Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-29 / 151. szám

Kibővített ülést tartott a megyei pártbizottság (Folytatás az 1. oldalról) az építkezőket es követendő a síküveggyár példája: szakem­berekkel segíti az építkezése­ket. Megállapította a megyei pártbizottság, hogy a vállala­tok és az építőipari szövetke­zetek felelősek a vállalati esz­közök ésszérű felhasználásáért, a gyors megtérülésért, az ész­szerű fejlesztésért. A felada­tok jelentős része a következő években is a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatra hárul. Ezért szükséges, hogy a vállalatnál dolgozó kommu­nista vezetők mindent megte­gyenek a termelés fejlesztésé­re, keressék a kapacitásbőví­tés lehetőségeit. A miniszté­rium vizsgálatot kezd a vál­lalatnál, tehát nem a megyei pártbizottság feladata, hogy a kapacitásfeilesztés mértékét és módszereit megállapítsa. De azt kimondhatta, hogy az Állami Építőipari Vállalatnál legfejlettebb a technikai szín­vonal, nagyobb a dolgozók termelési tapasztalata, tehát megyénkben az Állami Építő­ipari Vállalatnál növelhető a termelés a leghatékonyabban. A tanácsi építőipar erőfe­szítéseket tett termelésének növelésére, de megfelelő ter­melési tapasztalatokat kell szerezniük; vegyék figyelem­be a vállalat jelenlegi helyze­tét és a lehetőségeket, ennek megfelelő szervezeti intézke­désekre van szükség. A me­gyei beruházási feladatok többségét az allami és a ta- nácsépítőipari vállalat végzi. Éppen ezért fontos a két vál­lalat munkájának jobb össze­hangolása, további intézkedé­seket kell tenni az eredmé­nyes kapcs8latok kiszélesíté­sére. Megyénk építőipari válla­latai a következő evekben 160 millió forintos allami, tanácsi támogatást kapnak, A megyei pártbizottság vizs gálta azt is, hogy a 160 mil­lió forintos fejlesztés során mennyi termelésnövekedést terveznek a vállalatok, Azt kellett megállapítani, hogy a 160 milliós fejlesztéshez ké­pest lassan és nem elég ha­tékonyan növekszik a terme­lés, A Nógrád megyei Álla­mi Építőipari Vállalat az 1971—75 közötti években 75 millió forintos beruházást valósít meg, mégis 5 év alatt csak 42 százalékos termelés- növekedést terveztek. Ez las. súbb ütemű, mint a harma­dik 5 éves terv fejlődése volt. Egy forint fejlesztési támo­gatással csak 1,50^-2,06 fo­rint termelésnövekedést ér­nek el. Az országos várható termelésnövelés ennek a két­szerese. A rendelkezésre ál­ló összegből csak 25 millió forintot szánnak gépbeszer­zésre, pedig gépesítéssel le­hetne jelntösen fokozni a termelést. A tanácsi építő­ipari vállalat 45 millió fo­rintos fejlesztéssel körülbe­lül 70 millió forintos ter­melésnövekedést tervez. Ez nagyon kedvezőtlen arány, éopen azért szükséges, hogy az elképzeléseket felülvizs­gálják és a termelés növelé­sének lehetőségeit keressék. A megyei vezetés továbbra is számít a szövetkezeti épí­tőipar fokozott tevékenysé­gére, a TÖVÁLL-okra is eavre nagyobb feladatok há­rulnak. A mezőgazdasági munkák elvégzése után egyéb építkezésekre is szerződést köthetnek: szükséges az épí­tőipari erő átcsoportosítása- a szövetkezeti építőipar anyagi támogatása. Tár luk fel a vállalati tartalékokat Egyre több lakas épül, a regieket javítani, tatarozni kell. A megyei pártbizottság megállapította, hogy a tata- tozásokra, korszerűsítés­re alkalmas szervezetek, vál tálalok fejlődéséről gondos kod ni keli, annál is inkább, mert a korábbi években az építési jellegű vállalatok fej­lesztése háttérbe szorította az épületfenntartási tevékenység fejlesztését. Megyénk építőipara az el­múlt években azért sem tud­ta megfelelően kihasználni kapacitását, mert nem volt megfelelő építőanyag, szállí­tási nehézségek akadályozták a munkát. Szükséges, hogy a helyi kő-, kavics- és ho­mokbányákat az eddiginél jobban kihasználjuk. Keres­ni kell az együttműködés eredményesebb formáit. A megyei pártbizottság tanúje­lét adta annak, hogy az épí­tőipari kapacitás növelése a megye fejlődése és a lakos­ság érdekében rendkívül fon­tos feladat. Különösen hang­súlyozták. hogy jelentős vál­lalati belső tartalékok van­nak, amelyeket eddig nem aknáztak ki. A szóbeli elő­terjesztés utalt árra, hogy fejlődésünk nélkülözhetetlen teltétele a munkatermelé­kenység növelése. A vállalati munka haté­konyabbá válásának fontos tényezője a vezetés színvona­lának emelése, a vállalati ve­zetők felkészülésének fokozá­sa. A vállalatok vezetői a kollektíva előtt viselik a fele­lősséget munkájukért, vala­mint a területi feladatok ered­ményes megvalósításáért. A pártbizottságoknak és párt- szervezeteknek a vállalati bel­ső reform kifejlesztése érde­kében kell dolgozniuk, szük­séges, hogy a politikai mun­kát javítsak. Az építőipari vállalatok és szervezetek politikai, gazdasá­gi vezetői a dolgozók bevoná­sával és a kormányhatároza­tok előírásai szerint már ki­alakították közép távú elkép­zeléseiket. Szükséges azonban, hogy még a végső jóváhagyás előtt feltárják a fejlesztés kö­vetelményeit és feltételeit. A vállalati közép távú tervezés csak akkor érheti el célját, ha figyelembe veszi az adottsá­gokat. A lehetőségek sokolda­lú elemzésével minőségi vál­tozásokra van szükség. A gazdaságirányítási reform to­vábbfejlesztésével a feladatok többsége a vállalatokra há­rul. Ebből következik, hogy nem lehet halogatni a válla­lati mechanizmus korszerűsí­tését. Ma már nélkülözhetet­len az üzemi demokrácia ér­vényesítése és szélesítése, szükséges az önállóság foko­zása, elodázhatatlan követel­mény a hatáskörök és a fele­lősség leadása, Ez a folyamat az Építőipari Vállalatnál el­kezdődött, azonban a legtöbb helyen nem kielégítő a mun­kahelyi vezetés, a jogkörök­kel nem tudnak élni, s ezért akadozik a munka. Az is igaz, hogy a munkahelyek nem kapnak kellő segítséget. A vállalati központokban vég­rehajtott átszervezéseket nem követte az építésvezetőségek kellő megerősítése, nincs ele­gendő epitésvezető és munka­vezető. 70-75 százalékot termelékenységből A párt X kongresszusának határozata a negyedik ötéves terv fő gazdaságpolitikai cél­jaként jelölte meg, hogy a munka hatékonysága a koráb­binál gyorsabb ütemben növe­kedjék. Feladatul tűzték ki, hogy az építőiparban a terme­lés bővítése 70—75 százalék­ban a munka termelékenysé­gének növeléséből származ­zék. Ezzel szemben megyénk építőipari vállalatai terme­lésnövekedésüket több mint iO százalékban létszámnöve­léssel tervezik megoldani. De elegendő munkaerő már most sincs és még kevesebb lesz, ha az új ipari üzemek termel­ni kezdenek A megyei párt- bizottság nyomatékosan fel­hívta a figyelmet, hogy jó lesz komolyan venni és idejében megfontolni Fock elvtárs par­lamenti beszédét a munkaerő­helyzetről. Akár tetszik, akár nem, tudomásul kell venni, hogy tartalékaink az üzemek­ben vannak. Nincs más meg­oldás: az üzemi belső tartalé­kokhoz kell nyúlni, ésszerűen gazdálkodjunk a munkaerő­vel és a gépekkel, nem lehet tovább halogatni a belső tar­talékok íeltárását. Megyénk legfontosabb poli­tikai testületé tüzetesen meg­vizsgálta azt is, hogy a mun­kaidő-csökkentés hatására 8 százalékkal rövidebb lett a munkaidő, átlagosan további 20 százalék a veszteségidő. Ez már kereken 30 százalékot tesz ki. De ezt műszaki, szervezési intézkedésekkel eddig csak részben ellensúlyozták. Van, ahol naponként csak 5, 5 és fél órát dolgoznak. Szóvá tet­ték a szabad szombatot, ehhez a dolgozóknak joguk van. De nem lehet egyetérteni azzal, hogy rendszeresen megrövidí­tik a pénteki és a hétfői mun­kanapokat is. Szükség van, hogy a munkaszervezés során politikai, erkölcsi hatást gya­koroljanak, de aligha lehet vitatni, hogy a kialakult mun­karendet az illetékes felsőbb szervek vizsgálják felül. Le­gyen szabad szombat, de azt is lehetővé kell tenni, hogy a kö­tött munkaidőn túl iá munkát vállalhassanak a dolgozók sa­ját munkahelyükön is. Termé­szetesen ezt fizessék meg, erre meg lehet találni a meg­felelő megoldást, de a lényeg az, hogy a betonozó brigádok, a zsaluzó ácsok akkor is dol­gozzanak, amikor a munka­rend szabad időt engedélyez. Bírálták az Állami Építő­ipari Vállalat egyes dolgozói­nak állásfoglalását, hogy a munkák vállalásánál, az árak kialakításánál mindenekelőtt a nyereséget kell figyelembe venni. Ezzel a túlzó nézettel nem értett egyet a pártbizott­ság, mert ahol ilyen ferde né­zeteket vallanak, ott nem le­het a népgazdasági és vállala­ti érdeket egyeztetni. Felülvizsgálják a terveket A megyei pártbizottság ja­vasolta a politikai és a gaz­dasági vezetőknek, hogy a ta­nácskozás szellemében vizs­gálják felül elképzeléseiket, közép távú terveiket. A pártbi­zottságok és az alapszerveze­tek vegyék figyelembe az 1971. január 4-i titkársági hatá­rozatból adódó feladatokat és a közép távú tervekben a határozat politikai követelmé­nyeit érvényesítsék. Útmutatást adott a megyei pártbizottság, hogy a gazda­sági hatékonyság növekedését a műszaki fejlesztés mellett, a dolgozók szakképzettségének növelésével lehet elősegíteni. Nem lehetünk elégedettek, mert a munkásoknak csak 50 százaléka szakképzett, vi­szonylag kevés a mérnök és a technikus. Pedig a következő öt évben a növekvő mennyisé­gi és főleg minőségi feiada­V I Az előre kiküldött írásos, és a Szoó Béla elvtárs által el­mondott szóbeli előterjesztést élénk vita követte. Juhász Gyula a Salgótarjáni Síküveg­gyár igazgatója azt hangsú­lyozta. hogy az Építőipari Vál­lalat kapacitásának fejleszté­sében a síküveggyár is érde­kelt, hiszen az építőipar te­vékenysége dönti el: megva­lósítják-e a negyedik 5 éves tervi célkitűzéseket, közötte az úgynevezett Zagyva III. üzembe helyezését. Kerülni kell a felesleges vitákat, s a jö­vőben egy-egy új beruházás­ra inkább versenytárgyaláso­kat kell kiírni, hogy ezzel .meggyorsítsák a tervezést, s ne legyenek kiszolgáltatva egy-egy tervezőintézetnek, vagy csoportnak. Szólt áz úgynevezett töredékkapacitás kihasználásáról Is, ami éppen a síküveggyári lakásépítkezé­seknél nagyszerűen bevált. Sült Tibor, a nógrádi szén­bányák műszaki igazgatója azt jelentette be, hogy az építő­ipari kapacitás növeléséhez a szénbánya is hozzájárul. Eb­ben az évben már túlteljesítik a 60 millió forintos kivitele­zői összeget, s intézkednek a tok, az egyre fokozódó műsza­ki követelmények miatt a mér­nökök és technikusok létszá­mát közel kétszeresére kell emelni. A minisztériumnak címezték azt a régebbi jogos igényt, hogy Nógrád megyé­ben kihelyezett építőipari tech­nikumot létesítsenek. Nógrád. megyében. 40—42 százalékos a gépek átlagos kihasizniáljása, aiz országos át­lag 58—60 százalék. Ezt már évek óita meg­állapítjuk, de kevés in­tézkedés történt a gé­pek jobb és gazdaságosabb hasznosítására. A munkahe­lyi rendetlenséget, a könnyel­mű és felelőtlen anyagkeze­lést és a fegyelmezetlensége­ket csak a vállalatnál és csak a munkahelyeken, lehet meg­szüntetni. Sürgős és sok fela­data van. e téren a vállalati vezetésnek. A vezetés színvo­nalától, a gépek és munkaidő jobb ' kihasználásától nagy mértékben, függ az építőipari vállalatok teljesítménye. In­tézkedésekre van szükség a közlekedési, a szállítóválla­latokkal való együttműködés terén is. Tűrhetetlen, hogy a munkásjáiratök órákat késse­nek. A megyei pártbizottság megállapította, hogiv minden­képpen biztosítani kell a me­gyei fejlesztési feladatok üte­mes megvalósítását és a me­gyei pártértekezlet által ki­tűzött társadalompolitikai fel­adatok megoldását. A megye: pártbizottság nem hozott új határozatot, mert úgy ítélte meg. hogy az alapvető gaz­dasági. és politikai kérdések­ben állást foglalt és a konk­rét feladatok kidolgozását rábízzák aiz építőiparban dol­gozó kommunista vezetőkre. A megyei pártbizottság a legfontosabb politikai és gaz­dasági kérdésekben az építő­ipari pártszervezeteknek, gazdasági és politikai veze­tőknek megfelelő segítséget ad. de ezzel egyidejűleg az idevonatkozó párthatározatok és kormányintézkedések vég­rehajtását a vállalatok és a munkahelyek vezetőitől szá­mion kérik. A megyei pártbi­zottság felhívta a figyelmet, hogy a pártszervezetek és a kommunisták teremtsenek olyan, légkört, amely nem tűni a pazarlást, a tervfe- gyelem lazaságát sem a ló­gást, sem a tehetetlen, helyi vezetést. A nagyobb felada­tok nagyobb felelősséget, ko- moiyáblb politikai munkát igényelnek, kapjon nagyobb szerepet a kommunisták ta­nácskozó testületé, a taggyű­lés. Fontos követellmény, hogy az alapvető kérdésekben a pártszervezetek bátran, ha­tározottan foglaljanak állást, nyilvánítsák véleményüket é6 a párttagok mutassanak pél­dát. Legyen bátrabb a párt. szervezet a vállalat belső éle­tének formálásában is. Ezek a követelmények egyben az igények teljesítésének legfon­tosabb előfeltételei. T A gyorsabb felfejlesztés érdeké­ben. Gondként jelentkezik, hogy az építőipari kapacitás­nál anyagkiutalási nehézségeik vannak, háttérbe szorulnak, ezért úgy döntöttek: a jövő­ben saját erőből sóder- és építőanyag-ipari kőbányát nyit­nak, s ezzel másokat is kise­gíthetnek. Berczelly Ferenc, a Nógrád megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat igazgatója azt hangsúlyozta, hogy gyorsított ütemben kell fejleszteni a vál­lalat kapacitását. Mint mon­dotta, a tervszámaik megala­pozottak és hogy eleget tud­janak tenni az egyre növekvő feladatoknak, a gépparkot fej­lesztették, erre legutóbb 6 millió forintot költöttek. Ez­zel az éves termelési értékü­ket 66 millióról már 88,7 mil­lió forintra növelték. Szólt a gépek kihasználásáról is. A nehézgépeknél elérték a ma­ximális fokot, viszont ala­csony a kihasználás a kis­gépeknél. Felvetette az anyag­hiány gondját, különösen Ba­lassagyarmaton okoz gondot az építőblokk hiánya. Több javaslatot tett felszólalásában, elsősorban a blokkos építke­zésre, ami jó, csak korszerűbb eszközökkel kell használni. Volszki Géza, a salgótarjáni AGROFIL képviseletében arról beszélt, hogy lassú a fejlődés az építőiparban. Kü­lönösen a TÖVÁLL-oknál a fejlesztés akkor lehetséges, ha támogatást kapnak a kisebb vállalatok is. Márpedig ezek a kis cégek igen jó bázisul szolgálhatnak a negyedik öt­éves terv végrehajtásában. Ja­vasolta a pártbizottságnak, hogy különösen a lakások épí­tésénél az egy lakótelep egy technológiai eljárás módszerét alkalmazzák. Ez meggyorsí­taná a munka ütemét, hiszen azonos jellegű épületeknél a munkások szakosodását segítené elő, ami a magasabb terme­lékenységet is jelentené. Szólt a tervezési kapacitás hiányá­ról, s a náluk is meglevő anyaggondokról. Kispál József, az ÉVM Nóg­rád megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója az építő­ipar sokoldalú munkájáról be­szélt. Az új ipari üzemek, a középületek megépítése nagy erőfeszítést követel az építők­től. Szólt a vállalati gondok­ról, amelyek nem mai keletű­ek. Alacsony a vezetés szín­vonala, szembetűnő a fegyel­mezetlenség, nincs egy nyel­ven való beszélés, gyenge a műszaki - adminisztráció és számlázás, nagy a műszaki dolgozók fluktuációja. A meg­levő dolgozóknak csak 14,7 százaléka tartozik a törzsgár­dához. Anyaghiánnyal küzde­nek, gyenge a minőségi mun­ka. Most az a legfontosabb feladatuk, hogy az ipari be­ruházás mellett minden erő­vel biztosítsák a tervezett la­kásmennyiség megépítését. Maróthy Győző, a megyei tanács osztályvezetője a töb­bi között azt hangsúlyozta, hogy a magasabb technológiai szervezettség a termelékenység növekedésében jelentkezik. A korszerű szerkezeteket első­sorban az ipari beruházások­nál kell alkalmazni, hogy fo­lyamatosan biztosítható le­gyen a korszerű technológiai váltás. Devcsics Miklós, a salgó­tarjáni városi pártbizottság első titkára azt hangsúlyozta, hogy előrehaladásunk feltétele a negyedik 5 éves terv fel­adatainak megvalósítása. Itt nemcsak népgazdasági, hanem megyei érdekről is szó van, ahol feltétlen szükséges betar­tani a beruházási egyensúlyt. Beszélt a lakásépítkezés fon­tosságáról, a hatékonyság nö­veléséről, a technológiai fo­lyamat biztosításáról, s ele­mezte az Állami és Tanácsi Építőipari Vállalat eddigi munkáját. Szólt a pártszer­vezetek teendőiről is. Hang­súlyozta, hogy a pártszerveze­tek elsődleges feladata a vál­lalati belső tartalékok feltá­rása. A pártszervezetek segít­ségével kell változtatni a meglevő káros szemléleteken: nem azt kell keresni, hogyan nem lehet valamit megvaló­sítani, hanem azt, hogy' az építkezések ütemét mi módon gyorsíthatnánk. Magyarázni kell a pártszervezeteknek az árak és bérek alakulását, ami­ben egységes álláspontra kell jutni. Magyarázni kell az ér­dekekhez való viszonyt, így a népgazdaság teherbíró képessé­gét és a helyi érdekeket. Fel­tétlen növelni kell a pártel­lenőrzést —, de minden szin­ten. A pártellenőrzés legyen hatékonyabb és világosabb az Építőipari Vállalatnál: a párt- bizottságoknál csakúgy, mint az alapszervezeteknél. Antal Gyula, a Salgótarjá­ni Kohászati Üzemek igazga­tója arra tett javaslatot, hogy mintegy 50—60 százalékban sorolni kell a beruházásokat, hiszen a termelővállalatok már beépítették terveikbe az új, vagy a rekonstruált üze­mek kapacitásnövekedését is. A beruházás eltolódása itt termeléskiesésben mutatkozik. Azt javasolta, hogy a házgyá­raktól messzebb levő városok a házgyári elemekhez kapja­nak állami dotációt, hogy ez­zel is meggyorsíthassák a la­kóházak építését. Szamoshelyi Jenő, az OTP Nógrád megyei igazgatója ismertette a párt- bizottsággal, hogy a negyedik ötéves terv során mintegy öt­ezer lakást építenek a megyé­ben ( magánerőből, illetve OTP- kölcsönnel. Eddig 2227 lakás építése van folyamatban. Szükséges azonban, hogy az épülő lakások jelenlegi ké­szültségi fokát mielőbb nö­veljék, hogy az évre beüteme­zett lakások számát elérjék. Felszólalt a megyei pártbi­zottság ülésén Jedlicska Gyu­la, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Ügy ítélte meg, hogy az eddigi felszólalások alap­ján optimista álláspontot kell képviselni. A csaknem 10 mil­liárdos beruházásból 12 gyár­egységet építenek, és soha ennyi lakást, mint ebben a tervciklusbari Ennek az elő­feltétele adott, hiszen ilyen korán még soha nem láttuk egy-egy tervciklus feladatait. De mi szükséges ahhoz, hogy a feladatokat megvalósítsuk? Meg kell valósítani az úgyne­vezett kapacitáskoncentráltsá­got, helyére kell tenni a dol­gozók bérezését, hogy ne le­gyen csábítás. A kapacitásnö­velés megítélése szerint a leg­gyorsabban a bányától bizto­sítható, ahol most is folytat­nak melléküzemági tevékeny­séget. Egy nagy volumenű épí­tési részleg létrehozásával a konkurrenciát lehetne növel­ni. Nem éltünk eddig megfe­lelően a nyugdíjasok fokozot­tabb bevonásával. Ezeket az embereket akár a segédmun­kában, akár a kubikostevé­kenységnél, vagy a mélyépí­tőknél foglalkoztatni lehetne. Az üzemeken belül létre kell hozni az úgynevezett töredék­kapacitást, hogy a kisebb munkákat: vakolást, szerelést, saját maga végezze el a gyár. Szükséges, hogy Rétság és Ba­lassagyarmat körzetéből a szakembereket Salgótarján irá­nyába csoportosítsák át. Fog­lalkozott az ülésen felvetett olyan gondokkal is. mint a házgyári elemek alkalmazása. .Már most fel kellene ké­szülni ahhoz, hogy a negye­dik ötéves tervben minden feltétele adott legyen — köz­művesítés, terepelőkészítés, stb, stb. — a házgyári elemek gazdaságos felhasználásának. Ha teljesíteni akarjuk a ne­gyedik ötéves tervet — hang­súlyozta —. akkor szinkron­ba kell hozni az építőipari ka­pacitást a meglevő pénzzel. A teljesítést pedig éves bon­tásban kell biztosítani. Ezután a lakásépítkezés fontosságáról beszélt, azt hangsúlyozva, hogy ma, a munkáslakások biztosí­tása a legfontosabb. Ezért fo­kozni kell a város átépítését, de minél több munkásnak. törzBgárdabeli tagnak adjanak lakást. Javasolta, hogy az üzemi ~ kezdeményezéseket, jobban használják ki. Szólt a pártellenőrzésről is, hangsú - lyozva, hogy ebben a tevé­kenységben a segíteni akarás a döntő. Ma már politikai, társadalmi ügy az építők mun­ka ja, az építőipar helyzete. Részt vett és felszólalt a pártbizottság ülésén dr. Kob- lencz József, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője, aki a beru­házási egyensúly, a kapacitás- növelés, az anyagellátás gond­jaival foglalkozott. Csór Jó­zsef, a pásztói TÖVÁLL veze­tője az anyagellátás és szak­emberképzés fontosságáról szólt. Illés Miklós, a megyei tanács vb elnökhelyettese a konkrét intézkedési tervek mi­előbbi elkészítését sürgette. Botka Miklós, az ÉVM Nóg­rád megyei Állami Építőipari Vállalat főmérnöke a házgyá­ri elemek salgótarjáni alkal­mazását sürgette. Mint mon­dotta, újról, haladóról van szó és bizonyította az elemek alkalmazásának előnyét. A vitában elhangzottakra Szoó Béla, a megyei pártbi­zottság titkára válaszolt. A megyei pártbizottság ezu­tán megvitatta és elfogadta a közép távú tervet a X. kong­resszus és a megyei pártérte­kezlet határozatainak végre­hajtására, valamint a megyei pártbizottság és a végrehajtó bizottság 1971. második félévi munkatervét. A megyei pártbizottság ülé­se Matúz József, a pártbizott­ság titkára zárszavával ért véget. NÓGRÁD — 1971, június 29,, kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom