Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-03 / 52. szám

PALÓC NYÁR A következő hetek több vo­natkozásban is izgalmasnak Ígérkeznek Balassagyarmat kulturális életében. Március­ban zajlanak le azok a ren­dező bizottsági ülések, ame­lyeken két fontos rendez­vénysorozat, a palóc nyár és az irodalmi színpadi napok forgatókönyvét beszélik meg a közművelődés munkásai és a különböző szervek képvise­lői. Február, jön a nyár — tartja a régi közmondás. A palóc nyár rendezvénysoro­zat részletes forgatókönyvé­nek elkészítését azonban ter­mészetesen nem e mondás indokolja, hanem elsősorban a vállalkozás jelentősége. A palóc nyár mottója rö­viden: a palóc táj és palóc nép művészeteinek bemutatá­sa olyan módon, hogy az or­szág közvéleménye is felfi­gyeljen rá. Természetesen, ennél többről is szó van. Azt szeretnék a balassagyar­matiak, ha a szellemi élet megnyilvánulásait kutató vendég számára maradandó élményt nyújtana az a lég­kör, amely — az elképzelé­sek szerint — megcsapja majd a palóc nyár rendez­vénysorozat eseményeire ér­kezőt. Tisztában vannak az­zal az igazsággal is, hogy csak úgy szólhat bármely város kulturális rendezvé­nyein keresztül az országhoz, vagy a megyéhez, ha azok segítségével elsősorban magái, nak szól. A kezdeményezés tehát igyekszik a város va­lamennyi nyári kulturális rendezvényét egy koncepció alapján tetszetős, sok színű tartalmas csokorba fűzni. E szerint a palóc nyár tulaj­donképpen a nyári közműve, lődéei munka keretbei öntése. Fő célja az, hogy az embe­rek felfigyeljenek a palóc, tőidre, s ha már „idenéznek”, ide is jöjjenek. így tehát a város idegenforgalmának élénkülésére is számítanak, szívesen tátjáik majd a bél­és külföldi vendégeket. Az elképzelések, amelyek­ről szólunk, még nem végle­gesek, a forgatókönyv még nem készült el. Ennek elle­nére ízelítőt ad a nagysza­bású programról. Más vo­natkozásban is megkezdő­dött egyébként a felkészülés a rendezvénysorozatra. Nóg- rádban, amely rendkívül gazdag népművészeti hagyo­mányokban, mindeddig szá­mos népi értékünk az isme­retlenség hományólban „élt” csupán. A balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központban éppen ez emlé­kek élőbbé tétele érdekében népművészeti szakkör alakul a tavasz folyamán, amelynek célja a nógrádi népművészet felkutatása, ápolása és tuda­tosítása. A szakkör prog­ramja így a palóc nyár ren­dezvénysorozatihoz is kapcso­lódik. Az előzetes tervek között szerepel többi között egy if- j úsági vetélkedő megszerve­zése a csehszlováíkiai test­vérváros, Nagykürtös és Balassagyarmat fiataljai kö­zött. Az ifjú népművészek országos kiállítását szintén Balassagyarmaton kívánják megrendezni. Ugyancsak kié. melkedő eseménynek számít a megyei folklórnap megszer­vezése. Ekkor népi együtte­sek, népi szólisták (énekesek és hangszeresek) találkoznak a közönséggel, továbbá sor kerül egy nagy felvonulásra, amelyen a népi öltözködés, a tánc- és énekkultúra vala­mennyi nógrádi árnyalatával ismerkedhetnek meg a ven­dégek. Figyelemre méltónak ígérkezik az udvari muzsiká­lás hagyományának tovább­fejlesztése. Két alkalommal a volt megyeháza udvarán a balassagyarmati zeneiskola tanárai és budapesti művé­szek adnak majd hangver­senyt. Ekkor rendezik meg az észak-magyarországi tár- sastáincversenyt, amely a társastánc jelenlegi színvona­láról kíván hű képet adni. „Színesebb” eseményekre is számíthatunk a nyár folya­mán BaHiassaigyairmiaton, az oretzaigos kutyáktól! í fás, országos rejtvényfejtő ver­seny megrendezését említhet, nénik. Ez utóbbit a Füles cí­mű lappal közösen rendezik a városban. A Skoda gépko­csik csehszlovák—magyar ta­lálkozója is e „színes” ese­mények közé tartozik. S kö­zöttük talán a legelőkelőbb helyet foglalja el azastrand- kaimevál. amely egész napos rendezvénysorozat le8z a ba­lassagyarmati strandon, bu­dapesti művészek fellépésé­vel, népi énekesek bemutat­kozásával, divatbemutatóval, humoros sportversennyel, beatmuasikával és — terme, szelesen — esti bállal. Az egész nyáiri közműve­lődési programot keretbe fog. laló palóc nyár rendezvény­sorozat programjaként kerül sor a népművelők megyei találkozójára, a szakszerve­zeti és KISZ-kultúrfelelősök tanfolyamára, s egyéb ren­dezvényekre. A rendezvény­sorozat bizonyára számos ta- núlsággal szolgál majd me­gyei vonatkozásban is a nyári közművelődési tevé­kenység megszervezésére, s felkelti az érdeklődést or­szágosan is a palóc táj, a pa­lóc nép kulturális h agyőmé, nyai iránt. (te) Egy gyógyult alkoholista vallomása Levelet kaptunk a napok­ban. A piros tintával írott so­rok arról árulkodnak, hogy inójuk többször is nekivesel­kedett, míg a három oldalas le­véllel elkészült. Ezt a vallo­mást nem lehetett könnyű pa­pírra vetni... Osek a legszükségesebb ja­vításokat végeztük él rajta, nem stilizáltuk, nem is saépí- tettük. íme a levél. ..Alkoholista voltam. 18 éves korámban leérettségiztem, apám meghalt, bányában ke- i estem munkát. Munkatársa­im erősen ittak, én sem akar­tam elmaradni mögöttük. És ez fokozódott évről évre, minit egy lavina, amely parányi görgetegből falvakat elsöprő katasztrófáivá fajul. Leszerelésem után ugyan­csak a régi ivó cimborák közé vitt az utam. Megnősültem, gyermekeim születtek. Az ivást tovább folytait tarn. És az iszákos embertől ká szenved a legtöbbet? A családja! Felesé­gem szép szóval — később ke­ményebben is — igyekezett helyreállítani a családi békét. Sokat szenvedett; tőlem, ami­kor részegen mentem haza. És milyen szörnyű pusztítást vi­hetett végbe gyerekeim lelki­világában a részegen dülön­gélő, hangoskodó, olykor kö­tekedő apa látványa! Keser­ves élmény ez a gyereknek: akiihez ösztönösen ragaszko­dóik, az emberi mivoltából ki­vetkőzve, részegen, állat mód­jára jelenik meg otthon...! Az utóbbi időben már érez­tem, hogy nem jó úton járok. Feleségem idegessé vált, gyermekeim elfordultak tő­lem. De még ittam, mindezzel nem sokat törődtem. Hogy a. nagy ivászatnak mi lett a vége? Idegikimerülés. Feleségem a rosszban is ki­tartott mellettem. És most neki — és a társadalmi szer­vek segítségének — köszönhe­tem, hogy ezeket a sorokat le tudom írni. Tűrt mellettem 14 évig. ö Intézte el kórházi ke­zeltetésemet is. öt hét után hazajöttem — gyógyultan. Ha most a múltra gondolok, megvetem akkori énemet. Életem megváltozott, felesé­gem szeret, gyerekeim — lát­va a jő példát — fegyelmeeet- tebbék. Fizetési napon most már senkinek sem kell retteg­nie, italra egy fillért el nem költők. Amit régebben elit­tam, abból most étel és ruha kerül. Üj házat építek, min­den fillért megspórolok. Amíg ittam, nem volt er­kölcsi megbecsülésem. Részeg­ségem miatt mindenki kigú- nyólt, nem is vettek ember­számba — és jogosan. Mert, Úttörőkrónikások 1 Az úttörőmozgalom 25. évfordulójának tiszteletére a NÖGUÄD Szerkesztősége és a Magyar Űttörők Szövetségé­nek Nógrád megyei Elnöksége tíz részből álló játékot hirde­tett a pajtások részére. A feladatok hetenként jelennek meg. FIGYELEM! FIGYELEM! Pajtások! A feladatokat vágjátok ki, és ragasszátok be őrsi naplótokba. Mellette helyezzétek el a válaszokat is. Így valamennyi őrs részt vehet a csapattörténet feldolgozásában. FIGYELEM! FIGYELEM! 5. feladat: Pajtások! Kutassátok fel, hogy a csapat ve­zetői, vagy tagjai közül kik vettek részt külföldi táborozá­son. Írjátok meg nevét, táborozásának idejét, helyét, esetleg jelenlegi lakcímét. Ha élménybeszámolót készítettetek velük, azt is kérjük, küldjétek el. A válaszotokkal beküldött eredeti dokumentumokat vagy másolatukat, ismertetővel ellátott fényképeket, régi úttörők és vezetők visszaemlékezéseit az értékelésnél külön figyelembe vesszük. Az ötödik feladat beküldési határideje március IS. A válaszokat a Magyar Úttörők Szövetsége Nógrád megyei El­nöksége címére küldjétek (Salgótarján, Kossuth Lajos u. 2.1. A borítékra címetekhez írjátok fel a csapat számát és az „Űttörőkrónikás” jelzést. ha egy tehén kiét vödör vizet megiszik, a harmadiikikal mar meg sem kóstolja, de egy al­koholista nem elégszik meg az itallal, csak akkor, amikor már a lábán nem tud megáll­ni. Aratóba meggyógyultam, megbecsülnek a munkahelye­men Is. Munkámban örömet tólék, most látom csak igazán értelmét az életemnek. Tudom, e sorok olvasói kö­zött bizonyára lesznek, akik idegenkednek a kezelésitől, menu »mit mond a falu!« Pe­dig higgyék el, sokkal na­gyobb szégyen volt az, ami­kor családjukat üldözték, ver­ték, otthon a bútorokat össze­törték, részegen sáros pocso­lyáikban hemperegtek. És még egyet. Ha rászánják magúkat a kezelésre, tartsák be az or­vos utasításait, és főleg ke­rüljék a régi ivóoiimborákat! Egy ideig szekálni fognak a » szeaztesb vének «, de aztán ma­guknak adnalk majd igazat, ha látják, hogy a fizetésiből ren­desen járnák a gyerekeik, szép családi életet élnek, s nem fenyegetnek többé az al­koholizmust kísérő betegsé­gek, a máj-, szív-, ízület’ be­tegségek, az idegrendszeri és agyi kóros elváltozások. Fontolják meg a fent írta­kat, és ne keressenek kibúvót: »én csak keveset iszom.« Okuljanak a példámból! Kecskés József Máitraszőllős Jó az „öreq” a háznál Helyzetkép a magyarnándori közművelődésről Néhány hete szíves invitá­lást kaptam a megye túlsó feléből, Magyarnándorból. Ra- dácsi László, a művelődési ház igazgatója kérte: látogas­sam meg őket, szeretnének elbüszkélkedni néhány ered­ményükkel, megismertetni az­zal a munkával, melyet a nándori ifjúsági klub végez —, s további terveikkel is. Február vége lett a dolog­ból, hogy eleget tehettem a meghívásnak, s a művelődési házban Radácsi László he­lyett már más fogadott: Da- róczi József. Nem mondhatom, hogy új igazgató. A korábbi években 6 volt a község művelődési ügyeinek intézője, pedagógus, s amikor másfél éve elkészült, és megnyitotta kapuit a ma- gyarnándori Radnóti Miklós Művelődési Ház, ő vette át az intézmény ideiglenes irányí­tását. Régi népművelő tehát, járási irányító tapasztalatok is vannak mögötte, s most, hogy Radácsit katonai kötelessé­gek szólították el posztjáról, újból neki jutott a feladat, hogy tovább vigye a kulturá­lis, közművelődési munkát. — Mégis csak jó az „öreg” a háznál — kezdem tréfálkoz­va a diskurzust. — Amint az én példám is mutatja — veszi át a derűs hangütést. —. De meg kell mondanom, nem könnyű egy bevezetett munkaritmust át­venni úgy, hogy zökkenő nél­kül menjen minden, a maga medrében, ahogyan Radácsi László mór eddig kialakítot­ta. És mindössze másfél hete, hogy a helyébe álltam. Sze­rencse, hogy sok lelkes fiatal vesz körül, és segíti a prog­ramok megoldását. Daróczi József a szoba túl­só szögletébe jelez, ahol két fiatal tanácskozik valamiről. Közelebb invitálja őket. Egyi­kük: Kovács János, a község KISZ-titkára, a másik az if­júsági szervezet járási inst­ruktora. Mint megtudom, épp a március közepén kezdődő Forradalmi ifjúsági napok nyi­tóprogramját vitatják, mert az esemény járási középpontja Magyamándor lesz; ide se­reglenek majd mindenfelől a fiatalok. Kárpáti László, a KISZ járási titkára beszél majd, ezt követően kultúrmű­sor, szellemi vetélkedő és báli mulatság lesz a művelődési házban. Az a közvetlen gond: miképpen biztosítsák a kö- vesdi, berceli, becskei, halápi, surányi, herencsényi fiatalok szállítását, utaztatását. Persze, ez csak egyetlen mozzanat a mindennapos fel­adatok, teendők sorából, mert a művelődési ház élete örven­detesen sokrétű, szerteágazó. Pusztán az ifjúsági klub mun­katervének valóra váltása — hogy eleget tegyenek az írás­ba fogott követelményeknek, komoly energiát kíván nem­csak a művelődési ház igazgatójától, de a klub vá­lasztott vezetőségétől, személy szerint Sándor Józseftől, Ger- hát Erzsikétől, Seres Zsuzsá­tól, Blaskó Lászlótól, Bob- csán Jánostól és Gerhát La­jostól is. Jelenlegi program­juk kísérleti jellegű, mert egyben igényfelmérés is, amely a későbbi rendszeres klubmunkát kívánja előkészí­teni, megalapozni. De már az eddigi eredmé­nyekkel is méltán büszkélkedő hetnek. Beneveztek a Kiváló ifjúsági klub címre, helyt áll­tak a felszabadulási évfordu­lóra hirdetett körzeti szellemi, kulturális, művészeti vetélke­dőn, további programjukban szerepel, hogy megismerkedje­nek a tudomány és technika új eredményeivel, a film, a színház, az irodalom, a képző- és szólóművészet esztétikai követelményeivel, a világné­zet, az ideológia alapjaival. Érdeklődnek közvetlen kör­nyezetük, községük, munkahe- helyük fejlesztési tervei iránt éppúgy, mint hazánk, a nem­zetközi élet fontos és idősze­rű dolgaiban. Munkatervük évzáró, decemberi szakaszá­ban önmagában is figyelmet keltő program áll. „Zárszá­madás” — olvashatjuk, majd magyarázó kiegészítésként: „megérdemeljük-e a Kiváló klub címet? Ám illő az ifjúsági élet mellett a művelődési ház egyéb történéseiről is szólni. Daróczi József büszkén em­líti például a lelkes nándori asszonyokat, lányokat, akik nők klubjába tömörültek Len­gyel Pálné és Bencze Sarolta irányításával. A klubnak 35 rendszeres látogatója van, minden kedd este összejön­nek, előadásokat hallgatnak, kézimunkáznak. Leginkább az egészségügyi tanácsokat hall­gatják szívesen, de a társa­dalompolitikai kérdések is mind szívesebben fogadott té­mák itt. Legközelebb például A nők helyzetének javítása a mezőgazdasági lakosság kö­rében címmel lesz előadás a nők klubjában, abból a soro­zatból, melvet a községi párt­klub tagjainak rendeznek. S ha már itt tartunk, nem me­hetünk el szó nélkül amellett, hogy Magyarnándorban a üártklub rendkívül jól tevé­kenykedik a tudatformálás érdekében. Két szintű sorozat keretében az idén hat, illet­ve kilenc előadáson bővíthe­tik ideológiai, világnézeti is­mereteiket a község politikai, közigazgatási, gazdasági, mű­szaki, kulturális emberei, a tanárok, agronómusok, tech­nikusok. A művelődési ház különfé­le kulturális és művelődési feladatai természetesen meg­felelő anyagi alapot kívánnak. Az állami támogatás összege — évi százötezer forint — elég tekintélyesnek tűnik ugyan, de ha tekintetbe vesz- szük, hogy Magyamándor Cserháthaláp közművelődését is vállán hordozza, mást mu­tat a kép. A feladatok teljes ellátása itt is csak a fellelhe­tő kulturális anyagi erők egy­ségesítésével oldható meg. Mi a jelenlegi helyzet ebben? A kérdésre Daróczi József a telefont veszi segítségül, a községi tanács titkárát keresi, de amíg a hívottra vár, ma­ga sorolja amit tud: — Az állami gazdaság tíz­ezer forintért zongorát vett a művelődési háznak, az ÁFÉSZ asztalokkal, székekkel rendez­te be az ifjúsági klubot, a termelőszövetkezet — amely az idén is elég szép eredmény- nyel zárt — még a műit év­ben ígért ugyan 20 000 forin­tot, de az ígéretből néhány fuvarozáson túl, semmi nem lett, a takarmánykeverő pe­dig a Cserháti Erdőgazdaság üzeme; nincs önálló kulturális alapja. így erősíti meg szavalt az­tán, a vonal túlsó végéről a tanácstitkár is azzal kiegé­szítve, hogy a MEDOSZ, az állami gazdaság szakszerveze­te, mintegy 25 000 forint biz­tosításával vállalta a művelő­dési ház kórusának, tánc- együttesének és citerazeneka- rénak fenntartását, felszerelé­sét. Magyamándor gazdasági egységeinek nagyobb része már érzékeli tehát a közmű­velődési munka hasznosságát, és jelentőségét; azokat a ki­hatásokat. melyeket a művelt­ség növekedése anyagi erő­ként is kamatozhat a ránk kővetkező években, évtizedek­ben. De igazán jó az volna, ha valamennyi egyaránt, már most —. és nem csupán hol­nap érzékelné. Barna Tibor Történelmi dráma és daljáték Móricz vígjátékja, a „Nem élhetek muzsiikaBzió néütoül” mellett márciusban még két darab előadási együttesével látogatja a megyét az Állam- Déryné Színiház. A társulat egyik prózai rész­lege 12-én Magyarnándorban, 14-én Pásztón, Jókai: Sándor Mátyás című regényének szín­padi változatát, egy zenés. együttes pedig március 21-én Bercelen a Szeptember végén című daljátékot mutatja be. Szakmun kástanulók szavalóversenye A naipotkiban rendezték meg Egerben a szakmunkástanu­lók területi szavalótvensenyét, amelyen Pest, Heves és Nóg­rád megye 19 intézetének 46 fiatalja mérte össze tehetsé­gét. A területi versmondó-vetél- kedőn a Nagybátonyi 209-es számú SzaJonunlkásképző In­tézet versenyzői két oklevelet szereztek és hasonló szép eredményt értek el a Salgó­tarjáni 21.1-es Intézet fiatal­jai is. Farkasvakság 50 éves korban A farkasvakság problémájával mindenekelőtt azoknak a gépjár­művezetőknek kell számolniok, akik kb. az &0. életévüket töltik be. Ezt a megállapítást tette Gligo Davor rijekai professzor. Ebben a koriban ugyanis a szaru hártya kissé meghomályosodik és a szem­lencse keményebbé válik, aminek következtében fényérzékenysége növekszik. Ez viszont azt vonja maga után, hogy a szem a vakí- tás veszélyével szemben fokozot­tabb mértékben érzékennyé válik. 3on: a fceda Március 6-án, szombaton érdekes művészeti eseménye lesz a salgótarjáni József Attila művelődési központnak. Magyar­országi vendégjátéka keretében ugyanis ekkor került sor az Egyesült Arab Köztársaság 70 tagú, Reda népi táncegyütte­sének salgótarjáni bemutatkozójára. A kitűnő, színpompás műsorú együttes Mahmoud Reda igazgató és koreográfus, valamint Ali Ismail zenei vezető irányításával mutatja be énekes, táncos produkcióját. A műsort Rácz György konfe­rálja. Képünkön: jelenet az arab Reda-együttes műsorából. NÓGRÁD - 1971. március 3., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom