Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-22 / 145. szám

Húszéves találkozó Palotási tervek Á palotás! tanács is megvi- .atta és elfogadta saját negye­dik ötéves tervét. Feladatok­ban nincsen hiány Palotáson. A következő öt esztendőben a fenntartási költségekre több mint 21 millió forintot költ a tanács, de mindenképpen igyekeznek megvalósítani a jelölő gyűléseken elhangzott közérdekű javaslatokat is. Régi kívánsága teljesig a községbelieknek azzal, hogy Palotáson új művelődési ház épül. Az egyesített tanácshoz tartozó négy. községben mint­egy 140 gyermek jár óvodába. Az idén pedig megszervezték az iskolai napközi otthont is, ahol 30 gyerekre vigyáznak. Űj tanteremmel ugyan nem bővül az iskola, de az ötéves terv három utolsó évében 753 ezer forintot költ a tanács iskolák, óvodák, egészségház és a szolgálati lakások rendbe tételére. Ha már a számok­nál tartunk, az új művelődési ház kétmilliós beruházást igényel. Sok szó esett a törpe vízmű építéséről és arról, valóban szükség van-e rá? Az itt la­kók úgy döntöttek, hogy szük­séges, Palotáson és Héhalom- ban biztosítja a vízellátást, mert itt a jó ivóvíz szerzése nagy nehézségekbe ütközik. A tanács ezt a feladatot külö­nösen szívén viseli és hama­rosan megkezdi a vízműtár­sulás szervezését. Addig is kutatófúrásokat kezdenek, és elkészíttetik a tervdokumentá­ciót. A belvizek rendezésére több mint 200 ezer forintot fordí­tanak, az utak felújítására, a kerítések és járdák készítésé­re pedig közel 300 ezer forin­tot irányoztak elő. Szarvasgedén a főút melletti játszótér bekerítése régi kéré­se volt a községbelieknek, mert ezen a részen igen sok gyermekbaleset történt. Mind a három községben parkosíta­nak, virágokat, fákat ültet­nek. Hogy a tervek mielőbb megvalósuljanak, a tanácsta­gok megszervezték a társadal­mi munkát. A községbeliek vállalták, hogy a járdák, utak, hidak, átereszek, parkok ki­alakításánál segítséget nyúj­tanak, hogy közös erővel mi­hamarabb szépüljenek, épül­jenek a községek. Ruman Imre Újítók fóruma Ésszerűsítéssel, újításokkal milliós megtakarítás Szombaton este a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági Technikum első emeletének 1-es tanterme „öregdiákokkal" népesült be. Húsz évvel ezelőtt végezték a középiskolát és most az akkori 34 tanulóból 18-an jelentek meg. Közülük többen már gyermekeik- kel érkeztek a baráti találkozóra. Az egykori diákokat Tóth Ferenc, a volt igazgató és osztályfőnök üdvözölte, majd névsorolvasás következett és mint régen, most is akadt „diák”, aki elkésett: Pallai Gyula, de megérkezését ezúttal a többi „öregdiák” viharos tapssal köszöntötte. Képünkön a régi osztályban a baráti találkozó résztvevői, az öreg is­kola padjai között. Fotó: Koppány BABAPISKÓTA NAPOK ÖTA HARAGBAN VAGYOK a fiammal. Szemrehányásokat tesz nekem, amire én csak gyenge ér­vekkel tudok válaszolni. Felhánytorgat olyasmit, amiről nem tehetek, s aminek helytelenségéről magam is meg vagyok győződve. Ö azonban nem érti meg, hogy végül is meg kell értenem. És neki is meg kell értenie. Vagy, ahogy mi felnőttek gyakran szoktuk cinkosan, vagy in­kább megadóan összekacsintani: eszi, nem eszi, nem kap mást. Még szerencse, hogy nem nemzedéki ellentétről van szó, hanem egyszerűen babapiskótáról. A fiam ugyanis mindössze két és fél éves, s így a reggeli étkezés, ame­lyet ő— különben a világ legokosabb gyereke, természe­tesen — következetesen vacsorának nevez, általában tej­jel leöntött babapiskótából áll. Mit csináljak, ez már ilyen gyerek. Reggel nem eszik szalonnát hagymával, nem szereti a ham and eggs-et sem, hanem ragaszkodik a babapiskótához. Hogy úgy mondjam, konzervatív. És a világért sem hajlandó megérteni, hogy miért nem azt kap. Pedig folyton magyarázom neki, hogy azt nem lehet kapni. Hogy mit akarok megint a hiánycikkekkel? Hiszen a hiánycikkek általában azért hiánycikkek, mert kicsi a nyereség, a kereskedelem nem szereti raktározni, az ipar nem szereti gyártani, nagyok az igények, kicsiny a kapa­citás. Dehát, hogyan magyarázzam meg ezt a fiamnak, akinek — szerencsére — kicsi a kapacitása az ilyesfajta okoskodások befogadására. Mi, balga szülők pedig, úgy véljük, hogy ráérünk később hozzászoktatni a népgazda­ság nehézségeihez. Egyébként haladó gyermeknevelési könyvekben is azt olvastuk, hogy egy ilyen pici gyerek­nek elsősorban szeretetre van szüksége, ezt pedig — eb­ben a korban ez még nem haszonlesés — elsősorban a gondoskodás révén lehet tudtára adni. PERSZE, PÉTERKE babapiskóta nélkül is fel fog nő­ni. A baj az. hogy a kereskedelem ezekkel a dolgokkal is úgy tesz, mint a többi dologgal, amelyekre a felnőttek­nek van szüksége. Vagyis: vagy árulja, vagy nem. Mert állítólag az ipar is hasonló nagyvonalúsággal viseltetik: vagy gyártja, vagy nem. Csakhogy a gyerekek számára szükséges doígok mégis csak más elbírálás alá kell, hogy essenek. Mert mi, felnőttek, nem túlságosan szeretjük : egymást, s ha ez nincs is rendben, talán még érthető is. 1 Dehát a gyerekeket nagyon szeretjük. Gügyögünk nekik, ; csücsörítünk rájuk, puszit nyomunk drága kis fejükre, ! csörgőt rázunk feléjük. Még azt is megmutatjuk, hogy ki- ; re hasonlít jobban: a mamára vagy a papára. A szeretet- ■ nek azonban — társadalmi méretekben — feltétlenül rnás megnyilvánulási formái is szükségesek. Nevezetesen: hogy legyen minden gyerek számára, amire a gyereknek szüksége van. Például babapiskóta... Mert igaz ugyan, hogy mire Péterke felnő, mór rég elfelejtette, hogy 1971 júniusában szülőföldje környékén nem lehetett babapiskótát kapni, tehát az egész ügy nem is olyan nagy baj, de félő, ha Péterke — végtére is las­san növekednek és nevelkednek a gyerekek — már fel­nőtt lesz, akkor is természetesnek veszi, hogy hol ez nmcs, hol az nincs. Márpedig én nagyon szeretném, ha Péterke — legalábbis ebben az értelemben — nem ha­sonlítana ránk. MOST PEOIG KÉREM a babapiskóta -gyártókat, hogy ne legyintsenek: Péterke még csak két és fél éves, n-ire felnő, már biztosan lesz babapiskóta. Ugyanis a lányom 17 esztendős. És emlékszem, amikor ő két és fél éves volt, akkor sem lehetett babapiskótát kapni. Igaz, azóta a ter­melés bizonyára a többszörösére emelkedett. A gyermek­áldás csökkent. És babapiskóta mégsincs. Hogy ez ho­gyan lehet? Ezt nem tudta a lányom sem kiszámolni. Pedig ő a legjobb matekból az egész osztályban. Hármasa van. Pintér István Öt megye könyvtáiosai Egeiben Öt megyei könyvtár — közöttük Nógrád, további Debrecen és Mis­kolc városi könyvtárának mun­katársai találkoznak rövidesen Egerben, hogy a magyar kcxnyv- tárrnozgalom helyismereti tevé­kenységének friss eredményeit, tapasztalatait megbeszéljék. A Heves megyei könyvtár olvasótér me, továbbá a Technika Háza ta nácskozó szobája lesz a kétnapos továbbképzési munka színtere jú­nius 24-én és 25-én, de műsorba iktatott a szervező bizottság több tanulmányi kirándulást lg. Így az öt megye könyvtárosai megte­kintik a féld ebről altemplomot ée községi könyvtárat, a Kompolthy család kisnánai várát, valamint a gyöngyösi Mátra Múzeumot. A műsor leginkább érdeklődés­re számító előadását dr. Vörös Károly kandidátus, a Történettu­dományi Intézet munkatársa tartja. Címe: A helytörténeti ku­tatás jelentősége a mai magyar történettudomány ban, s a megyei könyvtárak szerepe. A Heves me­gyében folyó helyismereti kuta­tásról Szabó János Győző, Heves megye helytörténeti bibliográfiá­jának munkálatairól pedig Szecs- kó Károly tudományos kutató számol be a továbbképzésen. Borsod, Hajdú, Heves, Nógrád, Szabolcs megye könyvtárosainak ismereteit gyarapítja még Bánó Zsuzsa szombathelyi könyvtáros, aki a nelyiamereti gyűjtemény katalogizálási gondjairól tart elő­adást a kétnapos találkozón. (m. gy.) A nógrádi szénbányák leg- fiatalauu részlege a nagybá- tonyi építési üzem. Jó néhány újító dolgozik itt. Olyanok, akik, ha a térvet megkapják, mindig gondosan felülvizsgál­ják és keresik az ésszerűbb, olcsóbb megoldásokat. Az idén eddig már ésszerűsíté­seikkel, újításaikkal igen je­lentős megtakarításokat értek el. A tervezők a Ganz-MÁVAG mátranováki nagy szerelő- csarnokánál a teljes terület­re kidolgozták a vízszintsüly- lyesztést. Kadlót Iván és Ki­rály László az üzem építési ellenőrei a terveket felülvizs­gálták és javaslatot tettek, hogy a szivárgócsövezés, -kö­vezés, tehát az egész szűrő­test nyomvonalát változtas­sák meg, ésszerűsítsék. Ja­vaslatukat a beruházó válla­lat elfogadta, s a kivitelezés­sel nemcsak időt, hanem munkaerőt is megtakarítot­tak, ezenfelül 889 ezer fo­rinttal tették olcsóbbá az építkezést. Nagy József, a mátranová­ki építésvezető viszont a nagycsarnok feltöltési mun­kálatait tökéletesítette. Ide eredetileg nyékládházi homo- |kos kavicsot terveztek, ami­ből mintegy 2300 köbméterre tett volna szükség. Nagy Jó­zsef megvizsgálta a helyi le­hetőségeket és arra dolgozott ki javaslatot, hogy helyi ki­termeléssel biztosítsák a fel­töltéshez szükséges homokos kavicsot. A termelőszövetke­zet kezelésében levő kavics­bányából szállították végső soron igen rövid távon ezt a nagy mennyiségű feltöltő ■ anyagot, amivel egymillió- egyszázezer forintot takarí­tottak meg. Verbói Zoltán művezető és Szabó Imre építéstechnikusok ugyancsak a mátranováki építkezésen a tereprendezési munkáknál a felvonulási út, valamint az előregyártó, il­letve anyagtér-kialakításii munkálatainál javaslatukkal 216 ezer forint megtakarítá­sát tették lehetővé. Itt is a távolabbi, úgynevezett vízvá­lasztói salak helyett, a hely­ben kitermelhető salakot használták fel. Nagy József, Tóth Pál és Verbói Zoltán közös javasla­ta volt, hogy az ideiglenes kompresszorház vízellátását ne a költséges vízvezeték­hálózat kiépítésével biztosít­sák, hanem a már megle­vő szivárgőrendszerből bizto­sítsák a szükséges mennyisé­get. Ezzel 56 ezer forint megtakarítást értek el. Egy másik javaslat szerint, ame­lyet Nagy József, Király László és ugyancsak Kadlót Iván nyújtott be, helyi anya­gok hasznosítására, újabb 581 ezer forinttal lehetett ol­csóbbá tenni az építkezési költségeket. Kétségtelen,' hogy a már említett újítások, ésszerűsíté­sek igen jelentős megtakarí­tásokat eredményeznek a Ganz-MÁVAG mátranováki építkezésén. Arra is figyel­meztetnek viszont, hogy min­denütt érdemes gondosan tanulmányozni a terveket és keresni az ésszerűbb, gazda­ságosabb megoldásokat. Eb­ben az esetben a helyi anyagforrások hasznosítása igen nagy előnyt jelent. Azonkívül, hogy a költsége­ket csökkentették, egyben az építkezés ütemét is sikerült meggyorsítani, hiszen keve­sebb munkával, sokkal na­gyobb hatékonysággal dolgoz­hatnak az építők. Még egy dologra figyelmeztetnek a fenti példák. Arra, hogy a jövőben a tervek készítőinek is jobban számításba kell venniük a helyi lehetősége­ket^ akkor elejét vehetik a későbbi módosításoknak. Ez azonban az újítók, ésszerüsí- tők munkájának értékét nem csökkenti. B. J. 3J30000 forint a KISZ-kasszában A csőbilincsakció Sok KISZ-szervezet örülne, ha egyszerre csak százezres nagyságrendű összeg vándo­rolna a kasszába! Persze a százezrek nem vándorolnak csak úgy szabadjára, de azért nem lehetetlen szert tenni még egy ekkora va­gyonra sem! Hogy mi az út- ja-módja? A választ a ba­lassagyarmati Fémipari Vál­Nagv küzdelmek a megyei ÖHV-döniűn Az MHSZ által rendszeresen Felnőtt férfi: 1. András (St. lebonyolításra kerülő össze- járás), 2. Schéman (rétsági já- tett honvédelmi versenyeket rás), 3. Girtl L. (St. város), ebben az évben már új mő- Csapatban: 1. Balassagyarmat, dón rendezték meg. A városi- 2. Rétsági járás, 3. Salgótarján járási döntők után, vasárnap, város. a megyeszékhelyen, a Salgó- . . . tarján! Üveggyár sporttelepén MHSZ megyei vezetosege bonyolították le az ÖHV me- f legjobb helyezetteknek er- gyei döntőt. A felsorakozott tekes , Uszteletdíjakat adomá- csapatokat Bálint Gyula, az nyozott- Hozza tartozik még a MHSZ megyei vezetőségének y,erf?njy krónikájához, hogy kiképzési felelőse köszöntötte. H aki már öt alkalom- Ezután sorsoltak, majd meg- ma V°1 az országos bajnok­kezdődött a vetélkedő. Az öt sa.^°*; nyer*" csapat tagja, csu- járás, illetve Salgótarján és han a harmadik helyezést ér- Balassagyarmat város csapata e ‘ nagy küzdelmet vívott a Az új módón megrendezett. helyezésekért. Eredmények: összetett honvédelmi verseny hők, 1. Schéman (rétsági já- programjában a résztvevők, rás), 2. Sdslénár (St. járás), 3. 12ÖÓ métert futottak. Ezen be- Szabo (szécsényi járás). Férfi lül körönként kézigránátot ifjúsági: 1. Király (szécsényi dobtak, lövészetet hajtottak járás), 2. Petries (St. város), végre, valamint tesztkérdésre 3. Simon (Balassagyarmat), adtaik választ. lalat kiszesei tudják a leg­jobban. ök ugyanis több mint százezer forintot kerestek. Megdolgoztak érte. A Fémipari Vállalatnál messzire visszanyúló hagyo­mányai vannak a KISZ- munkának. Az idei „csőbi­lincsakció” a korábbi szép hagyományok méltó folyta­tása volt. Arról van szó ugyanis, hogy a vállalat társadalmi munkaszerződést kötött a Révész Gábor KlSZ-alap- szervezettel. Ebben a válla­lat gazdaságvezetése megbíz­ta a KISZ-szervezet vezető­ségét, hogy gondoskodjék 120 ezer csőbilincs elkészítéséről. Azaz, hozzon létre egy, túl­nyomórészt KISZ-tagokból álló brigádot, amelynek tag­jai vállalják, hogy munka­időn túl benn maradnak és a határidős munkát elvég­zik. A műszaki irányítás, a gé­pek biztosítása, két szerszám elkészítése, az anyag rendel­kezésre bocsátása a gazda­ságvezetés reszortja volt. A KISZ-szervezet pedig vállal­ta, hogy a csőbilincsek gyár­tását folyamatosan figyelem­mel kíséri, erről rendszere­sen, írásban számot ad, a munkát munkacsoportokra, személyekre programozza, napra készen vezeti a munka­lapokat. Befejezési határidőként jú­nius 30-ban állapodtak meg. Ennyi időre azonban nem is volt szükségük a fiatalok­nak, máris befejezték a munkát. Pontosan rögzítették a szerződésben a díjazást is. A csőbilincs darabjáért 1,50 forintot fizet a vállalat. Eb­ből 1 forintot a munkát végző kiszesek használnak fel, külföldi társasutazást szerveznek belőle. A mara­dék 50 fillérekből kifizetik a két szerszámot — ezek a jö­vőben a KISZ tulajdonát ké­pezik — és egyéb célokra használják fel. B , Nagy lehetőség ez a vál­lalat KISZ-szervezetének és előnyös magának a vállalat­nak is. Mindkét fél jól járt vele. Nagyszerű példája ez annak, hogy mi mindent le­het kihozni abból, ha a KISZ- és a gazdaságvezetés egy nyelven beszél. A csőbilincsakciót végre­hajtó munkabrigád bulgáriai üdülés mellett döntött. Az első csoport már meg is kap­ta a „járandóságát”, csodá­latos napokat töltöttek a Fe­kete-tenger partján. Hama­rosan a másik két csoport is indul, hogy kiélvezze a jól megérdemelt jutalmat. A nagy sikerű akció min­den bizonnyal nem fejező­dött be az ideivel. A foly­tatásra a gazdaságvezetés és a KISZ augusztusban visz- szatér..1 1 ÜÓGRAD ~ 1971. június 22., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom