Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)
1971-05-09 / 108. szám
Cf any»« fe&ejft. Fejé aÉsM nincs párna. Hogy ne kapjon tüdőgyulladást. Teljes arccal a mennyezetre vicsorog. Piszkos szürke szőke haját két hónapja nem nyírtaik, nem mosták Ragacsos, undok gaiiuskeascmóklban sze fekszik a teje alatt, váHáig er Ham Laka őrült lámpa. Orra gyanúsan, hegyesedbe válik ki az arcból. Feküdt Az orvos nézte. Legyintett. A nővér feliül'te a beleg ingujját. Az orvos a felső karon felesi p te valahogy a összezsugorodott bőrt. Recsegve bele- ezaki tóttá magáit a tü. „Kórházi zárójelentés.., A beteget ápolásba vettük 1945. szeptember 3-án. Kórisme: — Nephrolithiasis. Mindkét tágult vesemedenoében jóformán az egészet kitöltő komáil- kő... kiválasztás; bal vese 6 perc ití másodperc, jobb vese 8 perc 10 másodperc. Műtét; bal veséből zöld mandula nagyságú kővet távolitok- tűnik el. Műtét után exsiocaöo — konyhasó infúzióit kaipatt. Secunder iníeclio miatt kétoldali amputáció vált szükségessé. Beteg szülei saját felelősségükre visszautasították. Azóta a beteg állapota erősem romlott. A beteget nem gyógyult állapotban elbocsátjuk. 1945. december 24- en,” A hajnal, mint a balta éle. Szikrázott tőle a világ. Hazaértünk. A kapuiban, az udvaron, a tornácon fekete bérli - nemes nők, ködmönos nénikék éiMbak hajbókoló sopankodással. Fekete ruhás férfiak, levett kalappal. Egész éjjel virraszt- va vártak ránk. Most kijöttek élénk. Csend van. Csőik a hó recseg a lassuló kerekek alatt. — Megjöttetek? — Meg. Megjöttünk. — Suttogás. összehajolnak a fekete kendős árnyak. Kosa kmfogja a kapáló lovat. Az emberek körű lállják a szekeret. — Hagy vegyük le? — Ki ne takarjátok! — Tanakodás. Végül aiz egész fűzfakast kihúzzák a szekéralj- ból, bundástól, dunyháetóL betegestől. Négy férfi fogja, öleli a fűzfakast. — Jaj, csak lassan! A melegben áradni kezd a fúzfagallyak keserű illata. A férfiak leteszik a kast a földre. Erőlködést kifejező arcuk föiém hajol. Felegyenesednek. Megváltozott tekintetüket nem veszik le rólam. Könyörögve néznek. Leveszik lassan a kalapjukat. Csak néznek merev és borzadóra nyűt tekintettél. Rokonok mind a négyen. Testvérek, szomszédok. Nem jön szájukra szó. Nem ismernek fel. Csak néznek. Eb nem tudnak megmozdulná. Városszéli téB este. HuE a hó. A villany nem ég. Az asztalon a péti'ólampa sóváman énekel. Anyám tésztát gyűr. A szoba sarkában félhomályban, fehér dunna latt fekszem. Hanyatt, párna nélkül — hogy ne kapjak tüdőgyulladást. H*mvonikázom. A mellemre leszik esténként nagy három oktávos harmonikámat, a szíjakat átcsaitoLják a vállamon. Én fekszem hanyatt. Bal kezemmel kihúzom a levegő- szekrényt. Lehunyva a szemem. Jobb kezem, iránt egy hernyó rágta levél megmaradt erezete, legyezi a billentyűket. Szól a harmonika. Ezer sírásó dudorászása gyermekkorom óta naiv öröm nekem. A szünetekben behallatszott az ablakon át: apám — óvatosságból — a ház előtt, az utcán az ömlő havat seperte. Suhog, dalol a nyírfaseprű laza vesz- szőcsokra és rajta a porpe- hely hó fúvódik, omlik. Hirtelen megszűnik a seprés. Gyors léptek. A küszöbön apám leverd a havat, belép, izgatottan suttog. — Hagyd abba, hagyd abba! Gyorsan! — Mi baj, mi történt? — Megint itt az az orosz! — Mit akarhat az? — Mit! Mit! Három nap múlva nem bírtam tovább. — Adjátok ide a harmonikát. öcsém balokba jár. — De fiam, knhattatszik! — Altkor kihallatszik! Váci Mihály: Hol vagy Názár? — De azt mondják a szomszédok, azóta ás minden este kt járkál asz orosz az ablak alatt. — Nem barom már! Adjátok a harmonikát. Üjra harmomöcaaorn hát. Apám — óvatosságból — havat seper Ml az, újra kezdődik’ Apám berohan". Topog, kiabál. — Hogyd abba! Megint itt asz orosz. Már itt van! fin ki se nyitom a szememet, játszom tovább. A legerősebb regisztert nyitom ki. Mélyen zeng, folyó bőg a dalban. Apám topog, a váMam kopogtatja. Ingerülten Máitok rá. — Mit akarsz? Ki veheti el tőlem ezt az egyetlen mankót! Apám áll, áll. Néz, gondolkozik. Káromkodik egyet — Hát Jó! Akkor legyen! — legyint egyet és kásáét indulatosan.. Most én halligiatok el, kíváncsian haUgatózom. Apám az utcaaj'-óból dühösen kikiált. — Jó estét! Mit akar? Jöjjön be! — Jó estiét. Nem akarok. Csak hallgatná egy kacsán. Erre járok — Jöjjön be! De, csak jöjjön be! — apáim odamegy, karjánál fogva vezeti befelé. Üt közben is szabedknzás. Apám, anyáin és én folyamatosan értettük az orosz katonák beszedet. Az ajtón dőlt be a párás hideg. Ott állnak ketten. Apám a székre mutat. Mellette fiatal, vékony katona. Durva szürke köpenyén olvad a hó. Rövid, elválasztott halja ösazettapadt a meleg sapka alatt Köszön, aztán hallgat AH, kényelmetleniül érezheti magát. Körülnéz. Meglátja a félhomályban a gyermekjátac • csüLagású harmoniikáit Szomorúan elmosolyodik, aztán te nem veszi a szemét róla. Csak jön, jön közelebb, köziben hői apámra, hői anyámra, aztán újra a harmonikára néz. Mosolyog a harmonikára. Nyújtja a kezét. Apám és anyám ösz- szenéznefc. mozdulnak már mind a ketten, elszántan. Hirtelen odalépek. — Beteg, nagybetog « tton. Az övéi A z orosz rájuk se hederft. Az asztalra teszi a sapkáját A harmonika fölé hajofL Szemtől szembe látom az arcát. Huszonnyolc éves tehet Fáradt, szomorú, nagyon szomorú. Kioltott szerelem a szemében. Egy gyermek sóvári« az arcán. Én asm értettem őt, mert tudtam, menynyire lehet a harrnoniikát szeretni. Anyám siránkozott. — Jaj, istenem! — Apám zsebre dugta a kezét. Nézte, rettenetesen. Az orosz meg egészen köziéi ha jóit Jobb kezét felemelte. Szokatlanul vékony és finom ujjú keze volt Karja íve megtört. Keze élt — ujjai csodálatos élvezettel nyíltak szét, lágyan, Laaan —, a síiirio- gatás, a dédelgette, a beoézés egy-egy dallama énekelt fel ezekről az uj jakról Körüknu- tefcta, attán ujjhegyével végág- tapintoita a harmonikát. Mint a vak az ismerős arcot, úgy saóliingístta meg ujjad ideges sám ásatásával a harmonika csillogó berakásait, a hófehér billentyűket, a regisztereket. Ujjaival esetlenül i«yomo- gatta le a billen; tyúkot. Rögtön láttam, hogy nem tud harmo- nikázni. Észbe kapott, felegyenesedett, aztán már az orosz katonák egy kicsit cérnáit, köz- vetlenkedő modorában folytatta. — Haraso. Nagyon-nagyon szép! Aztán? Most mi lesz? Csak állt zavartan. Anyámék néztek egymásra. Anyám újra elkezdte a régi trükköt. — Nagybeteg! Csak ezzel van. — Az orosz nem vette észre. Apám megemberelte magéit. Széket tolt alá. — Üljön le. Üljön m* te. Te meg most már hármamba nfryan nagy legény met Itt sem ment sokká! kő- rohant. Apám üwhoít minket, voitei, aztán naajd megtetted lenből, mint a ikHmdkáin. A amiért nem engedtük, hogy mi 'lesz. kötötte» edőtt kértem: Názár kötözzön. fite elkezdtem hűteken test a dalt, melyet a temető jegenye fasorai atett gyatoortatoac orosz katonáktól a nyáron ta- nuLtam és ante: a Darátokon jövet, teherautókon harmom- kázva érleltetek akkor tájban az oroszok; a Jatolonteáit. — fis, ha még jobban, étromt mindent? Ezt a refrént — a kát utolsó sort —, mindannyiszor egy másik regiszteren játszattam, télj es hangerővel, mély zengésű bamgezmekkel és dús jobb-had kéz kísérettel. Vidám, győzelmes induló dallama van e két sornak. És asz orosz ezt már nem bírta. Láttam, hogy itt már nem a harmonika kalandjaitól indul fel. összevonta a homlokát, hirtelen a tenyerébe temette, aztán, hogy én halkabbra fogtam, türelmetlenül intett, hagyjam abba. Vártuk mi lesz, de ő azonnal összeszedte magát. Már próbált ránk mosolyogni. Oda- imtette anyámat, megérintette a válllát — Mámká. mámká”! — és eäötette tárcáját. Fényképeket szedett elő. Körbejártak a képek. Rossz fotók voltak. Komoly. step fiatal asszony és egy kásftú mosolygott ránk. Nem tudtok, mit mondjunk, összeméztünk. —- aaepes Imiben mw'vwwk, A* orosz sokéra est mondta: — Kapát. Attól az ested gyakran tB- dlogéU az ágyam mellett. Megtudtuk, hogy orvos, mórt or- vosfóhadnegy. Szülei falusi emberek, nem tud róttuk semmit. Most Itt a tábort kórház egyik orvosa. Néhány utcával arrébb. Kérte, hogy járhasson Ide. Nagyon szereti a harmonikáit gyerekkora óta, de neki sose volt — Miért nem saecezte? Legyintett Kért. tamütsam meg harmomkazm. Megmondta nekünk a hosszú nemét is, de mi nem tudtunk belőle megjegyezni többet, carár eny- nyit: Názár. Nétemek hívtrác. Ült órákon ált mellettem és csak hallgatta, hallgatta a harmonikaszót. így aztán egyszer végignézte, mikor a városbeli egyik orvos, aki tno- gártbetegbént kezelt harmad- napomként, átkötötte a sebei— Adjon. Sájdaáomcsállapí- — Miért ne? Orvos — ortet. — Hogyne, bogy megszokja. — Majd leszokom róla, ha nem kell. De nem bírom anélkül, ]\em szóit semmit, «4- 1' kezdte bepólyáát lá- bamráí legőngyölíteni a gézcsíkokat. Végül csak a vastag vattaréteg maradt. Azt átitatta a vér ée a seb leve. Mindkét lábból háram-három üvegcső állt tó. Hegyük a vattacsamőn át két centt&mé- tenre is kilátszott. — Ne tépje le a vattát Elájulok. Áztassa le! Áztassa le! Fellépi az egész sebet Aztán ujjaival kíméletemül tónyomkxsdta a sebet alkohollal köriiJmorta, új vattát és gézt rakott az eleven sebre. Názár távol ült a sarokban. Gyakran felugrált fel-alá járkált és cigarrttáaott. A kezelés végeztével anyám az orvoshoz fordult: — Doktor úr, nem tudtunk mára szerezni. De tessék türelemmel lenini, megszerezzük. Holnapután is tessék még eljönni. Egy héten belül meglesz, drága doktor úr! — Nénikém! Az a két Éter olaj nem sok. Nem ért meg amúgy sem, hogy én ide kd- bdeikk zzam érte a város szélére. Ha nincs, hát nincs. Vigyék kórházba, ott sem hal bele. — Azzal eflmenit — Mit mondott? Názár nem értette pontosan. Anyám magyarázta neki. Názár káromkodott, aztán ezt mondta: — Misa, én majd bekötözlek. — Frászt! — kiáltottam Ingerülten. — Nem érted, Názár, hogy én már minden orvostól félek. Tönkretették. Hanyag disznók voltak, majdnem a két lábamba került. Magyarok — és láttad, hogy bánt velem ez is. Én nem merem most — ne haragudj. Nem érted? Názár még másnap is szőttem volt, csak a harmonikát hallgatta. De azért harmadnap vélünk együtt várta a magyar orvost, eljön-e mégis? Vártunk, négyen vártunk. Már dél is elmúlt. Az orvos nem jött. Nem volt olaj. Nézár felugrott, káromkodott és elZörögtek. Názár jött Mellette egy nő, katonakö- penyben. Gyógyszeres zsákot és orvosi táskát hozták. Názár mór nem kérdezett semmit. Rendelkezett. ■— Mamka, meleg vizet, lavórt, törülközőket. Nem szólhattunk most egy szót sem. Lesz, ami lesz, nem hatok bele. Néztük Názárt, mennyire megváltozott. A nő hallgatagon, száfogadó tisztelettel leste, dolgozott a keze aM. Ápolónővér volt. Az asztalra szétrakták a műszereket, gyógyszert, kötszert. Názár egy port adott. — Vedd be, Misá! — Aztán injekciót szívott fel a nővér. Názár beadta, öt perc múlva közönyös bódulatban, szinite álmodtam, ami történt velem. Názár mosta, sokáig mosta kezeit, aztán a nővér aflkahoLt öntött a kezeire. Széket kért és mellóm ült A gézt a nővér már lecsavartta. Názár felemelte a vatta szélét és ahol a sebhez ragadt alkohollal addig áztatta, amíg el nem vált a sebtől. Lassan, hosszadalmasain, így áztatta le mindkét combomról a vattapaplant mely már teljesen átitatódott. Alkohollal lemosta a sebfelüloteket. Egy nagyméretű fecskendőbe ötolitőíolyadé- kot szívott fél a nővér, és Názár — nem nyamengatta a sebeket — befecskendezte ezt a furcsa, jó illatú, hús folyadékot Felkacagtam, olyan új, kellemes és hihetetlen vélt az ördögi dömöckölések után. Anyám megállt meghatódott és mint mindig, elbőgte magát Apám — látta az arcom, és rámkocsintatt Mire a kötéssel készen lettek, elnyomott az álom. Huszonnyolc órát aludtam egyfolytában. Názár attól kezdve családtagként járt hozzánk. Minden szabad idejét Ott töltötte, mindennel ellátott, amit csak elő tudott szerezni, hogy gyógyulásom segítse. Haemokakaót hozott nekem, ezt a kincset ■ érő, ritka, vérképző hemoglo- bindús táp- és gyógyszert, rengeteg Ultraszeptilt, annyi gézt, hogy tíz év múlva is volt belőle. Mikor az embereik melasszal éltek, 6 nekem fazékkal hozta a cukrot. Éneikül nem gyógyulsz meg! Almát kerített, mézet bögreszám. És 8 NOGRÁD — 1971. május 9., rejórnap nagybAtony Lérftíú János raj:a kétnaponként egy citromot! Marudent tömött belém. Táplálkozásomat nyomasztóan pontosan ellenőrizte. Tulajdonképpen naponként többször pontos viziteket tartott, mintha az osztályán feküdnék. Lázait mért, hatenkórat egyszer súlyt mért a szomszéd tenge- ridaráló-malomból áthozatott tizedesmélegen. Milyen körül* menyes vélt! — Nem báj, Misá! Ha a vesém újra megfájdult. vagy egyet köhögtem, azonnal elhozta belgyógyász kollégáját, — Én sebész vagyok — mondta —, amaz biztosabban ért hozzá — Sietni kell! Gyógyulj meg, mert én elmegyek. Májusban elmegyek. — Nem igaz! — és bizony torkunkon akadt a szó. Május első napjaiban tóvd- tetebt az udvarra. Apám és az öcsém cipeltek ki. Szánalmas cirkusz volt Názár hozott a lakásáról egy hintaszéket, abba ültettek. Szédültem, hányinger gyötört. Hat hónap óta vízszintes testhelyzetben éltem. De most ott kellett ülnöm negyed órát Názár ragaszkodott hozzá. Aztán egyre többet Esténként és reggelenként — eddig is — tornáztatta a lábam. Felemelte, be- hajlitotta, kinyújtotta. Tíz percekig. Először üvöltöztem. Fél évig bénák voltak az izmaim, a térdem dagadt fadarab. Tépődtek az izmok, de 6 türelmesen kínozott. Az udvari’ levegőzést is követelte. Egy hét múlva aztán a hintaszékből felemelt ő és az öcsém. Hónom alá karoltak és vittek. Én mint a szalmával tömött bábu. Lábaim lógtok, mintha rongyból lettek volna. Názár kiabált. — Lépjél rá! Próbálj lépkedni! II e bizony csak napok ** múlva éreztem, hogy a telpem alatt föld van. Hangyák tépték az izmaiamat és szánalmasan összecsuktötitek a térdeim. Hányszor kiáltoztam. — Hagyjuk abba, nem megy! Szégyellem! — Hány nap ée mennyi veszekedés, nyögés, őrült türelem kellett ahhoz, hogy támo.’íatásukkal megálltam a lábamon, egy-két másodpercre. Aztán, amíg az ágyamtól az asztalig léptem. Ketten tartották köném a karjaikat. Egy lépés volt mindössze. Egy lépés! Megtettem,* rárogytam az asztalra. Aznapra Názár is elegendőnek tartotta ezt a teljesítményt. így tanultam meg járni újra. Nehezebben mint egy kisgyerek, mert nekem elesnem sem volt szabad. És Názár erőszakos volt, tornáztatott, káromkodott, biztatott, és az öcsémmé! együtt cipeltek hetekig. Végül is egy hónap alatt annyit elért, hogy egy-fcét lépés erejéig egyik támogatóm karjai közül a másikba tudtam esni, bicegni. — Nem haji Megmozdult a lábad! A többit már ti is elvégzi tek. Egy hélt múlva Becsbe helyezték. Egy hónap műit él. Éjszaka volt. Olvastam. Egyszeresek verik az ablakot. Anyám felülik az ágyból. Kinéz. — Jaj istenem! Égy orosz. Mit akar? — és kinyitotta az ablakot. — Mamká! — Názár borult a nyakába. — Misá, hogy van? Beengedtük. — Názár! Hát te, hogy kerülsz ide? — Gépkocsival megyünk hazafelé, a tokaji hídon át. Ott von a pihenő. Lába, lába jöttem, csak harmincöt kilométer. Azonnal kell visszamenni. Misa, akartam látná, hogy vágj"? 17 gy óra múlva útraalc te eredt. Mórt mór én kísértem a kapuig. Éjszaka volt. Elment. Már nem is láttuk a sötétben Názár! Hova 18 — Hé! mégy? — Murmanszfkba. — írjál* — írok, Misa? Sose írt. Sose hallunk róla iv-"ls/L>OL. r
