Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)

1971-05-14 / 112. szám

Népi szőt/es n »zrnpttttim A Lucnica-együttes Salgótarj ánban A pozsonyi Lucnica ének­és táncegyüttes neve metafo­ra: virágos rétet jelent, ahol összegyűlnek a fiatalok., s együtt szórakoznak, énekel­nek, táncolnak. Az egyetemistákból, főisko­lásokból, konzervatóriumi nö­vendékekből álló együttes ma­gyarországi vendégszereplése valóságos diadalmenet volt. Budapest, Mezőkövesd, Eger után, szerdán érkeztek Salgó­tarjánba. Megalakulásuk, 1948 óta 23 országban léptek föl. Munkásságukkal kiérde­melték a Cshszlovák Szocia­lista Köztársaság magas ki­tüntetéseit: a Munka Érdem­rendet és az Állami-díjat. Az 1958-as brüsszeli világkiállítá­son aranyérmet nyert az együttes, ★ Az utóbbi időben egyre több folklóregyüttes vendégszere­pei Salgótarjánban. Gondol­junk csak a belorusz állami együttesre, az egyiptomi Reda-, vagy akár a beszterce­bányai Urpin-együttesre. Bár más-más nép folklórját dol­gozzák fel, munkásságuk mégis hasonló: nem kopíroz- zák az eredeti táncos anya­got. hanem megtartva annak ősiségét, eredetiségét, a kor szellemével töltik meg, szín­padképessé teszik. Furán hat­na és hamisnak tűnne, ha mondjuk a falusi lakodalmast ma egy nagy együttes )ra la natúr” adná elő a dobogón. Éppen ezért nemcsak a kore­ográfusok keresik az uj kife­jezési lehetőségeket, hanem a zeneszerzők munkássága is lé­pést tart velük. Míg régebben a zene kiszolgálónak tűnt egy- egy csoport munkájában, ad­dig ma már dramaturgiailag igen fontos szerepet tölt be. A Salgótarjánban látott külföldi együttesek közül a Lucnica fordítja a legnagyobb figyel­met a néptánc színpadi meg­újhodására. Sőt, az ének, ze­ne és tánc klasszikus hárma­sa mellé negyedik elemként alkalmazzák a tárgyi kifeje­zőeszközöket, ezzel is azt dokumentálva, hogy a mo­dem törekvések csak akkor maradandók, ha szerves egy­séget képviselnek alkotóele­mei, s a természetes fej­lődés függvényei. ★ Már a nyitókép, a Jönnek a tyerhovaiak. megmutatta, hogy hogy egy szíwel-lélekkel, s örömmel színpadra lépő együttes műsorának tapsolha­tunk. A Lucnica-együttes mű­sorára a vidámság volt a jel­lemző, nem tapasszal ragasz­tották arcukra a mosolyt, ha­nem belső énjükből fakadt. Ötletes és szellemes megoldá­sú volt Szvetozár Sztracsina tjén,kaszálás című leányjátéka. Pajkos történetet dolgozott fel a közép-szlovákiai tánc, a Szóljatok dudák' Az együttes műsorát népi hímzéshez is hasonlíthatjuk, amelyben a szlovák táj valamennyi mintá­ja helyet kapott, mint például a Csircsijanica, a Pásztortűz­nél, a Pámatánc, és az Ün­nep Zemplénben. Az együttes tagjai igen jól képzett táncosok, s kiváló elő­adok. A lányok feszes léptű- ek, kitűnő a fejjátékuk, a a fiúk kemények, ha kell drá­maiak. Az előbbi leginkább a Csicsijankából, az utóbbi a Pásztortűznél és a Hegyi le­gények című számukból de­rült ki. Külön kell szólnunk az együttes kórusáról. Az elő­adás elején úgy tűnt, hogy csak igen visszafogott pianóik vannak. A műsor második fe­lében megcáfoltak minden elő­zetes véleményt, ragyogó for­téjuk acélkürtként csengett a művelődési központ színház- termében. Műsorukból első­sorban a Sosztakovics, Jan Cikker, Bartók és Ferenczy Ot­tó műveiből összeállított cso­kor tetszett. Karnagyuk nem­csak vezényel, hanem részese a zenének, minden mozdula­tát a művek érdekében teszi. A zenekar egyenrangú tel­jesítményt nyújtott a tánco­sokkal és az énekesekkel. Impresszionista ihletésű kísé­rőmuzsikájuk hálás a szim­fonikus együttes számára. Molnár Zsolt mm műsor KOSSUTH RÁDIÓ: 8.00: Hírek. — 8.20: Kedvelt régi melódiák. 9.00: Pusztáit népe. XTV. rész. — 9.20; Az élő népdal. Ipolyve­ee. — 9.3o: Mozart; F-dúr zongo­raverseny. — 10.05: iskolarádió. _ 10.40: Édes anyanyelvűnk. ,_ 10.45: Elisabeth Schwarz­kopf énekel. — 10.59: Lot­t ó. — 14.00; Híd a Kwai folyón — magyar műszerekkel. — Dr. Simon József írása. — 11.10: Puccini operáiból. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30; Tánczenei koktél. — 13.15: Reklám. — 13.1«: Katonadalok, csárdások. — 13.45: Lehet-e a szolgáltatást importál­ni? — 14.00: szomszédolás. A Gyermekrádió műsora. — 14.25: Iskolarádió. — 15.10: Sárközi Ist­ván—Raics István: Reng már a föld — kantáta. — 15.24: Liszt- művek. — 16.00: A világgazdfeág hírei. — 16.05: A könnyűzene zongoravirtuózai. — 16.16: Kor­társaink. Takács Imre. — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: Az új magyar zene hónapja. — 17.34: Sárdy János felvételeiből. — 17.45: Mikrofórum. — 18.00: Töltsön egy órát kedvenceivel. — 18.30; Sporthírek. — 19.35; Má­just kaleidoszkóp. — 22.20: Nó­ták .— 22.50: Meditáció. — 23.00: Részletek Haydn; A teremtés című oratóriumából, - 0.10—0.25: A hamburgi rádió szórakoztató zenekara játszik. PETŐFI RADIO: 8.98: Prokof- jev: V. szimfónia. — 8.50: Idő­szerű nemzetközi kérdések. — 9.00—10.00; Ezeregy délelőtt. — 10.00: A zene hullámhosszán. — ll.lí: Miért szép? — 12.00: Kozák G. József népi zenekara játszik. — 12.30: Körmendi Klára Debus- sy-etüdöket zongorázik. — 13.08: Jancsi és Juliska. Operarészletek. — 13.45: Időjárás- és vízállásje­lentés. — 14.00—18.00: Mindenki kedvére. — 18.10: Műveltségűnk ma, tegnap, holnap. V. rész. — 18.40: Üj könyvek. — 18.43: Keringek. — 18.50: Az Ifjúsági Rádiószinpad bemutató­ja. Családi ház. — 59.35: Álba Regi a-na pék. — Videoton nem­zetközi dalfesztivál. — Kt>, 20.35: Esti krónika. H — 21.00; Az új magyar zene hónapja. — Kb.: 21.24: Népdalok. — 21.35: „Vala­mennyi élőlényt meg kell sem­misíteni.’4 Génért Endre Írása. — 21.50: A MÁV szimfonikusok hangversenye. — 28.16: Zenés játékokból. TELEVÍZIÓ: 8.05—12.20: Iskola­tévé. — 13.10—16 10; iskolatévé. — 7.35; Nyomozás ,.Fáklya”-ügy­ben. Riportfilm, — 17.50: „Holly­wood Palace”. — 18.40: Emberek és termékek. — 19.10: Reklám. 18.15: Esti mese. — 18.30; Tv-htr- adó. — 20.00: Kék fény. — 21.00: Napilapok, hetilapok . . — 21.15: Az Universitas-egyűttes bemu­tatja. .. — &.U: Tv-hiradó — 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: ».»6: Koc­kázat. 12. rész. — 18.00: Közv. a kerékpáros békeversenyről. — 19.00 és 22.30: Tv-bíradó. — A világ nagy vasútjai 8. rész. — 22.50: Férfltoma EB. Kulturális mozaik SHOW ÉS BORS címmel a balassagyarmati irodaim; presszó első programsoroza­tának befejező műsorát ad­ta. Zsolnai Hédi a legszebb francia sanzonokat hozta el az estre. Prevent—Kozma; Hervadt levelek, Azamvour: A kiét gitár. Esqadero: Az én anyácskám, Lay—Piai: Pö­rögjetek dobok — egymást váltották a francia sanzon ragyogó ékességei. Szendrő József színművész egészen más műfajt képviselt az es­ten, a nevetésben megbújt filozófiát. Sikert aratott, mint előadó Csehov; A dohány­zás ártalmasságáról című monológjával. és mint szerző is. a Pályatársaim asztalára című karikatúra-epigramma gyűjteményével, Szép siker koronázta az Irodalmi pnasz- szó kezdeményezését, e soro­zat igazolta az ötlet életké­pességét: fehér asztal mellett is lehet igényes szellemi szol­gáltatást nyújtani. ősszel folytatódik a sorozat. Annyit máris elárulhatunk, hogy Jancsó Adriennel, Sinkovits Imrével, Antal Imrével, Dé­nes Margittal, Zsolnai Hédi­vel, Szendrő Józseffel talál­kozhatnak majd a gyarmati­ak. .. FEHÉR ASZTALRÓL volt szó, s erről eszembe jut, hogy mostanában egyre több gon­dot fordítunk az étkezés ho­gyanjára. Egyáltalán nem elég, ha „eleget” eszünk, ét­rendünktől egyre inkább el­várják a szakszerű összeállí­tást, táplálkozásunktól pedig az esztétikus környezetet. Uj- ságolvasás közben bekapni valamit? Ennek vége! A me­gyei Állami Építőipari Válla­lat nődolgozói a közelmúltban a Karancs Éttermében szak­szerű irányítás mellett tanul­mányozták a tálalás-terítés közép- és felsőfokú ismereteit. A gasztronómia művelése már nemzetközi méretekben is te­ret kapott. Olvasom, hogy megrendezték a magyar—hol­land gasztronómiai napokat a Palace Étteremben. A résztve­vők nemcsak a németalföldi­ek ételeinek ízét fedezték fel, hanem a holland zenére s az egész országra vonatkozó kér­désekre is választ kaptak. Íme, így kell evés közben kul­turálódni, valamint kulturál­tan enni tanulni!... TIZENHÁROM ÉVES KIS­LÁNYT vett föl tagjai sorába a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ rejtvényklubja. Mészáros Ági­ka, aszódi 13 éves kislány ugyanis a Füleshez fordult, hogy mint szenvedélyes rejt­vényfejtő, szeretne egy ilyen klub tagja lenni. A kislány Valló Emilnek, a klub vezető­jének íct a Füles javaslatára. Valló Emil, a balassagyarmati rejtvényszerkesztő nagy szere­tettel- fogadta a jelentkezést és megígérte, ha Balassagyar­maton országos megmozdulás lesz, vagy a klub tagjai men­nek ilyenre, a kislánynak is meghívót küldenek. De arra is fölhívta a figyelmet, hogy az első mindig a tanulás legyen. Egy jó* tanulónak a rejtvény- fejtés is könnyebben megy. * AZ OPERAIDÉNY, a fővá­rosban még két bemutatót ígér az opera barátainak. Parádés szereposztásban újítják fel az Erkel Színházban Puccini Pil­langókisasszony című operá­ját, Szinberger Sándornak, a Román Szocialista Köztársa­ság Érdemes Művészének ren­dezésében. Az Operaház foly­tatja a három éve megkez­dett vállalkozását, a Wagner- tetralógla felújítását. A Rajna kincse és a Walkür után most a Siegfried bemutatójára ké­szül az együttes. ■k BALASSAGYARMAT ZE­NEI ÉLETÉNEK irányító sze­repét a zeneiskola tölti be. Működésének egyik feltétele, hogy minél több tanszakon adjanak órákat a növendé­keknek a tanárok. Az önálló iskolaként alig pár éve mű­ködő zenei intézmény az idén 19 tanszakra hirdet felvételt: fuvola, oboa, klarinét, fagott, kürt, trombita, harsona, tuba, ütő, zongora, előképző, furu­lya, klasszikus gitár, hegedű, brácsa, gordonka, gordon, ének és cimbalom hangszerek­re lehet jelentkezni. A zene­iskola — hagyományainak megfelelően — minden év vé­gén felvételi vizsgákat tart, hogy a legjobb képességű ta­nulók kerüljenek a növendé­kek közé. A jövő tanévi fel­vételeiket május 27-én ren­dezik a zeneiskola épületé­ben. Véleményünk ísl áfán Latunk Közéleti demokratizmusunk szép példája a Parlament­ből sugárzott aktuális riportműsor, amely a legszélesebb nyilvánosság előtt számolt be az új országgyűlés alakuló ülé­séről, az új kormányról. Csak dicsérhetjük azt a tömeg­kommunikációban is mind szélesebb teret kapó jelenséget, amely az információszolgáltatásban tapasztalható demokra­tizálásról vall egyre több esetben. Elég, ha csak a Fórumra utalunk. Az aktuális riportműsor egyébként visszafogott, ugyanakkor komoly, mindenre kiterjedő tájékoztatást adott, rendkívül jó hangnemben, az új országgyűlésről. Így tehát élményként is számon tarthatjuk. A Századunk ugyancsak koncepciójának világosságával, célratörő voltával fogott meg elsősorban. A szerkesztők tud­ják, mit akarnak, ennek érdekében szólaltatták meg „A bankógyár” című részben is a még élő tanúkat, az akció résztvevőit, illetve válogatták — nagyon szerencsés módon — a korabeli film- és híradórészleteket. A filmsorozat har­madik részének főszereplője, a hajdani mérnök őrnagy fél­évszázados hallgatás után tárta fel azokat a részleteket, ame­lyek segítségével teljes valóságában kapunk képet az akció­ról. Így a felelősség kérdésére is mind világosabb válasz bontakozik ki. Ugyanakkor igazi televíziós élmény is a soro­zat mind képi, mind pedig zenei vonatkozásban. Beleszip­panthatunk abba a légkörbe, amelyben az esemény játszó­dott, s amely egy olyan társadalmi rend terméke, ami visz- szavonhatatlanul a múlté, idézése azonban mégsem hiába­való, a tanulságok ismételt levonására serkent. bél Ma, pénteken, új szórakoztató sorozatműsor, a „Holly­wood Palace” első adását látjuk, Bing Crosby énekes­színész beköszöntőjével. Jelentkezik a Kék fény. Majd pedig Az Universitas Együttes bemutatja... című műsorban a népszerű együttes részleteket ad elő. (teí Gondok a gazdaságban — A „Tisztelt Ház ’ nem figyel oda A legvastagabb fai — Csak a munkaerő olcsó Dr. Nihat Erim reformkor­mánya programjában szerepel az ország gazdasági szerkeze­tének a modernizálása is. Ez bizony égető problémája Tö­rökországnak. Törökország ugyanis ipari agrárország, ipara azonban a fejlettségnek még viszonylag alacsony fo­kán áll. S bár társult tagja az Európai Gazdasági Közösség­nek, a Közös Piacnak, az el­aprózott ipar — 50 százaléka van magántulajdonban — nem tudott olyan profilra szert tenni, amivel a Közös Piac országainak versenyében „labdába rúghatna”. Exportja a nemzeti jövedelemnek mindössze 6 százalékát adja. Árucsere-forgalmában a szo­cialista országok nem foglal­nak el jelentős helyet, 12 szá­zalékot importálnak és 18 szá­zalékot exportálnak a szocia­lista országok viszonylatában. Legnagyobb partnerük a szo­cialista országok közül a Szovjetunió, amely több nagy létesítményt épít az ország­ban és jó néhány százmillió dollár hitel- és kereskedelmi forgalmat bonyolít le. Ma­gyarországnak 1969-ben nem egészen 40 millió dolláros ke­reskedelmi szerződése volt Törökországgal, készárut ad­tunk nyersanyagért. A ma­gyar termékeket korszerűnek, kiválónak, de nagyon drágá­nak tartják. Szerintük a ma­gyar áruk ára húsz százalék­kal magasab a világpiaci ár­nál és ez befolyásolja a két ország kereskedelmét. Kétségtelen az, hogy Török­ország szeretné bővíteni nem­zetközi kereskedelmét a szo­cialista országokkal, itt azon­ban több falba ütköznek. A legnagyobb, legvastagabb fa­lon kellene áttörniük, s ez Nyugat-Németország és Ame­rika. Ezzel a két tőkés or­szággal — legjelentősebb a gazdasági kapcsolatuk, ezek az országok tömik Törökor­szágot hitellel és bizony tőkés viszonyok között úgy kell táncolni, ahogy a hitelt adó országok fütyülnek. Ezek pe­dig nyílt nyerseséggel közöl­ték: addig nyújtanak hitelt, gazdasági segítséget, amíg „demokrácia” marad Törökor­szágban. Csakhogy ők egészen másként értelmezik a demok­ráciát — még a gazdasági kapcsolatokban is. Pedig Törökországnak fej­lődése, haladása szempontjá­ból létfontosságú, hogy bővít­se nemzetközi kapcsolatát. A krónikus devizahiány miatt ki van szolgáltatva Ameriká­nak és az NSZK-nak, iparuk eldeformált — 80 százaléka például Isztambulban van, vi­4 NÓGRÁD - 1971. május 14., péntek Ezen a politikán, ezen az „üzleten” nyerne legtöbbet Törökország, a török nép. Rogers amerikai külügymi­niszter látogatása, a CENTO miniszteri tanácskozása nem hinném, hogy előre vinné a török nép sorsát. Tudja ezt a török munkás, paraszt és egyetemista, ezért is készültek olyan „forrón” — tüntetések­kel, bombákkal — a CENTO minisztereinek fogadására. déken jóformán semmi —; nem a legfontosabb iparágak fejlődtek, közlekedésük elma­radott. Sokat beszélgettünk ezekről a gondokról Akkan Suver úrral, a Yenigün című isztambuli lap fiatal, agilis fő­szerkesztőjével, aki azt vall­ja: nagy beruházásokra, tőke­koncentrációra van szükség, hiszen Törökországban na­gyon olcsó a munkaerő, nyers­anyagban pedig viszonylag jól áll. Mennyire igaza van! Tö­rökországban a munkaképesek 13 százaléka van munka nél­kül — ebben nincs benne a falusi rejtett munkanélküli­ség — és félmillió török dol­gozik vendégmunkásként nyu­gati országokban. Mi lesz, ha ezeknek haza kell jönniük? Hol foglalkoztatják őket, hogy tudják biztosítani azt az élet- és munkakörülményt, amit a fejlett tőkés országokban ta­pasztaltak? A gazdasági gon­dokon tűt mennyi és milyen politikai elégedetlenséget vált ez ki? Kérdés és ismét csak kérdés, amire bizony nehéz válaszolni. Nagyon gyorsan legalább egymillió embernek kellene munkalehetőség, — ehhez pedig ipar kell. Ami még mindig a fejlődés, az iparosítás mellett szól: a nép- szaporulat jelenlegi „üteméi” nézve a 36 milliós Törökor­szág tíz év múlva meghalad­ja az 50 milliót. Több munka, több termék kell. És jelen­leg is a használati cikkeknek csak 95—96 százalékát állítják elő, tehát nem tudják még az ország igényét sem kielégíte­ni. Hogy lohet altkor a nem­zetközi áruforgalmat szélesí­teni, ha még a belső piacot, a lakosság — nem éppen túl­zottnak mondható — igényeit sem tudják kielégíteni? Mint a sorozat elején emlí­tettem, akkor jártunk a par­lamentben, amikor a pénz­ügyminiszter az 1971. évi költ­ségvetést ismertette. Enyhén fogalmazva is: nem nagyon fi­gyelt oda a „Tisztelt Ház”. A képviselők jöttek-mentek, hátra, vagy egymáshoz for­dulva beszélgettek, Demirel pedig, az akkori miniszterel­nök, az expozé alatt pártja képviselőit, „hódolóit” fogad­ta, protokcllmosoly és nagy- nagy kézfogások közepette. Talán csak a 16 hatalmas csillár nem mozdult a nyüzs­gő-mozgó parlamenti üléste­rem mennyezetén. A parlamentből a tervhiva­talhoz vitt utunk. A hivatal épülete előtt egy idős, szőrös férfi lottót árult, szerencsét, milliókat ígért, kínált. Meg is jegyeztem: Jól jönnének azok a milliók a költségvetéshez, de az meg különösen örvendetes lenne, ha azt az ország elma­radottságának felszámolására fordítanák. Bár azt hiszem, nemcsak pénzen múlik ez, ha­nem elsősorban azon, hogy a török kormány olyan nemzeti, nemzetközi gazdasági és ke­reskedelmi politikát folytas­son, amely gyorsítja az or­szág fejlődését, növeli függet­lenségét Iszlamhuli utca (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom