Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)

1971-05-19 / 116. szám

Színházi esték harcsa- színpadi ipartnunkában A névhasonlatosság a vilá­gért se tévessze meg az ame­rikai drámairodalomban ke­vésbé járatosakat. Már elöljá­róban ajánlatos tisztáznunk, hogy nem azonosak. A Furcsa pár szerzőjénél, Neil Simon­nál utónév az, ami a másik­nál, Eugen O’Neilnél vezeték­név. E külsődleges bonyodal­mat még az is kavarja, hogy Neil Simon ráadásul a New York-i O’Neil Színház tulaj­donosa. Mindez azonban mitsem vál­toztat azon az alapvető lénye­gen, hogy egyik Neil, már tudniillik a Simon, írói minő­ség dolgában annyira van a másiktól, Eugen O’Neiltől, mint Makó Jeruzsálemtől. Ez utóbbi a haladó modern ame­rikai drámairodalom egyik legmarkánsabb, legeredetibb egyénisége, míg az előbbi, a Furcsa pár szerzője nem több ügyes — hogy méltányos le­gyek: átlagon felül ügyes szín­padi iparosnál, aki fölényes biztonsággal kezeli mestersé­ge eszközeit, tökéletes tudója a dramaturgia fortélyainak, a hatáskeltés machinációinak. Persze, ha valaki mindeze­ket a tulajdonságokat olyan imponáló módon vallhatja magáénak, mint Neil Simon, még semmiképp nem kizáró ok. hogy mellesleg jó író is legyen. De Simon általában olcsóbb anyagból szabja muta­tós színpadi portékáit. Bizo­nyos közönségrétegnél talán épp ezért kelendő, amit nyújt. Neil Simon pedig készséggel szolgálja ki ezt a keresletet. A papírvékonyka irodalmi máz alá az ő publikuma nem­igen kapargat, ha elégedett a felszínnel. A szerző viszont alighanem annak az elvnek a híve, hogy jobb a sűrű cent, mint a ritka dollár: kilenc év alatt kilenc darabot írt, van esztendő, hogy négy műve fu­tott jelentős kasszasikerrel a Broadway színházaiban. A sű­rű centek így sokasodtak dol­lárokban is tetemessé, évi jö­vedelme kétmilliónál jóval többre rúg. Hogy mégse legyek egészen rosszmájú, el kell mondani azt is, hogy írói eszközei utób­bi darabjaiban választékosab­bak, igényesedés, elmélyülés felé mutatnak. A szórakozta­tás, a nevettetés némi tartal­mi töltetet kap, a burleszk. a bohózat immár a komédia fe­lé tolódik. Ez a minőségi igényesedés villan meg a Furcsa pár cí­mű darabja alapötletében, a színpadi kibontás némely ele­meiben is. S bár a darab egé­szében bohózat maradt, de bi­zonyos helyzeteiben a komé­dia kesernyésebb, fanyarká- sabb tölteteivel is megízlelteti a nézőt. Talán ez a műfaji felemás­ság a magyarázója, hogy a bi­zarr história meglehetősen kö­rülményesen lendül tempóba; egyhelyben toporog a cselek­mény, a történést helyzetko­mikum-motívumokkal pótolja a szerző, s vérbeli bohózati, komédiatempó csak a harma­dik felvonásban kerekedik, igazán szellemessé a humor is akkor mélyül. Két felvonás enyhe unalmáért a harmadik­ban nyújt kárpótlást a szer­ző, de véleményem szerint itt sem olyan mértékben, hogy a Furcsa párt érdemleges szín­házi élményeink sorába raktá­rozhatnánk. Székely Gábor dinamikus rendezésében mutatta be Neil Simon darabját a szolnoki Szigligeti Színház, egy kissé már a szezonvégre kacsintgat­va, a kánikula jegyében — és ez a műválasztást illetően bi­zonyos értelemben magyará­zattal is szolgál. A furcsa pár itt rendhagyó módon egy elvált és egy „szél­nek bocsátott” férj, — egyi­kük a megtestesült trehány- ság, a másik