Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)
1971-05-06 / 105. szám
AZ OLVASOK Ne legyen kocsma a íőközlekedési út szélén Munkakörömnél fogva naponta járok Salgótarjánban a zagyvapállalvi városrészen, a Balassagyarmat felé forduló főközlekedési úton. Különösen most, a jobb idő beálltával tapasztalom, hogy az itt levő autóbusz-megállóban több az olyan ember, akinek kezében féldecis-, vagy sörösüveg van, s all a korlátnak támaszkodva, fogyasztva, kortyolgatva a sört, vagy pálinkát. Nem egy esetben részeg emberek ülnek a patakparton, lábuk között a sörös-, vagy pálinkásüveg. Az autóbuszvezetők számos esetben tétlenkednek: megálljanak-e, vajon italozó, vagy utazó emberek tartózkodnak-e az autóbusz-megállóban. S ha van ilyen, mert elég gyakran van utazó is, a felszálló férfiak, nők, gyermekes anyák arra a bűzre panaszkodnak, ami a váróteremben terjeng, hiszen az ittas emberek kisebb-nagyobb „ügyeik” elintézésére használják a buszvárót. Érdeklődtem már többször az utasoktól. Azt mondják, maszek zöldségkereskedésnek indult ez az árusító, most pedig a földművesszövetkezet úgynevezett mozgóboltja, ahol ugyan lehet vásárolni cigarettát, konzervet, de a nagyobb tételt a szesz teszi ki. Mi, felháborodva tapasztaljuk, hogy buszmegállóban, közvetlen, alig két méterre a nemzetközi főúttól, a 21-es műúttól, a kocsmáknál is rosszabb állapot uralkodik. Szeszt fogyasztó, ittas emberek lődörögnek a főközlekedési úton, pisakítják az autóbuszvárótermet. Arról nem is szólva, hogy igen balesetveszélyes, s nem szemet gyönyörködtető látvány az utasoknak, még inkább nem az ama elhaladó külföldieknek, vagy a megyébe érkező fővárosiaknak. Azon mór eddig is sokan csodálkoztunk, ha a KÖJÁL-nak nem is szúrt eddig ez szemet, miért nem vette észre a közlekedési rendészet. Vagy addig várnak, amíg bekövetkezik egy nagyobb, esetleg életet is követelő baleset? Talán idejében szólunk. Zöldséges bolt legyen, de kocsma ne! D. K. Szécsény Az ismeretiéi) gépkocsi- vezetőhöz Vonalihoz igyéfeezíüinik Salgótarjánban május 2-ám. A fél egyesei szerettük volna elérni, a szerelvény azonban az orrunk ellőtt húzott ki az állomásról. A Nemzeti előtt egy magán gépkocsi ÓIK, a gépkocsivezetőt megkértük, vinne el mainkét Salgótarján külsó pályaudvarig, vagy Zegyvapól- falváig, hogy utolérhetnénk a vonatunkat. A gépkocsivezető nagyon kedvesen be is ültetett miniket az autóba, s vállalkozott rá, hogy együtt „üldözzük” a vonatot. Egészen Kieterenye- bányaitélepiig vitt el minket, ott sikerült beérnünk szerelvényünket. Megköszöntük szívességét. Már a vonatom ültünk, amiíkor féleségem észrevette, hogy csaknem vadonatúj esernyője — fekete női esernyő — a kocsiban maradt Sajnos, semmit sem tudunk a gépkocsivezetőről, azon kívül, hogy K5 stencil yén lakik. Nyugdíjasok vagyunk, egy új esernyőt venni nekünk bizony nem kis dolog. Ezért arra kérjük a kedves ismeretlen gépkocsivezetőt, értesítsen minké t egy 1 e velezőla pon, hogy az ernyőt hol és mikor vehetnénk át. Címünk a következő: Cziíbulya Pál, Salgótarján, Akácos út 11. sz. Ismeretlen ismerősünk fáradságát előre is köszönjük. Czibulya Pál és felesége Jogos panasz Május elseje volt. Délelőtt 10 óra 30 perc körül járt az idő. Az eső csendesen, de szinte megállás nélkül hullott egész délelőtt. Nem győztük várni, hogy elálljon. Barátommal nekiindultunk, hogy visszavigyük az üvegeket az italboltba. Harminchét sörösüveget és egy borosat. Megkönnyebbülve léptünk be az ajtón. Itt már legalább nem ázunk. A „Hangya” kocsmába voltunk. Csomagunkból meglepetésre csak hét sörös- és egy borosüveget vett visz- sza Margit néni. Ezt azzal indokolta, hogy a többit nem tőlük vittük. Ez igaz volt. Közöltem, hogy a származásnak, az üveg származásának nincs jelentősége. Majd raktározási ' nehézségekre hivatkozott. Ez is nagyon átlátszó volt. A pénztár mellett fej- magasságig volt egy üres ládából álló oszlop. Holott, mint állította, ■ az ünnepre csak harminc üveg sört kaptak. Tehát elfért volna a miénk is bőven. Meglepett a kioktató hangnem. Régóta nem tapasztaltam ilyet. Ritkán járok ide. Utoljára szilveszter kor voltam itt. Ehhez is kapcsolódik bosszúságom: Húsz óra után érkeztek vendégek hozzánk. Kint csikorgó hó volt. Elmentem szintén a „Hangyába”, mivel a vendégek meglepetésként érkeztek és kevésnek találtuk az italt. Két üveg pezsgőt vásároltam. Pirosat. Otthon meglepetve tapasztaltam, hogy ez nem látszik pirosnak.. Fehér volt. A két üveg összes árkülönbsége 10 forint körül járt. Természetesen ennyivel olcsóbbat kaptam és nem drágábbat. Visszavittem. Irén néni kicseréltette az eladóval: ez ugyancsak Margit néni volt. E két élmény hatására felmerült bennem a panaszkönyv gondolata. Mégis úgy döntöttünk, hogy nem hamarkodjuk el. Előbb bevittük hát az üvegeket a „Dézsa” kocsmába. Ott érdeklődtünk, hogy mi az igazság az üveg körül. A válasz minket igazolt. Most már határoztunk. Kérjük a panaszkönyvet. Visszamentünk. Kértem két üveg üdítő italt és a panaszkönyvet. Az italt megkaptam, a könyvet nem. Ez volt a válasz: „Egész éjjel mulattatok, most pedig nem fogjátok összefirkálni a könyvet!” Ez csak részben fedte az igazságot. A látszat, már ami az üvegeket illeti, ellenünk szólt. Próbáltam érvelni, de hiába. Barátom gyakoribb vendég itt. Neki még hozzáfűzték: „Jöttök még ide máskor is!” Jámbor embernek tartanak a faluban. Most sem próbáltam hangoskodni. Egy távolabb álló nem tudta volna megmondani, hogy cigarettát kérek vagy panaszkönyvet. Legfeljebb Margit néni arckifejezése gondolkodtatta volna el. Végtére is én húztam a rövidebbet. Látva a makacs elhatározást, szó nélkül távoztam a pulttól. A két ügy kulcsembere Havran Margit néni. Barátom szerint ő Irén néni helyettese. E levelet május 2-án fogalmaztam, hogy elejét vegyem az előítéletüknek. Ma egy szemernyi szeszes italt nem fogyasztottam. Tehát teljesen az eszemnél vagyok. Felelősségem teljes tudatában írok. íme ez volt a történet. Igyekeztem tárgyilagos lenni. Szeretném, ha megírnák, hogy nem túlzom-e el e dolog jelentőségét. Ha úgy érzik, észrevételeim jogosak, kérem segítsenek! Ifj. Szlávit Sándor Karancslapujtő Virágos falu és a tanácsok Tiszakécske község kezde- ményiazésére, a lakosság kívánságára igán sok községben bontakozott ki a „Virágos falu” mozgalom. Sok helyütt azonban, még gazdátlan ez a törekvés. A faluszépí- tési mozgalommal és a tanácsok tennivalóival kapcsolatosan kerestük fel dr. Papp Lajost, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökét és beszélgettünk e témáról. — Mi a véleménye Papp elvtársinak a „Virágos falu” faluszépítési mozgalomról? — Igen örvendetesnek tartom, hogy a községek lakóit környezetük szépítésének gondolata, a lakóhely szeretető ilyen formában is foglalkoztatja. Véleményem szerint, olyan törekvés ez. amit a községek szerveinek feltétlenül támjogaitniok érdemes. — Milyen szerepet vállalhatnak a községi tanácsok e mozgalom segítésében ? — Azt hiszem, akkor lesz a mozgalom legeredményesebb. ha a községi tanácsok s gazda szerepét, vállalják, hiszen közterületek szópítéséközépületek előtti területek virágos! fásáról. Hiába van meg a lakosokban a szándék a falusi utcák ilyen természetű szépítésére, ha a tatácsok a megfelelő útmutatást, esztétikai elveket és a munkáikhoz a szükséges segítséget nem adják. Persze, amikor azt mondom, hogy a tanácsok segítsék e szép kezdeményezést. nyugodt lelkiis- merettel aat is állíthatom, hogy nincs egyetlen tanács sem az országban, amely ne vállalná szívesen a mozgalom gazdájának szerepét. — Sok helyen így is van, de elég sok az olyan község is. ahol ez a találkozás még nem történt meg. Nem késtek-e el máris ezeken a helyeken a mozgalom felkarolásával? — Ha sok idő nincs is a munkák megszervezésére, de még túl késő sincs. Május végéig van még lehetőség, hogy a tanácsok végrehajtó bizottságai, ha szükségesnek látják, napirendre tűzhessék, megszervezzék a falu utcáinak, köztereinek virágositáAzt is fej kell mérni, munka szervezéséhez kiket vonnak be. Minden bizonnyal sok segítséget nyújthatnak ebben a kiszisták, de még az úttörőik is. Nézetem szerint a szövetkezeteknek szintén be kell kapcsolódniuk. A szövetkezeti üzleteik, vendéglátóipari egységek, az üzletek előtt jelentős szerepet vállalhatnak a virágosíitásb-am. — Mi a megoldása, hogy a falvakban egységes esztétikai kép alakuljon iki?. — Ez is helyi feladat Nincs olyan községünk, ahol ne lennének virághoz értő szakemberek: pedagógusok, mezőgazdászok, tanácsi alkalmazottak — n.em utolsó sorban a faluban élő asszonyok, leányok. — Segíthetnek-e a megyei tanácsok ? f— A megyei tanácsok segítsége nagyon kívánatos. Célszerű, ha a megyékben versenyt hirdetnek meg. mondjuk a „Legszebb virágos falu” címért, jutalmazhatják is a nyertes községet. Bizonyos vagyok, ha a megyei tanácsok erre gondot fordítanak, nagy lendületet adnak a szép mozgdionmak. sát. ről van szó, az utcák,-terek.-- hogy a társadalmi Jog Mit kelt tenni, ha téves a telekkönyvi bejegyzés? P. K. fökiügyben kárt tanácsot Csak az édesanyja volt a családiban tsz-tag. Az apja nevén álló, egy holdnál alig több földterületet olvasónk művelte. Meglepetéssel vette ezek után a járási földhivatal azon közlését, hogy ezt a földterületet a tsz használta és ezért az megváltás alá kerül. Határozatot nem adtak neki. A panaszos több napot töltött el különféle hivatalokban eredménytelenül. A telekkönyvi hivatal szemlét nem adott ki, mert a föld tsz-használatúnak lett minősítve, a bíróság viszont telekkönyvi szemle nélkül nem fogadja el keresetét. Mit tegyen — kérdezi tőlünk. Bizony eléggé bonyolultnak látszik olvasónk ügye még úgy is, hogy bemutatott nekünk egy-két olyan iratot, amelyből az látszik, hogy olvasónknak igaza van. Ezt az igazát azonban — miután a földhivatali szerv nem fogadta el —, be kell bizonyítania, mégpedig polgári bíróság előtti ítanáé perben. Nehezíti helyzetét a hagyatékátadó végzés is, amelyben az ilietókes közjegyző tsz-használatban levő földként, úgy adta át a hagyatékot, hogy olvasónkat megilleti esetleges megváltási ár. Panaszosnak már ekkor „csöngetni” kellett volna a téves telekkönyvezés miatt. Megvásárolni lehetne a földet — mint írja —kb. 15 OOO. forintért, de miért vegye meg, amikor így is, úgy is az övé, csak téves telekkönyvezés történt a korábbi tagosítások idején. A megoldás nem olyan egyszerű, mint ahogy olvasónk gondolja. A telekkönyvi kiigazítást, helyesbítést kérheti, de ehhez a földhivatali szerveket, a tsz-t is segítségül kell hívnia. Ha nem megy simán, lehet hogy csak két perben tisztázhatja a tulajdonjoghoz való jogosultságot, mégpedig telekkönyvi szemle (okirat) kiadása iránti perben (ha nem kap telekkönyvi szemlét) és tulajdonjog megállapítása iránti perben. Az ügy bonyolultságánál fogva célszerű ügyvédhez fordulnia. sok Mikor tekinthető a tsz-tag balesete üzemi balesetnek? S. D. olvasónknak nem állapították meg a munkavégzés közben történt balesetét üzemi balesetnek és emiatt több juttatástól elesett. Kérdezi, milyen baleset minősül a tsz- tagoknál üzemi balesetnek? Olvasónk leveléből az állapítható meg, hogy igaza Van. Rosszul bírálták el balesetét. A tsz-tagnál üzemi balesetnek kell tekinteni azt, amely a közös munkavégzés (feldolgozás, szállítás, értékesítés stb.) közben, vagy azzal összefüggésben történt. „Üzemen” kívül történt baleset akkor minősül üzemi balesetnek, ha a dolgozó az üzem, a vállalat, a tsz érdekében végzett munkát, és ekkor vagy az ilyen munkával összefüggésben végzett munka közben éri őt a baleset. Ha a dolgozót bár munka közben — például árut szállít —, de azért éri baleset, mert útközbeni italozás után elaludt, és leesett a kocsiról, nem minősíthető üzemi balesetnek, ezért nem is léphet fel követeléssel. Házi varrás iskolája A balassagyarmati házűasz- szianyöknák és dolgozó nőiknek bizotnyára jól esik, hogy nemcsak szórajkoztatásukra., kultúráiddá sukra gondolnak, hanem segítik otthoni munkájukat, második műsEjakjulkiait is. A balassagyarmati Miik- száltih Kálmán Művelődési Központ vezetősége már három éve rendszeresen megszervezi — egyre nagyobb sikerrel — a szabás-varrás tanfolyamát, amit tréfásan úgy emlegetnek: a háai varrás iskolája. — Köztudomású, hogy a művelődési központ sok jó és újszerű kezdeményezése hely hiányában nem valósulhat úgy meg, ahogy szeretnénk — magyarázza sajnálkozva Hemertoa Gyula igazgató —de szerencse, hogy a Balassi Gimnáziumban kapunk helyet. Az asszonyok munkáját megkönnyítő tórek résünket a gimnázium igazgatósága és személy szerint dr. Kiss Gyu- lámé felkarolta, ttámogaitja. —t Nappal gimnazista lányok gyakorolnak a politechnikai műhelyben — veszi át a szót Solti Miklósaié, a szabás- varrás tanfolyam népszerű vezetője — esténként mi vesszük '„birtokunkba” a gyakorlótermet. — Nemrégiben indult egy újabb varró tanfolyam és máris minden varrógép talált „gazdáit”, Mivel magyarázza ezt? — A tanfolyamunk azért népszerű — mondja Soltomé, mert a tandíj nem sok. A foglalkozások mindig esti órákban vannak, ettől nyugodtan lehet üzembe, hivatalba járni, vagy az otthoni munkát végezni. De a legvonzóbbá a tanulmányi idő rendkívüli rövidsége, tömörsége teszi..; Igenis, 16 óra alatt is meg lehet tanulni a legfontosabb murikafogásokat. Alapfokon, de aki nagyon figyel és érzéke is van hozzá, akár középfokon is elsajátíthatja a francia szabályzatot, a varrást úgy, hogy saját maga, de még családja részére is készíthet odahaza felsőirulhajfie- léket — magyarázza Soitiné igen meggyőzően és mi mind- ainnyian elhisszük néki. Nagy gyakorlata, magsas szakmai igénye, pedagógusi érzéke, kedvessége „aranyfedezet” erre. Áruátvéteti a salgótarjáni járműboltbau. Nagy érdeklődés kíséri a kismotorok kicsomagolását Az „erkölcstelen“ harisnyakötő A divattörténet először kétféle kerek harisnyakötőt ismert: az egyiket a térd alatt viselték, ez kevésbé volt elegáns, mert a térdet fedetlenül hagyta, de „erkölcsileg semleges” volt, a másikat a térd felett viselték; ez volt az elegáns harisnyakötő, de „elhe- ■ lyezésénél” fogva, „igen erkölcstelen” volt. E merész harisnyakötőket csak színésznők viselhették. A kétféle harisnyakötő közötti átmenetet jelentette a XVI. században divatos — térd alatt és felett keresztben megkötött — harisnyakötő. Ezután jöttek a hosszúkás harisnyakötők, melyeket a fűzőhöz kapcsoltak. A harisnyatartót a divattörténet hatalmas újításként tartja számon. Idővel a fűzőrész elmaradt, de meg a harisnyatartó is igen kényelmetlen viselet volt, meleg nyári napokon. A radikális megoldást csak a napbarnította, meztelen lábak, a nadrágfűzők és végül a harisnyanadrágok hozták meg. Fotó: Céhmester L. Elekes Éva A gyermek is a divat rabja volt Egészén a XVII. század vegéig, a szülők a gyermeket megfosztották saját akaratától és egyéniségétől. A gyermekek részére külön gyermekruhák nem készültek: minden gyermek miniatűr felnőtt volt. III. Henrik idejében a hatéves kisfiúk kényelmetlen nyakfodrot viseltek és oldalukon tőrt. Még a pólyások nyakán . is merev gallér volt. A kislányokat halcsontos fűzőbe kényszerítették, parókát adtak rájuk, kirúzsozták és kipúde- rezték őket. A Napkirály korában a kisfiú kész udvaronc, a kislány igazi udvarhölgy volt. Még a XVIII. század második felében is Chardin képein a nagypolgárok gyermekei frakkot, csipkés zsabót és parókát viselnek. A könnyű, | NÓGRAD - 1971. mó perkálruhák csak a XVIII. század végén jelentek meg. Ezekben az években a gyermekek öltöztetése már sokkal természetesebb volt. Aztán ismét szigorú idők következtek: a kislányok krinolint, turnürt és széles karimájú kalapot viseltek. Az 5—10 éves kisfiúra a XIX. század elején hosszú pantallót, cilindert és zakót adtak. Lényeges változás csak a XIX. század utolsó harminc évében állt be, amikor köny- nyebb, sportos ruhába öltöztették a gyermekeket. De ez is „jelmez” volt: a tengerészöltönyt nevezték ki a kisfiúk divatos ruhájának. A merev öltözködéstől csak a két világháború közötti időszakban szabadultak meg a gyermekek, amikor végre valóban gyermekek lehettek. 6„ csütörtök £
