Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)
1971-05-11 / 109. szám
A képernyő e#3ft vés eltűnt Nem tudom, más is ágy van-e vele, mint én néha: keresem a Televízió műsorát és az istennek se lelem. Mint az elmúlt héten is, de mondhatni: immár hetek óta. A program ugyan, amit az újságban böngészhetünk, folyamatos. percnyi precizitással követi, váltja egymást, de, ha bele próbálunk markolni, kifolyik a kezünkből. Az ilyesmire szokás azt mondani, hogy. nesze semmi, fogd meg jól. ^ A színvonalas, tartalmas müsorhét — már szinte természetesnek vesszük — olyan, mint a búvópatak. Fel-fel- bukkan időnként, meg-meg- csillan előttünk, s aztán jó időre megint eltűnik a képernyőről. A májusnyitó hétben mindössze az Bgy éj az Arany Bogárban villanásnyi idejére kaptunk ízolítőt a tudatosan igényes műsorszerkesztésből, s most, az elműlt héten, kedd este, Németh László drámája, Az írás ördöge ébresztett némi bizakodást, hogy végre mozgalmas és tartalmas műsomapok következnek. A Századunk sorozat szerdai, XVIII. része, a Macs- kaegérháború még valóban méltó folytatásnak bizonyffit. olyannak, amit szinte sajnál az ember, amikor félbe szakítanak, de a rákövetkező adásnapok vegyes tölteléke sótlan. fűszertelen. ízetlen keverék volt, majdhogynem fogyaszt- hatatlannak. Igaz. egyedileg. egyik-másik program helyt állt magáért a középszerűség szintjén, de nem alkottak egymást kiegészítő, erősíműsor nyomában.» tő műsortomböt —, nyomát sem érezhettük a tudatos válogatásnak, szerkesztésnek. Ahogyan egymás mellé, egymás utánba illeszkedtek, az esetlegességről árulkodott, mert nyugodtan csereberélget- hettük volna kényünk-ked- Vünk szerint, elhagyva, vagy mással pótolva a műsor- részeket. Ez a profiltalanság, amit, mikor, hol keresnünk, tanácstalanságát eredményezi a nézőben. Mert például kezdetben csütörtöki napokon va- la a Forsyte Saga, ami hosz- szú idő után a bolgár kaland- filmsorozat kedvéért vasárnapi programba került. Aztán újabb ötlettel a vasárnapi labdarúgó-mérkőzés miatt pénteki napra. Emiatt azután az angol sorozat ismétlését vasárnap délelőttre sorolta át a műutolsó napját sportadások uralták. Kétségtelen, hogy a labdarúgásnak az irodalomkedvelők körében is számos barátja van. nézetem szerint azonban mégis valami egészségesebb időarányA van szükség a műsorméretezésben, mert ezúttal mind a szombati, mind a vasárnapi műkorban mondhatni egyeduralmat élvezett a sport, s bármily élvezetes, izgalmas volt is mind az Arsenal—Liverpool, mind a salakmotor- világbajnokság, s az Újpesti Dózsa—Bp. Honvéd meccs, semmiképp nem azonos szellemi élvezet egy művészeti, irodalmi, kulturális programmal. kivált, ha ez utóbbiadat, olyanok képviselik, mint például a nagyon erőtlen Gorrisprszerkesztés f A hét két sorozat vogy a kflfluő Francis-filmek meglehetősen bá- gyatag folytatás«, A vadon törvényei és a Húszezer mérföld szárazon és vízen című magyar váMImÉs joeoaatnyitény«. Egyébként Is lessen immár több bosszúságot, mint élvezetet nyújtanak a történet«) ro- zatok... Úgy vagyok velük, mint a folytatásos regényekkel. melyeket nem addig olvashatok. ameddig kedven kívánja, hanem amíg a láthatatlan szerkesztő engedi. Ez. pedig bosszantja szuverenitásomat —, és erre a bosszantásra az utóbbi időben mintha az ildomosnál nagyobb jogot vindikálna magának a Televízió. Nagyobb mértéktartásra volna szükség a műsorszerkesztésben, különösen, ha olyan tévsorozat fut a műsorban, mint a Forsyte Saga, vagy a Századunk, melyek egyébként méltán igényük, s amelyektől kár. jóval haszontalanabb vállalkozások miatt elterelni koncentrált figyelmünket m A mai programban érdekesnek ígérkezik este 20 órától A megboldogult Edwina Black című NSZK bűnügyi film, 21.25-től pedig Urbán Ernő: Néptanító 1971. című rí- portfilm-vállalkozása. Ma értesülünk airról is: kik a szerencsés nyertesei a Vízszintes- függőleges című. március 22- én sugárzott zenés keresztrejtvénynek. Barna Tibor A jándékműsor 'Ajándékműsor szocialista brigádok tagjainak. A megyei József Attila Művelődési Központban már hagyománnyá vált, hogy minden év májusában ajándékműsort rendeznek a salgótarjáni üzemek szocialista brigádjainak a kulturális vállalásaik teljesítése érdekében. Az idén, május 12-én, szerdán és te kerül sor erre a rendezvényre. A 120 tagú szlovák Lucnica ének- és táncegyüttes mutatkozik be a szocialista brigádok előtt. A néhány napja hazánkban tartózkodó együttesnek ez a búcsúfellépése^ Színes, mozgalmas előadásukban a szlovák folklórból adnak ízelítőt. Áz együttes vezetője dr. Stefán Klímo. A. táncok koreográfiáját Stefán Nosáf készítette, a zenekart Miroslav Sorúd vezényli. A műsort, amely hét órakor kezdődik, dr. Vánadt György vezeti. I fo&twűl után Népes mezőny - közepes színvonal Nehéz helyzetben van ■ krónikás, ha egy nappal az V. országos amatőr könnyűzenei fesztivál befejezése után összefoglalóra vállalkozik. Nehezíti helyzetét, hogy a legjobb együtteseket és szólistákat felvonultató gálaest és díszbemutató sem mutatott egységes képet valamennyi kategóriáról. A selejtezők és döntők alapján azonban lemérheti, hogy hol tart jelenleg a mai magyar amatőr könnyűzenei mozgalom, amelynek egyetlen reprezentatív országos megmozdulása, a salgótarjáni fesztivál. Alapkérdés a szakmai igényesség Vitathatatlan, hogy a Salgótarjánba érkezett zenekarok és szólisták gondos előzsüri- zések után vehettek részt a fesztiválon. Az azonban már vitatható, hogy sikerült-e a legjobb mezőnyt összeválogatni? Mielőtt azonban ezt taglalnánk, sietve ki keli jelenteni, hogy az ötödik fesztivál színvonalában felülmúlta az eddigi találkozókon nyújtott teljesítményeket, annak ellenére, hogy többen közepes színvonalúnak tartották. Ennek okát elsősorban abban kell keresni, hogy az országos amatőr könnyűzenei élet csupán a főváros és egy-két vidéki centrum köré tömörül. Így óhatatlan színvonalbeli különbségek alakulnak ki. Felvetődne tehát, hogy nem kellene-e változtatni az eddigi fesztivál-„menetrenden”, azaz kevesebb résztvevővel egy valóban reprezentatív országos találkozót kialakítani. ahol nem a részvétel a döntő, hanem a szakmai igényesség, a valóságos zenei alapokon nyugvó ismeret stb. A már hagyományossá vált „tömegméret” ugyanis csak a legjobbaknak kedvez, nyújt fellépési lehetőséget, mig a többiek azt a lehetőséget sem kapják meg, illetve nem élnek vele, hogy meghallgassák társaikat Célszerű lenne tájegységenként úgy megrendezni a selejtezőket, hogy csak valóban ezeknek a legjobbjai jutnának el Salgótarjánba, ahol koncert szerűen, tehát nem „ömlesztve” mutatkozhatnának be. Az őket követő második vonalat pedig passzív résztvevőként lehetne meghívni a fesztiválra. Amatőrök és félprofik Ha kategóriánként elemezhetnénk a teljesítményeket (sajnos erre a terjedelem nem ad lehetőséget), akkor megállapíthatnánk, hogy a dzsessz- műfajban a legszembetűnőbb a fejlődés. A Bartók-szakis- kola dzsessz tanszakának növendékei — akik a legeredményesebben szerepeltek — szervezett keretek között végzik munkájukat, félprofiknak is nevezhetnénk őket. Mindennapi tevékenységükhöz tartozik a zenélés, míg ez a többieknél csak hobbit, vagy szórakozást jelent. A többiektől nem követelhetünk hasonló intenzitást, de aki egy országos fesztiválon eredményesen akar szerepelni, attól megkívánható, hogy következetes munkát végezzen, s ne csak külsőségekben hívja fel magára a figyelmet. Ilyen együttesek és szólisták még mindig akadtak. Annak ellenére: a járási, városi, megyei és területi döntők zsűrijei annyi tanáccsal látták el őket, hogy abból akár egy kiváló együttest is ki lehet alakítani, — ha mindazt megvalósítják. Itt jelentkezik tehát a másik kérdőjel. Feltétlenül helyeselhető-e, ha másfél éven keresztül a fesztiválra készülő zenekarok magukrahagya- tottan. megfelelő szakmai tanácsadás nélkül dolgoznak, s ezután fél év alatt mindent pótló véleményeket kapnak. A következetlenség érvényesül a felkészítésben, s éppen ezért nem kell csodálkozniuk azoknak, akik kiugró teljesítményekre vártak és helyette csak közepes színvonallal találkoztak. Hiányoznak az olyan ifjúsági klubok, ahol nemcsak fellépést biztosítanak a zenekaroknak, hanem lehetővé is teszik további fejlődésüket. A hagyományokhoz méltóan Megyénk együttesei és ssór listái a hagyományokhoz méltóan szerepeltek. A balassagyarmati Eszményi Viktória megismételte két évvel ezelőtti teljesítményét, aranyat kapott. A megyei József Attila Művelődési Központ együttese is tudott újítani, ezt jutalmazták a különdíjak is: a rádió- felvétel és a szegedi meghívás. A salgótarjáni Gyuris Pál ezüstdiplomát, a balassagyarmati Centrum-zenekar bronzot kapott. Közel hetven együttes és szólista, mintegy 250 amatőr zenész vett részt a háromnapos rendezvényen. Mozgatásuk, szervezésük nem kis feladatot jelentett. Az V. országos amatőr könnyűzenei fesztivál lebonyolítását a sallang - mentes rendezés jellemezte. Nem voltak látványos akciók, de mindenki megkapta azt a maximális lehetőséget, hogy tudásához méltóan szerepeljen. A KISZ Nógréd megyei bizottsága és a megyei József Attila Művelődési Központ közös rendezése minden igényt kielégíthetett. M. ZO. I. Fények és árnyak — Egy kis történelem — Az oroszlán ágyában Katonák, és ismét csak katonák Csodálatosan szép a magasból Isztambul, Törökország legnagyobb városa, az egykori főváros. Amíg gépünk köröz a hárommilliós metropolis fölött, népi győzünk betelni a sok millió fényben tündöklő utcák, épületek látványával. Mintha az Ezeregyéjszaka meséi elevenednének meg, minden csillog, minden fényárban úszik. De amikor gépünk landolt és már bent vagyunk a repülőtér várócsarnokában, pillanatok alatt elszáll a gyönyörű látomás: szegényesen öltözött asszonyok. három-négy gyerekkel körülöttük állnak, vagy ülve bóbiskolnak — a nyugati vendégmunkások családtagjai várják a családfőt Nyugat- Németországból, vagy Franciaországból. És ha nem jött ezzel a géppel, majd jön a következővel, várnak akár napokig is, és gyereksírás, asszonyi veszekedés veri fel az impozáns, fényben tündöklő város repülőterét. A fénynek, a gazdagságnak, az árnyéknak és a szegénységnek az ellentmondásába ütközik lépten-nyomon az, aki az egykori ozmán világbirodalomból megmaradt török földre teszi a lábát. Milliomosok nyaralói, játékkaszinók a Boszporusz partján, hatalmas villanegyedek, autó-, csodák, csillogó áruktól roskadozó kirakatok, ékszerüzletek sokasága. Elegánsan öltözött emberek^ az utcán, nyugati mintájú bárok, sztriptízzel és hastáncosnővel és — sok-sok katona. Katonák a középületek előtt, őrjáratok szinte százméterenként és időnként robbanások, riadóautók szirénái reszkettetik meg a levegőt. És a tükör másik oldala? Roskadozó városrészek, ma- szatos sikátorok, elhanyagolt utcák, kolduló gyerekek a fényes kirakatok előtt. Földig görnyedő teherhordókat kerülgetnek az autócsodák, mini- és maxiszoknyás hölgyek félig lefátyolozott falusi asszonyokkal ütköznek az utcán. Sex-filmeket hirdető óriási színes transzparensek alatt cipőtisztítók hosszú sora, színes újságok Amerika-ellenes hatalmas címekkel, csoportosuló, tüntető egyetemisták és szemben velük rohamkocsik, katonák és ismét csak katonák. Sok helyütt megfordultunk Törökország három városában: Ankarában, Isztambulban és Takirdában. Részt vettünk a parlament ülésén, amely az 1971-es költségvetést tárgyalta és amelyen kormánya élén még ott szivarozott Demirel, a nemrég megbuktatott miniszterelnök. Jártunk a köz- társasági párt főhadiszállásán, különböző pártok képviselőivel, diplomatákkal, fiatalokkal es Törökországban élő magyarokkal beszélgettünk, vitatkoztunk újságírókkal és szerkesztőkkel a „teljes demokráciáról”. Kószáltunk Isztambul hatalmas bazárjában, múzeumokat. templomokat látogattunk, tisztelegtünk az Atatürk Mauzóleumban, a nagy államférfi emléke előtt, s kegyelettel léptük át Rodostóban annak a háznak a küszöbét, amely menedéket adott Rákóczi Ferenc fejedelemnek. Csodáltuk az Európát Azsáitól elválasztó Boszporuszon vonuló hajókat, s bármerre jártunk, mindenhol szívélyes barátsággal fogadtak bennünket, a háromtagú magyar újsagíro-delegaciot. NÓGRÁD - 1971. május 11.. kedd Lám. Törökország mégiscsak befeküdt „az oroszlán ágyába” és nem sok sikerrel tud eleget tenni annak az amerikai követelésnek, hogy 6 legyen az amerikaiak erős embere, előretolt bástyája. Kis- Ázsiában a szovjet határok mentén. És, hogy ez így van, arról nem a 700 tábornok, a több ezer ezredes és a hatalmasra duzzasztott hadsereg tehet, sokkal inkább azok a népi és — főleg — ifjúsági mozgalmak, amelyeknek kimondottan Amerika-ellenes éle van és reformokért, Atatürk politikájának megvalósításáért vonulnak az utcára, szállnak szembe az egyre fokozódó terrorral. ioerotxies ootositja at erwäg önállóságát. Néhány hónap múlva kikiáltották a Török Köztársaságot, amelynek első elnöke Atatürk (Törökök atyja) néven Musztafa Kemál lett. Törökország a második világháborútól távol maradt és a háború után nem újította meg a Szovjetunióval korábban kötött semlegesség! és megnemtámadási szerződést, félve a nagyhatalomtól, nem akart „oroszlánnal hálni egy ágyban” — mint ahogy egyik diplomatájuk mondta. Aztán: 1947. júliusában a Truman- doktrína jegyében százmillió dollár segélyt fogad el az Egyesült Államoktól, 1948- ban elfogadja a Marshall-ter- vet és 1950-ben — hálából — nagyszámú katonai egységet küld Koreába. 1952-ben csatlakozik a NATO-hoz és azóta az időnként nem éppen csendes körülmények közt változó török kormányok politikáját a NATO-tagság szabja meg. 1957 márciusában Törökország elfogadja az Eisen- hooWer-doktrínát, 1959 októberétől pedig amerikai raké- takilövő támaszpontok állnak török földön, közel a szovjet határhoz. napot abban a Törökországban, amelynek a XVI. században három világrész rettegte hatalmát, tíz világtenger mosta birodalmának partjait. A XVI. század végén azonban már a bomlás tüneteit hordozza a birodalom teste. A sorozatos vereségek a XIX. század elején belső erjedést, belpolitikai változásokat idéznek elő. Az első világháborúban a központi hatalmak oWafflB Ű)oM> terülő-' teket veszít Törökország és 1920 augusztusában a szultán elfogadja azt a békeszerződést, amelyben az ország területét Kis-Ázsiára akarják korlátozni. Musztafa Kemál pasa ellenkorménya azonban nem fogadja el a szerződést, irányításával a törökök kiűzik az országból az antant által támogatott intervenciósokat és az 1923-as lausennei békeAz Aranyszarv-öblöt íveli át a híres Gaiaía-híd (Folytat)ut$ \