Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)

1971-05-13 / 111. szám

A kertészetben A szécsényi n. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet kerté­szetében 50 holdon gazdálkodnak az idén. Most tavasszal először termeltek zöldárut a fóliák alatt. Tegnap megkezd­ték a karalábé szedését, amit a salgótarjáni MÉK-nek szál­lítanak A kertészet eddig 50 ezer fej salátát, 5 ezer csomag retket és 10 ezer csomó hagymát szállított. A szécsényi mezőgazda- sági technikum harmadéves zöldségtermesztő szakos diákjai megkezdték a paprikapalánta kiültetését A paradicsompalánták kiültctése is megkezdődött, ezt a lej- tősebb domboldal miatt kézzel ültetik a szövetkezet asszo­nyai. Újság még a kertészetben, hogy ma elkezdik az ubor­ka és kelkáposzta szedését is a fóliasátrakból és a hollandi melegágyakból Koppány György, képriportja Pártfőiskofások látogatása a megyében A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága pártfőiskolájának egy tanuló- csoportja tegnap Salgótarján­ba érkezett. A pártfőiskoláso- kait az MSZMP Salgótarjáni járási Bizottságán, dr. Szom­széd Imre, a járási pártbizott­ság titkára fogadta. A baráti, elvtársi beszélgetés során tá­jékoztatta a vendégeket a szénbányászat visszafejleszté­séből adódó feladatokról, az új üzemek letelepítésével járó gondokról és a párt belső éle­téről. A pártfőiskola növendékei megtekintették a salgótarjáni Bányamúzeumot, majd város­néző sétán vettek részt. Ellá­togattak Karancsberénybe; ahol a Felszabadulási és Par­tizán Emlékmúzeumot nézték meg. Nógrádi staféta Budapestre A Budapesten ülésező Béke­világtanács közgyűlésének je­lentős eseményeként, indokí­nai napot tartanak május 14- én, pénteken. Ez alkalommal nagyszabású szolidaritási de­monstrációra kerül sor a Ha­noi parkban. A politikai nagy­gyűlést köszöntik Nógrád me­gye képviselői is, hitet téve a béke és szolidaritás eszmé­je mellett. Pénteken reggel kilenc órakor a Salgótarjáni Kohászaiti Üzemek kapujától motoros staféta indul Buda­pestre, melynek védnökségét a kohászati üzemek párt- és KISZ-bizottsága vállalta. A négy motoros fiatal szalagokra festett jelszavakat visz magá­val Budapestre. A staféta Sal­gótarjánban megán a Felsza­badulás téren, valamint a sík­üveggyárral szembeni szécsé­nyi elágazónál, ahol a pásztói delegáció csatlakozik. Az út további részében Szécsény- ben, Balassagyarmaton, Ér- sekvadkerten és Rútságon kö­szöntik a Budapestre tartó motoros stafétát, amely dél­után fél négyre érkezik Bu­dapestre. lyfindenliin«^ mm*liáj|» szerint (3.) Egységes jövedelem-eloszlást A múlt esztendő bőséges tapasztalattal szolgált arra a mezőgazdasági üzemekben, hogy csak azokat a javakat oszthatják el, természetesen a végzett munka szerint, amit megtermeltek. Ugyancsak a tanulságok sorát gyarapítja többek között, hogy az egysé­ges alapokon nyugvó jövede­lem-elosztás teszi zavartalan­ná a vezetők és a tagok, a tagok és az alkalmazottak kapcsolatát, a közös munkát, a gazdálkodást. Segít a törvény Az 1967-ben megjelent szö­vetkezeti törvény, a végrehaj­tási utasítások, többek között a termelőszövetkezetek jöve­delem-szabályozásáról szóló 1045-ös kormányhatározat, egészen egyértelművé teszi a szövetkezeti vezetők dolgát. Ugyanis a törvény és a ren­delkezés is egységes jövede­lem-elosztási rendszerről be­szél a szövetkezeten belül. Nem választja el egymástól a tagok részesedését, és az al­kalmazottak munkáját, mint ahogy ezt szabálytalanul egy sor szövetkezetben tették. A tagok és az alkalmazottak fi- . zetése egyformán munkadíj­ból és kiegészítő részesedés­ből áll. A munkadíjat havon­ta, rendszeresen fizetik a gazdaságokban. A kiegészítő részesedés azonban már attól függ, hogyan gazdálkodott a szövetkezet. önkéntelenül is felvetődik a kérdés: miért kuszálták össze az üzemekben a törvény félreérthetetlen, világos be­tűit? Mint kiderült, a legtöbb gazdaságban az okozta a za­vart, hogy a vezetők és a ta- ;gok egyformán helytelenül ér- telmezték a törvényt követő kormányhatározatokat, ame­lyek 80 százalékban szabták meg a munkadíj felső hatá­rát. Mert ez a 80 százalék nem üzemen belüli munkadí­jazási mérték, ahogy azt egye­sek tudni vélték. Annyit je­lent, hogy a szövetkezet mun­kásainak érdekében, a koráb­bi két esztendő összrészesedé- sének 80 százalékát, az állam minden körülmények között garantálja. Ez a munkadíj, amelyet évközben fizetnek ki a tsz-ekben, és amelyet a gazdálkodás költségeivel együtt számolnak el. A szövetkezetek önállóan dolgoznak és gazdálkodhat­nak a jövedelemmel is, de csak ezen a kereten belül. Ennek alapján a szövetkezeti tagok rovására fizették az al­kalmazottaknak a szerződés szerinti 100 százalékos mun­kabért is. Kálién ezt tették, s az alkalmazottak így eles­tek az év végi kiegészítő ré­szesedéstől, ami egészen te­kintélyes összeg volt. Ahol a szövetkezet vezetői úgy lát­ták, hogy a 80 százaléknál többet is fizethetnek, megte­hették a maguk erejéből. Megyei intézkedések A legtöbb szövetkezet pél­dája azonban azt bizonyítot­ta, nem vezet jóra ez a ket­tősség. Azonkívül a jövede­lem-elosztás egységesítése kö­telező, mert törvény írja elő. A megyei szakigazgatási szer­vek, a tsz-szövetségek igyek­szenek segíteni a gazdaságok­nak, hogy az „átállás” minél zavartalanabb legyen. Ezt ajánlotta határozatában a megyei végrehajtó bizottság is. A járási hivatalok a közeljö­vőben felülvizsgálják azokat a szerződéseket, amelyeket a szövetkezetek kötöttek az al­kalmazottakkal. Ahol szüksé­ges, segítenek is, hogy az újabb munkaszerződéseknél elkerüljék a . törvénysértése­ket. Az alkalmazottak bérét mindenütt annyiban állapítsák meg, mint amennyit a szövet­kezeti tag kap, ugyanazért a munkáért. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, akad munkája bő­ven valamennyi járási hiva­talnak. A szövetkezeti veze­tők maguk is attól tartanak, hogy nem lesz mindenütt csendes a beszélgetés az al­kalmazottakkal. Arról lesz ugyanis szó. hogy az eddigiek­től eltérően, munkabért és kiegészítő részesedést kapnak. Munkájuk éppúgy a szövetke­zeti gazdálkodás eredményé­től függ majd, mint a tagoké, érdemes lesz hát többet és job ban dolgozniuk, s ha ezt te­szik, nem járnak rosszabbul, mint eddig. Erdőtarcsán első­sorban a szövetkezeti vezetők érdeme, hogy a tagok is meg­értették; a tervezett munka­díjat és nem a jövedelem 80 százalékát kapták évközben. Akkor sem lett volna zavar az elosztásnál, ha a jövedel­mek, a kedvezőtlen időjárás miatt még kisebbre zsugorod­nak. A jövedelem-elosztási rend­szer helyes értelmezése és al­kalmazása elsősorban a szö­vetkezeteken, a szövetkezeti vezetőkön múlik. A jövő szempontjából alapvető, hogy tervszerűvé, biztonságossá te­gyék a közös és a személyes jövedelmet valamennyi nógrá­di üzemben. A tagok és alkal­mazottak egyformán bízzanak abban: ha becsületesen dol­goznak, nem csalódnak számí­tásukban. A valóban ösztönző munkadíjazás kialakítása nem lehet csak a vezetők, a szak­emberek dolga. Egyetértésre kell jutni a tagokkal és a szövetkezet alkalmazottaival is. A diósjenői, a kallói szö­vetkezetek tagjai jól látták, hogy a jövedelem és a mun­ka kölcsönösen hatnak egy­másra. A szövetkezet, a tagok személyes jövedelme attól függ, hogyan dolgoznak a kö­zösben. A munkakedvet pedig erőteljesen befolyásolja az a tény, hogy mennyit fizet a szövetkezet. Ennek megfele­lően mondtak véleményt a javadalmazásról. A szövetkezeteken múlik A szövetkezeti vezetők dol­ga tehát nem kevés. Az egy­séges, tervszerű és fegyelme­Mépi ellenőrök vizsgálják A jó kenyér közügy A KENYÉR minősége köz­ügy. mindenkit egyformán érint. Ezért még 1968-ban a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, valamint a Mező- gazdasági . és Élelmezésügyi Minisztérium megvizsgálta a sütőipar helyzetét. A vizsgá­lati megállapítások alapján a kormány határozott intézke­déseket tett a sütőipar fej­lesztése érdekében. A kormányhatározat alap­ján a megyei tanács végre­hajtó bizottsága is meghatá­rozta a sütőipar megyei fej­lesztésének feladatait. Meg­történt többek között a ter­melő- és szállítókapacitás növelése, korszerűsítése, a szakmunkásellátás, a sütő­ipari termékforgalmazás ja­vítása. Az intézkedések többé-ke- vésbé eredményesek voltak, bár nem minden tekintetben hoztak kielégítő javulást. Ezért a népi ellenőrök a kö­zelmúltban megkezdődött utóvizsgálat során arra ke­resnek választ, hogy a sütő­ipari kapacitás fejlesztése, a termékek minősége, végső soron a lakosság jobb ellátá­sa érdekében tett intézkedé­sekből mi valósult meg, illet­ve a kedvezőbb előrehala­dást milyen problémák aka­dályozzák? A megyei tanács végrehaj­tó bizottságának határozata után javult a sütőipar ter­melése, részben új üzemépí­tés. részben a régi, elavult üzemek rekonstrukciója ál­tal. Az áruszállítást több és korszerűbb jármű biztosítja. A vizsgálat feladata lesz, hogy megállapítsa, a terme­lés, a szállítás, valamint a szakbolthálózat fejlesztése az igényeknek megfelelően tör­ténik-e, a járműpark ele­gendő-e az időbeni kiszállí­táshoz, a szakbolthálózat fej­lesztése ténylegesen az ellá­tás javulását szolgálja-e? A MEGYÉBEN az állami sütőipar mellett a szövetke­zeti és magánsütődék ter­melése nem nagyarányú. En­nek ellénére munkájuk fi­gyelemreméltó, nemcsak az ellátás javítása, de az egész­séges konkurrencia szempont­jából is. A vizsgálatnak az is feladata, hogy megállapítsa, e követelményeknek mennyi­ben tesznek eleget, tevékeny­ségüket a felügyeleti, érdek- képviseleti szervek hogyan támogatják? A lakosság joggal igényli a jó minőségű kenyeret és a sütőipari termékeket. Mivel a minőség esetenként kifogá­solható, a sütőiparban azzal érvelnek, hogy jó kenyeret csak jó lisztből tudnak süt­ni. Ismeretes, hogy a múlt évben betakarított kenyérga­bona nagy része — a sok csapadék következtében — az optimálisnál magasabb víztartalommal került rak­tárba. Ezért a vizsgálattól vá­laszt várunk arra is, hogy a Gabonafelvásárló és Feldol­gozó Vállalat tároló, tisz­tító és szárító kapacitása milyen mértékben biztosítot­ta a felvásárolt gabona szak­szerű kezelését és minőségé­nek megóvását, illetőleg a vállalat malmaiban őrölt liszt minősége mennyiben befolyásolja a sütőipari ter­mékek minőségét. Előzetes tájékozódásunk szerint a sütőüzemekben fel­használt liszt minősége — víztartalma, színe stb. — nem minden esetben kifogás­talan. Az ilyen lisztből azon­ban még jó kenyeret lehet készíteni, ha a sütőüzemek­ben az adott lisztminőség­nek megfelelő sütési techno­lógiát alkalmazzák. Az ellenőrzésnek tehát meg kell állapítania, rendelkezés­re állnak-e a különböző mi­nőségű alapanyagok felhasz­nálására vonatkozó gyártási előírások és célszerű-e azok alkalmazása. Az előbbiekhez kapcsolódó kérdés a sütőipar szakmun­kásellátása. A vizsgálat elő­készítő értekezletein több he­lyen szóvátették, hogy a he­lyenként eltérő kenyér minő­sége nem elsősorban az alap­anyagtól, hanem a hozzáértő munkától függ. Ezért a sütő­ipar szakmunkásellátása, az utánpótlás érdekében tett in­tézkedések vizsgálata alapve­tő fontosságú. A TERMELÉSI kérdések mellett sor kerül a sütőipari termékek forgalmazásának vizsgálatára is. Ezen belül alapvető szempont, hogy a kereskedelmi egységek a kö­vetelményeknek megfelelő át­vételt, raktározást és eladást szolgáló felszereléssel kellő­en ellátottak-e, a boltvezetők a lakossági igényeknek és a sütőipar választékának kellő ismeretében teszik-e meg a rendelést? Van-e törekvés, illetőleg lehetőség arra, hogy a sütőipari termékeket a bolt nyitása előtti időszak­ban vegyék át, s az átvétel az előírások szerint történik- e? Távoli és kieső települé­sek boltjai időben megkap­ják-e a kenyeret és pékárut, a kenyér csomagolására vo­natkozó rendelkezést hogyan alkalmazzák, s még számos egyéb, a lakosságot közvetle­nül érintő és érdeklő kérdés szerepel a vizsgálat prog­ramjában. Tari János, a megyei NEB főrevizora zett munkabér-gazdálkodás megvalósítása, szigorú ellen­őrzése, a munka és a bérek egészséges aránya és ahol szükséges, a teljesítmények kiigazítása, belső szervezési intézkedések végrehajtása mind az ő gondjukat szapo; rítja. Minden bizonnyal ezeké­ről sok szó esik majd azon a tanácskozáson, amelyet a me­gyei mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztály szervez a közeli jövőben. A cél az len­ne, hogy a jövedelem-elosz­tás egységes, törvényes le­gyen valamennyi szövetkezet­ben; az eddiginél erőteljeseb­ben segítse a mezőgazdasági termelés növelését, a közös gazdaságok, a tagok és alkal­mazottak gyarapodását. Vincze Istvánná Eredmények és milliók ötvenkét brigád, csaknem ezeregyszáz dolgozó vett részt eredményesen a szocialista munkaversenyben tavaly, a salgótarjáni tűzhelygyárban. Az eredmények közé lehet számítani, hogy a múlt évben egyetlen baleset sem történt a szocialista ^ brigádokban. A dolgozók huszonhat olyan újí­tást nyújtottak be, amit be­vezetésre elfogadtak. Még ki­mondani is sok: majdnem huszonhétezer órát dolgoztak társadalmi munkában a szo­cialista brigádok, és felajánlá­saik teljesítésével, selejtcsök- kentéssel mintegy három és fél millió forint megtakarítást értek el. A Vállalat Kiváló Brigádja címet a GYGO „Jó­zsef Attila” és a TMK „Ka­kukk József” szocialista bri­gádja nyerte el. NÓGRÁD — W71, május 13., csütörtök 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom