Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)
1971-07-20 / 169. szám
Egry kis kunyhót, ahogy szokás... Átadták rendeltetésének Budapest szívében, a Vörosmarty-téren az új kuliúrcentru- mot. A reprezentatív épületben zenei, képzőművészeti intézmények kaptak helyet Hozzászólás Valóban futóbolond? A NŐGRÁD július 13-i számában írás jelent meg Gyunkó Géza tollából Futóbolond címmel. A humorosnak szánt írás szerzője bátran szembeszállva az egész világon egyre szélesedő minisport-mozgalommal, a „kocogás”-sal, egy, a háztömb körül futkosó, a kora reggeli, utca forgataga (?) által meg nem értett, futó- bolondként, ürgeként, ipseként, melegítős langaléta paliként, továbbá „gipszes”- ként emlegetett egyénről ír, aki csak fut, csak fut, csak fut... Előre bocsátom, jómagam sajnos, még nem futok, így nem mint futó írom e sorokat, hanem mint olyan, aki már látott egy-két fiatal és idősebb, ágyában sápadtan fekvő szívinfarktusost, akik, ha megúszták, örülhettek, és életük végéig vigyázhatnak magukra. Olvasom azokat az újságokat, amelyekben harminc egynéhány éves, „tragikus hirtelenséggel” elhunyt egyénekről írnak. Továbbá látom a temetkezési vállalat — szerintem nem túl vidám — „faliújságját”, ahol fekete keretes írások hirdetik, hogy kik haltak meg, talán éppen azért, mert többek között, nem vállalták, nem merték vállalni 'a „futóbolond” szerepét. Az orvostudomány bebizonyította, hogy azok, akik naponta tíz percet tornáznak, illetve lassan futnak, vagyis „kocognak”, egészségesebbekké, frissebbekké válnak. A cikkben leírt futóbolond stílusával ellentétben, nincs szükség rohanásra, mások fellőkésére, autók között církálásra. Megragadom az alkalmat, és elmondom — mert bízom abban, hogy előbb-utóbb sokan követik a cikk futóbolondjának példáját —; elég ha valaki azt a tíz percet szinte gyorsabban sétálva „szaladja” végig. Ha pedig ennyi kis mozgás javíthatja egészségünket, inkább az a furcsa, hogy miért nem futnak többen. A futni vágyók — mert ilyenekkel okkal találkoztam eddig is — nem idejüket sajnálják, hanem attól félnek, hogy kinevetik őket. Gyurkó Géza cikke éppen ebben az aggályukban erősíti meg őket, s így semmi esetre sem értékelhető pozitívan. Nem segíti elő az egészséges tömegmozgalmat — de persze megállítani sem fogja azt. Természetes, hogy a futókat, néhányan futóbolondnak tartják, hiszen szokatlan még nálunk e látvány. Ez persze nem jelenti azt, hogy valóban bolondok, inkább azt, hogy az őket bolondnak tartók elmaradtak egy-két brosúrával. Az persze más kérdés, hogy hol lehet és érdemes futni. A legjobb az lenne, hogy ha jó levegőn, városon kívül, erdőben lehetne kocogni. De városban hol van jó levegő? Ott kell tehát futni, ahol kicsi a forgalom, ahová könnyen és gyorsan el lehet jutni, és ahol kevés olyan ember fordul meg, aki még 1971-ben is értetlenül áll a jelenség előtt. Nem csupán Gyurkó Géza „hozzászólását” furcsállom, hanem javaslattal is szeretnék előállni. Bizonyára van Salgótarjánban is olyan, sportolás támogatására született szerv, amelyik el tudná intézni, hogy a „futóbolondokat” autóbusz várja a város egy, vagy két pontján, s a strand mögé, vagy még messzebbre vigye őket. A jó ízű futás után így perceken belül vissza lehetne jutni a városba, és ki-ki kezdhetné a futóbolondokat elítélőknél jóval egészségesebb, napi életét. Remélem, ezen a buszon mindazokkal találkozhatott! majd,' akik a kocogó kát ma még futóbolondként nevetik. Dr. Csepláki György kórházi főorvos EGYEDÜL ülök a fülkében. Döcög velem a vonat. Hatvanban betelepszik hozzám egy enyhén düllöngélő, fiatal férfi. Gyűrött, foltos nadrág rajta, félretaposott sarkú, poros félcipő, viseltes ing, elszürkült nyakú, izzadtságfoltokkal teli. Kockás kabátját a fogasra akasztja, levágódik az ablakhoz, a szemben levő ülésre. Laposan pislog rám. de nem tudja jól leplezni az érdeklődését. Amikor cigarettáért nyúlok a zsebembe, kitalálja a szándékomat, megelőz, a zsebébe túr, előkotorja a gyűrött dobozt és az orrom alá dugja. — Tessék, parancsolni — mondja. Meleg van. Fáradt vagyok és ideges. Az éjszaka semmit nem aludtam. Hirtelen jött a kánikula. Ácsorgás a pályaudvaron. Piszok és bűz a vonatban. Egy balul sikerült esemény, amin napok óta rágódom Másra gondolni sem tudok. S most jön egy idegen, rnégcsak nem is bizalomkeltő, és udvarias maszkot kell öite- nem. Ki ez az ember és mit akar tőlem? — Salgótarjánba? — kérdezi, mire bólintok. — Nem a vegyesiparinál dolgozik? — Nem — mondom kimérten. Mintha megbántódna, egy árnyék suhan át a képén, hátradől az ülésen. — Miért? — kérdezem, hogy a ridegséget enyhítsem, nehogy azt higgye, lenézem. — Olyan ismerős valahonnan. — Az lehet — megyek bele kényszeredetten a beszélgetésbe. — Sokfelé járok. Valahol már biztosan találkoztunk. Talán van valaki a vegyesiparinál, aki hasonlít rám? — Igen. — Honnan ismeri? Ott dolgozik talán? — Nem. Csak régebben. Most a tűzhelyben vagyok. Már évek óta nem találkoztunk. Ahogy megláttam, rögtön azt gondoltam, hogy maga az. Teljesen úgy néz ki. — Előfordul — hagyom rá. Mentegetőzik, hogy összekevert mással. — Annyi baj legyen — vigasztalom S elmesélem, hogyan csaptam egyszer a vállára egy idegennek Debrecenben, az Apolló mozi előcsarnokában, akit régi ismerősnek hittem. Látom az arcán, kicsit fölenged. De még mindig nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy trükk az egész, csak pénzt akar köl - csőn kérni tőlem, vagy... Az ember annyi megdöbbentő dolgot hall. Egyesektől minden kitelik. Én se vagyok díjbirkózó, de ez a fickó nálam alacsonyabb, vékonydongájú emberke. Ettől megnyugszom. Csak el ne aludjak — Mit csinál a tűzhelygyárban? — kérdem. — Segédmunkás vagyok. Rakodás, meg ilyesmi. — És a kereset? — Ezernégy—ezerötszáz.. , — Hát, az bizony nem sok. Nős? Család van? — Hogyne. Négy gyerek HARMINC ÉV körüli férfi. Hitetlenkedve fürkészem az arcát. Mire szedi elő a személyi igazolványát, nézzem csak meg. Kezd érdekelni ez az ember. De most már úgy érzem, nekem is illik mondani valamit magamról. Mutatom neki egyik arcképes igazolványomat Kezébe veszi és beletekint. Még mielőtt bármit is ki lehetne olvasni belőle, zavartan hümmögve visszaadja. Látszik nem ismeri a betűket. — Az asszony dolgozik? — Nem. Nem tud a gyerekektől. — Akkor nem könnyű kijönni a fizetésből. Miért nem keres jobb munkahelyet, ahol többet kereshet? A tűzhelyben is van olyan munka, ami jobban fizet. Közelebb hajol hozzám Megcsapja az orrom a sörszaggal kevert nikotinos lehelet. — Éppen abban jártam Pé- celen. Ott akarok telket venni. Már kinéztem magamak. A gazdasághoz fölvesznek, kocsis leszek. Tudja, mit lehet keresni egy kocsival és két lóval? Naponta másfél száz forintot kapok. Aztán jöhet a többi, * a mellékes, más is azt csinálja. A tefusok talán nem? Csak a törvénnyel ne kerüljön szembe az ember. Régebben Tarjánban is fuvaros voltam. Ehhez legalább értei;. Napi öt—hatszáz forint ütötte a marki,m. — És a család? Velük ml lesz? — Építeni fogunk a telekre — Miből? — szalad ki a számon. — Van egy kis pénzünk — mondja bizonytalanul. — Meg kapunk tízezer forintot a tanácstól. A putriért, belépést. Azt mondják. Abból megvesz- szük a telket. — A család Turjánban marad, amíg a ház fölépül? — Dehogy. A jövő léten költözünk. — Hova? Miben fognak lakni? — Hát. majd összehozunk ideiglenesen egy kis kunyhót, ahogy szokás — válaszol olyan hangon, mintha a világ legtermészetesebb dolgáról beszélne. Négy gyerekkel egy földkunyhóba. Tízezer forint esetleges tőkével, ami ugyan nagy pénz, de igen könnyen elúszhat. Merő képzelgésnek tetsző tervezgetés a jó keresetről. Csupán bizonytalanság, magabiztosan előadva, ami elnémít. Egy ember, akin öt ember sorsa múlik, pedig a sajátjával sem tud mit kezdeni. Szárazdajka kellene mellé, de honnan? ALIG VÁLTUNK több szót egymással. Hallgatásba burko- lózok. Salgótarján előtt ki- düllöngél a mosdóba, ahonnan az állomáson a kalauz engedi ki, mert rázáródik az ajtó, nem tudja belülről kinyitni. Fél órával később indul a buszom a strand felé. Közben bcsötétedík. A kórháznál szórakozottan kinézek az ablakon. Egy férfi, kockás kabátját a fejére húzva, alszik a pádon a váróhelyiségben. Kiss Sándor Megjelent a Fáklya Útra kelnek az „élő kincsek” Messze földön híres a voronyezsi természetvédelmi park. A ritka faunájáról és flórájáról híres és „élő kincsekkel” teli zöld szigeten sikeres tenyésztő munkát végeznek. Évente számtalan vadon élő, esetenkénti igen ritka állatot telepítenek innen más területekre. Az elmúlt néhány év alatt 3000 hódot szállítottak különböző köztársaságok parkjaiba. A napokban 130 szarvast és vaddisznót küldtek a Moszkva környéki erdőkbe. Harminc szarvas a kalugai területre utazott. Az ötéves terv új létesítményeiről nyilatkozik a Fáklya július 25-én megjelenő 14 számában Vaszilij Iszajev, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnökhelyettese. A nyilatkozat méltatja az ipari beruházások méreteit, felhívja a figyelmet azok korszerűségére és a Szovjetunió színes térképén az olvasó követheti, milyen méretű ipari fejlődés várható az ország keleti részein. Színesen illusztrált riport számol be az Atlantióceán viharaival birkózó szovleningrádi Kotljakov gyár munkáját. Olvashatunk a Központi Televízió egyik vetélkedőjének győzteséről, életmódjáról. eszményeiről, ás bizonyára nemcsak a gyerekek számára érdekes a híres dim* kovói játékbirodalom bemutatása. A magyar kultúra szovjetunióbeli terjesztésének fontos eseménye volt Szokolay Sándor Vérnász című operája* nak észtországi bemutatója — az olvasó megismerkedhet a* operát színre hozó Estonia* együttessel. Közli a lap — mellékletben — Julian SzemElárvult’ építkezés Tessék csak figyelmesen megnézni a képet. Ez a Budapesti Közlekedési Nyomda P ásztón épülő új üzemcsarnoka. Teremteti lelket sem lehet látni, se lent, se fent, nemhogy építőket. Csak egy árva kubikostalicska szomoirkodik a betonoszlop közelében. Egyesek azt mondják, hogy hosszú idő óta a madár se jár erre, nem is csoda, ha nem halad az építkezés. Mások úgy tudják, hogy azt tartják az építők: „ej, ráérünk arra még”, mert az árvíz miatt módosították a kivitelezési határidőt, így a jövő év végéig még bőségesen van idejük az építkezést befejezni. Megint mások semmit sem tudnak erről a módosításról, szerintük az építők csak saját magukkal egyezkedtek ebben az ügyben. Kerestük többször az építőket, hogy valami biztosat megtudjunk, de eddig nem sikerült kapcsolatot teremtem velük. Ez ebben az esetben nem is olyan nagy baj. Hiszen az elárvult építkezés magáért beszél, ., Jet halászhajók életéről. A lap jonov „A keresztrejtvőny-ak- bemutatja a budapesti metró ció” című kémregényének 6. számára mozgólépcsőket építő folytatását. Rendelet a légszennyezési alap járulék fizetéséről Nemrégiben írta elő határozatában a kormány a levegő tisztaságának védelmében fontos feladatokat. Ennek alapján most a Magyar Közlönyben jelent meg az építésügyi és városfejlesztési miniszter és a pénzügyminiszter közös rendelete a légszennyezési alapjárulék mértékéről és fizetéséről. Ismeretes, hogy a levegőt károsító ipari és építőipari üzemeket, szervezeteket a szennyezés veszélyességének megfelelően négy veszélyességi kategóriába sorolták. Az új rendelet szerint azoknak a vállalatoknak és egyéb gazdálkodó szerveknek, amelyek a levegőt szénnyezik, visszamenőleg 1971. január 1-től negyedévenként légszennyezési alapjárulékot kell fizetniük. Ennek összegét az árbevétel és a légszennyezési veszélyességi kategória figyelembevételével kell megállapítani. A rendelet alkalmazása tekintetében árbevételnek minősül az ipari és építőipari tevékenység értékesítési árbevételének az alvállalkozói munka értékével csökkentett összege. Az első két veszélyes ségi kategóriába tartozó légszennyezőknek az árbevétel 0,1 ezrelékét, a harmadik kategóriájú légszennyezők körében 0.8, s a legveszélyesebbeknek, a negyedik kategóriájú szennyezőknek az árbevétel 1,2 ezrelékét kell befizetniük. hatályba lepett A kih Írd e téss el az uj rendelet. NÓGRAD - 1971. július 20., kedd 5