a legidegreme- nőbb háziasság, akiben egy pedáns gazdaasszony minden jellemzője együtt van. Huszár László tohonya nemtörődöm­sége és Szombathy Gyula rendszerető gondossága ütkö­zik meg előttünk Oscar és Félix figurájaként a színpa­don, hogy végül nemvárt poént tegyen története végére a szerző. Jó mulattató volt a játékban Hollósi Frigyes, Czi- bulás Péter, Papp Zoltán, ifj. Tatár Endre csufondáros jel­lemkarikatúrája is a darab két higanyeleven, kalandéhes nőcskéjében izgatóan pikáns formálást nyújtott Baranyai Ibolya és Kiss Erika. Az együttes jókedvű pro­dukcióját szellemesen szolgál­ta Székely László mutatós, a darab hangulatához illeszkedő harsány színpadképe és Ta­kács Katalin jelmezkompozí­ciója. Kairótól Asszuánig (2.) Sziklába vájt képregények ' Tizenkét órás vonatút után — 900 kilométert hagyva ma­gunk mögött — reggel érkez­tünk Luxorba. Kilenc órakor társaságunk már a szálloda strandjának hűs vizében ült. A hőmérséklet plusz 30 fok. Az égen sehol egy felhő, nem is lesz. Az árnyak 10 órakor már oly rövidek és tömörek, mint nálunk a forró kánikulai nap zenitjén. Kora délután barnan és vidáman foglaljuk el helyünket az induló bu­szon Barátkozunk a gépko­csivezetővel, igyekszünk szót váltani a körülöttünk állók­kal. Males — az első szó, ami megragadott, amit egyáltalán arabul megtanultam. Males — mondják az embe­rek egymásnak. Males — mondják nekünk, ha valamit mondani akarunk, de nem si­kerül. Males — próbáljuk in­kább a helyzetből kihámoz­ni, vagy lefordítani. Ez van, így van — így a jó. Ezt je­lenti, de még ezt sem ponto­san. Talán inkább azt: mind­egy. S valóban, mindegy. Ezt inkább érezni kell, mint érte­ni. Háború van. — Males, ezt így kell elfogadni. A luxori virágoskert pavilonjaira, ahol meseszerűen szép környezet­ben kapott szállást turista- csoportunk, hirtelen zuhan a trópusi éj. Szaporán hunyo­rognak a csillagok a bárso­nyosan fekete égbolton, fénye­sebben az otthoninál. A legbé­késebb csend. Pedig háború van. Ez van, mit lehet tenni. Males. A luxori kutyák éjsza­kai ugatásába csak néha ugat bélé egy idegen hang. Egy légvédelmi ágyú. Aztán újra béke. . A számunkra teljes mérték­ben érthetetlen arab rádió' hírekből még csak halványan sem tudónk következtetni, hogy az adott pillanatban me­lyik az erősebb: a fegyverek, vagy a nyugalom. Egyiptom­nak ezen a táján úgyszólván csak arab nyelvű újság kap­ható. És ebbe még reményte­lenebb betekinteni, mint az arab beszédre figyelni. Bár ki tudja, hatha valami csoda folytán az ember mégis meg­ért valamit? Ha Allah is úgy akarja... A Nílus, legalábbis Luxor­nál két világ mezsgyéje: a Ramsesek és mind a tizenki­lenc fáraó dinasztia akaratá­ból már ötezer éve úgy ren­deltetett, hogy a folyó jobb • partján épült az élet városa, Karnak és Luxor templomai­val, mindmáig utolérhetetlen monumentalitással dzsungel- szerűen sűrű oszloperdőivel. És ha van vizualitás, amely történelmet örökített, ennél tökéletesebbet, mint itt, alig­ha. Obeliszkek, hatméteres szoboróriások és zergefejű szfinx-ek csoportjai között, térnagyságú falsíkokon, kőbe vésve vonul végeláthatatlanul a fáraók soha meg nem álló hadiszekere, előtte és utána hullámzik a nép és lábaik alatt kőbe vésve, az emberiség örök dicsőségére, a levert, a megvert és nem tudom hány­szor utoljára végérvényesen elpusztított és tengerbe szórt ellenség, asszírok, zsidók, ba­biloniak, nubiaiak és a di­nasztiák minden ellensége. Grandguignol, az ókori Egyip­tom krimije, vér csorog a fa­lakon és a falakról, és a mér­hetetlenül sok ellenséges vér­nél is mérhetetlenül több azoké, akik a bődületes épü­letóriások kőanyagát össze- hordták, cipelték, vésték és emelték. Dicsőség a fáraók­nak és dicsőség ezerszer a rabszolgáknak. Males. Vala­mennyien itt nyugosznak, va­lahol itt alattunk, a luxori földben. A Nílus jobb partján az élők városában. Kolosszális környezet, felejthetetlen lát­nivaló. És odaát, a bal parton, a kősivatag egy szerény völgyé­ben, a Halottak Városa. Itt, a királyok völgyében temették el az uralkodókat, Tutenkha- ment és társait. A látogató turista lélegzete eláll, amint leereszkedik a viszonylag sze­rény tutenkhameni sírkamrá­ba és letekint az uralkodó testét és fejét tökéletesen formázó aranyozott koporsó­ra. De ez csak egyik a ko­porsók közül. Az igazi, amely­ben a 19 éves uralkodó meg­pihent, ma múzeumi tárgy. Súlya mindössze 105 kiló — arany. Úgyszólván 20 métert sem kellett megtennünk a föld alatt és máris ott álltunk az istenségek, rabszolgák és szent skarabeus bogarak mindmáig hibátlan színekben pompázó társaságában. I. Seti fáraó sír­jához viszont már 105 métert gyalogoltunk a sziklafolyosón. Minden- tenyérnyi helyen rajzok, festmények, sziklába vájt képregények, az ókori Egyiptom mitológiája. Az em­ber azt hihetné, hogy ötezer évvel ezelőtt egy ekkora mű fél évszázadig készült. Téve­dés. Mindössze kilenc év alatt. A sírkamra üres: mint a leg­több fáraó sírját, ezt is, na­gyon is életrevaló zsiványok kiraboltak. A történelem már akkor is haladt a maga útján Az ural­kodó a népet, az uralkodókat pedig — a zsiványok fosztot­ták ki De az élet ment tovább. Autóbuszunk néhány perc alatt visszarepített a mába. Mint földreszállt óriás var­jak, talpig feketébe öltözött asszonyok, fejükön kosárral, az út mellett gyalog igyekez­nek. Valahol, nem messze tő­lünk, a Nílus partján vásár lehet. Buszunk ablakából a kosarakba látunk. Betrezse­4 NÖGRAD — 1971. május 19,, szerda Kulturális mozaik ÚJ TIT-SZÉKHÁZ SAL­GÓTARJÁNBAN. Megkezdő­dik. illetve folyik a sailigötar- jáni megyei TIT-székház mű­szaki átadása a Mérleg utcá­ban. A hét végére a garan­ciális javításokat is elvégzik, s aiz új székház bebútorozva. berendezve készen áll az ava­tásra, s arra, hogy kapuit megnyissa a közönség előtt. Többi között természettudo­mányi bemutatóterem, nyelvi laboratórium, mintegy száz­személyes korszerű klubhe­lyiség, ragyogó díszterem stb. áll majd itt a közönség rendelkezésére. A TIT-mun- ka aiz új székházzal az eddi­ginél kedvezőbb körülmé­nyek között folyhat. Az ava­tásra június első napjaiban kerül sor. ★ ZOMÁNCBIENNÁLÉ BESZ­TERCEBÁNYÁN. Az első or­szágos zománcbiennálé Sal­gótarjánban, a megyei Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pontban nagy látogatottság­nak örvend. A biennálé szá­mot ad e műfaj magyaror­szági helyzetéről, a stílű s- irányzatokról, -törekvésekről, a zománcművészet alkalma­zási lehetőségeiről stb. Ter­vek szerint, a zománcbien­nálé teljes anyagét Szlová­kiában. Besztercebányán is bemutatják júliusban, a két város közötti kulturális kap­csolatok bővítésének szelle­mében. Viszonzásképpen a besztercebányai képzőművé­szek Salgótarjánban, a vá­rossá alakulás 50. évforduló­ján mutatkoznak be műve­ikkel 1972. januárjában. ★ KESZTHELYI HÍR. A keszthelyi Balatoni Múzeum munkatársai isimét munká­hoz láttak Fenékpusztán folytatják az egykori római erődítmény feltárását. Az lyem, saláta, paradicsom, hagyma Az asszonyok mezít­láb tapossák a sivatag porát A férfiak az aszfaltút közepén közlekednek. Természetesen ők már szamárháton. A csa­csi itt a közlekedés, a teher­szállítás legfőbb eszköze. Azért is, mert szívós, azért is, mert igénytelen, nagyon keve­set fogyaszt. Akár egy Tra­bant. A szamár itt valóságos „státusz-szimbólum”, a társa­dalmi ranglétrán elfoglalt hely jelképe. És ezen a tájon sok a szamár. Esti sétán, a luxori temp­lom tövénél talált ránk Dzsamal. Csokoládébarnán, egyetlen pendelyszerű tuniká­ban, mezítláb. Tálnyi kis la­vórt tartott a kezében, tele babféle mogyoróval, és finom eperfejű lila virágokkal. Tíz éves, ha volt. Az uraknak egy marék babot, a hölgyeknek természetesen virágot ajándé­kozott. Angolul beszélgettünk. Persze csak szavakkal, mert Dzsamal töri ugyan az angolt, de e nyelv szabályairól még soha nem hallott. így is gyor­san megértettük egymást. Dzsamal arra kért, hogy men­jünk vele a közeli bazárba. Ha ott vásárolunk, a tulajdo­nos tíz piaszter jutalékot ad neki. Elmentünk. Útközben megkérdeztem Dzsamalt, mi az életcélja? — Doktor — mondta. A doktor számomra nem volt egyértelmű. Doktor egy jogász is lehet, még egy filo­zófus is. — El-Hakim ? — tem. Megvillant a szeme, húzódott a szája és adott. — Yes, El-Hakim — mond­ta. — Orvos leszek. Lehetséges, még Allah sem tudja, hogy Dzsamalból mi lesz. De azt Allah is tudja, hogy 1953-ban forradalom volt Egyiptomban. Nasszer orszá­gában bármely fellah gyereke lehet orvos És így most már Allah Is akarhatja, hogy Dzsamal — El-Hakim legyen. Ha már úgy akarta, hogy Egyiptomban ingyenes legyen az oktatás, alapfoktól felső­fokig. .. Kerekes Imre Következik: Nubia peremén Aquincumot Itáliával össze­kötő hadiútvonal hajdani fontos erődítményét, amely a keleti gátok és számos nép­vándorláskor! nép emlékét és kultúrájának nyomait őrzi 1947-től nagy gonddal, fo­lyamatosam tárják fel. Az erődváros feltárásával egy­időben megkezdik az eddig felszínre került épületma­radványok konzerválását, A nyári Balaton nógrádi sze­relmesei a környéket járva elilátogaithaitniak az ásatások színhelyére is. hasznos isme­reteket szerezni a letűnt kul­túrákról. kérdez­fülig kezet Ezzel ma már nem juthat messzire! ¥ * # A gyalog cipekedés, a szamárfogat, a gebével vonszolt szekerek ideje lejárt. Nagy árat fizet az állami és a szövetkezeti gazdaság, az üzem, vállalat, ha elmarad a korszak friss tempójától! Nem szabad bandu­kolni az úton, amelyen a verseny­társak már modern szállítójárművek­kel robognak a piacok felé ... A GAZDASAG, A VÁLLALAT ÜGY VALIK A MAGA URAVA, S AZZAL BIZTOSÍTJA A TERMELÉS, AZ ÉRTÉKESÍTÉS, A BESZERZÉS A PARTNEREKKEL VALÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS FOLYAMAI OSSÁ­GÁT, HA SAMT TEHERMRMÜVEIVEL DOLGOZIK. AZ AUTOKER MOST RENDKÍVÜLI LEHETŐSÉGET KÍNÁL. ÖT ORSZÁG JÁRMŰIPARÁTÓL SZEREZTE BE AZOKAT A TEHER­JÁRMŰVEKET, AMELYEKKEL ÖNÖK MEGALAPOZHATJÁK VAGY KIEGÉSZÍTHETIK SZALLITÓJARMÜ-PARKJUKAT, EZEN A LISTÁN AZ ÖNÖK TEHERJÁRMŰVEI IS ITT VANNAK. MÉG MA VÁLASZ­SZÁK KI ŐKET MAGUKNAK! 1 tonnás SKODA és ZUK nyitott, gazdaságos és fürge, kistehergépkocsik. Ar: 63 000 Ft-tól 94 700 Ft-ig. 1,2 tonnás TV nyitott és zárt, normál és terepjáró kivitelben. Ar: 63 000 Ft-tól 100 000 Ft-ig. 2.5 tonnás GAZ 51-es a termelőüzemek gyors, megbízható járműve. Ar: 65 000 Ft. 2.5 tonnás CARPATI és ROBUR ez utóbbi terepjáró és több célú kivitelben is. Ar: 120 200 Ft-tól 165 300 Ft-ig. 5 tonnás IFA terepjáró, billenős tehergépkocsi. Ar: 260 500 Ft-tól 276 800 Ft-ig. A hozzá való pótkocsi ára: 137 500 Ft, ehhez a mezőgazda­sági üzemek 47%-os ártámogatást kapnak! 33 személyes LAZ AUTÓBUSZ a termelőhelyre való személyszállítás kitűnő járműve.' Ar: 527 500 Ft. 8 személyes BARKAS MIKROBUSZ- percek alatt összeköttetést teremt a központ és a termelőhely között. Ár: 125 000 Ft. MOTORIZÁLJAK A SZÁLLÍTÁST! KEVESEBB LESZ A GONDJUK, FELLENDÜL A MUNKAMENET, SOKKAL TÖBB LESZ A JÖVEDE­LEM UJ AUTÓ KERESKEDELMI EGYSÉG FORDULJANAK ERRE A CÍMRE: Budapest, XIII., Gogol u. 13. INFORMÁCIÓ TELEFONON: 20-22-20. MOST RAKTÁRRÓL SZÁLLÍTUNK I AUTOKER LEMENYUNK AJÁNLATUNK Úgy tűnik, a Kicsoda—micsoda? játéksorozat népszerű­ségének csúcsán, a delelőn van. Ez egyúttal a hanyatlás bi­zonyos mozzanatait is felszínre hozza. Általában, persze, vi­lágméretű tünet információrobbanással fenyegető korunk­ban, amikor is a kommunikációs eszközök tömege ontja köz­léseit szinte pillanatról pillanatra —, s nemcsak a hírköz­lésben, de a tudományokban, azok szakágaiban is —, hogy a tájékozódni kívánó ember igényli a népszerű, viszonylag rövid összefoglalókat egy-egy országról, a világról, a tudo­mányokról, művészetekről. Ezért is lehetett például korunk „műfaja” a Who’s Who, a Ki, kicsoda?. (A szocialista orszá­gok közül egyébként eddig hazánkban jelent meg tavaly, a Kossuth Könyvkiadó gondozásában az első ilyen jellegű kö tét, amelynek sikere volt.) Visszatérve a Televízió játéksorozatára, azt hisszük, azért is lehet ilyen népszerű a sorozat, mert a játékosokról felté­telezi elsősorban az effajta Who’s Who-szemléletü tájéko­zódást, természetesen, tágabb értelemben, a „kicsodáról” a „micsodára” is vonatkoztatva. Érdekességként jegyezzük meg, hogy a játék magyar eredetű, s „eredetileg” barkochbának hívták. Nevét Bar- Kochbáról az i. sz. 132—135-ben a rómaiak ellen folytatott szabadságharc vezéréről kapta. A játékot Budapesten ját­szották először. „Klasszikusa” mindenekelőtt Karinthy Fri­gyes volt. A sorozat „fáradságtüneteit” elsősorban pedig abban lát­juk, hogy a kérdések egyre rövidebb időn belül kitalálha­tok, aminek oka, hogy néhány hetes gyakorlat után, könnyen elsajátítható a játék módszere. így a játék egy idő után óhatatlanul veszít érdekességéből. S ahogy rövidül a kita­lálandó személy, tárgy, fogalom megválaszolásához szüksé­ges idő, úgy csökken a néző érdeklődése. S legfeljebb a já­tékosok izgulnak, s némi „színt” vihet még a dologba, ha a zsűri kezd bakizni, amint arra már volt is példa. * Ma, szerdán, a Századunk „Párbaj — többszörösen” cí­mű részét látjuk. És nagyon sok sportot. (te)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom