Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)

1971-07-15 / 165. szám

Ausztriai Jegyzetek I. Mindkét félnek hasznos BARÁTAIM, ismerőseim na­ponta teszik tel a kérdést: mit láttál, tapasztaltál Auszt­riában járt küldöttségünk fogadtatása során? Magyarán: mi van a tarisznyádban, a jegyzetfüzetedben, a szemé" lyes élményeid között olyan, ami kimaradt az eseménye­ket kommentáló tudósítások­ból? A nyugati országhatárt át­lépve, az első, ami szembe­tűnő a vonatablakból, hogy a mezőgazdasági kultúrák itt is jó termést ígérnek. Látszik, hogy a talajművelés, a talaj­erő-utánpótlás, valamint a kemizálás — a vegyi anyagok használata — a mai követel­ményeknek megfelelő. Sehol egy letakarítatlan rét, gazos tábla és kátyús, rossz földút. A falvak lakóházai, portái viszont kopottak, régiesek. A legtöbb osztrák paraszt ar­ra hivatkozik, hogy ez a ,,patina” kell a turistáknak. Lehet, hogy a turistáknak ez tetszik, de a régi, elavult épületekben lakó embereknek valószínűleg nem. Az igazság viszont az, hogy a kisparaszt kénvtelen jövedelmének je­lentős részét gépek és más gazdálkodási eszközök vásár­lásba fektetni, hogy meg tudjon állni a piacon. Új ház építésére így nem nagyon jut. A mezőgazdasági vonatko­zásokról még csak annyit, hogy a felvásárlási és fo­gyasztási árak között sok esetben két-három százalé­kos az árrés, ami ellen úgy próbálnak védekezni az oszt­rák parasztok, hogy áruérté­kesítési szövetkezetekbe tö­mörülnek. Egy ilyen Bécs környéki gyümölcs- és zöld­ségszövetkezet látványos árverésén küldöttségünk is részt vett. AKAIIT osztrák politikus, aki azt állította, hogy a két szomszédos ország legmaga­sabb szintű találkozása első­sorban a magyarok érdeke. Pedig nem valószínű, hogy ő maga is ne tudná: Ausztria, mint kis ország, gazdasági téren mennyire kiszolgáltatott a nagy kapitalista országok diktálta világpiaci törvények­nek. Szerencsére azonban a tárgyalásokon — amelyeket mindkét részről őszinte nyílt­ság jellemzett — egész más volt a vélemény. A Linzi Acél- és Vasműben tett lá­togatás során a gyár vezér- igazgatójának szájából hang­zott el, hogy „a hatalmas és erős európai acélművekkel az osztrák nehézipar csak akkor tud versenyben lenni, ha a többi között a Magyar Nép- köztársaság nehézipari üze­meivel bővíti 'a már meglevő kooperációs kapcsolatokat. Természetesen özek — és várhatóan a további — gaz­dasági kapcsolatok nekünk, magyaroknak is legalább olyan hasznosak, mint oszt­rák szomszédainknak. A bé­kés egymás mellett élés elve lehetővé teszi, hogy két kü­lönböző társadalmi berende­zésű állam is kölcsönösen ki­használja a gazdaságfejlesz­téssel és árucserével kapcso­latos lehetőségeket. Az ember, ha külföldre ke­rül, akarva-akaratlan az árak, az életszínvonal iránt is ér­deklődik. Aztán elkezd ösz- szehasonlítani, szorozni, osz­tani. Én most nem sorolom fel az alapvető közszükségle­ti cikkek árát. Elég túrista járt már kint Ausztriában ahhoz, hogy Magyarországon mindenki tudja: a miénknél magasabb kereseteket hogyan szabályozza a mi keresete­inkhez hasonló vásárlási ér­tékre például az élelmiszer- cikkek magasabb ára és a szolgáltatások terhe. AZ IGAZSÁG kedvéért azt is el kell persze mondani, hogy egy sor iparcikk — fő­leg textilnemű — lényegesen olcsóbb, mint nálunk. Ez egyrészt a fejlettebb osztrák iparral, másrészt a nyugati piacokról beáramló dömping- cikkekkel magyarázható. Dávid József (Következik: Múlt és jelen) Verseny az erdőn Januárban volt egy éve, hogy összevonták a váci, és a balassagyarmati erdőgazdaságot. A vezetők és az erdők szorgalmas munkásai egyformán gondokkal, bajokkal hadakoztak az első hónapokban. Csupán fél esztendő műit el az évből, amikor máris nyolcmillió forint volt a veszteség. Az Ipolyvidéki Erdő- es Fafeldolgozó Gazdaság vezetői azt mond­ják, a munkaversenynek, a szocialista bri­gádok, az erdészetek vetélkedőjének jelentős szerepe van abban, hogy végül is nyereséggel zárták a múlt esztendőt. A vállalat szakszervezeti bizottsága igen fontos feladatának tartotta, hogy szervezze, irányítsa és ellenőrizze a munkaversenyt, amelyet a termelési eredmények tartós nö­veléséért kezdtek. Tavaly 58 brigád csaknem 350 tagja versenyzett a Szocialista címért az erdőn. Élénk és eredményes verseny volt az erdészetek között, s a gazdaság dolgozói kö­zül sokan tettek egyéni vállalást is. A mű­szaki konferenciák épp oly rendszeresek vol­tak,. mint a termelési tanácskozások, amelye­ken a végzett munkát értékelték és megha­tározták a soron következő tennivalókat. Egymást érték a dolgozók munkáját egysze­rűsítő technológiai újítások, és a gazdaság vezetői több, mint 210 000 forintot fizettek ki jutalmul a munkaverseny legjobbjainak. Mert a termelési tervek túlteljesítése nem­csak az erdő- és fafeldolgozó gazdaság nyolc- milliós veszteségét fordította nyereségre az esztendő végén. Hasznos volt a szocialista munkaversen.y az erdőn dolgozó embereknek is. A csemetések gondosabb telepítése, ápolá­sa, a szaporább fakitermelés és -szállítás, a belföldi és exporttervek túlteljesítése növel­te az erdőgazdaság dolgozóinak keresetét is, A nyereségrészesedés tervezettnél magasabb volt, a tízéves munkásoknál elérte a havi bér összegét. A növekvő szociális és kulturális igények kielégítésére négyszázezer forintot fordítottak tavaly. Az idén már lényegesen jobb körülmények között dolgoznak, mint korábban, és a tava lyinál biztatóbbak az eredmények is. Az er­dőgazdaság, a pártszervezet vezetősége, a szakszervezeti bizottság mindezek ellenére sem mondott le arról az erőtartalékról, ame lyet a szocialista munkaverseny rejt magá­ban. A múlt évihez hasonlóan, az idén is megszervezték az erdészetek, a brigádok az erdei munkások versenyét. A Szocialista cím elnyeréséért 65 brigád, több mint 400 tagja vetélkedik. Ezenkívül 200 brigád, csaknem 300 tagja csatlakozott a versenyhez, és töb­ben tettek egyéni versenyvállalást is. A cél természetesen változatlan: az erdőgazdaság eredményeinek, nyereségének növelése, a szorgalmasan dolgozó emberek boldogulása. A gazdaság vezetői természetesen az idén is jelentős összeget fordítanak a versenyző erdészetek, brigádok jutalmazására. Mert a tavalyi és a korábbi évek tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a jól szervezett munkaver­seny, a munkakörülmények javítása, a vetél­kedő dolgozók ösztönzése nem fölösleges fá­radozás. Az erdők szorgalmas munkásainak sikeres mozgósítása nyilvánvalóan tovább nö­velni majd az Ipolyvidéki Erdő- és Fafel dolgozó Gazdaság eredményeit olyannyira, hogy az elegendőnek bizonyul az Élüzem cím elnyeréséhez is. Vjiieze Istvánná rNövelnünk köti gazdálkodásunk hatékonyságát" A nógrádi szénbányák terűéiről nyilatkozik Sült Tibor műszaki igazgatóhelyettes Felkerestük Sült Tibort, a Nógrádi Szénbányák Vállalat műszaki igazgatóhelyettesét, hogy érdeklődjünk közép távú vállalati terveikről. Hogyan fogtak hozzá ehhez a nagy munkához, és eddig milyen kérdéseket sikerült tisztázniuk az elkövetkezendő öt esztendőre? dásót javítjuk, hanem végső soron lehetőséget teremtünk arra is, hogy a fuvaroztatók megtakarításokat érjenek el. A MÁV-szállításokat nem kí­vánjuk igénybe venni a bá­— A közép távú előtervet— megfontolásokból szüntették nyákhoz közel eső területeken, kezdte — a vállalatnál már az meg több akna termelését. Saját gépkocsijainkon szállít- előző években kialakítottuk. Köztudott az is, hogy újabb juk majd a szenet a íogyasz- Az úgynevezett optimalizálási szervezeti változtatásra is ké- toknak. tervre például több változatot szülnek. Melyek lesznek ezek, — Nagybátonyi gépüzemünk, dolgoztunk ki. Velünk szem- és mit várnak az intézkedé- amelynek továbbra is legfon- ben támasztott követelmény sektöl? tosabb feladata maradt a továbbra is, hogy évről évre — Valóban megszüntettük szénbányászát javítási-szolgái - csökkentsük a dotációigényt a korábban teljes egészében tatási igényeinek kielégítése, és 1972 végére már ártámoga- erőművi szenet termelő mi- szabad kapacitását a korábbi tás nélkül dolgozzon a válla- zserfai bányászkodást. Erre a elképzeléseknek megfelelően lat. Gazdálkodásunkra viszont korábban tervezettnél előbb idegeneknek végzett munká- több minden kedvezőtlenül került sor. azért, mert itt igen val értékesíti. Ez évi mintegy hat. Ilyen például a különbö- magas volt az önköltség a 85 millió forint bevételt jelent ző szociális kötöttség, a nyug- vállalat gazdálkodását kedve- a vállalatnak — bár az igé- díjas illetményszén, a sport- zőtlenül befolyásolta a költ- nyéknek mégfelelően több is és kulturális terhek relatív ségszint. A számítások bebizo- lehet. növekedése. Az árformák nyitották, hogy jobban já- — Az építési üzemhez kap- összhangjának hiányával is runk a megszüntetésükkel csőit faipari részlegeket foko- számolnunk kell. Fő termé- még akkor is, ha a nyári idő- zatosan igyekszünk majd sa- künk, a szén ára maximali- szakban több darabos szenet ját építőiparunk szolgálatába zált, ugyanakkor a termelés- törve, energetikai szénként állítani. Ez az építési üzem az hez felhasznált alapanyagok értékesítünk. idei 93 millió forintról öt év szabadárasak. Emiatt évről — A jelenlegi háromlépcsős alatt 172 milliós évi árbevétel évre várható a kedvezőtlen irányításról a jövőben átté- elérésére fejlődik fel. Ha a hatás. rünk a kétlépcsősre. Ez azt megyei építési igényeket és a — A vállalat mennyiségi jelenti, hogy lesz a vállalati fejlesztéshez szükséges forrá­tervét több egyeztetés után öt központ és a termelőüzemek, sokat jobban össze lehet han- évre már megállapították. Az Ezzel nemcsak az a célunk, golni, véleményünk szerint ötéves terv végére már csak hogy az alkalmazotti munkáé annak sincs akadálya, hogy három aknából termelünk átszervezzük, hatékonyabbá ez irányú tevékenységünket Nógrádban szenet. Ezt figye- tegyük, hanem az is, hogy a évi mintegy 250—300 milliós lembe véve számításba vettük vállalati belső kapcsolatok termelési értékre fejlesszük, a vállalat anyaggazdálkodásé- egyszerűsödjenek, megteremt- — A. már említetteken kívül nál a fajlagos árnövekedést hessük a hatékonyabb gazdái- dolgozik még és fejlődik a is. Évi másfél százalék nőve- kodás minden feltételét. Sze- vállalat tervezőirodája, vala- kedést feltételezve a tavalyi- retnénk így biztosítani a ter- mint a földtani és földmérési hoz viszonyitva öt év alatt ez melés és az értékesítés jobb irodája is. A korábban terve- a tényező mintegy 44 millió összhangját. Természetes, ez az zett évi 25 millió forintos be- forintltal rontja vállalatunk átszervezés jelentős megtaka- vételt előreláthatólag már jö- eredményét. A bányászok idén rítással is jár majd. vőre elérhetik. életbe lépett pótszabadság- — A vállalatnál a szénter- — Még egy kérdést tettünk rendszere öt évre vetítve több, melés kiegészítőjeként igen fel Sült elvtársnak: hogyan mint tízmillió forintos rontó jelentős melléktevékenységgel értékeli a vállalat jelenlegi tényező. A bérszínvonal nőve- foglalkoznak. Erről is sok szó gazdasági stabilitását és mi­kedése közterhekkel együtt ez esett már az elmúlt időszak- lyen nagyságrendű beruházá- időszak alatt több, mint 7L,5 ban. Az új ötéves tervben sokat terveztek, ezeknek millió forintos kihatású lesz, milyen elképzeléseik vannak a mennyire sikerült tisztázni az ami ugyancsak eredményrontó különböző melléküzemek fej- anyagi forrás oldalát, tényező. Köztudott, hogy je- lesztésérc, szinten tartására? — Vállalatunk a gazdasági lentős kiegészítő termeléssel is — A melléküzemeknél már biztonságot tekintve az or­foglalkozunk, amire eddig az idén tisztázódott a vállala-. szág szénbányavállalatai kö­nem fizettünk termelési adót, ti, illetve üzemi szervezési zott a már korábban említett de most már igen. Ennek ki- forma. A nagybátonyi gép- gondok ellenére is valahol a hatása mintegy 71 milliós üzem ezenkívül ma már a közép szinten van. Ezt terme- nagyságrendű lesz. Olyan té- faipari, fűrészüzemi tévé- saetesen a jövőben fokozato- nyezők ezek, amelyekkel szá- kenységet is magéba foglaló san javítani kell. Ami a beru- molnunk kell az ötéves terv- építési üzem végez termelő te- házási igényünket illeti, az az ben, hiszen mintegy 200 mii- vékenységet. Az idén létre- elkövetkezendő öt évben csak- liós önköltség-növekedést éri a hoztuk már a fuvarozási iro- nem 256 millió forint. Ebből vállalatot. Mindezek ellenére dát, ezzel az volt a cél, hogy a forrásoldalon eddig már 1973-ban már mégis saját vál- a vállalat igen jelentős gépko- 209,5 millió forint biztosított lalati eredménytöbblettel sze- csiparkjót a jövőben hatéko- — fejezte be nyilatkozatát retnénk az évet zárni. Ezután nyabban hasznosítsuk. Ezzel Sült Tibor műszaki igazgató- már érdekeltségi juttatásra nemcsak a vállalat gazdálko- helyettes. B. J. nem lesz szükségünk. Termé­szetes valamennyi aknaüze­münknél jelentős termelé­kenység-növekedést tervez­tünk és a gazdálkodás haté­konyságának fokozására is intézkedéseket tettünk. — Az idén már több átcso­portosítás történt a vállalat­nál, Bizonyára gazdasági ÚJ GYÁR ÉPÜLT 1, Korszerű betonelemekből építette fel a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat Rétság legújabb ipari létesítmé­nyét, a szivattyúgyárat. A kivitelezők az utolsó simításokat végzik az üzemcsarnokon, amelyen néhány napon belül befejeződik a kivitelező munka. Jó ütemben halad a kiegészítő létesítmények — kazánház, fürdő és öltöző, irodák, porta — építése is. Előreláthatóan egy hónap múlva ezek is készen állnak a beköltözésre. A beruházás építési költ­sége, eléri a tízmillió forintot. A közművesítés — utak, járdák, csatornahálózat építése — már befejeződött. Az új gyárat a harmadik negyedévben üzembe helyezik Dr. Várkonyi Péter: Magyar—amerikai kapcsolatok 1945 1948 A Magyarország című heti­lapban a műből közölt rész­letek nagy érdeklődést kel­tettek, s sikert arattak. Az érdeklődés és a siker magya­rázata kettős. Egyrészt közel­múlt történelmünk olyan te­rületét és témakörét dolgoz­ta fel a szerző, amelyet eddig csak töredékeiben ismert a szélesebb közvélemény, más­részt a feldolgozás módja tö­mör, mégsem száraz, világos és olvasmányos. Most, hogy a Kossuth Könyvkiadó gondozá­sában megjelent kötetet ve­hetjük kézbe, még inkább megerősíthetjük a hetilapban közölt részletek alapján kia­lakult véleményünket. A szó jó értelmében vett történeti munkát nyújt át a szerző az olvasónak: tudományos igény­nyel készültet, amelyet azon­ban a szakmán kívül érdek­lődő is élvezettel tanulmá­nyozhat. A nyolc fejezetre, valamint bevezetésre és összefoglalásra tagolt mű a felszabadulás utáni három esztendő magyar --amerikai kapcsolatainak tel­jes képét adja. Ezen túlme­nően azonban foglalkozik azokkal a bel- és külpolitikai eseményekkel is, amelyek e viszonyra erőteljes hatást gyakoroltak. Rendkívül érde­kes nyomon követni, hogyan bontakozott ki egyre világo­sabban az amerikai kormány­zat látszatelőzékenységet és tényleges beavatkozást jelen­tő, majd később már csak be­avatkozási kísérleteket célzó politikája. Kisebb (mint pél­dául az amerikai követ es Révai; József levélváltása) az az amerikai gépek engedély- nélküli berepülése ügyében, és nagyobb jelentőségű kér­dések (mint a nyugatra hur­colt javak visszaadása) logi­kus csoportosításával éri el a szerző, hogy az olvasó fok­ról fokra megismeri az ese­mények alkotta folyamatokat, s azok összefüggéseit. Ennek köszönhető, hogy bár a mű nem túl terjedelmes — alig több két és fél száz oldalnál — a témáról általa adott kép teljesnek tekinthető. A bővebb tájékoztatást, il­letve a további részletek fel­lelését elősegítő lábjegyzetek­kel, valamint a forrásmunkák jegyzékével kiegészített köte­tet nemcsak a történelmi kér­dések iránt érdeklődők for­gathatják haszonnal, hanem a széles olvasóközönség is, mert közelmúlt történelmünk egy fontos részletét ismerhe­tik meg segítségével. (m) NOGRAD - 1971, julius 15., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom