Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)

1971-05-12 / 110. szám

/

Tékozló lobogás

Kulturális mozaik

Ä Déryné Színház budapesti székházéban bemutatták Végh Antal Tékozló lány című drámáját, mely rövidesen több Nógrád megyei községben is műsorra kerül. A darab maisága, döbbenetes aktualitása, a felvetett probléma vitakényszere követeli az előrejelzést, a fokozott figyelmet.

Végh Antalt eddig elsősorban prózaíróként tartottuk szánion; regényei, novellái, szociográfiái a nehéz vajúdásban átalakuló magyar falu, az átmeneti társadalom viszonylataiban tragédiákat élő egyszerű ember képét hozták . az irodalomba. Hozták őszinte, kemény szigorúsággal, a kétkezi emberek szeretetével, hétköznapi kis csodák igézetével, hozták a majdani drámák feszültség-ígéretével. A Tékozló lány, a kecskeméti Katona József Színházban bemutatott, Holnap vasárnap mellett, a szerző második drámája, színpadi kísérlete.

Vidámi Anna tanítónő, a képző kapujából egyenesen tanyasi iskolába kerül. Fanatizmust súroló hittel érkezik, olyan tanítónő akar lenni, aki a korszerű élethez gyorsítja a tanya életritmusát, minden áron változtatni szeretne, nem tűri a matadiság, babona vegetációját. Büntetéseket oszt az igazolatlanul mulasztó gyerekek szüleinek, hazaküldi az italosán iskolába érkező tanulóit, ismeretterjesztő előadásokat szervez. Álmai, nagy céljai döbbenetesen sötét valósággal találkoznak.

Mindent megváltani akaró lobogásával szemben a csendes nyugalom, a „békében maradás” erői fognak össze. S mikor magányos nő létére beköltözik az állatorvos kiigényelt szobájába, látszatalapokon erkölcsileg is halálra ítéli a tanya népe. Minden áldozatot vállaló munkája kudarcai mellett magánélete is válságba jut Tékozló nagy lobo- gását lefojtja az értetlen környezet, a közöny, az önzés, s bár úgy jött a tanyára, hogy nem hátrál meg, nem szökik meg onna semmiképp — menekülnie kell.

Menekülése különös írói lelemény. Egy idős jehovista házaspár otthonába kerül, nyugalmat, megértést, lelki békét keres körükben. Már- már maga is jehovista lesz, amikor rá kell döbbennie, hogy a szekta demagóg merevség, szajkózó világvégvá- rása, finoman árnyalt lelki terrorja ezerszer riasztóbb a vállalt küzdelemnél, a bonyolult külső világ megrázkódtatásainál. Nagyon is párrá holisztikus érvényű ez a jehovista párt: riasztó rítusok, vakhitük, manipulációjuk túlmutat konkrét drámai jelenlétükön, rossz emlékű politikai szituációra utal.

A darab végkifejletében nyilvánvaló a tény: Vidámi Anna visszatér hivatásához, de szenvedése, kálváriája, egyáltalán a mű katarzisa azt sugallja: emberi kapcsolatainkban önös érdekeken túl, a másik emberre jobban kell figyelnünk. Féltő, óvó tenyérrel védjük a ritka szépdobogású fiatal életeket, alkotó életük teremtéséhez ne kelljen poklokat járniuk.

A Kertész László által rendezett bemutató hűen tolmácsolja az író gondolatait, in- venciózus munka. A színészi alakítások közül kiemelkedik Téren Gizella tanítónő figurája; tiszta hittel fénylik, sugárzik a színpadon — és Fenyvesi Balázs jehovista öreg parasztját, vallási kábulata mellett a paraszti mült, a nehéz sors mázsás terhei ros- kasztják.

Bízhatunk benne, hogy ez a

felelősség-ébresztő dráma értő fülekre talál majd megyénk községeiben, s tanulsága a teljesebb emberség példája lesz.

Erdős István

IRODALMI EMLÉKEK nyomában Nóigrád megyében címmel jelenteti meg kiadványait a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola honismereti köre. A közelmúltban, készük el aiz ötödik kötet anyaga. Az első részben három, megyénkhez különböző szálakkal kötődő kölitő — Vihar Béla, Jobbágy Károly és Mezei András — munkásságát elemzik a tanulmányok szerzői. Emlékeink címszó alatt a losonci születésű Ber- kó Sándorról, a szlovákiai magyar irodalom egyik reprezentánsáról olvashatunk. A honismereti kör agyban méltó emléket állít a közelmúltban elhunyt Béna Kovács Károly festőművésznek. Dokumentumok felhasználásával, barátok, tanítványok, alkotótársak. hozzátartozók írásos és szóbeli kiegészítésével ismertetik a festő munkásságát.. A körnek az utóbbi időben bővült a profilja: Munkában az életmód- kutató csoport címmel Dej- tár. Hont, Buják és Mihály- gerge helyzetéről, körülményeiről készítettek tanulmányt. A kiadvány előreláthatólag júliusban jelenik meg.

Mii

JUBILEUMI ÜTTÖRÖNA- POK. Elkészült a Nógrád megyei jubileumi úttörőnapok május lá-tál 30-ig tartó «aemémytervezete. A rendező- bizottság igen tartalmas és gazdag programról gondoskodott, Kisdobos aszfaltrajz- versenyt rendeznek. Felnőtték a gyermekekről címméL országos fotókiállítást nyitnak. Megkostzorúzzák a megye első úttörőcsapatának emléktábláját. sor kerül az olvasónapló-pályázat záró vetélkedőjére. G'wenmekraj'z- kiállítást rendeznek a Ga- garín-iskoia galériájában, úttörő történeti emlékülést Is tartanak. Megrendezik a jutodffleuimi úttörő kulturális szemle megyei gálaestjét. Az eseménysorozat díszszemlével záruk

KIÁLLÍTÁS — a gyakorlati oktatás keretein belül készített munkákból. Egy év anyagát öleli fel az a bemutató. amelyet a Boftyai-napok

alkalmából rendeztek a salgótarjáni Bolyán Gimnáziumban. A lányok heti kétórás, illetve egynapos szabás- varrás gyakorlati oktatása a pályaválasztásban és a munkára nevelésben jelent segítséget a tanulóknak. A már hagyományossá váló kiállításom aiz idén blúzokat, kötött - és horgolt ruhákat.

kosztümöket mutattak be. Igen sok népművészeti hímzést is láthattunk, amelynek az a célja, hogy a tanulók megszeressék és megkedveljék a népművészetet, ‘valamint szívesen alkalmazzák a lakáskultúrában és az öltözködésben. A pompás kiállításon bemutatott ruhák, akármelyik divatszalon kreáció- jaival versenyre kelhetnek.

tfj név az iekotagatévia vendégkönyvében

zép- és felsőfokú képzőművéÁ hagyományteremtés

őszinte vágyától fűtött, egyre gazdagodó tartalmú Bolyai- napok idei programjában is helyet kapott a képzőművészet: a Derkovits Gyula Iskolagalériában Bakallár József, Budapesten élő festőművész „Japán útiképek” című tárlatát rendezték meg.

Az esztétikai nevelés terén szinte felbecsülhetetlen jelentőségű »galéria jelenlegi vendége tulajdonképpen otthonra lelt Nögrádban, hiszen Bakal- lár József palócföldi születésű. A természeti szépségekben oly gazdag Cserhátszentivánban töltötte gyermekkorának egy részét. Ott, az általános iskola padjaiban kezdett társainál ügyesebben bánni a színes ceruzával, a vízfestékkel. Köszeti stúdiumok után, már fiatalon Tangos művésszé érett. Városunkban alig néhány héttel ezelőtt, a Tavaszi tárlaton mutatkozott be első ízben, s meleg színű, hangulatos képeivel egyértelműen megnyerte a látogatók rokonszenvét.

A Bolyai Gimnáziumban látható kiállítása — a szó eredeti és elvont értelmében egyaránt — színes útirajz, amely a felkelő nap országába, a pagodák, a fáradhatatlan rizsültetők ezer színű világába vezeti nézőit. Bakallár József — mint erről tárlata is tanúskodik — mestere az akvarellnek. Képeire a frisseség, a kifejezőkészség spontán és köny- nyed szellemessége, ötletessége a jellemzői A finoman szövődő, selymes tónusok az ér- zelemgazdagsag, a lírai alkat kifejezői. Mintegy visszatérő motívumként gyakran szerepel Bakallár képein a tenger, a kikötő, a vitorlás, és a nagy vízzel birkózó ember: a halász figurája. Tárlata — ka- marajellegeből és témájából adódóan is — intim, bensőséges hangulatot áraszt.

E tematikus kiállítás — amely természetszerűleg csak ízelítőt ad Bakallár József művészetéből, de láttatja szimpatikus törekvéseinek lényegét — tovább gazdagítja Salgótarján utóbbi időben egyébként sem szegényes kiállítási programját.

Csongrády Mk

Véleményünk

él áfán Latunk

„Vetélkedő” nemzet lettünk, legalábbis ez derül ki a televízió képernyője előtt ülve. Itt van mindjárt a Kicsoda- micsoda? Időnként fellángol körülötte a vita. Ez néha már csak azért is tanulságos, mert ismételten ráirányítja a figyelmet az általános műveltség fogalomkörének napjainkban történő változására. Ha egy középiskolás nem ismer egy balladát, mert nem szerepel a tananyagban, hagyjián. De ha egy tudós zsűri árul el, enyhén szólva, meglepő tájékozatlanságot a Szózat és Vörösmarty kapcsolatáról, azt már nem tartjuk magától értetődőnek.

A Telitalálat egyik zsűritagja ugyancsak kétségek között hagyott bennünket a minap, amikor ki kellett volna derülnie, mikor követett el agressziót a fasiszta Olaszország. Vit- ray Tamás — s ez jó érzékét dicséri, amelyet szívesen hangsúlyozunk, hiszen egyik legjobb „játékvezetőnkről” van szó — megpróbálta ugyan tisztázni a kérdést, hogy miért nem agresszió a Franciaország elleni hadba lépés, sajnos, a zsűri hajthatatlansága miatt ez nem sikerült. így Morvay Lászlóval együtt, mi sem jutottunk közelebb a megoldáshoz. Egyáltalán: a vetélkedő, játék. Ezt nem ártana figyelembe venni a legtöbbször „tévedhetetlen”, ünnepélyes zsűriknek sem.

A Riporter kerestetik ugyancsak játék. De nem mindig játékos. Ezt bizonyították a selejtezők is. Jóllehet a riporteri címre pályázók között ezúttal nemigen akadt kiemelkedő tehetség, a kérdések, feladatok összeállítása, a szerkesztői munka ugyancsak kívánnivalót hagy maga után. A játék elsősorban ezért bizonyul gyakran roppant nehézkesnek, bonyolultnak, néha élvezhetetlennek. Azonkívül, úgy véljük, a zsűri sem tisztázta megfelelően az alapkoncepciót, nevezetesen azt, hogy kit tart ideális tévé-, illetve rádióriporternek. Még a középdöntő és a döntő hátra van. Kíváncsian várjuk, mit hoz e vonatkozásban is a vetélkedő.

Azért volna még egy megjegyzésünk a Televízió programját illetően. Tudjuk, a vetélkedők megrendezése tulajdonképpen roppant „olcsó” dolog. Órákat adhat, minden különösebb anyagi befektetés nélkül. A tévétulajdonosok azonban havonként fizetik az adót. Így joggal tartanak igényt arra is, hogy a pénzükért az eddiginél többet kapjanak vissza a Televíziótól. Ha pedig vetélkedünk, akkor tegyük ezt játékosan, izgalmasan, kevésbé komolykodóan, esetenként kevésbé nyakatekerten.

m

Ma, szerdán, aktuális riportműsort táthatunk a Parlamentből, majd a Századunk XIX. részét, „A bankógyár” címmel. Utána következik a Telitalálat!

(tét

PAPP ! JÁNOS •

II.

Tisztelgés a Törökök Atyja emlékének — Az óra megállt Demirel és a játékszabályok — Vihar egy pohár vízben

Éppen őrségváltás volt, amikor Musztafa Kemál Atatürk, a Törökök Atyja mauzóleumánál tisztelegtünk. A szárazföldi, a tengerész- és a légi haderőt képviselő katonák nagy parádéval, dobogással, újjongással váltottak őrséget a mauzóleum előtt, bent pedig ünnepélyes, szinte halotti a csend. A látogatók — köztük feltűnően sok a falusi — nagy tisztelettel, némán szemlélik Atatürk ruháit, könyveit, fegyvereit, írószerszámait, használati tárgyait. Vajon milyen hatással vannak rájuk ezek az eevszerű és mégis történelmi jelentőségű emlékek, ereklyék?

Ankarában Atatürk múzeumát szegényesnek érzi az ember a régi keleti pompához képest, amit Isztambulban lát. Mégis, az itt fennmaradt emléktárgyak értékesebbek, a

közelmúltat, egy megtépázott nagy nép fennmaradásának a huszonnegyedik óráját idézi *— Atatürkre emlékeztet. Ata- türkre, akit diktátornak is neveztek, mert a reformokat, amelyeket a török állam, a török nép fennmaradása érdekében keresztül akart vinni, nem lehetett kesztyűs kézzel megvalósítani. Atatürk volt az, aki felismerte: az egykori hatalmas birodalom felbomlásának az oka nemcsak a szultánokban keresendő, mélyebb okai vannak ennek. 1924-ben harcot hirdet a reakciós mosz- lim vallás ellen, 1925-ben elrendeli az európai kalap viselését és halálbüntetés sújtja azt, aki fezt tesz a fejére. Eltörli a mohamedán naptárt, bevezetteti az európai időszámítást. Üj polgári törvény- könyvet, új büntetőtörvénykönyvet, új kereskedelmi jogot hoz létre európai példák,

minták után. Eltörli az alkotmánynak azt a cikkelyét, amely az iszlámot államvallássá teszi, az arab számjegyeket európai számjegyekkel, az arab betűket latin betűkkel váltja fel. Néhány év alatt az ország évszázadokkal lép előre, kerül közelebb a nyugati kultúrához. 1934-ben Kemál megvalósítja legmerészebb reformját: az asszonyok egyenjogúsítását. 1934 decemberében a török nő először szavaz és először választható képviselőnek. Óriási tett volt ez! Az a nő vált választhatóvá és választóvá, akinek őse csak háremben fedhette fel arcát, ha az utcára ment fátyol fedte és szeme előtt csak olyan kis rés volt, hogy az utat lássa maga előtt. A jövőt semmi esetre sem.

Es 1938. november 10-én, amikor Atatürk meghalt, megállt az óra. Kilenc óra öt

percét mutatnak az órák a

Topkapiban, pontosan annyit, mint amikor Atatürk meghalt.

S mintha Atatűrkkel sírba

szállt volna a haladás is, mintha megállt volna az idő. A Süddeutsche Zeitung ez év február 19-i száma írja: „Demirel — a most megbuktatott miniszterelnök (A szerk.) — szűkebb hazája, íspara tartomány egyik falujában és két másik faluban a csendőrök éppen titkos internátusokat lepleztek le, melyekben 8—20 éveseket törvényellenesen zöld turbánban és arab nyelven képeztek iszlám teológusokká. A parlamentben tevékenykedik az az erő, amelyet hívei „iszlám újjászületésének”, ellenségei viszont „sötét reakciónak és vallási fanatizmusnak” neveznek. A mozgalom az év eleje óta 35 képviselővel rendelkezik, akik az 1960-as forradalom után felakasztott Menderes fia körül csoportosulnak”.

(1960 májusában Törökországban államfordulatra került sor. Menderest menekülés közben elfogták és Gürsel tábornok forradalmi bizottsága úgy határozott, hogy a volt miniszterelnököt Celal Bayar köztársasági elnökkel, a Men- deres-féle úgynevezett demokrata párt minisztereivel és képviselőivel együtt bíróság elé állítják. Menderest hazaárulással, az alkotmány megsértésével, korrupcióval, a bíróság befolyásolásával, tüntető diákok halomra gyilkolásával stb. vádolták. Az állam- ügyész szerint Menderes bűneinek törvényes büntetése háromszoros halálítélet, 123 évi börtön és 6 évi száműzetés lenne. Menderest és társait kivégezték.)

A l’Express február 14-i számában olvasható: „A 44 ezer anatóliai falu valóban továbbra is Csipkerózsika álmát alussza. De a háttér előtt a városokban viharfelhők gyülekeznek.”

S hogy ez mennyire így van: alig két év alatt húsz egyetemi hallgatót öltek meg Törökországban. Napirenden voltak a tüntetések, összecsapások, a bombarobbanások. Amikor visszafelé utunkban Isztambulba érkeztünk, még csak reggel tíz óra volt, de már öt bomba robbant. Demirel igazság pártjának 30 képviselője lázadt fel az év első hónapjaiban a pártvezér ellen — aki kiszolgálja a polgárságot, de hajlandó megnyérgel- ni a vallási fanatizmust is —, aki akkor így nyilatkozott: „Amíg a parlament nem tagadja meg tőlem a bizalmat, addig maradok. Ez a játékszabály.”

Március közepén a hadsereg ultimátumának szele elsodorta a Demirel-kormányt. Törökország hajójának kormányához dr. Nihat Erim, a középutas köztársasági néppárti politikus állt, akiről nyugati hírügynökségek úgy vélekednek, hogy az „irányított demokrácia” útjára lép. Ezen pedig feltehetően azt kell érteni, hogy a parlamenti rendszer fennmarad, de kormányozni a hadsereg szá- jaíze szerint fognak. Ezt bizonyítja az, hogy napjainkban is Törökország 11 tartományában hirdetett statáriumot a hadsereg támogatásával uralomra jutott kormány, hogy letörje a CENTO ankarai ülése ellen fellépő ifjúsági és tömegmozgalmakat.

Atatürk fényképe ott függ mindenhol: közintézményekben, iskolákban, az utcán, a laktanyákban, a szórakozóhelyeken és a kirakatokban. És a szelleme, az eszméje? Ezekkel ritkábban találkozik az ember.

(Folytatjuk)

NÓGRÁD — 1971. május 12., szerda

Dzsámi a Márvány-tenger partján

t