Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-30 / 152. szám

Kulturális «;v*ozftiK: MINDEN MÁSODIK HÉ­TEN bált is rendeznek Taron, a művelődési házban, ame­lyen nagy számban jelennek meg a tari fiatalokon kívül a környékbeli községek fia­taljai, köztük igen sokan pásztóiak. A szabad heteken ötórai teákat szerveznek, ezúttal azonban a tánc nem hajnali háromig, hanem csu­pán este tízig tart. Minden második héten van bál Pász- tón is, s ezt úgy egyeztették, hogy kölcsönösen tisztelet­ben tartják egymás rendez­vényeit, így a tari fiatalok részt vehetnek a pásztói művelődési központ bálján is. i*! MUNKAVÉDELMI VETÉL­KEDŐT rendeztek szomba­ton Nagybátonyban, a Bá­nyász művelődési házban. A dupla vagy semmi rendszerű játékra a színpadon. került sor egy érdekes esztrádműsor keretében, amelyenek szerep­lői nem kisebb nagyságok voltak, mint Csákányi Lász­ló, Felföldi Anikó, Vay Ilus és Keleti László. Hogy kik nyertek? Azok, akik meg­szívlelték a műsorban sze­replő munkavédelmi tanulsá­gokat! r*i MEGNYÍLT BALASSA­GYARMATON, a Horváth Endre Galériában a G. Staindl —Garányi kerámiai kiállítás, a Palóc nyár keretében. Már készül a Palóc Múzeum az új képzőművészeti kiállításra is, ugyanis kitűzték Lóránt János és Czinke Ferenc el­halasztott kiállításának új időpontját is. E szerint au­gusztus elsején nyit a kiál­lítás, az anyagot Beszterce­bányáról egyenesen Balassa­gyarmatra szállítják. [*] LEFÉNYKÉPEZIK. ÉS LE­MÉRIK a különféle műemlé­keket, amelyek a balassa­gyarmati Palóc Múzeum kör­zetében találhatók. A napok­ban mérték föl az alsópeté­nyi Werbőczy-síremléket is, amelyet Gyurcsányi Ignácné 1791-ben kiszíttetett, s amely alatt kifosztva bár, de ott ta­lálható a Somogyi és a Gyurcsányi családok kriptá­ja. A gúla alakú emlékkő há­romszögoldalainak hossza 220 centiméter, magassága pedig öt méter, s egyszerű égetett téglából készült. ★ RENDKÍVÜLI SIKERRE SZÁMIT a strandkarnevál, amelynek megrendezésére július 25-én kerül sor a ba­lassagyarmati strandon. Az egész napos kulturális műsor keretében többek között di­vatbemutatót rendez a fi­nomkötöttárugyár és az Iparcikk-kereskedelmi Válla­lat. A Slágerhullámban fel­lép Aradszky, Angyal, Poór Péter, Késmárky, Szécsi, Fenyvesi Gabi és a Winkel- mayer-zenekar. Bemutatko­zik az MMK- és Centrum- zenekar megyei slágeréneke­sekkel, valamint a csehszlo­vák jazzfesztivál két ének- győztese. r*i HÉTFŐN NYÍLT MEG és július 26-ig tart nyitva a Nógrád megyei fotóklub sal­gótarjáni galériájában Brun>- czel Tibor fotókiállítása. A kiállítás katalógusán Pataki József jellemző szavait ol­vashatjuk, így többek között: „Brunczel Tibor fotóira a gazdag tematika és az em­berközpontúság jellemző. A líraibb, vagy az erőteljesebb fekete-fehér formálása a gon­dolatébresztés érdekében tör­ténik”. i*l FELSZABADULÁSI em­lékmű ÁLL a nógrádsápi iskola udvarán, rajta felirat: „Községünk szabadult fel elő­ször járásunk területébőL Hála a felszabadító hősök­nek! 1944—1969” Az ízléses emlékművet az ide vetődő idegenek is gyakran megcso­dálják, s szinte kivétel nél­kül fölvetik, hogy miért nem tüntették föl a felszabadulás pontos időpontját, hónapját, napját is, hiszen egy először felszabadult községben ez sem közömbös. Talán még mindig pótolni lehetne ezt a hiányosságot... Országos zenei n tábor Fertődön (Tudósítónk jelenti) Június 20-án másodízben is megnyitotta kapuit Fertődön az országos ifjúsági zenei tá­bor. A Győr-Sopron megyei Tanács és KISZ-bizottság eb­ben az évben is lehetővé tet­te, hogy az ország dalt, zenét kedvelő fiataljai ismét sereg­szemlét tartsanak a csodálatos környezetű Eszterházy-kastély- ban. A tizenhét nap változatos, sokszínű programja minden bizonnyal maradandó élményt nyújt az összegyűlt, csaknem 150 ifjú muzsikus és énekes számára. Megyénket, közelebbről a Nógrád Megyei Művelődési Központ szimfonikus zeneka­rát és kamarakórusát, vala­mint a Bolyai Gimnázium le­ánykarát — hat fiatal képvi­seli a fertődi táborban. Már az első napokban két jelentős hangversenyre került sor a kastély dísztermében. Haydn: Teremtés című orató­riumát a Bécsi Munkáskórus és a Postás Szimfonikus Zene­kar tolmácsolásában hallhat­ták a résztvevők. Kedden este került sor a zeneakadémiák és főiskolák legjobb hallgatói­nak díszhangversenyére. A táborlakók három cso­portra bontva — szimfonikus és kamarazenekar, valamint vegyes kórus — értékes szak­mai munkát folytatnak. Emel­lett naponta szerepel prog­ramjukban a mozgalmi dalok tanulása, hiszen e tábornak egyik legfőbb feladata az, hogy megszerettesse, s e fia­talok útján is népszerűsítse a mozgalmi dalokat. E témáról tartott előadást körükben Balázs Árpád, Erkel-díjas ze­neszerző is. Az elkövetkező napokban Beethoven: Fidélió című ope­ráját tekintik meg a fiatalok a Fertőrákosi Barlangszínház­ban. Arról, hogy ne csak szel­lemileg, hanem fizikailag is erősödjenek egy kicsit orszá­gunk ifjú zenészei, a Fertődi Állami Gazdaság gondosko­dik. Ügy vélem, hogy a táboro­zás után olyan gazdag élmé­nyekkel és értékes tapaszta­latokkal térnek haza a részt­vevő fiatalok, amit saját KISZ-szervezetük körében is gyümölcsöztetni tudnak. Horváth Mária DANIEL LANG: INCIDENS a192-e* MAGASLATON 19. Eriksson számára a tárgya­lások egészen mást hoztak, mint amire számított. Nem szívesen gondolt rájuk, azt hitte, hogy tanúskodás közben majd kénytelen lesz újraélni a 192- es magaslaton lejátszódott gyászos epizódot. Semmi ilyes­mi nem történt. Az ő szemé­ben — mint azt már beszél­getésünk elején is említette — a bűntény jogi kiértékelése, a kibúvók, felderítések, köntör­falazások és beugrató kérdé­sek díszszemléje volt. Akár­milyen konkrét kérdések és részletekbe menő vallomások hangzottak el, az egész csak felszínesen kapcsolódott Mao meggyilkolásához. „Az ügyvé­dek játéknak tekintették az egészet” — mondta. „Ahogy elhallgattam őket, meg az osz­tag tagjainak vallomását, akár azt is hihettem volna, hogy Mao boldogan éldegél a falujában.” Már Rafe tárgya­lásának kezdetekor, és az övé volt a legelső tárgyalás, rá­jött, hogy hiábavaló dolog lenne azt mérlegelni, vajon méltó lesz, vagy méltó lehet-e a bűnösök büntetése. Egyetlen dolog tartotta benne a lelket: az, hogy fővádlói szerepköré­ben azt az elhatározását va­lósítja meg, amelyet akkor ho­zott, amikor gránátvetőjét a barlagrendszerre irányította, vagyis, hogy a világ tudomást szerezzen Mao sorsáról. A kormány koronatanújá­nak lenni nem volt épületes élmény, folytatta Eriksson. Az ügyész számításának megfele­lően, a védőügyvédek valóban megpróbálkoztak azzal, hogy „furcsa” színben tüntessék fel Erikssont, és ez még nem is a legenyhébb feltételezésük volt. Utolsó tanúvallomása vé­geztéig megvádolták hazug­sággal, gyávasággal, sőt még Mao meggyilkolásával is. Az egyik védőügyvéd azon erös- ködött, hogy az őrmester pa­rancsára éppen Eriksson ölte meg a lányt, amikor elsütötte gránátvetőjét. Az állítást azon­ban nehéz volt bizonyítani, mert éppen Rafe tanúsította, hogy abban a bizonyos lázas pillanatban Eriksson nem is láthatta Maót. Amellett, s ezt nem vitathatta el a védelem, a gránátvető robbanótöltetét körülvevő hüvely nem ólom­ból, hanem rézből készül, s a kutatócsoportok szakértői Mao testének közvetlen közelében kizárólag M—16-os fegyverből származó lövedékek ólomszi­lánkjait találták. A bírósági jegyzőkönyvek tanúsága szerint mind a négy tárgyaláson nagy buzgalom­mal próbálta bizonyítani a védelem, hogy Eriksson nem tartozik a legbátrabb katonák közé, bizonyára abból a meg­gondolásból kiindulva, hogy ha sikerülne gyávaságot rá­bizonyítani, az automatikusan felmentené klienseiket. „Fél ön Meserve őrmestertől?” — kérdezték egy alkalommal Erikssontól, amire ezt felelte: „Igen, uram, félek... De ha nincs nála fegyver, nem félek tőle.” Eriksson nemmel vála­szolt, amikor az egyik védő­ügyvéd, arra az akcióra hi­vatkozva, amelyben Erikssoa osztagának fele megsebesült, ezt kérdezte: „Igaz, hogy hagyta, hadd sétáljon csapdá­ba az osztaga, és azért nem figyelmeztette őket, mert el­bújt a bozótban?” Az ügyvédet a tagadó vá­lasz sem tántorította el to­vábbi kérdéseitől. „Mit tett, amikor rajtaütöt­tek az osztagán? Elsütötte a fegyverét?” „A menetoszlop hátvédjében voltam, nem volt rá alkal­mam.” „Talán félt?” „Nem, uram.” „Tehát nem félt?” „Nem féltem, uram.” „Tehát nem igaz, hogy any- nyira félt, hogy mozdulni sem tudott?” „Nem igaz, uram.” „Észrevette valaki, hogy félt?” „Nem, uram.” Egy másik védőügyvéd is­mételten rátámadt Erikssonra, hogy azért „agyalta ki” vád­jait Meserve és a többiek el­len, mert ki akart bújni a további, kockázatos gyalogsági bevetések alól. Mikor Eriks­son igazolni tudta, hogy he­likopteren akart gépfegyver­kezelő lenni, ami egyáltalán nem nevezhető biztonságos foglalatosságnak, az ügyvéd csökönyösen arra emlékeztette, hogy „ön azt vallotta, hogy el akart kerülni a szakaszától.” Eriksson ezt el is ismerte. „El akartam kerülni a sza­kasztól. El akartam kerülni az egész századtól, mert nem szívesen maradtam volna egy olyan században, ahol ilyesmi történik. Tudom, hogy háború van, de csak egyszerűen meg­4 NÓGRÁD — 1971. június 30., szerda Szilágyi Ildikó és Galambos Tamás tárlata A képzőművészete., barátai már lassan hozzászoknak, hogy, a balassagyarmati Hor­váth Endre Galéria mindig tartogat valami meglepetést. Igaz élményt nyújtott Szilágyi Ildikó és Galambos Tamás ki­állítása. A pici helyiségben kiállított néhány darab műalkotás csu­pán ízelítőt adott a fiatal há­zaspár munkásságából. Szinte lehetetlen vállalkozás ítéletet mondani egy kamarakiállítás anyaga alapján. Galambos Tamás tizennégy olajfestményt hozott. Fő jel­lemzője az egyszerű fogalma­zás, biztos rajztudás. Már- már a naiv festők tisztaságá­val közli olykor gúnyoros, csúfolódó véleményét a világ­ról. Bibliai témái csupán ke­retül szolgálnak a mának szó­ló gondolatok kifejezéséhez. Formai megoldásaiban és szí­nei harsogásában sok hasonló­ságot érzek Csontváry képei­vel. Hamis illúzióktól fosztanak meg mondái tárgyú alkotásai. „Eden?” című festménye már maga is kérdés. Létezik-e mindenkitől való elszigetelt­ség? Lehet-e közösség nélkül is élni? Az alkotásban egy­értelműnek érzem a felele­tet. „Átkelés a Vörös-tengeren” kompozíciója meggyőz min­den festői erényéről. Szerke­zeti felépítésében az egyipto­mi művészet hatása dominál. A középkori orosz művészet ikonszerű szűkszavúságát és színvilágát az „Ikonőr" fest­ményében ötvözi egyéni kom­pozícióvá. A tárlat legszebb darabja a „Bábszínház II". A szokatlan keretmegoldás, nyílt állásfog­lalás az emberi tevékenység értelmetlensége ellen. A fes-í tő szánakozva nevet azon, hogy cselekedetünket felsőbb hatalmak irányítják. A gro­teszk gondolatot a karikatú­ra eszközeivel sikerül még szélsőségesebbé tenni. Szilágyi Ildikó az ötvös-' szakma avatott mestere. Saj­nos, csupán néhány darabbal képviseltette munkásságát a tárlaton. Így is tapasztalhat­tuk elhivatottságát és szakmai felkészültségét. Domborított tálain népművészeti motívu­mokat alkalmaz magas, mű­vészi fokon. Elválaszthatatla­nul harmonikus egységbe ol­vad a természetes kavics és a nemes fém különböző mun­káin. A látottak igazi élményt nyújtottak. Gratulálunk a mű­vészeknek és a kiállítás ren­dezőinek! Gonda Zoltán ■ "’í. MOZIÉLET &ó plntek hete Á salgótarjáni November 7. Filmszínházban, mint bemu­tató moziban, a csütörtöktől kezdődő játékhéten váloga­tott, jó, érdekes, érdekfeszítő filmek szerepelnek mind a délutáni, mind az esti műsor­ban. Július 1-től 4-ig Csak a halott válaszolhat című, váratlan fordulatokban gaz­dag, lengyel, bűnügyi film szerepel műsoron, míg este a nagy érdeklődéssel várt Vizs­gálat egy minden gyanú fe­lett álló polgár ügyében cí­mű, színes, olasz, bűnügyi fil­met vetítik. Az esti film, amint azt a Vie Nouve írja; „Nagy fe­szültségű, rendkívül aktuális film, amely minden bizony- nyal komoly vitákat vált majd ki.” Nemcsak vitákat váltott ki, hanem Olaszor­szágban, témája miatt, a hi­vatalos támadásoknak is ki volt téve. Kiemelkedő film­gyilkolni egy ártatlan embert — ennek semmi köze a hábo­rúhoz.” Miután azzal vádolták, hogy fondorlatosán ki akart bújni a gyalogsági szolgálat alól, az­zal is megvádolták, hogy nem volt elég fondorlatos, mert nem engedte szabadon Maót, amikor egyedül maradt vele a kunyhóban. Ezt kérdezték tő­le: „Miért nem talált ki va­lamit, valami olyasmit, hogy zajokat hallott, Vietkong-ka- tonák hangját hallotta, és amíg kiment, hogy körülnéz­zen, ő elmenekült?” „Nem találtam ki semmit, uram” — felelte Eriksson. „Egyszóval fontosabbnak tartotta a saját érdekeit a lány életénél” — hangzott a következetés. Olykor leleményes higgadt­ságot tanúsított Eriksson a tanúemelvényen. Mikor meg­kérdezték tőle, hogy szerinte tisztán katonai célból kutat- ta-e át Meserve a falucska kunyhóit, hogy „idegen ar­cokat” találjon, Eriksson ezt felelte; „Ezt nem mondanám, uram. Mindegyik arc idegen volt.” Mikor azt a kérdést kapta, hogy Mao huzamos je­lenléte a 192-es magaslaton végül „nem veszélyeztette-e az osztag tagjainak életét”, így válaszolt: „Uram, a lánynak nem lett volna szabad már ve­lünk jönni sem.” Már csak az maradt hátra, hogy humorérzékéből is ügyet csináljanak. A dolog ak­kor került terítékre, amikor a védelem egyik tanúja, a sza­kasz egyik őrmestere azt ál­lította, hogy Erikssonnak nincs humorérzéke. „Nem ne­vetett, viccelődött annyit, mint a. többiek, sokkal csendesebb volt náluk” — vallotta az őrmester. (Folytatjuk) Jelenet a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében című, színes, szinkronizált, olasz filmből alkotás, amely bátor és ha­ladó mondanivalójával rend­kívül értékes művészi megol­dásaival Salgótarjánban is nagy sikerre számíthat. Te­hetséges, színvonalas rende­zői munka és egy nem min­dennapi színészi alakítás (Gi­an Maria Volonte) avatják az utóbbi idők egyik legemléke­zetesebb filmjévé. Az 1970-es cannes-i fesztiválon a zsűri kü- löndíját és a Fipresci-díját kapta. A Csak a halott válaszolhat című lengyel bűnügyi film egy bravúros nyomozás tör­ténetét kíséri nyomon. A rendőrség harcban áll az ide­gen, diverziós- és kémszerve­zeti hálózathoz tartozó, el­szánt gonosztevőkkel. Pergő, izgalmas, fordulatokban bő­velkedő cselekmény, igazán élő hús-vér figurák, ragyogó színészi teljesítmények jel­lemzik ezt a magyarra szink­ronizált filmet. VEUEHE^UNJ(^^^S| =■ . AJÁNLATUNK ■ N apjaink társadalmi életének egyik legdivatosabb kiélé­si formája a klubélet. Keretében általában azonos, vagy rokon érdeklődési körű emberek találkoznak, cserélnek gon­dolatokat. A Televízióban most létrejött a Humoristák Klubja. E nagy nyilvánosságnak szánt, de szűkebb, speciális szakmai tömörülés bemutatkozója elé érthető várakozással tekintet­tünk, s reméltük, végre felélénkíti a vasárnapi tévéprogra­mok sivár egyhangúságát. A klub tagjai sorában egy sereg kitűnő név keltett bizakodást a tekintetben, hogy általuk szellemes, kellemes, könnyeden szórakoztató műsorpercekhez jutunk. Lehet, felfokozott várakozásunknak tudható be, de a Hu­moristák Klubjának bemutatkozója némi csalódást keltett; mintha alatta maradt volna a lehetőségeknek. A humoristák a bemutatkozó eseten inkább egymást szórakoztatták mint tévénézőiket. Kissé internhumort produkáltak, amit inkább egy szűkebb, beavatott réteg értékelhet. A kezdeményezésnek népszerűsödésére válna, ha kitör­ne önköréből, a szélesebb nyilvánosság számára kevéssé ér­zékelhető, a gyakran személyes vonatkozású egymással- élcelődés kereteiből, s a Humoristák Klubja a képernyőn látott illusztris személyeken túl — mint az „alapító” prog­ram is igényelte —, valóban tízmillió ember vidám vasár­nap esti találkozójává válna. Ehhez kívánunk sikeres fára­dozást az alapító- és a bizonyára még további törzstagok­nak. *i Ma, szerdán, a Kár lenne értük című, Ausztrália termé­szetvédelméről szóló kisfilm nyitja 17.30-kor a műsort, majd a Landler Jenő Járműjavító egy szocialista brigádjának éle­tével, munkájával ismerkedhetünk meg. A Szóljatok, szép szavak című, nemrég zajlott vetélkedő egyik sikeres együt­tesével, a tatabányai bányászszínjátszókkal találkozunk 18.35-kor, 20 órakor a Fórum műsora jelentkezik aktuális külpolitikai témával, ezt 21.30-tól a Sanzonról, sanzonra című zenés műsor követi. (barna)

Next

/
Oldalképek
Tartalom