Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-05 / 131. szám

Emberek és gépek Szurdokpüspökiben Két község határát fogja egybe a szurdokpüspöki Béke Termelőszövetkezet. Vezetősé­gét régóta foglalkoztatja az a gondolat, hogy a szövetkezeti tagok öregszenek, egyre keve­sebb munkaerővel rendelkez­nek a csaknem háromezer hol­das határ megműveléséhez. Közösen jutottak arra a meg­állapodásra, hogy a korábbi­nál fokozottabban gépesítik a mezőgazdasági termelést, s szélesebb körben alkalmazzák a vegyszereket. Tóth Ottóval, a közös gaz­daság főagronómusával jár­tuk körbe a határt. A sok eső feláztatta a földet, a kocsi csak nehezen halad. Így vi­szont kedvünkre gyönyörköd­hetünk a jól fejlődő búzave­tésekben. A szövetkezet több mint 900 holdon termel gabo­nát. — Jól jött az eső az árpá­ra és a búzára is — állapí­totta meg a főagronómus. Távolabb, az út mindkét ol­dalán borsótáblák zöldellnek. Szakaszosan vetették a nö­vényt a gazdaságban, az egyik táblán már virágzik, a má­sikon még alig bújt ki a föld­ből a borsó. Van olyan terü­letük is — 50 hold —, ahon­nan már szedik a termést. — Hol varrnak az asszo­nyok? Tóth Ottó észrevette csodál­kozásomat, mert azt mondta: — A borsónál mi nem al­kalmazunk kézi munkaerőt. Géppel vetettük, vegyszerrel gyomtalanítottuk a területet, a szedés, a szállítás, a borsó­fejtés egyaránt géppel törté­nik. Zöldborsót 150 holdon ter­mel a szövetkezet. Hat fajtát vetettek, és a termést a Hat­vani Konzervgyárnak szállít­ják. Amint közelebb értünk azt is láttuk, hogy egymást érték a táblán a borsót szál­lító vontatók. Gazdag termést ígérnek a földek. Megkezdődött és jól halad a lucerna betakarítása is. Tóth Ottó nem fukarkodott a tá­jékoztatással. — Lucernát — mondotta — 270 holdon termelünk, s ez biztosítja a szarvasmarhaál­lomány ellátását. Természete­sen a háztáji állatok ellátásá­ra is gondolunk. A réti szé­nát odaadtuk betakarításra az állattartó gazdáknak. Holdan­ként 500 forintot fizetnek érte. Később a kapásnövényeket és a kertészetet néztük még meg. Cukorrépa 110 holdon díszük, tiszta, gondozott a földje. A szövetkezet szemen- kénti vetést alkalmazott, hogy az egyelés fáradalmaitól meg­mentsék az asszonyokat. A kertészetben megint csak beszédes lett a főagronómus: — A 90 holdas kertészet nagy részét is vegyszerrel gyomtalanítjuk ... Csupán az 50 hold mák megművelése várt a tagokra. De nézze csak — mutatott a mákföldek felé — igyekezetben, szorgalomban nincs hiány. Időben egyelték és már kétszer kapálták az asszonyok. Talán a termés is jobb lesz a tavalyinál. Tarka ruhás, népes asszony­sereget láttunk, az egyik táb­lában. — Itt miért vannak ennyi­en? — kérdeztem Tóth Ottót. — Ezek a háztáji területek — magyarázta a főagronómus. — Nálunk olyan rendszer van, ha a közös földet megmű­velték a tagok, akkor jön csak a háztáji. Az út utolsó állomása a sze­relőműhely volt. A munkások elmondották, hogy négy kom­bájnt és egy sereg pótkocsit, vontatót javítanak ki az ara­tásra. Készülniük kell, hiszen gazdag termést ígérnek a ga­bonaföldek. Ruman Imre lí j tanácstagok Áz új tanácstagok minde­nütt „munkába állták’. A korábbi évek tapasztalatain okulva a körzeti párt- és nép­frontszervezetek ezekben a hetekben új módon segítik a megválasztott tanácstagok munkáját. Alig fejeződött be a vá­lasztás, máris megkezdődtek Salgótarjánban a területi párt- szervezet helyiségében a kö­tetlen beszélgetések a ta­nácstagokkal. Mi a célja ezeknek a be­szélgetéseknek? A közvetlen ismerkedésen túl, a párt- és népfrontszervezetek vezetői el­mondják a tanácstagoknak a terület problémáit, a jelölő gyűléseken felvetett észrevé­teleket, javaslatokat. Fontos az is, hogy a párt- és nép­frontszervek segítségüket ajánlják fel a gondok, ne­hézségek megoldásához. Egy­ben kérik a tanácstagokat ar­ra, hogy mielőbb vegyék fel a kapcsolatot a választópolgá­rokkal, vagyis folytassanak közvetlen, családi vagy cso­portos beszélgetést velük; is­merkedjenek a körzetükhöz tartozó utcák igényeivel, az emberek egyéni problémáival. Javasolják azt is, hogy lega­lább félévenként tartsanak megbeszélést közösen a körzet lakóival, amely egyben tapasz­talatcsere is lehet, és segíti a további munkát. Á tanácsta­gok kérjék azt is, hogy a vá­ros első számú vezetői a ter­vek jóváhagyása előtt, talál­kozzanak a tanácstagokkal és közvetlen beszélgetésen is­mertessék az elgondolásokat. Közösen könnyebb a döntés. Az is fontos, hogy miben kérnek segítséget a tanácsta­gok. Talán az első és a leg- Eontosabb kérés a tapasztala­tok alapján az, hogy a ta­nácstagok mielőbb szeretné­nek hozzájutni a jelölő gyűlé­sek jegyzőkönyveihez. És ter­mészetesen azokhoz a vála­szokhoz, amelyeket a jelölő­gyűlések után, a tanács a» felszólalóknak küldött. Gyorsan, Jobbat és olcsóbban Versenyfutás a versenyképességért k Salgólar jani Ä a versenyképességet, milyen gyártmányoknál, miben nyilvánul meg? — A kérdés érdekes és rendkívül időszerű — kezdte a beszélgetést Gubán Miklós, a műszaki fejlesztési főosztály vezetője. A ko­hászattal szemben gyorsan nőnek az igények és ezt gyorsan ki kell elégíteni, jobbat és ol­csóbban kell termelni. — Valóságos, konkrét példát említsek? A tégla- és cserépgyáras, a faipar, a lemezeket, a hidegen és melegen hengerelt tekercset gyártó kohászati üzemek, a szállító- és a nagykereskedelmi vállalatok egyre nehezeb­ben birkóznak meg a belső anyagszállítással és csomagolással. Hazánkban egyre több vál­lalat rendelt nyugati pántológépet, de ehhez megfelelő mennyiségű, és főleg jó minőségű pántolószalag szükséges. Piackutatásaink sze­rint 1974-ig csak a Dunai Vasmű évi 1500 tonnát és a METALíMPEX évenként további 1000 tonnát rendel exportra. Az összes igény 1975-re 4500 tonna, vagyis ebből az egy gyártmányból évenként 90 millió forint A kohászati üzemek szalagedző üzemének régi berendezésein már hozzákezdtek a sza­laggyár tásboz. De az éri 500 tonnás termelés kevés, az új terméket csak a kohászati üze­mekben gyártják, nagy a kereslet, jó árat fizet­nek. Ebből következik a feladat: a kutatáso­kat, a szükséges üzemi bővítést, és a jó mi­nőségű üzemszerű termelést gyorsan meg kell oldani, ez szolgálja a gazdaságosságot, a versenyképességet. A feladat sikeres megol­dása vállalati, iparági és népgazdasági érdek. Építőiparunk sem országosan, sem a me • gyében nem győzi az igényeket kielégíteni. A korszerű és a tömeges lakásépítés mellett egyre sürgetőbb feladat az iskolák, bölcsődék, áruházak, raktárak és az ipari célt szolgáló csarnokok építésének igényes megoldása. Ke­vesebb élő munkaerő felhasználásával gyor­sabban kell építkezni. Éppen ezért nem halo­gatható sürgős feladat a könnyűszerkezetes építési mód széles körű alkalmazása. — Elkészült a tanulmány, részt veszünk az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium pályázatán, amelyet a könnyűszerkezetes építé­si mód megoldására tűztek ki. A kohászati üzemek termelésének megfelelően a könnyű- szerkezetes épületek külső falazatát, válasz­falakat, álmennyezetet és tetőfedő elemeket akarunk gyártani — mondta Fekete László mérnök. Vajon a veietlen vak játéka lenne, hogy a versenyképességért folytatott versenyfutásban egyidőben azonos pályán fut a kohászat és az építőipar? Nem, ez nem véletlen, ha­nem az élet és a lakosság érdeke diktálja. Az építőiparnak, a kohászatnak, a közületriek és a lakosságnak érdeke, hogy a sok munkát és a hosszú építési időt igénylő téglafalak he­lyett nálunk is korszerűen építkezzenek. En­nek egyik módja, hogy két lemez között va­lamilyen szigetelőnyagot alkalmazzanak, amely jól viseli az időjárás viszontagságait, ne kelljen gyakran vakolni és tatarozni. A könnyűszerkezetes építkezéseknél olyan lemezeket akarnak használni, amelyet hor­gannyal, illetve alumíniummal vonnak be, utána trapéz formára, vagy hullámosra hen­gerük. A negyedik ötéves terv végére a kohászati üzemekben körülbelül 35 ezer ton­na, azaz 660 millió forint értékű könnyűszer­kezetes lemezt akarnak gyártani. Igaz, eh­hez új üzemrészre és mintegy 660 millió fo­rintos beruházásra van szükség. Mitől függ az elhatározások sikere? Attól, hogy gyor­san, de körültekintően készüljenek fel, a ha­gyományos anyagoknál jobbat, korszerűbben, minél nagyobb tömegben és gazdaságosan gyártsanak, vagyis eleget kell tenni a ver­senyképesség követelményeinek. Ügy tűnik, hogy eddig műszaki, vagy egy­két szakmát érintő gazdasági kérdésről eseti szó. Vajon csak szakmai kérdés, hogy mi ke­rül egy-egy új épület falai közé. és csak mű­szaki kérdés lenne, milyen technológiával, mennyi idő alatt és hogyan építkezünk? Itt. nincs hely arra, de ma már nem is szükséges részletesen bizonygatni, hogy negyedik öt­éves tervünk sikeres teljesítése mennyire összefügg mindnyájunk és külön-külön mind­annyiunk boldogulásával. Népgazdasági ter­veink központjában az ember áll, ötéves ter­vünk az életszínvonal emelését, a lakosság érdekét szolgálja. A közös célt szolgáló vala­mennyi feladatot úgy fogalmazták meg, hogy az előre vigye, jobbá és szebbé tegye életün­ket. Nemcsak gazdasági, hanem politikai fel­adat is, hogy országunkban növekedjék a korszerű, hatékony ágazatok súlya, aránya az ipar és a mezőgazdaság szerkezetében. Ezt a célt a népgazdasági terv kiemelt programok­kal segíti. Ide soroljuk az energiastruktúra átalakítását, a könnyűszerkezetes építési mód elterjesztését, a számítástechnikai és a járműprogramot, valamint a mezőgazdaság belterjességének és jövedelmezőségének foko­zását. Valamennyi vállalatnak és a népgaz­daság egészének korszerűbb, jobb és gazda­ságosabb gyártmányszerkezetet kell kialakí­tania. Ez a vállalatok és a népgazdaság ne­gyedik ötéves tervének is fő programja. S/pllf'ltli anya*h erővel bírjuk ezt? Me- v7£/Ci,cui,9gyénkben is, az iparági közpon­tokban és a kutatóintézetekben szakemberek százai dolgoznak a legfontosabb feladatok he­lyes kijelöléséért. A munkások egyre széle­sebb rétegei megértik a gazdasági és politikai feladatok, a népgazdasági, vállalati tervek és az életszínvonal összefüggéseit. Aki a leg­főbb összefüggéseket ma megérti, holnap na­gyobb akarattal és sikeresebben dolgozik ér­te. Ez a mi versenyképességünk és egyben előbbrehaladásunk legfőbb biztosítéka. Dr. Fazekas László Fotózzon a NÓGRAD-nak! Herbst Rudolf (Jobbágyi): Nedii és derű című fényképére a zsűri 7 pontot adott Örömmel vették a tanácsta­gok azt is, hogy kézhez kap­tak egy kézikönyvet, amely közvetlen segítséget jelent a mindennapi munkában. Mert fontos az is, hogy a megvá­lasztott új tanácstagok tisztán lássák a feladatokat, tisztában legyenek jogköreikkel, köte­lességeikkel egyaránt. A találkozóknak pozitív vo­nása volt az is, hogy a régi tanácstagok felajánlották se­gítségüket az újaknak. Ezzel együtt a párt- és népfront­szervezetek is mindenben tá­mogatják a tanácstagok tevé­kenységét. Az első megbeszéléseket mindenképpen úgy értékelhet­jük, hogy nagyon hasznosak voltak. Sok-sok tapasztalatot adtak a népfront- és a párt- szervezetek vezetőinek, de a tanácstagoknak is. Most, már az a lényeg, hogy a jövőben is rendszeresen kerüljön sor ezekre az igen tartalmas be­szélgetésekre. B. R. Át ígéret megvalósult Néhány héttel ezelőtt, a közelgő KISZ-kongresszus tiszteletére, Va-let József szocialista brigádja a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek villamos üzemében ígéretet tett, hogy öt alkalommal végeznek közhasznú társa­dalmi munkát. Példájuk követésére hívták fel a töb­bi ifjúsági szocialista brigá­dot is. Valet József brigádja teljesíti amit ígért. Legutóbb az acélöntődéi daru szerelé­sén voltak társadalmi mun­kában. Valamennyien egy egész műszakot dolgoztak, és ezzel igen jelentős segít­séget adtak a termelőüzem kollektívájának is a daru mielőbbi üzembe állítására. Nemzetközi találkozó Rútságon A közelmúltban Rétságon, az Ipolymenti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat el­lenőrző bizottságának ülésén, Kintler Józsefnek, Csehszlo­vákiából, az Ipolysági Vízren­dészeti és Talajvédelmi Tár­sulat ellenőrző bizottsága el­nökének vezetésével, küldött­ség vett részt. Tanulmányoz­ták az Ipoly menti társulat vízrendezési munkáját. A kül­döttséget elvitték a dejtári körzetbe, ahol belvízrendezési és folyóvízrendezési munkák folynak. A vendégek nagy ér­deklődéssel szemlélték az ott látottakat, annál is inkább, mert — tekintettel a határ- menti Ipoly szabályozására — a csehszlovákokat is érinti a folyó vízrendezése. A vendég­látók ismertették vendégeikkel az Ipolymenti Vízgazdálkodá­si és Talajvédelmi Társulat szervezeti felépítését és sze­repét a gazdálkodásban. A vendégek a látottakról és hallottakról elismeréssel nyi­latkoztak, de előre bocsátot­ták, hogy egyes munkaterüle­teken ők már előbbre járnak mint az Ipoly mentiek. Ennek bizonyítására meghívták a rétságiakat, hogy látogassanak el Ipolyságra, meggyőződni az ott folyó munkákról. Magyar részről a meghívást elfogad­ták. Knldótíböz^ fiiéi Salgótarján ban (f olytatás ■ az 1. oldalról.) munkakörülményeken is vál­toztatni akarnak. Petényi János, a balassa­gyarmati Ruházati Ktsz elnö­ke arról számolt be, hogy a most folyó, igen jelentős fej­lődés, a technikai színvonal növelésével jár majd. Kanyó Ferenc, az előző ötéves terv eredményeiről beszélt, majd egy sor olyan pénzügyi kér­désre hívta fel a küldöttek fi­gyelmét, amivel a közeljövő­ben sokat kell foglalkozniuk a szövetkezeteknek. Bacskó Já­nos, a jobbágyi ktsz elnöke több kérdést tett fel, egy­részt az új jogi iroda, revizo­ri iroda munkájával kapcso­latban, majd az építőipari ktsz gondjairól szólt. Koüáth Bálint nyugdíjas, aki a szövetkezeti mozgalmat szervezte a régi tapasztalatok­ról beszélt, majd hozzászólá­sában azt szorgalmazta, hogy a nyugdíjas szövetkezeti tagok kísérjék állandóan figyelem­mel a mozgalom fejlődését. Dobcsa Lászlóné, a balassa­gyarmati szabók küldötte, a Szécsényben dolgozó nők szo­ciális ellátottságának hiányai­ról beszélt. Ezután emelkedett szólásra Szoó Béla, a megyei pártbizottság titkára. Elöljáróban a megyei párt- bizottság és a negyei tanács nevében köszöntötte a kül­döttgyűlést. Többek között hangsúlyozta, hogy a megyei szövetkezeti ipar eredményes ötéves tervet zárt. Munkájuk egyik legfőbb értéke, hogy a foglalkoztatási gondok meg­oldásában olyan időben segí­tettek, amikor az energiastruk­túra változása miatt arra ége­tő szükség volt. A szolgáltatási gondok megoldásában is igen nagy jelentősége van megyén! szövetkezeti iparának, Ezen belül elsősorban az építési feladatok megoldását hangsú­lyozta, amiért — mint mon­dotta —, soha nem lehet ele­get tenni. Elismeréssel szólt az eredményekről, majd érté­kelte a szövetség munkáját. A jövőről szólva elmondotta, hogy kész a megye közép távú terve, megfogalmazódott a távlati terv is, ami igen nagy feladatokat ad a szövetkezeti ipar számára. A megyei pártbizottság tit­kára után Űjfalusi László, a pásztói ktsz elnöke, a szemé­lyi szolgáltatásokkal kapcso­latos gondokkal foglalkozott. Ferenci Tibor, az OKISZ el­nökhelyettese szóvá tette, hogy az utóbbi időben több társulás feloszlott a megyé­ben, aminek okát érdemes lenne revízió alá venni. Már csak azért is, hogy jobban ki­használhassák a társulások­ban rejlő lehetőségeket. Érté­kelte továbbá a szövetség munkáját. Végül Lumper Já- nosné, a KI&ZÖV nőbizottsá­gának elnöke tájékoztatta a közgyűlést a nőbizottság mun­kájáról. A vitában elhangzottakra Szalai Gáspár, a KISZÖV el­nöke adott választ. Ezután új­jáválasztották a KISZÖV ve­zetőségét, ellenőrző bizottságát és különböző szakbizottságait. A KISZÖV elnökének ismét Szalai Gáspár, a vezetőség tagjainak pedig dr. Szabó Gyula, Földi János, Dóka Sán­dor, Pálkerti Gyula, Lumper Jánosné, Petényi János, Rácz Béla és Nagyfalusi László küldötteket választották meg. Az ellenőrző bizottság elnöké­vé Szarvas Imrét, tagjaivá Torják Vilmost és dr. Bakó Miklóst választották. NÓGR4D — T971. június 5., szombat 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom