Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-03 / 129. szám

f§mzorkányper Ä haladó művészeket min­dig érdekelte a rosszul gyako­rolt hatalom, a zsarnokság problematikája. Illyés Kegyence épp úgy jó példa erre, mint a nemrég ná­lunk is bemutatott csehszlovák film, a Hullaégető. Ha a kö­zépszerű egyén korlátlan ha­talmat kap kezébe, jelleme eddig elnyomott ferdülései előtűnnek, kiterebélyesednek, s az alázatos hivatalnokból, a koszos kocsmárosból veszedel­mes fenevad válik. Václac. Kaplicky, az eredeti regény írója, az 1678—85 kö­zött Morvaország területén le­zajló boszorkányperek anyagát dolgozta fel. A regényt a ren­dező, Otakar Vávra ültette át filmre. Schmidt plébános (Eduard Cupák), a fanatikus vidéki pap szentostyát lopó. öreg, koldus­asszonyt rángat a birtok úr­nője elé. A boszorkánysággal vádolt öregasszony (Lola Skrbková) és társai az ink­vizíció elé kerülnek, melynek elnöke Boblig von Edelstadt (Vladamir Smeral) a kocsmá- rossá züllött képzetlen jogász. Az alázatosan hajbókoló ven­déglős — miután hatalmat kap — szemünk előtt válik köz- veszélyes őrültté. Perbe fog mindenkit, aki neki ellenszen­ves. így kerül kínzókamrába Sattler kelmefestő (Lubor To­kos) és családja, s a felvilá­gosult pap, Lautner dékán (Elő Romancsik) szép házvezetőnő­jével Susannával (Sona Valen­tová) együtt. Az iszonyú kínzások ered­ményesnek bizonyulnak, min­denki mindent „bevall”. Százöt égő máglyával háta mögött a szép jövendő elé te­kintő Bobling von Edelstadt inkvizítor levonja a konzek­venciát: „Én nem vagyok kö­zépszerű ember. Én már a csúcson vagyok.” A film megvalósítja Kaplic­ky és Vávra szándékát. A né­ző iszonyodik, félelem keríti hatalmába. A hüvelykszorító, a spnyolcsizma alól dől a vér, a helyenként túlzottan naturá­lis (Bergman visszafogottságát nélkülöző) megoldások horror- hatást keltenek. Az inkvizítor aberrált jelle­mének fejlődése kitűnően megoldott, s végül is ez volt a mű fő célja. Vladimir Smeral alakítása kiemelkedő, miként a film többi szereplője is emlé­kezetes marad a néző számá­ra. Külön szólni kell Josef Il­lik képeiről, melyek a késő középkori litográfiák hangula­tától (gondolok itt a fehér fal előtt muzsikáló fekete ruhás hegedűsökre) a modern illuszt­rációkig széles skálán mozog­nak. A hatvan éves Otakar Váv­ra filmje újabb bizonyítéka annak, hogy nem hiába ka­pott a cseh rendező San Se- bastienban első Acapulcoban nagydíjat. Az aranyrakett című filmjéért. Hann Ferenc Társaságban néztem végig Gerhart Hauptmann Naple­mente előttiét (Vor Sonnenuntergang) és a szegedi bemutató alkalmával, alkalmam volt a helyszínen is véleményeket gyűjtenem, s mindkét esetben érdekes megfigyelésre tettem szert: a dráma általában nem tetszik a nézőknek, idejét múlta, polgári nyavalygásnak tartják. S ez nincs ellentétben azzal, hogy Szegeden nagy érdeklődés mellett játszották, tud­niillik a vonzerő ezúttal nem a mű, hanem Ajtay lenyűgöző alakítása volt. Elénk élte. föltámasztotta, új szívvel töltötte meg az avitt alakot. S minden bizonnyal a tévéadás sem marad emlékezetünkön kívül, hiszen Ajtay Andor a képer­nyőn is utánozhatatlan volt, messze fölötte állt a korábban látott, német film főszereplőjének. Nem volt szüksége nagy gesztusokra, külsődleges eszközökre: nem alakított, nem ját­szott, ő maga volt a hetven esztendős, másodvirágzó Matthias Clausen. Egyébként a darab Hauptmann idejében sem foglalt el előkelő helyet alkotásai között, sikerét inkább an­nak köszönhette, hogy ebben már szakított bővérű natura­lizmusával és alkalmazta a polgári dráma könnyedebb fo­gásait. S még egy: ez volt utolsó modern drámája a görög mondakör (Iphigénia Delphiben, -Auliszban, Agamemnon halála és az Elektra) föltámasztása előtt. 1889-ben, amikor naturalista írótársaival részt vett a Freie Bühne (Szabad Színpad) megalakításában, nagy feltűnést keltett első drámá­jával, a Napfelkelte előttel (Sonneaufgang) és 1932-ben el­jutott a naplementéig, az öregember álmáig —• egy húsz­esztendős, pirospozsgás, lágyszívű, odaadó, leány iránt. Ami­hez még a fölnőtt gyermekekkel támadt konfliktus sem nyújt elegendő társadalmi mondanivalót. í*i Szerkessz velünk! z A NÓGRÁDI KISDOBOSOK HÍRADÓJA Kisdobosok, út török figyelem! Szorgalmas kisdobos- és úttörőlevelezőink bizonyára regen várják már, hogy meg­történjen az eddigi munka értékelése. Erre a fontos mű­veletre a szerkesztőség a hé­ten sort kerített, s úgy ha­tároztunk, hogy számos kis­dobos- és úttörőtudósítónkat részesítjük 30—50 és 100 fo­rintos jutalomban. A szeren­csések és rászolgálok nevét vasárnapi számunkban kö­zöljük. Kérünk benneteket, hogy értesítsétek a Szerkessz velünk! rovatot, a kisdobo­sok és úttörők híradóját, hogy a kapott összeget mire fordítottátok, mit vettetek érte. Reméljük, sikeretek osztálytársaitokat is buzgó tudósítói tevékenységre ser­kenti. Szülőföldem Az őrssel az erdőbe indul­tunk kirándulni. Először a kristálytiszta kis patakon kel­tünk át. Előttünk állt előhír­nökként egy hatalmas tölgy. Mögötte az erdő. Nagy kedv­vel indultunk el a kanyargós erdei úton' Lábunk alatt meg- megzizzent a száraz avar, az ősz emléke Fölöttünk össze­hajoltak, összefonódtak a fák karcsú ágai, olyan volt, mint­ha ezernyi oszlop tartotta vol- nak ezt a zöld kupolát. A ter­mészet alkotta mennyezeten nem nagyon hatolt át az aranyló napfény, de a kisebb- nagyobb tisztásokon annál in­kább ragyogott. A tűző nap­sugárban egy tarka pillangó röpködött. Szárnya olyan volt, mintha a Nap sugaraival hí­mezték volna ki. Többen mentünk. A nyugalmat meg­szakította egy-egy dalos ked­vű kismadár trillája. A fák alatt süppedős, bársonyos mo­ha húzódott. Mellette nagyka- lapú gombák lapultak. Lassan hátrahúzódtak a fák sorai, ki­értünk az erdőből. Még egy­szer visszapillantottam az er­dőre. Gyönyörű nekem ez a táj, az erdőkkel koronázott hegyek világa, mert ez a hely a szülőföldem. Bakos Gabriella Dorogháza Játékok Játékszabályok: Két egy­forma csoportba kell föláll- ni a gyerekeknek. Az egyik csoportban ugyanannyi le­gyen a személy, mint a mel­lettük levő sorban. Két bab­zsák szükséges. A két első a fejére teszi a babzsákokat, és elindul egy bizonyos pon­tig szökdelve. Ez a megje­lölt hely kb. 2 méterre van. Amikor megtette ezt az utat, akkor ugyanígy jön vissza. De vigyázzon a versenyző, nehogy leessen a babzsák a fejéről. Amikor odaér a csa­patához, odaadja a követke­ző versenyzőnek a babzsá­kot. Ez a személy is ugyan­úgy folytatja a versenyt, mint az előző. Az a győztes csapat, amelyik előbb vé­gez. m TALÁLÓS KÉRDÉSEK: Melyik karó alatt lehet jól pihenni? (9JB5itn) Melyik fán nevetnek jót az emberek? (UfJfJf) Krónika — Tanyai iskolába járunk. Itt igazán érvényesül ez a mondat: az iskola a gyerekek második otthona. Családiasa hangulat. Sokat tréfálunk, jól érezzük magunkat. Mind a fel­ső, mind pedig az alsó tago­zat összevont A felső tagoza­tosok úti örök valamennyien. A tanítónk szigorú, de mégis szeretjük, mert a mi javun­kat akarja. Ilyen az élet egy tanyai iskolában. (Barát Lász­ló, Bércéi-Ordas puszta, 5584. sz. József Attila Úttörőcsapat.) — Ismét jelentkezem. A rongygyűjtési versenyben őr­sünk második helyezést ért el, vasat is gyűjtünk. Mi is csat­lakozunk csapatunk Dobó Ka­tica rajanak (elhívásához a „Bukásmentes őrsért” mozga­lomhoz. Segítünk a pajtása­inknak a tanulásban. Szeret­nénk, ha őrsünkben nem buk­na meg egyetlen pajtás sem. (Kádárkuti Zsolt, II. a., 1651. sz. Lenin Űtturőcsapat, Pász­tó, 2. számú Általános Iskola.) — Kedves ünnep volt a fa­luban az öregek napja, öreg nénik, bácsik és — persze — gyerekek mentek az öreg is­kolába, ahol az óvodások, a kisdobosok és az úttörők sze­repeltek A kisdobosokat a mi rajunk képviselte, dallal köszöntöttük az öregeket... Budapesten voltunk kirándu - láson. Sok élményt szerez­tünk. A fővárosban első állo­másunk a repülőtér volt, lát­tuk a gépeket le- és felszáll­ni, nagy dübörgéssel röpültek felettünk. Aztán az Állatkert­be mentünk. Itt különösen a majmok tetszettek. A mada­rak, a víziállatok és a renge­teg rovar is sok látnivalót adott. A pálmaházban pedig a kaktuszok. A Lánchídon men­tünk át Budára, a Mátyás- tempiorn előtt parkíroztunk. Elmentünk a Halászbástyára is. Nagyon szép volt a város. Kicsit elfáradva ültünk busz­ra, de pár perc múlva már vidáman daloltunk. (Gárdo­nyi Géza-raj, Nógrádsáp.) Özenotok Juhász Attila, Bánk. Jean- vicceket nem közlünk ebben a rovatban. Attila, egyéb­ként szeretnénk megkérdez­ni, te ilyen jól gépelsz? Dián Mária, Bercél-Ordas­puszta, örülünlc, tiogy a ta­nító bácsi által feladott „munkának” jól megfeleltél. Valóban, szép verset írtál a fecskéről, olvastuk. Máskor is írj nekünk, hogy több írásodból válogathassunk. Nyári örömök. (Nagy József Attila rajza, Salgótarján, Jurij Gagarin Általános Iskola, III. o. Köszönjük! Gondoskodnak az öregekről A drégelypalánki Szondi Termelőszövetkezetben gon­doskodnak az idős, beteg szö­vetkezeti tagokról. Havonta 60—100 forinttal egészítik ki azoknak a szövetkezeti öre­geknek a pénzét, akiknél va­lami oknál fogva, szerényebb összegben állapították meg a járadék összegét. Rendszere­sen ellátják az idős embe­reket tüzelőfával is. Térítés nélkül műveli meg a szövet­kezet a háztáji földjüket és ősszel, amikor elérkezik a termés betakarításának ideje, gondoskodnak arról is, hogy időben beszállítsák terményü­ket. A mai (csütörtöki), műsorból szíves figyelmükbe ajánl­juk a Nyugdíjasok műsorát (16.40), a 400 000 lakás építésé­nek gondjaival foglalkozó A bulldózertől a tapétáig című műsort (17.30). Az élet keletkezéséről indul ma kétrészes adás Régi kérdések — új válaszok címmel (18.20), nyugod­tan állíthatjuk, hogy ez lesz a nap slágere. Pedig ma a bol­gár kémfilmsorozat és a Riporter kerestetik középdöntője is műsoron szerepel. L. Gy. Kedves meglepetés ért bennünket a napokban. A Gárdonyi Géza kisdobosraj Nógrádsápról képes levele­zőlapot küldött. A kép nem a híres „kancsal oroszlánt’’ ábrázolja a Daktariból, ha­nem egy valódi, ép szemű oroszlánt. Az Oroszlánfej című képet a Budapesti Ál­lat- és Növénykertben fény­képezték, így került postai képeslapra. Köszönjük. Kulturális £Q*0feftO SZÍNES DIASOROZA­TOK. A Művelődésügyi Mi­nisztérium Múzeumi Főosztá­lya színes, négy nyelvű szö­veggel ellátott diasorozatok kiadását tervezi hazánk mű­emlékeiről, amelyek bemutat­ják majd az egyes tájegysé­gek, városok legjelentősebb épületeit. Az előzetes tervek szerint film készül Sopron és környéke, Kőszeg, Szombat­hely, Győr nevezetességeiről, filmre veszik az esztergomi királyi várat és a főszékes­egyházat, a visegrádi királyi palotát, a tihanyi apátságot és Eger történelmi emlékeit is. A diasorozatok között megyénk nevezetességeiről készült film is szerepel majd. .★i VERSENYT ÁNCMOZGA- LOM. Magyarországon 1961. nyarán rendezték meg az első nemzetközi szabályok szerint folyó táncversenyt. Azóta tíz év telt el, és hazánkban már nemes hagyományokkal ren­delkezik a versenytáncmozga­lom. A legjelentősebb 1966. óta a minden év májusában megrendezésre kerülő szom­bathelyi Savaria nemzetközi táncverseny, amelyre külföl­di párok is beneveznek. Az őszi idényben kerül sor a szomszédos szocialista orszá­gokra kiterjedő versenyre, ahová a fiatal, tehetséges pá­rokat hívja meg Nagykanizsa város. 1971-től pedig Székes- fehérvár kívánja megrendez­ni az „A” osztályos nemzet­közi versenyt. S hogy mi­lyen népszerű ez a művészeti ág a fiatalok körében, azt a számadatok is bizonyítják: jelenleg hazánkban csaknem száz társastáncklub műkö­dik, több, mint ezer verseny­zővel. 1971. január 1-től a társastáncklubokat a műked­velő művészeti együttesek ka­tegóriájába sorolták, hogy így is elősegítsék anyagi és er­kölcsi támogatásukat. (★) TANÁCSKOZÁS. Munka­erő-gazdálkodásról, kinevezés­ről, jogi kérdésekről tartanak háromnapos tanfolyamot me­gyénk tanácstitkárainak, az oktatási intézmények vezetői­nek, valamint az iskolák szakszervezeti titkárainak, jú­niusban Salgótarjánban és Balassagyarmaton. A kezde­ményezés országos jelentősé­gű. A decentralizálás ugyan­is megköveteli az irányítás egységességét, s a tanfolya­mot az oktatásügyben érde­kelt különböző irányító szer­vek munkájának összehango­lása érdekében rendezik. A kétszer háromnapos tanács­kozáson közel hatszáz szak­ember vesz részt. TÁNCKLUB. Üj rendez­vénnyel bővíti az ifjúságnak nyújtott programját a me­gyei József Attila Művelődé­si Központ. Június 5-én, szombaton első alkalommal, majd minden szombat este hat órától fél tízig szeszmen­tes ifjúsági táncklubot ren­deznek. Az összejöveteleket nyáron a kerthelyiségben, hű­vösebb időben pedig az üveg­csarnokban tartják. A tánc­klub működési rendjét az el­ső összejöveteleken, alakítják ki, amikor az intézmény ter­veit egyeztetik a fiatalok el­képzeléseivel. Előreláthatólag, a rendezvények házigazdájá­nak alkalmamként egy-egy vállalat, intézmény KISZ- szervezetét kérik fel. A házi­gazda segít a műsorszerkesz­tésben és gondoskodik a ven­dégek kellemes szórakozásá­ról. A június 5-i első klubest házigazdája a Nógrád me­gyei Nyomdaipari Vállalat KISZ-szervezete. Zenéről az aranydiplomás MMK-együttes gondoskodik. 4 NÓGRÁD - 1971. június 3., csütörtök Helyet az ifjúságnak (Takács Imre karikatúrája) Törések gyógyítása gipszkötés nélkül Gipszkötés nélkül gyógyít­hatók a combnyaktörés sú­lyos esetei. Az eljárást a lengyelországi Koszaiig vaj­dasági Tanácsának Egészség- Ügyi Osztálya szabadalmaztat­ta. Egy ún. Kuntscher-seöget és egy olyan berendezést al­kalmaznak. amely lehetővé teszi, hogy a csiontszogezés után a szeg a combmyak egész körzetében mozdulat­lant, rögzített maradjon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom