Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)
1971-05-13 / 111. szám
Jóindulatra Apc? Nem! Salgótarján lenne szükség Mint hírlik, Salgótarjánban ha hosszú huza-vona, több határidő-módosítás elenére is, de rövidesen átadják az új vasúti állomást, az úgynevezett Főtéren. Ennek megközelítéséhez a nyomda mellett is építettek egy aluljárót, amit a városközpontból a Karancs utca, a VOLÁN- és a MÁV- állomás leié közlekedő utasok egy darabig használtak is. Egy nap aztán megjelentek az építők, gödröket ástak, karókat állítottak és elkerítették ezt az aluljárót, mert az előtte levő részt felvonulási területnek szánták. Szöges drótkerítéssel zárták el az utat a nyomda előtt is, hogy ezzel megakadó iyozzák a vasúton történő járkálást, elejét vegyék egy esetleges súlyos balesetnek Ezzel mi egyet is értünk. De ahogyan elkészül a kerítés, délután már lyukat vágnak rajta az emberek, hogy lerövidítsék útjaikat. Aztán megint megcsinálják a kerítést, s megint lyukat szakítanak rajta. Ez így ismétlődik hetek óta. Lenne egy javaslatom — úgy érzen, sokak egyetértésével. A nyomda felé vezető átjárónál csak egy méterrel kellene beljebb tenni a kerítést, körbe lezárva az építésterületet. A kerítés mellett salakos járdát lehelne kialakítani, s kis ilyen kerülővel szabaddá tudnák tenni az aluljárót az emberek megelégedésére. Ügy érzem, egy kis jóindulat kellene az építővállalat részéről, s sok bosz- szúságtól mentené meg az embereket. S. L. Salgótarján Válasz nyugdíjügyben Kelemen József pásztói lakos levélben kereste meg a NÓGRÁD Szerkesztőségét és elpanaszólta, hogy bár egész életében dolgozott, sem nyugdíjat, sem járadékot nem kap a termelőszövetkezettől. Kérésével felkerestük a Pásztói nagyközségi Tanács igazgatási csoportját, ahonnan hamarosan kedvező választ kaptunk,- A tanács igazgatási csoport- vezetője személyesen kereste fel Kelemen Józsefet, aki igazolta, hogy 1923-tól 1967-ig szinte megszakítás nélkül dolgozott. A tanács illetékesei gyorsan intézkedtek és hatósági bizonyítványt adtak ki a nyugdíjidő igazolásához. Hasonló gyorsasággal intézkedett 8 megyei SZTK is. Ennek alapján Kelemen József hamarosan megtudja idejének beszámítását, illetve nyugdíjának összegét. Az emberséges, gyors intézkedés köszönetét érdemel. A plakátragasztók már nem egyszer megtréfálták az embereket. Az elromlott neonreklámok betűinek kihagyása után pedig számos esetben egészen furcsa szavak, szócskák jönnek létre az utcán sétálók nem kis örömére. Így vagyunk mi, most Salgótarjánban. Ismert, hogy néhány nappal ezelőtt a Pécskő Üzletház tetejére a Csemege ÁBC-üzletház reklámozására hatalmas betűkkel, esti villanyvilágítással írták ki, hogy: ÁBC. A háromszínű betűben a járókelők néhány napig gyönyörködhettek, aztán pedig jókat nevettek. Az történt ugyanis, hogy a B betű alsó részén nem égnek az apró lámpácskák, s a B betű helyett, szabályos P olvasható. Na már most, a három betűt összeolvasva a Pécskő Üzlet- ház tetején azt olvashatjuk, hogy: APC. Furcsa tréfája ez a technikának. Mi. azonban úgy érezzük, hogy nem APC-on, hanem Salgótarjánban lakunk, még a fényreklám ellenére is. Egy kis javítással helyre lehetne hozni ezt a fura játékot, hogy az idegenek is arról legyenek meggyőződve: nem tévedtek el, nem APC-on, hanem Salgótarjánban tartózkodnak. T. K. Salgótarján Mikor lesz kerítésünk Baglyasalján ezelőtt három évvel, az útépítés, a patak befedése és a járda építése miatt házunk előtt is lebontották a kerítést. Lassan már majdnem minden ház előtt megépítette a tanács az új kerítéseket, de mi hárman, a Petőfi utca 11/a., 11/b. és a 13/a. számú épületben lakók mintha mostohagyerekek lennénk — nálunk volt kerítés, nincs kerítés. Három éve elég gyakran vendégei vagyunk a városi tanács építési osztályának. Magam, Horváth Lajos és Vágvölgyi Oszkár nevében is sürgettük a kerítés megépítését. ígéretet Is kaptunk már sokat, kerítést azonban nem. Igaz, a mi házunk előtt fakerítés volt, ami ugyanazt a célt szolgálta, mintha kőből, vagy drótból készült volna. Magam is idős nyugdíjas bányász vagyok. Szükségem lenne a kerítésre. Ügy gondolom, ha egyszer lebontották, akkor azt újjá is kell építeni. I Kérem segítsenek. Találják meg azt az illetékest, aki ígéret helyett most már kerítést adna házunk elé. Donovál Gyula Baglyasalja Vezető beosztású tsz-tagok részére sem túlmunkát, sem annak fejében pótlékot nem lehet fizetni. Egyik segédüzemági vezető olvasónk azt sérelmezi levelében, hogy sem túlmunkát, sem pótlékot nem fizetnek részére. Ezzel kapcsolatban fordul hozzánk és várja válaszunkat. Olvasónknak nem tudunk kedvező választ adni. A 35/1967. (X. XI.) Korm. számú rendelet a termelőszövetkezeti tagokra, az alkalmazottakra pedig a 15/1968. (V. 15.) MÉM számú rendelet az irányadó. Ez utóbb említett rendelkezéssel kapcsolatban a MÉM állást is foglalt, amely szerint az alkalmazottak vonatkozásában a túlmunka díjazására a Munka Törvény- könyve és végrehajtási rendeletéinek szabályait kell alkalmazni. A közlemény utal a 6/1967. (X. 8.) MŰM számú rendeletre is, amely szerint vezető beosztású dolgozót a túlmunkáért sem díjazás, sem szabad idő nem illeti meg. OlUtazzuok fegyelmezettebben! vasónk is vezető beosztású dolgozónak minősül, ennél fogva nem követtek el vele szemben szabálytalanságot, ha mint alkalmazott dolgozik a tsz-ben. Abban az esetben, ha a szövetkezetnek tagja levélírónk, akkor sem jogos a követelése. A már említett 35/1967. számú Korm. rendelet 95. § (3) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a termelőszövetkezet által megállapított munkaidő tagonként évi 150, nők részére 100 tízórás munkanapnál kevesebb nem lehet. Tagoknak és családtagoknak, akik huzamosabb időn át napi tíz órán túl teljesítenek munkát, a vezetőség megfelelő szabad időt biztosíthat, vagy pótlék fizetését engedélyezheti. Ezt a rendelkezést azonban jogszabály szerint a vezető beosztásúakra nem lehet alkalmazni. Ha tehát olvasónk a tsz- ben, mint tag van nyilvántartva, akkor ezen rendelkezés alapján nem jár részére a túlmunkáért sem ellenérték, sem pedig szabad idő. Együtt a dolgozókkal A közelmúltban levelet kaptunk Détár Istvántól, a Mátraaljai Állami Gazdaság szak- szervezeti bizottságának titkárától, Azt irja, az elmúlt időszak egyik legjelentősebb feladata volt a Mátraaljai Állami Gazdaságban, hogy a lehetőségeket gondosan mérlegelve, elkészítsék az új, öt évre szóló kollektív szerződést. A gazdaság szakszervezeti bizottságát négy munkaközösség segítette a nagy körültekintést igénylő munkában. Ezekben a bizottságokban helyet kaptak a szakemberek, a fiatalok és a gazdaságban dolgozó lányok, asszonyok képviselői is. Hasznos, jó ötlet volt ez, ám a szakszervezeti bizottság legfőbb érdeme mégis abban van, hogy az új kollektív szerződést valóban együtt készítették a gazdaság dolgozóival. Azokkal, akik majd a következő években munkájukkal, véleményükkel és javaslatukkal segítik a gazdaság és mozgalmi munkára egyaránt kötelező törvény megvalósulását. Az állami gazdaság szakszervezeti bizottsága már korábban elemezte, értékelte az 1969—1970-ben érvényes kolleíktív szerződés végrehajtásának tapasztalatait. Figyelemre méltó következtetéseket vontak le, amelyeket termelési tanácskozáson beszéltek meg a dolgozókkal. A segítség nem késett. Az összejövetelen mintegy 40 dolgozó tett észrevételt, a készülő kollektív szerződésnél jól hasznosítható javaslatot. Ezek a munkaidő kihasználásával, a jobb munkaszervezéssel, a munkaruhával és a bérezéssel voltak összefüggésben. De akadtak olyan munkások is, akik a társadalmi tulajdon védelmében és a munkaerő-vándorlás csökkentése érdekében emeltek szót. Az észrevételeket, a javaslatokat a négy bizottság gyűjtötte össze, és közülük sokat felhasznált az új kollektív szerződés tervezetének elkészítésénél. Az így készült program újra az állami gazdaság dolgozói, a termelési tanácskozás elé került. Ahogy Détár István mondotta, a rendkívül élénk vitában majd negyvenen adtak javaslatot az új kollektív szerződéshez, egyes tételeinek módosításához. Az előkészítő bizottság feladata ezután már viszonylag egyszerű volt. Összegezték a javaslatokat, és úgy öntötték végleges formába a kollektív szerződést, amelyet a közelmúltban vitatott meg és emelt törvényerőre az állami gazdaság szakszervezeti tanácsa. A tanácskozáson megint csak bebizonyosodott, hogy a dolgozókat élénken érdekli, ami körülöttük, a gazdaságban történik. Egyre ritkábban fordul elő, hogy a kollektív tanácskozások, panaszok, egyéni sérelmek áradó folyamává szélesedjenek. Az emberek többsége a közösség érdekében ejt szót. Bert- náth Miklós például a gépműhely! szerelők és a traktorvezetők munkabéréről beszélt. Véleménye szerint azokat úgy kell kialakítani a gazdaságban, hogy eredményesebb munkára ösztönözze a dolgozókat. Madiász István és Szalai József a traktorosok munkaidejét vitatták és a munkaruha-ellátást tették szóvá. Réde Ferenc és Skuci István pedig a törzsgárdaszabályzattal, az -illetményfölddel, valamint a jutalomszabadsággal kapcsolato-. san tettek javaslatot. Azóta Détár István — a szakszervezeti tanács felhatalmazása alapján —, már aláírta az öt esztendőre szóló kollektív szerződést. Nem kétséges, a Mátraaljai Állami Gazdaság vezetői és dolgozói éppoly buzgalmat tanúsítanak a szerződés következetes végrehajtásában, mint ahogy azt a megalkotásánál tették. V. I.-né Versenyben hatvanegy brigád A szakszervezeti bizottság az idén is meghirdette a szocialista munkaversenyt a salgótarjáni tűzhelygyárban. A nemrégen összesített brigádfelajánlások azt mutatják, hogy — a korábbi évekhez hasonlóan — a dolgozók munkaszeretetére, lelkesedésére ebben az évben is építeni lehet a termelés hatékonyságának javítása, a gyári gazdálkodás eredményesebbé tétele érdekében. Rajtuk nem fog múlni, hogy sikeresen zárja-e a negyedik ötéves terv első évét a salgótarjáni tűzhelygyár. Az Új év újabb előre lépést hozott a szocialista munkaverseny színvonalában. Nemcsak azzal, hogy tovább gyarapodott a brigádmozgalomban résztvevő kollektívák száma, az előző évi ötvenkilenc helyett hatvanegy, közte a tavaly „egyszáll” műszaki brigáddal szemben négy műszaki brigád indult a szocialista munkaversenyben. Azzal is, hogy . általában nagyobb horderejű felajánlások születtek, amelyek jobban kötődnek az üzem előtt álló feladatokhoz, s tovább bővült a brigádok életét figyelemmel kísérő, tevékenységüket mindenben segítő brigádpatronálók köre. Hogy mennyi önzetlen, a gyárért áldozatot hozni tudó ember dolgozik a tűzhelygyárban, ennek bizonyítására elegendő egyetlen adat. Még kimondani is sok, hogy a hatvanegy brigád alig ezerkétszáz dolgozója több mint harminckétezer társadalmi munkaórát vállalt, csaknem hatezer órával többet a múlt évinél. S ami a társadalmi munkaórák „mögött” van: sok-sok erőfeszítés, munka a gyár, a város szebbé tételéért, a minél jobb termelési eredményekért. Érdemes még megemlíteni az újítómozgalom fellendítése érdekében tett vállalásokat. EJzáztizenöt újítás kidolgozását vették tervbe a brigádok, ami egy-egy munkaterületen jelentkező problémák megoldását szolgálja. A munka közben támadt jó ötletek nem vesznek kárba, hanem a belőlük származó megtakarítások révén az egész gyár hasznára válnak. Szintén az előre lépés jele, hogy a már elért eredményeikre építve négy brigád — a múlt évinél kettővel több — tett olyan felajánlásokat, amellyel méltán pályázhatják a Vállalat Kiváló Szocialista Brigádja címet. Mivel tíz éves múltra tekint vissza a szocialista brigádmozgalom a gyárban, ennek megfelelően a brigádok zöme, negyvennégy brigád, már az aranykoszorús jelvény elnyerését tűzte ki célul. Ezenkívül nyolc brigád az ezüst-, három brigád a bronzjelvény és két új brigád a „Szocialista Brigád” cím elnyeréséért versenyez. Megszűnik a „zöld ház” Űj üzemcsarnokot épít egymillió forintos költséggel Katalin II. bányatelepen a Bu-; dapesti Harisnyagyár nagybá- tonyi üzeme. A meglevő üzemhez kapcsolódó épületrész ki- vitelezését a szűcsi MG. Termelőszövetkezet építőrészlegei végzi. Az építési munka előre-) láthatóan május közepén kéz-* dődik és augusztusban fejeződik be. Az épület átadásával a Nagybátonyban levő „zöld házból” a száz dolgozót foglalkoztató konfekciórészleg a bányatelepre költözik. Az ú| üzemrészhez korszerű szociális létesítmények kapcsolódnak. Pedagógustanácskozás Szerdán délelőtt ülést tartott * Pedagógusok Szakszervezetének) központi vezetősége. Péter Ernő főtitkár, a küszöbönálló pedagógus-bérrendezés alapelveiről adott tájékoztatást. Ennek során, hangsúlyozta: igen nagy jelentőségű, hogy a bérrendezésre június 1-i hatállyal kerül sor. Kiemelte, hogy a rendelkezésre álló 640 millió forint olyan összeg, amelyet az oktatásügyi terület bérrendezésre az eddigiek során még megközelítően sem kapott. Naponta^sokan utaznak vonaton, autóbuszon egyaránt. Ezrek járnak dolgozni Salgótarjánba, akik reggel jönnek be, délután vagy este haza, a gyárak, építkezések, üzemek sokaknak adnak munkát. Vannak, akik hivatalos ügyeiket intézik —, hogy a diákokról ne is beszéljünk. Ebből is látszik, hogy a MÁV dolgozói napról napra milyen nagy munkát végeznek, hogy az utasok kényelmesen közlekedhessenek. Idáig ez rendben is van. Sajnos, az a baj, hogy nem utazunk eléggé fegyelmezetten. Hogyan lehet utazni szépen? Igen egyszerű. Amíg a vonat az állomásra nem érkezett be, s amíg nem állt meg, nem szabad a vágányok közé menni. Senkinek nem kellemes, ha az utána álló törtetve iegázolja és a fiatalok legalább annyi tiszteletet tanúsíthatnának az idősebbek iránt, hogy felszállásnál előre engedik őket. Arról már ne is beszéljünk, milyen balesetet okozhat, hogy egyesek, akiknek igencsak sürgős a le-, vagy a felszállás, ugrálnak a vonatról, idő előtt kinyitják az ajtót. Nem sok köszönetét érdemel az az utas sem, aki vagdossa az ajtókat, vagy úgy terpeszkedik végig az ülőhelyeken, hogy másnak már nem jut hely, állnia kell. Az utazás vele jár az élettel, természetes dolog. De, ha már utaznunk kell, hát utazzunk fegyelmezettebben, mert ez mindannyiunknak érdeke. Koós Kálmán Előzzük meg a szamóca pusztulását A szamóca virágzása és érése folyamán lehulló csapadék és a vele járó párás, mérsékelten meleg időjárás rendkívül kedvez a szürkepenészes termésrothadásnak. Csapadékos években a termésrothadás a gyümölcs 40 százalékát is tönkreteheti. A fertőzés iránt a virágok és az érőfélben levő gyümölcsök a legfogékonyabbak. A kórokozó ezekre a növényi részekre jutva nedvesség esetén rendkívül gyorsan behatol a növényekbe és a fogékony növényi részek szöveti szerkezetét tönkreteszi. A kórokozó ellen a virágzás időszakában rendszeresen hét-tíznaponként permetezzünk a termésérés kezdetéig, legalább három alkalommal. A védekezésre legjobban az Euparen 0.25 százalékos oldata felel meg, ennek hiányában az Ortho—Phaltán 0,3 százalék, vagy a Tolpán 50 WP 0,2 százalékos, vagy a Difolatán 0,2 százalékos oldatát használjuk. Az alkalmazott szer kijuttatásához 800—1000 1/kh per- metanyagot használjunk. A felhasználásra kerülő gombaöló szerre vonatkozó dózist és élelmezésügyi várakozási időt szigorúan tartsuk be. Fotózzon a NÖGRÄD-nak! Tarjáni József (Salgótarján): Mivel lépjek című fényképére a zsűri 5 pontot adott NÓGRÁD - 1971, május 13., csütörtök 5
