Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)
1971-05-22 / 119. szám
NAPJAIM KISZ-titkárokkal beszélgettünk „A munka zöme én vállamon van” Varga György Kosztrikán Ev» Farkai József Ottmár Mária Négy salgótarjáni KISZ-titkárral beszélgettem Közülük kettő középiskolás. Ottmar Mária, a Madách Gimnázium új titkára, Kosztrikán Éva pedig a Táncsics Közgazdasági Szakközépiskolában tölti be ugyanezt a tisztet. Varga György, a nyomda, Farkas József, a ZIM salgótarjáni gyárának KISZ-titkára. Ugyanazokat a kérdéseket tettem fel mind a négyüknek. Az volt a célom, hogy válaszaik alapján négy fiatal portréját rajzoljam meg, s ezáltal kicsit a mai fiatalok terveit, gondjait, gondolkodásmódját is. — Hogyan lettél KtSZ-tet- kár? Ottmár Mária»: Másodikos koromban még nem kaptam konkrét feladatokat, az előző titkárral dolgoztam együtt. Később vb-tagnak és az osztály KISZ-titkái ának választottak. Fokozatosan érlelődött a bizalom. Kosztrikán Éva: Én is előbb osztálytitkár voltam, ezután választottak az iskolai KISZ- szervezet titkárának. Azóta másfél év telt el. őszintén szólva, amikor megválasztottak, nem is tudtam, milyen sokat vállalok. Nagyon szeretem ezt a munkát, de jóformán semmi szabad időm nem maradt. Varga György: Hogyan lettem KISZ.-titkár? Rövid a válasz: gondolom, megbíztak bennem A fiatalok is, az üzem vezetői is támogatnak, én pedig igyekszem mindig újat adni. Farkas József: Véletlenül. Engem úgy szerveztek be a mozgalomba. Előbb alapszervezet vezetéséved bíztak meg, ezután léptem a csúcstitkár helyébe. — Segítettek-e mttnkadbate? Ottmár Máriát Sok segítséget kapok a tanári kartól és az igazgatótól. Az a véleményem, hogy a KISZ-tagságnak is nagyobb kedvvel kell dolgoznia, ismernünk kell más alapszervezetek munkáját is. A KISZ-tagok közötti közvetlenebb kapcsolat még megoldásra vár. Kosztrikán Éva: Segít a pártösszekötőnk, a párttitkárunk és az igazgatónk is, a munka zöme azonban az én vállamon van. Varga György: Van egy bizonyos aktív mag, amelynek a támogatására számíthatok. Ha az ember tettekkel bizonyít, akkor bizonyára mind jobban szélesedik a segítők tábora. Farkas József: Sokat számított az előző titkár, Pál János segítése, bizalommal fordulhatok a párthoz és a szakszervezethez is. Mindig lehet számítani az alapszervezeti titkárokra is. — Munkád legnagyobb elismerése? Ottmár Mária: Érzem, hogy szeretnek. Számtalanszor előfordul, hogy az utcán köszönnek: Szervusz Marika! — s csak később tudom meg, hogy ez is „Madáchos” volt. Kosztrikán Éva: Konkrét elismerésről nem beszélhetek. Varga György: Kétszer jártam a Szovjetunióban. A legnagyobb e! ismerés persze az, ha az ember érzi, hogy a tagság szereti Farkas József: Egyszer az alapszervezetünk a KISZ központi bizottságának oklevelét kapta. — Kedvenc időtöltésed? Ottmar Mária: A versolvasás, a regény. Több idő kellene a politikához. Szeretek kirándulni és táncolni. Kosztrikán Éva: Olvasás, tánc, tánczene. Imádom a mozit, a színházat. Szeretek kosárlabdázni, más kérdés, hogy tudok-e. Varga György: Most döbbentem csak rá, mennyi mindent nem tud az ember. Szeretem a színházat, a fotózást, viszonylag sok időt fordítok a filmklubra. Minden nap rövid, állandóan az Mával kell versenyezni. Farkas József: S»zeretek olvasni. — Terveid, az iskola után2 Ottmár Mária: Orvostudományira sezretnék menni. Ha nem sikerül, akkor is az egészségügyi pályán maradnék, mint műtőasszisztensnő. Most egy hete nagyon megtetszett az állami gondozott gyerekekkel való foglalkozás is. Akármelyik pályára léplek, közösségi munkát fogok vállalni. A beat-szakmában maradion! Kosztrikán Éva: A Közgazdaságtudományi Egyetem tanári szakára készülök. Nagyon jó tanár szeretnék lenni, olyan, akit szeretnek a gyerekek. — Mit vársz a családi életedtől? Nagy port, de nyugodtan mondhatom úgy is, hogy nagy sarat kevert a városunkban megrendezett V. országos könnyűzenei fesztivál. A fiatalok sokoldalú könnyűzenei bemutatkozása mellett e napokban került sor elismert, népszerű együtteseink bemutatkozására is, amelyek mint a „szakma” élmunkásai ba- rátian válaszoltak az „utánpótlás” hozzájuk intézett kérdéseire. A legtöbb fiatalt érdeklő, szinte lázbahozó szakmai bemutatót az OMEGA-együttes tartotta a megyei művelődési központban. Az érdeklődőknek csupán kis százaléka juthatott be a szigorúan zártkörű rendezvényre. A kíváncsi szemlélődő — mint magam is — ezen az estén egy csokorban láthatta az ország amatőr beat-zenészei- nek színe-virágát. S ha a hasonlathoz visszafordulva virágot csak átvitt értelemben fedezhetett is fel az ember, a színek tarkaságában, sokaságában nem volt hiány. Mert akár az öltözékre, akár a hajakra, akár a látószerv-környéki pemzlimun- kákra néztem, meggyőződhettem, hogy a szivárvány § NOGRÄD - 1971. kutyafüle a tarka színegyveleghez képest. Aztán felgördült a függöny. Az öttagú OMEGA- együttes teljes „pompájával” fenn díszelgett a színpadon. Muszáj említést tennem öltözékükről is, amely még zenéjüknél is erősebb hatást gyakorolt a magamfajta nézőkre. A szentképiek mintájára „felszőrözött” orgonista véleményem szerint nagyon futtába érkezhetett a bemutatóra. Feszes lila jéger alsójának képzeletbeli madzagját csupán lábszárához simuló bocskora fedte el a kíváncsi pillantások elől. No piersze, fehér pizsama trikója sem volt mindennapi. Az új dobos, gondolom a derekas sport-zenei edzés közepiette nyűhette el tomapiapucsát, vagy az üvöltő zene gyakorolt rá málasztó hatást —, nem tudom. Amikor az egyik gitárosra néztem, hirtelen egy tiszai halászt véltem felfedezni a vállára terített hosz- szú háló alatt. Ügy látszik, valamit fogni akart ezen az estén, csak az a kár, hogy nem tudtam meg, hogy mit. A derék Kóbor mikrofonjával bámulatos rángatózások közepiette jobbra-balra kóborolt a színpadon. Közben 22., szombat arról a lányról énekelt, akiről állítólag ő is tudta, meg más is tudta, de mégse mondta. .. Hogy mit? Azt nekünk sem mondta el, mert a lány „olyan szépien mosolygott.” A szakmai bemutató után — igaz, hogy nehezen, de mégis megszülettek a szakmai kérdések. Az egyik válaszból aztán az is kiderült, hogy bizony nagyon drága „kenyérkereset” ez a beatzene. Ahhoz, hogy a lejátszott hang tiszta és élvezhető legyen, minimum egy negyvenezer forintos gitár szükséges. Amikor az érdeklődők megkérdezték, hogy ennek hiányában mit tegyenek magyar beat-zenénk felvirágoztatása érdekében, Ome- gáék a nyílt választ függöny mögé rekesztették. Ügy látszik, nem akarták közzétenni kulisszatitkaikat. Mert a szakmának bizony nagyon sok fortélya van. No, de a szarka farka egyelőre nem bírt el többet. Majd talán két év múlva. Addig is elbúcsúztam LUX- tól, a piros feliratú kíváncsi gipszkoponyától, aki az egész bemutató alatt érdeklődve csücsült bozontossörényű fiatal gazdája mellett az előttünk levő sorban. Remélem, hogy 1973-ban ismét találkozunk! Ottmár Mária: Nemcsak házastárs, élettárs is szeretnék lenni. Ha közös céljaink vannak, megértjük egymást, könnyebb elviselni a nagyobb kötöttséget is. Elvárom a férjemtől, hogy házias legyen. (Nem azonos a papucsság- gal!) Kosztrikán Éva: Mindig az volt a vágyam, hogy sok gyerekem legyen, legalább három. A férj legyen megbízható, hasonló végzettségű és érdeklődési körű Varga György: A családi élet ne hasznos dolgokról való lemondást jelentsen. Ne kelljen a színházat kihagyni, mert sír a gyerek! Általában: a házasság doppingszer legyen a további célok megvalósításához Farkas József: Nős vagyok. Most kevesebb időm jut a KISZ-re. jobban be kell osztani. Ha van, mondjuk egy farsangi bál, csak úgy érzem jól magam, ha a feleségem is ott van. Hasonló feladatokat látnak el mind a négyen, hasonlóak a gondjaik, véleményük is Egyben mindannyian megegyeznek: a közösségi munkát életük szerves részének érzik. Szívügyük a KISZ. felelősséget éreznek érte. Divat és kánikula Hirtelen lett meleg. Egyik napról a másikra ránk köszöntött a 25—30 fokos hőség, a kánikula. Gyorsan védekeztünk. Ledobtuk magunkról a pulóvereket, kabátokat és előszedtük a szekrényekbe hajtogatott nyári holmit. A nők maxi helyett ismét miniben járnak, mert e viselet célszerűsége, praktikussága, számtalan előnye hirtelen újra felszínre tört a meleg hatására. A bátrabb hölgyek pedig már a forró nadrágban élvezik a forró napokat. Mert ez az új módi, a nyugati divatdiktátorok jóvoltából. Eddig csak a kirándulóhelyeken, strandokon öltöttük magunkra az arasznyi kis nadrágokat, ezután nyugodtan lejthetünk benne a város utcáin, sőt mi több, az esti mulatságokat is látogathatjuk ilyen viseletben. A legtöbb nő még latolgat. Felvegyem, ne vegyem, jól áll, illik-e az egyéniségemhez? De mint minden új kreáció megszületésénél, most is akadnak bátrak, hősök, akik nyugodtan állják a rájuk szegeződő bámész, olykor megvető tekinteteket. * Budapesti Műszaki Egyetem „E”-klubja (az „E” betű az épület jelzésére utal). Szőke hajú lány, lila, forró nadrágban ugyanolyan felsőrészben»: — Először van rajtam ez a szerelés. Kezdetben nagyon furcsán éreztem magam benne, most a harmadik konyak után már nem zavar Egy modern fiatalember véleménye: — Nem tetszik ez az új mánia. Túl feltűnő. A nők a strandon vetkőzzenek, ott a környezet is megfelelő! Utcán, szórakozóhelyeken rendes ruhában szeretném őket látni! * Váci utca, a divat utcája, ahol mindenki mindenben nyugodtan megjelenhet, nem szólják meg érte. Most mégis a legtöbb ember egy pontra figyel. Magas, karcsú lány vonul a pillantások kereszttüzében. Vonul büszkén, méltóságteljesen. Parányi nadrágban, mélyen kivágott blúzban, térdig érő, körben lyukacsos csizmácskában. Az öregebbek megbotránkoznak. Egy kutyáját sétáltató idős hölgy: „Fantasztikus. Ez még a bibliában sincs megírva!” Három fiatal lány, egyazon véleményen: — Nem tudjuk minek kell siránkozni. A mini szoknya talán jobb volt? Leülni sem bírtunk, mert állítólag több látszott ki, mint amennyinek szabad lett volna. A kis nadrág megoldotta ezt a problémát. Szabadon mozoghatunk benne, mert nagyon kényelmes. * Salgótarján, Rákóczi út. Az említett pesti utcával ellentétben, itt akármit felveszel, mindenen megbotránkoznak. Ezért csodálkozom el, amikor forró nadrágos kislány jön velem szemben. — Tizenöt éves vagyok és negyven kiló. Várjam meg talán, amig megöregszem és elhízom. Addig tartsak lépést a divattal, amíg fiatal vagyok. !★] Íme néhány forró pillanat és néhány forrongó vélemény a forró nadrágról. Hogy nagyon különbözőek? De kérem ez valamennyi újdonságnál így szokott lenni! Mindenesetre bízunk benne, hogy ez a divat sem lesz tartós, hogy egykettőre „kiforrja magát.” —rkm— Vegyianyagokat Gyártó Vállalat PAVILONJÁT A 3-AS PAVILON MÖGÖTT. BEMUTATÁSRA KERÜLNEK- KORSZERŰ RAGASZTÓANYAGOK. MŰ ANYAGHABARCSOK, POLIÉSZTER-TERMÉKEK, ÉS VEGYIPARI SEGÉDANYAGOK. ME FELEDJE! CHEMICAL! Horváth Mária Pohánka Erika
