Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-09 / 134. szám

Nagybórkányban válaszollak Nem mind arany, ami fényük „Nagybárkányban senki sem kérdezte meg” címmel, május 22-én panaszos levél jelent meg lapunkban S. P. aláírás­sal. A fiatalember (avagy leány) arról írt a bárkányi fia­talok nevében, hogy a NÚG- RÁD-ban a falujukról megje­lent cikkek egyikében sem esett szó a helyi fiatalok mostoha körülményeiről, a gyér szórakozási lehetőségek­ről, a SONOR-zenekar nehéz helyzetéről. Az ismeretlen le­vélíró segítséget és támogatást kér. Mi az ügyben érdeklődtünk az illetékeseknél és beszélge­tést folytattunk Pádár Zoltán­nal, a nagybánkányi iskola igazgatóhelyettesével, a helyi alapszervezet párttitkárával, úttörőcsapat-veze tővel. — Mi a véleménye az ügy­ről? — Kár, hogy a szóbanforgő ifjút személy szerint nem tisztelhetem meg, mivel a ne­vét elhallgatta. Először is a levélnek arra a részére sze­retnék reagálni, miszerint Nagybárkányban senki sem kérdezte meg, hol és hogyan szórakoznak a fiatalok. Lehet, hogy nem kérdezték meg, ám a közösség nevében ki merem jelenteni, hogy az ifjúság nem úgy él, ahogyan azt a pana­szos „lefestette”. A fiúk részé­re nemcsak a kocsma van, ugyanígy a lányok részére sem. Községünkben működik egy KISZ-szervezet és annak van egy klubhelyisége. Igaz, lehetne szebb, jobb, moder­nebb, ám egy jó magyar köz­mondást idézve: mi is csak addig nyújtózkodhatunk, amíg a takarónk éc. — Milyen lehetőségeik van­nak a fiataloknak a művelő­désre, szórakozásra? — A faluban 28 KISZ-es van. Ezek valamennyien tag­jai a könyvtárnak, sokat ol­vasnak, kirándulnak. A társa­dalmi munkából is aktívan részt vállalnak. Sokat dolgoz­tak a pedagóguslakás lebontá­sánál és a kommunista vasár­napokon. A klub rendbehoza­talát is társadalmi munkában végzik. A lányok meszeltek, ablakokat festettek, a fiúk vá­laszfalakat készítenek a tsz által adott anyagból. A járási KISZ-szervezet is messzeme­nőkig támogatja a kezdemé­nyezést. Tizennyolc párnás széket, kályhát, függönyöket, szőnyeget adott a fiataloknak. — Mi a helyzet a SONOR- zenekar tagjaival? KlSZ-ta- gok-e ők, részt vesznek-e a közös munkában? — A zenekar tagjai, sajnos nem tagjai a KI$Z-nek. Fel­ajánlottuk ugyan nekik, ők azonban mereven elzárkóztak ez elől és nem óhajtottak a szervezet színeiben szerepelni. Ami a közös munkát illeti, nos erről sem mondhatok sok jót. A csoportos megmozdulások­kal szemben passzív magatar­tást mutatnak. Pádár elvtárs elmondta, hogy ilyen előzmények után is kapott segítséget a zenekar. Próbáikat a kultúrházban, ké­sőbb a klubban tartották, olykor éjfélig is. S amikor a KISZ-szervezet bált rendezett a SONOR 800 forintot kért a fellépésért. Ezek után jött az újabb kérés a kultúrház igaz­gatójához. — Húszezer forint A hagyományokhoz híven idén is megrendezi a szécsé- nyi járási KISZ-bizottsága Szé- csény két középiskolai KISZ- alapszervezete számára a ve­zetők táborát. Június 11—13-ig a ráróspusztai táborban 50 olyan KISZ-vezetőségi tag vesz részt, akik az áprilisi választásokon kerültek a ve­zetőségbe. A tábor életre hívásának egyik fő célja, hogy a részt­kóne erősitőre. Ez az óhaj el­utasításra talált, hiszen a kul­túrház évi 6000 forintos álla­mi támogatását figyelembe véve, nem könnyű ekkora ösz- szeget előkeríteni. — A fiatalok szeretik a SONOR-t, de a SONOR-tagjai is szeressék a fiatalokat, az egyéni célokon túl is. Szóra­koztassák őket önzetlenebből, s akkor talán nagyobb támo­gatást kapnak a KISZ, a ta­nács és más szervektől. Mert igenis, segíteni akarunk, ha a közösségi és az egyéni célok összeegyeztethetőek, s ha az íratlan szerződést nemcsak az egyik fél tartja be — mondta Pádár elvtárs. M így fest tehát a nagyba rká- nyi fiatalok, pontosabban fo­galmazva, a SONOR-zenekar ügye a másik oldalról. Mert a levélíró azonosította ugyan a zenekar tagjait a fiatalokkal, ám mint a fenti beszélgetésből kiderül, korántsem azonosak. Törekvéseikben, céljaikban különcök. Helyzetük megváltoztatásá­hoz ne mástól várják a segít­séget, amikor önmagukon is segíthetnek! Méghozzá egysze­rű módon! T. Kiss Mária vevő fiataloknak lehetőségük nyíljon a középiskolai alap­szervezetekben jelentkező gon­dok, problémák felvetésére, il­letve megvitatására. Emellett természetesen a széles körű program lehetőséget nyújt ar­ra is, hogy megvitassák a KISZ VIII. kongresszusára való felkészülést, a középisko­lák KISZ-munkáját. A há­romnapos továbbképzést nagy érdeklődéssel várják a fiata­lok. KISZ-tábor Ráróspusztán DANIEL LÁNG : INCIDENS a!92-es MAGASLATON 2. Mindenekelőtt azt mond­ta el, hogy Mao meggyilkolá­sának jogi vonatkozásairól nem akar beszélni. Pedig megtehette volna; magam is elolvastam az általa kezde­ményezett bírósági tárgyalá­sok jegyzőkönyvét, hét vas­kos kötetet az Egyesült Álla­mok haditörvényszékének irat­tárában, a virginiai Falls Churchben, benne Eriksson vallomását, az őrjárat tagjai ellen, az ítéletek és fellebbe­zések szövegét, a bírák és a védőügyvédek véget nem érő levelezését, s a vádlottak jel­lemére vonatkozó tanúvallo­másokat. Eriksson négy tár­gyaláson tanúskodott Viet­namban, bőven kijutott neki is az igazságszolgáltatás fo­lyamatából, megismerhette az ügyvédek konok vallatási mód­szereit, a bírák ismétlődő dör­gedelmeit, amelyek arra szó­lították fel, hogy többnyire homályos kérdésekre precíz válaszokat adjon. Az ő véle­ménye az, mondta, hogy az egész ügymenet valami nyúlós okoskodás volt, persze az is igaz, hogy alighanem túlzott várakozással lépett a hadbí­rósági terembe, ahol a négy tárgyalás lezajlott. Azt remél­te, hogy a tárgyalások majd megkönnyítik, hogy tisztázza maga előtt a Mao sorsán tá­madt indulatait. Talán naivul, mégi azt várta, hogy négy társával egye­temben majd hangos gondol­kodásba fognak a tárgyalóte­remben, valami közös kutató­akcióba, hogy kiderítsék: ho­gyan történhetett meg, hogy egy fiatal lánynak így kellett meghalnia. Azt képzelte, meg­kérdezheti : hogyan történhe­tett meg, hogy az osztagból egyedül ő cselekedett úgy, aho­gyan cselekedett. Elmondta volna, hogyan hatott rá az ügy, és mi hajtotta, hogy fel­jelentse a többieket — négy fiatal, maga fajta amerikait, akikkel az ellenséges terület mélyén, csakis úgy maradhat­tak életben, ha egymásra bíz­ták életüket. El akarta űzni kétségeit, vajon minden tőle telhetőt rmegtett-e a szenvedő Maóért —, s ezek a kétségek, mégis, a mai napig rágják őt. Abban bízik, mondta, hogy ve­lem mindent megbeszélhet. De arra már korán rájött, hogy az efféle problémák a törvény előtt nem sok vizet zavarnak. Mikor rákezdett, hogy szi­gorúan nem jogi alapon be­számoljon az ügyről, elmond­ta, hogy visszatekintve már világosan látja: Mao halála várható volt. Számtalan ha­sonló eset előzte meg. így, vagy úgy, mondta, szinte napirenden voltak az efféle ügyek, csak éppen ő lassan, tétován fogta fel, hogy ugyanúgy a háborúhoz tartoznak, mint az aknák és a célpontok. Ma már úgy lát­ja, hogy meg kellett volna éreznie: az egyik ilyen ügy előbb-utóbb különleges. be­tetőző erővel hat majd rá. Alighogy megérkezett Viet­namba, 1966. októberében, máris felfigyelt bizonyos je­lenetekre, amelyek látnivaló- an ösztönszerűek voltak, és nem illeszkedtek a katonai stratégiába. Eriksson elmond­ta, hogy gyakori volt az üt­legelés, látta, amint a köz­katonák találomra rugdalták és pofozták a vietnamiakat. Olykor hivatalos parancsokra hivatkozva szentesültek az imdokblaitlan, erőszakos cse­lekedetek. Szolgálati idejé­nek elején, emlékezett Eriks­son, egységének katonáit például felhatalmazták, hogy lőjenek az este hétkor kez­dődő kijárási tilalom vietna­mi megszegőire. A gyakor­latban az illető katonára volt bízva, tüzet nyisson-e egy-egy vietnamira, aki né­hány perces késéssel vályog­ból és bambuszból összetá­kolt viskójába igyekezett. Ugyanígy szabad volt rálőni minden olyan vietnamira, aki futott, de — Eriksson szava­ival — „néha igien-igen, vé­kony volt a határvonal fu­tás és lépés között”. Egy nappal azután, hogy oszta­gát rajtaütés érte, és megse­besült a legénység fele, né­hány foglyot ejtettek, és vi­szonzásképpen rövid úton ki­végeztek kettőt közülük, „példa gyanánt”. Az egyik tizedes, akit még mindig dü­hített az előző napi rajta­ütés, kis híján megfojtotta az egyik foglyot; huroksze- rűen a nyakára csomózott egy esőgallért, és már szo­rította is, amikor egy irgal­mas hadnagy ráparancsolt, hogy hagyja abba. Megtörve első, töprengő hallgatását, Eriksson így folytatta: „Az ember egyik napról a másikra hirtelen 4 NÓGRÁD — 1971. június 9., szerda Kulturális fi „SZÉTLÁTOTT A VILÁG­BAN”. Június 13-án vasárnap délelőtt 11 órakor nyílik a művelődési központban Balázs János salgótarjáni naiv festő kiállítása. Érdekes esemény, már azért is, mert idős, művé­szetet soha sem tanult ember mutatja be képeit, amelyek a salgótarjáni „cigánydombon” születtek. Színekben fejezi ki mindazt, amit a világtól meg­tudott, hosszú-hosszú évek ta­pasztalataként magára szedett. Színvilága sajátos légkört von alakjai köré, nem egyszer bi­zarr tájakat, jeleneteket fest a vászonra, önéletrajzában ír­ja magáról, hogy . .gyermek­korától fogva, mindig szétlá­tott a világban és megtanulta belőle mindazt az életbeli té­teleket, amelyeket a tudo­mánynak semmiféle iskolájá­ban megtanulni nem lehet...” A bemutatkozást érdeklődéssel várjuk. (★) BEATKONCERT BALAS­SAGYARMATON. A Palóc nyár ’71 műsorában június 12- én este 8 órai kezdettel beat- koncertet rendeznek a balas­sagyarmati szabadtéri színpa­don. A fiatalok érdeklődését ki­elégítő műsorban fellép a sal­gótarjáni megyei művelődési központ Szorcsik-együttese, valamint a balassagyarmati Centrum-együttes. Közremű­ködnek Eszményi Viktória, Gyuris Pál és Eszményi Zsu­zsa. !*) ÜJ KÖNYVEK AJÁNLÁSA. A közelmúltban jelent meg Kovái Lőrinc Vaskapu című történelmi regénye. A regény a magyar nép egyik dicsőséges korszakába vezeti el az olva­sót, méltó emléket állítva a kiváló hadvezéri és emberi tu­lajdonságokkal rendelkező Hunyadi Jánosnak és hŐ6 ka­tonáinak, köztük a legendás hírű Dugovics Titusznak. A könyv a nándorfehérvári csata történetét örökíti meg. A tör­ténelem iránt érdeklődő ol­vasóknak ajánljak. Hasznos útmutatásokat nyújt az üzemi munkavédelmi felelősöknek Keresztes—Rajz: A szakszer­vezetek egészségvédelmi fel­adatai az üzemekben című csak azt látta, hogy megvál­toznak a társad — rendes fic­kók, eszükbe se jutna ott­hon, hogy „sárgának” vagy „kutyafejűnek” gúnyolják a keleti embert. De most a világ túlsó végén voltak, ide- geníban, ahol azt se tudták, ki a barátjuk, és ki nem. „Nap nap után megesett, hogy egy keskeny föddútra keveredtünk, amolyan nyo­morúságos, falusi főutcára, és előbújtak a falu véned, hogy üdvözöljenek, a gyere­kek mosolyogva rohantak oda hozzánk, várták, hogy kiosszuk az édességeket. A földút másik végén, alighogy kiértünk a faluból, ott pus­katűz fogadott, mi meg elke­seredtünk azon, hogy a falu lakói nem figyelmeztettek bennünket. A legtöbben csakis azt .gondolhattuk, hogy marhák vagyunk, amiért ilyen gondolatok, hiába, megváltoztatták sok embe­rünket. Már nem hittek ab­ban, hogy az élet, bárki éle­te, akár a saját életük, bár­mit is érne. Nem mondom azt, hogy mindenki, aki ci­vilt ütlegelt, büszke volt ma­gára — de nem is ismerte volna el, hogy szégyelli. De azért elárulta magát. A leg­váratlanabb pillanatokban, anélkül, hogy kérdőre vonták volna, mentegetni kezdte, amit esetleg néhány órával azelőtt elkövetett. Persze, én addig végig a gyalogosoknál voltam. Elülső zónában, ahol a legrondább a háború. Nap­pal felderítő-tisztogató akci­ók. éjszaka rajtaütések. Rá­jöttem. hogy nem is olyan nehéz megölni egy embert — harc közben éopen olyan ösztönös, mint hogy az em­ber félreugrik a lövedék elől. Sosem tudtja az ember, ki lesz a következő hulla, és ez egész más, minit a hátvonal. Mennél hátrább került az ember, annál közelebb ju­tott a civiléletihez.” 'Folytatjuk) mtrnka. A könyv ismerteti az egészségvédelem feladatát, ma­gyarázza jelentőségét, majd áttér a magyar egészségügyi problémákra. Hasznos olvas­mány­ig KÖNYVTÁRHELYISÉG KIS- HARTYÁNBAN. Hamarosan új könyvtárban kölcsönzhet- nak a kishartyáni könyvbará­tok. Ugyanis a művelődési házban önálló helyiséget ala­kítanak ki, amely csak a könyvtár célját szolgálja. Ed­dig a könyveket a KlSZ-szo- bában helyezték el, ez azon­ban nem bizonyult megfelelő megoldásnak, szűk volt a hely. A községi tanács harmincezer forintot költ a könyvtárhelyi­ség átalakítására, amely egy­ben olvasóterem is lesz. A be­rendezés már megérkezett a községbe és július hónapban átadják rendeltetésének a könyvtárat. f*l SZÍNHÁZI ELŐZETES. A balassagyarmati Mikszáth Kál­mán Művelődési Házban már elkészült az 1971/72-es színházi Jubileumi Befejeződött a tanítás, s né­hány nap múlva benépesül­nek az ország minden táján az úttörőtáborok. Kétéves szünet után ismét gyermek- paradicsom lesz Csillebérc, ahol vezetőképzéssel segítik a mozgalmi munkát. Első ízben fogad pajtásokat a zánkai Üttörőváros, Csillebércen, Zánkán is nyaralnak Nógrád megyei úttörők az utóbbi helyen mintegy ötvenen. Megrendezik a megyéi úttörő szaktárgyi versenyek legjobb­jainak országos döntőjét. Megyénket 19 pajtás képviseli a Győrben, Esztergomban, Alsógödön és Budapesten megtartandó versenyeken. A központi szervezésű tábo­rokban kétszáz Nógrád megyei úttörő tölt két hetet. Iroda­lomból Balatonedericsen, ké­miából Újszegeden, fizikából Balassagyarmat — Nyírjesben, matematikából Pálkövén, oroszból Esztergomban ren­deznek szaktábort. A techni­kai szemle legjobbjai és a bá­bosok Balatonfenyvesre, a képzőművészek Alsógödre, a kulturális munkában legjobb erdeményt elért pajtások Debrecenbe utaznak. A hasz- nosanyaggyűjtésbem kitűnt évad programja. A tervek sze­rint októberben Molnár Fe­renc: Delila című színművét, novemberben Donizetti: Sze­szélyes esküvő című vígoperá­ját, decemberben Shakespeare: Szentivánéji álom című művét, januárban Dévai: Potyautas című zenés vígjátékát láthat­ják a nézők. Februárban az egyik jó hírű pesti színház lá­togat Balassagyarmatra, már­ciusban a helyi Madách iro­dalmi színpad ad műsort. Áp­rilisban Maugham: Csodála­tos vagy, Júlia, májusban pe­dig Szigligeti Ede: A cigány cimű darabja kerül színre. A művelődési ház 270 bérletet bocsát ki, jóval többet, mint az elmúlt évadban. FELÚJÍTOTTÁK AZ ISKO­LÁT. A szécsényi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola Marx Károly úti épülete alapos fel­újításra szorul, mert az utób­bi években nagyon megrongá­lódott. Ezért az idén korszerű­sítik az iskola épületét. A gye­rekek a szeptemberi iskola­évet már központi fűtéses, át­alakított termekben kezdik. r i I tr r uttoronyar úttörők a MÉH szervezésében felsőtárkányi, debreceni, bala- tonszepezdi, salgóbányai tábo­rozáson vesznek részt. A megyei szervezésű tábo­rokban 1100 úttörő vesz részt. A szaktáborokat az idén Deb­recenben és Hajdúböször­ményben tartják. A termé­szetkutatók Besztercebányán töltik a két hetet. A megyei vezetőképző táborokban, ahol KISZ-es ifjúvezetőket és őrs­vezetőket képeznek ki, hét- százan vesznek részt tan­folyamon. Augusztus elején jubileumi tábor nyílik Salgó- bányán. Itt tölt két hetet 20 kemerovói és harminc besz­tercebányai pionír is. A Bor­sod, Zala és Csongrád me­gyei úttörőelnökségek 20, ill. 10—10 Nógrád megyei úttörőt látnak vendégül a csanyik- völgyi, a sövényházi és bala- tonberényi táborokban. A központi és megyei szer­vezésű táborokon kívül az út­törőcsapatok is jubileumi tá­borokat szerveznek. Az ország legszebb, legkülönbözőbb vi­dékeit keresik fel. Itt pihenik ki az elmúlt tanév fáradal­mait és gyűjtenek friss erőt a szeptemberi új tanévkezdet*» h*»~ AJÁNLATUNK ■ Kitűnő kisfilmmel, a Sikerrel köszönötte a Televízió az úttörőket és a pedagógusokat. A kisfiún jó pár évvel ezelőtt készült, üdeségéből, bájából azonban semmit sem veszített, s a pedagógusok napja aktualitása csak erősítette frisseségét. Jól választott a Televízió, amikor műsorra tűzésével elkerülte a többé-kevésbé ugyancsak szokványos „rutinköszöntőket”. A sorozatokban, folytatásos filmekben igencsak bővelke­dünk, különösen hét végén. Erről már szólottunk e rovatban is. A Húszezer mérföld szárazon és vízen című magyar úti- filmsorozatról ugyancsak esett már szó. Többen szóvá tet­tek, hogy e sorozat színvonalában elmarad az India felfede­zése című olasz vállalkozástól. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy ez utóbbi tudományos igényű dokumen­tumfilm, előbbi pedig „egyszerű” útifilm. E minőségében vé­leményünk szerint éppen eszköztelenségével, ugyanakkor gazdag információival hat. Hogy a sorozatoknál maradjunk, a jövő hónapban bú­csút veszünk Forsyte-éktól. Ekkor sugározzák a Forsyte Saga utolsó epizódját. Reméljük, a vasárnap esti fő műsoridőt a Televízió a továbbiakban is hasonlóan színvonalas sorozattal pótolja majd, nem lenne baj, ha kissé talán kevesebb epi­zódból tevődő filmsorozatot láthatnánk. Végül, egy „könnyebb” témáról is essék szó. _ Az Engel­bert Humperdinck-show ismételten az effajta műsorok leg­javát jelentette, s talán tanulságot is — a magyar show-mű- sorok szerkesztői számára. Mindenekelőtt a műsor mozgal­masságát, a megoldások egyszerűségét emelnénk ki. Szinte minden technikai trükk, világítás stb. nélkül, csupán a sztá­rokkal „dolgoztak” a műsor összeállítói. Ez — persze — nem kevés. Sőt! Természetesen, a mi csillagaink többsége semmi­képpen sem olyan sokoldalú, mint az említett show sztárjai. Keveset, sokszor erőltetetten mozognak, alig táncolnak, és így tovább. Maga a műsorszerkesztés is lehetne azonban a magyar show-kban is egyszerűbb. Ügy vélj üli, az egyszerű­ség az ilyen jellegű műsorokban sem kezdet, hanem ered­mény. [*) Szerdán az ön például, hogy folytatná? című Kállai Ist- ván-műsort, a Húszezer mérföld szárazon és vízen... sorozat következő részét láthatjuk. Az Üj arcok rivaldafényben pe­dig az Operaház két fiatal művészét mutatja be. (te)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom