Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-12 / 137. szám

Népművelők továbbképzése A nyár továbbképzési programja Nógrád megye nép­művelői számára is számos lehetőséget tartogat. A nép­művelők továbbképzésére jú­nius, július és augusztus hó­napokban kerül sor Salgótar­jánban és Balassagyarmaton. A függetlenített népművelők továbbképzése Salgótarjánban, június 28-tól július 3-ig tart. Ugyancsak ebben az időszak­ban tartják Balassagyarmaton i tiszteletdíjas mürelödésiház- iqazgatók és klubkönyvtárve­zetők továbbképzését, s a kó­rusvezetők egyhetes tanfolya­mát is. Június 28-tól július 7- ig tart Balassagyarmaton a szinjáiszócsoportok és az iro­dalmi színpadok vezetőinek továbbképzése. Augusztusban pedig szintén Balassagyarma­ton rendezik a néptánccsoport- vezetők (haladók) és a fotó­szakkör vezetők tanfolyamát. A nyári továbbképzési prog­ram tematikája változatos, al­kalmazkodik a legidőszerűbb közművelődési problémákhoz. A függetlenített népművelők például megismerkedhetnek intézményhálózatunk helyzeté­vel, az új tanácsi rendszerben, a fejlesztés irányával, lehető­ségeivel. Szó lesz az in­tézményhálózat káderhelyzet- téről, a fejlesztési tervek meg­valósítási lehetőségeiről az új tanácsirányítási rendszer­ben. Ugyancsak e vonatkozás­ban esik majd szó a közmű­velődési intézmények gazdál­kodásáról, az anyagi feltéte­lekről, az új intézményekben a könyvelési és adminisztráci­ós rendről. Érdekesnek ígérkeznek a tö­megkommunikáció elvi és módszertani kérdéseiről el­hangzó előadások is: a tömeg­kommunikáció alapfogalmáról, szerepéről, a társadalomban, rendszeréről, eszközeiről, a tévé szerepéről és felhasználá­sáról a közművelődési gya­korlatban, a művelődési in­tézmények tömegkommuniká­ciós lehetőségeiről, a vitave­zetés módszereiről a kiscso­portokban, és így tovább. Előadások hangoznak el a társadalmi rétegek művelődé­si helyzetéről, kulturális igé­nyeiről, a fizikai dolgozók igényeiről, a művelődési in­tézmények feladatairól a fi­zikai dolgozók kulturális fej­lődésének elősegítésében, a parasztság műveltségi hely­zetéről, az igények alakulá­sáról, a bevált módszerekről a parasztság kulturális igényei­nek kielégítésében. Az értel­miség, az ifjúság és a nők kulturális helyzetét ugyancsak előadások hozzák közelebb a hallgatósághoz. A megyei Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont módszertani munkájá­ról, terveiről, lehetőségeiről szintén előadás hangzik el. Az előadásokat viták követik, s természetesen, gyakorlati foglalkozásokra is sor kerül majd. A továbbképzések program­ja egyébként igyekszik alkal­mazkodni a Nógrádban élő es tevékenykedő népművelők igényeihez, segítséget, támo­gatást, útmutatást nyújtani to­vábbi munkájukhoz. Az egy­séges szemlélet kialakítására, a helyes és a gyakorlatban bevált módszerek alkalmazá­sára megyénkben is szükség van. Jelenleg készül közmű­velődési intézményhálózatunk ■fejlesztési terve. Családi nevelési hagyo­mányok gyűjtése címmel pályázatot hirdetett a Ma­gyar Pedagógiai Társaság. A pályázók tapasztalataik­ból írjál; le, vagy gyűjtsék össze azokat a jelenségeket, tényezőket, körülményeket, szokásokat és módszereket, melyek a gyerek nevelését otthon, a családban megha­tározták a múltban, vagy jellemzik a jelenben. A ha­gyományok és kialakult szo­kások lehetnek haladók, pél­damutatók és lehetnek maradiak, melyek gátolják a fejlődést. Mindkettő leírá­sa kívánatos. Nagyon fon­tos a szülők, a nem pedagó­gusok meglátása, vélemé­nye. A nevelői munkakö­rökben dolgozó szakembe­rek munkáit külön bírálják el. A pályázat meghirdetői Nógrádban az utóbbi évek­ben emelkedett a függetlení­tett népművelők száma. Amíg 1963-ban 61, 1967-ben 81, ad­dig 1971-ben 102 függetlení­tett népművelő tevékenykedik megyénkben. A járási és a községi közművelődési intéz­ményekben is (könyvtárakban, művelődési házakban) emelke­dett ez a szám. 1963-ban 31, 1967-ban 39, napjainkban 55 függetlenített népművelő dől gozik ezekben az intézmé­nyekben. Nógrádban 142 közművelő­dési intézményt tartunk nyil­ván, négy művelődési köz­ponttal, 51 művelődési ház­zal, 31 klubkönyvtárral, és 52 úgynevezett be nem sorolt in­tézménnyel rendelkeztünk 1970-ben. Az elkövetkezendő időszakban a feltételek meg­teremtésével a további beso­rolási lehetőségeket kell ke­resnünk, s még több függetle­nített népművelőt szükséges letelepítenünk, összhangban a tanácsi körzetesítési program­mal, a lakosság igényével. nem csupán a hagyományo­kat rögzítő dolgozatokat várnak, hanem olyan mun­kákat is, melyek a jelenben kialakult szokásokat, éle­tünk alakulásával kapcso­latos változásokat mondják el kivetítve a családi neve­lésre. A legjobb pályamun­kák részére mindkét kate­góriában egy-egy I. díjat (3000,— Ft), egy-egy II. dí­jat (2000,— Ft) és kátékét III. díjat (1000,— Ft) tűztek ki. A pályázat jeligés, 1971. november 1-ig kell a Ma­gyar Pedagógiai Társaság címére (Dp., VI, Gorkij- fasor 10.) feladni. A jeligés borítékra írják rá a szerző foglalkozását, a külső borí­tékra pedig „Családi neve­lési hagyományok gyűjtése” megjelölést. A pályázatokat, 1971 decemberében bíráljáksl. T. E. Pályázat pedagógusoknak DANIEL LANG' INCIDENS a192'« MAGASAMON 5. Manuel esküvel hitelesített vallomásának szövegében ez áld: „Clark azért tömte be a Hány száját, hogy ne kiált­hasson, Még mindig sötét volt, és egyetlen civil sem tartóztatott fél bennünket”. Az anyát faképnél hagyva, újra menetelni kezdett az osztag. Maót lökésekkel nő. igatva, hogy tarts# a lépést. Alig maradt látótávolságon kívül a falu, amikor Manuel, talán azért, hogy túl tegyen Clarkon, kioldotta Mao keze­it, leosúszitatta hátizsákját a válláról, és a lányra rakta. Az öt férfi, és Mao kimért léptekkel rótta az utat, Me- serve akarta így, mert már ra­gyogva felkelt a nap, élesen rajzolta ki a tájon a különös társaság körvonalait. „Szép vi­déken haladtunk” — mondta Eriksson. „A hegyvidék egyik fennsíkján jártunk, körülöt­tünk a zöldes párában minde­nütt alacsony hegyvonulatok. Alattunk egy völgyben ka­nyargós patak, két oldalán rizsföldek, és onnan aprónak látszó gátak. A zöld szín leg­különbözőbb árnyalatai közt mentünk előre, de átvágtunk kopár részeken is, itt-ott na­palm barnította meg a ta­lajt. A táj igen változatos volt. Egy darabig nyílt terület, az­tán meg sűrű tüskebozótok tépték a ruhánkat, alig lát­tuk benne egymást, pedig nem voltunk messzebb egymástól, mint maga meg én, ahogy itt ülünk.” Nyolc óra lehetett, mikor Meserve félórás regge­li szünetet engedélyezett. Mao szájából kivették a sálat, de enni nem adtak neki; mikor Meserve észrevette, hogy a lánynak piroslik az arca, meg hogy köhög, egy aszpirint adott neki. Egész reggel csak egyetlen harci cselekményre került sor; de az is hiába­valónak bizonyult. Ahogy Raíe lebámult a völgybe, úgy lát­ta, mintha egy vietnami állna a folyóban, helybeli viseletű szalmakalappal a fején. Azt gondolván, hogy egy vietkong- katonát lát, ráeresztett né­hány sorozatot M—16-osából. Kiderült, hogy a célpont vol­taképpen egy hentergő vízibi­valy fara. Az állut kiemelke­dett a sekély patakból, és or­mótlan rémülettel elügetett a szemük elől. Raíe megszegte a szükségtelen lövöldözést tiltó parancsot, megerősítve Eriks­son megfigyelését, hogy nyílt terepen keveset számítanak a tervek, és a legjobb osztag is csak elméletben alkotott kato­nai egységet. „Mindnyájan azt tettük, amit éppen kellett.” Meserve nem szólt Rafe-re, a többiekre sem szólt, ahogy az idő előrehaladtával hasonló hanyagságot követtek el. Mi­kor kihallgatásán felelősség­re vonták, amiért nem vette figyelembe parancsnoka uta­sítását, ezt mondta: „Uram, legtöbbször mindnyájan egyet­értünk a parancsnokunkkal. Van, amikor nem, és van, amikor az ember el sem árul­ja, hogy nem ért egyet, meg­tartja a véleményét magának.” Tíz óra harminckor, már nem messze a 192-es magaslat tetejétől Meserve megtalálta, amit keresett — az aznapi szálláshelyüket. Elhagyott viskó volt, keresztben és füg­gőlegesen két és fél méteres, két szellőzőnyílással az észa­ki és déli oldalán; ablaka ke­let, ajtaja nyugat felé nézett, és néhány méterre patak folyt, ahonnan bármikor vízhez jut­hatott az osztag. A viskóban egy asztal állt, alacsony pad­ka volt a falába építve, az egyik sötét sarokban gyékény­szőnyeg szétzilált maradványai hevertek, és a vályogpadlót el­borították a vashulladékok, a kődarabok, üres konzervdobo­zok. Az építmény siralmas ál­lapotban volt, vályogfalaiban jókora rések tátongtak. Vala­mennyire mégis épségben ma­radt, és Meserve egy-kettőre fegyverraktárrá alakította át, a vályogpadlóra halmozták tölténytáraikat és élelmiszer­készletüket. A viskót ráadásul arra is fel lehetett használni, hogy benne rejtegessék Maót. Az őrmester utasította Eriks- sont és Rafe-et, hogy takarít­sák ki a viskót, majd Maót a gondjaikra bízva, Clark és Manuel társaságában elindult, hogy tüzetesen körülnézzen. Odabenn, emlékezik Eriksson, a Rafe hátizsákjától megsza­badított lány egy kis ideig fi­gyelte őket, ahogyan kihord­ják a hulladékot, majd kérés nélkül felajánlotta, hogy segít nekik. „Nem is sejtette, mire segített előkészíteni a hely­színt.” Meserve és a többiek egy óra múlva, dél felé érkeztek vissza, és jóízűen falatozni kezdtek a szabadban, a viskó bejáratához közel. Evés után, elterpeszkedve a földön, a felfrissült Meserve társaira^ pillantott, és cinkos mosollyal a romos építményre bökött. „Ideje, hogy egy kicsit szó­rakozzunk" — mondta. Clark szemmel láthatólag magán kí­vül volt az örömtől, mondja Eriksson, Manuel és Rafe már kevésbé lelkesedett, ö maga, gondolja, meglehetősen sava­nyú képet vághatott. „Rosszul éreztem magam. Elképzelhe­tetlennek tartottam, hogy részt vegyek abban, aminek követ­keznie kellett.” Meserve va­lószínűleg megérezte ezt, mert mielőtt bármi történt volna. 4 NÓGRAD - 1971. június 12., szombat Kulturális SZÍNES MŰSORRAL, bú. csúzmalk júniiU6 20-án, vasár. nap délután a kisteremyei, népkerti óvoda -gyermekei. A tanévzáró ünnepségen, ame­lyen húsz kislány és kisfiú vesz búcsút kedves óvó nénik­től, dajkáktól, szakácsnőktől, bemutatják az évek során ta­nult verseket, mandókákat, dalos játékokat. A kistere, myei Művelődési Ház nagy­termében tartandó műsorra meghívást kaptak a szülők és a hozzátartozók. pedig már több, mint nyolc­ezer-ötszáz könyv áll az ér­deklődők rendelkezésére. ELKÉSZÜLT AMERIKÁ­BAN a B-rodway új színháza, az 34 emeletes felhőkarcoló­ban elhelyezkedő „Uris The­atre”, amelytől a szakembe­rek az 1970 utáni évek szín­házépítészetének forradalma­sítását várják. Az új színház ugyanis az USA első totáli­san automatizált színháza. én kerül sor, ennek eredmé­nyeit december második fe­lében ismertetik. Az írásbeli válogató legjobb 16 iskolájá­nak három-három tagú csa­pata vesz részt az 1972 már. ciusában kezdődő páros ver­seny adássorozatában. ÜTTÖRÖÉVEK. 1946—1971. Új füzettel gazdagodott me­gyénk úttörő-kiadványisoroza. ta. A Magyar Úttörők Szö­vetsége megalakulásának 25. MINDEN ÖTVENFORIN. TOS vásárlás után ajándék­könyvsorsjegyet kaptak az ünnepi könyvhét könyvbará­tai, amelynek sorsoláséra jú­nius 27-én kerül sor Buda. pesten, a könyvklubban. A nvereményitárgyak között sze­repel egy nyolcvanezer forin­tos Moszkvics személygépko­csi, egy tízezer forintos uta­zási és egy ugyanolyan érté­kű vásárlási utalvány is. Az összes nyeremény értéke meghaladja a 666 ezer forin­tot. ELHALASZTOTTAK Czinke Ferenc, Munkácsy-díjas festő, művész kiállításának megnyi­tását Balassagyarmaton, a a Palóc Múzeumban. Mint arról korábban hírt adtunk, a kiállítás megnyitására a Palóc nyár '71 müsorsorozat keretében, csütörtökön került volna sor. Elhalasztására, mint értesültünk, az szolgál­tatott okot, hogy a kiállítás képanyagának egy része még nem érkezett vissza Beszter­cebányáról. CSÖKKENT VALAME. LYEST a könyvtárlátogaitók száma a kisterenyei községi könyvtáriban, a múlt évi 805 könyvibaráttal szemben az idén, eddig csak hatszázam kölcsönöztek könyvet. Há­romszáztíz felnőtt és 290 gyermekolvasót tartanak nyilván. Jelentősen gyarapo­dott viszont az idén a könyv­állomány: tavaly év végén még nem érte el a könyvek száma a ' nyolcezret, most Nagy népszerűségnek örvend a salgótarjáni színház- és ope­rabarátok körében Tréfás György, a debreceni Csokonai Színház tagja. Legközelebb június 15-én és 18-án láthatjuk, illetve hallhatjuk ót, a salgótarjáni József Attila Művelő­dési Központ színházterm.ében, ahol Verdi Aida című ope­rájában Ramphis főpap szerepét énekli Fotó: Koppány György kérdőre vonta beosztottját, ő is bemegy-e majd a kunyhó­ba, ha rákerül a sor. Eriksson a fejét rázta. A feldühödött őrmester fenyegetéssorozattál folytatta. Ha Eriksson nem lenne hajlandó úgy tenni, mint a többiek, figyelmezteti, hogy könnyen nélküle térhetnek vissza, és majd azt jelentik, hogy „tévedésből is a háború áldozata lett”. Clark buzgón visszhangozta a fenyegetést, a két Diaz pedig értetlenül bá­multa az osztag „nehéz em­berét”. Eriksson újból a fe­jét rázta. „Addigra már ele­gem lett az örökös ütlegelé­sekből és az esőgalléros fojto- gatásokból, amelyeket végig kellett néznem." A második visszautasításra Meserve Eriksson férfiasságáról vágott ki egy epés tirádát, „buzi­nak", „beszar! alaknak" ne­vezte beosztottját. Eriksson el­mondta nekem, hogy a sérte­getések nem hatottak rá, de a bírósági jegyzőkönyvből ki­derül, hogy Rafe-re annál in­kább, aki is azt vallotta, hogy ő nem tudta volna elviselni azokat a jelzőket, amelyeket az őrmester Eriksson fejé­hez vágott; Rafe kijelentette, hogy a kigúnyolástól való fé­lelmében csatlakozott azokhoz, akik bementek a kunyhóba, amelynek kitakarításában köz­reműködött. Manuel vallomá­sa is hasonlóan hangzott. „At­tól féltem, uram, hogy kine­vetnek” — mondta az ügyész­nek. Mikor megkérdezték tőle, miért, így válaszolt: „Tegyük fel, hogy maga vesz részt az akcióban. A társai kigúnyol­ják. Nem telik bele sok idő, és kivetik maguk közül.” Ez a a fiú ettől is begyulladt, meg attól is begyulladt. Mindenki ki fogja nevetni. A következő akcióban már nem lehet tel­jes értékű katona, mert a tár­sai nem segítik semmiben. Magára marad. Négy tagból fog állni az osztag, meg magányos ötödikből.” egy (Folytatjuk) Egy szakember szerint a szín. házak még ma is a vitorlás, hajók korában élnek, s az Uris az űrkorszak első igazi színháza. A színház teljesen átalakítható színpada egyéb­ként főleg a nagyszabású Brodway-musicalekhez szolgál majd. ORSZÁGOS ZENEI MŰ. VELTSÉGI VERSENY. A 'Művelődésügyi Minisztérium, a KISZ központi bizottsága, a Munkaügyi Minisztérium, valmlnt a Magyar Rádió az l®71/72-es tanévben zenei műveltségi versenyt hirdet az ország valamennyi nappali tagozatú középfokú iskolája számára. A verseny tót for­dulóból áll. Az írásbeli vá­logatóra 1971. november 15. évfordulói a alkalmából jelent meg az Űttörőévek 1946—1971 című gazdagon illusztrált fü­zet, amely színesen mutatja be megyénk mozgalmi életét, ízelítőül soroljuk fel a feje- zetcímeket: Zászlóbontás, Ki. virágzik az úttörőmozgalom, Az őrsök közbelépnek. Hála. zászló-mozgalom. A jubileum éve, Toborzó a zászló alá, A forradalom nyomolvasói, A 15 vállalás, Expedíció a jövőbe. Úttörők a hazáiért, A Vörös Zászló hőseinek útján, A for­radalom lángjai. Szabad ha­zában Lenin útján, Sportoló úttörők. Úttörő- pari amentek, Túl az ország határain ®tb. Az úttörőcsapatok az új tan­év elején kapják kézhez a füzetet. A kiadvány szövegét Űjlaky Istvánná írta, a gra­fikákat Raddcs István készí­tette. VÉLEMÉNYÜNK AJÁNLATUNK A Cigány Zsuzsó című portréfilm a Borsod megyei Mo­nokon készült Bácsi Zsuzsanna 44 éves cigányasszonyróL Mint az alcím is mondta — minden romantika nélkül. Ugyanakkor nagy társadalmi felelősségérzettel. A film esz­közei — vagy éppen eszköztelensége — a mondandó szol­gálatában állottak, hűen, kendőzés nélkül vallottak cigány Zsuzsóról. Már-már kimért, hűvös pontossággal, tárgyilagos­sággal. Hogy a film, a portré mégsem volt „hűvös”, sőt az indulat forrósága hevítette, azért dicséret illeti a szerkesz­tőriporter Brády Zoltánt. Aki nemcsak egy portré megraj­zolására vállalkozott. Elsősorban nem arra! Hanem a hét­köznapi előítéletek roppant veszedelmes továbbélése, újra­termelődése ellen kívánt szót emelni. Ezek az előítéletek el­sősorban azért is olyan veszedelmesek, mert „hétköznapiak”, azaz minden nap találkozunk velük, esetenként hozzájuk Idomultunk, megszoktuk őket, ismerősek számunkra, s így szinte sugallják, hogy „veszélytelenek”. Ezek ellen a legne­hezebb védekezni, holott a „fel nőtt testvér”, a „hétköznapi fa­sizmus” mindenkori talaját is képezhetik adott történelmi, társadalmi szituációban. Embertelenek Is, mert hiszen ta­gadják a minden embernek egyaránt járó méltóságot. Az ember helyett — a film esetében — például cigányt mon­danak. Sajnálatos, persze, hogy a tévé ugyanezen a napon szins te el is vette, amit adott. A Minden kilométerkőnél... film­sorozatnak A cigánylány című része a leggiccsesebb clgány- lány-elképzelések közé tartozik, s ha „jóindulatúan” is, ugyancsak a már századok Óta rögződött, romantikus szem­lélet jegyében fogant. Például kiderült, hogy a cigány lány „ösztönösen” megérzi a veszélyt stb. Kár, hogy a Televízió műsorszerkesztői viszont egyáltalán nem érezték a műso­rok összeállításánál ezt a veszélyt. * A szombati műsor gazdag lesz. Az Irodalmi képeskönyv A bíró és a hóhér-t mutatja be, írta Friedrich Dürrenmatt. Az Olombetűs vallomások-ban Eaktal Ervin újságíró vall magáról. A fő műsor Molnár Ferenc Harmónia című három­fel voná sósának közvetítése lesz a József Attila Színházból. (te)

Next

/
Oldalképek
Tartalom