Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)
1971-04-16 / 89. szám
A párt határozott/ a kormány cselekedett fi.) kétmillió embernek [1 rálasztépel^árok javasolták Á városi tanács válaszol hogy munkaerő-gazdálkodással lülvizsgalafca, amelynek, ered- kapcso Latos hozzászólás egyél- ményétől függően módosítják talán nem történt a jelölő a nyitvatartási. Az acélgyári gyűléseken. 14 óra — 19*6. iMMetrtber —december J. között taáácsíkozotrt a Párt IX. kongiusszusa. Ctmutatásat. határozatai világos, s népszerű prog- ramot adtak áz 1867 tavaszán lezajlott orszájfgjfilési és tanács- választásokhoz. Az eltelt négy esztendő nem maradt adós e program valóra váltásával. Cikksorozatunkkal arra a kérdésre igyekszünk választ adni, hogy a part Útmutatásai, a kormány cselekedete nyomán mindennapi életünk néhány területén miként gyarapodtunk, hogyan jutottunk előbbre. A IX. kongresszus határozata kimondta: „Vállalatonként, üzemenként az eddigi teljesítményt és munkaJbért biztosítva 1968-tól kezdődően 1970 végéig fokozatosam atz összes ipari dolgozó munka- ideáét átlagosam heti 44 órára kell csökkenteni. A kongresz- saus felkéri a kormányt és a szakszervezeteket, hegy a munkaidő-csökkentés bevezetésének részletes rendjét szabályozzák.” Népszerű, a dolgozók körében nagy visszhangra talált feladat volt ez; ammyira népszerű, hogy lényegében egy évvel korábban, 1969 végéig megvalósult, 1970-re már csak teljessé tétele maradt. A múlt év végén több mint kétmillió ember élvezte a rövidebb, heti 44 órás, vagy annál is kevesebb munkaidő előnyeit. A kormány határozata, a SZOT állásfoglalása, a Munkaügyi Minisztérium rendelkezései egyaránt hangsúlyozták; a rövidebb munkaidő bevezetése miatt sem a termelés, sem a dolgozók keresete nem csökkenhet. Ami nem kis dolog, hiszen a 44 ómás munkahét átlagosan nyak1 százalékkal kurtította meg a termelést szolgáló időalapot. A szervezettség növelésére, a műszaki fejlesztés meggyorsítására, az áülóalapok jobb kihasználáséra volt szükség ahhoz — s ezekhez kötődve intézkedések regimentjére —. hogy a cél elér hété legyen. A termelés növekedése ugyan átmenetileg lelassult, de egésze nem csökkent. A munkaidő-csökkentés megkezdése előtt, 1967-ben a szocialista iparban 1880 forint volt a foglalkoztatottak átlagkeresete. 1970-ben ez az ősz- szeg 2102 forintra emelkedett. Ezen belül a munikáskenese- fcefc havi átlaga 1809 forintról 2026-ra nőtt; a határozatnak ez a része sem maradt tehát írott malaszt. Több mint kétmillió ember élvezi (pecázás, családi kirándulás, forró ultácsaták, vagy éppen „fuei” — most ne firtassuk ld mivel tölti —) a minden második heti szabad szombatot. De növekvő számban vannak, akiknek heti munkaideje a 44 óráinál is kevesebb. A szocialista ipar összes foglalkoztatottjának 4,8 százaléka dolgozik 40-41 órás munkaidőben; a vegyiparban például már 32,8 százalékra rúg ez az arány, s ezen belül dolgozója közül S>8-nak gyakorlatilag ötnapos a munkahete. Igaz, az országos kép elfed néhány helyi szeplőt. Előfordult, hogy a munkaidő-csökkentést némelyik üzemben csupán a normák szorosabbá tételével ellensúlyozták. Több helyen nőtt a túlórák száma, s megtörtént, hogy itt-ott a keresetek átmenetileg csők • kentek. Bizonyos ágazatokban (így például az élelmiszeriparban,) az átlagosnál lassúbb, nehézkesebb volt a 44 órás heti munkaidő bevezetése. Mindez arra figyelmeztetett és int ma is, hogy a kisebb munkaidő nagyobb szervezettséget, a munkafeltételek és munkakörülmények gyorsabb javítását követeli meg. Ä munkaidő napi egy órával való csökkentése ugyanis egy évre számítva összességében tízmilliárd forint értékű termékkel egyenlő. E hatalmas summát kitevő árut rövidebb idő alatt előállítani csak folyamatos műszaki fejlesztéssel, korszerűbb munkaszervezéssel lehet. Jó dolog hogy egyre több embernek növekszik a szabad ideje. Am a nyugodt pihenéstől elválaszthatatlan — mert anyagi alapjait, fedezetét az teremti meg —, hogy a heti 36-40-42-44 óra munkaidő a szó szoros értelmében munkával telt idő legyen. Sok-sok közérdekű probléma, javaslat, figyelmet keltő felvetés hangzott el Salgótarjánban, a nemrég befejeződött jelölő gyűlésekért. Nyolcvanhárom választókerületben tartottak jelölő gyűléseket, amelyeken közel ki- lencszáz felszólalás hangzott el. A Salgótarjáni városi Tanács szervezési osztálya a napokban összegezte a jelölő gyűlések tapasztalatait. Felkerestük dr. Nemecz Attila osztályvezetőt, aki érdekes szamokat, tényeket mondott el a jelölő gyűléseken elhangzott felszólalásokról. Az adatok szerint 704 közérdekű bejelentés, 25 egyéni panasz és 150 olyan felszólalás hangzott el, amely a tanácstagjelöltek személyével kapcsolatos. A jelölő gyűlések résztvevői szinte minden esetben egyetértésüket fejezték ki a párt politikájával, helyeselték a negyedik ötéves terv célkitűzéseit és igényesen, de a reális lehetőségeket figyelembe véve mutattak rá azokra a meglevő gondokra, amelyek megoldását a megválasztandó tanácstól várják. A közérdekű bejelentéseknek több mint fele városfejlesztési problémákkal foglalkozott. Ezek között is kiemelkedően sok az utak, járdák, csatornák javításával kapcsolatos felvetés. A városépítési problémákat követik a kereskedelmi hálózat fejlesztésével kapcsolatos észrevételek, a köztisztasági, házkezelési és közlekedéssel kapcsolatos felvetések. Salgótarján foglalkoztatottsági viszonyainak gyökeres javulására mutat, Zagyvapálfalvám a választó- polgárok kifogásolták, hogy a Budapesti út környékén, a kereskedelmi ellátás, a választék nem megfelelő. A városi tanács felhívta az érintett kereskedelmi és sütőipari vállalatokat az ellátás megjavítására, illetve a gyakori és fokozott ellenőrzésre Hasonlóképpen Zagyvapál- falván hangzott el olyan panasz is, hogy a salgótarjáni boltokban kell vásárolni, mert helyben a lakosság nem találja meg azt az árut, amit keres. Itt is intézkedés történt, a városi tanács tárgyalásokat kezd a vállalatokkal, és megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy az ellátás megfelelő legyen. Már megkezdődött a Vöröshadsereg úti 208-as számú bolt nyitvatartási idejének feA nógrádi szénbányáknál egyrészt az időközben megjelent óvórendszabályok figyelembevételével, másrészt a dolgozók véleményeinek, javaslatainak felhasználásával hattagú bizottság dolgozta ki a vállalati módosított munkavédelmi szabályzatot Ez a kollektív szerválasiztóicörzeteikibein felmerült hogy a piaci árak csökkentése érdekében a városi tanács ösztönözzön a nagyobb piaci felhozatalra. A kereskedelmi felügyelő válasza: a városi tanács kedvezményben részesíti a termelőszövetkezeti árusítóhelyeket. Emellett szezon idején, további lehetőségeket ad árusítóhelyek működésére. A Csizmadia út és a Tar-völgyi telep lakói a bolt korszerűsítését kérték. A városi tanács szorgalmazza a bolt felújítását, amelyre előreláthatólag egy-két éven belül sor kerül. Több jelölő gyűlésen sürgették a vásárcsarnok megépítését. Az új vásárcsarnok tervezési munkálatai folynak, az építés előreláthatólag 1973- ban kezdődik, és két-három éven belül fejeződik be. ződéssel párhuzamosan kerül majd megtárgyalásra, illetve döntés végett a szakszervezeti tanács elé. Ebben már szerepelnek azok a védőruhaigények is, amelyeket a dolgozók jogosan igényelnek. Szabályozzák a védőétel- és italszolgáltatások rendjét is. a gyógyszeripar minden sssáz (Következik: Ösztöndíjas mamák) Virág az asszonyoknak Cb. E. Módosítják a munkavédelmi szabályzatot Kishartyáriban, a szövetkezeti irodán tartotta ülését a n«bizottság. Varga A1 frédtné, aj nőbizotítság vezetője, az idei programot terjesztette elő. „Vigyáznak” arra, hogy a nők a férfiakkal egyenlő elbírálásban részesüljenek, tá- nniogatják az idős, a beteg, egyedülálló asszonyokat. Segítik a nők továbbképzését és szervezik, mozgósítják őket. a termelési versenyekre. Néma rassz kezdet ez, hiszen nem- osae< a nőbizottság fiatal, a központi bizottság határozata) is alig múlt egy esztendős. A pénzzel elégedettek A kistoirtyánS Egyesült Erő Termelőszövetkezetnek több minit 250 taivia, van és ahogy Varga Alürédné számolt, ennek a féle asszony, leány. Az ő vállukon nyugszik a növénytermesztés, de lassan „elnőiesedik” az állattenyésztési is. A szövetkezetben egyre! kevesebb a munkabíró férfi. A csibenevelőben', a tehenészétben. a taikarmámykészítési- nél, a borjúnevdőbem asszonyok dolgoznak. Csupán a ju- siászat maradt meg „tisztén” a férfiaknak. A szövetkezet vezetői méltányolják az asszonyok szorgalmát, Igyekszenek folyamatos munkalehetőséget biztosítani számúikra. A munka elbírálásánál, a fizetésnél sem kerülnek a férfiak mögé. MixfiLár Gyorgysié, Király bajosmé, Bóra Rezsőmé, Lamos Mária. Tóth Bélámé mind ezt. tanúsítják. A fizetéssel lényegében elégedettek. Át-) ágasom 1300 forintot keresnek. A baj inkább az. hogy vannak jól ég kevésbé fizetett mimikák. Megszervezték az asszonyok elszállítását a távolabbi munkahelyekre. S még a legidősebb férfi is leveszi a zsákot az asszonyok válláról Az idén először, március 8-ém virággal köszöntöttek minden szövfetke- setd leányt, asszonyt Bolt, áru nélkül A szövetkezeti vezetők szándéka becsülni való. Az asszonyok helyzetén máris sokat jávfitöttiak. De a követ-’ kező hónapokra, évekre is maradt tennivaló. A mőbizott- ság ülésén élénk vita bontakozott ki a kapás növények műveléséről, a munkadájazá- sj rendszerről. A terület sok, a kiapát bíró asszony meg egyre kevesebb Kishortyanban és Sósihartytánbam, Aztán Muflár Györgyimé panaszolta, hogy tavaly becsapta őket a cukorrépa. Dolgoztak benne 21 napot, s 500 forintnál alig kaptak többest. Meet a cukorrépát a kukoricával párosította a tsz vezetősége. Így még a jó hírű, Tyereskowa szocialista brigád sem kötött, szerződést. A 150 höld kukoricából 35—40 holdét vállaltak) el eddig művelésre az asszonyok. Varga Alfrédnél Tóth Bélámé, Üj Atadrásmé mondta, hogy az asszonyok beérnék a munkanorma bizonyos módosításával. Miért a végén — Muflád Györgymé tapasztalatból bizonygatta — csak elvállal és megidogozik minden gondozatlan parcellát a szocialista brigád. A másik vitatott téma » kishartyúni bolt volt A helyiség a fogyasztási szövetkezeté, de a boltot a kiskereskedelmi vállalat látja él áruval Már ahogy ellátja, mert az asszonyok nem túlságosan elégedettek. Gyakran élőfordul, hogy a legszükségesebb napi, cikkeiket sem tudják megvásárolni helyiben. A nyitvaitartés idejét sem az 5 elfoglaltságukhoz szabták. A boltosok nem a községiben laknak, a nyitást és a zárást az autóbuszhoz igazították. Sóshartyániban minden másképp van. A boltot, a fogyasztási szövetkezeti jól ellátja! áruval. Nincs pajmasz a nyitvatartásira sem. A nöbizofctság ülésén megbízták Béna Rezsőnél, segítsen az asszonyok-) nakt Bófnáné tagja a fogyasztási szövetkezet intéző bizottságának, s így szava messzi-, re hallatszik. Egyetlen férfi A nőbfczottsáig üffiéisén aá egyetlen férfi Takacs Iván, a szövetkezet pártalapszerve-- zetének titkára volt. A pártszervezet vezetősége eddig is sokat segített a nőbizottságnak. Közreműködtek a program kidolgozásánál és vigyáznak arra, is, hogy a szövetkezet vezetői kedvező körülményekéit teremtsenek az asszonyok munkájához. Most a tervtárgyaló közgyűlésen már szó esett erről. Kár, hogy az asszonyok, még a nőbizottság tagjai sem mondták el véleményüket, észrevételeiket. Pedig téma volt bőven. A szövetkezet vezetősége a gazdálkodás nagy gondjáii mellett — a szerkezetváltozás, a munkaerőhelyzet, a gépesítés — az asszonyok apró ügyeiről bajairól sem feledkezett el. Az idén a kapások egy részét vegyszerrel gyomtaüianrt- jak, módosították az asszonyok javára, a premizálási rendszert. Az volna jó, ha maguk az asszonyok is szólnának a saját ügyük mellett. Számuk megnőtt a vezetőségben, és Takács Iván, a péirttiitlkiár arra buzdította őket, bátran beszéljenek akkor is, amikor kicsit többen hallgatják őket A nőbizottság most tartotta második ülését Kishartyan- ban. Az már most látszott: nem kell alttól tartamiok, hogy miunka nélkül maradnák. Vílu-ze Istvánná Gazdasági társulás - több pénz A GAZDASÁGIRÁNYÍTÁSI reform decentralizálta a fejlesztési alapokat, a gazdálkodó szerveket a fejlesztésükhöz szükséges saját alapjukhoz juttatta, ezzel önálló döntési jogukat jelentősen növelte. Mindenki elismerte, hogy az eszközök áramlása, egyesítése helyes és szükséges, vállalati és népgazdasági szempontból előnyös. Mégis, ha a cukorgyár, a Terményforgalmi Vállalat, vagy az Állami Pincegazdaság valamelyik termelő- szövetkezettel társulni akart, pénzügyi, jogi viták keletkeztek, de egyéb szervek is, csak ritka esetben találták meg a társulás megfelelő formáját. A közelmúltban a pénzügy- miniszter [14/1971. (III. 27.)1 rendelettel szabályozta a gazdasági társulások létesítésének és működésének pénzügyi feltételeit, s ezzel sok vitát eldöntött, lehetőséget adott a gazdasági társulásokra. Eddig a kevés társulás is sok változatban jött létre. Más-más gyakorlatot követtek a termelőszövetkezetek, az állami vállalatok és más utakon haladtak a kisipari szövetkezetek. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy ahány ház, any- nyi szokás alakult ki és még bonyolultabbá vált a vita, ha állami vállalat, és termelőszövetkezet, illetve kisipari szövetkezet akart társulni. Az új rendelet alapvető jelentősége abban látszik, hogy olyan, egységes társasági formákat javasol, amelyek alkalmasak valamennyi szocialista szervezet társulására. A törvényerejű rendelet és annak végrehajtási utasításaként megjelent pénzügyminiszteri rendelet két alapvető társulási formát állapít meg: az egyszerű társaságot és a közös vállalatot. A társulásokat elsősorban nem a tulajdoni formák, hanem az különbözteti meg, hogy mennyire intenzív a társuló vállalatok és szövetkezetek eszközeinek egyesítése és önálló jogi személyként jelenik-e meg. AZ EGYSZERŰ társaság nem jogi személy. Ügyleteit a közös megbízott, vagy valamelyik tag köti és annak alapján közvetlenül a tagolt szereznek jogokat és vállalnak kötelezettségeket. A közös vállalat viszont önálló jogi személy, a tagok felelőssége vagyoni betétük erejéig terjed. Az egyszerű társaság nem adóalany, nem készít önálló mérleget. A közös vállalat önállóan teljesíti a költség- vetéssel szembeni kötelezettségeit. Az egyszerű társaság és a közös vállalat keretében sokféle gazdasági kapcsolat létesítésére nyílik lehetőség Mindkét társulási formát a tagok szerződéssel alapítják, a társulás keretében közös gazdálkodó tevékenységet folytatnak, amelynek nyereségéből közösen részesülnek, illetve az esetleges veszteséget is együtt viselik. Megyénk életéből is sok példát lehetne felhozni, hogy közérdekből milyen nagy szükség lenne az egymással kapcsolatban álló gazdasági szervek ésszerű összefogására. Ha közművesítenek, utat építenek egy városban, vagy községben, az előnyös az ott működő vállalatnak és szövetkezetnek. A gépek és szállítóeszközök egy része időnként kihasználatlan a tanácsi és az állami építőiparban, vagy a cukorgyárban, a terményforgalminál, illetve a szövetkezetben. Vagy külön- külön egyiknek sem kifizetődő és nincs elegendő pénz arra, hogy önálló szervizt és javítóműhelyt létesítsenek. Vagy miért ne alakíthatja közös vállalatot a lakosság jobb ellátására a kereskedelmi vállalat és a szövetkezet? Mennyi lehetőség kínálkozik gazdasági társulásra, hogy a szolgáltatásokat bővítsék, és ezzel egyidejűleg korszerűsítsék, gazdaságossá tegyék. Nem arra van szükség, hogy a szövetkezetek nevet és esetleg munkaerőt adjanak tevékenységüktől teljesen idegen vállalkozásokhoz. Nem a bírósági krónikákból ismert kalandos „melléktevékenységet” kell burjánoztatni, hanem a helyi adottságokat, a meglevő álló- és forgóeszközöket, a szabad kapacitásokat és a képződő fejlesztési alapokat kell ésszerűen kihasználni. Ezt a célt szolgálja, erre alkalmas a gazdasági társulásokról szóló új ren delet. A VÉGREHAJTÁSI utasítással a jogi, pénzügyi és szervezeti kérdések rendeződtek. Most már a vállalatokon és a szövetkezeteken a sor. Több kezdeményezésre, az igények és a lehetőségek pontos felmérésére, a gazdasági erőforrások egyesítésére van szükség. Ez valóban szövetkezeti, vállalati és egyben népgazdasági érdek. — fazekas — Fotózzon a NÓGRÁD-nak! Herbst Rudolf (Jobbágyi) Nyaralási idény előtt c. fényképére a zsírt 7 pontot adott NÖGRÁD - 1971. április 16,, péntek
