Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-20 / 144. szám

így segítik a betörőt r Előfordul, hogy valaki hosszabb távoliét után, vagy munkából hazatér és megdöbbenve tapasztalja: betörő járt a lakásában. Szalad a rendőrségre, értesíti az Állami Bizto­sítót — bizony kára van. Gyakoriak-e a lakásbetörések? S mennyiben játszik a betörő kezére a nemtörődömség? A lakásbetöréses bűnügyek száma évről évre csökkenőben van, azonban nagyobb mérvű lehetne ez a csökkenés, ha az emberek jobban vigyáznának lakásukra. Könnyelműségük sok esetben szinte elképesztő. Valahogyan így vélekednek. „Miért éppen hozzám törné­nek be? Vagy: „Lakásomat biztosítottam”. Érdekes az utóbbi álláspont. A lakásbiz­tosítás nemcsak a betörés okozta kárt téríti meg, hanem egyéb más módon okozott ká­rokat is. Mégis, az emberek ügyelnek arra, hogy például, nehogy tüzet okozzanak a la­kásban, az ablakot még vélet­lenül se törjék be, ne érje őket baleset stb. Ezzel szem­ben igen keveset törődnek az­zal, hogy megnehezítsék a la­kásbetörő dolgát. Pedig az „ördög nem alszik”. Manap­ság mindenkinek van otthon értékes tárgja, s a betörőnek megéri, ha könnyűszerrel be­hatolhat á lakásba és maga­hoz veheti. Mit tanácsol a szakember? Az új lakásba költözők ne elégedjenek meg azzal a zár­ral, amit a lakás átvételekor kapnak. Ezek fél Wertheim- Zárak. Az álkulcsos betörők többsége ezekre a zárakra spacializálta magát. Az új la­kó jól teszi, ha az ajtóra biz­tonsági zárat is felszereltet. A tapasztalat azt mutatja: a la­kásbetörök elxerülik a kétzá- ras ajtókat, mivel a biztonsá­gi zárnál álkulcsot használni nem tudnak. A feszítés pedig zajos és veszélyes számukra. Számos lakás ajtaján hosz- szúkás kitekintő ablak van. Ezt még rcvid időre sem sza­bad nyitva hagyni. Több íz­ben előfordult, hogy ilyen esetekben a betörő egyszerűen benyúlt a nv'lott kisablakon, kivette a zárban hagyott kul­csot és arról lenyomatot ké­szített Később pedig az ere­deti kulcs pontos másolatával behatolt a lakásba. De a nyit­va hagyott kémlelő ablakon benyúlva kinyithatja az ajtót is, besurranhat az előszobába, és a fogasról elemelheti a ka­bátokat. Természetesen, megtörténik az is, hogy a betörő még a Wartheim-zárral is megbirkó­zik, majd ajtófeszítés útján bejut a lakásba. A betörő dol­gát azonban megnehezíthetjük azzal is, hogy a belső ajtókat zárva tartjuk. Különösen vo­natkozik ez a szekrényekre. Elterjedt szokás az, hogy csak azt a szekrényt tartják zárva, amelyben pénzt vagy értéket őriznek. A betörők ezzel tisz­tában vannak, s csak ezzel a szekrénnyel „foglalkoznak”. El is emelik belőle az érté­keket. Ha viszont mindegyik szekrényt zárva találják, ne­hezebb a „tájékozódásuk”, és idő hiányában esetleg nem is találják meg a keresett tár­gyakat. Készpénzt lehetőleg senki ne tartson otthon. Az Állami Biztosító egyébként sem téríti meg. Megőrzésre a legbizto­sabb hely az OTP. Lehetőleg jeligés, vagy névre szóló be­tétkönyvet kérjünk, ezeket, ha meg is kaparintja a betö­rő, kiváltására nincs módja. Főleg a régi házakban igen elterjedt módszer az úgyne­vezett riglihúzás. Ezek két- szárnyas ajtajú lakások. So­kan megfeledkeznek arról, hogy az ajtóriglit alul is. fe­lül is rögzítsék. így megköny- nyítik a betörő bejutását a lakásba De behatolhat a be­törő az ajtók feletti szellőző­ablakon is, ha azokat nyitva tartják. Különösen könnyen bemászhat akkor, ha az ajtó alsó ablakai előtt vasrács van. Ezek ugyanis kitűnő lét­rául szolgálnak. A betörő figyelmét gyakran maguk a lakók hívják fel ar­ra, hogy hozzájuk nyugodtan betörhetnek. Ugyanis, ha rö- videbb-hosszabb időre eltá­voznak a lakásból, a külső ajtóra kihelyezett cédulán közük távollétüket a postás­sal, gázossal stb. A betörő így tudomást szerez, hogy a lakás gazdája nem tartózkodik ott­hon, oda akár éjjel is beha­tolhat, ami számára sokkal biztonságosabb. Lehetőleg kerülni kell a2 Ilyen cédulák kifüggesztését. Helyesebb az, •ha a lakó távollétében megké­ri szomszédját vagy a házmes­tert : két-három naponként nézzen be a lakásba. Ha ez idő alatt mégis betörnek oda, hamarabb fedezik fel és könnyebb a tettest kézrekerí- tenL Különösen a peremkerüle­tekben nagyon helytelen szo­kás az, hogy a kulcsot a láb­törlő alá, a gázóra dobozába stb. helyezik. E rejtekhelyeket a betörők is ismerik, a lakás­kulcsot rövid keresgélés után meg is találják. Tanácsos lenne — de ma még nagyon kevesen teszik meg —, ha azok, akik zseb­rádiót, magnetofont, fényké­pezőgépet vásárolnak, ezek gyártási számát leljegyeznék. Esetleg eltulajdonításakor e szám ismeretében a tettest könnyebb megtalálni, és az ellopott érték is visszakerül­het tulajdonosához. B. E. traktoros kincset ér az olyan hirtelenhe­gyes vidéken, mint a béri. A múltkorában pesti tudósembe­rek jártak arrafelé, mert ki­rándulásra nem található szebb környezet. Azt mond­ták, hogy azokon a földeken, amelyeken a béri termelőszö­vetkezeti parasztok gazdál­kodnak, százszor jobb volna víkendházakat építeni, mint termelni. Így igaz. Képzeljék el: szűk völgyben sebes he­gyipatak, két partján a házak. Azon túl erdő és hirtelen he­gyek. Ezeken gazdálkodnak a bériek, ősidők óta. Az a traktoros, aki itt képes megművelni a földet, minden elismerést megérdemel. Éppen a napokban láttuk Fiam Már­tont, kukoricát „közölni”. Va­lóságos bűvészmutatványokat végzett, A kukoricatábla a hegynek legmagasabb pontján van. Olyan magasan, hogy lentről játékszernek látszik a traktor. Fiam Márton pedig fentről lefelé, lentről felfelé forgott a gépével és művelte a kukoricát. Ügy került tsz-be is, hogy nagy hírű trak­toros. Maga a tsz-elnöke, Ma- jerszki Mihály vallja: — Ilyen traktoros, mint Márton, nálunk kincset ér... Fiam Márton béri születésű ember, ótt éltek ősei, ott él ő is harmadmagával. Javakorú derék ember. Ezüstös szál is villan már a hajában. A nap­fény meg bronzra fogta az arcát. Amilyen magabiztos a gépe fölött, olyan szolid, ami­kor beszélgetésre kerül a sor. Fiam Márton esztendőkkel ezelőtt nem a termelőszövet­kezetbe, hanem a Sziráki Ál­lami Gazdaságba szegődött, 1 héten történt Sztorik a lépcsőit ősből Igaz, hogy lementek az érettségik, de az ifjúság feje fö­lül nem vonultak még el az izgalom hullámai. Vannak még itt-ott szigorlatok, államvizsgák, ezekben a napokban érik be a diplomamunkák idei „termése” is. Szóval: van mit tenni bőven. A házban például egy főiskolás ifjú hölgy a lakók egy­öntetű szánakozásától övezve épp most készült el diploma- munkájával, Míg 6 elszántan kalapálta az írógépet, a lépcső­ház fordulóiban spontán konferenciák jöttek létre a mai fia­talság elfoglaltságáról, felsőoktatási rendszerünk erényeiről és hiányosságairól — kidomborítva ez utóbbi vonásokat. Az ebéd terjengő illatai közé elrettentő történetek ve­gyültek egyes vizsgáztatók jellemtanáról és vizsgáztatási módszerekről. Mi tagadás, határozottan tanulságos esetek hangzottak el a lépcsőházban. Gondoltam, közreadak belőlük néhányat, a még vizsga előtt álló ifjúság épülésére, tapasz­talattáruk kiegészítésére. Gondolná-e valaki, hogy egy szép, csipkés diszzsebkendő perdöntő jelentőségű lehet? Pedig előfordult már ilyen a vizsgák történetében. Egy fiatalember e jeles kiegészítő ruhadarab nélkül vo­nult be a számonkérésre kijelölt helyiségbe. Elfelejtette ki­tűzni. Végül is ilyenkor az embernek kisebb gondja is na­gyobb egy zsebkendőnél. A tanszéket képviselő egyén átvet­te tőle az indexet, barátságosan bevéste az elégtelent, szere­tetteljesen visszaadta a kis könyvecskét az ifjú sóbálvány­nak, eme szavakat fűzve a váratlan kifejlethez: — Édes fiam, tanulja meg, hogy hiányos öltözékben ná­lam nem lehet vizsgázni. Menjen szépen haza, öltözzék fel — itt magyarázatképpen saját díszzsebkendőjére mutatott —, aztán majd visszajöhet Uv-jegy a titkárságon. Hát, ilyen is van. Szó esett a lépcsőházban az Alnok Nőszemélyről is, akinél aztán nem sok babér terem. Lányok számára még kevésnél is kevesebb — mondják. A szóban forgó középkorú hölgy módszere a „miértezés” volt. Ez annyiból áll, hogy delikvense első mondatára rá­kérdez: — Miért? A válaszra ismét rákérdez: — Miért? Aztán újra és újra: miért? Sajátos kérdezz-f el elek játék alakul ki, melyben a vizsgázó minden miért után eggyel hátrább lép a témában, így aztán tételéről nem sok szó esik. S mit érdemel az, ki tételéről nem tud beszélni? Elégtelent természetesen. Akadnak aztán tételtől független meglepetés-kérdések is. Ezeknek egyike így hangzik: — Mondjon egy államférfit, akinek a nevében három mássalhangzó között egy magánhangzó van! Szó sincs arról, hogy a lépcsőházi tanácskozások részt­vevői elfogultak lennének. Nagy szeretettel emlékeztek meg például arról az idős bácsiról, aki így Vigasztalta vizsgára vá­ró hallgatóit: — Fiúk, jól tudják, hogy az én praxisomban bukás még nem fordult elő. Nyugodjanak meg, nem magukon fogom kezdeni! Azt hiszem, ha a vizsga előtt álló ifjúságon és a druk­kereken múlna, minden egyes tanszék minden egyes íróasz­talánál ilyen kedves, jó, aranyszívű bácsikák ülnének. Mese­beli jósággal írnák be a jeleseket és a jókat, körülöttük csu­pa vidámság lenne és angyali kacagás, mosoly és szeretet. Bűbájos a kép... De miről szólnának akkor ilyentájt a lépcsőházi konfe­renciák? Szendi Márta A Jó Három portré ÚTJAI A három fiatal nem véletle­nül került egymás mellé. Bár különböző julleműek, mégis számos, közös ismertetőjegy fűzi össze őket. Példamutató tulajdonságaik egy gépelt ol­dalt is kitöltenének, ha fel­sorolásra vállalkoznánk. He­lyette azonban beszéljenek ők maguk eredményeikről, ter­veikről, hiszen most indulnak neki a „nagybetűs” életnek. Nem a részek - az egész érdekel A hosszúra nőtt, vállas, szőke fiatalember már máso­dikban feltűnést keltett a ré­szecskegyorsítókról írt tanul­mányával. Mindez a salgótar­jáni Bolyai Gimnáziumban történt, ahol Kibédi Tibor az elmúlt napokban vette át érettségi bizonyítványát. A természettudományos érdek­lődésű, 18 éves fiú Debrecen­be készül — alkalmazott fizi­kus akar lenni. Mások úgy fogalmaznak: fizikus szeretnék lenni. Aki szilárdan hisz vágyai elérhe­tőségében, azt mondja: aka­rok. S ebben nincs is semmi különös. Csupán elő kell szed­ni a receptet, s arra kell vi­gyázni, hogy minden egyez­zen. Tehát, jelen esetben szükség volt jó tanárokra, ki­tűnő barátokra, s egy követ­kezetesen dolgozó diákra. Vé­gül kialakult az eredmény: egy logikusan gondolkodó, céltudatosan készülő, megala­pozott tudásanyaggal rendel­kező fiatalember. Kezdetben járműtervező mérnöknek készült. Aztán harmadikban kört alakítottak Bolyai-kultusz ápolására, amely az utolsó évben tudo­mányos diáktársasággá alakult át. — Előadásokat rendeztünk, vitatkoztunk. Nagyon jó és hasznos volt, mert aktívan foglalkozhattunk a bennünket érdeklő kérdésekkel. Én pél­dául a mágneses térelméletről tartottam előadást, de elhang­zottak biológiai, kémiai tár­gyú referátumok is. Az osz­tályunkban kialakult egy 3—4 fős gárda, akik együtt dolgoz­tak. Szabad időnkben is vá­lasztott témáinkról beszélget­tünk. Mellette állandóan nyúztuk fizikatanárunkat, Kapás Józsefet. Neki is sokat köszönhetünk. Kibédi Tibor negyedikben olyan készüléket szerkesztett, amelyen sok jelenséget — hő­mozgást, rádioaktív bomlást stb. — lehet érzékeltetni. Alapelvének tartja, hogy a szükségbőÜinduljon ki: a be­rendezések elvi, fizikai olda­lát kell megtervezni —' vallja. — Nem a részek, hanem az egész rendszer összállapotára akar mindig következtetni. A tanulás mellett zenét szerkesztett az iskolai műso­rokhoz, ei ősltőket épített, beatzenét vett fel magnóra. Közben azért mindig a fizika járt az eszében, nem véletle­nül, hiszen i> jövőjét alapozta minden ténykedésével. Honismeretből a „bel” kettőn Börzsönyi Erika fehér kö­penyben volt, mikor a megyei kórházban találkoztunk, ahol mint egészségügyi szakközép- iskolás, egy hónapos szakmai gyakorlatát tölti. A „bel” (bel­gyógyászat) kettőn beszélget­tünk honismeretről és iroda­lomtörténetről. Börzsönyi Eri­ka ugyanis bebizonyította, hogy a szakközépiskolások is kitűnő szakdolgozatokat Ír­hatnak, ha elég „spiritusz” van bennük. A Madách Gimnázium és Szakközépiskola honismereti körének munkájába már el­sős korában bekapcsolódott. Humán érdeklődésű, mindig vonzotta az irodalom, a szép vers. Másodikban már elké­szítette Jobbágyi község tör­ténetéről szóló monográfiáját, amelyet életmódkutatásról szóló dolgozat követett. — Kiváncsi voltam, hogy mire vagyok képes. Saját el­határozásomból kezdtem a szakdolgozatok írásához. S az eredmény sem maradt el. Az egri diáknapok zsűrije egy-egy arany- és ezüstdiplo­mával jutalmazta munkáit. Pedig Börzsönyi Erikának egyáltalán nem volt irigylésre méltó a helyzete. Másodikban önszántából kilépett a kollé­giumból, hogy beteg édesany­jának segítsen. Harmadikban már naponta járt be vonattal Jobbágyiból. Sokszor este nyolc óra volt már amikor ha­zatért. Fárasztó ez egy 17 éves diáklánynak, de úgy látszik, megérte. — Kitűnő az osztályközös­ségünk. Sokat segítettek tár­saim. S ami a legérdekesebb: mióta nem vagyok kollégista, 4,3-ra javítottam bizonyítvá­nyomat. Az idő azonban gyak­ran közbelep. Nagyon sok ter­vem van, s legalább a felét szeretném megvalósítani. Börzsönyi Erika jövőre érettségizik. Újból bizonyít­hat, hogy alapossága nem mindennapi, s ha bátran vál­lalja terheit — a bejárást, az idővel való viaskodást — ki­tűnő és hozzáértő szakember válhat belőle. Tudatos készülődés — A Szovjetunióba készü­lök — nemzetközi kapcsolatok szakra, őszintén szólva, nem egy szűk terület, sok minden kell hozzá — kezdte beszélge­tésünket Autb András, aki a Madách Gimnáziumban érett­ségizett az idén. Nos, Auth Bandit hiába akarták a szülei gépipariba adni, ő addig kardoskodott, míg humán érdeklődésének megfelelően gimnáziumba ke­rült. Intenzíven foglalkozott az orosz nyelv tanulásával. Ko­rán kitűzte a célt: a Szovjet­unióban akar tanulni. A fel­vételi sikerült, az új „évadot” már ott kezdi. Az úttörő- és KTSZ-munka. valamint a versmondás töltöt­te ki eddigi életét. Aranyér­mes vörösnyakkendős volt szavalásban, 1966-ban a Tévé­ben is szerepelt. Versenyeken vett részt, mert szerette a jó gondolatokat, s örült, ha má­soknak is közvetítheti azokat. Azt gondoltam, hogy van­nak példaképei. Kérdésemre azonban huszáros rohammal válaszolt, s — őszintén mon­dom — igazat kellett neki ad­nom. — Példakép? Soha nem gondoltam erre. Ha célom van és azt elérem, akkor a cél a példakép szerepét veszi át. Hiszen mindén évben annyit változik a környezet, s bővül a mi korosztályunk szemlélete is. Auth Andrásnak ebből az alapállásból alakult ki követ­kezetessége. Minden nap tu­datosan készült pályájára. A diákélet alapjain mát túlju­tott, felnőtté válásához az egyetemi évek tanulmányai adják meg a végső alapot. M. Zs. ' HAZAMENT, mert hívták kukoricást sorolta, akkor sem volt jókedvében. Bántja őt, hogy dolgozik a közösség ja­vára és ahelyett, hogy segíte­nék, a háta mögött sugdosnak róla. De akik ezt teszik, nem vállalkoznak olyan munkára, mint van a kukoricásban is. Derékig ér benne a gaz, per­cenként kell emelni a trak­torral vontatott kapát, mert ellenkező esetben a felgyü­ték őt. Maga az igazgató is barátjának tartja Mártont. Az igazsághoz tartozik, hogy amíg az állami gazdaságban a traktorosok szép teljesítmé nyékét értek el, addig a tsz meg is csinálja, Szerencsére Majerszki Mi­hály tartja a szavát. Mikor Fiamot a tsz-be hozta, meg­Ez volt a biztosabb pénz és * — Márton, maga előtt min- neki akkor még két tanulat- dig nyitva az ajtóm — enged- lán gyereke volt. Az állami te útjára az igazgató, gazdaságba kellett a jó mun- így került Bérre, a terme­kas. O pedig már akkor is lőszövetkezetbe traktorosnak lemiett gaz kisodorná a ku annak híreben állott. Nemcsak Fiam Márton. Az állami gaz- koricót is. Haladatlan munka, vezetője, hanem hozzáértője is daságból azóta is figyelemmel de Fiam Márton elvállalta volt a gépnek. Nagyon tisztel- kísérik az útját. A tsz elnöke ‘ ’ még bosszankodik is miatta. Mert megbecsülik ők Fiam Mártont. Az elnök támogatja mindenben. Valljuk meg, szükség van erre. Mert Fiam, 16érte, támogatja munkájában, ahogyan azt a gazdaságban lebet rá panasz. De ért­ben az elnök pironkodott megszokta, kora reggel, szín- hető is, hogy kiáll Fiam Már- traktorosainak teljesítménye józanul áll munkába. Egész ton mellett;. Amióta ez a trak- miatt. Maga vallotta be, hogy nap tisztességgel dolgozik. “°ro,s .™zate.rt í*z ***" nyolc-kilenc órakor indultak Van Is ebből bizonyos kelle- aaságból és hozzálátott a dolgozni, meg az italozás is metlensége. Némelyik trakto- munkához, megváltozott a előfordult közöttük. Nem bír- ros neheztel rá. Most a ta- helyzet Béren. A nyolc-kilenc tak velük. Amikor felelősség- vasszal vegyszerezett. Egy órakor kezdő traktorosok reg­műszak alatt lepermetezett 30 §el rendes időben kénytelenek holdat Ritkán volt ilyen Bé- ve^e munkába állni. Lassan ren. Most is, amikor a telje- már a teljesítményben is fel- sítményét összevetették egy zárkóznak mögötte. Mert vég­re vonták ták: — Ha nem gyünk! őket azt válaszol­tetszik me­így kényszerült a tsz elnö- régebben a tsz-ben dolgozó erédményben rendes emberek ők is, csak a fegyelemmel áll­tak hadilábon. Fiam Márton meg fegyelemhez van szokva. HAT ke arra a lépésre, hogy haza- traktoroséval, kiderült, annak, hívja Fiam Mártont, Szirák- azonos idő alatt 15 hold volt ról. Nem volt, könnyű, mert a teljesítménye. Mártont amellett, hogy meg- Megszólták Fiam Mártont, a becsülték az állami gazdaság- szorgalmáért. Mikor ezzel nem ban, meg is fizették. Estén- értek el különösebb hatást ná- ként kocsival jött haza is. la, akkor azt terjesztették: Fiam nehezen határozta el annyira hajszolja a gépet, magát. Mielőtt igent mondott hogy tönkreteszi. Szóval, Fiam az elnöknek, felkereste Cs. Mártonnak nem olyan köny^ Nagy Lászlót, a Sziráki Ál- nyű az élete, mint lami Gazdaság igazgatóját: gondolják. Neki is keseredik — Ügy érzem otthon szűk- néha. Mikor kint a hegyen, a ségük van rám. Én hazame­gyek. Ha valami történne, ide ( ", szeretnék visszajönni. _ l NOGRAD — 1971, június 20., vasárnap ezért' nehéz Fiam Márton helyzete. Nem akar rosszat, csak tisz­tességet, fegyelmet, hasznot hozó munkát. Ebben pedig előbb-utóbb mindenkinek tá­mogatnia kell őt. Enélkül Bé- ahogyan ren sem jehet élnL Bobál Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom