Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)
1971-05-09 / 108. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I Befejezte munkáját a szakszervezeti kongresszus Megválasztották az új| vezetőséget XXVII. ÉVF., 108. SZÁM ARA: 1 FORINT 1971. MÁJUS 9., VASÄRNAP A bizalom jegyében Ezekben a napokban tartják alakuló üléseiket a városi, nagyközségi, községi tanácsok. Első ízben jelennek meg az ülésen azok a tanácstagok, akiknek erre a ciklusra bizalmat szavaztak a választó kerületekben. Szép számmal vannak közöttük olyanok, akik már évek, sőt nem egy esetben évtizedek óta töltik be a tanácstag megtisztelő posztját. Elismerés, bizalom és szeretet illeti őket. Újbóli megválasztásuk igazolja, hogy méltóan képviselték hosszú évek során a választópolgárok érdekeit. Tanácstagnak lenni annyit is jelent, hogy aki vállalja, az egyben saját gondjai mellé magára veszi mások kisebb-nagyobb, ügyes-bajos dolgát. Nagyon sokan most ülnek le először a tanácstermek asztalai mellé, mint teljes jogú tagjai a tanácsnak. Csak örülhetünk annak, hogy közöttünk megnövekedett a fiatalok és nők száma. Sok huszonéves tanácstag volt egyúttal első választó is. Egyidejűleg őt választották tanácstagnak. Ök egyelőre talán még kevesebb közéleti tapasztalattal bírnak, de fiatalságuk lendületével, erejével és lelkesedésével minden bizonnyal új színt visznek a tanácsok munkájába. Minden választókerületben ugyancsak teljes bizalom övezte a nőket is. Tőlük azt is várják — természetesen elsősorban az asszonyok —, hogy járjanak közbe, segítsenek a nők helyzetét megkönnyítő elképzelések, feladatok megvalósításában, a gondok megoldásában. A tanácsülések ünnepélyes külsőségei, a virágok, zászlók, ünneplőbe öltözött emberek is arra mutatnak, hogy a tanács életében fontos szakasz kezdődött. Valamennyi tanácsülésen számot adnak a választási elnökségek a szavazás eredményeiről. De egyúttal szó esik a jelölő gyűlések tapasztalatairól, az ott elhangzott javaslatokról, közérdekű bejelentésekről; arról a nagyon tartalmas és megszívlelendő „ütravalóról”, amellyel egy-egy utca, vagy község lakói látták el tanácstagjaikat. A tanácsok alakuló üléseinek megtisztelő feladata az is, hogy a tanács megválassza végrehajtó bizottságát, kijelölje a felelős tisztségviselőket és képviselőket delegáljon a megyei tanácsba. De a tanácstagi megbízólevelek átvétele, az eskütétel ünnepi percei után már a várható feladatok kerülnek napirendre. Ez nem véletlen, mert a tanácsok a legközvetlenebbül kapcsolódnak születéstől a halálig az emberek mindennapi életéhez. A tanácsoktól várjuk az ügyintézés korszerűsítését, az ellátás javítását, a szolgáltatások fejlesztését —, hogy csak a legszükségesebbeket említsük. Megnyugtató, hogy országunk, politikánk egészséges közszelleme, a szocialista demokrácia kibontakozása, a tanácsok egyre fokozódó önállósága lehetőséget ad a most megválasztott tanácsoknak a tervek valóra, váltásához. Tanácsaink az új tanácstörvény jegyében látnak munkához, amely a népképviseleti jelleget hangsúlyozza elsősorban. Valóban a lakosságot, a népet kell szolgálniuk. Mar a jelölő gyűlések bebizonyították, hogy feladatok bőven adódnak. Lakásokat, utakat, óvodákat, iskolákat, művelődési házakat, üzleteket, orvosi rendelőket kell építeni, jó ivóvízzel ellátni az embereket. A tanácsoknak az eddiginél jóval nagyobb lehetőségük van arra, hogy a fontossági sorrendet figyelembe véve, valóra váltsák az ígéreteket. Falun és városon egyaránt lényegesen megnagyobbodtak az anyagi lehetőségek, vagyis az eddiginél sokkal több pénz fölött rendelkeznek a tanácsok, de sokkal több az igény is. A gyakorlatban ez annyit jelent: érdemes vitatkozni azon, hogy egy község, vagy város mire költi a pénzét. Mert van min vitatkozni és bőven lesz miről dönteni. Mégpedig ott, helyben, ahol a tennivalókat legjobban ismerik és tudják. A helyi lehetőségek kiaknázása, a lakosság bevonása a közösség előtt álló feladatokba, az igények és a lehetőségek összehangolása jelentős feladat. Feladata a tanácsoknak és tanácstagoknak egyaránt. A kölcsönösen megnyilvánuló bizalom pedig minden bizonnyal alapja lesz két esztendő eredményes munkájának. Csata! Erzsébet Béke és szolidaritás Békenagygyűlés Nagyoiosziban Kedves vendégeket fogadott tegnap a rétsági járás. A győzelem napja 26. évfordulóján Nagyorosziban nagygyűlést rendeztek a béke hónapjának jegyében. A nagygyűlésen jelen volt Chau Tho Thong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének első titkára, Nguyen Hung Khanh, a Dél-vietnami Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, valamint Vass József országgyűlési képviselő és Mar- czinek István, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára. A járási pártbizottság és a Nógrád megyei Tanács járási hivatala nevében Gresina István üdvözölte a vendégeket, majd rövid tájékoztatót tartott a rétsági járás életéről, fejlődéséről, a legfontosabb tervekről. Este kezdődött meg Nagyorosziban a békenagygyűlés, melyen a magyar és vietnami Himnusz elhangzása után, Harmati Sándor, a Szolidaritási Bizottság elnöke mondott ünnepi beszédet. — Huszonhat esztendővel ezelőtt a szovjet hadsereg áldozatos harca elhozta a győzelem napját. A második világháborúnak vége szakadt, de az agresszorok sötét erői gondoskodtak arról, hogy a háború tüze ne aludjon ki teljesen. Sajnos, az elmúlt huszonhat évben egyetlen olyan nap sem volt, hogy a világ valamelyik részén ne dörögtek volna fegyverek. Majd arról beszélt, hogy az emberek százmilliói nem hiába féltik a békét. 1948-ban a lengyelországi Wroszlawban volt a színhelye' a békeerők első nemzetközi találkozójának, ezzel megszületett a vi- iágbéke-mozgalom. Már az első találkozó megmutatta, hogy korunk legjobb képviselői nem elégednek meg a ködös ábrándokkal, hanem harcolnak a békéért, a szabadságért, az emberi méltóságért. A népek mindenütt békét akarnak. Ugyanakkor az amerikai hadi{Folytatás a 2. oldalon) Ballag már a vén diák... Tegnap délelőtt 10 és 12 óra között Nógrád megye középiskoláiban is felsorakoztak a negyedikesek, hogy búcsút vegyenek az Alma Matertől, tanáraiktól, diáktársaiktól. Nógrád tizenkét középfokú intézményében ebben a tanévben csaknem 900 diák fejezi be tanulmányait. Fehér blúzos, nyakkendős, szép ünnep volt a tegnapi ballagás. Salgótarján, Balassagyarmat, s a vidéki középiskolák tantermei tisztán, feldíszítve várták a negyedikeseket. A hangulat ünnepélyes és vidám volt, kis szomorúsággal. A ballagás még nem jelenti a végleges búcsút, hiszen ezután jön az írásbeli, a szóbeli. Lesznek, akik utána kicsit pihennek, de aztán következik a komoly, felelős munka. Még a továbbtanulóknak is, mert a felvételi vizsgákat ugyancsak komolyan kell venni, nincs „lazítás". í Tegnap délelőtt az időjárás is kedvezett, bár mindvégig a zadt felhők szálltak Salgótarján felett is, de közülük kibukkant néha-néha a Nap. A Bolyai Gimnázium negyedik osztályainak küldöttsége délelőtt fél 10-kor koszorúzta meg a Felszabadulási emlékművet, a ballagás tíz órakor kezdődött. A negyedikesek búcsúztatását zászlóátadási ünnepség követte. A Bolyai- napok programjaként délután tornaünnepélyt is rendeztek. Felszabadult, vidám ünnep volt mindenhol a ballagás. Felcsendültek a régi, ismerős ballagási dalok: Ballag már vén diák... Most búcsúzunk és elmegyünk... És rengeteg volt a virág, a virágot árusító üzletek, bódék már kora délelőttre kiürültek. A salgótarjáni piacon például kedves jelenet szemtanúi lehettünk. Már csak egy helyen lehetett szegfűt kapni, mindenkinek csak egy szálat adtak, hogy jusson valamennyi sorbanálló- nak. Két szál volt csak, amikor egy ijedt szemű kislány — Bácsi, tessék nekem adni az egyik szálat — mondta. — Az udvariónak lesz? — kérdezte a virágárus. Kis pirulás az arcon, de az egyik szál szegfű az övé lett. Még a sorbanállók sem zúgolódtak. Egyébkér: t, a ballagási ünnepségek az alkalomhoz illően zajlottak le, a búcsúzás, az iskolazászló-átadás, a gondosan összeállított kis irodalmi műsorok hangulata valameny- nyi ballagó számára emlékezetes marad. A ballagási ünnepséget követően a koradélutáni órákban ellepték a diákok, s hozzátartozóik az utcákat, tereket. Az esti órákban pedig a ballagok a hagyománynak megfelelően tanáraik ablakai alá vonultak, hogy halk szerenáddal búcsúzzanak tőlük, s így köszönjék meg faradozásaikat. (te) levegőben lógott az eső. Duz^ étkezett. DlSlérben a dolgozók érdeke Gáspár Sándor vitazáró beszédét tartja — A kongresszusunk vitája — mondotta Gáspár Sándor — a magyar szakszervezeti mozgalom hű keresztmetszetét adta, helyesen ítélve meg a mozgalmat, erényeivel és gyengéivel együtt. Kongresszusunk a szakszervezeti demokráciának fontos fóruma volt. Napirendre kerültek rajta társadalmunk legjelentősebb kérdései. Szó volt a gazdasági építőmunkáról, gazdaságpolitikánkról, az üzemi tennivalókról, a szocialista brigádmozgalom fejlődését segítő feladatokról, az eredményes munkát gátló tényezőkről, a kulturális életünk problémaköréről, egyszóval társadalmunk sok fontos kérdéseiről. Mánk a hosszú időre A mi kongresszusunk nem a számlák benyújtásának a kongresszusa volt, hanem felelős és hozzáértő emberek felelősségteljes tanácskozása. Egy dolgot biztonsággal el lehet mondani: az újonnan megválasztandó vezetők hosz- szú időre nem lesznek munka nélkül. — Az újonnan megválasztandó vezetőségnek az lesz az egyik legfontosabb feladata, hogy a vita minden részletét figyelembe véve alakítsa ki a következő évek tennivalóit. A megválasztásra kerülő Szakszervezetek Országos Tanácsának, s a SZOT elnökségének a lehető legrövidebb időn belül hozzá kell látnia munkatervének kidolgozásához. A munkatervekben helyet kell kapnia mindannak, ami a kongresszuson reális javaslatként elhangzott. Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének pénteki felszólalására utalva elégedetten állapította meg, hogy a kormány is tanulmányozza a korfgresszuson elhangzottakat, s az ebből adódó korniányzatí teendőket. — Ha felszólalóink nem is fogalmaztak meg konkrét anyagi igényeket, azért azt is tudunk kell, hogy változatlanul nagy gondot jelent fejlődésünk gyorsítása. Szó volt itt arról is, hogy jó volna több lakást építeni, a gyermekintézményeket, a szociális és kulturális létesítményeket fejleszteni, csökkenteni a munkaidőt, emelni a nyugdíjakat, javítani a családi pótlék rendszerén. Még olyan igény is megfogalmazódott — teljesen jogosan —, hogy a nem napközis gyermekek is kapjanak az iskolában ebédet. Az említett és további sok más igény is mind reális. Ha csak egyiket kellene a sok közül megoldani, nem volna nehéz helyzetben a párt, a kormány, a szakszervezeti Gáspár Sándor ezt követően az árak és bérek alakulásával foglalkozott Mint mondotta, a szakszervezetek a gazdasági reformot e kérdésekben is a kormánnyal azonosan értelmezik, de más nézőpontból, s nem mindig egyformán ítélik meg a reform hatásait, s a tennivalókat. A kormány szándékai világosak, azokkal a szakszervezetek egyetértenek, azokat támogatják. Ez a helyzet például abban a kérdésben is, hogy értékarányos árakat kell kialakítani. Néhány ötéves tervet szántunké folyamat kibontakozására. A szakszervezetek azt is helyeslik, hogy az árszint évente ne emelkedjék 1—2 százaléknál nagyobb mértékben. A reform bevezetése óta ez va* lóban így is volt, és semmi okunk kételkedni abban, hogy ez így lesz továbbra is. Tudatos gazdaságpolitikánk biztosíthatja, hogy a bérek kövessék az árszintemelkedéseket. Senki ne vegye azonban rossznéven, ha a szakszervezetek a jövőben is figyelemmel kísérik a dolgozók helyzetének változásait, s ami ezzel szorosan összefügg, az árak alakulását is. Erre feltétlenül szükség van. Fock elvtárs is említette, hogy már eddig is egy egész sor központi beavatkozásra volt szükség az indokolatlanul emelt árak csökkentésére. A kormányzat nem tudhat mindenről, a dolgozók viszont közvetlenül érzékelik az élet- színvonalukat érintő különböző tendenciákat, jelzéseikre tehát feltétlenül oda kell figyelni. A kormánynak és a szakszervezeteknek tehát e területen fokozottan együtt kell működniük, és a kedvezőtlen jelenségek esetén közösen kell fellépniük. Szombaton reggel Somoskői Gábornak, a, SZOT titkárának elnökletével folytatta munkáját a szakszervezetek XXil. kongresszusa. Az elnökségben helyet foglalt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla és Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és Pullai Árpád, a Központi Bizottság' titkára. A három napirendi pont vitájában elhangzott felszólalásokra Gáspár Sándor válaszolt. SfimKoi‘ válasza mozgalom.' A sok feladat együttvéve azonban nem oldható meg máról holnapra. Meg kell vizsgálnunk, hogy mire van lehetőség, és a feladatokat rangsorolni kell. Gondjainkon csak úgy segíthetünk, ha termelékenyebben dolgozunk, a nemzeti jövedelmet növeljük. Legnagyobb kérdéseink megoldásával is úgy vagyunk, mint az a család, amely, ha például házat akar építeni, előbb fokozottan kell dolgoznia, és egy időre sok mindenről le kell mondania. Nemzeti méretekben is jól mep kell gondolnunk, hogy mi a legfontosabb s anyagi erőinket mikor rniré fordítsuk. ■ A kisterenyei gimnázium IV. B. osztálya indul. dr. Med- gyesi Jánosnc osztályfőnök vezetésével búcsúzó körútra iskolájukban Fotó: Céhmester Erzsébet A vállalatok önállóságának, gazdálkodásának kérdéseit érintve Gáspár Sándor rámutatott, hogy a társadalmi érdekeket nem szabad alárendelni az egyéni vagy csoport- érdeknek. — Korántsem tartjuk valamiféle bűnös dolognak a minél nagyobb nyereség elérésének vágyát. A többletmunka nélküli nagyobb jövedelem ellen azonban mindenkinek küzdenie kell, aki felelősnek érzi magát népgazdaságunk fejlődéséért. Összhangban a társadalmi szükséggel A továbbiakban arról szólt, hogy a szocialista viszonyok között a társadalmi érdek alapvetően egybeesik az egyén érdekével, de nem mindig és nem automatikusan. Létjogosultsága van tehát az egyéni érdekvédelemnek. Ha azonban valaki úgy értelmezi a szak- * szervezetek egyéni érdekvédelmét, hogy az egyének valamennyi törekvését fel kell karolni és támogatni, az helytelenül látja a dolgokat. A szakszervezetek ugyanis az egyéni érdekekért csak akkor tudnak eredményesen harcol(Folytatás a 2. oldalon.).
