Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)
1971-04-06 / 81. szám
Kepefnyő e$5W Dokumentum- vígjáték — komoly tanulságok kal Hogy a miiló időnek milyen sebgyógyító és görcsöket feldolgozó ereje van, a legnagyobb sérelmekre, legnehezebb emlékekre, valóságos és vélt megbántásokra egyébként, erre adott meggyőző erejű példázatot az elmúlt héten Urbán Ernő: Vargabetű című tévéfilmje —, vagy ahogy a szerző új alkotása műfajét meghatározta: dokumentum-víg j áték. Valamennyien jól emlékszünk még a szinte megfogható, mondhatni: tetten érhető, tíz év előtti közelmúltra, a fai« szocialista átszervezésének. a szövetkezeti közös gazdálkodás megalapozásának időszakára. Arra, hogy dolgozó parasztságunk érzelmi és tudati meggyőzése akkoriban hány és hány keserves álmatlan éjszakát, tusakodó nappalt, hetet és hónapot jelentett agitátoroknak és meggyózendőknek egyaránt. Hogy ez a történelmi súlyé vállalkozás egyik oldalon — és elszánás a másikon korántsem volt problémáktól, talán egyéni tragédiáktól sem mentes. Tíz esztendő azonban történelmi méretben bármily elenyészően csekély is, az emberi élet mértékével mégis számottevő. Háborgásokat, viharokat elcsitító. sérelmeket, bántódásokat feloldozó, sebeket begyógyító. Ma már sok olyan dolog fölött mosolygónk, amik egy évtizeddel előbb még lét, vagy nemlét kérdésének tűntek, ezrek és ezrek életében. A megszokott, régi rossztól nehezebb megválni, mint megbarátkozni az új. jobbal És jobb lesz-e az új? — ez volt a kérdése parasztságunknak akkor. A kérdést azóta megválaszolta az élet gyakorlata, a tégi szorongásokon csak mosolygónk — tegnapi önmagunkat mosolyogjuk. Igaz, szövetkezeti gazdaságaink és gazdáik ma sem fonjak kolbászból a sövényt, de már tiszta fővel, és higgadtan vetik egybe jelenüket és múltjukat, melynek eredménye mindenképp a jelen mellett biz» nyit. Ilyen tíz év utáni visszatekintés az alapötlete Urbán Vargabetűjének is. A múlt zajló eseményei támadnak fel egy téesz-jubileumon az emberek emlékeiből, de az egykor tragikomikus helyzetekből az idő máig immár minden tragikumot kimosott, s csak a fonák helyzetek komikumát érzékelik az események legszemélyesebb érintettjei is Mert nem fonákul mulatságos-e az, ami a főalak, Tapasztó Sándor körül kavarog? Rejtezkedve és bujdosva a belépésre kapacitálók elől olyan szituációba pottyan, ahol akarva akaratlan a szövetkezés agitátorává kell lennie. Ezáltal viszont a „botcsinálta” agitátor önmaga vermébe pottyan, ahonnan — végül! i®, belátja, nincs menekvés. Ahogyan Urbán megfogalmazza : „a kisember, legyen bár jámboran együgyű, vagy a végtelenségig leleményes (mint Tapasztó) semmiképp se tud kitérni a történelem állásfoglalást és sorsot vállattató áradata elől.” A történelmet csak odázni tehet ideitg-ómáig, cikcakkokkal és vargabetűkkel halogatni, de a józan belátás előbb-utóbb be kell, hogy következzék. Annak felismerése, hogy az idő senki kedvéért meg nem Diákok a fémipari vállalatról rzenwzocívgráfUi tanulmányt irt Usk adatokat tartalmaz a dolgo- » Balassagyarmati Fémipari Válla- zók szakképzettségére, továbbta- latról a Szántó Kovács János Gim- nulására vonatkozólag, s a válla- názium két érettségiző diákja, latnál folyó élet felvázolása érrie- Hegedűs Aurél és Vas Miklós. A kében még az üzemi étkezéssel tizoldalas, fényképekkel ellátott is részletesen foglalkozik. Az tanulmány az üzem kialakulása- üzemszociográfia — némileg ki- val, szociális körülményeivel, el- bővítve — részt vesz az egri látottságával foglalkozik. Részié- diáknapok versenyén is. ad. s ató nem tart lépést a történelmi-társadalmi mozgással, elmarad a szükségszerű haladástól. Az utóbbi évtizedben, a falu szocialista átszervezése óta színpadi irodalmunkból, filmjeinkből szinte eltűnik a paraszti étet tematikája. Ezért is különösen örvendetes Urbán mostani vállalkozása. mely nemcsak témafelvetésében, de a kivitelezés igényes gondosságában is figyelmet érdemlő; a történést mikfizáthi derű, nyelvi pompa és móriczi ízesség és erőteljesség jellemzi. Tapasztó Sándor figurájában a kitűnő Szirtes Adám „testreszatoott” feladatot kapott és oldott meg, a különös, fonák humor iránti érzékét is gazdagon, elevenen csillogtatta. Temperamentumos játékával méltó partnere volt Szemes Mari —, ízes alakításokat láttunk jellegzetes falusi típusok képviselődként Mádá Szabó Gábortól, Agárdi Gábortól, Kovács Károlytól, Sal- lai Tibortól, Zenthe Ferenc- től, Solti Bertalantól, Öze Lajostól, Bánhidy Lászlótól, de mondhatom: valamennyi közreműködőtől. Zsurzs Éva sok rendezői ötlettel dúsította az író által kínált lehetőségeket, Czabarka György operatőri munkája is nagyban segítette az írói gondolatok képi kibontakozásét. * A mai tévéműsorból több érdekességre is felhívhatjuk a figyelmet. Az iskolásoknak ajánljuk a 9.55-kor kezdődő Szünidei matiné rajrtällmßoro- zatát, délután 16.40-kor kerül sor a Szép magyar beszéd országos magyar irodalomvetélkedő eredményhirdetésére, a táncdaükedvetök 17.30- kor megismerkedhetnek a Táncdalfesztivál, 1971. műsorban szereplő számokkal. 17.45- től Az első munkahely címmel, a fiatalok közéleti vitafórumát hallhatjuk, az esti főműsorban, 20 órától pedig a Nyárkezdet — vég nélkül című, magyarul beszélő NDK filmet láthatjuk. Barna Tibor :i2. Az író váratlanul fölkeresi Paupera Ferencet, s megkérdezi: mi a szándéka? A bankár először nem ad egyértelmű választ, Gondterhelten ül, szabódik. A felesége buzgó katolikus, hallani sem akar a válásról. De Paupera zavarán átüt, hogy saját jószántából is inkább a mellékutcában maradna. Zilahy Lajos azonban határozott döntési kíván: a házasság. vagy a végleges szakítás között. És Paupera dönt. Szavát adja, hogy Gizit egy éven belül nőül veszi. A becsületszó elhangzik, az író dolgavégezetten folytatja európai kóborlásait. Majd a batáridő elteltével újra jelentkezik a bankárnál, s megfenyegeti, hogy becsületbeli vétségéről; írásbeli föl jelentésit készít. Ez aztán elég is. Bajor Gizi és Paupera Ferenc 1928. húsvétján házasságot köt. * Ez a házasság a színésznő legnehezebb szerepe volt. Zuglóban laktak, a Stefánia úton, egy fennhéjázóan előkelő villában. A Paupera-villa a földszint lakhatatlan tágasságával és az emeleti szobák lakályos méreteivel: a szalonból esténként Maúg, társasági zajokkal és a külonszobák pihentető csendjével: a hatalmas parkkal és a parkban unottan foglalatoskodó kertésszel — úgy festett, mintha egy bestsellerinó képzelte volna el. A Paupera-háiz estélyeit a földszinti termekben rendezték. Ezeken az alkalmaikon csak a társadalmi elit jelent meg: álmos, öreg mágnások, unalmas bankcápák és téma- hdányiban szenvedő, dörzsölt pénzemberek. Néha egy-egy miniszter' vagy államtitkár is. E rangos vendégek, azon túl,, hogy szembe dicsérték s tótokban becsapták egymást, nem tudtak mit kezdeni a jókedvükkel. Szellemi kerekeik csak két tengely: a politika és az üzlet körül forogtak. De itt, lévén más politikai frakcióik s üzleti érdekeltségek tagjai, mindkét témát kerülték. Tapintatból tehát kölcsönösen únták egymást. Legtöbbször mór az első órákban kialakultak a társaság '.központjai”: az éppen jelenlevő miniszter, vagy az orfeumból becsempészett s grófnőt után,zó táncosnő körül. De a hangulatot csak az elfogyaszt*** pezsgők tudták felemelni a kórényű, kissé mámoros unalom szintjére. Amióta Bajor Gizi ebbe a parnevű ragyogásba költözött, megváltozott az estélyek képe. A kertbe a méltóságok autód után bezörgött aeekhós- pzefcér is. Gizi megkívánta férjétől, hogy barátait éppoly kitüntető udvariassággal fogadija, mán>t saját vendégeit. A művész a Paiupera-villáhanl csakhamar társadalmi tényező lett. Ez a szekéren jött kompánia ugyanis nem afféle csepürágó, szóllelbélelt, sütettem agyú népség volt. Ellenkezőleg! Megannyi egyéniség a sok egyforma pénz- mufti között. Még Pauperá- nak is be kellett látnia, hogy Hevesi Sándor, Ödry vagy Uray megjérdemel annyi figyelmet. mint egy Karp- fenstein-ivadék. Persze, ebből a társasági kaleidoszkópból a háziasszony rázott ki szellemes mintákat. S nemcsak a maga mulatságára. Gizi tudta, hogy az állástalan és el- fögódott költőt melyik pillanatban kiéli bemutatni a miniszteri titkárnak; fölérzett, ha színész-kollégáján csérén állt a kölcsönző bő; szerzett frakká,ng, s ilyenkor tüntetőén, szinte to lakodban kedves volt hozzá; bíztatóan csippentett. ha látta, hogy a társadalom alagsorából jött festő éppen egy dzsentrilány meghódítására törekszik. Az új Pauiperáné azonban nemcsak a földszintet „popularizálta”, hanem az emeletet is. A haliból falépcső vitt a felső szintre. Itt voltak a házaspár hálószobái; külön bejárattal a folyosóról s bent egy közös ajtóval is. Arrébb meg négy-öt vendégszoba idillt. Ezek a helyiségek sokszor hónapokig üresek voltak. A házigazda csak ünnepi ro4 NOGRÁD — 1971. április 6., kedd ' '«WÖCpWyCTi & YOVavZI Minden évszakban legyen tavasza a művészetnek Vasárnap délelőtt 11 órakor megnyílt Sa Igótarjániban, a megyei József Attila művelődési központ üvegcsarnokában az első salgótarjáni tavaszi tárlat, képzőművészeink évenként ismétlődő rangos seregszemléje. A kiállítást dr. Tóth István, a Salgótarjáni városi Tanács VB elnöke nyitotta meg. — A magyar képzőművészek Eszakmagyarországi Te- tűietS Szervezete már 1965. április 4-én a mai megyei könyvtár akikor még félig kész helyiségeiben rendezte meg az első területi kiállítást — mondotta dr. Tóth látván. — Azóta ötször, a felszabadulás ünnepén, nyitották meg a tárlatot. Idén először Tavaszi tárlat címmel rendeztek kiéi- Jítást képzőművészeink alkotásaiból. Örülünk e gazdagodásnak, hiszen ezúttal az Észaik-Magyarorszáigon élőkön kívül többen küldték el műveiket a tárlatra, főleg azok, akik Salgótarjániból indultak, vagy életük bizonyos élménye köti ide őket. Ezután dr. Tóth István szólott a művészet helyéről az emberi életben. Mint mondotta, a művészetek nem kiegészítő kellékei az emberi létnek, hanem törvényszerű velejárói. Ezért is örülünk, hogy ezúttal mintegy 45 művész 130 művel szerepel a kiállításon. Mit jelentenek számunkra ezek a művek? Mint dr. Tóth István mondotta: — Felbecsülhetetlen hasznosságnak az új arcú város, Salgótarján kiállítási programjában is. Az újjáépülő Salgótarján építészetére ifi a sallangmentesség, az egyszerű, világos, funkcióját őszintén tükröző, nem hierarchikus, hanem a mellérendelés alapján szerkezetét feltáró építészeti alkotások jellemzőek. Így talál megfelelő helyet benne a tavaszi tárlat, s látjuk mi szívesen e magas színvonalú alkotások mellett az oly kedves salgótarjáni tájat, a város szépségeit, és látjuk benne az alkotó embert, a művészt. aki átalakítja szebbé teszi a várost, műalkotásaival gazdagítja a benne lakók életét. Befejező szép gondolatként hangzott el: — Salgótarján minden évszakban legyen tavasza a művészetnek. A megnyitón a megyei József Attila művelődési központ kamarakórusa, s a zeneiskola vonósnégyese színvonalas, az alkalomhoz méltó zeneművekkel szerepelt. Kiosztották a. Tavaszi tárlat díjait is. A Salgótarjáni városi Tanács díját Pataki József, a Nógrád megyei Tanács díjait Csohány Kálmán és Vasas Károly, az Írószer Ktsz díját Czinke Ferenc, a bányagépgyár diját pedig Iványi Ödön kapta. (tóth) Díszhangverseny Salgótarjánban A felszabadulásunk 26. évfordulója alkalmából rendezett dí&zünnepségen mutatkozott be első önálló műsorával a salgótarjáni szimfonikus zeneikar. A gondosain megszerkesztett program nagyon átgondolt, egyre igényesebb és következetesebb munkát tükröz, amelyben Róna Frigyes karmester érdemei elévülhetetlenek. A zenekarnak rövid, mindössze féléves működése alatt ugyanis már sikerült ki- aJakftama egy olyan hangzásvilágot, amely a továbbiakban egyre magasabb követelmények elé áliíthaitja az együttest. A hangverseny műsora Gffier Vörö6 pipacs című balettjének Matróztáncával kezdődött, olyan karakterdarabbal, amely már hangulataival meghatározza az előadók feladatát. Ritmikaiiag sem tartozik a legkönnyebben megszólaltatható művek közé. Feszes fúvó®- és vonósvéltásaival igen sarápompés képet lehet rajzókat, amely szimfarBkuBaÉnktottfatogafem ragy fcűWöWi üzlettláirsaif száMásötta el bennük. De mióta Gizi berendezkedett itt a karitativ jómódra. az ajtókait kopogtatás nélkül nem illett kinyitni. Az egyik szobában Vajda Ödön felnőtt lánya, Erzsiké lakott. Ö már nem számít vendégnek. Titkárnő, jó tórát és tanulóitárs inkább. A szomszéd helyiségből egy kiöregedett vidéki primadonna tyúkketrece lett. Ősz Óta nincs szerződése, s arra a .rövid időre” amíg egyenesbe jut, csak hadd kotkodécsoljon itt. A harmadik szobában a Nemzeti Színház diszletmunkásának diftériás kisfia lakott, akit a magányos özvegyember nem tudott kellőképp ápolni. A negyedik „albérlő” egy bús- komor gróf volt. Az ötödik... Paupera sókszor nem is sejtette, hányán laknák a házában. Mi volt a Baross utcai, szegényes „Bajor-szanatórium” ehhez a városszerte híres, összkomfortos szeretetotthonhoz képest! A színésiznő korlátlan hatalmat akart szerezni a pénz felett, hogy önmagát is mulattatva, rendszeresein visszaéljen vele. Hiteles és hihető érzelmekből mindig kifogyhatatlan volt a tartaléka. Most az anyagi fedezetet is megkapta hozzá. A Mamának és Rudiéknak váltót írt alá, hogy házat vásároljanak a Piilsudszky útón; Vajda Ödönnek tekintélyes kölcsönt adott, hogy visszafizethesse második felesége húszezer pengős hozományát, majd nőül vehesse harmadik asszonyét, Gsernovics Jüdítőt; barátnőjét. Gombaszögi Ellát egyetlen kéanyújtással rántotta ki az anyagi gondokból... (Folytatjuk) nak sikerült is. Róna Frigyes lényegretórő vezénylési technikája rajzként hatott: a zenekarnak már csak követnie kellett karmesterét. A Háry toborzó hálás hangversenydarab, különösen akkor ha a zenekar olyan kiváló énekes ldsérőpantmene, mint Palócz László. A megfelelő artifszta kusség és határozottság serkentőleg hatott az együttesre. A Háry-intermezzó hangulatilag már más jellegű, mint a toboraó ,s éppen azért volt sziembetűrjő a zeneikar már említett míves hangzás- világa, mert különbséget tudtak tenni operazenén belül is az érzelmi tényezők sokféleségéiben. A díszhangverseny műsorában Operán ázunk egy másik jeles művésze is közreműködött: Albert Miklós. Kitűnő adottságokkal rendelkező énekes, ami kiválóan. érződött Erkel: Bánk bánjának Hazám, hazám... című áriájában. A zenekar itt ie mértéktartó partnernek bizonyult. X?erd*i. Don Cark* című operaijából vendégetek a Szabadság dwett-et adták elő, mintegy meghálálva art a sok tapsot, amellyel művészetüket fogadta a közönség. Az est egyik csúcspontja Gázpalackot árult Évek óta munkakerülő életmódot folytat Nemes István 34 éves salgótarjáni lakos. A léha, semmirekellő életmód kétezer is közrejátszott, hogy Nemes bíróság elé került és elítélték. Tavaly június óta mindössze egy esetben végzett munkát — vagont rakott ki — Nemes István, akire egyáltalán nem mondhatjuk, hogy beteg ember. Egészséges, munkaképes, de ügy látszik jobbnak tartotta a visszatért feleség nyakán élősködői, mint dolgozni. Az italozó, csavargó élethez pénzre volt szüksége Nemesnek és ha ötletért nem is, de gázpalackért elment a szomszédba. Bemászott a fészerbe Keresett árucikk a gázpalack és Nemes nem kis örömére felfedezte, hogy lakótelepén. a koháSizati üzemek szomszédságában egy fából összetákolt fészerben több propán-bután gázpalack sorakozik. Nem sokat teketóriázott, áflhívta a szomszédból Ponyi Tibor 33 éves salgótarjáni lakost, aki „bakot tartott”, Nemes pedig bemászott a fészerbe és kiadott egy palackot. Az eset január 26-án történt és másnap majd a következő napon is a változatosság kedvéért Nemes nevelt fia, a 19 éves Szojka István segédkezett a palaotolopásinál. A három nap alatt nyolc 'tevőit a Virág László vezényletével előadott Ecseri lakodalmas, amelynek megszólaltatásában a salgótarjáni Pedagógus-kórus működött közre. Maros művének előadása felidézte az Állami Népi Együttes húsz évvel ezelőtti bemutatóját. Virág László érzékeny betanító munkája olyan produkciót teremtett, amely nemcsak a közönséget, de a közreműködő együtteseket is magával ragadta. A Pedagógus-kórus remekelt, régen hallhattunk tőle ilyen jól sikerült előadást. A kórus produkciója élettel telítődött, eddig még nem tapasztalt vitalitással és kedvvel adta elő az énekkari részeket amelyekben a zenekar egyenrangú szerepet töltött be. A zenekar is nagy biztonsággal tette magáévá a művet, s ezzel valóban ünnepivé vált ez a szombat esti hangverseny. A koncerten közreműködött Kovács P. József előadóművész ie. aki Gairaii Gj kor nyitánya, Juhász Ferenc A Sántába család című műve egy részletét, valamint IHyés Gyula Felfelé a lépcsőfokon. című művét adta elő érzékletesen, megfontoltan és művészien. Molnár Zsolt — börtönbe megy rab palackot lopták él és elkezdődött a palackvásár. Beindult az üzlet Amikor január 26-án az első palackot kiadta a fészerből Nemes, még aznap este 350 forintért el is adta. Ha egy üzlet beindul... Akadt vevő a többi palackra is. Ezeket 300 forintért adta el Nemes István és mindössze két palackot nem sikerült értékesítenie, mert minden csoda három napig tart, s a patac vásárra felfigyelt a rendőrség Az külön fejezetet érdemelne, hogy a vevőket egyáltalán nem érdekelte kitől vásárolják a palackokat. Kapzsiságból, vagy butaságból egyből fizetlek Nemesnek, aki a kapott pénzből a bűntársaknak, nevefit fiának. Szojkának 200, Ponyinak pedig 100 forintot adott a segéd kezesért. * A Salgótarjáni Járásbíróság közveszélyes munkakerülésért és folytatólagosan elkövetett társadalmi tulajdont károsító lopásért Nemes Istvánt 10 hónap szigorított börtönre ítélte és 2 évre eltiltott» a közügyek gyakorlásától. Nemes a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményében, sem részesülhet Szojka István bűnsegédet 6 hónap javító-nevelő munkára ítélte a bíróság 15 százalékos bércsökikentiés mellett, míg Ponyi Tibor, a másik bűnsegéd bünte'ése 4 hónap javító-nevelő munka, 10 százalékos bércsökkenés mellett. Az ítélet jogerős. (szokács)
