Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)

1971-05-12 / 110. szám

Kongresszus után A tuSapd képwiseÉ&téban MIRŐL volt szó a szomba­ton vágatért szakszervezeti kongresszuson. aihol — a re­ferátumokat és a külföldi vendégek üdvözlő beszédeit nem számítva — 65 hozzá­szólás hangzott, el? Nehéz er­re röviden válaszolni, hiszen mindemről szó volt. ami a szakszervezetekkel és a dol­gozó embenrel összefügg, a dolgozó emberrel, elsősorban munkavállalói és tulajdonosi minőségéiben. Ez az utóbbi vo­natkozás könnyíti miéig vé­gül is a válaszadásit. — Gyakran halljuk, hogy a munkások tulajdonosok is — mondotta Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára. — Igen. A mi rendszerünkben a mun­kásosztály tulajdonos. A gyár,, a vállalat ae övé is. De érzi-e eizít a munkás a napi munka gyakorlatában? Nem érzi kellőképpen. — Majd így folytatta' — Az üzemi demokrá-cia lelke és értőimé az. hogy az üzemekben a munkások mindenről tudja­nak, és .tapasztalatuk, tudá­suk. aíkti vitásuk ki honiak óz­hassák. Ez a feltétele annak, hogy megalapozott legyen a beleszólás, az önkéntes rész- vállalás. Ez az alap j a az ér­demi rmxnlkaversenynek. a tartalmasabb bni.gádváilalás- nak. aiz egyéni és vállalati érdekeket szolgáló . céloknak. Az időszerű gondolatokat oly gázdagon termő tanács­kozáson. ahol a hozzászólók sokoldalúan jellemezték a szakszervezetek mai. megnö- vekedett és több tekintetben meg is változott feladatait, e föntd megfogalmazásból ér­zékletesen kitűnik a szak- szervezetekre váró sok és bonyolult 'ennivaló. Minde­nekelőtt az, hogy — a kor­mány és a SZOT elnöksége rendszeressé vált vélemény- cseréjéhez hasonlatosan — a pánt-, az állami, gazdasági szervek és a szakszervezetek minden szinten alkotó együtt­működést aülakítsanak ki. AZ EREDMÉNYES szak- szervezeti munkára, ha úgy tetszik. a .szakszervezeti gondolkodásmódra” vonatko­zólag, több útbaigazítást em­líthetnénk. Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára például a jól végzett munka még nagyobb anyagi és er­kölcsi megbecsülésével kö­tötte össze a szakszervezetek magasabb színvonalú tevé­kenységét. Azt mondotta: a munkás ember mindent meg­ért, ha látja munkája értel­mek de nem, töri él) a szoci­alista elvekkel összeférhetet­len jelenségeket, az értel­metlenséget, a pazarlást, a bábáskodást, a hatalommal való visszaélést. ® azt. ha igazságtalanságok énifc. Egyesek hajlamosak a szakszervezetiek érdekvédel­mi munkáját meglehetősen egyoldalúan felfogni. Nem értik, vagy nem akarják megérteni, hogy annak leg­főbb vonósa: érvényt szerez­ni a szocialista állam tör-, vényes rendelkezéseinek és fellépni azokban az esetek­ben. amikor ezeket a dolgo­zó emberek rovására meg-. sértik. Az iltyen. esetekben j ugyanis — mint Biszku Béla j hangsúly ózta — a kollefctí-l vák és az egyes dolgozók ér-' dieke társadalmi érdek is. Soha még ennyi bíztatást a szakszervezet ek. a szakszer­vezeti aktívák nem kaptak a jó, eredményes munkára, s ennek kapcsán a önálló gon­dolkodásra és cselekvésre. Fock Jenő miniszterelnök Is elsősorban ezt emelte ki a kongresszuson elhangzott be­szédében. „Űígy vélem, tevé­kenységünk a kormányzati és a szakszervezeti munká­ban, is annál eredményesebb lesz. minél inkább merünk önállóan, felelősség teljasen cselekedni, hiszen ismerjük a párt irányvonalát” — mon­dotta. EZ A követélmény „fenn” és „lenn”, minden felelős poszton érvényes. A dolgozó emberek sokat várnak a szakszervezettől. Félreértés ne essék: nem minden gondjuk, bajuk azonnali orvoslását, kívánságaik hiánytalan tel­jesítését. Hanem elsősorban ezek alapos ismeretét, hiszen voltaképpen, ezzel kezdődik.a jó szakszervezeti munka. b. i. Mlnilenléinek mnnUája sxerkí (3.) Az ellentmondások esztendeje A szövetkezeti gazdálkodás célja többek között, hogy a szocialista elosztás elveit tisz­teletben tartva, megfelelő jö­vedelmet biztosítson az egész évben szorgalmasan dolgozó tagoknak. Nem kétséges az sem, hogy a jövedelem-elosz- tasnak olyan formája kívána­tos, amely a tagokat és alkal­mazottakat egyformán érde­keltté teszi a közös munkában, a gazdaság továbbfejlesztésé­ben. Változás h ^azüai kodásba« Ami a nógrádi tapasztalato­kat illeti, a jövedelem-elosz­tási formák eddig hűségesen követték a gazdálkodás fejlő­dését. A szövetkezés kezdeti éveiből ismert természetbeni, majd a készpénz és a ter­ményrészesedés összefonódá­sából kialakult formák, a ma­guk idejében mind össztön- zönek bizonyultak. Segítségük­kel minden évben nőtt a me­zőgazdasági termelés színvo­nala és javult a munka mi­nősége is. Az utóbbi néhány év alatt azonban gyökeres változás következett be a szövetkeze­tek gazdálkodásúban. A gépek, a műtrágyák, a vegyszerek térhódításával megváltoztak a termelés, a közös munka feltételei, öt-hat évvel ez­előtt, nem egészen ezer trak­tor dolgozott a nógrádi ter­melőszövetkezetekben. Szá­muk azóta újabb félezerrel növekedett. Az aratógépek és kombájnok mellett megjelen­tek a földeken a burgonya-, a cukorrépa- és a kukoriea- betakarító gépek is. A kül­terjes munka helyét egyre in­kább elfoglalja a belterjesebb, a jövedelmezőbb gazdálkodás. Természetesen megváltoz­tak a munkával, a jövedelem- elosztással szemben támasztott igények is. A szövetkezetek szinte kivétel nélkül áttértek a jövedelem-elosztás ma leg­fejlettebb formájára, a kész­pénzes munkadíjazásra. A szö­vetkezeti tagok és alkalma­zottak éppúgy havi fizetést kapnak, mint az ipari üzemek munkásai. A személyes jöve­delem évről évre növekszik es tavaly már meghaladta a 435 millió forintot. A korsze­rű jövedelem-elosztást azon­ban nem mindenütt követte nyomon a gazdálkodás belső szervezettsége. Ez a kettősség a rnáftt évben egy sor szövet­kezetben ellentmondások, ösz- szeütközések forrása lett. Zavar az elosztásnál A korszerű joverielem-elosz­tási rendszer, a gazdálkodás­ban megfelelő munka szerve­zettséget és szigorú bizonyla­ti fegyelmet tételez fel. Ez egészen természetes, hiszen csak azt a jövedelmet oszt­hatják ei az üzemek, amelyet fegyelmezett munkával év közben megtermeltek. Amíg a szövetkezetek gazdálkodásá­ra egyre inkább a tervszerű­ség a jellemző, addig a tava­lyi jövedelemelosztás gyak­ran tervszerűtlen, több helyen meggondolatlan volt. Különösen a veszteséggel zárt szövetkezetek szolgáltat­tak erre bőséges példát. Ka- rancskesziben, Szandán egy­szerűen figyelmen kívül hagy­ták a nehéz esztendőt, a gaz­daság teherbíróképességét. Mellőzték azt a szigorú tényt, hogy a gazdálkodásnak és a jövedelem-elosztásnak min­denképpen összhangban kell tennie. Hihetetlenül magas béreket fizettek olyan „mun­káért”, amelyet tulajdonkép­pen el sem végeztek. Így ment ez egészen addig, amíg a pénzből futotta. Augusztus- oan, szeptemberben aztán, amikor a tartalékok kimerül­tek, a vezetők kétségbeesetten kapkodtak a segítség, a továb­bi fizetést jelentő óvadék után. A feleletien vezetőket azóta leváltotta a közgyűlés, a több milliós veszteséget, a szanálá­si eljárást azonban már nem kerülhette el sem a karanes- keszi, sem a szandai terme­lőszövetkezet. Néhány tsz-ben az is zavart okozott, hogy a gazdálkodás korszerűsítését nem követte a jövedelem-elosztás bizonyos módosítása, a normák felül­vizsgálata, kiigazítása. Az új gépekkel, vegyszerekkel, tech­nológiai eljárásokkal ugyan­is csökkent a kétkezi munka aránya a termelésben, a bé­rek azonban változatlanok maradtak, sőt több gazdaság­ban még növekedtek is. Ke­szegen mesélték nemrégiben, hogy a nagy kiterjedésű mál­násban a munka egy részét — a trágyázást, a növényvédel­met — a szövetkezet vállalta magára. De a tagok éppúgy megkapták a termés 50 szá­zalékát — 12—15 ezer forin­tot m. mintha valamennyi. munkát magák végeztek vol­na el. A következetlenségek arány­talanságokat idéztek elő egyes ágazatok, embercsoportok ke­reseténél. A legnagyobb gon­dot valamennyi között, a szö­vetkezeti tagok és alkalma­zottak jövedelem-eltérése okozta tavaly. Az alkalmazot­tak száma, a segéd- és mel­léküzemi tevékenység szé­lesítésével rohamosan gyara­podott. Ma már hatezren dolgoznak a megye szövetke­zeteiben. Ott ülnek a trakto­rokon, dolgoznak az állatte­nyésztésben, segéd- és mel­léküzemekben. Nem szemre­hányás akar ez lenni, hiszen munkájukra szükség van és az alkalmazottak túlnyomó többsége lelkiismeretesen, be­csületesen teszi a dolgát. Ren­dezni kell tehát helyzetüket, zavartalanná tenni viszonyu­kat a szövetkezet tulajdono­saival, a tagokkal. Ösztönző díjazás A rendezés kulcskérdése, az egységes jövedelem-elosztás. Nem kétséges, a szövetkezeti vezetők többsége eddig is jó­hiszeműen járt el. A legtöbb helyen a szorongató munka­erőgondok kényszerítették őket arra, hogy eltekintsenek a törvényektől, a rendelkezé­sektől : szabálytalan fizetési megállapodást kötöttek az al­kalmazottakkal, akik egyszer­re kérték az alapmunkadíjat és a kiegészítő részesedést. A mezőgazdasági üzemek egy részében kialakult kettős munkadíjazás megbesszúita magát. Tavaly ugyanis nem tudtak mindenütt kiegészítő részesedést fizetni, mert ke­vesebb volt a termés és a jövedelem is a tervezettnél, így aztán ott is keserű ma­radt a tagok szájíze, ahol az alapmunkadíj maga megha­ladta a korábbi évek összes részesedését. Galgagután a tsz-tag traktorosok azért há- borogtak, hogy ugyanazt a barázdát szántották, mint az alkalmazottak, mégis kevesebb pénzt kaptak. Pásztón meg a bíróságon keresi igazát negy­ven alkalmazott, akiknek ta­valy többet ígértek, de „csak” annyi pénzt kaptak, mint a tagok. A régiek vétkéért az új vezetőket okolják, akik se­hogyan sem tudtak helyt ad­ni kérésüknek. Vincze Istvánná Következik: Egységes jöve­delem-elosztást Erdei Ferenc I A hír fájdalmasan rövid: Erdei Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos Aka­démia főtitkára, Csongrád megye országgyű­lési képviselője kedden délelőtt, 61 éves ko­rában elhunyt. Súlyos betegség végzett a „Futóhomok”, a „Parasztok”, a „Magyar vá­ros”, a „Magyar falu” és megszámlálhatat­lanul sok más tanulmány szerzőjével, akiben 1934-töl a felszabadulásig a honi falukutatás egyik legsokoldalúbb ifjú tudósát, az 1944- ben megalakult ideiglenes kormányban vál­lalt tisztségétől napjainkig a magyar közélet bölcs, nyíltszívű és egyenes vezető személyi­ségét tiszteltük. Nemzetközi együttműködéssel a vaskohászat fejlesztéséért Lapunk első oldalán beszá­moltunk arról, hogy ma dél­ben, a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben megkezdődik az INTERMETALL egyhetes ta­nácskozása. JSüpitz Georg elv­társ, okleveles mérnök, az INTERMETALL igazgatója tá­jékoztatta lapunkat a nemzet­közi szervezet működési el­véről, tevékenységéről és a salgótarjáni tanácskozás fela­datairól. A vaskohászati együttműkö­dési szervezet létrehozásának gondolata a KGST-ben szüle­tett meg. Az INTERMETALL-t hat évvel ezelőtt alapították. A Magyar Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, 1964 júliusában meg­állapodtak és aláírták az IN­TERMETALL alapításáról szó­ló egyezményt. Még ugyaneb­ben az évben belépett a szer­vezetbe a Szovjetunió, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság és Bulgária. Az egyez­ménynek megfelelően az IN­TERMETALL alapvető felada­ta: „A vaskohászati termékek terén mutatkozó népgazdasági szükségletek jobb kielégítése az együttműködés új, hatéko­nyabb formáinak alkalmazá­sával.” Nyílt szervezet Az INTERMETALL tevé­kenysége nyers vas., acél, az egyeztetett termékjegyzékben felsorolt hengereitáruk, acél­csövek, ferroötvözetek és más kohászati feldolgozásra kerü­lő másodtermékek termelésé­nek és fejlesztésének kérdései­re, az együttműködés koordi­nálására terjed ki. A szerve­zet munkáját az INTERME­TALL Tanácsa irányítja, melyben minden tagországot kormánya által kinevezett ál­landó küldöttség képvisel. Az IN'rERMETALL Taná­csának 1971-re választott el­nöke dr. Kocsis József kohd- és gépipari miniszterhelyettes. Az INTERMETALL nyílt szer­vezet, az INTERMETALL-ba más államok és szervezetek is .beléphetnek, illetve együttmű­ködést folytathatnak. Példá­ul a termékcserében 1968 óta együttműködik a szervezettel a Jugoszláv Vaskohászati Üze­mek Egyesülése, és 1970 óta a METALLIMPORT Román Külkereskedelmi Vállalat. Az INTERMETALL az el­múlt hat év alatt sikereket ért el a hengereltáruk, csö­vek, vaskohászati termékek és egyéb termékek kölcsönös szállításának megszervezésé­vel, az ideiglenesen szabad termelési kapacitások kihasz­nálásával, a vaskohászati hi­ánycikkek csökkentésével. A tagországok termelési, ke­reskedelmi, valamint külkeres­kedelmi képviselői negyed­évenként üléseznek, egymást kölcsönösen tájékoztatják a termelőkapacitások változásai­ról, az egyes országokban ren­delkezésre álló hengerelt­árukról, illetve a termékhiánv- ról és megállapodásokat köt­nek a termékek kölcsönös szállítására. Többoldalú, kölcsönös együttműködés Az INTERMETALL megál­lapodásai sokszor többoldalú cserét jelentenek, az együtt­működés a kölcsönösség alap­ján történik, ily módon az INTERMETALL, a tagorszá­goknak segít a lehetőségek jobb, gazdaságosabb kihaszná­lásában, a hengereltáru igé­nyek jobb kielégítésében, a vaskohászati termékek cseré­jének fejlesztésében. A tagországoknak az IN­TERMETALL munkájában va­ló érdekeltségéről tanúskodik az a tény, hogy az operatív kölcsönös szállítások export­import mennyisége az elmúlt hat évben meghaladta a nyolcmillió tonnát. Ez több, mint kétszerese Magyarország teljes évi acéltermelésének. Hazánk a nyolcníillió tonna szállításból mintegy 900 000 tonnával részesedett. Az INTERMETALL fontos feladata az ideiglenesen sza­bad termelőkapacitások fel­tárása, (kihasználása. A hiány- cikfclista alapján az INTER­METALL összesítő tájékozta­tót állít össze, javaslatot tesz a termékek iránt jelentkező szükségletek lehetséges jobb kielégítésére, a kölcsönös szál­lítások bővítésével, valamint a termékek szakosításával. Fi­gyelemre méltó eredmény az is, hogy az utóbbi időben je­lentősen bővült, az ipari ren­deltetésű kohászati másedter- mó'-'k ('acélhuzal, drótkötél. kötőelem stb.) kölcsönös szál­lításának mennyisége és vá­lasztéka. A kohászati üzemek is Az INTERMETALL tevé­kenységében az utóbbi időben egyre nagyobb teret kapnak a tagországok hengereltáru-ter- melésének szakosítására tett javaslatok. A szakosítás megfelelő előkészítése érdeké­ben az INTERMETALL össze­gyűjtötte és rendszerezte a tagországokban működő 362 hengersor műszaki-termelési adatait. A ritkán hengerelt termékek termelésének szako­sítására 1969-ben a Szovjet­unió és Bulgária négy évre szóló szerződést írt alá. Meg­kezdődtek a csőszakosítási munkák, az NDK. Lengyelor­szág és Csehszlovákia vállala­tai között. Az INTERMETALL egyre jelentősebb feladata a közös beruházások előkészítése, il­letve javaslatok előterjesztése, megvitatása a vaskohászati termékszükségletek kielégíté­sét szolgáló beruházások koor­dinálására. Közös beruházásokra töre­kedni elsősorban olyan ter­mékféleségek gyártása érdeké­ben célszerű, melyeket jelen­leg még egyáltalán nem, vagy csaik az igényekhez képq#>l kis mennyiségekben gyártanak az INTERMETALL tagországai­ban. A kölcsönös áruszállítások­ban részt vesznek a magyar kohászati vállalatok. A Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek rúdhúzóműve, az utóbbi évek­ben szovjet alapanyagból, szovjet megrendelésre nagy- értékű szállításokat teljesített, mindkét fél kölcsönös megelé­gedésére. Ismeretes a kohászat nép- gazdasági jelentősége, vala­mint az a körülmény is, hogy hazánk nyersanyagokkal nem bővelkedik, másrészt a kohá­szat nagy beruházási és fej­lesztési eszközöket igényel. Ezt egy-egy kis ország saját erejéből nem oldhatja meg. Ezért rendkívül fontos a sza­kosítás, a szocialista országok nemzetközi együttműködése. * ezért is kísérjük nagy figye­lemmel az INTERMETALL salgótarjáni tanácskozását. F. L. A balassagyarmati AFÉSZ-sütödéjében két műszakban, naponta 30 mázsa kenyeret süt a két brigád. Tíz községbe szállííjájc a jóízű letér, és félbarna kenyereket. Még ájusban megkérdik a különböző péksütemények gyártását is, amelyek Iráni rendkívül nagy az ér Modes a járás községeiben. Ké­pünkön: Jaknbecz Gábor keuyeridádó * ropogósra sült kenyerekkel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom