Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)

1971-05-11 / 109. szám

A képernyő e#3ft vés eltűnt Nem tudom, más is ágy van-e vele, mint én néha: ke­resem a Televízió műsorát és az istennek se lelem. Mint az elmúlt héten is, de mondhat­ni: immár hetek óta. A program ugyan, amit az újságban böngészhetünk, fo­lyamatos. percnyi precizitás­sal követi, váltja egymást, de, ha bele próbálunk markolni, kifolyik a kezünkből. Az ilyesmire szokás azt mondani, hogy. nesze semmi, fogd meg jól. ^ A színvonalas, tartalmas müsorhét — már szinte ter­mészetesnek vesszük — olyan, mint a búvópatak. Fel-fel- bukkan időnként, meg-meg- csillan előttünk, s aztán jó időre megint eltűnik a kép­ernyőről. A májusnyitó hétben mindössze az Bgy éj az Arany Bogárban villanásnyi idejére kaptunk ízolítőt a tu­datosan igényes műsorszer­kesztésből, s most, az elműlt héten, kedd este, Németh Lász­ló drámája, Az írás ördöge ébresztett némi bizakodást, hogy végre mozgalmas és tar­talmas műsomapok következ­nek. A Századunk sorozat szerdai, XVIII. része, a Macs- kaegérháború még valóban méltó folytatásnak bizonyffit. olyannak, amit szinte sajnál az ember, amikor félbe szakí­tanak, de a rákövetkező adás­napok vegyes tölteléke sótlan. fűszertelen. ízetlen keverék volt, majdhogynem fogyaszt- hatatlannak. Igaz. egyedi­leg. egyik-másik program helyt állt magáért a középsze­rűség szintjén, de nem alkot­tak egymást kiegészítő, erősí­műsor nyomában.» tő műsortomböt —, nyomát sem érezhettük a tudatos vá­logatásnak, szerkesztésnek. Ahogyan egymás mellé, egy­más utánba illeszkedtek, az esetlegességről árulkodott, mert nyugodtan csereberélget- hettük volna kényünk-ked- Vünk szerint, elhagyva, vagy mással pótolva a műsor- részeket. Ez a profiltalanság, amit, mikor, hol keresnünk, tanácstalanságát eredményezi a nézőben. Mert például kez­detben csütörtöki napokon va- la a Forsyte Saga, ami hosz- szú idő után a bolgár kaland- filmsorozat kedvéért vasár­napi programba került. Aztán újabb ötlettel a vasárnapi lab­darúgó-mérkőzés miatt pénte­ki napra. Emiatt azután az an­gol sorozat ismétlését vasár­nap délelőttre sorolta át a mű­utolsó napját sportadások uralták. Kétség­telen, hogy a labdarúgásnak az irodalomkedvelők körében is számos barátja van. néze­tem szerint azonban mégis va­lami egészségesebb időarányA van szükség a műsormérete­zésben, mert ezúttal mind a szombati, mind a vasárnapi műkorban mondhatni egyedu­ralmat élvezett a sport, s bármily élvezetes, izgalmas volt is mind az Arsenal—Li­verpool, mind a salakmotor- világbajnokság, s az Újpesti Dózsa—Bp. Honvéd meccs, semmiképp nem azonos szel­lemi élvezet egy művészeti, irodalmi, kulturális program­mal. kivált, ha ez utóbbiadat, olyanok képviselik, mint pél­dául a nagyon erőtlen Gorri­sprszerkesztés f A hét két sorozat vogy a kflfluő Fran­cis-filmek meglehetősen bá- gyatag folytatás«, A vadon törvényei és a Húszezer mér­föld szárazon és vízen című magyar váMImÉs joeoaatnyi­tény«. Egyébként Is lessen immár több bosszúságot, mint élveze­tet nyújtanak a történet«) ro- zatok... Úgy vagyok velük, mint a folytatásos regények­kel. melyeket nem addig ol­vashatok. ameddig kedven kí­vánja, hanem amíg a látha­tatlan szerkesztő engedi. Ez. pedig bosszantja szuverenitá­somat —, és erre a bosszan­tásra az utóbbi időben mintha az ildomosnál nagyobb jogot vindikálna magának a Televí­zió. Nagyobb mértéktartásra volna szükség a műsorszer­kesztésben, különösen, ha olyan tévsorozat fut a műsor­ban, mint a Forsyte Saga, vagy a Századunk, melyek egyébként méltán igényük, s amelyektől kár. jóval haszon­talanabb vállalkozások miatt elterelni koncentrált figyel­münket m A mai programban érde­kesnek ígérkezik este 20 órá­tól A megboldogult Edwina Black című NSZK bűnügyi film, 21.25-től pedig Urbán Ernő: Néptanító 1971. című rí- portfilm-vállalkozása. Ma érte­sülünk airról is: kik a szeren­csés nyertesei a Vízszintes- függőleges című. március 22- én sugárzott zenés keresztrejt­vénynek. Barna Tibor A jándékműsor 'Ajándékműsor szocialis­ta brigádok tagjainak. A megyei József Attila Művelő­dési Központban már hagyo­mánnyá vált, hogy minden év májusában ajándékműsort rendeznek a salgótarjáni üze­mek szocialista brigádjainak a kulturális vállalásaik teljesí­tése érdekében. Az idén, má­jus 12-én, szerdán és te kerül sor erre a rendezvényre. A 120 tagú szlovák Lucnica ének- és táncegyüttes mutat­kozik be a szocialista brigá­dok előtt. A néhány napja hazánkban tartózkodó együt­tesnek ez a búcsúfellépése^ Színes, mozgalmas előadásuk­ban a szlovák folklórból ad­nak ízelítőt. Áz együttes ve­zetője dr. Stefán Klímo. A. táncok koreográfiáját Stefán Nosáf készítette, a zenekart Miroslav Sorúd vezényli. A műsort, amely hét órakor kezdődik, dr. Vánadt György vezeti. I fo&twűl után Népes mezőny - közepes színvonal Nehéz helyzetben van ■ krónikás, ha egy nappal az V. országos amatőr könnyűze­nei fesztivál befejezése után összefoglalóra vállalkozik. Ne­hezíti helyzetét, hogy a leg­jobb együtteseket és szólistá­kat felvonultató gálaest és díszbemutató sem mutatott egységes képet valamennyi kategóriáról. A selejtezők és döntők alapján azonban le­mérheti, hogy hol tart jelen­leg a mai magyar amatőr könnyűzenei mozgalom, amelynek egyetlen reprezen­tatív országos megmozdulása, a salgótarjáni fesztivál. Alapkérdés a szakmai igényesség Vitathatatlan, hogy a Salgó­tarjánba érkezett zenekarok és szólisták gondos előzsüri- zések után vehettek részt a fesztiválon. Az azonban már vitatható, hogy sikerült-e a legjobb mezőnyt összeválogat­ni? Mielőtt azonban ezt tag­lalnánk, sietve ki keli jelen­teni, hogy az ötödik fesztivál színvonalában felülmúlta az eddigi találkozókon nyújtott teljesítményeket, annak elle­nére, hogy többen közepes színvonalúnak tartották. En­nek okát elsősorban abban kell keresni, hogy az országos amatőr könnyűzenei élet csu­pán a főváros és egy-két vi­déki centrum köré tömörül. Így óhatatlan színvonalbeli különbségek alakulnak ki. Felvetődne tehát, hogy nem kellene-e változtatni az eddigi fesztivál-„menetrenden”, azaz kevesebb résztvevővel egy va­lóban reprezentatív országos találkozót kialakítani. ahol nem a részvétel a döntő, ha­nem a szakmai igényesség, a valóságos zenei alapokon nyugvó ismeret stb. A már hagyományossá vált „tömeg­méret” ugyanis csak a legjob­baknak kedvez, nyújt fellépé­si lehetőséget, mig a többiek azt a lehetőséget sem kapják meg, illetve nem élnek vele, hogy meghallgassák társaikat Célszerű lenne tájegységen­ként úgy megrendezni a se­lejtezőket, hogy csak való­ban ezeknek a legjobbjai jut­nának el Salgótarjánba, ahol koncert szerűen, tehát nem „ömlesztve” mutatkozhatná­nak be. Az őket követő má­sodik vonalat pedig passzív résztvevőként lehetne meg­hívni a fesztiválra. Amatőrök és félprofik Ha kategóriánként elemez­hetnénk a teljesítményeket (sajnos erre a terjedelem nem ad lehetőséget), akkor megál­lapíthatnánk, hogy a dzsessz- műfajban a legszembetűnőbb a fejlődés. A Bartók-szakis- kola dzsessz tanszakának nö­vendékei — akik a legered­ményesebben szerepeltek — szervezett keretek között végzik munkájukat, félprofik­nak is nevezhetnénk őket. Mindennapi tevékenységükhöz tartozik a zenélés, míg ez a többieknél csak hobbit, vagy szórakozást jelent. A többiek­től nem követelhetünk ha­sonló intenzitást, de aki egy országos fesztiválon eredmé­nyesen akar szerepelni, attól megkívánható, hogy követke­zetes munkát végezzen, s ne csak külsőségekben hívja fel magára a figyelmet. Ilyen együttesek és szólisták még mindig akadtak. Annak elle­nére: a járási, városi, megyei és területi döntők zsűrijei annyi tanáccsal látták el őket, hogy abból akár egy kiváló együttest is ki lehet alakíta­ni, — ha mindazt megvalósít­ják. Itt jelentkezik tehát a másik kérdőjel. Feltétlenül helyeselhető-e, ha másfél éven keresztül a fesztiválra készü­lő zenekarok magukrahagya- tottan. megfelelő szakmai ta­nácsadás nélkül dolgoznak, s ezután fél év alatt mindent pótló véleményeket kapnak. A következetlenség érvényesül a felkészítésben, s éppen ezért nem kell csodálkozniuk azok­nak, akik kiugró teljesítmé­nyekre vártak és helyette csak közepes színvonallal ta­lálkoztak. Hiányoznak az olyan ifjúsági klubok, ahol nemcsak fellépést biztosítanak a zenekaroknak, hanem lehe­tővé is teszik további fejlődé­süket. A hagyományokhoz méltóan Megyénk együttesei és ssór listái a hagyományokhoz mél­tóan szerepeltek. A balassa­gyarmati Eszményi Viktória megismételte két évvel ezelőt­ti teljesítményét, aranyat ka­pott. A megyei József Attila Művelődési Központ együttese is tudott újítani, ezt jutalmaz­ták a különdíjak is: a rádió- felvétel és a szegedi meghí­vás. A salgótarjáni Gyuris Pál ezüstdiplomát, a balassa­gyarmati Centrum-zenekar bronzot kapott. Közel hetven együttes és szólista, mintegy 250 amatőr zenész vett részt a háromna­pos rendezvényen. Mozgatá­suk, szervezésük nem kis fel­adatot jelentett. Az V. orszá­gos amatőr könnyűzenei fesz­tivál lebonyolítását a sallang - mentes rendezés jellemezte. Nem voltak látványos akciók, de mindenki megkapta azt a maximális lehetőséget, hogy tudásához méltóan szerepel­jen. A KISZ Nógréd megyei bizottsága és a megyei József Attila Művelődési Központ közös rendezése minden igényt kielégíthetett. M. ZO. I. Fények és árnyak — Egy kis történelem — Az oroszlán ágyában Katonák, és ismét csak katonák Csodálatosan szép a magas­ból Isztambul, Törökország legnagyobb városa, az egyko­ri főváros. Amíg gépünk kö­röz a hárommilliós metropo­lis fölött, népi győzünk betel­ni a sok millió fényben tün­döklő utcák, épületek látvá­nyával. Mintha az Ezeregyéj­szaka meséi elevenednének meg, minden csillog, minden fényárban úszik. De amikor gépünk landolt és már bent vagyunk a repülőtér váró­csarnokában, pillanatok alatt elszáll a gyönyörű látomás: szegényesen öltözött asszo­nyok. három-négy gyerekkel körülöttük állnak, vagy ül­ve bóbiskolnak — a nyugati vendégmunkások családtagjai várják a családfőt Nyugat- Németországból, vagy Fran­ciaországból. És ha nem jött ezzel a géppel, majd jön a következővel, várnak akár napokig is, és gyereksírás, asszonyi veszekedés veri fel az impozáns, fényben tündök­lő város repülőterét. A fénynek, a gazdagságnak, az árnyéknak és a szegény­ségnek az ellentmondásába ütközik lépten-nyomon az, aki az egykori ozmán világbiro­dalomból megmaradt török földre teszi a lábát. Millio­mosok nyaralói, játékkaszi­nók a Boszporusz partján, ha­talmas villanegyedek, autó-, csodák, csillogó áruktól ros­kadozó kirakatok, ékszerüzle­tek sokasága. Elegánsan öltö­zött emberek^ az utcán, nyu­gati mintájú bárok, sztriptíz­zel és hastáncosnővel és — sok-sok katona. Katonák a középületek előtt, őrjáratok szinte százméterenként és időnként robbanások, riadó­autók szirénái reszkettetik meg a levegőt. És a tükör másik oldala? Roskadozó városrészek, ma- szatos sikátorok, elhanyagolt utcák, kolduló gyerekek a fé­nyes kirakatok előtt. Földig görnyedő teherhordókat kerül­getnek az autócsodák, mini- és maxiszoknyás hölgyek fé­lig lefátyolozott falusi asszo­nyokkal ütköznek az utcán. Sex-filmeket hirdető óriási színes transzparensek alatt ci­pőtisztítók hosszú sora, színes újságok Amerika-ellenes ha­talmas címekkel, csoportosu­ló, tüntető egyetemisták és szemben velük rohamkocsik, katonák és ismét csak kato­nák. Sok helyütt megfordultunk Törökország három városában: Ankarában, Isztambulban és Takirdában. Részt vettünk a parlament ülésén, amely az 1971-es költségvetést tárgyal­ta és amelyen kormánya élén még ott szivarozott Demirel, a nemrég megbuktatott mi­niszterelnök. Jártunk a köz- társasági párt főhadiszállásán, különböző pártok képviselői­vel, diplomatákkal, fiatalokkal es Törökországban élő magya­rokkal beszélgettünk, vitatkoz­tunk újságírókkal és szerkesz­tőkkel a „teljes demokráciá­ról”. Kószáltunk Isztambul ha­talmas bazárjában, múzeumo­kat. templomokat látogattunk, tisztelegtünk az Atatürk Mau­zóleumban, a nagy államférfi emléke előtt, s kegyelettel léptük át Rodostóban annak a háznak a küszöbét, amely menedéket adott Rákóczi Fe­renc fejedelemnek. Csodáltuk az Európát Azsáitól elválasztó Boszporuszon vonuló hajókat, s bármerre jártunk, minden­hol szívélyes barátsággal fo­gadtak bennünket, a háromta­gú magyar újsagíro-delegaciot. NÓGRÁD - 1971. május 11.. kedd Lám. Törökország mégiscsak befeküdt „az oroszlán ágyá­ba” és nem sok sikerrel tud eleget tenni annak az ameri­kai követelésnek, hogy 6 le­gyen az amerikaiak erős em­bere, előretolt bástyája. Kis- Ázsiában a szovjet határok mentén. És, hogy ez így van, arról nem a 700 tábornok, a több ezer ezredes és a hatal­masra duzzasztott hadsereg tehet, sokkal inkább azok a népi és — főleg — ifjúsági mozgalmak, amelyeknek ki­mondottan Amerika-ellenes éle van és reformokért, Ata­türk politikájának megvalósí­tásáért vonulnak az utcára, szállnak szembe az egyre fo­kozódó terrorral. ioerotxies ootositja at erwäg önállóságát. Néhány hónap múlva kikiáltották a Török Köztársaságot, amelynek első elnöke Atatürk (Törökök aty­ja) néven Musztafa Kemál lett. Törökország a második vi­lágháborútól távol maradt és a háború után nem újította meg a Szovjetunióval koráb­ban kötött semlegesség! és megnemtámadási szerződést, félve a nagyhatalomtól, nem akart „oroszlánnal hálni egy ágyban” — mint ahogy egyik diplomatájuk mondta. Aztán: 1947. júliusában a Truman- doktrína jegyében százmillió dollár segélyt fogad el az Egyesült Államoktól, 1948- ban elfogadja a Marshall-ter- vet és 1950-ben — hálából — nagyszámú katonai egységet küld Koreába. 1952-ben csat­lakozik a NATO-hoz és azóta az időnként nem éppen csen­des körülmények közt válto­zó török kormányok politiká­ját a NATO-tagság szabja meg. 1957 márciusában Tö­rökország elfogadja az Eisen- hooWer-doktrínát, 1959 októ­berétől pedig amerikai raké- takilövő támaszpontok állnak török földön, közel a szovjet határhoz. napot abban a Törökországban, amelynek a XVI. században három vi­lágrész rettegte hatalmát, tíz világtenger mosta birodalmá­nak partjait. A XVI. század végén azonban már a bomlás tüneteit hordozza a birodalom teste. A sorozatos vereségek a XIX. század elején belső er­jedést, belpolitikai változáso­kat idéznek elő. Az első vi­lágháborúban a központi ha­talmak oWafflB Ű)oM> terülő-' teket veszít Törökország és 1920 augusztusában a szultán elfogadja azt a békeszerző­dést, amelyben az ország te­rületét Kis-Ázsiára akarják korlátozni. Musztafa Kemál pasa ellenkorménya azonban nem fogadja el a szerződést, irányításával a törökök kiűzik az országból az antant által támogatott intervenciósokat és az 1923-as lausennei béke­Az Aranyszarv-öblöt íveli át a híres Gaiaía-híd (Folytat)ut$ \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom