Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-01 / 127. szám

Képernyő előtt hmél hz a PÁSZTÓ BÜSZKESÉGE (V Eleven múzeum Kétségtelen, hogy a szom­bati kínálatban néhány figye­lemre méltó, szórakoztató, el­gondolkodtató, hasznos vállal­kozás is helyet kapott, a mű­sor egésze viszont az utóbbi hétvégek nívóátlagának is mé­lyen alatta maradt. Előbb talán az érdemesebb dolgokról néhány szót: Kora délutáni adásban lát­hattuk A mozdony című nyu­gatnémet rövidjátékflimet, melynek kapcsán újólag elis­meréssel és némi irigységgel állapíthatjuk meg, hogy az NSZK filmesek bravúros mes­terei ennek a sajátos, izig-vé- rig televízióra termett műfaj­nak. A történet alig 25 perces időtartamú, de izgalmas sűrí­tésében kétórás produkcióval vetekszik, sőt azt mondhatjuk, minden további perc csak te­hertételévé válna a filmnek. Nos, ezt a szűkszavú, drámai sűrítést nem ártana már el­tanulnunk, mert nem egy ígé­retesen induló, végül szétter- pedő és érdektelenségbe lapo­sodó produkciónk láthatná hasznát. Az írói anyaggal való ökonomikus bánás mesteri példájára néhány hónappal korábban A tehén című film­komédia révén figyeltünk^ fel, s hogy nem véletlen műfaji szüleményről van szó, azóta több ízben, s most A moz­dony esetében is meggyőződ­hettünk. E legutóbbi, az em­beri helytállás drámai izgal­makkal végsőkig feszített, a maga egyszerűségében is fel- emelően szép példázata. Mél­tó, hogy helyet adjunk szá­mára művészi élményeink tá­rában. A nap további műsorait az Árvíz- és az Erdei-riport ki­vételével még a leglazább szál sem tartotta egybe. Egy­mástól teljesen külön élőn és széthúllón következett egy pergésében érdektelen bajnoki labdarúgó-mérkőzés, egy szó­rakoztató műsornak szánt óra G. Dénes György slágerszer­zővel, — mely inkább bizo­nyult a dilettantizmus hival­kodó magamutogatásának, s amiből pusztán az volt élvez­hető, amit mások írtak G. Dénes helyett, nevezetesen Shakespeare és Heltai Jenő, akik „untermann”-ként szol­gáltak Zsüttmann szerzői est­jéhez. Éjszakai előadásban került képernyőre Az első tanító cí­mű, 1965-ös szovjet film. Az a véleményem, hogy ilyen na­iv, frázisos fogantatású, erőt­len tartalmi és technikai meg­fogalmazású produkciókkal kár ártani a nemzetközi élvo­nalban előkelő helyen szá­mon tartott szovjet filmművé­szet tekintélyének. Ez a kirgiz • vállalkozás bizony még a leg­elején tart annak a bejárha­tó fejlődési útnak, amelynek nem egy szovjet remeklé­sét ismerjük és magas fokon értékeljük — értékelik világ­szerte. Csingiz Ajtmatov, Bo­risz Dobrgyejev és Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij vál­lalkozása Az első tanító-ban nem ilyennek sikerült. Ami a vasárnapi műsort il­leti, arról végképp nincs mit mondanom. S ez önmagában is elég beszédes. Wrl Ma, kedden — úgy tűnik — kedvezőbb program elé né­zünk. A fiatalabb korosztály bizonyára érkedlődéssel várja a 17,25-re jelzett, Hurrá, ló­gunk! című kisfilmet. Hét végi birodalom címmel Pálfalfi Nándor szerkesztésében 17,45- kor új sorozat indul, melynek első részét, a Heti 48 órát is­merjük meg most. Az est leg­jelentősebb eseménye Gerhart Haumptmann: Naplemente előtt című színjátékának köz­vetítése lesz a szegedi Nem­zeti Színházból, Clausen Wolf­gang tanácsos alakjában Ajtay Andor vendégszereplésével, végül 22.05-től Sanzonról san­zonra címmel kapunk jó vá- logatású, zenés összeállítást. 4. Nógrád vendége volt Riporterré edződött " — Kezdjük egy közhellyel a beszélgetést: hogyan lett ri­porter? — Kétféle mesém van. Az első: harmadéves egyetemista­ként magyar-történelem sza­kos tanárjelölt voltam. Gon­doltam egy merészet és bead­tam egy kérvényt a rádióhoz, rádióriporter szeretnék lenni. A meghallgatáson föltették a nagy kérdést: mihez értek. Kapásból azt válaszoltam, hogy a magyarhoz és a törté­nelemhez, s ezenkívül a sporthoz. Az utóbbi szón meg­akadtak, a sportrovathoz csa­pódtam. Próbaközvetítésről próbaközvetítésre méntem. El­telt egy év, amíg túljutottam a kezdeti botladozó lépéseken. Negyedéves egyetemista vol­tam, amikor elhangzott az el­ső riportom. Aztán az egye­tem befejeztével a rádióhoz kerültem — bemondónak. Há­rom és fél év múltán a sport­rovat állandó rendes belső munkatársa lettem. Ügy is mondhatom: sportriporterré edződtem. — A másik változat. Élet­rajzaimat általában úgy kez­dem, hogy még alig tudtam járni, mikor apám futball­meccsre vitt. Délelőtt indul­tunk sétálni, s délután volt, mire hazaérkeztünk. Már ré­gen elhűlt a leves, anyám mérges volt. Következett a szokásos kérdés: hol voltatok. Papa angyalarccal válaszolt, hogy sétálni, én tíz szó isme­retében gügyögtem „fütyült a bíró”. Valahogy így kezdő­dött. Akkor lettem sportripor­ter. Átéltem én is a Schmoll- pasztás dobozos, vizespoharas korszakot, amikor az ember otthon minden gombfoci- meccset közvetített képzelet­ben. — Milyen adottságok kelle­nek a rádióriporterséghez? — Rengeteg. Egyetlen ripor­terben sincs meg minden adottság, ami kell. Az első és legfontosabb szerintem a jó hang. A másik: műveltség. Ma már nem véletlen, hogy a ri­portereket az egyetemet vég­zettek közül válogatják. A harmadik idegi-pszichikai té­nyező, ezt úgy szokták mon­dani. hogy tehetség, ráter­mettség Azaz, a váratlan helyzetekben nem szabad megijedni. Egyébként ezen­kívül jól kell írni. Nem árt idegen nyelveket ismerni. Ahány nyelv, annyi ember. — Lehet-e-drukker a sport­— Ismét kétféle a válasz. Magyar és nemzetközi csapat találkozóján kell, hogy dukker legyen. Két magyar csapat találkozóján nem lehet szur­koló a riporter, mert abból mindig bonyodalmak szár­mazhatnak. Márcsak azért is. mert akkor a tájékoztatás már nem valós, nem objek­tív; nem lehet igazságos. Va­lamennyi riporter kollégám ne­vében kijelenthetem, hogy nem szurkolunk egyetlen csa­patnak sem Rám ugyan szok­ták mondani időnként, hogy pártolom a vidéki csapatokat, fővárosellenes vagyok. Emiatt egyszer-kétszer már meggyűlt a bajom a szurkolókkal. — A közvetítéseknél mi je­lenti a legnagyobb problé­mát? — A rossz játék. Vannak ri­portereink, akik túl tudják magukat tenni ezen, ők ma­guk teszik érdekessé monda­nivalójukkal a meccset. Ne­kem ez még kevésszer sike­rült, de nem is nagyon töre­kedtem erre. A rossz játék le­hangoló, lesújtó, az embernek egyszerűen nincs mit mon­dani, nincs ritmusa. Ez azt jelenti, hogy a közönség is né­ma csendben figyeli a játé­kot. Ha jó a játék, ha küzdel­mes iram van, akkor a ri­porter dolga is könnyebb. Mindezen kívül egyéb ténye­zők is közrejátszanak. A pálya szélén állunk, az időjárás vi­szontagságainak is ki vagyunk téve. — Szórakozás, hobby? — Nehéz kérdés. Mert ép­pen elegendő munkám van. Általában az ember nem szí­vesen mond nemet, mikor fel­kérik. Az utóbbi időben szí­vesen foglalkoztat a tévé, ezenkívül a rádió, a filmgyár. A régebbi szakmámmal kap­csolatban előadásokat tartok a TIT-nél. A társadalmi elfog­laltságom is elég sok. A rádió KISZ-bizottságának agit.-prop. titkára vagyok. Éppen ezért sok a feladatom. Hobbyra ép­pen ezért nagyon kevés idő marad. Azaz: mégis van hobbym. Furcsa, amelyen majd mosolyognak az embe­rek. Többen — akkor még gyerekek, most már orvosok, mérnökök, asztalosok, szaká­csok, riporter, szóval a régi srácok — összejövünk havon­ta, vagy minimálisan évente egyszer és nagy gombfocider- byt csapunk. — Hány éves? — Harmincegy. Elmondta: Novotny Zoltán Lejegyezte: Molnár Zsolt AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT programja a rétsági járásban is igen. változatos, gazdag. Legnagyobb érdeklődésre ter­mészetesen az író-olvasó ta­lálkozók tarthatnak számot. A rendezők ezeket az össze­jöveteleket az eddigiektől el­térően, kiscsoportos formá­ban szeretnék lebonyolítani. Véleményük szerint így kö­zelebb kerülnek egymáshoz író és olvasó, bensőségesebb légkör alakul ki. A járás te­rületére látogató írók, köl­tők: Rónaszegi Miklós (Nagy­oroszi, Tolmács), Galabárdi Zoltán (Bánk), Fülöp János és Csanády János (Rétiság). A könyvtár által kiküldött ajánló jegyzék — mely tar­talmazza az íróvendég rövid életrajzát, pályafutását és mű'iiinek jegyzékét — egy­ben meghívóul is szolgál a találkozókra. * A BARÁTI KAPCSOLA­TOK a szomszédos Csehszlo­vákiával nemcsak a képző­művészet és az irodalom, de egyre inkább a zenie terüle­tén is bővülnek. A füleld népművészeti iskola zenei ta­gozata május 28-án a Nagy- bátonyi Állami Zeneiskolában mutatkozott be, május 30-án riporter? 4 NÓGRÁD — 1971, június 1-, kedd Az utóbbi időben egyre töb­bet hallunk, olvasunk Pásztó műemlékeiről, a műemlékek feltárásával kapcsolatos nagy­szerű eredményekről. Azonban az 1960-as évek közepén meg­indult kutatások, helyreállítá­sok során végzett munkáról, tulajdonképpeni értékéről, amely a nagyközség gazdag és érdekes történelmi múltját kí­vánja az azt megillető mó­don jeltárni és megmenteni az utókor számára — keveset, és kevesen tudunk. A volt város nevezetességei Néhány adat Pásztó nagy • múltú történelméből: A község nevét már Ano­nymus említi. Aba Sámuel idejében királyi birtok volt, a királyi család egy része itt lakott. 1190-ben III. Béla ciszterci apátságot alapított. A középkorban város volt. Fény­korát Zsigmond idejében él­te, aki a város lakóit — 1407- ben — a budai polgárokat megillető jogokkal ruházta jel. A törökök 1551-ben a város nagy részét tönkretették. A ciszterciek a XVIII. században települtek újra vissza; 1787-ben eltörlik az apátságot (II. Jó­zsef); majd 1802-ben ismét visszaállítják (I. Ferenc). Az 1822. évi nagy tűzvész során a város nagy része elpusztult. Az 1870-es évek végén járási székhely, azonban a század végi kapitalista fejlődés itt nem hozott semmi változást. A város az országos adókötele­zettségnek nem tudott eleget tenni, és inkább vállalta a ke­vesebb kiadással járó nagy­községi rangot. Ez 1901-ben történt. A nagyközség egyik legérté­kesebb műemléke a Szent Lő­rincnek szentelt gótikus plé­bániatemplom, melynek fel­újítását 1967-ben fejezték be. A templom a XII—XIII. szá­zadban épült, 1277-ben emlí­tik először. Gótikus stílusban a XV. században építették fel. Belseje az 1700-as átépítés so­rán nyert egységes barokk arculatot. 1957—59-ben kívül­ről tatarozták és a tereprende­zés során bukkantak egy hatszögletű temetőkápolna al­só szintjére. A Szentlélek-kápolnáról 1444-ben már megemlékeznek „Torony nélküli kőtemplom” néven. Kápolnaként az 1700- as évekről emlegetik. 1968-ban állították helyre. Középkori lakóház, vagy la­kótorony pinceszintje is elő­került az új ÁFÉSZ-áruház építése során — 1967-ben. A helyreállítási munkákat — hat évvel ezelőtt — a gótikus Pásztói hangulat (Takács Imre rajza) plébániatemplom szomszédsá­gában álló barokk ciszterci kolostor helyreállításával kezd­ték, melynek költségeit a községi tanács és az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség biztosította. Eredeti formájá­ba állították vissza és az épü­let szerkezete lehetővé tette egy 300 személyes pedagógus- és diákétterem, konyha, s óvo­da elhelyezését. Az épület egy részét múzeumnak jelölték ki, ezt a rendeltetését csak a múlt év augusztusától tölti be, addig az iparitanuló-intézet székelt itt. Bizánci kolostort keresnek A feltárások során kiderült, hogy a cisztercieket megelőző­en is éltek szerzetesek Posz­tón. Vannak adatok, amelyek alapján bizánci kolostort felté­teleznek; az előkerülő falak pedig azt bizonyítják, hogy ben­cés kolostor volt a rasztereket megelőzően. A XI. század vé­gén, XII. század elején meg­épült háromhajós nagy temp­lom alapfalai is előkerültek, valamint a hozzá U-alakban csatlakozó kolostor alapfalai is. Zsigmond idejében ezt a kolostort is átépítették. A tö­rökök elől elmenekültek a szerzetesek, majd 1716—20 között került sor a mai ba­rokk kolostor felépítésére. A feltárási munkákat dr. Valter Ilona régész vezette. A Kulturális ÍN VOZAIK m pedig a pásztói Lovász Jó­zsef Művelődési Központban lépett színpadra. Repertoár­jukban többek között Bee­thoven-, Bach-, Kabalevszkij-, Hacsaturján-, Schubert-mű- vek szerepelitek, zongora-, hegedű-, klarinét-, és har­monikaszóló formájában. ★ STRAUSS-HANGVER- SENYT rendeztek május 30- án. délután a nagybátonyi Bányász Művelődési Házban. Az előadáson közreműködőit a Postás Szimfonikus Zene­kar dr. Vasady Balogh La­jos vezényletével, valamint Lehóczky Éva és Szabó Mik­lós, az Állami Operaház ma­gánénekesei. A hangverseny után a játékkedvelők részére zenés fejtörőt rendeztek. * BALATONI BESZÉLGE­TÉSEK. Ez a címe a július 12-—14 között Siófokon meg­rendezésre kerülő tanácsko­zásnak, amelyen a könyvtá­rak, múzeumok és levéltárak vezetői vesznek részt. A be­szélgetés célja: felmérni a három tudományos és köz- művelődési intézmény együtt­működésének megyei és or­szágos tapasztalatait, megvi­tatni a kapcsolatok fejlesz­tésének lehetőségeit. A ta­nácskozásra dr. Molnár Pál, a Nógrád megyei Múzeumi Szervezet igazgatója is meg­hívást kapott. ★ SZÜRET. A szekszárdi szüre'i napok keretén belül az idén ötödik alkalommal rendezik mag az országos fotókiállítást. E rendezvény célja, hogy a fotóművészek sajátos esizközeikkel mutas­sák be legjobb, legsikerül­tebb alkotásaikat. A téma kötetlen, a pályázaton olyan alkotásokkal lehet részt ven­ni, amelyek még nem nyer­tek díjat. A legjobb öt fel­vé'el — az egyéb díjakon kí­vül — 1Ú0O—1000 forintos pénzjutalomban részesül. Re­mélhető, hogy az eredménye­falmaradványok helyreállítá- tasának terveit H. Vladár Ág­nes építész örsi Károly ker­tészmérnökkel készítette el. A ciszterci apátság maradvá­nyainak bemutatására rom- kertet létesítettek. A romkert megnyitására idén, május 1-én került sor. Egyidőben megnyílt a kolos­tor múzeum részében a hely- történeti és régészeti kiállítás is, valamint megnyitották a „pásztói képzőművészeti tár­sulatot „Pásztói tájak, pásztói emberek” címmeL Ezzel gyakorlatilag létrejött a Pásztói Múzeum, amely minden támogatás nélkül — főleg a múzeumi igazgatóság részéről történő anyagi támo­gatásra gondolunk —, saját erőből, a nagyközséget igazán szerető, múltját kutató és is­merő emberek irányításával, az Országos Műemléki Felü­gyelőség bekapcsolásával szü­letett meg. A romkert, illetve a kolos­tor környékének védetté nyil­vánítása után emlékmúzeum­má nyilváníthatják és emlék­múzeummá kell nyilvánítani papíron is, a már gyakorlati­lag létező múzeumot. Hiszen a ciszterekkel kapcsolatos ki­állítási anyag egyedülálló. Egyedülálló amatőr munka Tulajdonképpen nem a fel­tárások elkezdésével indult meg ez a nagyon szép és a megyében mindenképpen egyedülálló folyamat Pásztón régtől gyűjtik az anyagokat, régen működnek honismereti szakkörök — de ezek a kez­deményezések főleg az iskola­történeti kutatásra, tárgyi em­lékek gyűjtésére korlátozód­tak. Tehát nem rendezett, szervezett kutatómunka folyt. 1963-ban rendeztek először ki­állítást a járási könyvtár he­lyiségében, s még abban az évben kiadták — stencilezve — Pásztó történetét. 1965-től írnak rendszeresen falukróni­kát. A múlt év kiemelkedően szép eredményt hozott: könyv alakban jelentették meg a nagyközség történetét, mely­nek kéziratát a Hazafias Nép­front országos honismereti pá­lyázatán első díjjal jutalmaz­tak. Amikor a volt kolostor épü­letéből kiköltözött az ipari­tanuló-intézet, a helyiség problémája is megoldódott —, legalábbis egy rövid időre, hi­szen az összegyűjtött és a még összegyűjtendő anyag el­helyezése máris nehéz. Osgyáni Lajosné (Folytatjuk) stem működő Nóigrád megyei fotóstúdió is benevez a pá­lyázatra. (*) EGRI NYÁRI EGYETEM. A műemléki és művészet­történeti nyárj egyetem házi­gazdája Eger, az ország egyik legrégibb városa. Néhány év­tized múlva ezer éve lesz annak, hogy István, az első magyar király, a templom alapköveinek lerakásával megalapította az egri püs­pöki székhelyet a mai vár­dombon. Egy évezred alatt a művészeti és főleg az építé­szeti emlékek hosszú sora jött létre, s ezek méltó mó­don képviselik az egész hazai művészet és építészettörténet sajátosan magyar, de egyút­tal európai alkotásait. Eger­ből indult el egyébként 1868-ban. a műemlékek vé­delmének nemes gondolata, s ennek hatására született meg az első magyar műem­léki törvény. Eger és kör­nyéke tehát ideális hely az augusztus 2—11 között meg­rendezésre kerülő műemléki nyári egyetem számára. Az előadásokat magyar és kül­földi szakemberek tartják. Mepvénket a művelődésügyi osztály küldöttei képviselik a tanácskozáson.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom