Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)
1971-07-27 / 175. szám
Jz a drásatar jani piac... Szombaté tele tolong lekkel a s; ük helyek is ben vanna: senyfutás például. már kora reggel lökdösődő embe- piactér. Az árusc ; nagy része földre teregete t kendőkön, köté- lyeken hel; ezi el áruját, kitéve a f lcsapódó pornak, olykor mé) a cipők szennyének is. És még ezek a nagyon kenv- lmetlen elárusitónilyen nagy becs- Amikor a vonat bejón, me{ cezdödik a ver■rtük. Nagy János ki „civilben” vasutas és sz< mbatonként a hatvani kiske 'tben megtermelt paprikát, laradicsomot hozza eladni, mar csak az aluljárótól pár lépésnyire tudta lerakni áruját. — Már * fél négykor vonaton ülteml Több csomagom volt, a fel|t jó helyen leraktam, de Imire a másik részszel visszatértem, félretették az asszon>{ok a kosaramat és elfoglalták, a helyemet. Mindjárt az árakról is érdeklődtünk. A paprikát nyolc, a paradicsomot négy forintért méri. S ahány termelőt megkérdeztünk, mintha összebeszéltek volna, mind ennyiért adja. Sőt. az igazán szép paprikáért 12—14 forintot is elkérnek. — Szörnyű drága — zsörtölődik — joggal — egyiksmá- sik vásárló. — Pesten 4—5 forintért meg lehet kapni a hasonlót. Van azért olcsó áru Is. Sa- latauborka 1—2 forintért kapható, a karfiol viszont a termelőnél 12 forint kilónként, egy csomó szép zöldség pedig 4—5 forint. A gyümölcsárak is elég magasak. legolcsóbb az alma, hat forint, az őszibarack szebbje 8—9, a körte ugyancsak 6 forint. Van termelő, aki a „vödrös” málnáért nem átall 20 forintot kérni kilónként. A maszek kereskedő és a termelő között úgyszólván nincs különbség, Pedig ezek vagy a termelő által felhozott gyümölcsöt vásárolják fel, vagy elmennek érte Hatvanba, Kálra, sőt Budapestre. Ogy látszik, így is megéri. Valamivel olcsóbban árusítanak a tsz-ek, amelyek között Heves’, Szolnok- és Pest megyeit is találunk, ők is megtalálják számításukat, mert drága a tarjáni piac, kevés a környéken a zöldség- termesztő, a vásárlók kénytelenek megfizetni a magasabb árakat. A sokat emlegetett zöldövezet, a munkás-kert- szövetkezetek nem tudnak kialakulni a város körül. Aránylag szolid áron árusít az. Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat csak az árui kevésbé frissek, szépek. Mégis van olyan nap, amikor ezekből a filléres árukból hatezer forintot forgalmaznak. A Hatvani Állami Gazdasággal van szerződésük, innen kapják a görögdinnyét is, aminek kilóját 4.50 forintért adják. És mi a helyzet az „árszabályozó” szerepet betöltő MÉK-árudákban? A piac elején, a 28-as számú pavilonban a paprikát 8, a paradicsomot 3.20, a görögdiny- nyét 4, a sárgadinnyét 5 forintért árulják, viszont az asztarhán almának 7 forint kilója. Kelkáposzta, karalábé is van, de ezek láthatóan nem frissek mór: gyökér, sárgarépa pedig egyáltalán nincsen. Kérdésünkre az elárusító így felel: — Cérnaszálakat hoznak a kirendeltségtől. Azért nem rendelek, hogy a pult ala dobáljam. A piac másik végén azonban az 1-es számú pavilonban. csomónként 2 forintért zöldséget kaphat a vásárló, az elfogadható minőségű, friss karfiol pedig — ugyancsak, szép. friss — 5.40 forint kilónként. És mint az áruda vezetőjétől, Katona Károlyné- tól megtudjuk, rendelés kérdése az egész. A jó minőségű gyökeret, sárgarépát a MÉK kirendeltsége szállította. Az olcsóság magyarázata pedig a napi piaci árakhoz való alkalmazkodás, mert nagyobb haszon valamit pár fillérrel kevesebbért eladni, mint 3—4 naposán „leírni”. Salgótarjánban legjobban az vásárol, aki tizenegy óra felé megy a piacra. A vidékiek kezdenek „cihelődni”, fél tizenkettőkor indul a vonat Hatvan felé. Forintokat engednek az arakból csak azért, hogy ne kelljen visszavinni a megszedett gyümölcsöt, zöldségfélét. Csakhogy ki az a szerencsés, aki ilyenkor a piacra kijut? A nagymama, esetleg a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő kismama. Az asszonyok zöme, a dolgozó nő azonban csak a 8 óra előtti árakat ismeri és sokszor sóhajt fel hazatérve: „Milyen sok pénzt költöttem megint, miyen drága a tarjáni piac!...” Kemény Erzsébet Követendő példa Tálán egyetlen falusi K1SZ- alapszerv-ezetnél sem alakult ki olyan jő kapcsolat a helyi szervekkel, mint Litkén. Csordás Cecília, a KISZ gazdasági vezetője csak az elismerés hangján tudott szólni a tanács és a termelőszövetkezet támogatásáról. A községi tanács a közművesítésnél munkalehetőséget biztosít a fiatalok részére, akik 25—30-an is megjelennek „a munka frontján”. A termelőszövetkezet szintén igényt tart a fiatalok segítségére. A munkákért kapott bér 40 százalékát a tagok egyénileg kapják meg, míg a 60 százalék a közösbe, a KISZ pénztárába kerül. Így érthető, hogy egy-egy kirándulás, vagy más közös rendezvény nem marad el anyagi okok miatt. A munkára a mozgósítást csoportfelelősök végzik, kik a KISZ-vezetőségen keresztül értesülnek a tanács, vagy a tsz által bejelentett munkaigényről. Vizsgázik az őszibarack Ontják termésüket a Kertészeti Kutató Intézet ősziba- rackfajta-gyűjteményei. Cegléden, Érden és Üjfehértón több mint 200 új amerikai és olasz őszibaraOkfajta gyümölcsét értékelik, ezekben a napokban. A termés külseje, színe és nagysága, valamint íze, za- mata és terméshozama alapján választják ki azokat, amelyek alkalmasak meghonosításra. A szakemberek véleménye szerint nagy jövő vár az amerikai Cardinal elnevezésű őszibarackra, amelynek sárga húsa megfelel a világpiaci követelményeknek. Emellett nem törődik, können szállítható hosszabb távolságrá is. A íaj- tagyűjtemények másik sztárja az olasz Inkroccio Pieri, amely szintén sárga húsú, és dekoratív, nagy szemű, piros héjú gyümölcsöt érlel. A minősítések során ebben az évben már tíz olyan külföldi fajtát felöltek ki, amely alkalmas a meghonosításra. (MTI}. Bemutatók — albérletben A három évvel ezelőtt létrehívott Magyar Építészeti Múzeum az idén különösen sok értékes lelettel gazdagodott. Sikerült megszerezniük a középkori magyar városok megörökítéséről ismert Orthe- liusnak csaknem 400 évvel ezelőtt, 1596-bam készült rézmetszetét Buda és Győr látképéről. Több mint 300 éves rézmetszetet találtak Babócsa váráról, s litografált kőrajzokat az 1850. év körüli Pestről és Budáról. Kortörténetileg is értékes dokumentum egy kőműveslegény felszabadító levele, amelynek felső szegélyét Szeged városának fametszetű képe díszíti. A múzeum tulajdonába került az az ezüst kőműves- díszkalapács, amelyet Ferenc József használt a királyi palota század végi bővítésének alapkőletételéhez és a kúria építésének megkezdésekor. A múzeum gyűjteménye az Idén összesen 280 tervvel, 21 metszettel, kőrajzzal és akva- rellel, több mint 100 okirattal, levéllel, jegyzőkönyvvel, számos tárgyi emlékkel, könyvvel és régi fényképpel gazdagodott. A fiatal múzeumnak azonban még nincsen önálló épülete, s így újabb szerzeményeit majd „albérleti” helyiségekben rendezett kiállításokon mutatja be. (MTI) Karancslapujtőn aratnak A reggeli órákban érkeztünk Karancslapujtőre, de Tarák Sándor, a Karancs- menti Egyesült Termelőszövetkezet elnöke már megtartotta szokásos reggeli aratási szemléjét. Négy társközség határát járta végig. Az út után a júliusi hőségben jólesik egy pár perces pihenő a hűvös elnöki szobában. Mikor az aratásra terelődik a sző, az elégedettség húzódik .gondolatai közé. — Ebben az évben jóval kedvezőbb körülmények között kezdhettük el a kaszások betakarítását. Még tavaly egy kombájnt tudtunk foglalkoztatni, addig az idén három gép dolgozik rendszeresen — mondotta a közös gazdaság elnöke, majd hozzátette: — A termésre sem lehet panaszunk. Volt olyan táblánk, amelykiben 24 mázsa volt az átlagtermés, de összességében is közel fogunk járni a 20 mázsás átlaghoz. A szövetkezet vezetősége az aratást megelőzően, intézkedési tervet készített. A betakarításban résztvevő dolgo- i zókat teljesítményük alapján, külön premizálásban részesítik. Talán ez az anyagi ösztönzés is hozzájárul ahhoz, hogy július 29-ére zökkenő- mentesen sikerül befejezni Karancslapujtőn az aratást. Az elnök határszemlére invitál, Útközben elmondta, hogy ebben az évben 1200 hold kalászos várt aratásra, A terület 85 százalékáról három kombájnnal és négy aratógéppel takarították be a termést. így csak 15 százalékot kell kézi erővel levágni. Az etesi üzemegység domboldalán megcsillan a fény a kombájnok napvédőjén. Kisvártatva hallani lehet a gép egyenletes zúgását, látjuk, hogyan hajlanak meg a kalászok a gép vágószerkezete Matt, engedelmeskedve annak vezetőjének. Még egy aratásban , járatlan is azonnal észreveszi, hogy Ottmár János, Juhász Tibor és Ponyi Sándor gépészek régen túl vannak a T-betűn. Önkéntelenül megszólal az ember: „Ez igen. Ilyen helyen kombájnnal aratni nem kis teljesítmény”. A nehéz terep ellenére naponta egy-egy gép 12 hold Nagyon kedvesen vannak manapság, akik három-négy gyereket nevelnek. Kíváncsiságból végigböngésztem, hogy kik igényeltek szövetkezeti lakást Balassagyarmaton, s köztük csupán egyetlen három- gyermekes családra akadtam. Még kevesebben vannak, akik egyedül tartják el családjukat, ahol esténként öt, hat, vagy hét ember üli körül a vacsoraasztalt. M. A. családjánál, a kis börzsönyi falucskában az egyik lány kicsi, a másik pici, a harmadik meg még kisebb volt, amikor az édesapa meghalt. A tragikus baleset után M. néni hosszú évekig sötét ruhákban járt. Majdnem másfél évtizednek kellett eltelni ahhoz, hogy világosabb, vidámabb színeket kezdjen magára ölteni. Negyvenvalahány éves. Tu- ladjonképpen még fiatal. Nem is néz ki idősebbnek a koránál. Csak azok a sötét ruhák. Talán azért szólítja mindenki néninek. Törékeny termetű. fürge. Azok közé tartozik, akikről azt szokták mondani faluhelyen, „jó dögös” asszony. Azt hiszem, tiltakozna, ha most, amikor róla írok, nagy szavakkal hozakodnék elő, hogy hősiesség, meg önfeláldozás. .. Egyszerűen tette a dolgát, mint minden becsületes ember hasonló körülmények között. Türelemmel viselte a sorsát, nem volt állanáiban morcos, nem panaszkoTegnapi sorsok, mai remények A% M. család H.-hól dott, nem elégedetlenkedett többet, mint bárki más. Az apró örömök sem kerülték el a házalóját. Ha sok gondja is volt, mindig örömét lelte a gyerekekben, munkájában, a kis parasztházacska csinosít- gatásában, amit még a férjével együtt építettek. A hatvanas évek elejétől szakács a H.-i intézetben. Azóta százak és százak kóstolták meg a főztjét. Bizonyára valamennyien jó szívvel gondolnak rá. Közben a kilencszáz forintos kezdő fizetéstől talán eljutott már a másfél ezerig. Éppen azokban az években volt a legkevesebb, amikor a legnagyobb szükség volt a pénzre. Hiszen mi az a tíz darab százas, ahol hat embernek kell szelni a kenyérből, a három lánynak, a nagyszülőknek és saját magának? Az évek elröppentek, a gyerekek felnőttek. Értelmesek, csinosak és rendesek. Azt mondják, a születésekor mindenki egyforma eséllyel indul az életbe. Hogy mindenki tarsolyában hordja a marsallbo- tot. De azok sem igen hiszik, akik mondják. Az egyik ember jólétbp születik, a másik sokszor élete végig sem tudja ledolgozni a hátrányát. A különbségeket még a leghumá- nosabb társadalom is csak enyhíteni képes. Ki tudná azt megmondani, hogy kedvezőbb életkörülmények között mi minden válhatna egy-egy emberből ! Az egyik lány, Kati szintén az intézetben dolgozik Kisegítő. Egy darabig az intézeti gyerekek mellé osztották be munkára, de nem bírta idegekkel. Utána afféle mindenes! szerepet vállalt, hol hi- vatalsegédi teendőket látott el. hol takarított, vagy besegített a konyhán. Hogy kielégíti-e ez a munka? Nem hiszem. Ennél bizonyára sokkal többre képes. De most hiábavaló dolog lenne erről beszélni. Tavaly novemberben kötött házasságot. Sz. Lászlóval. Tavaszra kisbabát vár. Ha a jövőről esik ázó, nem is igen jut más az eszébe, csak a család és a kicsi. . . Margit és Gabi a szomszédos község üzemébe járnak dolgozni. Betanított munkások. A kereset, ha nem is sok, azért megjárja. Dolgozni meg úgyis mindenhol kell, bár nem mindegy, hogy mit csinál az ember. De hát nincsen nagy választék a környéken. Margit ugyan elvégezte a mezőgazdasági szakiskolát, valójában kertész, de egyelőre bú csút mondott a szakmájának. — Pedig szerettem azt a munkát — mondja. — Ha egy rendes kertészet lenne, akkor visszamennék... Mindketten menyasszonyok, Az egyiküknek augusztusiján, a másikuknak egy hónappal később lesz az esküvője. Arra a kérdésre, hogy miért nem egyszerre tartják a lakodal mat, valamelyikük nevetve így válaszol: — A fiúk összebeszéltek, hogy Géza, a Margit vőlegénye a mi lagzinkban, Laci meg az övékeben fogja kimulatni magát. Ha egyszerre lenne, mindketten hoppon maradnának, mert a vőlegénynek nem illik elvéteni a mértéket. Sorolják a terveiket. Lacinak kocsija van, egyelőre a lakás sem okoz gondot, talán majd később építenek. Hargitáknak is van hova költözni. Számolgatják, hogy a kocsi valójában nem is olyan elérhetetlen dolog. Gabi arról beszél, hogy tanulni akar, szeretne leérettségizni. Vőlegénye gépipari technikumba jár. Ö sem akar lemaradni tőle M. néninek mág másfél évtized van a nyugdíjig. S nemsokára már az unokák szaladgálnak körülötte... K. S. tarlót hagy maga után. Ami a legfontosabb, műszaki hiba miatt még egynek sem kellett állni. — A három kombájnos, Fodor István agronómus vezetésével, brigádban dolgoznak — tájékoztat az elnök. — Az 5 feladata gondoskodni az üzemanyagról, gépkocsiról, amely a szemet elszállítja, egyszóval szervezni és irányítani a munkát. Karancsal.ián már javában folyik a cséplés. Távolról szorgos hangyabolynak tűnik a kazlakon és a gépen serénykedő csoport. Közelebb évre hallani lehet a cséplőgép moraját, amint éhes bál. na módjára elnyeli a kévéket. Egyre kisebbek lesznek a kazlak, a zsákok megtelnek acélos búzával. Karancslapujtőn a bálázógéppel találkoztunk, amint kötegelte a szalmát. A kombájnok által ' elcsépelt gabona a karancslapujtői kombájnszérűre kerül. Egy cséplőgéppel és egy szovjet típusú rostagéppel naponta 250— 300 mázsa szemet tisztítanak meg, mely aztán a szövetkezet raktárába kerül. Ma még javában tart az aratás és cséplés a megye egyik legnagyobb, kétezer holdas termelőszövetkezetében. De a szorgos munkások keze nyomán egyre inkább megtelik a közös gazdaság gobonaraktára acélos búzával. Szenográdi Ferenc Még több szakmunkás lesz A Német Demokratikus Köztársaságban 1970 végén a termelőszövetkezeti parasztoknak és állami gazdasági dolgozóknak 57 százaléka rendelkezett szakmunkásoklevéllel, vagy ennél magasabb fokú (technikumi vagy egyetemi) képzettséggel. Ezt az arány- számot az új ötéves terv irányelvei szerint 1975-ig 80 százalékra kell emelni. Ennek a 80 százaléknak a megoszlása a következőképpen fest majd: 11 százalék főiskolai és technikumi végzettséggel, 9 százalék mezőgazdasági mesterlevéllel (ez az iparban a művezetői képesítésnek felel • meg), 60 százalék pedig szak- munkásoklevéllel fog rendelkezni. (MTI) NOGRÁD — 1971. július 27., kedd i
