Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)

1971-07-03 / 155. szám

Világos, tárgyilagos javaslat Ä Dél*vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány július 1-i hétpontos javaslatához fűz kommentárt Vaszilij Harkov, a TASZSZ szemleírója. A hétpontos javaslatból leg­fontosabb az első pont, amely — mint ismeretes — az ame­rikai csapatok és szövetsége­seik dél-vietnami kivonulásá­nak és a foglyok szabadon bo­csátásának feltételeire vonat­kozik. Az első pont b) szaka­sza világos megfogalmazása teljességgel leleplezi Washing­tonnak azt a hazug érvét, amely szerint az agresszió folytatását a foglyok kiszaba­dítása teszi szükségessé. A javaslat többi hat pontja újból tanúsítja a vietnami fél jóakaratát.A nemzeti egyetér­tésen alapuló kormány meg­alakítását indítványozó máso­dik pont annál is jelentősebb, mert lehetetlen különválaszta­ni a vietnami probléma kato­nai és politikai vonatkozásait, figyelmen kívül hagyva szoros összefüggésüket. A párizsi tárgyalások kezde­te óta a harcoló Vietnam im­már ötödször tett fontos béke­kezdeményezést. Ez a mostani javaslat is tanúsítja a vietna­mi hazafiak békés törekvései­nek a következetességét és őszinteségét. A Dél-vietnami Ideig'enes Forradalmi Kormány új ja­vaslatainak az elfogadása két­ségtelenül hamarosan véget vetne a vietnami háborúnak, hozzájárulna a béke helyreál­lításához és a vietnami prob­léma olyan rendezéséhez, amely megfelelne mind a viet­nami, mind az amerikai nép, a világ békeszerető erői ér­dekeinek — hangoztatja vé­gezetül a TA3ZS2. kommentá­tora. Hasonlóképpen értékeli a DIFK hét pontból álló javas­latát az Izvesztyija pénteki száma. A lap kommentátora, Mihail Iljinszkij rámutat: »a július-elsejei javaslat még egy lehetőséget biztosít az Egye­sült Államoknak arra, hogy kikerüljön a szennyes vietna­mi háborúból. A fegyverbarátság jegyében Hadgyakorlat volt az NDK-ban Az egyesített parancsnokság tervei szerint június 24. és jú­lius 2. között Csehszlovákia és a Kémet Demokratikus Köz­társaság területén hadgyakor­latot tartottak a Varsói Szer­ződés tagállamai szárazföldi csapatainak, légierőinek és légvédelmi alakulatainak ope­ratív törzsei. A hadgyakorlaton részt vett az egyesített fegyveres erők törzse, valamint a csehszlovák néphadsereg, az NDK Nemze-. ti Néphadserege és a szovjet hadsereg operatív törzse. A hadgyakorlatot Ivan Ja- kubovszkij, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyve­res erőinek főparancsnoka ve­zette. A gyakorlat során tisztázták a fegyver- és hadseregnemek együttes harci cselekményei végrehajtásával összefüggő kérdéseket. A gyakorlat elő­mozdította az operatív törzsek további összehangolódását, a szövetséges csapatok együtt­működési módszereinek töké­letesítését, a testvéri hadsere­gek harci barátságának szi­lárdítását — hangzik a had­gyakorlatról kiadott közle­mény. (MTI) Brezsnyev fogadta Mahmud Riadót Leonyid Brezsnyev az. SZKP Központi Bizottságának főtit­kára fogadta Mahmud Riadót, az Egyesült Arab Köztársaság miniszterelnök-helyettesét és külügyminiszterét, aki a két ország barátsági és együtt­működés szerződése ratifiká­ciós okmányainak kicserélésé­vel kapcsolatban tesz látoga­tást a Szovjetunióban. A szívélyes, baráti véle­ménycsere során megvizsgál­ták a szovjet—egyiptomi kap­csolatok kérdéseit, valamint a jelenlegi nemzetközi hely­zet néhány problémáját. Sok­oldalúan megvitatták azokat a kérdéseket, amelyek össze függenek a közel-keleti hely­zettel (MTI) Hőstettük mindenki számára példa Megrendítő pillanat a temetésről: az űrhajós házaspár, Tye- reskova és Nyikolajev utolsó búcsút vesz bajtársaiktól, Tye- reskova átöleli Dobrovolszkij 12 éves kislányát, Mariját (Folytatás az 1. oldalról) án, a földi növényzet és az ásványkincsek kutatása, a csillagászat területén, új, ki­emelkedő fontosságú adatok­kal gazdagítják a tudományt és a gyakorlatot. Az akadémia elnöke után, a moszkvai munkások részvétét Anatolij Ribakov, a. Vörös Pro­letár Gyár esztergályosa tol­mácsolta, majd Leonyid Bori- szov, a moszkvai városi párt- bizottság titkára beszelt. Végezetül Vlagyimir Satalov űrhajós vezérőrnagy szólt. — A szovjet űrhajósok tel­jesen tisztában vannak azzal, hogy a világűrbe • vezető út nincs kitaposva, nehéz és bo­nyolult. Ma, ebben a szomorú órában, amikor űrhajóstársa­inktól búcsúzunk, biztosítjuk a kommunista pártot, a hős szovjet népet, hogy méltón folytatjuk a világűr meghódí­tását. — A Szaljut ■ űrállomás le­génységének tagjai minden te­hetségüket, tudásukat, és bá­torságukat beleadták ebbe a repülésbe. Mindaddig hallot­tuk derűlátással teli hangju­kat, amíg bátor szívük meg nem szűnt dobogni. Hőstettük mindannyiunk számára példa arra, hogyan kell önfeláldozó- an szolgálni a hazát — mon­dotta Satalov. A gyászünnepség befejezté­vel a virágokkal borított urná­kat a párt és a kormány ve­zetői, kozmonauták és a légi­erő tisztjei emelték fel. Dísz- sortűz közepette helyezték el a három űrhajós hamvait a Kreml falában, ahol Gagarin és Komarov hamvai is van­nak. A díszsortűz után, a szovjet Himnusz hangjai csen­dültek fel, majd a gyászszer­tartás végén, a moszkvai hely­őrség alakulatai vonultak el. utolsó tisztelgésül a hősök sírja előtt. (MTI) NÓGRAD - 1971. július 3„ szombat Magyar vezetők részvétlátogatása A Szojuz—11 űrhajósainak, a Szovjetunió Hőseinek tra­gikus elhunyta alkalmából, pénteken magyar párt- és ál­lami vezetők keresték fel a Szovjetunió budapesti nagy- követségét és őszinte együtt­érzésüket fejezték ki Alek- szandr MihajlovicS Szorokin követtanácsosnak abban a gyászban, amely a Szovjet­uniót és népeit érte a koz­monauták halálával. Az MSZMP Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány nevében Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke, Fock Je­nő, a kormány elnöke, továb­bá Péter János külügyminisz­ter fejezte ki részvétét. Le­rótta kegyeletét a magyar politikai, állami és társadal­mi élet sok ismert személyi­sége is, valamint a Budapes­ten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. (MTI) kHiös kOzlehEiiy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének ausztriai Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke Franz Jonas szövetségi elnök meghívására, 1971. június 28-tól július 2-ig hivatalos látogatást tett az Osztrák Köztársaságban. A magyar állafftelnök kíséretében volt Vályi Péter, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese, Pú­ja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Kurtán Sándor, a Magyar Népköztársaság bé­csi nagykövete, Esztergályos Ferenc nagykövet, a Külügy­minisztérium főosztályvezetője, dr. Nagy Lajos nagykövet, a Külügyminisztérium Protokoll Osztályának vezetője. Lakatos Ernő, a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának elnök- helyettese és dr. Kovács Jó­zsef, a Külügyminisztérium osztrák referense. Losonczi Pál ausztriai tar­tózkodása alatt eszmecserét folytatott az osztrák politikai, gazdasági és kulturális élet vezető személyiségeivel, továb­bá ipari vállalatokat és me­zőgazdasági üzemeket látoga­tott meg Felső- és Alsó-Auszt- riában. Losonczi Pált, a parlament­ben tett látogatása alkalmával Waldbrunner, a parlament el­nöke üdvözölte. A látogatás során, a magyar államfő hosz- szasan elbeszélgetett a par­lament képviselőivel és a szö­vetségi kormány tagjaival. A magyar államfő látogatást tett továbbá a bé’csi városhá­zán, ahol beírta nevét az oszt­rák főváros „Aranykönyvébe”. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke — Franz Jonas szövetségi elnök jelenlétében — megbeszélést folytatott az elnöki hivatalban, az osztrák szövetségi kormány tagjaival. A megbeszélésen magyar rész­ről részt vett az elnök kísére­te, osztrák részről jelen volt dr. Bruno Kreisky szövetségi kancellár, Rudolf Häuser al- kancellár, dr. Rudolf Kirchsch­läger külügyminiszter, dr. Jo­sef Staribacher kereskedelem- és iparügyi miniszter, dr. Oskar Weihs földművelésügyi miniszter, dr. Hannes And- rosech pénzügyminiszter, vala­mint dr. Kurt Enderl, az Oszt­rák Köztársaság magyarorszá­gi nagykövete, továbbá az el­nöki, a kancellári hivatal, a lcülügy- s a kereskedelem- és iparügyi minisztérium vezető tisztviselői. A látogatás során Vályi Pé­ter, a Minisztertanács elnök- helyettese megbeszélést foly­tatott dr. Androsech pénzügy-, valamint dr. Staribacher ke­reskedelem- és iparügyi mi­niszterekkel. Eszmecseiét foly­tatott továbbá dr. Kirchsch­läger külügyminiszter és Púja Frigyes, a külügyminiszter el­ső helyettese. Az elnöki hivatalban tartott munkamegbeszélésen a felek az őszinteség és megértés lég­körében, sokoldalú vélemény­cserét folytattak a két ország kapcsolatairól és az időszerű nemzetközi kérdésekről. Megelégedéssel állapították meg, hogy a két állam kapcso­latai minden területen baráti, jószomszédi viszonnyá fejlőd­tek. Hangsúlyozták, högy eh­hez lényegesen hozzájárultak a két ország vezető államfér- fiainak találkozói és ezért a kölcsönös látogatásokat min­den szinten a jövőben is foly­tatni kell. A felek úgy értékelték, hogy a határmenti magyar megyék, és osztrák tartományok között, az utóbbi években létrejött jó kapcsolatok lényegesen hozzá­járultak a két ország jószom­szédi viszonyához. A két fél megelégedéssel állapította meg, hogy a gaz­dasági kapcsolatok is fejlőd­tek. Az áruforgalom és a két ország vállalatai között meg­kötött kooperációs szerződé­seik száma jelentősen növe­kedett. Mindkét félnek az volt a véleménye, hogy a gazdasági kapcsolatok még tovább fejleszthetők és lehe­tőség nyílik további kooperá­ciókra. Az Európai Gazdasági Bizottságban erősíteni kell a magyar és osztrák delegáció együttműködését. Az ez év őszére tervezett gazdasági tárgyalásoknak — egy új hosszú lejáratú kereskedelmi szerződésről — a kétoldalú gazdasági kapcsolatok tovább­fejlesztését kell szolgálniok, miközben kiegyenlítettebb áruforgalomra kell törekedni. A két fél megelégedését fejezte ki a különböző szak­területeken működő vegyes­bizottságok tevékenysége fe­lett. A nemzetközi helyzetről folytatott megbeszélések elő­terében az európai béke és biztonság problémái álltak. Mindkét részről üdvözlik és támogatják az európai biz­tonsági konferencia mielőbbi létrejöttét. Egyetértettek ab­ban, hogy egy eredményes konferencia, vagy konferenci­ák sorozata döntően hozzájá­rulna a béke mégszilárdításá- hoz Európában. Mindkét részről üdvözölték a finn kormánynak a bizton­sági értekezlet előkészítésére tett kezdeményezését és meg­erősítették azt a szándékukat, hogy az európai béke érdeké­ben továbbra is együttmű­ködnek egy ilyen érlekezelet létrehozásában. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köz­társaság, illetve a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közöt­ti szerződéseket az európai enyhülésért folytatott erőfe­szítések fontos tényezőjeként értékelték. Az indokínai helyzettel kapcsolatban aggodalmukat fejezték ki és hangsúlyozták, hogy ebben a térségben a bé. két az 1954. és 1962. évi genfi egyezmények alapján kell helyreállítani. E térség népei­nek meg kell adni a lehető­séget arra, hogy maguk dönt­senek saját sorsukról. A közel-keleti konfliktust a felek úgy jellemezték, hogy az veszélyezteti a biztonságot és a békét. Hangsúlyozták annak szükségességét, hogy a közel-keleti békét az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1967. november 22-i ~ határozata alapján kell helyreállítani. Egyetértettek abban, hogy az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének alapokmányában rögzített elveket a nemzetkö­zi biztonság megszilárdítása és az együttműködés fejlesz­tése érdekében az egész vilá­gon tiszteletben kell tartani. Ugyancsak egyetértettek ab­ban, hogy az egyetemesség el­vét a világszervezetben figye­lembe kell venni. Mindkét léi egyetértett abban, hogy az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében továbbra is fenntartják eddigi együttműködésüket. A két fél megelégedéssel állapította meg, hogy Loson­czi Pálnak, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsa elnökének látogatása lényege­sen hozzájárult a két nép barátságának elmélyítéséhez. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke meghívta Franz Jonas szö­vetségi elnököt újabb ma­gyarországi látogatásra, s megújította a dr. Kreisky szövetségi kancellárnak ma­gyarországi látogatásra szóló korábban átadott meghívást. A meghívásokat köszönettel elfogadták és azok pontos időpontjáról diplomáciai úton állapodnak meg. (MTI) Négy ország képviselői a találkozón A svédországi Lulea váro­sában „A béke, jószomszéd­ság és együttműködés” jelszó jegyében ünnepséget tartanak Norvégia, Finnország, Svédor­szág és a Szovjetunió északi körzetei lakosainak részvéte­lével. Lulea, az észak-svédor­szági közigazgatási és keres­kedelmi központ ezekben a napokban ünnepli fennállásá­nak 350. évfordulóját. A vá­roskát a négy szomszédos or­szág állami zászlai díszítik. Az utcákon mindenütt ünnepi hangulat uralkodik. E baráti napok megtartása ma már jó hagyomány, amely elősegíti Európa északi részén a kölcsönös megértés, együtt­működés és jószomszédság erősödését — hangsúlyozták a szovjet, svéd. norvég és finn küldöttség vezetői az ünnep­ségsorozat megnyitóján. Luleában megkezdődtek a találkozók a négy ország kül­döttségei között. (MTI) Kihí vas Aírika ellen Felix Houphouet-Boigny ele- fántcsontparti elnök, nyolc nappal az AESZ Addisz Abe- ba-i konferenciájának eluta­sító határozata után ismét ki­jelentette, hogy alkalmas idő­ben tárgyalásokat akar kez­deni a fajgyűlölő Dél-afrikai Köztársaság kormányával. Az elefántcsontparti elnök csütörtökön Abidjanban, az ország politikai vezetői előtt elmondott beszédében az „illúziók szervezetének” mi­nősítette az Afrikai Egység • Szervezetet, (MTI) ERNEST HEMINGWAY M ost tíz esztendeje dördült el a fegyver, s oltotta ki, á ma már klasszikusnak számító író, az új gmerikai re­gény kiemelkedő alakjának, Ernest Hemingwaynek életét. A nagy lázadó, és útkereső kalandos élete nyitott könyv azok számára is, akik csupán műveit ismerik: életraj­zának legfontosabb adatai benne foglaltatnak novelláiban és regényeiben. Orvos apja, orvost akart nevelni belőle, de megszökött a szülői háztól, amelyről leginkább csak a michígani nyaralá­sok emlékét őrizte meg (Nick-novellák). Párizsban rövid ta­nulmányt folytai, majd újságíró-gyakornok a Star című lap­nál Kansas Cityben. Az első világháború már Olaszországban találja, egy katonai mentőautó sofőrjeként, aztán a gyalogo­soknál szolgál sebesüléséig. (Búcsú a fegyverektől.) A há­ború után közel-keleti tudósító, később Párizsban telepszik le, s jelenteti meg első könyvét, a Fiestát. Nyqgalma azon­ban csak időleges: a spanyol polgárháború Madridban talál­ja, haditudósítóként (Akiért a harang szól.) Utána Kínából küldi jelentéseit, majd az ameri Icai hadsereg kötelékében szolgál a második világháborúban (A folyón át a fák közé). Életének hatvanhárom esztendejében sok mindent meg­ért: sikert, egészen a Nóbel-díjig, meg nem értést és vad tá­madásokat. S bár többször bebolyongta a világot, helyét nem lelte — akárcsak tragikus sorsú hősei. A Búcsú a fegyverek­től hőse. Fred Henry is hiába menekül el a háború pusztító világából, a háborúból semmilyen felszabadító befejezés nem következhet. Az Akiért a harang szól hőse, Robert Jordan számára sincs remény az életben maradásra, mert az író — akárcsak önmaga számára —, még nem tudja felvázolni egy más, emberibb, teljesebb világ képét. S ami nem sikerült, mert . nem sikerülhetett Fred Henrynek és Robert Jordánnak, nem sikerül Cantwell ezredesnek. A folyón át a fák közé hősének sem. De egyetlen Hemingway-műből sem csendül ki annyira az emberi élet és a küzdés értelme és szükségszerűsége, mint az 1954-ben megjelent, s Nóbel-díjjal kitüntetett kisregény, Az öreg halász és a tenger című művéből. „Az embert el le­het pusztítani, de legyőzni nem lehet' soha” — ez Santiagó- nak, az öreg halásznak, s egyben az írónak is végső hitval­lása. S, bár a regényben céltalannak tűnik az öreg emberte­len küzdelme a nagy hallal és az elemekkel: mire elejti és partra vontatja, a zsákmánynak már csak a csontváza marad meg. A regény kicsengése mégis csak az: bármilyen célta­lannak látszik is az ember küzdelme a közönyös és ellensé­ges külvilággal, egy magasabb, humánusabb szempontból mélységes értelme van a megfeszített harcnak az elemekkel, az élettel, mert ez a harc az emberért folyik, az emberibb életért. Ez a gondolat a páratlanul gazdag Hemingway- életmű legfőbb tanulsága. P. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom