Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

Rétfőn és csütörtökön Muzsika és játék — gyerekekkel Nyolc-tízéves fiuk ülnek a teremben. Fészkelődnek, ha éppen nem csendül föl a dal, s aztán a hivó szóra szemüket az előttük álló tanárra füg­gesztik, aki alig hallható han­got dúdol feléjük, s a követ­kező pillanatban megszűnik minden csevegés: kezdődik az ének. Közel ötvenen vannak ezek az értelmes szemű gyere­kek, akiket a zene köt össze, szorosabban az éneklés szere- tete. Hetente kétszer jönnek el a művelődési központ klubjá­ba, hogy együtt játsszanak, énekeljenek, közelebb kerülve a későbbi tartalmas szórako­zás igényéhez. baíwel-lélekkel A körös megatefcrtISsa ma mér Salgótarján énekkari életében történelmi tény. A gyerekek még nem is ismer­tek egymást valamennyien, «amikor a szülők már megtw- tották január végén az akrfco- fcó „társulati ülést”. Mimiéit válogatás efőzte meg: a leg­jobb fülű és hangú fiúk ke­rültek megyénk első fiúkóru­sába. Mi adta az ötletet, miből fogant a már valóságot nyert elképzelés? Ahogy Zeke Lász­ló elmondotta, szembetűnő volt az a gyakorlat, hogy az iskolai kórusok elsősorban a lányokat részesítik előnyben, mivel valamennyi énekszakos tanár tart a fiúknál bekövet­kező mutálástól. Ennek elle­nére a fiúkat is meg kell mozgatni, hogy felnőtt koruk­ban is igényeljék a zene sze­rété tét, valamennyien magu­kénak érezzék a muzsikát. Ez a negyvenül apró emberke ma mér szrwel-lélekkel veszi ki részét a próbáktxB, hajtja őket az összetartozás, s mindenek­előtt a közös játék varázsa. Hány villa a tévé aktit Nyota-tízéves gyerkek. Nem lehet velők szemben a kóros teljes szigorával fellép­ni. Próbáikon a játékosság do­minál. Együtt örülnek egy- egv népdal szép indításának, s egyszerre keserednek el, ha Kutatási feladatok a levéltárban Böden az éMsen a NbgrtW megyei Levéltár kutatási fled- odiatadlt az országos és> helyi igényeknek megfelelően vég­ed. A negyedük ötéves tervre ugywessezetit központi levél­tárt feJadatofeat jelöltek meg « levéltárak számára. Bme- rio* szükség: van egy wrsaé- gos tematákos Segédlet öea- szeámitoásBtra' a megyei és vá­rosi neíformkobi követi ataofi­tásofe és jelentések íraWateöl. Idegen nyelvű útmutatókat is készítenék a levéltáraik anya­gáról, továbbá sor ikerül majd egy ievéBitéri terminológiai szótár éfc kézSkönyv öslstaeál- tótásáma a megyei levéMáro- sók bevonáséval. A helyi feladatokat a megyében fo­lyó tontiénetÉcói, fflhetwe hely­történeti és honismereti te­vékenység határozza meg. Híres ember .Team-Marté Rfrviére a kö­vetkezőképpen fogalmazza sértő leveleit: „Uram! A tStkánnóm, aki iólneveit hölgy, nem enged­heti meg magának, hogy nlywn véleményt vessen pa­pírra, mint amilyet én alkot­tam önről. tm vasssomt, sftS tswed sze­mélyiség vagyok, nem írha­tom meg a véleményemet. De ön, aki sem nem jól nevelt, sem nem közismert ember, nyilván tisztában van véle, hogy mát akarok közöld on­nét”. Zeke Lászfó. mindenki tanár bácsija, akár ötödször is le­inti őket, s „helyreigazítást” kér. Ma már túl vannak az- éneklés alapvető szóbeli isme­retein. Így aztán vidám han­gulatban telnek el a próbák, és sűrű szálfaerdőként emel­kednek magasba a kezek, ha szórakozásra kerül sor. Ez a szórakozás nagyon is egyszerű; megegyezik vala­mennyi gyermekkorosztály tűz-víz játékával. Csupán any- nyi a különbség, hogy hol halkabb, hol erősebb éneklés­sel kell rávezetni az elrejtett tárgy megtalálására a kutatót. Hogy a tévédoboz alá kerül a hangvilla, s nem rendeltetés­szerűen használják, az is ter­mészetes. Hiszen tudják, utá­na megint komoly munka következik: kánonokat:, Ko- dóly-bwnwwmobat énekeinek. Tartalékcsapat A gyerekek képzéséi a Ko­dály-módszer alapján végzik. Hangképzés vezet be minden próbát, majd egyszóluraú éne­kek következnek. Utána ká­non szerepei a programban, majd a kétszótamú válogatott bicmiák. A későbbiekben nép- daksokrokat, úttörőénekeket tanulnak, majd klasszikus mű­veket. Mindezt két szakem­ber: Guthy Éva és Zeke Lász­ló irányításéval. Az eltelt két hónap még nem nagy idő a fiúkórus éle­tében. Mindenesetre a gye­rekek büszkék, hogy tagjai le­hetnek ennek a kis közösség­nek. Hiszen még az iskolában is megéneéceltetik őket, mint­egy kontrollként: halljuk csak, mit tanultatok. S ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy közülük többen talán kapcso­latba sem kerültek volna a kórusmüvészettei, még jobban megérthetjük azt a pedagó­giai etvet, amely e kis közös­ség munkáját irányítja. Minden héten kétszer, hét­főn és csütörtökön a gyer­mekkórus tölti meg muzsiká­val a művelődési központ épületét. Működésűk a terv­szerű kulturális munka egyik láncszeme. Érdeklődéssel vár­juk bemutatkozásukat. . Molnár Zsolt Az olvasó kérdez, az orvos válaszol dieaöL az orvos mint válaszo­ló. Elz a legjobb módszernek: Több mirií egy esztendélS jelentkeztünk ezen helyen az egészségügyi f el világosijáig fáklyás eanMómája alatt egészségügyi (nevelő írásaink­kal. A® volt a célunk, hogy segédkezet nyújtsunk a kü­lönféle betegségeik megelő­zésében, jó tanácsokkal, öt­letekkel támogiassuQí az ol­vasóit a helyes, egészséges életrend kialakításéban. Hogy törekvéseink e formában milyen eredménnyel jártak, azt lemérni reménytelen len­ne, nem is ránk vár1 ennek megítélése. Felvilágosító rovatunkban igyekeztünk olyan témákat sorra kerfitená. amelyek a legnagyobb érdeklődésre tart­hattak számot. A célunk to­vábbra is era, sót sokkal in­kább, mint korábban. Éppen ezért azt járásul- tgédkezdüu arra, hogy az igá­juk: szerkesszük együtt eat a nyék és a (rovat által nyúj- Hwatot. Aa olvasó mint. kér- tobt írások megfeleljenek egy­«IÍ másnak. EzenfiJl tehát Önök. kedves Olvasóink írják meg. mi az, amiről legszívesebben olvasnának a „fáklyás” emb­léma alatt! Levelüket szer­kesztőségünk minden alka­lommal a kérdésben jártas szakorvoshoz továbbítja meg­válaszolás céljából. Egyet azonban feltétlenül javasolunk: levelükben olyan témát jelöljenek meg olva­sóink, amely feltehetően az olvasók többségéit is érdekli. Egyéni panaszok, tünetek megmagyarázására nem vál­lalkozhatunk. hiszen ehhez orvosi vizsgálatra van szük­ség. Miivel a következő héten egészségügyi felvilágosító-ne- velő rovatunkat már az Önök igényei alapján, szeretnénk „megtölteni”, kérjük Olva­sóinkat, ragadjanak tollat, kérdezzenek, javasoljanak! Djakarta lim legújabb festménye A Kansas áTSambefi Töpefcia városában egy inkognitóba burkolózó műgyűjtő 500 dol­lárt fizetett a Tornádó ctmfi festményért, amelynek alkotó­ja Djakarta Jóm, a boptekai ál­latkert díjnyertes festője. Dja­karta Jim, egy orangutan, nemlégiben nyerte el az első dijat a Kansas államiban ren­dezett egyik gyermekraíjz- vensenyen, amelynek zsűrije nem ismerte személyazomos­* JtM i l. Hí - —*■ **-— —. , A—.— ata araatKiert Tgeaggam^u, Kö­zölte, hogy a festményért ka­pott pénzt annak az összegnek a kiegészítésére fordítják, amelyet Jrm párjáért, Daásy- ért fizettek. Az Igazgató szerint a mű­vészre nem gyakorolt hatást, hogy eladták egyik alkotását. Jóm banánt majszolt, miköz­ben átkarolta Daiisyt, ez volt minden válasz, amit kaptunk tőle — tette hozzá az igazga­tó. Q ALS A l TONÖAÄC 31. Nyilván attól félt, észrevesz- szük, ha hibázni talál... Az­tán furcsább babonái is vol­tak. Művésztársai mesélték, hogy a színpadra lépés pilla­natában az éppen kéznél le­vő tűzoltónak, jelképesen há­romszor meg kellett köpdös- nie a ruháját. S talán az iz­galom szoktatta rá legkedve­sebb játékára, a passziánsz- ra is. Babonás figyelemmel, szenvedélyesen csattogtatta a lapokat. Bebeszélte magának: ha a kártya „kijön”, sikere lesz... Bajor Gizi művészete a hú­szas évek végén jut a teljes biztonság állapotába. E rendkívüli színészegyéni­ség pályáján egyenletes fejlő­désről aligha beszélhetünk: Bajor nem „tehetséges kezdő­nek” indult, aki szerepről szerepre magát építve, fino­mítva, tisztes küzdelmek és kudarcok árán került egyre magasabbra; ő már A dadá­ban a saját példaképeivel egyenrangú művész volt, aki­nek nem másokat, hanem ön­magát kellett volt felülmúl­nia. Időközben csak a színé­szi technikája tökéletesedett. A mesteri tudástól a fölényes virtuozitásig. De ezentúl majd minden szerepében megtalálja azt a „nagy pillanatot”, amely a jellemet egyszerre élővé, je­lenvalóvá és utánozhatatlan­ná teszi. Bajor Gizi későbbi alakítá­sainak titka és módszere: a legfontosabb, a hősnő sorsát egyszerre fénybe borító tu­lajdonság, gesztus, vagy hang­szín megragadása; rá találás a nagy, koncentrált pillanatra. Egy emberi sors — egyetlen másodpercben. Ez a találat­értékű mozzanat a hősnő legbelső lényéhez tartozik. Annyira, hogy a jellem töb­bi részletét is ki lehet bon­tani belőle. S a figura, mint színészi mű, nem veszhet el többé. A színésznő Romain Coolus Húsvéti vakáció című darab­jában egy tizenégy éves ka­maszfiút' játszik. A kis Claude, aki most viaskodik a kamaszkor folyon­dár os ösztöneivel, .hazajön az intézetből; tűzbe borul vad­házasságban élő anyjától; föl­fedezi e fikfcasztóati szép és érzéki asszony szerelmi játé­kait; féltékeny lesz rá, de meg is undorodik tőle — s a számára ismeretlen érzésekbe belebetegszik. Madmoiselle Lanfant, a pá­rizsi Théáter Michel tagja ti­zenhét éves, amikor ezt a szerepet eljátssza. Bajor még egyszer annyi; éppen har­mincnégy. Alakítása mégis különb élményt nyújt. Hiszen Claude, a tejesképű, macska- bordájú éretlen kamasz lelki megöregedését is eljátssza. Ügy bűvöli magát gyermekké, hogy arcáról eltűnnek a fel­nőtt vonások, és úgy öreg­szik vissza felnőtté, hogy megőrzi gyermekfényének fiatalságát. Van a darabban egy „nagy pillanat”. NOGRÁD - 1971. április 8., csütörtök Claude benyit az édesanyja szobájába. Haja nedves kefé­vel lekenve, babos nyakkendő visel, térden alul érő nadrá­got, hosszú szárú harisnyát. A fiú a szobába lép, halkan be­húzza maga mögött az ajtót, majd lábujjhegyen előrejön. Tizennégy éves? Talán annyi sem. Arcán nyers kamasz­öröm és ravaszdi mosolygás. Aztán hirtelen megtorpan. Anyját fiatal festő szerelmé­vel épp a legforróbb pilla­natban találja... Más színész­nő rácsodálkozna erre a lát­ványra. Vagy elkomorodnék. Míg Bajor megijed. Ügy ijed meg, mintha egy betörőt lát­na mesterkedni a lakásban. Aztán rémületében elbújik a függöny mögé, s csak akkor kezdi megérteni, hogy mi tör­tént. Fejét óvatosan kidugja rejtekéből, majd vissza­kapja. Hiszen kíváncsi is a jelenetre meg iszonyodik is tőle; szeretne is a festő he­lyébe lenni, meg nem is; vonzza is az anyja, meg ta­szítja is. S amikor a szerel­mespár kimegy a szobából és Claude előszédeleg a füg­göny mögül, a közönség meg- hökken: mi lett ebből a fiú­ból néhány perc alatt? De Bajor művészi átválto­zásának akadnak különb bra­vúrjai is. J. M. Barrie: Vén leányok című színművében Phoebét alakítja, a boldogtalanságtól öreggé szikkadt, majd szerel­mében újra kivirágzó tanító­nőt. Phoebe az első felvonásban húszéves, a másodikban har­minc, de kiadja magát saját, húszéves unokahúgának is: aztán az egyik szerep képé­ben játssza el a másikat, és viszont; a korosodó vénlány ellesi és lemásolja ifjú roko­nának szokásait, majd az un oka húg (kezdi utánozni hó­bortos nénjét — úgy, hogy az átélés pillanatnyi áramzava­rából, vagy a váltás legkisebb pontatlanságából is dermesztő félreértés származhatnék. (Folytatjuk) MINIOÉPEK Sristedijaftán sólafárt készítette el. X miwi­AteiRszamler szovjet állampolgárnak az a hoibbyja, hogy hatalmas gé­pek miniatűr modelljeit készí­ti ei. Legutóbb egy haitalmas Az egész modell elfér egy te­lépegető exkavátor pontos má- nyárén. exkavátor 150 részből áll. E résziek némelyike olyan kiesi, hogy csak nagyítóval látható. Véleményünk fa ajánlatunk Ab Mén btotaean lesz nyár és a mérgezett tattá Űjság­írckneuk, nem kell témahiánnyai küzdeniük. Hogy ea± hon­nan tudom? Megkezdődött a nagy népünnepély előkétótese: rádióban és televízrióban egyaránt a közönség elé áifct a „Táncdalfesztivál 1971” titkára, hogy közölje a pályázat ed­digi adaltaitt, ismertesse a különféle jeligék alatt beérkezett új művek címeit. Ezzel egyidejűleg részesei lettünk a nagy népi játék minden további aktusának, hiszen beavattak ben­nünket a titokba. Remélhetőleg ettől még jól fogunk aludni! X melegebb tavas* és a közeledő nyár ígéretét nyújtot­ta a kedd esti főműsor is, a Günther Görlich forgatóköny­ve alapján Martin Eckermann rendezésében készült „Nyár­kezdet — vég nélkül” című, magyarul beszélő NDK-film is. Anka és Robert egyáltalán nem rendkívüli szerelme már az első pillanatokban valamennyiünk szívügye lett, mély együtt­érzéssel kísértük figyelemmel, izgultuk végig életregényük kezdő fejezeteit. A film, amelynek szándékolt konfliktusa mai és szocialista jellegű, munkásfiatal és egyetemre készülő lány lobbant szerelemre, ráadásul a lány négy évig Moszk­vában tanul, tehát alig ismerték meg egymást, máris el kell válniuk. Hát éppen ezek a nagy társadalmi konfliktu­sok, összeütközések maradtak ezúttal háttérben az engesz­telhetetlen ellentét mögött, amit egy nagyon forró, mégis tartós, állandó izgalomba, féltésbe, álmodozásba és múló szomorúságba kergető, nagy szerelem támaszt. S csak örül­tünk ennek a rendezői és dramaturgiai „elnagyoltságnak”, mert éppen ebben a villanásokban jelentkező vonzalomnak köszönheti a film minden erényét. Amellett szívesen elhisz- szük azt is, hogy Anka és Robert nem csak „egy nyáron át táncolt”. A mai műsor meglepetése, hogy ma este nélkülöznünk kell, szokott, minden csütörtöki tv-táplálékunkat, a Forsyte Sagát, amely a vasárnap esti műsor egyik száma lesz. Vi­szont a mai napnak is meglesz a szenzációja, hiszen ma in­dul Szergo, a kalandos életű bolgár elhárító tiszt „Minden kilométerkőnél” kezdetű, tizenhárom részes, a Kloss kapi­tányéhoz hasonló, izgalmas kémfilmsorozata. Ülésezik a Tízen Túliak Társasága, s a teenagerek jegyében kezdődő műsomap 21.40-kor fiatal művészek felléptével ér véget. Bú­csúzásul pedig, mint utóbb minden nap, a Tv-különkiadása jóvoltából részesei lehetünk az SZKP XXIV. kongresz- szusa mai, legfrissebb eseményeinek. L. Gy. Olvasó az úttesten 'fim' irx ■ ...: .s / — /.:YT// /i? — Végre egy nap, amikor nincs közlekedési baleset az új­ságban!.^ (Kallus László mjzaí

Next

/
Oldalképek
Tartalom