Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)
1971-07-20 / 169. szám
A kisterenyei MEZŐGÉP-nél *r 1 Ezeket a kombájnalkatrészeket az AGROKER-nek szállítja a vállalat, megrendelésre Autóra rakják a kerítéseket, kapukat, melyeket a TÜZÉF vállalat részére készítettek m épülettel bővül a MEZŐGÉP. Fürdőt és irodaházat épí- tenek, mely a dolgozók tiszta! knhási lehetőségét, illetve munkavégzését teszi kényelmesebbé Fotó; Céhmester Erzsébet KSZBT tagcsoportok között a Komarov-brigád Tegnap reggel röpgyűlést tartottak Salgótarjánban, a kohászati üzemek szalagedzőüzemében, ahol a Komarov- brigád bejelentette csatlakozását a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjaihoz, A tagcsoport a társaság önkéntes alapon létrejött kollektív jellegű mozgalmi egysége. A tagcsoport a dolgozóik különböző csoportjai számára, munkahelyük keretei között nyújt lehetőséget a mozgalomban való részvételre. A tagcsoportok megalakulását az MSZBT Országos Elnöksége oklevél kiállításával erősíti meg. A tegnapi ünnepi röpgyűlé- sen Hegyes Ferenc, a szalag- edző üzem vezetője ismertette a dolgozókkal a kollektív döntést; hivatalosan kérték felvételüket a tagcsoportok sorába. Röviden ismertette a Komarov-brigád eddigi eredményeit, melyeket a termelésben, a tanulásban, a szocialista emberhez méltó életben, nem utolsó sorban pedig a magyar—szovjet barátság ápolásában elértek. „Koma- rov”-ék a tizennégyszeres Szocialista brigád, az üzem pedig hétszer nyerte el a Szocialista címet. A brigád Komarov halálát követő napon vette fel a hős szovjet űrhajós nevét, s Komarov családjával személyes, közvetlen kapcsolatban áll. Számos kiállítás, rendezvény dokumentálja az üzemben a magyar— szovjet barátság ápolásában elért eredményeiket. Hegyes Ferenc beszédét követően Szilágyi Dezső nagyüzemi párttitkár vázolta a tagcsoport feladatát, s köszöntötte a Komarov-brigá- dot, abból az alkalomból, hogy a kohászati üzemekben elsőként az MSZBT tagcsoportok sorába lép. Mint mondotta, külön öröm, hogy olyan üzem dolgozói lépnek a tagcsoportba, amely eddig is ragyogó termelési eredményekkel, kiváló szocialista’ szellemmel rendelkezik, s amely eddig is szívvel és eredményesen szolgálta a Szovjetunió, s a szovjet nép iránti testvéri barátság ügyét. — Bízom abban, hogy ez a barátság a jövőben is mind elmélyültebbé, sokoldalúbbá válik az élet minden területén — mondotta. — Ehhez a munkához kívánok további erőt, egészséget és sok sikert. Hegyes Ferenc üzemvezető befejezésül szólott arról, jgy a kohászati üzemekben zonyara más brigádok is érik majd felvételüket az ISZBT tagcsoportok sorába, nelyet a Komarov-brigád jyhangűlag elfogadott. A palotási komfiá jnosok HETEN vannak a palotási kombájnosok és valamennyien csatlakoztak a gabonabetakarítási versenyhez, amelyet a termelőszövetkezetek területi szövetsége hirdetett. Kovács József, Németh János, Ozibi- usz Sándor, Válóczi János, meg a többiek, a szerelőműhelyben javítják a traktorokat, kombájnokat Ám, hogy elérkezik a június, a palotási határban szűkülnek a kalászok, senki és sémi nem tudja megtartani őket a négy fal között. —' Évek óta ők takarítják be a gabonát, — mondta Illés Antal, az elnökhelyettes, miközben kaptatjuk, az egyébként sem hosszú utat az iroda, meg a javítóműhely között. Aznap éjjel kiadós. nyári zápor áztatta a palotási, a gedei, a héhalmi, meg a kis- bágyoni határt. Jé fél napra leállt, az éppen csak elkezdett munka. A kombájnosokat a gépekről „szedte le” az elnökhelyettes. Itt is, ott is igazítottak a csavarokon láncokon. Nehéz volt az idén a javításuk. Nem volt elegendő alkatrész. — Rajtunk azért nem múlik az aratás. Mindent megtettünk, amit csak lehetett és megteszünk ezután is — magyarázta Válóczi János. Az is kiderült, a kombájnosok közül egyik sem számit újoncnak a versenyben. Minden évben csatlakoztak a kombájnosok vetélkedőjéhez. Tavaly, Kovács Józsefet már megcsapta a győzelem szele.- Hetven vagon gabonát takarított be, 387 holdról. Hasznoson aratott tovább, abban a tudatban, hogy megnyerte a versenyt. Az értékelésnél aztán „csak” a második lett. — Hiba csúszott a számításba, már itt a szövetkezetben. A Hasznoson végzett munkám a levegőben lógott... Nem számolták a teljesítményemhez, — rótta fel a mulasztást még most is az elnökhelyettesnek. — Az idén újra itt van a lehetőség. — Ne engedd, nogy elszaladjon. — tréfálkozott a kcmbájnossal Illés Antal. HÁT AMI a munkaiehetőségeket illeti, abban valóban bővelkednek a palotási kombájnosok. A négy község határában gazdálkodó termelő- szövetkezetben két és fél ezer hold gabona termése vár betakarításra. Alig néhány napja, hogy megkezdték a munkát a búzával, mert őszi árpát nem termel a szövetkezet. — Ügy számolom, 2(1—21 nap alatt megleszünk az aratással, — mondta Németh János. Később még hozzátette: — Amennyiben az idő engedi. Mert a szövetkezet vezetői, meg a kombájnosok is, gondosan előkészítették a munkát. Illés Antal, az elnökhelyettes. meg a főagronómus annak rendje, média szerint összehívták az embereket, amikor telni kezdtek a szemek, sárgultak a kalászok. Elosztották a területet, a gépeket is. Ozibiusz Sándor, Válóczi János a héhalmi üzemegységben dolgoznak. Németh János Kisbágyonban arat. Kovács Józsefet és Mészáros Józsefet Palotásra osztották be, de Szarvasgedén előbb érett a búza, ott láttak munkához ők is, mert a szövetkezet vezetősége is meghirdette a versenyt, házon, illetve gazdaságon belül. — Az lesz az első, aki a legtöbb gabonát takarítja be, a hátrahagyott tarló nem lesz magasabb 15 centinél és a gépen sem kell lényeges javítást végezni az aratás ideje alatt — tájékoztatott a házi verseny feltételeiről az elnök- helyettes — Ez rendben is van — mondta Kovács József —, csak a jutalom lehetett volna több. A szövetkezet 300. 200, illetve Í00 forinttal jutalmazza a legjobbakat. Aztán az aratás ideién a fizetésük is „megugrik” néhány ezer forinttal. Kovács József volt tavaly a szövetkezet legeredményesebb kombájnosa, s 6800 forintot keresett. Naponta átlagosan 227 forintot kapott, amíg a gabonabetakarítás tartott. Ment egészen sötétedésig. Németh János 28 napon át aratott, 4700 forintért Ozibiusz Sándor fizetése is 5800 forint volt az elmúlt évben. — S az idén? — Nem tudjuk még, hogyan alakul — bizonytalanodtak el egyszerre a kombájnosok. — Kétféle lehetőség között válogathatunk... nem tudni, melyik lesz a jobb.. Eddig minden esztendőben a MÉM-munkanorma alapján számolták el a kombájnosokat. A környező termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban azonban másfajta teljesítménybérrel számolnak. Most aztán ide is, oda is kacsintgatnak a kombájnosok. Mérlegelik, hogyan járnának jobban ? — Jó ez a mi teljesítménybérezésünk — nyugtatta őket az elnökhelyettes — Ha az idő engedi, dolgozni tudtok, most sem jártok rosszabbul a múlt évinél. A BESZÉLGETÉS óta bizonyára néhány száz holddal szaporodott a tarló, a palotási Május 1. Termelőszövetkezetben. Németh János. Válóczi János, Mészáros József, Kovács József, meg a többiek dolgoztak vasárnap is. A kombájnok mellett ott sorakoztak a vontatók, a tehergépkocsik A mezőről egyenesen a magtárba szállították a szemet. Jónak ígérkezik a termés Illés Antal, az elnökhelyettes büszkélkedik, hogy volt olyan táblájuk is, anieh'- ről 18—20 mázsás termést hoztak le a kombájnosok holdanként. Vincze Istvánná Dr. Varga Sándor: Iparvállalatok belső irányítási rendszere Napjaink egyik — ha nem legfontosabb — teendője az iparban a belső szervezet, a „lús-mechanizmus” korszerűsítése, átformálása, s e teendő alól egyetlen vállalat sem kivétel. Tény, hogy a gazdasági reform mélységbeli kibontakozása lelassult a gyárkapukon belül. A gyáregységek, telephelyek nem, vagy alig érzékelik a változásokat, de maga az egész vállalati szervezet is sokszor bűvész- mutatványokra kényszerül, mert a reform formálta külső gazdasági környezetet próbálja meg összeegyeztetni a még érintetlen vállalati belső szervezettel. E helyzetben dr. Varga Sándor könyve — amelyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg — nemcsak elvi, de gyakorlati segítségként is fölfogható. A szerző ugyanis öt esztendei kutatómunkájának eredményeit ösz- saegezi, s e kutatómunka konkrét tapasztalatok nagy tömegére támaszkodik. A nyolc fejezetre oszló kötet — bár nem vállalkozhat a téma kimerítő tárgyalására — lényegében átfogja a belső irányítási rendszer legfőbb összetevőit. Elemzi a vállalati tervezési és szervezési funkciókat, a döntési hatáskörök megoszlását — így például azt a kedvezőtlen jelenséget, hogy túl sok szervezet tartozik az igazgató közvetlen irányítása alá — a vállalaton belüli termelőegységek érdekeltségi rendszerét, s természetesen valamennyi területen as korszerűsítés eh« és gyakorlati problémáit,' lehetőségeit. Erénye a műnek, hogy a- hazai tapasztalatok mellett kitér a tárgykörben a más szocialista országokban megejtett vizsgálódásokra is, s hogy több kérdés jobb megértését könnyen áttekinthető ábrákkal segíti elő. (m) Mem könnyű, de megéri A minap megjelent miniszteri rendelet lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy ha képesek megteremteni az alapot, akkor a kezdő műszaki értelmiségieknek kezdő fizetését a réginél magasabban, akár háromezer forintban is megállapíthatják. Okos rendelet. Fejlődésünk egyenes és természetes következménye, hogy hazánkban mind több és mind jobban kvalifikált szakembert igényel a népgazdaság. A becslések szerint 1980-ra ötször annyi mérnökre és technikusra lesz szükségünk, mint mondjuk, 1960-ban volt. A perspektíva tehát biztató, ám a gondok sem ismeretlenek. Nem is olyan régen, még sok gyárban hallatszott a panasz a végzett mérnökök meglehetősen rideg, mostoha fogadtatásban részesülnek. A vezetőmérnökök nem találtak alkalmat arra, hogy szóba álljanak a fiatalokkal. Az új mérnököknek gyakran csupán csak elképzeléseik voltak, a $yár fölépítéséről és sokan még azt sem tudták, miért oda, arra a munkaterületre kerültek, ahol éppen dolgoznak. Több fiatal mérnök is panaszkodott, hogy nem engedték továbbképzésre őket, sokszor a tilalmat a vezetők meg sem indokolták. És ha a felsőbb szervek érdeklődtek és keresték a mulasztások okait, a vezetőmérnökök és más szakemberek rendszerint a termelés nehézségeire, az ebből adódó túlterheltségükre hivatkoztak. A helyzet az utóbbi időkben észrevehetően javult. A napi termelési gondok mellett, mind töbD azoknak az idős. és tapasztalt mérnököknek a száma, akik szeretettel és hozzáértéssel foglalkoznak a fiatalokkal. Közülük mind többen vallják, hogy a napi gondok miatt nem szabad kockára tenni a holnapi sikereket. A bevezetőben említett miniszteri rendelet formailag „eltörölte” a kötelező gyári „tanoncidőt”. Természetesen a fiataloknak is be kell látniuk, hogy a diploma, az elméleti tudás és az ambíció bár méltánylandó dolgok, megfelelő gyakorlati évek híján még édeskeveset érnek. Vágyaikat, életük nagy álmait csak akkor és úgy tudják elérni, ha elvégzik az élet iskoláját is, mindazt, melyet az elődeik már megjártak vagy ma is járnak. A végletek természetesen itt is kárt okozhatnak. Helyenként kialakult egy olyan nézet, hogy a pályán csak az tudja megállni a helyét, aki az egyetem elvégzése után, rögtön a gyakorlatba áll. és annak a megismerésével teszi magát képessé az új gyakorlat, az új technológia kidolgozására. Ez a nézet elvezethet odáig, hogy a szakember esetleg kitünően megismeri az (elavult) technológiát, de nem tanulja meg az új kialakításának módszerét. Ma már fejlett országokban. a nagyvállalatok a fiatal szakemberekre 28—29 éves korukban tartanak igényt Vagyis nem közvetlenül az egyetem elvégzése után. Dolgozzon előbb a kutatások területén néhány évet Nem többet, mert ha hosszabb ideig foglalkozik például az alapkutatásban, akkor már nem lesz elég rugalmas ahhoz, hogy a gyakorlat követelményeit jól meg tudja érteni Ehhez hasonló képzést igyekeznek meghonosítani a szegedi Biológiai Kutató Központban is. Természetesen egy kis ország mint amilyen mi is vagyunk, nem képes anyagiakban gyorsan megteremteni ennek a képzésnek kizárólagos feltételeit, különösen műszaki területen nem. Az élet semmit sem ad olcsón, legkevésbé a tudást Persze, a tudás megszerzéséhez nem mindig bizonyul elégnek a szándék és az akarat, vagy egyes idősebb szakemberek segitőkészsége. Csak a céltudatos, szervezett továbbképzés biztosíthatja napjainkban is a jövő nagy tudású műszaki gárdálják Egy elfogadott újítás, egy műszaki fejlesztési téma kidolgozása. idegen nyelvből vizsgát tenni, vagy tudományos előadást tartani, cikket írni a tudományos folyóiratban, részt venni a politikai oktatásban, biztos, hogy nem könnyű, sőt megerőltető munka a fiatal diplomások számára, de megéri. Csak ezen az úton járva válhat igényessé az ember, válhat életelemévé a küzdés, a-mswfea 9sfti Ander NÖGRÁD - »74. feints 2Q„ fesd» 3
