Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)
1971-03-02 / 51. szám
Képernyő előtt Jit is láttunk a tévében...? Van abban valami menet- rendsizeruség, máj dhogynem törvénysaer.uség, ami a oibli- kus metafora hét kövér és hét sovány tehenében, a hét bo es hét szűk esztendőben fogalmazódik — televíziós vonatkozásban is. Csupán az arányokban mutatkozik erőteljes eltolódás a szűkösség — „javára”... Már szinte természetes megszokó ttságával vesszük tudomásul, hogy egy-egy jó, változatos, érdekes műsorhetet három-négy gyenge, eseménytelen, érdektelen hét követ, mikor az égvilágon semmi eanüítésrie érdemleges nem történik — kár az áram. köLtségért. Ami a televízió saó_ rakoztató programját illeti, úgy tűnik, jelenleg épp ezeket a heteket vészeljük. Mert azt hiszem, a műsorválaszték egészéről általánosan elmarasztalón szólni igaztalan ítélkezés volna; kétségkívül sok hasznos, közfigyelemre számot tartó, vagy sajátos érdeklődési körű, különféle rétegekhez szóló téma lelhető meg az elmúlt hét programjában is, de a szórakoztatással ezúttal újólag adósak maradtak a szerkesztők. A műsorújság oldalain szokásom szerint „pipáival” jelölöm meg azokat a kínálato. kát, melyekre kíváncsi vagyok, érdeklődéssel várok. Nos. a februári hó vég hetének oldalaira mindössze három külön jelzést tehettem, de a „műsormeteorológia” e háromban is megcsalt. A Pántok esrtá bemutatónak hirdetett, Útközben című tévéfilm sugárzása aktuális politikai interjúra hivatkozással elmaradt — holott szívesebben nélkülöztük volna inkább a számunkra sajnos, majdnem közömbös műkorcsolyázó - világbajnokság jégtánc- versenyének közvetítését —, s a maradék kettőből is, a keddi, Szabálytalan nyelvtanóra, a kevésbé sikere» sorozatok közül való, kettős okból. Szabálytalanságban nem eléggé könnyed, nem eléggé derűs, oktató szándékomban viszont meglehetősen felületi jellegű, öszvérszerűen felemás keverék ez a műsor; egyik rendeltetését sem tölti be igazán hatékonyan, termékenységre alkalmatlan, — eddigi jelentkezéseiből lega. lábbis erre következtettem. Nyelművélő célzata valahogy és valahol elsikkad — és viszont: a szabálytalanság humora erejét, hatását veszti a sok tudományos okoskodásban. Az egyetlen & legteljesebb, művészin igényesebb szórakoztatást a műsorhétben A halál küszöbén című, csütörtökön látott lengyel rövidjátékfilm nyújtotta, amely eszmei, politikai tartalmában is érdemes volt figyelmünkre. A film Varsó fasiszta megszállásának idején az ellenállási mozgalom egy lélegzet, elállítón izgalmas mozzanatát pergette le előttünk Ireneusz Iredynski megfogalmazásában, Andzej Trzos mozgalmas rendezésében, remek színészek közreműködésével, markáns jellemrajzok hitelességével. A szórakoztató rendeltetésében nagyon szűkös hét — és hetek után joggal óhajtjuk már a bőségesebb szórakozás kínálatát ég. választékát a műsorszerkesztéstől. Az olyan „felmelegítések”, mint a mozikban agyonjáltszott, a szombat-estét betöltő Pál utcai fiúk is volt, — aligha elégítik ki a tévénézők nagyobb hányadának étvágyát. (barna) „Parkolóhely" Fotó: Céhmester Erzsebet Zenei élet Bartók-emlékest Bachhal és Beethovennel Szerte a világom kialakult szitás, hogy esetenként a három B-batűs zeneszerző műveiből aidnaik hangversenyeiket. Bach, Beethoven, Bartók. Beethoven tnaigy tisztelője volt Bachnak, Bartók mindkettőnek. Bartók Béla. 1881. március 25-én született. Mogit lenne 90 éves. Zenéje hódít, mindjobban elfoglalja helyét a világ haingveirsenytormedlben. zeneiskoláiban és az otthonokban. Nógrátd megye zeneiskoláinak művésztanárai elhatározták. hogy közösen rendeznek Bach-, Beethoven- Bar- tóík-hamgversenyt a három zeneiskola székhelyién, Balassagyarmaton, Nagybátonyban és Salgótarjánban. Bartók születésnap járnak tiszteletéire, adózva a három B-betűs kedves szokásnak. Az első hangverseny télit házzal, Balassagyarmatom zajlott le szombaton este, a zeneiskola előadótermében. J. S. Bach G-dúr szólócseWó-szvitje nyitotta a sort Farkas Erzsébet előadásában, amit a csetlő és a nehéz mű iránti tisztelet jellliemzett. Bach volt az a zeneszerző, aki Giuseppe Jacchná törekvéseit megkoronázva először követel nagyfokú technikád igényt a csellótól. Az E-dúr portáltéiból hallottuk a Gavottot és a Bon- dót Till Erzsébet szép hege- dűjátékában. Bach a kamarazenében i® korszakalkotó volt, amennyiben a zongorát nem alárendelt kísérőnek tekintette. Erre hallottunk példát az A-dúr szonáta I. és IV. tételének megszólaltatásával, Törjék Vilmos (hegedű), Bárány Magdolna (zongora) összeszokott, szép előadásában. Különösen a IV. téted emelkedett ki. Betthoven-művek sorát Korcsok Ilona nyitotta meg Beethoven-dalok átélt, lelkes előadásával. Ezután Beethoven Tavaszi szonátáját hallottuk hegedűn Füzes Zsigmondiéi, zongorán Oravecz Etelkától. Ez már más zene, itt nem ömlik, hanem indulatokban buzog fel a dallam, hol a hegedűin. hol a zongorán, s eat az előadók kitűnően megoldották. Beethoven hatalmas művének, az Apassiomata szonátának I. tételére Pap József elimélyülten, igen precízen felikészült, s ezt a közönség honorálta is. Guthy Éva egy áriát énekelt Bach János passiójából és Beethoven Dal a távoliból című daliáit. Különösein a második számmal aratott nagy sikert. Beethoven D-dúr szerenádját hallottuk ezután fuvolán Veres István és zongorán Sin- kovicz Katalin megszólaltatásában, rutinos, egyenletes értékű előadásban, ahol a legnehezeaebb részek i» játékosan hangzottak. Hermann János az F-dúr szonáta II.— III. tételét játszotta zongorán. Kitűnő Beothoven-pianastának ismerjük, s ezt ezen az estén is bizonyította. Nagy mestere a döbbenetes beetihoveni piáitoknak. melyek után jöhet a vihar. Külön meg kell említeni ízléses zongoralkísérleteit is, melyekkel a két énekes produkcióját szolgálta.Az esten helyet kapott, a klasszikus gitár is. Fogarasi Béla játékával alátámasztotta azt a tényt, hogy ha jó művet irmaik a gitárra, és azt szakavatott mester adja elő. akikor e hangszer a .többi között egyenrangúnak bizonyul. Ezúttal Bartók Béla Gyermekieknek című művéből hallottunk részleteket Szendrei Karper László átiratában, finom, érett előadásban- Méltó befejezése volt a szép estnek Bartók Allegro Barba- no c. műve. Az 1910-es évek forrongó, lázas időszakának terméke ez a mű. mely ritmusvilágával! harmóniáival egy ősi világ erejét sejteti és roppant bizakodást hordoz. Rideg Aranka nagyszerű előadásában hallhatta az ünneplő közönség az estet záró remekművet. Gyárik Éva konferálta a számokat kedvesen, kulturáltan. A közönség tapsai azt bizonyították, hogy a három zeneszerző műveiből jól sikerült, s Bartók Béla emlékéhez méltó estet sikerült rendeznie a megyed zeneiskoláik tanárainak. Réti Zoltán Közművesítés Szécsény nagyközséggé válásával nagyarányú fejlesztés indult a községben. Az idén folytatják a szennyvízcsatorna építését. A Magyar utcában 200 méter hosz- szú csatorna építésére kerül sor. A közművesítéssel még az építkezések előtt szeretnének elkészülni. Az ivóvízellátást is korszerűsítik. A meglevő kutak nem biztosítják az ivóvízszükségletet. Hogy az igényeket zavartalanul kielégíthessék, a meglevő kutak mellett, két tárolómedencét építenek. Az itt felgyülemlett vízből biztosít- ! iák a megnövekedett igények kielégítését. Erre a célra 200 ezer forintot fordítanak. GALSAI PONGRÁC: 1893. május 19-én. A kislány tehát, akit é invja a Madonnák köznely- mozdulatával a karjára ültetett majd az ablakhoz vitt, hogy -bemutassa néki a gyur- mekszofoám. túli Világot: a régi Nemzeti Színház hátára látott. Ezt a látványt pillantotta m-eg- először. Az épület, ahol legnagyobb sikereit aratta. S amelynek emlékén ma szabadon áitfúj a szél. Apai nagyapja osztrák báró volt. Anyai nagyapja dalmá- ciai olasz. A Beyier-nagyapa tökéletes nevén Rudolf von. Beyer arcképéről egy draigonydad hadfi -néz ránik. Szigorú arc, sötét köménymag-szemek, sas- orr. s a széles pofaszakállal egybe kefélt, harciasra pödört bajusz; a daguerrotypia mesteréről még az eredetinél Is katonásoibbna retusálva. Ki hiininé, hogy ez a marcona katona egy bohém szóplé- leík volt? Viliág vándora és művészet-rajongó? A flarad- rtad származású család a Bérűn melletti Gross-Beenemben szerzett birtokot (Nagy-Medve; milyen tekintély parancsoló már a név is!), Rudolf fiúk Lüttichbem tanult, majd kenyérkereső gondjai nem lévén, beutazta egész Európát. Méghozzá egy ártatlan pasz- sziótói űzetve. Rudolf von Beyer szenvedélyes autó. gramm-gyűjtő volt: s Goethétől Thaickeray-dg a kor számos hírességét fölkereste, hogy füzetéit a nevezetes kezek alá tehesse. Ez a ritka gyűjtemény később elkallódott, míg egy kőnigsbergi ikiönyvtáirio» iá nem buíkkarat valamelyik családi padláson. Rudolf von Beyer leánya, Maria Schade néven regényt is írt atyja csavargásairól. „Viharfelhők” — áll a regény vészjósló címlapján. A vihar alatt pedig a magyar 48. at kell érteni. Beyer báró a harmincas évek végén az osztrák hadsereg tisztje lett, majd hírét hallván Kossuthék, Széchenyiék mozgalmának, Magyarországra kéredzkedett. Éppen ő maradjon ki ebből az izgalmas csetepatéból? Amikor autogramm-gyűjte- ményét Kossuth Lajos kézje4 NÓGRÁD — 1971. március 2., kedd gyével is gyarapíthatná? Itt aztán megismerkedett Adelheide von Weiss und Hors- tenstein bárónővel, akinek szülei a Bars megyei Zsitva- új falun jegyeztek birtokot — s érzelmileg most már magyar honosnak vallhatta magát. Az idő mozgalmas volt, a baromessz szép és fiatal, a Weiss-bir,tokot pedig az in- digenátus jogán meg lehetett szerezni. Hamarosan egybe- keltek. Beyer báró a császári hatalom renegátjai közé állt, az Aulich Lajosok, Lachmer Györgyök, Westenburg Káí- rolyok sorába, akiknek a magyar forradalom sikere személye» ügyükké, majd létérdekükké vált. Az osztrák nemesből dugántúli magyar földesúr lett. A császárt ez- redkapitányból pedig honvédkapitány. Szabad idejét különben mitológiai történetek írásával töltötte. A szabadságharc kitörésekor már Lipótvár parancsnoki tisztében találjuk. Állhatatosan védte a várat s írta drámai költeményeit. Mert a tollat nem adta oda a szab- lyáért. A harc szüneteiben — ért Hatvány Lajos árulta el — fölsorakoztatta katonáit a kazamatákban, s frissülésül a Pompeiusról szóló színdarabját olvasta fel nekik, nagyon hosszú és unalmas párbeszédekkel. Sajnos, Lipótyáir kapitulált, mielőtt az utolsó folytatás véget ért volna. Beyer bárónak menekülnie kellett. Marceli nevű fia menekülés közben, 1848 telén született. Beyer Marcell kevésbé vitézi természet volt az apjánál. De nem kevésbé nyugtalan vérű. Gyermekkorát, a csalóid oilkáaásaft követöve, útmenti szállásokon, rögtönzött otthonokban töltötte. Később Lüttichben — sok évi hányattatás után ide tért vissza a család — bányamérnöki diplomát szerzett, német bányaipari trösztöknél dolgozott. Aztán neki is eszébe jutott Magyarország. Kossuth országa, amelyről apja, az egykori magyar szabadságharcos, oly parázs szavakkal beszélt. No’ meg a Weiss bárók, anyai rokonai, akiktől — lássuk^ miből élünk — némi örökse, get remélt. Beyer Marcell hazajött hát az idegen országba Eleinte Nagybányán vállalt mérnöki állást, de nem szenvedhette a mesterségét, túl kötöttnek találta, unta Majd Pestre költözött, kis vas. és rézárú boltot nyitott az Er. zsebet körúton. Üzletében csupa különleges vereteket: régi kopogtatókat, oroszlán fejes díványkarikákat, míves kulcsokat lehetett kapni. Itt Is nősült. Apja példáján okulva, elég későn. A század végi Budapest, ez a gyorsan terjeszkedő, félbalkáni, fél-európai város micsoda elegyítő medencéje a különféle nemzetiségeknek: magyarnak, németnek, osztráknak, taljánnak, rácnak: friss vakolatszagú, sötét bér- háizaiban, utcáinak lusta áramában hányfajta náció él, nyüzsög, szeretkezik, köt házasságot és üzletet; idegenek, akik már megérkezésük pillanatában otthonosan érzik magukat; asszimilálódnak, de nincs mihez; s ez a sokféle folyadék csak keveredik egymással, de nem erjed, nem forr ki semmivé. (Folytatjuk) A „harmadik" vélemény A Váci Mihályról elnevezett országos versmondó versenyben legutóbb, salgótarjáni kislány — Sörös Márta, a Madách Gimnázium tanulója — is szerepelt a kamerák előtt. Bemutatkozása az ország színe és a — neves művészekből álló — zsűri előtt nem volt sikertelen. Szép Váci-verset mondott, kulturáltan, de — Bitskey Tibort idézve — kevesebb keserűséggel, daccal, mintsem a tragikus sorsú költő magvas gondolatait megfogalmazta. Nem jutott tovább, noha tehetségéhez nem férhet kétség. Sörös Márta televíziós szereplése napján Salgótarjánban is volt egy szavalóverseny, amely jelentőségében nem mérhető ugyan a Váci emlékére rendezetthez, de nem kisebb izgalmakkal járt a résztvevők — hiszen a nyertesek a mindig vonzó egri diáknapokra vezető út egyik állomásán jutottak túl, és — mint a NÖGRÁD-ból később kiderült —, a zsűri tagjai számára. Sepsi István irodalomtanár ugyanis nyílt levélben bírálta meg a zsűrit, amelynek védelmében elnöke, Végh Miklós szellemes válaszcikket írt. Sepsi István újabb reflexióját — noha címe szerint („Utoljára a zsüri- ügyről”) a szerző (vagy a szerkesztőség) lezártnak véli e témát — hadd kövessék az alábbi sorok. Egyetlen indokom, hogy nem igazságot tenni szándékozom — ugyan mi jogosítana fel erre? —, hiszem van egyező és ellenvéleményem a vitázók egy-egy megállapításával, hanem „békíteni” szeretnék, egyszersmind figyelmeztetni másokat is, hogy — talán — másként is lehet a művészeti, irodalmi nevelés ügyét szolgálni: összehangoltan, barátian, egymást segítve. Nem újkeletű e polémia — a felkészítő tanárok, szakkörvezetők érzékenysége emberi tulajdonság, és a látszattal ellentétben, nehéz, hálátlan szerep vár a mindenkori „bírákra” is —, de városunkban ez mindegyre elmélyülni látszik a produkciót színpadra állítok és a műsort elbírálni hivatottak között. (Bonyolítja a helyzetet, hogy e „szereposztás” gyakran cserélődik.) Sokáig az volt a gyakorlat, hogy mindennek „tapsoltunk”, ami színpadra, dobogóra került. Túlságosan is tiszteletben tartottuk a „részvétel a fontos” elvet, ás óvakodtunk az őszintén bíráló hangnemtől. Manapság arra találni inkább példát, hogy az esetleges elmarasztalástól félve, némelyek — az egyébként is kevés számú szakember közül — inkább visszahúzódnak a nyilvános szerepléstől. Salgótarján — behozva az évtizedes hátrányokat — hovatovább iskolavárossá fejlődik. Aligha él itt kevesebb tehetséges gimnazista, szakközépiskolás vagy szakmunkás- tanuló, mint másutt. Mégis, a diákművészeti rendezvényeken évről évre kevés siker koronázza szereplésüket. Hogy kit illet ezért a felelősség? (Erről érdemes és kell vitázni!) Legkevésbé a verset, prózát mondani, hangszeren játszani, énekelni, táncolni szerető fiatalokat. Rajtuk kívül mindenkit, aki — annak ellenére, hogy „illetékessége” vagy hozzáértése feljogosítja — elmulaszt segítő kezet nyújtani a tehetségeseknek, hogy iskolájuk, városuk rangjához méltón szerepeljenek e nemes vetélkedőkön, (önkritikaként, is mondom: azért sem tettünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy Sörös Márta a döntőben is szerepeljen.) Ezért kívánom hát „kibékíteni” Sepsi Istvánt és Végh Miklóst, remélve, hogy baráti kézfogásuk szimbolikus értelmű lesz: a város kulturális életének ilyen iránvú gazdagodását szolgálja. Csongrády Béla Tanulnak a mezőőrök A megyében 178 mezőőr van. A tsz-ek és állami gazdaságok alkalmazásában állnak. Feladatuk: szolgálati területükön megvédeni a tolvajoktól a mezőgazdasági termelvényeket, őrizni a létesítményeket, védeni az erdőt, és segítséget nyújtani a vad- gazdálkodáshoz. Munkájuk eredményeképpen csökkent a szabálysértések száma. Hogy feladataikat jobban el tudják látni, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának kezdeményezésére két-két napos tanfolyamot rendeznek részükre. Neves mezőgazdasági szakemberek, jogászok, rendőrhatósági emberek tartanak előadásokat.
