Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-13 / 138. szám

Pásztó szerelmese A müemlékfeltárások meg­tekintésével kapcsolatos pász­tói utunk alkalmával talál­koztunk olyan képzőművészeti alkotásokkal, melyek alatt ezt a felírást olvashattuk: „Készí­tette, tervezte: Takács Imre.” Ilyen a krómnikkeles acél­ból készült felszabadulási em­lékmű, vagy Pásztó címere, amely a nagyközségi tanács, illetve a járási hivatal előte­rében található — mozaikból kirakva (Ugyanez a címer el­készült kovácsolt vasból is.) A Lovász József Művelődési Központban levő házasságkö­tő terem dekorációinak egy részét ugyancsak Takács Im­re készítette. A műemlékek helyreállítása során színes gót ablakokat mozaikból, a helytörténeti ki­állítást teljesen újszerű, eddig ismeretlen stílusban, szintén ő tervezte, de a honismereti mozgalom egészéből kiveszi részét. S nehezen lehetne fel­sorolni azokat a „kisebb” al­kotásokat, amelyek Pásztó és környékének különböző intéz­ményeiben: óvodákban, isko­lákban, hivatali helyiségekben találhatók, s amelyeket társa­dalmi munkában ugyancsak Takács Imre készített. Mindezek azt bizonyítják, hogy nemcsak a valami elké­szítésére vagy tervezésére megkért tehetséges grafikus- és festőművész munkái ezek. Hiszen sokkal többet mutat­nak; szeretetet, tiszteletet, mély érzelmeket Pásztó, a pásztói emberek iránt. Egy hét végi délelőtt laká­sán kerestük fel a nagy nép­szerűségnek és köztiszteletnek örvendő fiatal művészt. Mun­ka közben találtuk. Pásztói szobáját régóta bér­li. Egyébként Pesten dolgozik, a Ludas Matyi, a Magyar Nemzet és a Füles karikatú- ristája. Pásztóról származik, de valamennyi iskoláját Bu- depesten végezte: s valameny- nyi szünidejét, „szabad idejét” Pásztón töltötte. Szereti ezt a vidéket, ahogy mondja: Pász­tó szerelmese. Nem tudja éle­tét elképzelni a pásztói tájak, pásztói emberek nélkül. Na­gyon hisz Pásztó jövőjében, hiszen fekvésénél és fejlődésé­nél fogva megvan a lehetősé­ge, hogy város legyen. Az emberek lelkületével van még baj, véli, lélekbén még nem váltak városivá. Az a helyzet, hogy a loggiás há­zak mellett a „kiskonyhák­ban”, vagy éppenséggel a pincelakásokban élnek, hogy A karikaturista önarcképe (Takács Imre rajza) még fő témájuk- az enni- és innivaló, s kész. De igénylik, kívánják, hogy kitárják előt­tük az élet értékesebb szépsé­geit. Az alkalmazott grafika, ka­rikatúra terén létrejött alko­tásai ebből a talajból, ezekből az érzelmekből táplálkoznak. Nyitott szemmel jár, látja az élet f erdőségeit: absztraháló tehetségét, s rajzolni tudását így kamatoztatja. Pásztó kikapcsolódást jelent számára. Elengedi magát, „ol­dódik”. Azt csinál, amit sze­ret és élményekkel megrakod­va tér vissza a fővárosba, hét végén. Néhány kedves, derűs moz­zanatot is megtudtunk életé­ből. így például az általa ter­vezett és készített pásztói hár zasságkötó terem „első páci­ense” ő volt. Hathónapos hegesztőtanfo- lyamot végzett a Ganz-MÁ- VAG-ban, ív- és lánghegesz­tésből. Kiváló eredménnyel vizsgázott, oklevelén olvas­tuk: „betanított ív- és láng- hegesztőként. • alkalmazható”. Mosolyogva, s kicsit büszkén mutatja a bizonyítványt. Igen, bizonyítványnak nevezheti, a munkásokkal kialakult kap­csolat és viszony bizonyítvá­nyának; a közöttük töltött idő, a munka utáni közös „pluszprogramok”, élmények, emlékek összegezésének. Évente háromszor-négyszer vesz részt kiállításon, több­ször szerepelt már külföldön is grafikáival. Alkotásai kö­zül pedig okvetlen meg kell említeni egy pécsi mozaikját. Kérdeztük további tervei­ről. A Pásztón megvalósítan­dó elképzeléseit emelte ki. Készíti a városkapu tervét. Megmutatta a pártszékház elé kerülő, modern szökőkút ma­kettjét, mely tulajdonképpen csőváz, ezen keresztül cirku- lál a víz. Egyik sarkában a napkorong, rajta nideg és me­leg színek váltakoznak. Akul- túrközpont homlokzatának egységesítését tervezi. Pásztón most van kialaku­lóban az új. modern lakóte­lep. Ide a játszótér teljes be­rendezései tervezte meg, já­tékbódékat, és egyéb hangu­latos, színes, vidám berende­zéseket, különböző színpad­dekorációkat. A művelődési házban, a színpad hátterében látható Lenin-képe egyéni megfogal­mazást ad az annyira ismert, a képzőművészetben többszö­rösen megörökített személy­ről. Most egyéb, főleg grafikai alkalmazást igénylő munkák tervét készíti. A salgótarjáni acélgyár „Dolgozz Hibátlanul” mozgalmában is bekapcsoló­dott grafikáival. Jó hallgatni ezt a munkájá­ban, tervei megvalósításában biztos, kiegyensúlyozott, derűs embert. Kár, hogy csak kevés helység tud magáénak ilyen lelkes lokálpatriótát, mint Ta­kács Imre. I;ü Osgyáni Lajosné Sziget a Szajnán Louis Aragon, akinek mun­kássága a cselekvésre mozdí­tó, elkötelezett irodalom egyik legnagyobb európai példája, 1897-ben született. Az irodal­mi érdeklődés középpontjába akkor került először, amikor a szürrealizmus egyik hirde­tője lett. Ez az irányzat első­sorban kamasz-tempójú kis­polgári lázadás volt, „pokoli ricsaj” — ahogy Aragon írja a Befejezetlen regényben, ahol így emlékszik vissza ezekre az időkre: ,Nézzétek, nézzétek ezeket a kölyköket, ahogy síppal-dobbal / nekivág­nak a nagyvilágnak / Tűzzel játszanak, adják a szívtelent, kavarják a zűrt / Gyönyörűség nekik mindent elrontani, ösz- szezavarni.” A szürrealisták legnagyobb leleménye a megdöbbentő ké­pek szabálytalan és szenvedé­lyes használata. A kép, a ha­sonlat eredetileg azt a célt szolgálja, hogy érzékletesebbé tegye a gondolatot, náluk ez átcsapott az ellenkező véglet­be: a hasonlat még homályo­sabbá, még értelmetlenebbé tette a gondolatot. Aragon elsősorban a Szov­jetunióban tett utazásai hatá­sára szakított a szürrealizmus­sal, elfordult az érzetek és képzettársítások szeszélyesen változó birodalmától és a rea­lizmust választotta, amelyet élete „büszkeségének és dicső­ségének tart.” A második világháború évei­ben részt vett az ellenállási mozgalomban, az illegalitás­ban terjesztett versei Francois la Colére néven jelentek meg. Erre a tevékenységére tudato­san készült, már az első vi­lágháború után megalázónak érezte, hogy a francia nép nem tiltakozott a háború ki­törése, elharapódzása ellen. Már ekkor megfogadta, hogy ha hazáját még egyszer bele akarnák rángatni egy efféle háborúba, legalább egy .valaki fel fogja emelni a hangját el­lene. A háború után körülötte csoportosult a francia kom­munista értelmiség. Tagja az FKP Központi Bizottságának, főszerkesztője a Les Lettres Francaises című lapnak. Magyarul megjelent regé­nyei A bázeli harangok, az Űri negyed, Az omnibusz uta­sai széles körben népszerűek. A Befejezetlen regény önélet­írás, önvallomás, a Nagyhét pedig modern történelmi re­gény, Napóleon száznapos uralmának egyetlen hetét áb­rázolja egy festőművész há­nyattatásainak leírásán ke­resztül. A „Sziget a Szajnán” című regény, amelyet Aragon élet­műve „legkedvesebb gyerme­kének” nevez, a Világirodalom remekei sorozatban jelent meg magyar nyelven második kiadásban Szekeres György fordításában. A regény a két világháború közötti Francia- ország életének egy darabiát mutatja be. Az első világhá­ború után bekövetkező csaló­dás és az Epilógusban érin­tett összeomlás története a második világháborúban, mintegy keretbe foglalja Auré- lien Leurtillois és Berenice végzetes, nagy szerelmét. „Egy asszony elvesztése, akárcsak a hazáé, döbbenet!” — foglal­hatnánk össze egy mondatban a nagy regény tartalmát. A főhős, Aurélien a „feles­leges ember” rokonszenves és fogékony a jóra, társtalanul éli naplopó életét, amelynek egyedül a rátörő és egész éle­tét betöltő szerelem tud értel­met adnL Ám, aki ebben a világban teljességre vágyik „óhatatlanul lemond minden boldogságról.” Berenicében a teljesség vágya dolgozott és ezért követelt mindig többet és többet, attól, akitől a boldog­ságát remélhette. Aurélien, aki művészek, sznobok, üzletemberek, éjsza­kai mulatók, színésznők és félvilági nők között töltötte életét, lassan rádöbben: Bere- nicé szereti, de nem akar az övé lenni. „Sokkal könnyebb lefeküdni azzal, akit nem sze­retünk, mint akit szeretün!." — igazsága érvényesül itt is: a fenntartásnélküli, teljes odaadást követelő nő élet; egyetlen nagy szerelmétől megtagadja —, mert méltatlan lenne erre a szerelemre —, azt, amit jámbor közömbös­séggel teljesít másnak. A végleges vereség után Aurélien rákényszerül élet­módjának gyökeres átalakítá­sára, rá kellett fanyalodnia, hogy más szemszögből nézze a világot, a valóságot. Akció­képes, dolgozó emberré válik, családot alapít, de csak „egy álommal megtoldva tudja el­viselni a valóságot.” Aurélien- nek Berenice volt ez az álom, vele azonosította a nemes esz­méket, mindazt, ami büszke és magasztos a világban. Életét ez az egyelten sugárzás vezér­li, de ez erősebb, mint a züllött világ, s mint a német tankok, amelyek a második világháborúban összeomló francia zűrzavarban véletlenül összetlálkozó „örök” szerelme­sek közül Berenice életét is kioltják, A történet színhelye Párizs, amelyről az egész regény so­rán lírai szépségű vallomásban beszél az író, megvilágítva a Szajna -menti város tereinek, házainak varázslatos színeit, időtlenül tovább élő szépsé­gét. „Semmi sem örökérvényű, a költészet útjai kifürkészhetet- lenek, semmi sincs kimerítve, sem a vers, sem a próza, sem semmi, ami velük kapcsola­tos” — vallja Aragon. A Szi­get a Szajnán című regénye, amely a szerelmen túl a pá­rizsi művészvilágnak is némi­leg szarkasztikus rajza, bizo­nyíték a fenti niíítás igazsága mellett. ——- Csnkly László DANIEL LANG: 1NGMKS 4r 192-e* MAGASLATON 6. Amint Meserwe kifejtette Eriksson férfiasságára vonat­kozó szakvéleményét, a bal­jós bacchanália. megkezdő­dött! Eriksson távolabb hú­zódott a viskó bejáratától, ahol addig állt, és egymagá­ban leült a füves talajra az építmény egyik oldalához; hé- be-korba a szeme elé emelte távcsövét, hogy szemügyre ve­gyen egy-egy távoli pontot. Mikor kihallgatásán megkér­dezték tőle, miért változtatta meg a helyét, Eriksson így vallott; „Ezek az emberek, hogy is mondjam, szóval nem lelkesedtek azért, ami történt. Nékem felfordult tőle a gyom­rom. Ügy gondoltam, nem árt, ha valaki őrködik, mert a környék tele volt a Vietkong katonáival.” Az őrmester lépett be elő­ször, és kisvártatva a lány kétségbeesett, fájdalmas, szí- vettépő sikolyát hallották. A sikoly egyre hullámzott, s csak akkor szünetelt, amikora lány friss lélegzetet vett. Né­hány perc múlva a sikoly ki­tartó zokogásba fordult, és egészen addig tartott, amíg fél óra múltán Meserve ki nem lépett a szabadba. Meztelen volt a felső teste, hivalkodó, hódító mosoly játszott arcán. „Nagyon klassz a nő, és elég tiszta” — mondta. Intett Ra- fe-nek. hogy most ö követ­kezik. Rafe. nehogy kineves­sSc, belépett. X bíróság előtt elmondta, hogy Maót meztele­nül találta az asztalon, a keze a háta mögött volt összekö­tözve. „Nagyon ártatlannak, nyugodtnak látszott” — val­lotta Rafe. Benn maradt még­is, és ezúttal kevésbé hango­san, újra kihallatszott a vis­kóból a lány sikoltása és zo­kogása. A bírósági jegyző­könyv szerint Clark odaikint- ről egy lyukon keresztül fi­gyelte bajtársát, gyönyörködő felkiáltásai összevegyültek Mao jajveszékelésével. Egy pil­lanatra elvesztette jókedvét, mintázott ragasztószalag volt csavarva. A katonák ismertek a kést, Clark egy közeli ba­rátjától kapta nemrégen, aki egy szakaszban szolgált vele, de megsebesült. Mikor Manuel lépett a viskóba, Mao hangja már gyenge volt, és fojtott. A négy katona látogatása majd másfél óráig tartott, és ezt követően, már két perc múl­va, valamennyien a kunyhóba vonultak vissza, hogy elrejtőz­zenek a feltehetően közelben tartózkodó Vietkong-katonák elől. Ezúttal Eriksson is velük tartott, és azt látta, hogy Mao amikor Meserve egy intéssel tudtára adta, hogy ő lesz a harmadik, de amikor aztán visszatért, újra a régi volt. „Kést tartottam a torkához” — mondta a többieknek. Meg is mutatta vadászkését. A huszonöt centiméteres tőr nyele köré apró gyémántokkal NÖGRÁD — 1971. június 13„ vasárnap a kunyhó egyik sarkába húzó­dott, félve figyelte őket köny- nyektől csillogó szemével, je­lenlétét jóformán csak az árulta el, hogy reggel óta erő­sebb lett a köhögése. Fel volt öltözve, a kezéről már leol- dottók a kötést. A katonák újra enni kezdtek, de most sem adtak egy falatot sem a lánynak. Felidéztek közös fegyvertényük részleteit, ösz­szevetették MaSt azokkal a nőkkel, akikkel eddig dolguk volt, és megtárgyalták, mi' lyen rég nem voltak nővel Tizenöt—húsz perc múltán Meserve, mintha Untatta volna a beszélgetés, hirtelen külde­tésükre emlékeztette osztaga katonáit; közölte, hogy to vábbi felderítést kell végez niük még aznap délután, Ezúttal Clark marad itt, hogy vigyázzon a lányra, és a viS' kóbain hagyott fegyverekre. Eseménydúsan folytatódott a nap. Ezúttal tovább nyomul­tak, gyakran vállmagasságig érő növényzetben haladtak a csúcs felé. Bár állandóan vi- gyázniuk kellett, hova lépnek, valamennyien szemmel tartot­ták a patakot, amely a vis kó mellett folyt el, magasan volt a forrása, és jó néhány rizsföld mellett vitt az útja, Fél óra múlva kiderült, hogy érdemes volt figyelni a pata­kot: ezúttal érdekesebb lát­ványban volt részük, mint Rafe vízibivalya. Három viet­namit láttak a viz partján menni, és bár nem viseltek egyenruhát, Meserve úgy te­kintette, mintha a Vietkong- hoz tartoznának, ezért vala mennyien tüzet nyitottak rá­juk. Egyikük sem talált célba, és az őrmester rádión kért tü­zérségi támogatást a szakasz­parancsnokságtól, amit tüstént meg is ígértek neki. A segítő­készség, emlékezik Eriksson, határtalanul hízelgett Meser ve-nek, mert hallgatólagosan azt jelezte, hogy a parancs­nokság igen nagy jelentőséget tulajdonít az imént lezajlott csetepaténak. Meserve úgy döntött, hogy bekeríti a há­rom vietnamit. Elküldte Eriks- sont és Rafe-et, hogy hozza­nak a kunyhóból fustgránáto- kat. A futva érkezők elma­gyarázták Clarknak, miért jöttek, az feszülten hallgatta őket, majd rangjára hivatkoz­va, átruházta Erikssonra a viskó őrizetének feladatát. fFolytatjuk) A hét könyvei AKADÉMIAI KIADÓ: Jókai Mór: Elbeszélések. (1842— 1848.) 1. köt. — EURÓPA: Aragon, Louis: Sziget a Szaj­nán. Aurélien. — Gogol, N. V.: Holt lelkek. — Heller, Joséph: Megbombáztuk New Hovent. Dráma. — Scserbak, Jurij: Fejezetek Jaropil város króni­kájából. Kisregény. — GON­DOLAT: Dániel Anna: Diderot. — Gál György Sán­dor: Amerikai rapszódia. •— Magyarország története. — Scott, R. F.: A Déli-sarkvidé­ken. — KOSSUTH: Békés Rezső: Mit akar a mai szociál­demokrácia? — Földesi Ta­más: A „megismerhetőség” modem problémái. — Guszev, Borisz: Három órával hajnal előtt. Regény. — KOZMOSZ: Hollós Ervin: Harminckét ne­vem volt. Dokumentumregény. M. HELIKON: Mann, Heinrich: Ronda tanár úr. Regény. — MAGVETŐ; Katajev, Ivan: Találkozás. Elbeszélések. — Örkény István: Időrendben. Válogatott novellák. — Világ­színpad. Antológia. — SZÉP­IRODALMI : Ady Endre összes versei. 1—2. köt. — Borsos Miklós: Visszanéztem félutamból. Visszaemlékezé­sek. — Jankovich Ferenc: A világverő Mátyás király. — Jókai Anna: A labda. Kisre­gény és elbeszélések. — Kosz­tolányi Dezső összegyűjtött versei. — Vas Zoltán: Horthy, vagy a király? — Zalka Máté: Doberdo. — Zelk Zoltán: Be­kerített csönd. Versek. AJÁNLATUNK Változatos műsorral kedveskedett tegnap a nézőknek a televiz10, nézzék el, ha az egyes műsorokra mégiscsak ké­sőbb reflektálunk. Dürenmatt A bíró és hóhérja, Molnár Ferenc Harmóniája, s a többi kisebb műsor is megérdemli 3 jm,e1^aS*:’ e^emzést. Ezúttal azonban essen szó inkább a délelőtti műsorról, amely szombaton eléggé terjedelmes és nagy egyetértést élvez mind a háziasszonyok, mind a dél­utáni vagy éjszakai műszakban dolgozók körében. Érdekes megfigyelni, hogy azok, akik esténként elfoglaltak és nem ülhetnek barmikor a képernyő elé, ölükben az uzsonnás tál- caval, azok sokkal lojálisabbak, elnézőbbek a műsorszer kész- tessel szemben, s kedves ajándékként fogják föl a délelőtti ismétlésekét. Úgy tartják, hogy a válogatás is megfelel hi­szen eleggé változatos, érdekes, csak néha akad olyan mű- sorszám, amit nem tűznek délutáni műsorra, pedig a tévé­tulajdonos megnézné. Legfeljebb a sportközvetítések azok amelyekről legtöbbször lemaradnak, ámde ezeknek az esve- nes közvetítés az erényük. m A mai, vasárnapi műsorból külön is felhívjuk a fi­gyelmet az Aratás előtt című besenyszögi és kalocsai köz­vetítésre (11,05), a Nótaszóban a fiatal énekesek bemutató­jára (15.45) és a Deltára, a tévé tudományos híradójára (16.55), amely ezúttal ismét korábban jelentkezik. L GSfc ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom