Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)

1971-04-03 / 79. szám

Moité’e* TV»©N5*et«%« FELSZABADÍTÁS Színes panoráma, szélesvásznú szovjet film Jurij Ozerov rendezte a Lángoló ív és az Áttörés cí­mű filmeket, melyek — mi­után összefüggő eseménysoro­kat tartalmaznak — egy mű­sorban kerülnek bemutatásra Felszabadítás címmel. Ozerov szokatlan dologra vállalkozott. Ezúttal .nem úgy mutatja be a második világ­háború eseményeit, csatáit, hogy egy. vagy két kiemelt hős kalandjait, küzdelmeit ábrázolja. A film a főhadiszállás és hadosztályok parancsnoksá­ga. a szovjet hadvezetés és a1 támadó német vezérkar ter­veit, vitáit hozza emberkö­zelbe. A vásznon Sztálin (Buhutí Zakariadze). Roosevelt (Szta- niszlav Jaszkevi.cs). Churchill (Jurij Duirov), Mussolini (Ivó Garrani) és Hitler (Fritz Dietz) mozog, érvel, magya­ráz. A látszólag hideg, emberi gyarlóságokat nélkülöző, csak a csatára, a harcra koncent­ráló szovjet hadvezetősiég be­mutatásával egy oliya-n pilla­natban ábra,zol ja a rendező a döntő pozíciót, ellátó embert, amikor a haza és a köteles­ség azt kívánja tőié. hogy mindent félretéve csupán a gyötrelemmel törődjön. Cvetajev (Nyiikolaj Olja- nyin) és Zója (Larisaa Golub­kina) jóvoltából a közvetlenül első vonaliban harcoló, végre­hajtó szerepet, kapott katona is közel férkőzik a nézőhöz. A háború okozta szenvedés, a háború igazi arculata az 6 sorsúikból szemléletesebben látható, mint a parancsnokok főleg elméleti, haditechnikai, stratégiai vitádból. A Mm első része, a Lángo­ló ív a kursZki csata döntő fontosságú pillanatait mutatja. Dokumentatív erővel ábrá­zolok a második világháború egyik legnagyobb páncélos üt­közetét. Az Áttörés, a film második része a szövetségesek szicí­liai partraszállásával kezdő­dik és a Vörös Hadsereg dnyeperj átkelésével fejeződik be. Közben Mussolini meg- szöktetésie és a teherárri érte­kezlet is láthlató a vásznon. Juirij Ozerov óriási felada­tát jól oldotta meg. Kár, hogy a kamera túl sokat idő­zött a történelmi pillán átok színterén, a tárgyalótermek­ben és az értekezletek, meg­beszélések helyén. így a film elsősorban do- dokumentumerényeket mond­hat magáénak. Igor Szlabnye- vios Operatőri munkája a film egyik legfőbb értéke. Hann Ferenc Idejében szólunk 4 Előzzük meg az erdőtüzeket A meleg, napsütéses idő csalogatja a gyermekeket és felnőtt kirándulókat a sza­badba. Ez természetes, mert szeretjük a kirándulást, kel­lemes felüdülést nyújt szá­munkra, Erdőgazdaságaink ve­zetői, dolgozói jelentős költ­séggel és fáradságos munká­val törekszenek értékes fenyő­erdők kialakítására. A kirándulásokon figyelem­be kell venni, hogy a napos, száraz, szeles idő következté­ben erdőkben, legelőkön és egyéb helyeken gyorsan szá­rad az elmúlt évi aljnövény­zet, s a gondtalanul eldobott cigarettától, vagy gyufától könnyen meggyúllad és je­lentős kórokat okozhat. A szülők és felnőttek ebben az időszakban fordítsanak fo­kozott gondot a tűzgyújtó eszközök — gyermekek számá­ra hozzáférhetetlen helyen történő — tárolására, s kísér­jék figyelemmel gyermekei­ket. Az elmúlt napok tapaszta­latai azt igazolják, hogy je­lentősen megnövekedett az er­dőtüzek száma. Március 28- ón és 29-én Salgótarján vá­ros peremén, továbbá Keszeg, Felsőpetény, Mátraverebély, Szurdokpüspöki, Nádújfalu és Baglyasalja községek határai­ban keletkeztek tűzesetek, melyek kisebb-nagyobb kár­ral jártak. A tűzesetek kelet­kezési oka gyermekjátékra es szabadban való szabályta­lan tüzelésre utal. Az erdőtüzek kárértékének alakulásában jelentős szerepe van a gyors tűzjelzésnek, az állami és önkéntes tűzoltósá­gok szakszerű és mielőbbi be­avatkozásának, továbbá az ál­lampolgárok segítőkészségé­nek. Erdőben, fásításban és az ahhoz tartozó területen a ki­jelölt hely kivételével, nem szabad nyílt tüzet rakni, égő dohányneműt, vagy gyufát el­dobni. Nyílt tüzet csak az er­dő kezelője engedélyével, azé célra kijelölt helyen szabad rakni. Engedély nélkül tüzet gyújtani csak az erdőtől száz méteren túl lehet, szélcsen­des időben. Az engedélyezett helyen ra­kott tüzet távozás előtt tel­jesen el kell oltani, vízzel vagy leföldeléssel. Szeles idő­ben még az engedélyezett he­lyin sem szabad tüzet rakni. Gaz- és avarégetést csak az erdőtől számított száz méte­ren túl szabad végezni, szél­csendes időben. Aki az erdőben, vagy an­nak közelében felügyelet nél­kül elhagyott tüzet talál, ész­lel, köteles eloltani. Ha a tü­zet eloltani nem tudja, hala­déktalanul köteles jelenteni a legközelebbi erdészet, állami tűzoltóság, rendőrség, községi tanácsi szerveknek. 30. Vajdának egy tönkrement bárónő viselte gondját, aki azelőtt még a hamutartót sem ürítette ki. Az ügyvéd úr könyörületből vette magához. S a hölgy büntetésből főzött is neki. Egyszer Vajda ebéd­re hívta a barátját De már a lépcsőházban valami kanni- báli bűz vágta orron őket. Be­nyitottak a konyhába, s el­képedve látták: a koronás gazdaasszony nem bontotta fel a csirkét, hanem tollastól- zsigerestől megsütötte pecse­nyének. Zilahy ekkor tréfával viszonozta az éhkoppot. Fél­re vonta a hölgyet, s közölte vele: ha a doktor úrnak ked­vezni óhajt, legközelebb mus­kátli-főzeléket készítsen neki. S a botcsinálta szakácsnő —1 hogy hibáját jóvátegye — másnap kiütött a cserépből egy bokor muskátlit, lefosz­totta róla a leveleket, meg­főzte és föltálalta vacsorára. így élt hát Vajda meg Zi­lahy, vidáman és vadon, a le­gényélet „college”-szelleme- ben. Igazán otthon csak a Baross «teában érezték magukat. Á Baross utcai lakást, mió­ta bérlője egyedül élt benne, sose zárták kulcsra, csak ki­lincsre. Hiszen Gizi félt a ma­gánytól, s mindig biztosítot­ta, hogy legyen, aki körülve­szi, akiből emóciókat válthat ki, a hatásokból rögtönzés- szérűén újítva meg és élvez­ve önmagát. Otthonában né­ha tizenöt-húszán is össze­gyűltek. S a színésznő ilyen­kor nagy, egzotikus lepkeként röpködött a szobákban, a parfőm és púder enyhe virág­vagy hímpor illatát terjesztve maga körül, és mindenkit megajándékozott szertelen kedvességével. De a lakás, amikor az alkalom úgy kí­vánta, az intimitás légköré­vel is megtelt. Ez is egy faj­tája a varázslatnak. A Ba­ross utcai lakásban ma bo­hémtanyát rendeztek be, hol­nap kispolgári otthont; most zajos háziszínpadot, majd meghitt beszélgetések fészkét. Sőt, úgy tetszik, Gizi akkor is jelen volt, amikor még ha­za sem érkezett: jelen volt Filu éber kutyaszemében, mert ő egyetlen érintésével még az állatokat is megtud­ta hipnotizálni, valami rég elsorvadt, vagy ki sem fej­lődött, ösztön-mélyi értelmet mozgatva meg bennük; a bú­torokban, amelyek a házi­asszony kedve szerint, min­dig más rendbe tolattak-ko- csikáztak; a szeszélyes kí­váncsisággal fölhalmozott könyvtárban, amelyet Bálint Lajos „vegyes felvágatlannak” nevezett, mivel tulajdonosa a kötetek jó részét föl sem vágta; a mindennemű szőnyegekben, amelyek macskatalp-puhává lágyították a lépést, hogy a ház úrnője meg ne ijedjen saját mozgása zajától; a sok­féle hímzett párnákban, puf­fokban, népi szőttesekben, amelyeket egy játékos kéz úgy igazított el, mintha csak szétszórta volna őket; a toi- lette-asztalka tükrében, a ren­geteg pipereholmikban, szé­pítőszerekben, porzó púderpa­macsokban és arckrémes té­gelyekben. .. Az új kapcsolatból nem hi­ányzott, amit a fiatalasszony­nak a házasságban nélkülöz­nie kellett. De emiatt nyug­talanítóbb is volt a korábbi­nál. Zilahy Lajost, az írót le- íegyverezte Gizi szerepjátszó készsége. Míg Zilahyt, a ma­gánembert ugyanaz a képes­ség fölbosszantotta, ö szolgá­latot várt a nőktől. Nem szüntelen ragyogást. Zilahy maga is érezhette, hogy vá­lasztottja legalább olyan szu­verén egyéniség, mint ő; s bár karakterének alakzatát, színét és formáját szüntele­nül variálja-cseréli, lénye legmélyén tiltakozik minden­nemű erőszak ellen. Amit te­hát alkalmazkodásban telje­sít, az is csak nagyszerű já­ték. Ebből a felismerésből sok villongás származott. De több éves kapcsolatuk az anyagi természetű vitáktól is elvásott. Hiszen Gizi nem ad­4 NÓGRÁD - 1971. április 3„ szombat Nyár kezdet, vég nélkül. (Kedd, 20.00) Magyarul beszé­lő NDK film. Günther Görlich forgatókönyvíró filmje mai fiatalokról szól, egy lány és egy fiú megismerkedéséről, szerelmükről, s főként arról, hogy két különböző jellemű fiatal milyen megpróbáltatá­sok után képes megszokni egymást. A szinkronhangok: Halász Jutka és Szersén Gyu­la. Minden kilométerkőnél. (Csütörtök, 20.00) Magyarul beszélő bolgár filmsorozat I. része. A 13 részből álló fil­met a Bolgár Televízió ké­szítette, a bolgár és a nemzet­közi munkásmozgalom harco­sai emlékére. A főszereplő Szergo, akivel az első részben még mint gyerekkel ismer­kedhetünk meg, s aki kényte­len végignézni apja szörnyű halálát. Ez az első indítás szá­mára, ahhoz, hogy antifasiszta harcossá váljék. S noha a most vetítésre kerülő soro­zat 13 részből áll, az utolsóban sem kell elbúcsúznunk. Szer­gotól, aki a világháború ide­jén már képzett elhárítótiszt, mivel már készül a sorozat folytatása. Jelenet a „Minden kilométerkőnél” című bolgár filmsorozat I. részéből. (A Tv április 8-i (csütörtöki) műsorához] Aszfaltmese. (Vasárnap, 18.05). Tv-film Pavel Katajev novellájából. A rendező: Tö­rök Ilona írta televízióra a lírai humorú novellát, ami egy kisfiúról szól, aki egy lakótelep egyforma házai, ut­cái, lépcsőházai között elté­ved, s nehezen talál haza. Tö­rök Ilonának ez a film, vizs- gafilmje volt és a választás azt is jelentette, hogy nehe­zebb feladatot vállalt, mivel gyerekekkel kellett dolgoznia első műve létrehozásakor. A. Gy. Sorozat tizenhárom részből (ÍJ Kiáltás Szabályozzál« a patakot Cserháitszen ti vári. közepén folyik a sebes sodrású Szuha- patak. Áradások idején sok kellemetlenséget okozott már. Az idén 150 ezer forintot for­dítanak a patak községen át­haladó medrének szabályozá­sára. Erre annál inkább nagy szükség van, mert egyes sza­kaszokon a házaik épségét is veszélyezteti a patak. Az ille­tékes tanácsi szervek úgy ha­tároztak, hogy a Szuha med­rét mélyítik, majd ezt köve­tően a partot kikövezik. Mint az előző számításokból kide­rült, az így elkészített meder a legnagyobb mennyiségű vi­zet is képes gyorsan levezet­ni, anélkül, hogy kárt okozna a községben. A munkálatok­kal kapcsolatosan megkezdték a burkoláshoz szükséges kő kitermelését. ta fel családístápoló szerepét. Hozzátartozóit aprólékos tü­relemmel foglalta érzelmi lel­tárába. Nem, nemcsak egy fő­úri kedvtelésnek hódolt. Ide­gi szükséglete volt, hogy ada­kozó készségét mindig a leg­nagyobb kapacitással üzemel­tesse. S filléres gondokkal te­li házassága után keveselte azt a függetlenséget, amit a fiatal író nyújtani tudott ne­ki. Igaz, pénzéhségében csak annyi volt az önzés, ameny- nyire a szenvedéllyé fajuló önzetlenség is önzővé tehet va­lakit. De Zilahy értetlenül állt szemben Gizi misszioná­rius hajlamaival. Tőle szár­mazik a mondás: „Ha venne magának egy autót, akkor a Mamának is kellene kapnia. S ha a Mamának már lenne, akkor Rudi sem járhatna vil­lamoson. ..” Változatos években va­gyunk. Minden esztendő hoz vala­mi meglepetést: egy-egy adat- nyi új éüiményit, legalább a színésznő élettörténetében. 1924. Kora tavasszal Puckot játsz- sza. A világirodalom legin- fantilisabb, legmozgékonyabb, legördöngősebb szerepét: ma­gát a hermaphrodita s korta­lan játékosságot. Aztán a nyarat Londonban tölti; Puskásné nevű angol nyelvtanámője szüleinél. Majd hazatérve új színházhoz kerül. Beöthy László ősszel meg­alapítja az UNIÓ Trösztöt. Ez a vállalkozás három ma­gánszínházat közös üzletszö­vetségbe egyesít. Bajort az Izabella-téri Magyar Színház­ba szerződteti, amelynek Darvas Lili, Törzs Jenő, Csor- tos Gyula a vezető művészei. (Folytatjuk) Űjra napvilágot látott — az utcákon, tereken, hirdető­oszlopokon megállítja pár percre a járókelőket — a Kiál­tás. 1971-ben ez az első szám. A Hazafias Népfront Nógrád megyei Elnöksége ál­tal kiadott irodalmi plakát április 4., illetve a választások jegyében készült. Legnagyobb nemzeti ünnepünk és társa­dalmi életünk jelentős esemé­nye szorosan összefügg egy­mással. Ezért is nagyon in­dokolt a jelmondat, amelyet a két lapból álló irodalmi pla­káton olvashatunk: Éljen és erősödjön szocializmust építő népünk cselekvő egysége! A szerkesztő bizottság tagjai jó színvonalon alkották meg a Kiáltás ’71-et. Magáról a kezdeményezésről már több alkalommal szólottunk, mél­tattuk jelentőségét, megyei és országos visszhangját. Ez­úttal tehát csak erről a szám­ról beszélünk. Ozsvárt István­ná felelős szerkesztő jó mun­kát végzett. Az irodalmi pla­kát koncepciója összefogott, úgy véljük, a kitűzött célt elérte. A tartalom és a forma egy­sége megvalósult. Az „alap­Ne fényképezzünk min­dig nagy terjedelmű tájakat. Egy-egy kiragadott kisebb táj- elem sok esetben hatásosabb. Néhány fa, vagy épület, pa- taknészlet, többet mond mini) egy több ezer holda> darab. Érvényesül itt is a művészi ökonómia törvé­nye. Ha pedig a táj monu­mentalitását akarjuk vissza­adni, keressünk egy magasan fekvő nézőpontot, mert pl. egy végtelen nagyságú búzatábla csak ilyen nézőpontból fény­képezve hatásos. A tájkép csak akkor szép, akkor viseli magán a mű­vészi meglátás kritériumát, ha észrevehető rajta az em­beri kultúra nyoma. Ha csak nem magát az őserdői hangu­latot akarjuk visszaadni. A mezőn dolgozó emberek, vagy traktorok, ott táborozó kirán­dulók, patakon átvezető híd, villanytávvezeték, épületek stb. mind olyan tényezők, amelyek beletartoznak a kul­turált tájba. A nagy távlatot akkor tud­juk jobban érzékeltetni, ha az előtérbe élő személyt, vagy hangot” a stilizált óriási vö­rös rózsa szirmai és pár zöld levele adja meg. A rózsa szirmaiban helyezkedik el a fotomontázs. A képek a zsú­folt utca pillanatait örökítet­ték meg, az „utca emberére” utalnak. Mindnyájunkra, akik járunk-kelünk, ügyes-bajos dolgainkat intézzük, munkánk után sietünk, vagy éppen ha- zafélé tartunk tele szatyrok­kal, megvásárolt árukkal. Ilyen a külső világ, az utca. Az utca az ünnep előtt. Az utca a választások előtt, vagy éppen a jelölő gyűlések idő­szakában. De milyen gondok, örömök foglalkoztatnak ben­nünket. Mil/en közéleti elkö­telezettség-tudat él bennünk. A jelen napjaiban milyen jö­vőt tervezünk, milyen holna­pok képe rajzolódik ki előt­tünk? Ezekre a kérdésekre ad költői választ a Kiáltás szövege, a versek, lírai sorok montázsa. A Kiáltás ’71 a szerzőgárda összehangolt, képzőművészeti és irodalmi vonatkozásban egyaránt gondosan kidolgo­zott munkáját dicséri, érde­mes megállni előtte mind- annyiunknak. (t> valamilyen tárgyat kompo­nálunk. A táj arculata, vagy ha tet­szik hangulata, évszakok sze­rint más és más. A képnek tükröznie kell az évszak jel­legzetességét A tavaszi ké­peknek az olvadást és vi­rágzást, a nyáriaknak a nap­sugaras derűt és érést Az őszieknek viszont a szelíd ár­nyékot és lombhullást, betaka­rítást, a télieknek a havat, ködöt, zúzmarát és velük együtt az új életet szülő nyu­godt pihenést. Tájfényképezésre nem min­dig egyforma negatívanya­got használunk. Erről már szóltunk az előbbiekben. Ahol a sok zöld, vagy a esőid­nek többféle árnyalata van jelen, ott csak orthofilmmel tudunk eredményt elérni. AJhol pedig sok a sizín, és je­lentős égboltozatot komponá­lunk a képbe, ott inkább pán negatívanyaggal dolgozzunk, vagy orthopánfilmmel. Ez utób­bi majdnem minden esetben használható. Nagyon fontos a színszűrő használata. Körmendi Károly Fotósarok Táj vagy táj réssiet? *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom