Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)
1971-04-01 / 77. szám
IfalcBSztasok sä „régi fő időkben” KITÖRÉS Színes magyar film A régi nógrádi választások történetében kutatva, iPa'.aiiban tallózva, nemcsak a választásokról kapunk képet, hanem fényt vet minden esetben magára a társadalomira, a niép életére is. Nem érdektelen tehát kissé megvizsgálni) a múltait, hogy annak fényénél jobban becsüljük a mát. Népi demokráciánkban az általános közvetlen titkos választójog értelmében a nép legszélesebb rétege, a felnőtt laikusság szinte teljes egésze jogosult vezetői választására. Az 1848-as polgári forradalom vívmányaként iktatták törvénybe a népképviseleti országgyűlésről és a nép választójogéról szóló alaptörvényeket. A maga idejében forradalmi vívmány volt, hiszen szakítva az évszázados múlttal, a kiváltságos nemesi rend mellé bevitte az alkotmány sáncaiba a népet. „A nemes magyar nemzeti’ eddig nemtelen polgárai „teljes czfmú honfitársakká” váltak, mint azt 1848—49-ben a falvak népéihez küldött hirdetményekből olvashatjuk. 1848 forradalmi vívmányai azonban a választójog tekintetében nem terjedtek kd a nép jelentős körére. A volt nemesség mellé csak a vagyonnal rendelkezők zárkóztak fel. A választójogi törvény az alsó hátárt a negyed teleknyi (kb. 8 holdnyd) birtokban határozta meg. Az áprilisi törvényeik legnagyobb negatívuma azonban az, hogy azokat több mint fél évszázadon keresztül megőriztek, konzerválták és 1908-ban ugyanezen törvények alapján történt a választás. Egy pilllantás a számokra és a maga meztelenségében mutatkozik e szűk választójogi törvény társadalmi következménye. 1866-ban Nógrád megyében 18 377 választó volt. A megye 197 ezer lakosához viszonyítva a lakosság 9,3 százalékának volt választójoga. Egy fél évszázad múlva, 1904-ben már csak 15 118 ember rendelkezett választójoggal Nógrád megyében, a megye akkori 238 000 lakosának mindössze 6,1 százaléka. ötven esztendő alatt tehát nemhogy nőtt, hanem majd 3000-rel csökkent a nógrádi választók száma, ami a parasztság proletarizálódásával van szoros összefüggésben. A nógrádi választások története nemcsak arról győzhet meg bennünket, hogy a szűk körű választójoggal hogyan zárták ki a nép többségét a választásból, hanem arról is, hogy az uralkodó osztály miképp járatta le e választójogot és züllesztet.te le morálisan a választójoggal rendelkezőket. Mint azt az Ipoly c. lap már 1809- ben megállapította, Nógrád megye még Magyarországon is, ahol a választások mindenütt vesztegetéssel, korrupcióval zajlottak le, „a korteskedési bűn eredendő hazájának számít”. 1861-ben például elég volt 5—0000 forint, hogy egy népszerű jelölt ellenében egy népszerűtlen megválasztható legyen, 1865-ben már 12—15 000 forint, 1869- ben pedig 30—40 000 forint volt az ára a népszerűtlen jelűit megválasztásának megyénkben. A választók a választást, nem is a politikai joggal való élésnek, hanem üzletnek tartották. A nógrádi választások száz év távlatából nem egy esetben humoreszknék, vagy rémtörténeteknek hatnak. A halál, az erőszak a választások velejárója volt, az ok, sajnos, mindéin esetben a túlzott alkoholfogyasztásra és a kortesek lelkiisme- retlenségére vezethető vdez- saa. 1861-ben az alkotmány helyreállítását úgy „ünnepelték” például az ecsegii kerületben, hogy a F rátér28. önmagával? Dehát ki is volt ő valójában? Szabálytalan teremtmény volt, mondják, akik közelebbről ismerték: százféle Énnel rendelkező lény, csupa ellentmondás és szélsőség. Született önvarázsló, aki a természetét folyton mássá bűvölte. Ha hozzányúlunk, a kezünk közt változik át önmaga ellentétévé. Nálunk, a mi rideg történelmi éghajlatunkban inkább a Jászai Mari, Varsányi Irén, Ódry Árpád, Szacsvay Imre típusú színészalkatok termettek, akik egyéniségük gyötrel- mes reinkarnációjával lényegültek át szerepeikbe. Ök egész életükben magukat vésték, faragták, bontották; szinte a kövek ellenállásával birkózva. Míg Bajor az Eleonóra Dusék rokonságába tartozott. A köny- nven idomulni kész alkatok közé. S mintha maga is melegebb égtájon, fényesebb ég alatt, boldogabb múltú hazában született volna. Bajor Gizi a legigazibb játékos volt, akinél a szerep nem megoldandó feladat, hanem létfeltétel: csak akkor él, ha játszhat, s ha nincs közönsége, kétségessé válik a léte is. Elképzelni őt egy üres szobában? Egy kopár mezőn? Vagy egy hajnali tengerpart magányában? A szereptelen állapot egyszerűen megsemmisítette volna. Abban az üres szobában legalább egy tükörre lett volna szüksége: hogy magával szembekerülve, újra létezzék. Azon a kopár mezőn egy víztócsára, amelybe belenézhet. Vagy azon a hajnali tengerparton egy kóbor állatra legalább, akit el tud bűvölni. S hogy volt-e benne valami állandó? Tán csak önmaga megteremtésének szüntelen sürgős igénye. Bajor a személyiségének igazolását mindig másoktól várta; attól, aki az éppen aktuális szerepet kiosztotta neki, s mindjárt a közönségévé is alakult. Ha visszagondolunk eddigi történetére; apjával szemben az engedelmes Gyermek volt, tanáraival szemben a tamilnii vágyó Növendék, vőlegényével szemben a szerelmes menyasszony, a nélkülözőkkel szemben a résztvevő adakozó, a hatalommal szemben a gyanútlan alattvaló; s bár színészi hivatása is arra csábította, hogy megnyerő arcot mutasson a kor társadalma felé: neki ez a mosoly se esett nehezére. Mivel a szerepeit másoktól kapta, mindenkinek azt adta vissza, amit várt tőle. De legalábbis úgy, mintha valóban 4 NÓGRÁD — W7t. április 1., csütörtök partjaik és a Boajó-partiak Demgeleg községben fegyveres harcot vívtak egymással, amelynek eredményeként a Bozó-pártbeldiek közül öten meghaltak, négyen halálosan megsebesültek, huszonötén pedig oly súlyos sebeket szenvedtek, hogy örökké nyomorékká váltak Ez az országosan is nagy part felvert választás egyedül a megyéiben nem keltett komolyabb visszatetszést. A megyegyűlés ugyanis a választási botrány kivizsgálását eltussolta. Az eszmék harcát a képviselőjelöltek marasztalása, vagy sárba rán tása helyettesítette. A toll megbokrosodott a fizetett toMinokok kezében és a képviselőkből nem egyszer szinte biblikus személyek válnak, miint Soitovszkyből, akinek kiváló tulajdonságait pl. így méltatták, „öreg embereik sírva vették körül, a gyermekek virágot szórtak útjára, mert mindig nagy magyar volt”. És levonták természetesen jó magyarsággal a végső következtetést is: „akit így szeretnek, annak meg kell választva leninié”. A múlt ijesztő msmentó- ként áll előttünk. Ma is útmutatók halhatatlan költőnk, megyénk nagy politikusa, Madách Imre választók előtt mondott szavai, melyekben így summázta a választók és képviselők felelősségéi: „Vannak alapelvek, melyekhez való hűséget mindemképpen meg kell követelni a képviselőtől”. Ezen alapelveket a XIX századiban, a liberalizmus korszakában, a haladás nagy eszméiben — „a szabadság- egyenlőség-testvériség” jelszavával határozta meg. A mi korunkban, a szocialista társadalom építése idején, a leghaladóbb eszme, a szocializmus melletti állás- foglalást követeli ez meg. Dr. Szabó Béla Ha a jő filmnek örül a néző, kétszeresen örül, ha jó magyar filmet láthat. Bacsó Péter új filmje mindenképpen az olyan alkotások közé tartozik, melyek a magyar filmművészet maradandó értékelvé válhatnak. A cselekmény — éppúgy, mint az elmondásra szán t problémasor — sok apró, de rendkívül jelentős mozaikda- rabkáiból áll. Főnyied Eaci (Oszter Sándor) fiatal munkás, akiinek rengeteg hasznos tulajdonsága van. Szereti a munkát, tervei vannak. Mindenképpen olyan ember, aki sok hasznot hajthatna a társadalominak. Nem rajta múlik, hogy végül is nem tud mit kezdeni magával. A pozíciójukat féltő gyári vezetők kitessékelik az üzemből. A szeretett lányi. Annát (Lendvai Katalin) az igazgató-papa jóvoltából elveszíti, pedig nagy terveit feladva, disznókat tenyészt, hogy Anna és a születendő gyermék jövőjét megalapozza. Bacsó Péter és a társszerző, Komád György nagyon komoly társadalmi problémákat feszegetne. Nem az a céljuk (nem Is lehetne), hogy megoldást keressenek. Csupán megmutatják az állapotot, regisztrálnák. gondolatokat ébresztenék, A figurák rendkívül jól „ülnek”. Pray a csupa energia mérnök nagyon szimpatikus. (Talán azért is. mert nem szépen artikulált színészmo- dodban ejti a szót, hanem hévvel, dadogva, esetlenül.) Fó- nyad Laci, aki a börtönt is megjárta, nyilvánvalóan áldozat, hiszen minduntalan megkötik kezét, ha tenni akar. Anna. az összkomfortból ki- pislogó bölcsész- forrada Imár- palánta Guevanra-képet szögez ágya fölé, de a vakolatlan szoba kényélmetlenségiét már csak idelg-óirálg meri vállalni. (Íme egy Bacsó és Konrád aggodalmai közül: az egyetem papír-fonradalroáirokat „termel”. akik az élet első nehézségei láttán megfutnak, le- nyiszálják a Gu-evarra-frizurát, kanifonmizálódnak és minden átmenet nélkül öregszenek húsz-harminc évet.) Mondhatná valaki: túlságosan sóikat maritól a rendező. Eizt a vádat könnyű kivédeni. A film alapjában véve homogén. A viszonylag sok feldobott, de megoldatlan probléma egyetlen központi kérdés köré gyűjthető. S ezt a kérdést, a munkásifjúság helyét, gondjait fejtegeti valójában Bacsó Péter. Tudjuk, hogy mindezt komolyan, felelősségteljesen teszi. Ezért hiszünk neki, ezért született jó film ebből a vállalkozásból. (Gondoljunk Mészáros Márta ugyanebben a körben mozgó, igen gyenge filmjére: Szép lányok ne sírjatok.) Oszter Sándorban tehetséges pályakezdő színészt ismertünk meg. Lendvai Katalin kedves és szép Annája hihető. Pray szerepében Liska Tibor a legvalódibb figura. Kállaii Ferenc az előbb jópofa, majd könyörtelenül ostoba Dt-agonite jelmezében is Kállai Ferenc marad. Lassan megszokjuk, hogy mindig hasonló típusokat formál meg, igaz, azokat viszont kitűnően. A filmet Zsombolyai János fényképezte, zenéjét Vükén György szerezte. Hann Ferenc Csak Sxéesényig jutottak Loptak az építők raktárából A múlt év novemberének egyik napján a Volán 2-es számú Vállalat pótkocsis tehergépkocsijával a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat nagycsátódu - lői raktárához érkezett Bu- csok István, 34 éves mátra- nováki gépkocsivezető. Bu- csoknak a raktárból különböző anyagot kellett szállítania Balassagyarmatra és Vácra, majd Pestről visszafelé árut kellett hoznia Salgótarjánba. A szállításvezető kocsikísérőként Horváth János, 36 éves ivádi és Néazt adná. S hogy a hála késztette-e erre? Vagy éppen a lelkiismeretfurdalás? A tudat, hogy az emberek egy látszatot fogadnak el igaznak, amikor hisznek neki? Talán nem is fontos. Hiszen Bajor látszataiban mindenképp hinni kellett. Életre-halálra, fenntartás nélkül, s kiszolgáltatottan. Hiszen a szerep eggyé- vált vele: hússá és vérré lön; rajta keresztül akár még sebeket is kaphatott. S végeredményben ő is ki volt szolgáltatva környezetének. Attól való félelmében, hogy közönség nélkül marad, hogy a játszótér üres lesz körülötte: nem mert elpártolni senkitől, s ha valakinek a szerepét megunta, új feladatot eszközölt ki tőle. Így lett a „sírig hű” feleségből hízelgőn csicsergő, kedves, odaadó barátnő. S a barátnéból nagyon szeretetre méltó ismerős. Bajor gyakran váltogatta szerepadó- il és szerepeit; de ügyelt arra, hogy senki se csalódjék benne, ö hivatásszerűen táplálta az emberek önérzetét. Mellette mindenki elégedett lehetett önmagával: tehát tobbé-kevésbé boldog is. Bajor Gizi hatásából ezért nehéz volt kijózanodni. S még valamit. Aki ily té- vedhetetlenül tudja, hogy kinek, mikor, mit kell játszani — annak véleménye is van a közönségről. Az titkon a kritikusa is mindazoknak, akiknek játékával hízeleg. Ez a kritikai vélemény villant elő Bajor Gizi olykor váratlanul ironikus és életszerű színpadi pillanataiban. Bajor a színpadon is „pár excellence” játékos volt. A legannyibb művész, akit a magyar színháztörténet számon tart. De nem annyira írókait és hősöket játszott, hanem emberi „őstartalmakat” és kapcsolatokat; azt, ami mindannyiunkban közös, meg azt, ami a leginkább pillanathoz kötött és múlandó. Az egyiket csalhatatlan női ösztönével oldotta meg, nu'g a másikat rendkívül eszes és találékony helyzetismeretével. S a két végletből teremtett egyensúly: maga a szerep volt. „Ügy hiszem, sikerem legfőbb magyarázata — mondta dr. Barát Irénnek —, hogy tökéletesen eggyé válók a szereppel; már az első olvasásnál egész lényemet átadom neki — én vagyok én! —, s a magánéletben úgy viselkedem, hogy magatartásomat az éppen játszott szerep is meghatározza. Nem ittam még lúgkövet, de ha valaha innék, biztosan ügy temmém meg, mint A dadá-ban.” Bajor mindig azt játszotta, aminek a szó csak jelképe. Sőt, talán szavakra sem lett volna szükség. Németh Antal, későbbi igazgatója kockáztatja meg a föltevést: ha az ábécé betűit kellene elsorolnia, a-tól zs-ig az értelmetlen hangzókat is úgy mondaná fel, hogy tetszése szerint nevetést, magható- dást vagy döbbenetét keltsen. (Folytatjuk) meth Attila, 35 éves szajlai lakosokat osztotta be Bu- csok mellé. Elkezdődött a rakodás, miközben Horváthnak feltűnt, hogy felületes az ellenőrzés, senki nem törődik azzal, mit raknak fel a kocsira. Egy percen belül készen volt a tervvel. Javasolta, rakjanak fel más anyagot is, útközben majd eladják, és szépen megosztoznak a pénzen. Némethet és Bucsokot nem sokáig kellett biztatni. Rövid időn belül a kiszállításra kerülő anyagok mellé felkerült egy darab 58 kilogramm súlyú vörösréz persely, két darab több mint agymázsás bronzöntvény, és egy köteg horganyzott fémhuzal is. Bu- csok magára is gondolt, amikor kérte a két rakodó- munkás, hogy rakjanak még fel egy köteg tüskés horganyzott fémhuzalt is, majd hazaviszi a lakására, ha végeztek a fuvarral. Feltették az 509 forint értékű huzalt, és a több mint 14 ezer forint értékű „önrako- dásos anyaggal” elindultak Balassagyarmat felé. Szécsényben megálltak, s a kocsi bekanyarodott a MÉH- telep udvarára. A feketefuvart nem sikerült értékesíteni, nem került felosztásra a nyereség, mert pénz helyett megérkezett a rendőrség. A Salgótarjáni Járásbíróság a feketefuvar résztvevőit társadalmi tulajdont társtettesként károsító lopásban. mondta ki bűnösnek. A bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy valamennyi vádlottnak kiskorú gyermekeik eltartásáról kell gondoskodnia — Némethnek négy gyermeke van. Horvátinál súlyosbító körülményként értékelte, hogy már büntetett előéletű, és 5 volt a kezdeményező. A bíróság Horváth Jánost tíz hónap börtönre, Németh Attilát és Bucsok Istvánt hét—hét hónap szabadság- vesztésre ítélte. Németh esetében a büntetés végrehajtását feltételesen három évi próbaidőre felfüggesztette a bíróság. Az ítélet nem jogerős. (szokács) Moziélet ^fzorjet monstre alkotás Jelenet a Felszabadítás című szovjet monstre-produkcióból A salgótarjáni November 7. Filmszínház új műsorhetében április 1-től 4-ig, két filmet vetít párhuzamosan. Délutáni fél 4-es előadásokban láthatjuk a Felszabadítás című, monumentális, kétrészes, színes, panoráma-szélesvásznú és cinemascope szovjet alkotást. A film cselekménye a sztálingrádi csatától Kijev felszabadításáig kíséri hűen a háború eseményeit. Az alkotás nagy érdeke a sok izgalmas csatajelenet, látványos fényképezés mellett, hogy a háború nagy eseményeinek (varsói ellenállás, Mussolini elfo- gatása, a teheráni konferencia sitb.) és vezéralakjainak ábrázolásán túl méltó emléket állít a fronton küzdő névtelen hősöknek. A filmben nemzetközi szereplőgárda működik közre. Esti 7 órai előadásokon mutatja be ez időszakban a filmszínház az Isadora című színes, angol produkciót. A különleges filmélménynek ígérkező történet egy világhírű táncosnőről szól; Isadora Duncan élete elevenedik meg a cselekményben. A műsorhét harmadik bemutatója április 5-től 7-ig a Sárika, drágám című új magyar film lesz, amely egészséges életszemléletével ellenpólusa a cinizmust, lelki tunyaságot, megalkuvást árasztó, vagy szuggeráló alkotásoknak, — s úgyszólván minden korosztály érdeklődésére számíthat.
