Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)

1971-07-24 / 173. szám

Ez a fúrótorony a 7AM Salgótarjáni Gyáregységének udvarán áll, ahol víz után kutat­nak és nem is eredménytelenül. A csövön már folyik a víz Fotó: G. E. Hasznos volt a tapasztalatcsere Bányász pártbizottsági titkárok tat akartam venni Ahogy arról már hírt ad­tunk, az ország szénbánya­vállalatainak pártbizottsági titkárai Salgótarjánban két­napos tapasztalatcserére jöt­tek össze. Godó György, a nógrádi szénbányák pártbi­zottságának titkára tájékoz­tatta a vendégeket arról, hogy az energiastruktúra változása milyen feladatokat jelentett a nógrádiak számá­ra, és ezt* hogyan segítették megoldani a pártmunka mód­szereivel. A pártszervezetek­nek igen nagy szerepük volt abban, hogy a visszafejlesz­tést eddig sikerült zökkenő- mentesen, humánusan végre­hajtani. A módszerekről is tájékoztatta Godó György a jelenlevőket. Később a vita során kiderült, hogy többé- kevésbé hasonló gondokkal küzdenek a tqbbi szénbánya- vállalatoknál is, bár a visz- szafejlesztés eddig legnagyobb mértékben a nógrádi meden­cét érintette. A visszafejlesz­tés nehezén tűi vannak, azon­ban a jövő sem lesz könnyű. Sült Tibor műszaki igazga­tóhelyettes a vállalat gazda­sági helyzetét vázolta, és szólt a jövőről is. Többek között elmondotta, hogy ma már az egy aknára eső napi termelés eléri a 75 vagont, de az öt­éves tervidőszak végére már 102 vagon lesz. Ma a szénter­melés nem egészen 66 száza­lékát adják a korszerű front- lejtések. de a tervidőszak végére már a termék 89 szá­zalékát ilyen munkahelyekről hozzák felszínre, ezenkívül jelentősen javul a szén minő­sége, fűtőértéke is. Az árbe­vétel pótlására tovább növe­kedik a melléküzemi tevé­kenység. Tamási István, az Egyesült Magyar Szénbányák elnöke az egész szénbánj úszatot érintő kérdésekről szóit. Töb­bek között elmondotta, hogy az idén mintegy 260 millió forintot fordítottak a bányá­szatban a bérszínvonal növe­lésére. A piaci helyzet is vál Ázott, ma jóval több szén- iartalék van, mint egy évvel ezelőtt, bár a szénbányáik ép­pen, hogy csak teljesítették első féléves tervüket. Több nagyobb üzemzavar és olyan elemi csapások is hátráltat­ták a bányaipart, — mint a dorogi, illetve tatabányai víz­betörések. Gazdasági téren sem sikerült olyan eredmé­nyeket elérni, mint tavaly, hiszen az első félévben a vállalati eredmény gyakorla­tilag a tavalyinak a fele lett. Milyen gondjaink vannak? Általában jelentős romlás van az önköltség számainál. A legtöbb helyen a termelé­kenység, a teljesítménymu­tató stagnál, több helyen csökkent. Az ötéves terv ké­szítése során több helyen nem a reális lehetőségeket mérték fel, és éppen ezért a terveket az utóbbi időben át kellett dolgozni, reálisabbá tenni. A vállalatoknál sokkal jobban számba kellene venni — mint mondotta — a meg­levő rejtett tartalékokat és azok kiaknázásával javítani a hatékonyságot. A vitában, ahogy arról már írtunk, valamennyi pártbi­zottsági titkár felszólalt. Ki­derült, hogy csaknem azonos gondok foglalkoztatják az ország valamennyi bányaüze­mét. A vita talán a kelleté­nél is többet foglalkozott a gazdasági kérdésekkel, és így az első napon kevesebb idő jutott a pártmunka módsze­reivel kapcsolatos tapasztala­tok kicserélésére. A tanácskozás végén szólalt tel Menyhárdt i iszló nehéz­ipari miniszterhelyettes. Töb­bek között arról beszélt, hogy ma az üzemek, vállala­tok sokkal nagyobb mérték­ben kívánnak támaszkodni az állami erőforrásokra, mint amennyire lehetőség van. Emiatt a vállalatoknál meg­levő tartalékokat aláértéke­lik, holott igen nagy hiba lenne ezek hasznosítására nem ösztönözni. A szénbányá­szat a központi célkitűzések­től az eredeti tervezésnél egy kicsit elmaradt, éppen ezért vált szükségessé a tervek át­dolgozása, reálisabbá tétele. Kérte, hogy a pártbizottságok, a kommunisták vegyék fel a harcot az új mennyiségi szem­lélettel szemben, mindenki­nek tudomásul kell vennie, hogy az energiahordozók ver­senyében a szénbányászatnak is helyt kell állnia, mert et­től függ a jövője. A verseny- képességet fokozni csák a meglevő termelési eszközök jobb kihasználásával, a tar­talékok reális felmérésével, hasznosításával lehet. A vállalathoz vendég érke­zett. Nem olyan rettenetes magas vendég —, de a „fő- vállalattól” jött, jár neki a trakta. Pattan a titkárnő, vállalati büfé, húsz zsemle, kiló téli­szalámi, vaj — „tessék siet­ni, mert kikapok ...” Kikapott. A zsemle nem volt egészen friss, indulás azonnal a szaküzletbe, ha nincs bent a kocsi, kérjen taxit — de azt hittem már el is indult... A vendég friss zsemlét ro­pogtatott, a főnök megnyugo­dott, a taxit kifizették, a bü­fében elejtett megjegyzést a titkárnő személyes sértésnek vette. Oü ugyanis ezt kérdez­te valaki a várakozók közül: ..Mondja, meg is rágja he­lyettük?” A trakta, a bőkezű vendég- átás gyakran téma a dolgozók körében — nagyon jól tudják, hogy a fonok sofőrje miért teszi be a rézbográcsot a ko­csi hátuljába, s az adminiszt­rál orlányok miért lótnák-fút­nak, apró fehér köténykében, s miért hozza a motoros- küldönc a kicirkalmazott tudj isten mivel megpakolt szendvicseket. .. Gyakori beszédtéma, oly­annyira, hogy a nehézkes rep­rezentációt a köznyelv egy­szerűen „repi”-re kurtította s mig a reprezentáció szóval Bútort Bár egyszer már elhatároz­tam, hogy többé nem megyek a Centrum Áruházba vásárol­ni. a minap mégis rákénysze­rültem. Ugyanis Salgótarján­ban bútort csak itt lehet ven­ni. Ezért vitt ide a kényszer. Dohányzóasztalka kellett! Az a bizonyos háromszáz­valamennyi forintos, ami ol­csó ára mellett megegyezik bútoraim színével. Minden úgy indult, ahogy indulni szokott. Megláttam megtetszett és odaszóltam egy köpenyes férfinek: — Megvettem! Tessék elké­szíteni a számlát. Ekkor jött a meglepetés: — Nem lehet. A főnök ebé­del, — mondta és támasztotta te óbb a pultot. rb#7.o.lút nyu­galommal, magabiztosan, kis fölénnyel. Vártam. Vártam arra is, hogy mi bo­rul fel hamarább: a pult, amit a köpenyes támaszt, vagy mind a kettő? — Kérem a panaszkönyvet! — mentem újra hozzá, — Nincs! — volt a válasz. — Hogyhogy nincs? De­hogyis nincs! Lennie kell!!! — Nem tudom, hol van, — felelte, mintha ez a világ leg­te.- v . '.eie-rebo dolga lenne. Érdeklődtem mindenfelé — nincs. ... De ekkor jött a főnök. Az mar tudta! Megmutatta a bútorok őrének, az pedig ne­kem. Egyszerű, világos, könnyen látható helyen volt, pár mé­terre tőlem az ajtónál, csak ép­pen függönnyel gondosan el­takarva. Nem is panaszkönyv volt ez, hanem panaszlevelezőlap láda, a lapokon pedig — nem a kereskedelmi felügyelő szerv, hanem — az áruház vezetőjé­nek címe. Mindegy! Megírtam... Mi­után azonban előfordult már az emberiség történetében, hogy az írás repült el és csu­pán a szó maradt meg, fel­mentem az áruház vezetőjé­hez, hogy észrevételeimet el­mondjam. — Tudja, a fluktuáció... — és mondta. — Higyje ei, igazgató kar- tars, — vetettem közbe, innen én is fluktuálnék, mert példá­ul a következőket tapasztal­tam. .. — és ekkor én kezd­tem mondani. Elmondtam, hogy a kirakott függönytartók rosszak, hibá­sak. A részlegvezető állítása szerint a vevők verték szét. Amikor arra hivatkoztam, hogy akkor sem a kirakott áruk között a helye, az eladót tette felelőssé. Ha eladó va­gyok, ezt nyilván én is zokon venném. Szerintem a pultra kirakott árukért, illetve azok minőségéért végső fokon a részlegvezetők felelősek. Kiderült, hogy a bútorrész­leg eladója beteg, a részlegve­több dolgot is kifejezhetünk, — a „repi” teljesen egyértel­mű. ★ Egészen természetes, hogy minden vezetőnek, partnerek­kel tárgyaló, üzletekkel foglal­kozó embernek legyen repre­zentációja — egy-egy üveg itala, valami rágni- és szívni- valójá’, hiszen oldottabb, köny- nyebb úgy a beszélgetés. Ez tulajdonképpen az udvarias­ság egyik megnyilvánulása is — valamivel meg tudjuk kí­nálni a hozzánk érkezett ven­déget. Ezt az égvilágon senki sem vitatja, a kapcsolatszerzésnek, kapcsolattartásnak nagy sze­repe van — hiszen a jó sze­mélyes kontaktusokkal ren­delkező vezető sokat segíthet a vállalatának. A kapcsolat­szerzés, -tartás egyik kelléke a reprezentáció — kelléke, és nem formája, ahogy néhány helyen mind gyakrabban ta­pasztalni .. . Olvastam vállalatvezetőről aki' az egyik — s nemcsak egyik — alapanyag-szállító partnercég képviselőjét úgy mee;vendé"'Mte. hogy arra még Lucullus is büszke lett vol­zető — a Főnök — egyedül van, a köpenyes, a bútorok őre négy napja van a válla­latnál és nem eladó, hanem asztalos, aki csak azért került a pulthoz, hogy vigyázzon. A kartonon van dohányzóasztal­ka több is, három árban, — raktáron is van tehát. Amit én akartam megvenni, azt már eladták. Ha másnap visz- szajövök és nem viszik el, 16.05-kor elvihetem én. Rendben!... Másnap új reményekkel kel­tem. — Most segíts Hermes, ke­reskedők és tolvajok istene! — kiáltottam és berohantam a városba. Ügy okoskodtam, hogy mi­nek várjak én 16.05-ig, ha a ■ rton tanúsága szerint rak­táron is van ezekből az át­kozott asztalokból. A raktár­ban kiderült, hogy csak egy fajta van, az is öt darab. En­nek színe nem egyezik búto­raim színével, tehát nem kell. Az áruházban levő — és ne­kem tetsző — asztalkát 16.05- ig elvitte az. aki napokkal előbb lekötötte. Két napomba került tehát, hogy ne tudjak asztalt '. er.-ni. Ugyan, hány napba kerülhet, ha venni tudok? Következtetni lehef erre ab­ból, hogy az egyik fiatal há­zaspár OTP-hitellevéllel a ke­zében negyedik napja képte­Az Előre című magyar nyelvű bukaresti napilap „Láttuk, hallottuk, megtud­tuk” rovatában jelent meg az alábbi hír: Megalakultak a fiatalok szabad idejének eltöltését, az ifjak magatartását és viselke­dését ellenőrző kollektívák. Aradon a hat csoport tevé­kenységében a városi KISZ- bizottság, a vállalatok, in­tézmények ifjúsági szerveze­na, A lakodalmi bőség több mint tízezer forintjába került a vendégszerető vállalatnak. Az emberek persze, hogy morognak, nekik aztán egyál­talán nem volt mindegy, hogy nyereségükből hány forintnyi csúszik le a vendég torkán... A vezető azonnal visszavá­gott: igaz, hogy a társvállalat képviselőjének jól tartása fel­emésztett néhány darab ezrest — éppen ezzel sikerült elérni, hogy azt a bizonyos alapanya­got, késedelem nélkül, és va­lamivel olcsóbban kapják. Így tehát a ráfordított összeg bő­ségesen kamatozik, az ügyes manőverrel nemhogy csök­kenne, növekedni fog a nye­reség ... Nem kétlem, ezeket az elő­nyöket valóban a tejben- vajban fürösztéssel lehetett kicsikarni — de ezt a ra­vaszdi módszer mégis vala­hol sántít. Nagyon sántít... Mert ha a lagzi fejében va­lóban olcsóbban adta az árut — ez azt jelenti, hogy saját vállalata dolgozóinak a zsebé­ből húzott ki forintokat —. az is igaz viszont, hogy ezeknek len megvenni a bútorait, mert amit kiválasztott, valaki na­pok óta lekötötte és fenntart­ja magának. Hogy miként le­het napokig visszatartani árut, ezt csak a Főnök tudja meg­mondani. Ami probléma még maradt, az a következő kérdésekben foglalható össze: — Egyszerű vásárlásnál mi szükség van ilyen kálváriára ? — Ha a részlegvezető ebé­del, miért nem tesznek oda egy eladót, hogy a Vásárlás­ban fennakadás ne legyen? Meg kell jegyeznem, ha én áruháztulajdonos lennék, ilyen esetben inkább magam állnék a pulthoz, hogy a ha­szonban kiesés ne legyen. — Milyen kartonvezetés az, amely a“ valósággal nincsen szinkronban? — Az eladott árucikkekre miért nem teszik rá az „EL- ADVA’-cédulát? — A részlegvezetők miért nem ellenőrzik a kirakott áruk minőségét? — Ha az áru tönkrement, miért nem értékelik le, vagy miért nem cserélik ki? — A panasz-levelezőlapok miért nincsenek a felügyelő szervhez címezve és miért nincsenek jól látható, köny- nyen elérhető helyre füg­gesztve? telnek titkárai és vezetőségi tagjai, milicisták vesznek részt. Az ■ ellenőrző csoportok — bátran nevezhetjük őket if­júságvédelmi kollektíváknak — nyomon követik a fiatalok viselkedését az utcán, a klu­bokban, szórakozóhelyeken, közélelmezési egységekben stb. Ugyanakkor feladataik közé tartozik a munkakerülő fiatalok felfedezése, hogy azokat segíthessék az elhe­lyezésben. a forintoknak egy része a másik cégnél nyereségként je­lentkezik. Magyarán szólva, önmagunkat károsítjuk meg, mert végül is a mienk az az üzem is, ahonnan elravasz- kodták a forintokat, meg a másik is. ahol lecsapódott.'.. Az egész dolog sehogyan- sem egyezik a szocialista mo­rállal — célja a nyilvánvaló lekenyerezés, de használhat­juk a durvább szót is: meg­vesztegetés — és az udvari­assághoz már régen semmi kö­ze. Hoci-nesze, legközelebb te jössz, komám ... Az emberek számolnak, és egyáltalán nem tetszik nekik, ha túlságosan gyakran a sző­lőhegy, vagy a csárda felé fordul a kocsikaraván. Azt ugyanis igen nehéz lenne meg­magyarázni nekik, hogy pusz­tán vállalati érdekből — az ő érdekükben — rotyogtatja a tűz a pincepörköltet... Jól emlékszem, nem is olyan régen, amikor jósze- rint még a kávét is a maga zsebéből fizette a közép szintű vezető, ha vendégét egy feke­tére invitálta. Ez a másik ol­dal, a túlzott puritánság. Kell a repi. Addig. amíg udvarias gesztus, tárgyalási ..kellék” — s nem a lekenye­rezés eszköze.. — d. konya — NOGRÁD - 1971. július 24,, szombat 3 Hol olcsóbb ? — még egyszer Akik nem tudták — mert ez az apróhirdetésekből nem derült ki —, most megtudhatják, hogy miért van árbeli el­térés a VOLÁN egy, ugyanazon városba induló társas útjai között. „Hol olcsóbb, hol drágább?” című írásunkra az aláb­bi tájékoztatást küldték: „A VOLÁN-iroda általában komplett csoportok jelent­kezése esetén indít, illetve szervez társasutakat. A részvé­teli díj kialakításánál a legmesszebbmenőkig figyelembe vesszük a csoport igényeit, elsősorban azt, hogy milyen ér­tékben, és minőségben kérik szolgáltatásainkat.” A továbbiakban közlik, hogy mi okozhatja az eltérést, például az étkezés, vagy az útvonal kilönbözősége. S attól is függhet a részvételi díj, mit tartalmaz a társas üt program­ja, Mivel mindez a hirdetésben nem található meg, a VO­LÁN az érdeklődőknek az utazásokkal kapcsolatban bármi­kor készséggel ad felvilágosítást. Mire jó a „repi“? H. A. Követésre érdemes Ifjúságvédelmi kollektívák

Next

/
Oldalképek
Tartalom