeiről érkeztek ide a gyerekek, hogy a tábori foglalkozásokon jó őrsvezetővé váljanak. Délelőtt, délután programon vesznek részi. Na persze, bőven van szabad idő is. Látogatásunk alkalmával is éppen „csendes pihenős” volt a tábor. Persze, ez az ebéd utáni csenden pihenő nem a szó szoros értelmében csendes, nagy a nyüzsgés ilyenkor. Kovács Zsuzsa karancsla- pujtői és Bokor Ilona nagybá- tonyi őrs vezető jelöltek a házuk körül sürgölődnek, rendezkednek. — Voltatok már táborban? — Voltunk, de ilyenben még nem — mondják. Az „ilyen” náluk sajátos értékítélet, a hangsúllyal fejezik ki, mi minden van benne. Míg velünk beszélgetünk, dundus kislány viharzik el mellettünk, „elkapja” egy szóra Magdi nénit. Felmosórongyot kér, nem egészen elégedett ugyanis a lonóleumpadló tisztaságával. A kislány lelkesedése jelzi, benne szunnyad már a jövő tökéletes háziasz- szonya. De szívesen rendezkednek a többiek is. Lám, szép környezet igényességet támaszt. , — A faházas tábor egyik meglepetése volt számunkra a takarodó utáni gyors csend — mondja a táborvezető. — A sátrakban még félórákkal takarodó után is megy a nagy viccmesélés, nevetés, itt 10 percre rá már mindenki alszik. Más véleményen van a ho- mokterenyei Bohács Miklós, aki lábát sűrűs váltogatva elmondja: — Jó itt a táborban, csak kemények a szabályok. Például korán kell lefeküdni. — Otthon mikor van a „takarodó”? — Most korán, mert én látom el a jószágot, estére fáradt vagyok, de egyébként később fekszem le, mint itt. Nem sokkal odébb mátrano- vákiak dugják össze a fejüket. Emblémát csinálnak. Előbb persze gondosan megtervezik, ahogyan az egy emblémánál dukál. Kinek mi tetszik? Maruzs Lacinak a faházak, mert olyan jól mutatnak. Forgó Zolinak az ágyak, ö egyébként már gyakorló őrsvezető volt a legutóbbi tanévben. — Szerinted milyennek kell lennie a jó őrsvezetőnek? — Ügyesnek, talpraesettnek, szigorúnak az őrstagokkal szemben, de úgy, hogy azért szeressék is. A mátranovákiak Indulót is választottak már, az amuri partizánok dalát. Ez illik hozzájuk, mert a nevük: Partizán-őrs. Lefelé menet a lépcsőn Juhász Máriával találkozunk. A barna, lengő varkocsos lány itt, a táborban töltötte be 17. évét. A nevezetes napot kellőképpen meg is ünnepelték. Egyébként Karancslapujtőről jött és ifivezető. A tisztálkodási lehetőségek „osztályon felüliek” — így szól a táborlakók értékelése. Mindegyik házsor végén külön mosdó, mosdókagylóval, tükörrel. Ebben a táborban a „lavórozás” ismeretlen fogalom. Az ellátásra szintén nem lehet egy rossz szót sem mondani, „enbéegyes” — ez ugyancsak a táborozók véleménye. — Gyümölcs, zöldféle bőven van, a repetát számolatlanul mérik, mindenki annyit ehet, amennyi jólesik. — mondja Nagy Istvánné. — Ma reggelre például mindenki egy fél vajat kapott. Nekünk, felnőtteknek is bőven elég, hát még a gyerekeknek! Míg beszélgetünk, javában' megy a szívküldi a hangosbemondóban. Rajok, őrsök küldenek nótákat, táncdalokat! Laci bácsinak, Jóska bácsinak, Miklós bácsinak, Magdi néninek, a többieknek, egymásnak) is. Kap egy slágert az „újságíró néni” is, hiába, jól érte-) sültek ezek a gyerekek. Persze, nincsen rózsa tövis nélkül, megvolt már az első bosszúság a salgóbányai táborban is. A nyitótábortüzet,1 minden Idők táborának kiemelkedő eseményét könyörtelenül elmosta az eső. A tűzrakásról sajnos le kellett mondani, a műsort azért megtartották. Július 16-től 26-ig táboroznak itt a gyerekek, aztán szedik a „sátorfát”, és irány hazafelé. Sok élménnyel, kedves sztorival és persze őrsvezetői tudással a tarsolyban. A tábor újítása a tükörirás.' A tükörírás természetes következménye, hogy néhány nyakigláb fiú percek óta ácsorog a hirdetőtábla előtt és böngészi az étlapot. A művelet azért ilyen hosszadalmas, mert az étkezés menetrendjét — minden menetrendek legkedvel- tebbikét — fordítva betett indigóval írták. Hja, aki előre tisztában óhajt lenni gyomra eljövendő tartalmával, az ne sajnálja a fáradságot! A lépcsősor bal oldalán, a zászlófelvonóhely mellett csúcsos, földig érő tetővel fedett házakon dolgoznak a szakemberek. Ezek lesznek az alpesi házak. A frissen megmunkált fa illata összekeveredik a fenyves hűvös, illatos leheletével. Valóságos alpesi paradicsom Szendi Márta NÓGRÁD - 1971. július 28., szerda s
