Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)

1971-04-15 / 88. szám

Szugyben közös munköuol A jelöli gyűlések hangula­ta tükrözte a tanács eredmé­nyes munkáját, s ezen belül a tanácstagokkal való meg­elégedettséget is. Ezért nem történt kettős jelölés. — Tanácstagjaink jól és eredményesen dolgoztak — jelentette ki Koczur Sámuel, a községi tízes számú válasz­tókerület lakója. — Tovább­ra is megbízunk és bizalmat szavazunk nekik. — De ne csak kérjünk — folytatta. Összefogásra, közös munkára szólította fel a je­lölő gyűlés résztvevőit. A se­gítség lehet anyagi is. Bár Koczur Sámuel 300 forintos fejlesztési hozzájárulást fizet, a jelölő gyűlésen újabb há­romszáz forintot ajánlott fel a most épülő új orvosi ren­delő és lakás költségeihez. Több jelölő gyűlésen társa­dalmi munka felajánlások történtek. Ismerve a szügyie­ket, az ígéretüket be is tart­ják. Bizonyíték erre, hogy az elmúlt ciklusban művelődési ház építésénél több mint négyszázezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Szügyiben a oigámylaikos­ság zöme a tizenhatos válasz­tókerülethez tartozik. Jelölő gyűlésükön valamennyien részt vettek. Szemléletük, közgondolkodásuk láthatóan változik. Látják, érzik magu­kon tapasztalják a segíteni akarást, a támogatást. De azt is, hogy -problémájuk megol­dása rajtuk is múlik. Ezt bi­zonyítja, hogy kolóniájuk, a hegyaljai „putri” halálra ítélt, ök maguk ítélték halálra. A fiatalabbak már nem tekin­tik örökös otthonuknak. Tel­ket vásárolnak, családi házak építésének terveit szövögetik. Űj utak és frissen, készült járdák mellett akarnak élni. — Nem könnyű a sorsunk — mondta felszólalásában Oláh Ernő. — A sár, amely lábunkat húzza, nehezen en­ged minket. De mi erősebbek akarunk lenni — és ehhez kérünk segítséget az elkövet­kezendő években is. Oláh Ernő a többiek nevé­ben is beszélt, máshoz is szólt. Ez így volt szép. Terve­ik, feladataik megvalósításá­hoz segítségre van szükség. Célkitűzésük támogatást kí­ván. Kálkai Ottó Anyanyelvű-e művészetünk? Az első tavaszi, salgótarjáni tárlat látogatói közül többen állapították meg, hogy a kifeje­ző, szép képek sorában, különösen a grafi­kák között, még mindig található olyan alko­tás, amely érthetetlen, elvont, az abszurd, non­figuratív művek közé sorolható. „Ezek alá a ké­pek alá bármit odaírhattak volna"— mondták — „hiszen csak vonalak sorakoznak egymás mellett. Egyformán lehet az szülő nő, vagy gyár, kémény nélkül, vagy esetleg a Luna megérkezése a Holdra.” Beavatoltabb látoga­tók körében is felvetődött a kérdés; az izmu­sok tobzódása után, megtalálja-e végre sajá­tos nyelvét művészetünk. Lehet-e egyáltalán anyanyelvű művészetünk? Nos a Magyar Nemzet vasárnapi számában éppen ezekre a kérdésekre ad választ Pátzay Pál folytatásos cikkének első részében. A cikkből, amely méltán tarthat számot közérdeklődésre, hadd idézzünk néhány elvi megállapítást. Nézzük, mi is a korszerűség: „A korszerű­ség az élő művészet természetes állapota, me­lyet a kortársak magától értetődőnek érez­nek.” .......A műalkotásban az állandó érvé­n yű minőség a fölemelő, a megtartó érték, a korszerűség benne is az, ami legelőbb el­avul.” Nyugati forma, szocialista tartalom összefér-e egymással? „... .az izmusok, a Nyu­gat kereskedői modernségének formai frázisai nem alkalmasak a szocialista társadalom­építés kívánta tartalmak kifejezésére.” ... „Értelmetlen ábrákat semmiféle magyarázat­tal, semmi okon nem lehet szocialista művé­szetnek elfogadni..Végezetül még egy megállapítás: „Mindezeket átgondolva, elszo­morító az az idegenes hanghordozást pózoló képnyelv, amely a kiállításokon, meg a hely­hez kötött nyilvános müveken évek óta mind gyakrabban megmutatkozik." Az idézetek csak ízelítőt adnak a tanul­mány lényegéből. Feltételezhető, hogy a mű­vészek sem értenek az elhangzottakkal ki­vétel nélkül egyet. Annyi azonban bizonyos, hogy csak örömmel üdvözölhetjük a művé­szek és a nép (vagyis az, akinek készül a mű!) véleményének közeledését. Ogy érez' zük, ez a közeledés minden ellenkező híresz­teléssel és hisztériával ellentétben úgy is lét­rejöhet. hogy a művészet bármit feladna igé nyességéből... L. Gy. GALSAI PONGRÁC : Tovább a megkezdett úton — ez a közhangulat jelle­mezte a jelölő gyűléseket Szügy községben. Közel két­százan vettek részt a tanács- ■ tagi jelölő gyűléseken és több mint százhúsz hozzászólás hangzott el. A választók az elmúlt évek eredményeit dicsérve tettek újabb javaslatokat, közérde­kű bejelentéseket a további igények kielégítésére. A köz­érdekű bejelentések feldolgo­zása most történik, de már megállapítható, hogy az elkö­vetkezendő évek feladatai sem engednek lazítást, sőt még több, még nagyobb ha­tású munkát jelentenek • A beérkezett javaslatok, bejelentések megvalósítása előreláthatóan anyagiakban túlhaladja a tízmilliót. Az utak további korszerűsítése, a község járdásításának folyta­tása, törpe vízmű létesítése, új óvoda építése, a kereskedel­mi hálózat fejlesztése szere­pel a javaslatok között. Az igények nem irreálisak. Megvalósításuk szükségszerű és eredményezi majd az újabb előrelépést a fejlődés útján. 39. Bajor az egyik szünetben — a Besier-dráma előadásán történt, vagy még előbb? — áthallja, hogy szomszédja új orvosát, dr. Germán Tibor fül- és gégegyógyászt dicséri. Ilyen daloló imádattal csak színésznők tudnak beszélni, akik ugyanezt a lelkesedést maguknak is elvárják. Gizi éppen szakítani akart orvosával, akire egy udvari­atlan szóbotlás miatt megne­heztelt. Gyorsan föllapozza hát a telefonkönyvben a G betűt. annyira közvetlen, hogy ne ártson vele a bizalomnak. Egy orvos, aki betegei érde­kében is többnek akar mutat­kozni önmagánál. Nem tűr bizonytalan kórisméket és nem halogatja a beavatko­zást: határozottan és gyor­san cselekszik. De látvány­nak is tetszetős műtétéit lila fényben végzi el. Néhány mondat Bajor Gizi vallomásából: „Nehéz ezt megmagyaráz­ni. De abban a pillanatban, amikor kezét az arcomhoz érintette, s fejemet rézsut fordítva fölém hajolt, bele­szerettem Tiborba...-------A 1- ----------Z- !■< wr 1 A o ojor a oecnQTMO mór üyen nyílva hős harakirit vé­gez el magán: „Egy színésznő alakját és lelkét kell színpadra vinnem, akinek nem volt soha egyéni élete. Nem tudja, melyik élet az övé. Amikor beleszeret egy férfiba, rájön, hogy min­den szerelmes hangját és mozdulatát elhasználta már a színpadon. Kutatja magában, hogy az életben él-e, vagy a színpadon játszik. Keresi az igazi énjét, és nem találja meg. Nagyon súlyos problé­ma, amellyel nem most talál­koztam először. Ott kísértett az életemben, valahányszor egyedül maradtam, és időm jutott rá, hogy magamról is gondolkozzam.” S, hogy a jó nevű orvost mivel sikerült megkörnyékez­ni? Ezt, Gizi személyiségének és az előzmények ismereté­ben, hagyjuk meg szónoki kérdésnek. Számoljunk csak a józan ész érveivel. Germán ugyanis kevesli a „divatos praktizőr” rangját. Tudományos sikerek­re, klinikai előbbrejutásra is pályázik. S a szakértelem, ügyesség, rutin ehhez nem elég. E hasznos erénynek tu­lajdonosát, ha nem talál tár­sadalmi fogódzót, még benn felejthetik az orvostársada­lom „középrétegében”: abban a népes sleppben, amely kli­nikai viziteken a professzor után úszik. Főként, ha szár­mazása ürügyet is ad a rossz­indulatnak. De Gizi művészi rangjával és kapcsolataival „udvarképessé” tehetné a személyt: úgy növelné iri­gyelnek számát, hogy el is hallgattatná őket. S talán az egyetemi katedra sem lenne oly elérhetetlen távolságban. Germán Tibornak ekkor már divatos neve van a szakmában. Ezt részben kitű­nő diagnosztikai érzékének es kézügyességének, részben a beteg-frappírozás látványos fogásainak köszönheti. „Tech­nikai lángelme!” — mondják orvosbarátai. „Szemfény­vesztő!” — felelik rá az iri­gyek. Gépi teatralitással be­rendezett műtermében halk léptekkel jár a szakértelem é6 a tapintat Nemcsak gyó­gyítja, hipnotizálja is a bete­geit. Csak annyira komoly, hogy félelmet ne keltsen, s A színésznők a legköny- nyöbben se/uggerálható egyé­niségek. S, hogy mit szeretett meg Germánban? A tudást? Vagy a lila fényt? A biztonságát, látszólagos nyugalmát? Vagy a pózait? A megnyerő és bizalomkeltő modorát? Vagy a jómód adta önérzet simasá­gát? Esetleg csak a lehetősé­get, amit a sikeres orvosban észrevett? Nemsokára ráosztják Pi­randello: Játék vagy élet cí­mű színművének főszerepét. 4 NÖGRÁD - 1971. április 15., csütörtök Ami a riportból kimaradt... Jókedvű társaséig a Ka- nanostoam. Orosz éfc magyar szavaik1 röpködnek a levegő­ben. Két fiatal szánművé- sssünk halad el az 'asztaluk mellett. Felismerik őket. A társaság hangadója kéri. hogy néhány percre foglaljanak helyet közöttük és tartsanak velük. A művészek szabad­koznak. Nemsokára kezdődik az előadás. S a rendező szi­gorú. Akkor legalább a mű­vésznőt hadd locsolják meg. Mosolygó arcú orosz férfi emelkiedik fel az asztaltól. Kezében kölnivíz. Meglocsol­ja a színésznő haját. Aztán nyújtja féléje a kölnisüveget. Magyarázkodik. Valaki for­dáit. Fogadja el. Emlékül. Még mondja valaki, hogy nem gálánsak és figyelmesek a férfiak a világ minden ré­szén. Különösen, ha nőről van szó, aki fiatal, csinos és ráadásul: színésznő. Két naippal korábban. Dél­utáni csúcsforgalom a salgó­tarjáni autóbusz-pályaudva­ron. Ekkor kezdődött a nagy, ünnepi népvándorlás. Egy kisfiú nyafogni kezdett a tömegben. Apu, szomjas va­gyok. Sorban állás a büfénél. A kiszolgálóin ő széttárja a karját. Sajnos, nincsen sem­miféle üdítőital. No, majd a másik pavilonnál. A fehér köpenyesnek a csodálkozástól kiverekedik a szeme, mintha Mars-lakókat? látna. Nincsen kérem, nem kaptunk. Csak bor. sör és pálinka van. A tér® könyongőre fogja a szót. Ha egy pohár vizet tudna ad­ni. .. Azt éppen lehet, de nem ajánlom. Én meg nem innám. A férfi méltatlankodik. Mé­giscsak felháborító, hogy az Utasellátó elfeledkezik ar­ról. hogy gyerekek és antial­koholisták is vannak a vilá­gon. Most már legalább azt is tudjuk, hogy miért volt annyi részeg ember a városban az ünnepiek alatt. Kiskocsma az egyilk nagy­községben.. A helyiség tiszta, rendes. A vendégek beszél­getnek. nótáznak és italosai­nak. Egy részeget kifelé tusz­kolnak. Nem engedik, hogv megbontsa a nagy kocsmai egyetértést. A falon hatal­mas plakát. MINDENT A GYERMEKÉRT! Elmélázok: rajta. Éppen ez volna az a hely, ahol ezt ki kellett ten* ni? Hogyan ts értsük? Min-1 den korsó sör, vagy féldeci á gyermekért? És melyik gye-' rekét? Vagy csak azért ilyen ködös a megfogalmazás, hogy azoknak is legyen miért in­ni, akiknek még nincsen gye-1 rekülk? Ügy általában a gyer­mekekért. nem? Bizonyára szép számmal akadnak önfel­áldozó vállalkozóik, akik nem is sajnálják a forintokat a „szent” cél érdekében. Min­dent a gyermekért... —is i_____________________________________________ V éleményünk EEEE éi ú ján La tunk Még mindig beszédtéma a kétnapos húsvéti műsorból Krammer Józsi bácsi, a hetvenéves bajai mérlegkeszítő mes­ter históriája. Foglalkoztatja a lelkesedőket és elégedetlene­ket egyaránt. A kritikus számára is ízes csemege, hiszen szórakoztató dokumentumfilmet ritkán látni a képernyőn, műfajilag is újszerű a kezdeményezés. Ráadásul ismételte azt a tanulságot, hogy a képernyőn a kevésbé cselekményes műsorok is hatásosak lehetnek, ha azok kellően szuggesztí- vek és beilleszkednek abba az otthoni légkörbe, amely a tévénézőt veszi körül. Hát Krammel Józsi bácsi valóban szinte a szobákban mesélt. Olykor kedvünk lett volna meg­kínálni, hogy mesétől kitikkadt torkát megöblögess«. Mi az tehát, ami annyira tetszett az előadói közvetlen­ségen kívül? Az, hogy csalásai, vakmerő ötletei, vállalkozó szelleme soha nem szenvedett kudarcot. Mindig 6 maradt fölül, mindig diadalmaskodott, s azt is tudta, hogy mikor kell odébbállni. A közönség szívesen szurkol az olyan fur­fangos hősnek, pláne ha kormányzógyalázás adta kezébe a vándorbotot, aki túljár a hatalmasok és minden rangú-rendű hiszékenyek együgyűségén. Mi az, ami nem tetszett a közönség másik felének? Az, hogy kemény, de tisztességes munka helyett mindig a köny- nyebb ellenállást kereste, vagy mások nyakán éíősködött, vagy pedig csalárdsággal, érdemtelenül jutott pénzhez, mint például a rézgálic gyógyszerként való árusításával, vagy en­gesztelő, szentföldi gyertyákra való pénz felvételével, hiszen itt már egyszerű embereket csaptak be. Az olasz fasiszta párthoz fűződő ártatlan kapcsolata sem váltott ki egyértel­mű hatást. Mert a nézők egy része a Kék fény leleplező riportjai után nem akarja elhinni, hogy van felmagasztosult, dicséretet és szórakozást érdemlő szélhámosság is. * Rendkívüli műsorral mutatkozik be ma a toievirtfe a „J6 estét, Magyarország”-gal, amelynek vezető riportere Vtt- ray Tamás lesz, s négy közvetítőkocsi, négy, egymástól tá­vol eső város és több száz technikai munkatárs kapcsolódik be a szinte egész estét betöltő, minden eddiginél nagyobb szabású riportműsorba. A csaknem féléves előkészítés után sugárzásra kerülő műsor 18,15-kor kezdődik és 22.20-ig tart, — közben csak az Esti mese, a Tv-híradó és a „Minden ki­lométerkőnél ...” című bolgár film második folytatása ked­véért szakad meg rövid időre. L. Gy. Lehetne egy kicsit több is Új műszaki kiadványok A Műszaki Könyvkiadó terméséből három új kiad ványra hívjuk fel a műsza­ki vezetők, szakemberek és érdeklődők figyelmét. Szilá­gyi László Gázipari kézi­könyv című munkája a gya­korlatban jól hasznosítható, átfogó képet ad a gáiziparró! végigkísérve a gáz útját a termeléstől a felhasználásig. Dr. Kovács László Műszaki­ak zsebkönyve tartalmazza a legfontosabb műszaki is­mereteket, közte a nemzet­közi mértékegysógrend- szert, s a mérnöki munká­hoz számos műszaki táblá­zatot. A korszerű raktáro­zásihoz ad tanácsokat And­rási Győző és Polonszky György .szerkesztésében ki­adott Tárolás című kézi­könyv, amit az iparban és a mezőgazdaságban dolgozó szakemberek egyaránt nagy haszonnal forgathatnak. Ez a megfontolás is sietteti 1933. július 7-én kötött há­zasságukat. A nászutat külföldön, töltik. Első állomás Techendorf. Kis osztrák nyaralóhely, a Weis- sensee nevű tengerszem part­ján. Innen utaznak majd to­vább, Olaszországba. A családi fényképalbum a nászút gondosan fölenyvezett emlékei. Ismert amatőr-pozi- túrák, mindenki a lencsébe néz, és itt-ott egy lemaradt fej, vagy térdben elmetszett lábszár is: Bajor és Germán hosszú porköpenyben, doboz alakú, fekete gépkocsijuk előtt; Bajor és Germán a für­dőház stégjén, Gizi szédítő strandnadrágban, Tibor tö­rökülésben; Bajor és Germán egy hajó fedélzetén, ezúttal „lesből megörökítve”, feszte­lenül — de feltűnő, hogy so­ha nincsenek kettesben, A képeken csupa ismerős arco­kat látunk; Vajda Ducit, az első férjet, Juditot, Duci har­madik feleségét, az elmarad­hatatlan Vajda Erzsikét, s egy kétéves kisfiút, Gizi ke- resztfiát: Miklóst. Bajor Gizi a ritka jelensé­gek közé tartozott, akik este lángoló szerelmesként fe- küsznek le, ám a nászéjszaka reggelén már társasági lény­ként ébrednek. Ogy intézte, hát, hogy legközelebbi bará­tai kinn várják őket Techen- dorfban, és ugyanabban a panzióban lakjanak: hadd ré­szesüljenek ők is a nászút társas örömeiben. Germán Tibor egyelőre még ép humorérzékkel vesz részt ebben a szokatlan kö­zösségben. (Folytatjuk) A költészet napfáma, tsz idén immár nyohcadízben jelent meg a „Szép versek” antoló-i gia. A kiadvány nyolc évet alatt hatalma,s minőségi én mennyiségi fejlődésen menti át. Kétezres példány számmali mutatkozott be a sorozat, jei lenleg azonban már 54 ezen példányban jelént meg és nem egészen bi«kw, hogy elet gendő lesz kielégíteni a vái sárlók igényét. A válogatás, kiválóságának híre máris szétfutott. Már önmagában az is vonzó, hogy az idei antoló-, giábam, 66 költő szerepei vers- sei és képpel. Több olyan költő is, akik nem publikál tak a korábbi antológiákban a A válogatás azonban nemcsak széles körű, hanem igen ]ó isi Egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy a me­zőgazdasági üzemekben meg­előzzék a' balesetet. Munka- védelmi előadók foglalkoznak azzal, hogy betartják-e a balesetvédelmi szabályokat. A tsz-ek területi szövetségei versenymozgalmat indítanak 1971-re a balesetelhárítással foglalkozó dolgozók között, a baleset megelőzésére tett in­tézkedésekre. A versenypon­volában szép vertek lükére kínálja a könyvet. Annál meytepőbb, hogy a salgómrjá- ni Állami Könyvesboltiba a költészet napjára a népszerű kiadványból csak 250 dxurab érkezett. Ez a szám akikor is édeskevés, ha tudjuk, hogy m 250 könyv csak részszállítás, s a könyvhétre (május 30-tól június 5-ig) már nagyobb mennyiség érkezik. Némi ké­sedelemmel tehát még mindig fél áron vásárothtttunk a „Szép ver»ok”-ből. A költészet kedvelői azon­ban már a költészet nap ián. keresik az e napi kiadványo­kat. S ez természete* te. Ke­vésbé az, ha a kívánt könyv-, bői nincs elég. é 1. %y. tokban szerepel többek kö­zött, hogy milyen szervezeti intézkedést tesznek a baleset elhárítására, hogyan biztosít­ják a balesetmente® munka műszaki feltételeit, valamint mennyire tudják lecsökkente­ni a sérülések, és munkából va ló kiesések számát. A három legjobb erdeményt elért bal­esetelhárítással foglalkozó dolgozó között pénzjutalmai osztanak ki. A munkavédelem me»javítására ♦ A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom