Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)
1971-06-25 / 148. szám
Majthényi Flóra költeményei Ä balassagyarmati Madách Imre járási Könyvtár régiségei közölt őriz egy kis verseskötetet, amely „Flóra SO költeménye" címet viseli és Emich Gusztáv könyvnyomdája jelentette meg Pesten, 1858-ban. A díszes kiállítás arra mutat, hogy a versek szerzője becsült személy volt a megjelenés időpontjában, és így érdekes kérdés: miért jelentkezik névtelenül a dalok szerzője? Ki lehet ez a Flóra? Verses kötetek között nyomozva megtalálhatjuk a magyarázatot mind a két kérdésünkre. „A jó gyermekek könyve’’ Flórától és a „Flóra dalai" még név nélkül jelennek meg, de az „Elégiák kisfiámhoz” 1868-ban megjelent kötetben már szerepel a szerző neve: Maj- thényi Flóra, majd 1877-ben Majthényi Flóra újabb költeményei és 1900-ban a Spanyolországi képekkel jelentkezik. A névtelenül való megjelenésnek elfogadható magyarázata az lehet, hogy Majthényi Flóra 1856-ban feleségül ment Tóth Kálmán költőhöz, annak ellenére, hogy szülei ellenezték ezt a házasságot. Gazdag nemes urat szerettek volna lányuk oldalán látni, nem a Hölgyfutár segédszerkesztőjét, így annak gyors érvényesülése a fiatalasszony érdeke is volt. Tóth Kálmán első sikereit a Flórához írott dalokkal aratta, így jobb volt nekik, ha az ihlető nem fedi fel magát. Házasságukból egy gyermek született 1857-ben, Tóth Béla, aki maga is neves író lesz (többek között a magyar szállóigéket tartalmazó gyűjtése a „Szájról szájra” és a „Magyar anekdotakincs” I—VI. kötete máig is népszerűek és újabb kiadásokat is megértek.) Ez a házasság azonban 1868-ban felbomlik, és ettől kezdve jelentkezik a költőnő a saját neve alatt. Flóra tehát Majthényi Flóra, aki azért is megérdemli érdeklődésünket, mert megyénk szülötte: 1837. július 28-án, Mátranovákon született, jómódú birtokos családból. Az 1850- es években tűnik fel verseivel. A magyar irodalom költőnőkben nem valami gazdag, ezért megérthetjük, hogy a kortársak szeretettel fogadták a jelentkezését. Ma, olvasgatva ezeket a verseket, hamar rájövünk, hogy nem nagy költészet ez, pedig a versek írója öntudatosan hivatkozik küldetésére: „Hogy hagyjam abba a költészetet? Ö! hisz’ ezt mondani könnyen lehet, De mond a napnak, hogy ne égjen már, A tengernek, ne zúgjon a vízár És majdan érteni fogsz engemet!” Költeményeit fájdalmas, pesszimista hang jellemzi, bár ő boldognak vallja magát: „Hidd el, hogy én boldog vagyok, Bár dalomon bú ömlik el, A visszhang is mélán beszél, Bár játszó gyermek hívta fel.” Sokat foglalkoztatja az elmúlás gondolata: „ö nézd, miként remeg Az ifjú rózsaszál: A harmatos levél Nyugtára nem talál! Talán örvend szegény Hogy létre ébredett? ... Vagy bújában remeg A kurta lét felett1” Ügy látszik a főváros, vidék ellentéte már akkor is fennállt, legalábbis erre vall, hogy a költőnő sem akar visszatérni szülőföldjére: „Nem megyek már a vidékre, Melyet egykor úgy szerettem! Mit csinálnék én már ottan. Nem ismernének ott engem!...” Foglalkoztatják a természet, az alföld és a hegyvidék ellentétes szépségei és az, hogy melyiket szeresse? „Szebb-é, midőn az égbe vágy a föld, Felhőbe nyúl a bérctető, a zöld Magasba törekszik, mint gondolat, S ajándokul nyújt friss virágokat? Vagy szebb: midőn az ég a földbe vágy Magával hozva esti csillagát, S leszállva a zöld síkra csendesen, Körül a láthatáron megpihen?” Annak ellenére, hogy elváltak, amikor volt férjét agyszélhüdés éri, csaknem három esztendőn keresztül hűségesen ápolja. Később sokat jár külföldön, Spanyolországban, Afrikában, Ázsiában utazgat és élményeit német, olasz és spanyol nyelven nyugat-európai lapok közük. 1890-ben „Adoraciones” címmel spanyol nyelven kötete is jelenik meg. Gyermekversei közül méltatott kis kötetünkben a „Pillike” című szerepel, ami azért is figyelemre méltó, mert ebben a korban még nemigen használták az egyszavas vers — később, majd Kosztolányinál felremeklő — formáját. A kisgyermekeknek tetsző játékos kérdés-felelet is érdekes. „Picike Pillike, Mi ragyog Oly nagyon Átlátszó Szárnyadon? Por, porpor, Aranyos por! Picike, Pillike, Mi van ott Fejeden, Feketén, Fényesen? Szem, szem, szem Ragyogó szem! Picike Pillike De mi van Ajkadon? Szereted Oly nagyon... Méz, méz, méz, Illatos méz. Picike Pillike, Hát belül Kebledben mi van ott, Mondd nekem? Szív, szív szív, Dobogó szív! Picike Pillike, De én nem Érthetem Mi a szív Mondd nekem. Várj, várj, várj Egy kicsit várj. Picike Gyermek te, Ami bent Ügy dobog Ha anyád Csókolod, Ott, ott, ott, Az a szív ott." (Az új verssorokat nagy kezdőbetűk jelölik.) Ez a kis verskötet ismételten sürgetően veti fel a problémát, hogy létesítsünk — a dolog természetéből adódóan a megyei könyvtárban — egy kis irodalmi múzeumot, ahol megyénk irodalmi emlékeit, a fellelhető köteteket, kéziratos anyagokat gyűjtenék. Nógrád megye gazdag irodalmi hagyományai, ezeknek ápolása köteleznek bennünket az ilyen irányú gyűjtőmunkára, és az anyagoknak a kutatók számára való rendelkezésre bocsátásra Csukly László DANIEL LANG’ INCIDENS Al92~e* MAGAUATON 16. Ezért gyakran félbeszakította Erikssont, felszólította, hogy indokoljon meg bizonyos részleteket, amelyek első hallásra ellentmondtak egymásnak. A rendőrből azonban fokozatosan ismét lelkész lett. „Most már láttam, hogy olyan ember beszél hozzám, aki mindenáron meg akarta menteni azt a lányt, de nem tudta” — mondta nekem Kirk. „Az is biztos, hogv Sven nem paranoiás félelemből tartott attól, hogy golyót eresztenek a hátába, mert beszélt velem. Háborúban — legalábbis abban a háborúban — mindennaposak voltak a megmagyarázhatatlan lövések, a halott katonák, akik vagy harcban estek el — vagy nem. Akkor és ott minden játszadozás vérre ment, és Meserve meg az osztag többi tagja sem volt kivétel, hiszen ha likvidálni akarták Svent mint a bűntény lehetséges koronatanúját, ott volt erre a kezükben az M— 16-osuk.” Eriksson éjfél felé végzett történetével Kirk, akárcsak korábban Vorst, komolyan megkérdezte Erikssontól, vajon eldöntötte-e hogy hajlandó vállalni nemcsak a kihallgatásokat, de az állami tanú szerepének kockázatait is egy nyilvános tárgyaláson. Mikor Eriksson újból kijelentette, hogy hajlandó, Kirk felemelte a telefont, és felhívta a Capm Radciffben állomásozó bűnügyi nyomozó hatóság irodáját. „Nem is sejtettem, hogy a hadseregben ilyen hatóság is van” — mondta nekem Eriksson. Tíz perc múlva két nyomozó érkezett a lelkész szállására, és az esküvel hitelesített nyilatkozat tanúsága szerint Eriksson — jellegzetes, szerény szűkszavúságával — azt közölte velük, hogy „amióta csak megtörtént, izgat engem ez a dolog, ezért ma este idejöttem a lelkészhez, és elmondtam neki, mi történt.” A nyomozók hűvös, semleges, magabiztos hangon hallgatták ki. „Nem voltak felháborodva, semmi nem látszott rajtuk” — — emlékezik vissza Eriksson. „Csak a kötelességüket végezték.” Amint a két nyomozó felmérte az ügy súlyosságát, egy percet sem vesztegetett. „Szinte észre sem vettem, és már a dutyiban ültem” — mondta Eriksson. „Egy acélfalú magánzárkába csuktak. Megnyugtattak, hogy csak védelmi őrizet céljából.” Ettől a pillanattól kezdve Eriksson katonaélete gyökeres fordulatot vett. Mikor néhány óra múlva kieresztették a zárkájából, már nem magános, illegális feljelentő volt, hanem fogaskerék egy bonyolult igazságszolgáltató gépezetben, amelynek az volt a célja, hogy bizonyítékokat gyűjtsön, kihallgassa a gyanúsítottakat, és egyáltalán: hogy megállapítsa, valóban létezik-e a bűnügy. Amint megindult Mao meggyilkolásának kivizsgálása, a legkü41 NÓGRÁD — 1971. június 25., péntek lönbözőbb szakemberek értekeztek Erikssonnal: patoló- gusok, bűnügyi nyomozók, ügyvédek, ballisztikai- és lőfegyverszakérték. Még köz- közkatonai minőségben is az igazságszolgáltatással került kapcsolatba, áthelyezték ugyanis a Camp Radcliffi 545-ös tábori rendőr századhoz, amelynek kötelékében ettől kezdve magas rangú tisztek biztonságára vigyázott, kapuknál őrködött, időnként részt vett a támaszpont területének „átfésülésében”, ami esetleges Vietkong-beszivár- gás ellen irányult, és mindennap délután négy órakor beszállt a „piástaxiha”, a tábori rendőrség autóbuszába, amelynek az volt a feladata, hogy fölszedje azokat a közkatonákat, akik a két mérföldre eső An Khe „pokolnegyedében”, vagyis bárjaiban és bordélyaiban túlságosan „eláztak”. „A bűnügyi nyomozó hatóság nem hagyta, hogy gépfegyverkezelő legyek” — emlékezett Eri lesson. „Leállították az áthelyezési papírjaimat. Azt mondták, túlságosan veszélyes munka, és csak akkor tudnak tanúKulturális MSSis ŰJ MŰSORRA KÉSZÜLT a téri Röpülj páva-kör Molnár Mihály pedagógus vezetésével. Molnár Mihály, bár már nem fiatal ember, fiatalos lendülettel, nagy szeretettel és hozzáértéssel végzi munkáját. Mint elmondták, nemcsak az addig 20—22 asszonyból álló kórust bővítette férfiérteke- sekkel, hanem népdalokat is gyűjt, tari népszokásokat jegyez föl és örökít meg dramatizált formában. Külön próbál az énekesekkel, cite- rásokkal, sőt újabban már táncot is tanít az együttes fiataljainak, Új műsorukat elő- relátólag a járási székhelyen mutatják be. ★ A NAGYBÁTONYI PETŐFI KULTUROTTHONBANj szombaton, június 26-án érdekes, kétórás koncertre kerül sor: három beatzenekar méri össze tudását. A tari Vénusz-együttes, valamint a Winter- és a Steel-zenekar tagjai szórakoztatják délután öttől este hétig a hallgatóságot. A koncertet követően a nagybátonyi községi kultúr- házban hajnalig tartó bált is rendeznek. A NYÁRI HÓNAPOKBAN sem hiányoznak az ismeret- terjesztő rendezvények a pásztói Lovász József Művelődési Központ műsoráról. Július 1-én a bűnözés okairól és a társadalom feladatairól hangzik el filmvetítéssel kiegészített előadás. Július 15- én este a Házasság, válás, gyermek címmel lesz előadás az ifjúsági klubban. Ugyancsak az ifjúsági klubban rendezik meg termékbemutatóval és kóstolóval egybekötve a „Ne együnk mosatlan gyümölcsöt” című „tematikus estet.” r*! A FIATAL BAKALLÁR JÓZSEF festőművész Japánban készült akvarelljeiből rendez kiállítást júliusban a nagybátonyi Bányász Művelődési Házban. A huszonöt — színeiben, hangulatában és tematikájában Japánt idéző — kép már nagy sikert aratott Salgótarjánban is, a Bolyai Gimnáziumban megrendezett kiállításon. Mint ismeretes, Bakallár József, a 35 éves festőművész Nógrád megyei, cserhátszentiváni származású, jelenleg a fővárosban alkotja műveit. ÖT ELŐADÁSBÓL ÁLLÓ bérletsorozatot hirdetett meg a pásztói művelődési központ az 1971/72-es évadra. Bemutatásra kerül a bérletakcióban Jacobi: Leány vásár című operettje, Molnár Ferenc: Delila című zenés vígjátéka, Sarkadl Imre: a Sipos család című drámája, Szigligeti: A cigány című színműve és a Mézeskalács című Szirmay- operett. A bérletek 85, 70 és 60 forintos árban állanak az érdeklődők rendelkezésére. KÉSZÜL SZEGED A SZABADTÉRI JÁTÉKOKRA. A Játékok műsora az idén is nívós, változatos, minden igényt kielégítő időtöltést ígér. A Magyar Állami Operaház balettkara Hacsaturján Sparta- cusával szerepel, a Magyar Állami Népi Együttes pedig az Ecseri lakodalmas című műsorával. Az operaműsorban Muszorgszkij Borisz Go- dunovja tart nagy érdeklődésre számot, valamint Farkas Ferenc Csínom Palkó című daljátéka. A prózai színházat Illyés Gyula Dózsa- drámája képviseli. Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuth-dí- jas Kiváló Művésszel a címszerepben. Egyébként a szegedi szabadtéri játékok az idén ünnepli 40 éves jubileumát. ÖRÖMMEL ÜDVÖZÖLJÜK az Irodalmi emlékek nyomában Nógrád megyében című kiadvány legújabb, 5. kötetét, amely a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola honismereti szakkörének színvonalas munkásságát fémjelzi. A neves szakkör utolsó jelentkezése óta egy év telt el. A mostani kötet — amellett, hogy hű maradt az eredeti célokhoz — profilbővítést is jelez: a szakkör megtette első lépéseit az életmódkutatás terén. Az új kötetből ízelítőül csak néhány cím: Vihar Béla és Szécsény, Jobbágy Károlyról, művei tükrében, Bóna Kovács Károly emlékezete, Munkában az életmódkutató csoport... !*] LISZT FERENC-EMLÉKKIÁLLITAS nyílt Sopronban a nagy zeneszerző születésének 160. évfordulóján, a róla elnevezett múzeumban. Fényképek, személyes emléktárgyak láthatók a vitrinekben. Kiállították többi között azt az 1840-es keltezésű okmányt, amely a zeneszerző Sopron díszpolgárává választását igazolja. Soproni kapcsolatait egyébként is sok fényképpel, cikkel, kritikával illusztrálja a szép kiállítás. ként felhasználni, ha élve maradok.” Katonaéletének hirtelen fordulatát Eriksson a Kirk- kel folytatott beszélgetését követő reggelen tapasztalta. Még fel sem ébredt szinte, amikor a tábori rendőrök zárkájából a tábori rendőrség felügyelőjének irodájába kísérték, ahol újabb kihallgatásnak vetették alá. „Gyakorlatilag én magám is gyanúsított voltam” — mondta Eriksson. „A bűnügyi nyomozók ezt tüzetesen el is magyarázták nekem, és egyúttal ismertették törvényben biztosított jogaimat, többek között azt, hogy nem vagyok köteles vallomást tenni.” Mikor véget ért a kihallgatás, felkérték, hogy vezessen el egy kutató-különítményt a 192-es magaslatnak arra a pontjára, ahol állítása szerint Mao holtteste megtalálható. A különítményt egy osztagnyi fegyveres legénység is elkísérte, hogy megvédje őket egy esetleges rajtaütéstől. Másnap reggel, december 9- én indultak útnak, An Khe- ből először egy szükségrepülőtérre repültek, közel Vorst századparancsnokságához. A csoportot egy ezredes, egy őrnagy, majd leszállásuk után még Vorst százados vezette, aki Eriksson irányában némaságba burkolózott Velük volt néhány bűnügyi nyomozó, fényképész, egy lőfegyver és egy ballisztikai szakértő. A repülőtérről gyalog tették meg a 192-es magaslatig az utat. Hatórás gyaloglás következett a nehéz terepen, s mikor végre közvetlenül a csúcs alá érkeztek, többen közülük, akik nem szokták meg az ilyen hosszú gyalogutakat, szinte teljesen kimerültek. (Folytatjuk) VÉLEMÉNYÜNK AJÁNLATUNK Jelenet a Minden kilométerkőnél... című, csütörtökön vés get ért bolgár filmsorozatból A Nyitott könyv-sorozat egyike a Televízió igényesebb irodalmi vállalkozásainak; jól betölti azt a rendeltetését, hogy a képernyőn át a művek mellett maga az alkotó, az író is közvetlenebb kapcsolatba kerüljön olvasóival. A legutóbbi, s egyben a sorozat eddigi legsikerültebbjei közül, elég a Nyitott könyv Örkény-, vagy Karinthy-műsorára utalni, s máris emlékezhetünk, hogy a vállalkozások értékes momentumokkal szolgáltak az írói portrék jobb megismeréséhez. Szerdán este hasonló szándékkal, Azok az álmok című új novelláskötete, illetve „rendhagyó regénye” révén fiatalabb írónemzedékünk egyik legjelentékenyebb egyéniségét, Galambos Lajost Ismerhettük meg képernyő közelségben és Illés Lajos Galambosról vallott összegezésében. Igen rokonszenves és igényes ars poetica megfogalmazását kaptuk az írótól, s ezt a nemesen egyszerű hitvallást láttuk áttételesen érvényesülni az elbeszéléskötetből bemutatott válogatásokban is. Egyszerű emberi történeteket láttunk felvillanni, olyan eseteket, életmozzanatokat, melyek mellett számtalanszor elmegyünk, de amelyek Galambos Lajos megfogalmazásában — még ilyen „televíziósított” vázlatosságban is friss életszerűségükkel lepnek meg, —, elgondolkodni késztetnek a maguk egyszerű tényében, érzelmi, indulati állás- foglalásra késztetnek. A három kis életkép, ami az író új kötetéből elénk’, tárulkozott, elsősorban sallangmentességével megkapó. Különösen szép az a generációs feszültséggel telített története, melyben Kovács Károly remek színészi értékeit is csodálhattuk, de mélységesen megrendítő pillanatokat örökített meg Galambos abban a néhány filmképnyit betöltő mozzanatban is, amely Madaras Józsefnek, Molnár Tibornak és Pártos Erzsinek nyújtott remeklési lehetőséget mély értelmű emberábrázolásra. A műsor harmadik témája, a Szögbeverő, elsősorban a mindenre odafigyelő írói erényről vall, kissé vázlatszerűen ugyan, de így is érzékletes jellemalkatokat teremtőn. Ma, pénteken, 18.05-től a salgótarjáni V. országos amatőr könnyűzenei fesztivál műsorából hallhatunk, láthatunk részleteket a Muzsikáló fiatalok című adásban. Este 20 órakor kerül sor a Telitalálat legújabb vetélkedőjére. 21.10-től a Magánélet című francia filmben Brigitte Bardot-val találkozunk. (barna.) j
