Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)
1971-04-18 / 91. szám
ÁBEL fr lUjgsaanAaó tamási áron regényéhez. ,jr&m memn Miközben járkálunk az utcán Utedk tejtek férfiak éber lányok iöntnek-memmek Mtt hoz sorsunk min sodornak ae utcák meg bed tudnunk i Ámbár ezt te tudnunk, keltene: torsunk méndia rajttunk mütik Nem tote gond ez hidrogénatomokkal játszunk ■mám kis gond ez ÉS AMI BÁNT fiogg sok tervünk sokszor csak terv masad el keU mennénk Gyakran gyakran bizony kevés ez zz attoen. hatvan ém — Nos hát ez az ami bánt ami tépáes Miért nem lehet végtelen, az A VERS JOGA Nem mentegetőzés — nézd kéR jogos ez a vers is A folyók is mindig folynak hál fel-felbukkan ogy-egy bu (torié k — töprengés — tit-cat útközben Aztán megcmbbam, a víz — és vége ŐRÖL Őröl ae *K ér öl Arcom tetös% kőről kezem nyomott vasnál magamat önmagamrőL —■— iVírfi« ifrf Bon mii VS'&QK fjftd arcán én se látszom Mi sem él tovább nálam csők camt Kttav&w&HK Lakos György: Érdemes-e megjavulni? Mondják, rettenetes sok élte világát, hanem abszolút nagyivó él a mi megyénkben, kollektiven, ami abban is De látatlanba lefogadom, hogy megmutatkozott hogy ivóvándorlásaira barátait is magával invitálta, s önzetlen módon fizette a rundókat a rundók után. annyi alkoholt a legpogányabb palóc sem tud elfogyasztani, mint amennyi Macó bátyám legkisebb adagja volt, azokban a ritka napokban, amikor csínján bánt a pálinkával, borral, sörrel. Ámbár az utóbbit valóban csak kísérőnek fogyasztotta, mert hordónyi kellett volna belőle, hogy megtegye a kívánt hatást. MárAmde, ha Icuka megjelent a kocsmaajtóban és bánatos, megbocsátó tekintetét reávetette, szó nélkül felállt, búcsúzott a cimboráktól. Hagyta magát hazavezetni, mert pedig Macó bátyám olyankor f!yan*^», , 1nar rendszerint tudott bánni igazán a vonókéssel és a faesztergával, ha az aznapi fejadagot már beszedte. Ha büszkélkedni óhajidegenből érkezett, fáradt turistának hatott, aki a templomot sem tudta megtalálni, nemhogy azt a kicsinyke hálibalegelő és temető ben. közelétanék a rokonsággal, azt is el- ^^ktek, a mondhatnám, hogy Macó bá- ~ tyámnak döntő szerepe van abban, hogy megyénk oly előkelő helyet foglal el az ital- fogyasztásban. Másnap reggel azután bűnbánó arccal fogadkozott, hogy soha többet nem szövetkezik No, amilyen szrwel-lélekkel az ördöggel, fizetésnapon is azonnal hazafelé veszi az útját, mi több: soha e cifra életben nem illeti alkohollal a váltogatta a poharat a kezében, ugyanolyan lelkes szigorúsággal óvta legkisebb fiát, a hirtelenszőke, nyúrga Bandi fiút az alkohol gyilkos, butító és nyomorba döntő hatásától. Talán ennek is köszönhető, hogy Bandi minden titkos alkalmat megragadott a tiltott gyümölcs ízlelgetésére, s amikor házasságra lépett Kökény Icukával, vagyis kikerült az óvó atyai kéz alól, egyszeriben atyja nyomdokaiba lépett. S minthogy megközelítőleg sem bírt atyja erejével és el- ten állóképességével, gyakran alól maradt a boros- és ko- njte&ospdhairafcltaal való találkozásban. Fizetés napján a jámbor Icuka nem győzte Bandi titán végigjárni a büféket, és az italboltokat, mert ha életmi- szarbcit vagy eszpresszó nem te jót minden kis településre, a szeszellátásban mind kevesebb panaszunk lehet „a hálózat szűk keresztmetszete" eiten. Bárból kereste is Icuka, a válasz többnyire egyformán ■— Épp Tttoet fiKüt eL Muts perce, meg rtx von. S látta Icukát, amint piros arccal, és megvídámodott, tehertől szabadult, ifjú szemekkel habzsolja magába az élet szépségeit, amit nem ízlelhetett kedvére férjeura iszákos természete miatt. — Alkoholt egy csöppet sem! Cigarettát is csínján! — jelentette ki az orvos. Bandi magábaroskadt. Ügy jelentette ki, mintha nyomban döntő csatába indulna: — Megfogadom, doktor úr. — No, majd meglátjuk. — Ha én egyszer... — Elhiszem — mosolygott az orvos, aki, mert nyár volt és a fülledt meleg megtöltötte a kis rendelőt, maga is oly szívesen megivott volna egy pohár, habos, hideg sört. Arra gondolt, hogy nem köny- nyű dologra vállalkozik Bandi. De azért megismételte: — Elhiszem. nyelvéit, szesztestvéreivel is A rokonoktól értesültem a megszakítja a bűnös barátsá- váratlan fordulatról, hogy sot" Bandi öcsém örökre búcsút Ez a fogadalom azonban mondott a szeszes italnak és nem tartott tovább, mint még csak titokban sem iszik, sss «« prémium felvételéig, mert a tagadjam, némi ketkedessel forint égette a zsebeit fogadtam a hírt ' — i - . r crscsaIcuka kezdhette a keresést A nspofcban azután Igaz, hogy Ban* öcsém élőitől, ő pedig bemutathatta ]*®íy “f300 nem afféle önmagának való, az engesztelő szent áldozatot, ty^n aftat “rdlt°tt ? íóldl »elidegenedett ember ""t— Hőt j« van — szöR a főispán egy kis gondolkodás után. — Megkapjátok az elégtetek, de csak egy fettétel alatt. Start* vidáman esettentett a szájával, és diadalmasan ka- csmtott barátjára. — No, ugye mondtam. Es mármost mi az egyik Floquet, « mi a másik Floquet? — Hát az elégtétel az, hogy Röszkey semmi eseti« se lesz képviselő. — Hurrái — ordított föl Btandi. — Nemesi szavadra mondod? — Arra mondom; de a föltétel: viszont ti is szavatokat adjátok, hogy mellette lesztek egy új jelöltnek, ha szükség volna rá. Ez a szó megszórta Btandit. Kovinyi arca pedig éppenséggel elsötétült — Üj jelöltnek? Miféle új jelöltnek? Hát mért ne hagynád meg Mukit? Öméltósága nagy megütközést színlelt azon, hogy nem értik. — irat egyszerűen azért, mert a leresfőzéshez köny- nyvbb új fazekat elővenni, mint a réginek az összetört cserepeit ragasztgatni. Az idő igen rövid ahhoz. — Hm — dürmyögte Btandi és a birkaszerű szemeit tanácstalanul meresztő druszábent a tefESben, Mint mán- nem beflényugosztr* minden - den diplomata, ha lefőz vala- ^ arM következik, kit, de látszólag egykedvűen vakarta tarkóját az egyik uj- No-not Már megint érte ja megnövesztett körmével, kéziét? — Igenis, megint. Mi méh tette ment — Hiszen Ivántfi Ödön rajza tmfitumszámba volna belőled, magyarom, ha a sok értekezleten, ankéten, — folytató — választmányi, bizottsági és jára. Kovinyi lehorgasztotta nincs kizárva, hogy veled is tudja isten, miféle ülésen ki sikerül. (Ez Kovinyihoz volt nerri beszélhetnéd magadat, fot- intézve.) Sőt mindenesetre nem panaszkodhatnál, nem meg fogom próbálni, de ilyesmihez nem szabad maaz fejét és néma maradt, — Tetszik vagy nem szik? — sürgeté a főispán Igazán furcsák vagytok, ember elégtételt akar nektek, gamat kötni. Hiszen értesz en es ti haboztok, hogy^ Röszkey gém. A személy végre is kö- legyen-e vagy más? — Más. más! — kiáltá egyszerre mind a kettő. konforeneSSkbőtf Hiszen az egész választásnak ez a sok tanácskozás, taktika, ravaszkodás a charme-ja a közönségre nézve, nem maga a győzelem. A megválasztott nagy férfiú többé nem olyan érdekes, mint volt, félig már el van használva; mert a tömegek mindössze kétszer örülnek egy kedvelt embernek: először, amikor fölemelhetik, és másodszor, amikor letaszíthatják, de ez már csak öt év múlva lesz, vagy még később. Biz’ ez nagy csúnyaság, de ne szomorkodjunk fölötte, okosabb örülni, hogy minden elég jól ment a délutáni értekezleten; Röszkey megjelent a deputáció meghívására. Útközben, az igaz, erősen firtatta, hogy ml végett hívják, persze kitérőleg feleltek. Egy kis nyugtalanságot színlelt, gyanakodást, húzódozást mutatott, de mégis eljött. Nagy éljenzés fogadta az ajtónál, és csak akkor szűnt meg, mikor eléje lépett a kis Zsibó Katica: igen kedves jelenség volt hófehér ruhájában, rokokó- módra behajporoaott fejjel, miot egy Hllputi marquisnő; szép pukbedöt csinált, aztán egész bátran átnyújtotta a piros rÓBsacsoterot. és szavalni kezdett, selyp, de édes csicsergő hangon, mely azonban úgy tűnt fel a távolabb állóknak, mint a méhdöngés: módján amely még a pogány kor em léke ugyan, de a peúócság örömére a későbbi papok te átmentették. Szinte már az volt az ember érzése, hogy Bandi a feloldozó, szép kibékülések érdekében ereszti el lelkesedhetnél? Az olvasó talán megsokaüja, hogy, értekezletből értekezletre hurcolom; szűkbe, tágba, zömbös, kötött kézzel bele se bizalmasba, titkosba. —, dehát mennék egy akcióba. Azért elhinné-e, hogy élethíven írok lóhát parolát ide,/hogy nem le választást, ha nem állna Gerezdy Mihály élvezett zavarjátok a cirkulusokat, ha- csupa összejövetelekből és íte menj putfapevtoe, J» ____ k ey bácsi, Bár leng a sok zászló, Ne menj föl, ne menj föl, ne légy városoddal Könnyelműen játszó. A megtisztelt fanyarul kezdett mosolyogni (legalább így vették észre a megfigyelők). (Jövő vasárnap folytatjuk.) világnak, kihörpintette az utolsó púSánkáspoharat, azután úgy elaludt, hogy sohse ébredt már föl. Egy korszak, egy műemlék, az ital, és a mesterség bajnoka vonul vele a családi pantheonba. Kötelesúgy a gyeplőt. Bár a család Egemnek éreztem, hogy vég- többi tagjai valamennyien 96 b<*csut vegyek tőle. Macó bácsi terhes öröigége- szomorú, de stílusos búcsú ként^könyvelték, el, Bandi VQli ^ a temetőben öcsém alkohol iránti, végte- megkezdődött, sünikor a goién nagy szereimet ^ - röngyökből összeállt hantba * _ , , . Dóra néném, Macó bátyám A munkahelyén soha nem egy. vodkásüveget döivott. Nemcsak azért, mert főtt virágtartónak, s a víz az igazgató és a szakszervege- aaoonyomban elfolyt belőle, ti funkciót te viselő főkönyve- mintha az eltávozott enyhítette volna vele gyomorégését Folytatódott továbbá a torlő az efféle lazaságot rendkívül szigorúan vette, hanem egészségi okokból sem, hiszen az üzemorvos nem győzte lelkűkre kötni, hogy milyen borzasztóan veszélyes dolog a vegyszergőzökkel telített műban, ahol Dóra néném a családjában elharapódzott szokás szerint férjeurátóf' cltanult adagokban töltögette a fönséges nedűt, amitől a gyászoló közönség rövidke órák alatt lakodalmas helyben alkoholosán dolgozni, násznéphez vált hasonlatossá. Kétszer is kaptak napjában friss tejet védőitalnak, 5 ebédszünetet is hosszabbra szabták, mint más műhelyekben. — A szíve, Bandi* — mondta egy napon az üzemorvos, aki kedves, fiatal ember volt, abból a közlékeny fajtából, aki oly részletesen feltárja a diagnózist, és a szertelen élet veszélyeit, múltba a hűtőgépszerelőkből e különtanfolya- mokon doktort szeretne faragni. — Valami nincs rendben. AfKRg-aáMg föjta; magyarázta a kiegyensúlyozatlan élet veszélyeit, hogy Bandi már maga előtt látta az egyszerű fakeresztet, amelybe vasszöggel égették bele: J21 31 évet." Talán már csak Bandi gyá- az szolt őszintén és csorgatta befelé könnyeit. Csakhogy ó nem nyúlt az alkoholos pohárhoz. — így jobb? — kérdeztem; — Nem kívánod néha..,? 1 « un-■ r r . awWe RÜBDOVagOtt, — Jtt ital nem Mányozna: Csak hát azóta Ica is nagyon megváltozott. Most, hogy csak az eszpresszóba járok, s legfeljebb feketét vagy narancslét hörpölgetek, eszi be sem jut, hogy utánam jöjjön. A végén rá kell szoknom újra. Már csak a családi békesség, az együttlét érdekében PÖGRÁD — 1971. április 18., vasárnap 9
