Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)
1971-05-09 / 108. szám
Minőségtané Gőlaest éfött Elég nem beszélni róla?... Arcok a fesztiválról AZ ELSŐK között voltak a tűzhely gyáriak. Közvetlenül a kezdeményezők, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat Kronovetter István vízvezeték-szerelő szocialista brigádja után építették ki több partnerükkel a jobb együttműködés láncszemeit: a minő- segláncot. A szállítási natár- idők betartása és jobb minőség. Gyáron belül és gyáron kívül. Ez volt a cél. A dolgozók összefogásával és az ifjúsági szervezetek védnökségével. Szocialista tartalmú partneri és munkatársi kapcsolat. Mindenből egy kicsivel többet annál, amit bárki „hivatalból” is .köteles megtenni. Mi történt azóta? Farkas József KlSZ-titkár- ral a szereidébe indulunk. Útközben válaszol a kérdésre. — Megszakadtak ezek a kapcsolatok — mondja. — Nem volt rájuk szükség. Ügy tudom, hogy megszűntek a korábbi problémák. Talán egye’ dűl a Dunai Vasmű lehetne most a segítségünkre. Akadozik a nyugatnémet licence alapján készülő Boecher gáztűzhely gyártása. Csak a dunaújvárosiakon múlna, hogy ne így legyen. Már kértük őket, hogy üljünk össze egy kis baráti megbeszélésre, de még nem jött létre a találkozás. — A partnerek ezek szerint általában minden tőlük telhetőt megtesznek a jó minőségért. De mi a helyzet a gyáron belül? Már kimerítették volna a minőségjavítás valamennyi lehetőséget? — Nem, ezt nem mondhatnám. Valóban nem. Bár a hagyományos tűzhelyekre tavaly a korábbi évinél kevesebb reklamáció érkezett, de közülük a két legkelendőbbnél, a teatűzhelynél és a Salgó-kályhá- nál szaporodtak a panaszok. Ami a gázkészülékeket illeti, s kifogások alig apadtak, sőt a kedvelt M 103-as gáztűzhelyre 511-gyel szemben 559- cn tettek elmarasztaló észrevételt. All a Boecher. Helyette a tizenöttagú Krupszkaja szocialista brigád szalagján a Komfort T gáztűzhely megy. Palócz Józsefné brigáávezetőt kérdezőm, hogy milyen gondok és problémák nehezítik a munkájukat? — A legnagyobb gondunk, hogy az alkatrészellátással állandóan baj van — válaszol. — Legtöbbször csavar hiányzik. Ilyenkor aztán mindenki ideges, mindenki rohangál az anyag után Sokszor az utolsó pillanatban kapjuk meg a szükséges alkatrészeket. — És szerelés közben? — Már az elején akad probléma — indulunk el a szerelőszalag mellett. — A kamrafenék többnyire eldeformálódott állapotban érkezik hozzánk, püfölni kell, hogy az oldallapokkal össze tudjuk csavarozni. A csavarokkal sem vagyunk kibékülve. Régebben önmetsző szavarokkal dolgoztunk, de űjabban nem kapunk, nem tudom miért. Aztán itt van az ajtócsukló, nem működik rendésen, eláll az ajtó, ezt is kalapálni kell, pedig biztosan lehetne állítani rajta. REMÉNYI NÁNDOR, a szalag végén szolgálatot teljesítő minőségellenőr megerősíti a brigádvezető szavait. A szüntelen kopácsolástól alig értjük egymást. * — Nem válaszolhatok a kérdéseire — tárja szét sajnálkozva a karját Persik Lajos termelési főosztályvezető és mutatja a vezérigazgatói utasítást, hogy ,,... utasítom a vezérigazgatóság és a gyárak, gyáregységek minden dolgozóját”, hogy a sajtónak bármilyen nyilatkozatot csak „előzetes bejelentés és szövegjóváhagyás” után tehetnek. Palócz Józsefné feltehetően nem is sejti, hogy előzetes engedély nélkül, dolgozói minőségében nincsen joga beszélni még saját munkájáról és életéről sem. Csak akkor, ha valaki hozzájárul, hogy kinyithassa a száját. S akkor még mindig fennáll a lehetősége, hogy nem hagyják jóvá, amit mond, megváltoztatják. vagy semmissé nyilvánítják, eltörlik, mint a nem kívánatos részt a magnószalagon. Bizonyára a vezérigazgatói tiito rendelkezés csak az üzemi titokra vonatkozik. Vajon a gyárban helytelenül minden információra kiterjesztik? — Pedig lenne miről beszélni — mondja Kovács Mihály gyárrészlegvezető. (A munkások beszélnek is róla.) És felháborodva hozzáteszi. — Írja meg. hogy nagyon szégyelljük ezt az utasítást... Valóban lenne miről beszélni. Mizser László, az üzemi szakszervezet bér- és termelési felelőse néhány mondatával ezt sejtetni engedi: — Még azt sem tudjuk, mi az idei termelési tervünk. S azt sem, ha ennyi.t és ennyit termelünk, mennyi lesz a várható nyereség? — közli félig hivatalosan, félig bizalmasan. — Arról riem is beszélve, hogy csak május tizennyolca- dikáig van munkánk. Még nem tudjuk, hogy utána mit fogunk csinálni. Gond és probléma akad hát bőven. De úgy tetszik, éppen ezekről nem ajánlatos beszélni a tűzhelygyárban. Mire lenne jó különben a vezérigazgatói utasítás, mint az önérzetet sértő, bürokratikus kötöttségek révén elhallgattatni az embereket? Talán nem elég nagykorúak a Zománcipari Műveknél vezetői posztokat betöltők ahhoz, hogy saját munkaterületükről teljes joggal és felelősséggel beszélhessenek? Vonsik László, az öblös- üveggyár párttitkára, akivel együtt indulunk vissza a tűzhelygyárból a város felé, értetlenül és hitetlenkedve csóválja fejét a kudarcba fulladt riport hajlatán, — Nálunk ez nem fordulhatna elő — jegyzi meg. NEKÜNK IS AZ a véleményünk, hogy indokolatlan és túlzott az ilyen „vállalati önvédelem”. Mintha kilógna a lóláb. A tűzhelygyár évről évre nehézségekkel küzd és a helyzet alig javul. A nyilatkozás módjára van már intézkedés, csak a gondok és problémák megoldására nem lenne? Vagy -az is elég, ha nem beszélünk róla? Kiss Sándor Legizgalmasabb szakaszához érkezett tegnap az országos könnyűzenei fesztivál: megtartották a különböző kategóriákban a döntőket, s a gálaest keretében sor került a díMaróti Magda jak és jutalmak átadására. (A fésztivál végeredményétlapunk 2. oldalán közöljük!) Az eredményhirdetés előtt beszélgetést folytattunk a fesztivál néhány érdekes részvevőjével. Maróti Magda Nyúlánk, csinos lány Maróti Magda, szájának íve és hajviselete hasonlatossá teszi Koncz Zsuzsához. Egyébként semmi közös vonás. Maróti hangban és előadásmódban egyaránt szólót klarinéton Holdosi József játssza, ő a zenekar vezetője. Dixy-Land-együttesü- ket a hagyományos kategóriában léptették fel, de olykor az az érzésünk, hogy a legklasszikusabb jazz, amit csinálnak. — Valamennyien határőrök — magyarázza Seres Ernő százados, aki Budapestről érkezett, hogy az ízisz-együttest patronálja. — Rendszeresen teljesítenek szolgálatot is. — Azonkívül tagjai az ország egyetlen sorállományú katonákból álló, határőr-fúvószenekarnak — teszi hozzá Vízi Albert főtörzsőrmester. — A fúvószenekar egyébként 1969-ben alakult 16 taggal. Közülük foglalkoznak heten tánczenével is. Most őket hallhatják. Megkérdeztük Holdosi Józsefet, nem izgul-e. — Rettentően, de nem a zenénk eredményessége miatt. Abban az egyben optimista vagyok, hiszen alaposan fölkészültünk. — Mégis, mi az oka az izgalomra? — A feleségem a kórházban van. Ezekben a napokban szül, s nem tudom, hogy apa vagyok-e már. Ráadásul az orvosok ikreket jósoltak..; Apostol — Mennyiben apostolok” a budapesti Apostol beat-együt- tes tagjai? resszionizmus közel áll Hozzánk, nem idegenkedünk a komolyzenei alapok felhasz- nálásátóL Ezen túl, természetes«!, érdekes hangzásokra is törekszünk. — Példaképek? — A Blood Swet and Teach és a Chicago Transit-együt- tesek. Monyók Gabriella Mony ók Ildikó nevét nemrég gyorsan szárnyra kapta a hir. Gabriella Ildikó húga. — Amíg Ildikó számára inkább csak hobby a táncdal- éneklés, számomra élethivatás — válaszolja érdeklődésünkre. Rövid, barna haj, tűzpiros miniruha, a szereplés izgalmától kipirult arc. Ennyi „látszik” első pillantásra Gabiből. özdról került Budapestre, ahol a Hanglemezgyártó Vállalat Majakovszkij úti boltjában dolgozik, s a gimnázium esti tagozatának harmadik osztályát végzi. — Tizenegy éves koromtól készülök erre a hivatásra, szeretnék bekerülni az OSZK, vagy a Rádió Stúdiójába, hiszen tudom, hogy sokat, nagyon sokat kell dolgozni, tanulni ezen a pályán. Eddig is énekeltem már, legutóbb az Egyetemi Színpadon a Volánegyüttessel léptem fel, saját számaikból is adtam elő. A salgótarjáni országos fesztiválra kevés ideje maradt Tanácstag a harisnyagyárból Nehéz körzet, sok probléma Éppen aznap jártam a nagybátonyi harisnyagyar „zöld házában”, amikor Vonó Jánosne, az üzem dolgozója tanácstagi megbízólevelét átvenni készült. A fiatalos mozgású, megnyerő, kerek arcú asszonykáról első látásra senki sem gondolná, hogy ... Nem is tudom, eláruljam-e? De hát, akik ismerik, úgyis tudják róla. Akik pedig ebben az írásban halljak először a nevét, legalább teljesebb képet kapnak egy szorgalmas, mindig vidám és segítőkész munkásasszonyról, akinek még ahhoz is van ereje, hogy számos család közös gondjait és ügyeik intézését magára vállalja. Bármennyire fiatalnak látszik, elárulom mégis, hogy tizennyolc éves fia van. Annyiszor halljuk: a gyerekek „öre- gitik” az embert, hogy erre a gyanútlan szemlélődő fölkapja a fejét — Hiszen akkor nem is annyira fiatal! — S eszre sem veszi, akkor téved igazán, amikor ez a gondolat felötlik benne. Mert ki lenne fiatal, ha nem az, aki fáradhatatlan? Akinek saját munkáján és családján kívül még másokra is futja az idejéből és az erejéből? Aki megértó tud maradni, aki az évek múlásával sem veszíti el érzékenységét mások élete és gondjai iránt? Aki elég bátor ahhoz, hogy a naponta „újratermelődő” problémák közé vesse magát? Egy bérház hat lépcsőházzal, különböző foglalkozású, gondolkodásmódú és életvitelű családokkal, sokszor ellentétes, sokszor azonos törekvésekkel és elképzelésekkel, mint csepp ben a tenger, maga egy kis világ. A tanácstag mindig a közős akaratot, a többséget igyekszik képviselni. De mi a többség véleménye? Képes-e minden esetben té- vedhetetLenül feltárni és helyesen értékelni? Sok munkával jár és nagy a felelősség. Ami Vonó Jánosnét illeti, erre a kérdésre igennel kell válaszolni. Ha nem így lenne, nem választották volna meg- immár másodszor tanácstagnak. Bizonyára munkatársai is örültek annak, hogy Nagybá- tony egyik körzetében a választók üzemük egyik dolgozójára adták szavazataikat. Legalábbis azok, akik már értesültek róla. A munkahely egy tanácstag számára az a háttér, ahonnan mindig erőt és biztatást remélhet. A jó munkahely is jó ajánlólevél a választói bizalom felkeltéséhez és megőrzéséhez. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az üzem jó hírének is van valamelyes szerepe Vonó János- né újraválasztásában. A gyár múlt évi munkájával elnyerte a Kiváló Vállalat kitüntetést, s ebben a nagybá- tony iaknak is részük van. Vonóné munkájával vezetői elégedettek, mindenben igyekeznek segítségére lenni, hogy a tanácstagi megbízatást jól elláthassa. A munkatársi megbecsülésnek sem érezheti hiányát, hiszen a munka közel hozza egymáshoz az embereket, már megismerhették erényeit, jó tulajdonságait. Annál is inkább, mert akadnak a munkatársak között, akikkel a mostani üzem „elődjénél”, a Nógrád megyei Textilipari Vállalatnál kezdték és már öt-hét éve dolgoznak egyetértésben „egy fedél” alatt. Amikor megkérdeztem tőle; milyen érzés volt megtudni, hogy ismét tanácstagnak választották, rokonszenves, őszinte hangon felelte: — Annyiban igen jó érzés, és nagy öröm, hogy bíznak bennem. De félek is, hogy meg tudok-e birkózni a rám- váró feladatokkal. — Milyen programja van a következő évekre? — Nem tudom, elmondjam-e, hogy nehéz ez a körzet és sok a probléma, mert akadnak családok a bérházban, akik nem tartják be az emberi együttélés szabályait. Békétlenséget szítanak, nem becsülik a közös tulajdont. Némelyik lépcsőház úgy néz ki, hogy nem szívesen megy be oda az ember. A lakók többsége mindenért a cigányokat okolja. Kérik, hogy egyformán járjanak el mindazokkal szemben, akik az előírásokat megsértik. Közös erőfeszítésre, nagyobb egyetértésre lenne szükség. Valamennyiünk érdekében. Hát, én ezen a területen szeretnék javulást elérni ... Kiss Sándor egyéniség. Húszéves; de még annyinak sem látszik. — Mióta énekel? — öt éve volt az első nyilvános föllépésem. — S az első nagyobb sikere? — Szinte ugyanakkor. Az Ifjúsági Parkban léptem fel az akkoriban még teljesen új slágerrel: Kötöznivaló bolond az én szívem... — Bolondos szöveg. — Csakugyan. Most más számokkal jövök. Beat- és jazz-együttes kíséretében egyaránt föllépek. Az Apostol kísér a József Attila Megyei Művelődési Központban, a Kohász Művelődési Központ mozitermében pedig a Székely-kvartettel lépek föl. — Hivatásának választja-e az éneklést? — A közelmúltban működési engedélyt kaptam, hivatásomnak mégis a tanári pályát tekintem. A Zeneakadémia dzsessz-tánszakán tanulok és énektanár szeretnék lenni. — Minthogy éppen gitár mellett ül, megkérdezem: mi a kedvenc hangszere. — Az orgona... S hadd mondjam el végre: nagyon tetszik Salgótarján. Életemben először járok itt, de feledhetetlen élmény marad számomra. Az ízisz-együttes Feszült figyelem a nézőtéren. Ha végeznek, fölzúg a taps, ráadást kell játszaniuk. Valamennyien honvéd-határ- ■ori egyenruhában yannak. A — Hogy "apostolok” lennénk, talán kicsit túlzás — válaszolja Németh Zoltán, az együttes vezetője. — Együttesünk egy éve alakult, nem vagyunk kezdő zenészek. Valamennyien játszottunk már nevesebb együttesben, s a Zeneművészeti Főiskolát végezzük. Zenei elképzelésünket egy mondatban úgy fogalmaznám meg, hogy a populáris zenét rendkívül igényesen szeretnénk csinálni. A zenekarban három fúvós hangszer szerepel, modern harmóniára törekszünk, s igyekszünk kihasználni mind a hangszerelésben, mind pedig egyéb vonatkozásokban a magasabb hangszerkultúra-adta lehetőségeket. Az együttes tagjai: Németh Zoltán (zongora-orgona), Deák Mihály (dob), Deák Béla (gitár), Deseő Attila (szaxofon), Kozma András (gitár), Debreczeni László (trombita, basszusgitár), Szalánczky Ferenc (harsona). Egy éve a Fővárosi Tanács klubjában játszanak vasárnaponként. Céljuk valóban szimpatikus: azt a közönségréteget, amely eddig szinte kizárólag a populáris zenét hallgatta, magasabb színvonalra kivánják emelni. Hogyan? — Saját kompozícióinkat is ennek érdekében mutatjuk be, a színvonalas hangszeres szintű zene szeretetének jegyében. Debussy, s a zenei impft felkészüléshez. Két számnál jött, a Szivem egy vándorcigány és a Becsaptál című dalokkal. Az Apostol-együttes Monyók Gabriella kíséri. Terv szerint,' á jövőben, az együttessel kíván szerepelni. A fesztiváltól pedig — természetesen — sikert remél. Sok szerencsét! Lakos György—Tóth Elemér | NÓGRÁD - 1971. május 9., vasárnap 3
