Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)

1971-05-04 / 103. szám

% Zománcművészeti biennálé Fábián Gyöngyvér átveszi a Zotnáncipari Müvek ajándékát Csík Páltól Salgótarjánban, a megyei József Attila^ Művelődési Köz­pont üvegcsarnokában, május 2-án, délelőtt IX órakor meg­nyílt az első országos zo­máncművészeti biennálé, ame­lyet a Salgótarjáni városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága, a Magyar Képzőművészek Észak- magyarországi Szervezete, a kiállítási intézmények és a művtelődési központ közösen szervezett. A megnyitót Mikó Sándor, a Magyar Képzőmű­vészek Szövetségének főtitká­ra mondotta. Többi között, szólott arról, hogy Salgótar­ján, amely architektúrájában, iparszerkezetében oly nagysze­rűen építkezik, nem feledke­zik meg a szellemi építkezés­ről sem. Ez az országra szóló biennálé ennek a szellemi építkezésnek egyik nagyszerű állomása, amelyet hangsúlyoz­nunk kell. A biennálé méltó otthonra talál ebben a vá­rosban. A díjakat Csík Pál, a váro­si tanács vb-elnökhelyettese adta át a művészeknek. Czin- ke Ferenc, a Salgótarjáni vá­rosi Tanács, Kátai Mihály, a Nógrád megyei Tanács, Fá­bián Gyöngyvér, a Zománc­ipari Művek, Fabók Gyula, a kohászati üzemek, Jávor Pi­roska, az öblösüveggyár, Bo­kor Nelli, a síküveggyár díját kapta. A Salgótarjáni városi Tanács valamennyi díjhoz szépmívű emlékplakettet. is adott, Asszonyt Tamás szob­rászművész alkotását. (A bien­nálé katalógusát, meghívóját, és plakátjait Zala Tibor fes­tőművész tervezte.) A Kovács Béla által rende­zett kiállítás átfogó képet igyekszik nyújtani erről az ősi, s újabban hazánkban Is mindinkább reneszánszát élő művészeti ágról. A mondani­való kifejezésére ma már egyre több művész alkalmazza ezt a művészeti ágat, sikerrel. Amint arról Domanovszky György művészettörténész is szól a biennálé katalógusának előszavában, a zománckép már nálunk sem csupán táblaké­pekben tűnik fel, de rendkí­vül alkalmas ez a technika nagyobb méretű jalboritások készítésére is. S napjainkban e technika mindinkább gazda­godik, sokszínűbbé válik, s betör az élet legkülönbözőbb területeire. Az alkalmazási körének lehetőségei körül fo­lyó vita csendesedőben van, s ez a befejezését tűzben ka­pó művészeti ág, a többi kép­zőművészeti műfajokkal egyenrangúvá vált. A kétévenként Salgótarján­ban megrendezendő zománc­művészeti biennálé jelentősége a rangos kiállítási lehetőségen túl, abban keresendő, hogy egyúttal lehetőséget nyújt a műfajon belüli, kísérletek, újabb utak, módozatok „fel- térképezésére”, a műfaj „ta­pasztalatcseréje”. Hangvételében, ha úgy tet­szik tematikájában, a bienná- lé anyaga rendkívül gazdag, változatos. Nagy szerepet kap a népi hangvételű, a hagyo­mányos motívumokból a ma emberének szóló mondaniva­lót hangsúlyozó alkotások so­ra. (Például Czinke Ferenc Ikon vörösben és kékben, Ká­tai Mihály Naphivogatók, Já­vor Piroska „R9”, Bokor Nelli Anyó, Fábián Gyöngyvér Népmese című zománcképei.) Ügy tűnik, a műfajon belül igen kedvelt az úgynevezett ikonoztáz. Erre több példát is említhetnénk. Ezen túl, a so­rozatok érdemelnek említést, például Fabók Gyula három­alakos variációi, amelyek a biennálé legszebb darabjai közé tartoznak, A biennálé anyagában kü­lön színfoltot képeznek Szat­mári Béla üvegzománc-alko- tásai, Bohm Zoltán Kibonta­kozás című műve, s nem utol­só sorban a függelékek, gyű­rűk. nyakláncok, tálak, sze­lencék, amelyek mind a fel- használás sokszínűségére is utalnak. T. E. Nógrádi képek a* Ohlartná GaTériSban Ahogy a füst felment a másik parton... Képernyő előtt éj az i Arany fáoqápban Nem véletlen, hogy olvasott­sásukat tekintve siainte nap­jainkig két „legverhetetle- nebb” írónk, Jókai és Mikszáth a könyvkiadás mellett a szín­padokon, filmeken, a rádió­ban, s újabban a televízióban is időről időire teret kér. Mik­száth művedből csupán az Ál­lami Déryné Színház öt be­mutatót tartott két évtized alatt; a színpad-, film-, radio­es tévéadaptációk pedig aat bizonyítják, hogy a nagy el­beszélő történeteinek dús cselekményessége kínálva4d- náikozik a könyvoldal lakról a megszemélyesítő műfajok ke­retébe. Ilyen a május 1-i tele­hídként ívelnek egymás felé, a fiatalabbakbán a szerelem boldog beteljesülései' óhajtón. Az elbeszélés televízáóválto ­A mai műsorban érdeklő­désre számíthat a Tízen Tú­liak Társasága újabb jelentke­zése 17.05-től, majd 18.25-tői az az összefoglaló, mely Mil­zatának írója és rendező^, Jtók Mldötteii.. címmel a ma„ gyár szakszervezetek XXII. Bozó László a legteljesebb ta­pintattal ryúlt * kongresszusánaik első napjáról anyaghoz. Nem veti el belőle ho Ar ^ f<VnlW_ semmit es nem tett hozza semmi felesleget; meghagyta számoi be. Az esti főműsor- ban., 20 órától Németh László: Az írás ördöge című drámáját Ä* láthatjuk a szegedi Nemzeti — mindezek fölött ezt írhat­juk javára vállalkozásának. Az, hogy Bozó elkerülte a kétségkívül bőségesen kínál­kozó csábítást — ami okvetle­nül az ízes essemcia felhígu­lását eredményezte volna —, s annyit mondott, mondatott saereplöhel, amennyire aiz Színház előadásában. Barna Tibor­Lóránt János, akit a kiállítás megnyitása napján tüntettek ki SZOT -díjjal, bemutatja alkotásait Ä Sztoriik Szocdalslha Köz- művészet realsztikwi eltoöte- társaság és a Magyar Népköz- lezetteégü és az is akar lenni, társaság képzőművész 'Szövet- Do á' realizmus alatt nem stá- ■aeged között nemrég írták alá luetörekvés értendő, amint a Budapesten azt a .szerződést, modern művészét lényege sem amely” alapját jelenti a sok- stíluskérdések körül 'tömörül oiásaiú együttműködésnek. A A kiállító művészekről szól- képzómüvészek közötti barát- ván elmondotta, hogy érdekes súg már bosszú évétane nyű- karakterét adják a magyar Iffc viasza a besztercebányai művészetnek, kapcsolódnék az kerütet és Nógrád megye ai- egyetemes szellemi lét mai kotóművészei között is. SaV- szándékaihoz. A kdáJKtás, góterjénbain a közép-«tova- amelyen szlovák részről Jan kiad területi szervezetnek Palo festőművész, a területi minden tagja rendezett kiad- galéria igazgatója méltatta a lítást az elmúlt években, ezen- kiállító művészek érdemét, túl Feró Kiér és Makoviczky osztatlan sikert siratott a tárlata nyílt meg Nógrád me- nagyszámú szlovák és magyar gye székhelyén. (köztük számos salgótarjáni) A május elsejei ünnepségek riogató körében. Kiállítás egyik központi eseménye volt Bónsaká-Bysztricán Czinke Ferenc és Lóránt János kiállí­tása. az Oblastná Galéria ter­meiben. A megnyitó beszédet nem kisebb személy, minit So- ban olyan munkáim is vannak mogyi József, a Magyar Kép- — mondotta —, amelyeket a zömüvészek Országos Szövet- szlovákiai ösztöndíj kapcsán, után megszólaltattok a két művészt. Előbb Czinke Feren­cet, aki 31 alkotással szerepel a kiállí táson. E gyűjteményes amyag­ségének elnöke, Kosisuth-díjas szab rászm ű vész mondotta. Hangsúlyozta, hogy a magyar vnziomusorban látott, Egy ej ajiapanyAgbó^ felhatalmazott- az Arany Bogárban crmu el- nf(k érezhette magát. Ez a szi- beszelese is, górni dramaturgiai ökonomi­A történet - csakúgy, mint kus fegyelem semmi felesleges a Naigv Palóc legtöbb műve — kitérőt nem _ engedélyezett szűkebb hazánk, a palóctáj Mikszáth rovására, így vált az sajátos flórájából hajt ki. A Egy ej az Arany Bogárban a színhely: Tótipelsőc, az idő- május l-i műsor legelvezete- pont: 1819 tele, a szabadság- otven Perceve Kitűnő harc azon szaka, midőn a fa- válogatásnak bizonyult a teve- lucska intervallumba kerül. .1®'^ szereplő együttese is. A hamvasan pikáns Halász Ju­dit, a rokonszenvesen nagyzo- lö világfit formáló Sinkó László, a komikus helyzeté­ben is férfias Tahi Tóth Lász­ló, a történés népi alakjaiban Márton András, Széles Anna, Horváth Teri, Petur Ilka. Far­Sentkdiföldje a falu, s ebben a semleges állapotban ad ven­dégfogadója közös szobát egyetlen éjszakára egy titkos küldetésben járó Kossuth-fu- tárna.k és egy császári gene­ráliig leányának. Az éjszaka pikantériája olyan tiszta, . , , .... mint a kinti világra ráterülő *fs Antel erzeMetesen aliítot- hó. A történést Mikszáth bölcs ^k élénk Mikszáth alakjait, derűje^ aranyozza be az éj ^ halálának közelgő 60. felfedő fényében egyaránt. A évfordulójára méltó ernleke­történelem eseményei az ér- zést jelent az Egy éi az Arany riekek ellentétes pólusaira ál- Bogárban képernyőre hozata- lítják ugyan a szereplőiket, ezért is üdvözöljük külön más-más irányba folytatódik , . . ' __ ú ti uk a bizarr éjszaka után, a örömmel az igényesen megv féllobbanit érzelmek azonban lósult vállalkozást. NÓGRÁD - 1971. május 4„ kedd Kulturális mozaik OLVASÓNAPLÓ-PALYÁ-i mástól, már ami a kapcso- ZAT. A Nógrád megyei Üt- latainkát jelenti” — mondot- torö Elnökség és a megyei ta Taar Ferenc, a Csokonai Balassi Bálint Könyvtár az Színház igazgatója a keddi úttörőszövetség megalakuló- fogadáson, amelyet Debrecen siónak 25. évfordulója alkal- város kulturális vezetői szá­mából olvasónapló-pályázatot mára rendeltek a megyei mű­hirdetett. A résztvevő úttö- velődésd központiban. A szín- rőknek megadöbt irodalmat ház művészei elmondották, kellett elolvasniuk, s az ol- hogy legértékesebb „trófeá- vasönaplöban feltett kérdé- lk” között helyezik el Salgó- sekre válaszolni. A pályá- tarján emlékplakettjét. ame- zatra több minit 600 dolga- lyet a megyeszékhely kultu- zat érkezett fordulónként- A ralis életében végzett mun- bírálók 164 könyvvel jutái- kájuk elismeréseként kaptak, mázták a legjobb munkákat A fehér asztalnál folytatott beküldő pajtásokat. Az ér- beszélgetés nélkülözte a „dip- déklődést bizonyítja az a lomáciét”, hiszen kiderült, tény isi. hogy megyénk álta- hogy sok Debrecenből elszár- lános iskoláinak több, mint a mázott ember él Saligótarján- feléből szerepeltek gyerekek a ban. Híz a megállapítás csak komoly munkát követelő ol- növelte a tiszántúliak önbi- vasönapló-pályázaton. A lég- zalmát, míg a helyiek azon jobbak részvételével záróve- keseregtek, hogy fiordítva télke dót tartanaik, amelynek nincsen „beépített” emberük. május 25. az időpontja. „JÓLLEHET, A FÖLDRAJ­ZI TÁVOLSÁG ELÉG NAGY, mé®is úgy érezzük, hogy karnyújtásnyira vagyunk egy. Summa summa rum: a kétol­dalú kapcsolatok fejlesztése jó kezekben van. s a baráti találkozókból, tamulmány- utaikból mindkét város kul­turális, vezetői sokat profi, télhatnak. ottani tartózkodásom alatt ké­szítettem. Például a Szlovák- táncok sorozatom lapjai tar­toznak ide. Ezek tulajdonikép­pen Bar ók-inspirációk, illetve szlovákiai élményeim szülöttei a csehszlovák és a magyar népművészet motívumaiból formálódtak ki. Igazolva, hogy a népművészet kózÖ6 nyelyen beszél szinte az egész világon, de különösen Közép-Európá- ban, ahol azonos a ritmusa, hangulati tartalma, belső kül- túrája. Az etnikai területek, szerintem, különösen elmo­sódnak ezen a vidéken. Bar­tók munkássága is bizonyíték erre. Művészetem jelen álla­potai kívánom bemutatni. El­sősorban az utóbbi két év ter­meséi; rézkarcot, fametszetet, litográfiát, szarográifiiát és egyedi rajzot is. Meg jele nnek ezeken a lapo­kon az ősi szerszámok, de a szárnyakon repülő ember is. A lapok, sorozatok mindenek­előtt népi fogantatásnak, ter­mészetesen adódtak Czinke Ferenc számára, nem kellett „felfedezni” őket. Katalógusá­nak előszavában, is utal erre a művész, akinek édesanyja — mint írja —: „Csodálatos vi­rágokat talált tó és öltögetett kenyénken.dőre: — ezért; vál­hatott a tisztaság: forrássá, melyből tenyérszámra ihatok hűsítőn —, hogy igazán ma­gyar művészetet teremtsek a népi gyökerekből eljutva ólywrr sBhUtézisra, mely m mű­vészét, ilyen irányú megnyilvá­nulását jelenítené.” Berecaaky Lóránd irta Czinke Ferenc művészetéről, hogy „mai mű­vészetünkben kevesen varrnak, akik a népművészeit ihlető erejét — tártaiméban oly mértékben éreznék”, mfflMt ép­pen ő. Bz)t demonstrálja a besztercebányai tartaton Ük- ható anyag is. __ Lóránt János 77 oMloáppel mutatkozott be az Ohlaártna Galériában, Közöttük nyolc— tíz új kép található. A képek egy része tájélmények alatpjan született, alföldi, hegyvidéki tájak összefoglalása. Például a Bazaltok című kép a vad természet lenyűgöző nagysá­gát, erejét hí éti, az ember­telen, ugyaniakkor mégis em­beri tájat. A Pásztortűz sajá­tos élmény alapján született. A Körös mellett van egy gw- lyalegeló, ott a pásztorok gyakran tüzet raknák. Amikor a művész ott-tartózkodott, lát­ta, ahogyan a füst leszállt a folyóra, felment a másik: par­ton, majd röppent tovább. — Az ember és a termé­szet, az ember és a víz külön­ben szinte állandó témám — mondta a művész. — Dél cí­mű képemen például két sihe- der gyerek fekszik a napon, átvéve a forró nyári nap vib­rálását, szinte elolvadva a táj­ban. A művész terved között nagy, összefoglaló művek fes­tése szerepel. Újabb sorozata szintén az ember és a táj, az ember és a munka során ala­kuló viszony latok vizsgálatá­nak jegyében fogan. A salak - hegynél járt, amikor az erdő­ből előbukkant egy ember, ta­risznyájából hosszúszárü gom­bák kandikáltak ki. Talán ez a jelenet is egy kép születésé­nek pillanatát jelentette szá­mára. Az üveggyárban ugyan­csak kitűnő alkalom nyílik Lóránt János számiéra a vi­szonyok alakulásának vizsgá­latára, képi megjelenítésére. A két Nógrád megyei mű­vész besztercebányai bemutat­kozása bizonyára újabb je­lentős ha'érkő a két nép ba­rátsága, s a képzőművészek alkotó kapcsolata szempontjá­ból. Tóth Elemér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom