Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)
1971-05-23 / 120. szám
Szabó Salgótarjánban született, Idén júliusban lesz tizennyolc éves. Most végzett Miskolcon középiskolában, az érettségi után végleg visszatér Nógrád megyébe. Nemrég olvasta fel az első vernét a miskolci rádió stúdiójában. Többi között ezt Itje, levelében: „...a világ Gyula eseményei és a napi dolgok csak lassan érlelődnek meg bennem, kevés az élettapasztalatom. ..” Verset tehetségről vallanak. Örömmel adunk helyet nekik a Friss hajtás hasábjain. Lehetséges, hogy erős hajtásoknak bizonyulnak. Fejlődésfokon Hát ide jutottam a tündérmesékből, így jár, ki nagy kapukat dönget, s boldog-boldogtalannak köszönget. Egyforma kivételt tettek velem, hogy sohase kivételeztek, kabátomról észrevették. Nem volt az kopott, se eger-rágta, csak hordtam három télen át, barátom volt — egy hú bakát. Most a hangom halt el, fejem rég nem szegem le, csillag-szemű-szép fiú bámul az emberekre. Nem menekülök filozófiákba, kerülök minden mániát, a próbákat megvetem, kiállom én, mit más kiállt, barnacsuhás, kalandorgyerek. Etűdök Igen, a tavasz ez már, a vágy, ha indul — nincs határa, világoskék felhő-bodrok között, széllel szökik a pára, nagy sáros víz füzek alatt; kúszik a nedves fényben, a május szívekbe öltözött, meszelt házak, friss-fehérben, tki Tudod, a csillagokból látni minket, hiába pajzs-fű, csari-álca, a zöld köd rétre ült, > s a szellők bari-tánca; i*l Friss hajtás Köszöntjük a fiatalokat, a friss hajtást. Az ablak előtt ugyancsak nemrég bontottak friss hajtást a fiatal fák. Este az utcai lámpák fénye hull rájuk, s olyan a kis fák koronája, mint valami valószínűtlen ezüstcsokor, körülöttük az ég fekete, vagy sötétkék kárpitjával. Ha hirtelen egy időre kihunyna a lámpafény, eltűnnének a sötétben az ezüstcsokrok, jóllehet - tudjuk a fák változatlanul ott állnának a helyükön. Csak a szemünk később szokná meg az utcai sötétet, hogy újra lássuk a körvonalakat. A Friss hajtás című rovatunk kicsit hasonló az utca lámpáihoz. Funkciója, hogy fényt - a nyilvánosság fényét - dobja néhány fiatalra, akik verseket írnak, költői ambíciókat táplálnak. Félreértés ne essék, nem költőket avatunk, csupán az induláshoz kívánunk segítséget nyújtani azzol, hogy fórumot adunk a friss hajtásnak. Milyenek ezek a hajtások? Nem egyformák. Van közöttük alig pattanó, kevésbé ígéretes, de akad Ígéretes is. Talán egyik-másik fiatalember képes lesz arra, hogy az indulás viszontagságait átvészelje erős hittel, akarattal. szorgalommal - és sok,sok nehéz munkával, tanulással. Mert valóban sokat kell tanulni ahhoz, hogy taníthassunk nem „középiskolás fokon". Sok verset, levelet koptunk. Ezúttal négy fiatalt mutatunk be, a többiektől, azoktól, akik most nem szerepelnek, elnézést kérünk. Rovatunk a jövőben rendszeres időközönként jelentkezik majd, így az arra érdemesnek tartott fiatalok bemutatására Is sort kerítünk. Azoknak pedig, akiknek „hajtásait" még nem tartjuk elég erősnek ahhoz, hogy a nyilvánosság fényében megfürösszük őket, levélben válaszolunk, s ha felkeresnek bennünket, szóban si szívesen állunk rendelkezésükre, tanácsokkal, észrevételeink közlésével. Köszörűjük a friss hajtást, a fiatalokat. Szeretettel indítjuk útra őket, amelyre - bizony - nagyon nagy szüksége von az embernek, különösen ha költőnek készül. Mit is kívánhatnánk útrava- lóul. Elsősorban azt, hogy nagyon szeressék ők is a dolgozó embert, azt az emberi közösséget, amely egyedül képes arra, hogy megőrizze, az elmúlástól megóvja oz egyes embert is. S a költészetet is! Tóth Elemér Pohánka Erika r Balassagyarmaton született 1954. január 7-én. Jelenleg Salgótarjánban a közgazdasági szakközépiskola harmadi- koe tanulója, kollégiumban lakik. Mint irjtn JSörgey Lászlóna, kedves magyar tanárnőm törődésének köszönhetem, hogy az első után volt következő vers is,,. Magamat égetem el, hogy a lángot vers-fényképen vissz aad- jam^j Kiindulásom; élet, iskola, szerelem... Kinyitom az ablakom, Hagy betekintsetek.* Nagy István Neve, s - versei már nap- zik, a költők közül Juhász Világot láttak korábban a Ferencet tartja példaképének. NÓGRÁD hasábjain. Debrece- Verseiben a közéletiség, a ni katonáskodása idején is kül- szépség iránti elkötelezettség- dött hozzánk verseket. Je- röl, s természetesen, a sze- lenleg Salgótarjánban dolgo- relémről vall legszívesebben. ALKONY Nem tudok már lágyan vallani régen meghalt bennem valami, ami vigasztalt és elkísért ha már a csend is a földig ért * segített, ápolt és kitakart, fölém is küldött zöld zivatart. Nem tudok már lágyan vallani szavamat is, ritkán hallani, ha elbújdosik az ősz velem hiába fogja meg két kezem, esek nézem szótlan az ágakat, magamban a bőm ló tájakat. Ha járom az erdőt egyedül a fák homlokára rárepül az alkony ijedt rettegése! gyorsul a bokrok szívverése.' Szerelemféltő í. SZERELMÜNKET üldözi a tél jegenyék újjai görbülnek a földre varjak szárnyai alatt melegszik a csend kristályokon lépked a szó kettészeli torkomat egy kiáltás J megreped előttem a föld ■s fegyott rögök robbannak szivemen kedvemet a nap torkára szorítom zokogjon a horizont felett. 2. SZERELMÜNKBEN világra vár a csend ágait a napba nyújtja, őszi harmat szárad rajta. Teste, hogyha szárba robban súlya alatt ketté roppan. Tudom, a fény ha bekerít minden keresztre ráíeszít. ’ A hallgatásom nem teremt; ha nem olda meg semmit a csend. A Kő is imbolyog: te Kői Nézd, mintha visszalátna, holdkő lehet, mert hallgatag, tócsába zárva. ______ ____ _, a I gen; a tavasz ez mán,’ hömpölyög ránk szabad-meleg, lehulltak rég a fagy bilincsei, örülj te is, mert szabad lehetsz! ' ^Az ember, amíg fiatal, min: denki oktatgatja, tanítja, korholja, egy perc nyugta se lehet, akárki beletörölheti a sáros cipőjét is. Hogy forró- fejüek vagyunk, tiszteletlenek, meg minden. Mert ami őszünkbe jut, azt rögtön ki is mondjuk? Ez olyan nagy baj? Az igazunkról pedig le nem mondunk még a magasságos- nak se. Aztán, ha badarságokat beszélünk, mi van akkor? Miért kell abból olyan nagy ügyet csinálni? Nem kell mindent komolyan venni, csak jár a szánk. Mégis ebből van minden baj. Jobb hallgatni, Anna tudja ezt, keveset beszél, de amit mond, aranyat ér. Szereti is mindenki. Ha bekopogok hozzá estére, biztosan kijön. Ha egy kicsit is szeret, biztosan kijön. Nem, be nem enged. Ki fog jönni. Én ott várom a kertek alatt, jön, l*ül mellém a fűre a patak partján, aztán megfogjuk egymás kezét, nem szólunk egy szót sem, csak hallgatjuk a sötétben a víz pocskolását.. — Nagyon csöndben van, öregapám. Biztosan kiszáradt már a torka, vagy a nyelve is a szájpadlásához tapadt? — Mit mondjak, lányom? Az ember, mire megöregszik, rájön, hogy a legjobb a kevés beszéd, de néha még annak a kevésnek sincsen föle... Minek fárassza magát a szegényember? Úgyis eldöntenek mindent az okosak. Beszélnek azok helyettünk is. Nem zavarja azokat, hogy hol nem értik, hol meg félreértik őket, csak mondják a magukét, be nem áll a szájuk. A szegényember csak tegye a magáét, ne sokat beszéljen, nagyokat hallgasson, akkor hallhatja meg igazán, ami onnan belülről dörömböl, aztán ne törődjön semmivel, csak azután menjen. — Nem odáig van az, Lajos bácsi, a néma gyereknek az anyja se érti a szavát. Meg aztán, én azt mondom, biztosan nem azért tanultunk meg beszélni, hogy most már hallgassunk, mint a csuka. — Hát, ami az asszonyokat illeti, ott egészen más a helyzet. De nem is azt mondtam én, hogy egy szót se szóljunk. „Ha Anna hozzám jön feleségül, azt hiszem, náluk fogunk lakni. Az öregekkel. Majd csak megteszünk valahogy. Ök a nyári konyhában, mi a szobában. Aztán majd építünk, szép, nagy házat, háromszobásat, meg fürdőszobát is csinálunk. Lesz két, szép fiunk, meg egy lányunk, bölcsődébe, óvódéba fognak járni, Anna is ott dolgozik majd, a gyerekek azt mondják neki, hogy óvó néni. Én meg beiratkozok szakiskolába, még csoportvezető is lehetek... Lesz egy nagy könyvespolcunk, ott sorakoznak majd rajta a szakkönyvek, gyömölcstermesztés, vegyszeres gyomirtás, az öntözés technológiája, meg ilyenek. Amikor akad egy kis szabad időm, azokat fogom olvasgatni. De lesz nekünk mindenféle könyvünk, Berkesitől, Rejtő Jenőtől, Gorkijtól, meg Illyés Gyulától. Szép bútorunk, meg hűtőszekrényünk, televízió, mosógép .. A három asszony, meg a két férfi beérnek a faluba. Fölhúzzák a cipőiket. Az út zúzott kővel van fölszórva, itt már nem lehet mezítláb járni, az éles kövek fölhasítanák a bőrt, mint az üvegszilánk. Sorba elköszönnek egymástól, mindenki megy haza, kit a gyerekek, kit a szülei, kit a férje, kit a felesége vár. Sok helyen már az asztalon párolog az étel. TANYASIAK Fekete kendők árnya dobja 1 szemük alá a ráncokat. Jobbra pillant r — Kendő szétaf Balra néz ~ — Kendő széle, -d Csak előre látnak. A fekete keretbe szorított valóság töredékébe. Füvek a szélben A domb sörénye friss spenót szín. Végignyalja huncut szél. Beleborzong és áthullámzik önmagán. A NYÁR Egy kis zsemlye.’ Bennünk dagadt naggyá és hónapokká nőtt. Sz. Devecsery László f - — — — j —* tiuszeves, ngurga fiatal* ember. Vas megyéből, Vae- ezilvágyról küldte hozzánk verseit. Középiskoláit a hajdani Savariában, Szombathelyen végezte, egyetemre készül. Középiskolás évei alatt kezdett verseket írni. Tehetséges. Verseivel középiskolai 'dijakat nyert, S 'több írása látott már eddig napvilágot Szombathelyen a Vas Népében, saját előadásában pedig a győri rádióban. Az Életünk című nyugat-dunántúli folyóirat is érdeklődik versei iránt JÁTÉK MintHa a múltból jönne vissza — hisz’ még egyszer én is eljövök.- a rég tarkán csillámló üveghomokjai közé. Félve lép, hisz’ mindent beaző a feledés tenyésző, gaz bujtorjánja, s ő mégis jön köveket hajigálni, hol hajdan játszhatott, s belenéz a csillogó patakba és meglátja, hogy mennyit változott.
