Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
Anyák kös A z édesanyákat, a* élet adóit köszöntjük május felső vasárnapján, a kiteljesedő tavasz e szép, hagyományos ünnepen. Virágot adunk nekik a szeretet és a hála szimbólumaként, a gyerekek versben, vagy egyszerű szavaikkal mondják el szívből jövő köszöntésüket. „Mi ő nekünk? Azt el nem mondhatom. — Mert nincs rá szó, s nincsen rá fogalom...” Milyen igazak a költő szavai. Az édesanyák iránti szeretet annyira bensőséges és természetes érzés, hogy könnyen üres frázisba, tartalmatlan szóvirágokba fullad az ember, ha megpróbálja szavakba önteni. Ezért is kifejezőbb a néhány szál szegfű, tulipán, vagy az orgona, a hálás tekintet, s a meleg ölelés. Igazán hálásak csak akkor vagyunk, ha az anyák iránti szeretetünket, tiszteletünket nem próbáljuk meg ebbe az egyetlen napba belezsúfolni. Ha az esztendő minden napjára jut jó szó, figyelmesség. Ha hűségesek maradunk mindahhoz, amire édesanyánk tanított. Ha úgy tiszteljük, szeretjük a hazát, az életet, a munkát, a becsületet, ahogyan arra ő nevelt bennünket. S, ha megjegyezzük azt, hogy az anya sem valami szeretettől túlfűtött robotgép, aki csak arra hivatott, hogy elégjen, feláldozza magát övéiért, ha elhisz- szük, hogy ő is olyan ember, aki elfárad, akinek éppen olyan jólesik a segítség és a biztatás, mint bármelyikünknek. A mi társadalmunk az anyák megbecsülését nem bízza sem a véletlenre, sem a gyerekek esetleges hálájára. A mi világunk intézményesen gondoskodik a legszentebb hivatás gyakorlóiról, az édesanyákról. Sok minden történt már a munkahelyi kedvezményektől, a gyermekgondozási segélyig, a bölcsődék, óvodák hálózatának kiszélesítéséig azért, hogy az anyák gondja kevesebb legyen. Az édesanyák számára nem is az a legnagyobb segítség, ha a munka terhéből kevesebb jut nekik, hanem' ha a társadalom segít értékes embert nevelni gyerekeiből és képességeiknek megfelelő helyet biztosít nekik. A nagyobb közösség sok mindent megtett már az anyákért. A közvélemény előtt is tisztázott dolog az irántuk való köteles tiszteletet Mégis maradt még adósságunk éppen elég. Még fokozottabban osztoznunk kell gondjaikból. A szűkebb családnak, s a társadalomnak is. Tapintat, udvariasság, figyelmesség dolgában is sok még a javítani való. És sok családban meg kellene végre szervezni, hogy az otthon gondjai ne csupán az anya gondjai legyenek... Hogy a tiszta lakás, i meleg étel, a vasalt ing, a derűs hangulat, a jól nevelt gyerek örömének ne az anya legye i a szenvedő áldozata. Hogy neki is legyen lehetősége osztozni a pihenés, a szórakozás, a tartalmas kedvtelések közös örömében. S, hogy az édesanyára ne csak addig legyen \ szükség, amíg adni tud, hanem akkor is, ha már szétosztotta erejét, szeretetét és ő szorul övéi támogatására. A hálatelt vers, a szegfű, a tulipán, s az orgonacsokor mellé ezt a szándékot, elhatározást is nyújtsuk át az édesanyáknak május első vasárnapján. « Talpon még az öreg huszár Milyen lesz városunk 1975-re? 3000 lakás öt év alatt — Tervezik a buszpályaudvart (Fotó: Eakóterv) Az ÚJ lakótelepeket pedig nemcsak oktatási intézményekkel, hanem megfelelő üzlethálózattal látják el. Ami pedig .a szépítést és a város kellemes látványát illeti, talán a lakosság is tehet valamit. A német városok arról híresek, hogy épületeiket növények, fák és virágok fogják közre. Szépülő és meg- ifjodó városunk, — amelyet az UNESCO építészed szakbizottsága is figyelemmel kísér, és az ENSZ szekciója elismeréssel méltatott a nemzetközi porondon, — ebben is példát mutathatna a magyar városoknak. Kovács Margit ILYEN IGAZI kemény palócot keresve sem találni a megyében, amilyen Blaskó János huszár, Bercelen. Pedig benne van a korban. Közelebb áll a százhoz, mint a hatvanhoz. Hites feleségét néhány esztendeje temette el, azóta egymagában él, kint a falu szélén, ahol völgyet szorít két hegy. Valamikor szebbet látott háza is Blaskó Jánossal öregedett. De az is, mint gazdája, jól állja az időt. Maga gondoskodik mindenről Blaskó János, huszár. Magának is főz, három napra valót Legtöbbet füstölttel savanyú babot, amit egyetlen társával, a nagy növésű, lompos kuvasszal oszt meg. Megértik egymást. Az öreg nem akarta magához fogadni, mert fiatalnak tartotta. Sokat viháncol, megcsipkedi a gyerekeket is, a ludakat szárnyra kényszeríti, sok bajt okozhat De megszerette és jól megvannak. A kutya hűségesen vigyáz az öregre, ö meg a hűségéért sokat elnéz neki. Így él Blaskó János huszár. Nincs elkényeztetve, mégis jól tartja magát Ennek köszönheti, hogy még életben maradt Ezt mondta neki a balassagyarmati főorvos, Klein Gyula is a felülvizsgálatkor. — Magának még az izmai is kemények, mint a csontja. Ezért úszta meg élve... Az öreg Blaskót az orvos szavai felborzolták. Eszébe juttatták az átélt izgalmakat és megfehéredett az arca: Szóin! sem tudott, csak biokelt, hogy egyetért. A főorvos olvasott az arcáróL Látta, borzong az öreg, másra fordította a szót, miközben tapogatta az összeforrt bordáit , — Becsületesen megkötötték! — Szigorúan az öreg szemébe nézett. — Mondja, maga Blaskó János, nem porolik magát gyerektartásért ..? Az öreget mintha megcsípték volna, felkapta fejét Megmozdult bozontos szemöldöke. Nem tudta eldönteni, komolyan, vagy tréfából mondja ezt a főorvos. Dörgött a hangja. — Én kérem, mindig tisztességesen éltem! Az orvos jót nevetett örült, hogy ilyen állapotban látja az öreg Blaskót. Néhány hónapja nem bízott abban, hogy tréfálkozni lehet még vele. Azért sem, mert már korábban is volt vele dolga. Akkor is eszméletlen állapotban, gyomrát felszakítva vitték hozzá. Egy vén embernek ennyit kibírni. Az orvos mondta is neki, hogy száz évig élni fog, ha két ilyen nagy bajt kihevert. Mire az öreg kioktatta: HARMADIK IS VOLT, a hatos huszároknál. Helybenhagyott a ló... Az viszont régen voít, még fiatal korában. Ez a két utóbbi akkor, amikor már tsz-nyugdíjas lett, de eljárt dolgozni. Az öregnek nagy tisztelete van a faluban. Volt ő párttitkár is a cselédekből alakult kis tsz-ben. Amikor bejelentette, hogy munkát akar, adtak neki tetszőt, éjjeli őrséget. Ebben a szolgálatában történt az első balesete is. A százas istállóban vigyázott éjjelenként a tehenekre. Hoztak egy újat, amit a többiek nem fogadtak be. Még a jászol mellett sem hagyták nyugton. Hiába csitította Blaskó szakértelemmel a teheneket, addig maradtak nyugton, amíg mellettük volt. Csak elfordult, neki az idegennek. Szegény pára menekült a döfések elöl és kínjában elszakította láncát. Blaskó megpróbálta szépszerivel megszelídíteni. Sikerült is, amíg nem vezette vissza a helyére. Ott újból megvadult. Szarvára kapta az öreget és benyomta a jászolba. Kis híja, hogy Blaskó nem pusztult bele, Mlinarik János talált rá; az riasztotta a mentőket is. Csúnya munkát végzett az öregen az idegen tehén, de semmiség volt a legutóbbi balesetéhez képest. Ez most történt, az év elején, sünikor Blaskó János huszár, elment Földi Jánossal a rotn- hányi vásárba, malacokat eladni. Nem akadt komoly vevőjük, hazaindultak. Seé- csénykében megálltak a kocsma előtt, mert nagyon átfáztak. Jól esett a kis melegítő. De csak éppen bekapták, indultak volna tovább, amikor az egyik mellékutcából egy megvadult motoros, éktelen zajjal célba vette a kocsijukat. Blaskó régi lovas ember, de lovakat még nem látott így megijedni. Mint a sárkányok ugrottak meg. Földi Jani két lábát törve hullott le a kocsiról. Később az egyiket le is vágták, annyira szilánkokra zúzta. Az öreg Blaskót pedig a fürhész odaszorította egy betonoszlophoz. Olyan szerencséje, mint az öregnek, ritkán akad az embernek. A lovak, halála előtt lerántották róla a kocsit és elfutottak. ö ott maradt az oszlop tövében eszméletlen. Kalapot emeltek felette, mielőtt a mentőbe tették. De Klein Gyula, a főorvos kifoldozta, mert az öregnek kemény, szívós természete van. Amikor először magához tért, akkor mondta a főorvosnak. — CSAK MÁJUSIG hozzon rendbe a főorvos úr! Addig kibírom itt a melegen. De az ünnepen már ott akarok lenni. Azóta otthon is van; Se nem megy az ünnepségre. Az ötvenes évekből, amikor még valaki volt, színes papírszalagokat mentett meg magának a májusi díszekből. A sifonban gondosan csomagolva őrizgeti. Azt szokta az ünnepen az ablak alatti virágzó orgonafájára felkötözgetni. Most nem köti fel, mert megromlott az idő. De ideje sincs. Az újonnan épülő százasnál őrködik éjjel, meg ünnepkor nappal is, hogy mehessenek a fiatalabbak. őket, kettőjüket, kutyájával, úgysem keresi már senki a felvonulók között. A kis szolga, a zsebrádió meg oda is hozza nekik a jókedvet az őrhelyre, ahol Blaskó János huszárt, még ma sem lehet nélkülözni. Bohál Gyula Az embereket érdekli a jövő. Ezért terveznek, ezért foglalkoznak az űrkutatással, számításokat végeznek, komputerek. segítségét veszik igénybe, hogy kiszámítsák és megközelítően reális képet kapjanak a jövőről. Természetes tehát, hogy egy város lakóit az érdekli leginkább, milyen lesz városuk öt év múltán. Magyar Gézát, a Lakóépülettervező Vállalat állami díjas építészmérnökét kerestük meg, hogy képet adjon Salgótarján következő ötesztendős építészeti terveiről. — Most épül a Fórum, — amit a város lakói, illetve ma még csak a szakemberek, garzonháznak emlegetnek. Ez azonban több annál. Valóban két ‘lakóépület — 18 és 21 emeletes — épül. Ez a város legmagasabb épülete lesz, a városközpontban mintegy jelképesen tör a magasba. A lakások kis méretűek, de a legteljesebb kényelemmel vannak felszerelve, szinte szállo- daszerűek benne a szolgáltatások. Ezzel a házzal az a célja a városi vezetőségnek, hogy azokat a fiatalokat, illetve a város életében nélkülözhetetlen szakembereket he. lyezzék el benne, akiknek nincs családjuk és ezért indokolatlan lenne, hogy két, vagy esetleg többszobás lakásokat foglalásnak el. De a garzonház csak egy A város makettje már az 1975-ös képet mutatja A várostervező, állami díjas Magyar Géza (Fotó: Csuzi) része az épületcentrumnak. Csatlakoznak hozzá a modern csarnokok, amelyben helyet kap a filmszínház, a megyei könyvtár, a városi múzeum és ’ kiállítási terem. Ezenkívül a Fórum szolgáltatókombináttal is rendelkezik, — étteremmel, patyolatfiókkal, amely a garzonház nem kis számú lakóit szolgálja ki, és természetesen rendelkezésére all a város lakóinak is. — A másik központi feladat — mutat Magyar Géza a város makettjéről készített fotóra — a József Attila utcai lakótelep felépítése. A városi tanács körültekintő megfontolás útján úgy határozott, vei teljesen korszerűek és kényelmesek lesznek. Természetesen az új lakótelepen — iskolára, óvodára van szükség — már tervezzük a József Attila-lakóte- lepre a 16 tantermes általános iskolát ás megkezdtük a 150 férőhelyes óvoda tervezését is. A város lakói, — laknak, de gyermekeiket óvodába, iskolába viszik, ugyanakkor dolgozó, közlekedő és vásárló emberek is. A város vezetői körültekintő gazda módjára gondoskodnak arról, hogy a születendő új városrész, ha épülése, szépülése közben hogy állami és magánerőből 3 ezer lakást épít az ötéves tervidőszak alatt. Az állami építkezések egy része a volt Kistarján helyén, Pécskő- dombon épülő új lakótelep. A lakóházak általában kétszobás lakásokkal és a haj- dúszoboszlói gáz bevezetésészolgál is bosszúságokkal, — az ötéves terv végére nem csak kényelmes, hanem csinos és európai színvonalú legyen. Felépül az új állomás, és tervezik már az új távolsági autóbusz-pályaudvart is az Űt- és Vasútépítő Intézetben. A Fórum impozáns együttese: A két magasház és a hozzá csatíakozó kulturális és szolgáltató épületek NÖGRÁD - 1971. május 1., szombat 3
