Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)
1971-03-13 / 61. szám
Első lépések a határon Kiad négy htínapjfia anraflt,' CttpSs, íWdeg närciot végAmi a riportból kimaradt.. As űjságfrti nOtmmBtm aentesttfc komoly, műig ffeäMRyn feljegyzések kerülnek. Akad forgács is, mint az asztalos- szakmában. Ezekbe adok közre néhányat. hogy fiatal határőreink egyenruhát öltöttek. A rövid idejű, de sokoldalú kiképzés után felelősségteljesebb feladat — • végrehajtó szolgálat ellátása — vár rájuk. Néhány napja vették át a posztot a leszerelt elődöktől, és most rajtuk a sor, hogy az esküjükhöz híven, biztonságosan őrizzék a Magyar Nép- köztársaság államhatárát Többségük alig máit tizennyolc éves: érthető, hogy feszültségteljes várakozással tekintenek a megnövekedett feladatok elé. Milyenek az etoö benyomások? — Bátortalanok kissé, nehezen szánják magukat válaszra, ami érthető, hiszen mindenről, ami új, ami ismeretlen, nem könny« véleményt mondani. Kellemes hely ez az öcs — mondja Kádas határőr, az őrs első éves katonája —, és, hogy az később is így legyen, rajtunk is múlik. Érdekünk, hogy mind otthonosabb környezetet teremtsünk, hiszen a nehéz szolgálat után jobban esik a pihenés a kulturált környezetben. Most már a gyakorlat! feladat ellátása a vizsgatétel, a próbakő minden határőr számára. Felelősségteljes ez a feladat, és egész embert követel. Az első lépések megtételének tapasztalatai is ezt bizonyítják. dán osztották az 1970. évi munka eredményeként a nyereségrészesedést Átlagban 4,4 napnak megfelelő bér került a dolgozókhoz. A törzsgárda tagjai itt is, akár csak másutt többet kaptak; 8—10 napi keresetüknek megfelelőt, míg az új, fiatalabb dolgozóknak két-három nappal kellett megelégedniük. A kiosztott nyereség 22 000 forint Ha csak ezt vesszük, akkor kevésnek tűnik. A dolgozók Nem volt benne semmi „tipikusan színészi”. Egy színpadra tévedt kosárlabda-játékosnak látszott inkább. S meg növendéktársainak ugratásait is valami dilettáns gyanútlan- sággal viselte el. Mikovényi Attilát azonban, rászedhető- sége ellenére, az egyik legnagyobb vígjátékszínészi ígéretnek tartották. A kortársak emlékezete szerint: játéka rikítóan mulatságos és elgondolkoztató volt egyszerre; külsejének langaléta báját és groteszkségét emberien karakteressé tette az átélés komolyságával. Gizi gyakran felhívta Attilát szüleinek Baross utcai lakására; hosszú délutánokat töltöttek kettesben; közös szerepeiket közösen tanulták —, s Gizi a fiú tehetségének szóló elismerést talán önmaga előtt is vonzalommá túlozva, és mind jobban, belehevülve e féltréfás, félkomoly játékba, sokszor a partnerén is kikísérletezte a szemérmes-oda- adó pillantások, kétértelmű mozdulatok, és hosszú, jelentős hallgatások ismert játékrendjét —, de mielőtt némán gél van. Az őrs kapuját járőr hagyja el. Egyik tagja elsőéves határrá:, aki most esik át a tűzkeresztségen. Itt az alkalom, hogy amit elméletben tanult, a gyakorlatban is alkalmazza. Ezer apró kérdés foglalkoztatja: vajon milyen lesz a végrehajtó szolgálat? — kérdi önmagától. Menet közben a járőrparancsnokkal is váltanak egy-két szót, hiszen a feladat az, hogy tanítani, bevezetni az első éves fiatal határőröket a szolgálat ellátásába. A járőrparancsnok irányításával gondosan átkutatják a bokrokat, a kunyhókat, a határsértők megbúvására alkalmas helyeket, és mikor már jó utat megtettek, a járőrtárs megkérdezi a szigorú, határozott, de barátságos jár öv - parancsnokát: — Messze von még a sac*- gálati helyünk? — Nem! — válaszolja a járőrparancsnok. Közben figyelmesen szemlélik a sok titkot rejtő tájat. Balra, a szomszédos csehszlovák területen egy vonat halad át. Néhány pillantást vetnek rá, és ütemes léptekkel haladnak tovább. Jobbra megrezzen a bokor: az izgatott, első éves katona azonnal reagál rá. Hogyan? — Még erősebben szorítja fegyverét. A járőrparancsnok elismerően ja az elmúlt évi szintet. Ugyanis a vállalat vezetősége élt az elmúlt évben számára biztosított kedvezményezett béremelés lehetőségével. Ez újabb 34 000 forint bért jelentett a dolgozóknak. Az előbbieken kívül az ez évi nyereség terhére újabb 8000 forinttal növelték a béreket. Mindezek eredményeként a dolgozók átlagbér-színvonala az 1969. évi 20 205 forintról, 30 590 forintra emelkedett. tett ígéreteit be kellett volna váltania, kitért Mikovényi komolyabb közeledése elől. Föltehetően azzal, hogy neki mór vőlegénye van. Csak épp a vőlegény szeméire változott. Egy évig valóban Jegyben járt” Csipkay Jánossal. Csipkay nehezen előhívható figura a színésznő életrajzában: előnyös arca, modora, jó magaviseleté, ragaszkodása nem időtálló erény. De valószínű, hogy több kedvet érz/Et valamilyen művészi hivatáshoz, mint a medicinához. S talán ő is — mint annyian a könyv- és képügynökök erőszakától ellágyuló orvosok közül — örökké sajnálta, hogv egy életre szóló tévedés hitében kedvetlenül kellett elpol- gáriasodnia. Igaz, Gizi első mátkasága csak olcsó kabalatárggyal megpecsételt diákfogadalom volt: Csipkay addig is, amíg megszerzi az orvosi diplomát és családot alapíthat, egyhazán fémkarperecet húzott szerelme csuklójára. Ezt az érzelmi zálogot Gizi afféle kelléknek használta. Ügy is bánt vele, mint színpadi kelléktárggyal. Gyakran felhúzta és letépte, oda— 'ML. hogy feffigyefi iá, bár igaz, ez csak egy szarvas volt Később, majd különbséget fog tudni tenni az állati és emberi mozgás között. Amikor kiérnek a szolgálati helyre, gondosan átvizsgálják a terepet, és megkezdik a harci feladat teljesítését, a figyelést Odaadóan, kipirult arccal vizsgálják a terepet A járőrparancsnok néha-néha, egy-egy pillantással ellenőrzi társát, akit a figyelés igencsak leköt Újabb vonat, és aztán néma csönd. — Javadom, igyunk egyet a Jó meleg teából — szólítja meg társát a járőrparancsnok, Fiola Albin, az őrs egyik példamutató másodéves katonája. Majd a horhosra mutat: — Itt szokott próbálkozni a tegtőbb határsértő az átjutás- sal. Mi azonban véget vetünk az útjuknak. Az elmúlt évben sem lépte át határszakaszunkat büntetlenül egy ha- társértő sem. A határőr órájára pillant: ! — Nézze csak, a féltízes vonat most indult el az állomásról. Az autóbusz viszont késik. Jól ismerem már a menetrendjüket, elég régen járom ezt a vidéket. Az első éves Czövek Imre határőr járőrparancsnokának minden szavát figyelemmel kíséri, majd megszólal: — Nem is gondoltam, hogy ilyen hamar letelik a szolgálat — Nem ismerve még hogy a szolgálat mindaddig tart, amíg az őrsön engedélyt nem kapnak a leszerelésre. — Valóban gyorsan telik — mondja Fiala határőr —, akkor, ha a határőr odaadóan felelősségteljesen végzi szolgálatát. Akkor bizony nagyon gyorsan szalad az idő. Mi is induljunk, hogy pontosan beérjünk az őrsre, mert a hard feladat ellátása nem nélkülözheti a pontosságot. A két határőr a kijelölt útvonalon halad befelé az őrsre, megtéve az első lépéseket, melyet sok százan hasonlóan tettek meg első éves határőreink, a Magyar Népköztársaság államhatárának őrizetében. Páti — Tihany! Az első világháború előtt, a szociális elégedetlenség lo- hasztására, gyakran rendeztek gyűjtéseket. Ilyenkor a forgalmasabb útszakaszokra kiraktak egy napernyőt. A napernyő alá egy nemzeti színnel letakart asztalt. Az asztalra egy perselyt. Mögé négy-öt széket. Rájuk ugyanannyi nagyaszszonyt. De Ilyen is ran Könnyű KSrosneöriü saerencwéfttenség után a kórházban váltig arról faggatják az egyik gépkocsivezetőt, hogy ivott-e szeszes italt vezetés ellőtt. — Hányszor mondjam, hogy csak körtebefőttet ettem — táltakozdik a „pilóta”, — Ha éreznek rajtam valamit, akkor azt érzik. Egyébként tanúim is vannak. — Kik azok? — Az utasad«*: a főnököm és a főmérnök. — Válasszon jobb tanúkat! — Csak nem történt komolyabb bajuk? — De igen. Már a második beöntésit kapják, mégse akarják elhiirmi hogy kórháziban vannak és nem a balatonfüredi Annabellában. Így születik a boszorkány Miaűwinikát nemcsak a férfiak tartották aranyos asz- saonynak, hanem kolléganői is. Örökké segíteni kész, kedves magatartásával szinte lenyűgözte környezetét, s hírét messzire vitték, akik isarner- bék. Amikor nem őt nevezték ki a főnök helyettesévé, moraj lőtt az egész munkahely. Nemrégiben, az utcán találkoztam Malvinkával. Fejét büszkén feltartotta, minit akiA most megjelent «ta&sesffckad adatok közLik vélem, hogy az egy főne eső szeszfogyasz- tás nálunk 1970-ben így alakult: 39,4 liter bor, 54,4 liter sör, 4,6 liter égetett szesz. Ez pontosan 96,4 liter. Az emelkedő tendenciát számítva, 1971 első negyedében nyugodtam kalkulálhatunk keréken 100-zal Magyarán szólva: 100 ték megcsörrenteni. Igaz, Gizi egyszer útját állta egy él- tesebb úrnak, de a „Csak néhány krajcárt.kezdetű könyörgést oly riadt kétség- beeséssel habogta el, hogy az öregúr megijedt: „Szegény kis kisasszony , rosszul van ?” (Folytatjuk) ben megmerevedett az éhedre kapott makaróni. Máskor oly mélegem csillogó szeme érzéketlen üveggolyóvá változott. Köszönés helyett csak mordult egyet. — Rnrgieüt! — Mi történt vele? — kérdeztem a társaságomban levő hölgytől, aki történetesem munkatársa Malvinkának. — Gonosz, rosszfndiuiaitú. Szóba sem áll velünk. A dolgozók összesúgnak mögötte. — Az lehetetlen.! — vetettem edlen. — S mióta ilyen? — Amióta ikninevaztiék a főnök helyettesének helyettesévé! Talált tárgyak A pincért; faggattam, aki mestere a vendégüátóipaimak, s akiinek vissza keltett mennie Pestire, mert ott emlékieztek még nyájas buzgósáigára. De akkor még a kisvárosi vendéglátó kombinátban dolgozott, amely szállodából, étteremből, eszpresszóiból és bárból állt. — Mi tSrténdk a Máűfc tárgyaikkal? — kérdeztem. — Egy ideig • megőrizzük, azután elárverezzük. — Nagyon szórakozottak az emberek? — Nem — mondta elgondolkodva. — Inkább csak a hölgyek. Elárulom, utóbb már három nőd nadrág is ittmaradt. Ak emberi test, éttsaáimí'bva molekuláit, alig tehet több, minit 30 liter folyadék. Ebből következtetem, hogy évente több mint háromszor elfogyasztjuk magúinkat. Méghozzá nem is olyan egyszerű összetételben, mint ahogy a természet alkotott bennünket, hanem borban, sörben és égetett szeszben. A statisztika nem szól arról, hogy ez az évi 100 liter minden élőre, csecsemőinkre is vonatkozik-e. Ha vonatkozik, úgy nem csodálom, hogy csecsemőink nyűgösek. Egyéves korig 100 liter alkoholt elfogyasztani — beleértve az égetett szeszt —, nem kis teljesítmény. Ha rájuk mégsem vonatkozna —, mit lehessen tudni —, akikor ez a statisztika, minit általában a staittezti- ka, valahol sántát Ránk, felnőttekre ugyanis ebben, az esetben nem 100 liter jut fejenként évente, hanem ennéd lényegesen. több. Mondjuk 150. Ezenkívül elképzelhető, hogy nem mindenki issza meg a maga 100 lityijét — beleértve az égetett szeszt —, hanem mondjuk csak 80-at. Előfordulhat az is, hogy az orvos valakinél mérsékli a saeszüo- gya&ztást — esetleg elvonókúrán. Az is lehet, hogy az alfco- holárak nem mindig igazodnak például a nyugdíjakhoz, és nem minden, kisöreg tudja megvenni pont ezt a kalkulált 100 litert. Mondjuk csak 90-et. A jobban kereső tehetősebbek átlaga, ezzel megint csak emelkedik. Semmi esetre sem többre, mint 200-ra. Mindebből világosam kiderül, hogy ez a statisztikailag kimutatott 100 liter nem más, mint az egy főre eső látszat. Manipulált adat, lakkozott szám, amelyben valahol ott az igazság, de nem úgy, mimt a jó borban, amelyben köztudomásúan a teljes igazság rejtezik. De ez a 200 liter még mindig csak a tisztességes átlag. Ehhez még nem kell jobban szeretni az alkoholt, mint ahogy általában szeretjük. Mert aki ebből a szürke átlagból ki akar emelkedni, annak bizony túl kell teljesítenie ezt a bűvös évi 200 literes szintet. Józanul számítva — Ez érthrtö egy issáftoda - ben. — Nem a szálSószólbálklbemi. Kettő az eszpresszóiban, egy meg az étteremben. „Sundám-buiidáin” A városközpont egyik legforgalmasabb üzletében, dolgozott. Madonna arcú, nyúlánk, fekete lány. A vevők körében nagy tábora volt. öt tartották a szocialista kieresikedő példaképének. Nemcsak gyorsan, készségesen szolgált M, hanem időnként figyelmeztette is a vevőt: — Tejszínt ne tessék vinni. Már háromnapos. Savanyú lesz a hab. Vagy kartánsaiira szállt rá: — Mondjátok meg, hogy száraz a kenyér! S egy szép napon eltűnt a foöeponti, új üzletből. — Tán kinevezték valahová vezetőnek? — faggatom együk munkatársét — Egy külterületi ‘boltba került eladónak. — Miért? — Fogalmiunk sánc*. Mi, a munkatársak is nagyon szerettük. Egyszereseik nagytifoik- bam, csak úgy sundám-bundám elhelyezte innen a vezetőség. — S jött valaki a helyére? — Hogyne. Egy szőke. Ügy tudjuk, „büntetésiből” helyezték hozzánk. Legalább is vonják tőle a leltárhiányt, amit még aiz előeő munkahelyén okozott... L. Gy. legalább 50—100 Éterrel. 300 liter évente, egy főre, ez már mégis valami! Még nem a csúcs, de ha meg alkarjuk őrizni jelenlegi nyolcadik helyünket a világranglistáin, aiz ilyen klasszistel jesi tmények re szükségünk van. Akadnak persze olyanok is, akik elérik az évi 400 litert, profikkal azonban most nem foglalkozunk, maradjunk csak a tisztán. amatőr szinten. Ebben a kategóriában m évi 100 Étert annak is váfflaL- nia kell, aki egy kortyot sem iszik. Kérdés persze, hogy vállalja-e ? Ha nem vállalja, afkkar az egészet újra kell kezdeni, indulhat a vissza- számlálás. A faámítógépek koráiban ezt nyugodtan megtehetjük. Méghozzá úgy, hogy józanságunkat bizonyítandó, a sört hagyjuk el a programozandó adatok sorából. Itt az ideje ugyanis, hogy magyarán kimondjuk: hazai sörünk nem igazi alkohol. Amit az is bizonyít, hogy a sör időnként hiánycikk. Üzletekben, krdmóBdbanj, éttermekben időnként nem kapható. Ezzel szemben előfordult-e már valakivel, hogy ess t a választ kapta az illetékesektől: égetett szesszel sajnos nem tudunk szolgálni. Az igazi alkoholra nálunk ugyanis az a jellemző, hogy mennél erőteljesebb az alkoholellenes propagandánk, mennél ijesztőbbek az egy főre eső fogyasztás szamai, annál inkább kapható. Komolyra fordítva a szót, valamit tenmá kellene egy niagy fordulat, egy gyors javulás érdekéiben. Most itt az alkalom, fogadják el javaslatomat: ne szerepeljen többé a sör a statisztikában. Hiány - cálkk volta miatt különben is már eleve meghamisítja a valóságot. Nem annyi sört iszunk ugyanis, amennyit szeretnénk, hanem amennyi van. Ha az alkoholfogyasztást nem is, de az egy főre eső látszatot ezzel mégis csak javítanánk. Ez is vigasz, ha már sörgyáraink nem tudnak lépést tartani a fogyasztással. Ami azért mégiscsak bosszantó. (Kerekes) Ok NÓGRÁD — 1971. március 13., szombat szól: Kedvezményezett béremelésben részesültek 'Á Patyolat Vállalatnál szer- jövedelme azooban meghaiadEiter az évi fejadagom, ennyire vagyok hitelesítve. dobta és visszavette, eiej- utóbb, a látványosság kedvétette, majd a karjára csa- ért, neves színésznőket is kitolta megint. Tudjuk, hogy ültettek az utcára. A színikésőbb milyen leleményesen növendékeket pedig, perselyjátszott a színpadi tárgyak- lyel kezükben, nekiszabadí- kaL Háf most ezt a képessé- tották a járdának, gét gyakorolta. Koholt bűnök Gizi Péchy Blanka párja miatt indulatba jött, s ha ő lett. Akkor is matrózruhát követett el hibát, megsértő- hordott. Másra nemigen fu- dött. A karperec föl-le, föl- tóttá volna a Báthory-kávé- le járt: a hangulat és szeszély ház bevételéből. Jószerint dramaturgiája szerint. már a Beyer-család javára is A kapcsolat valódi tártál- kiírhattak volna egy kisebbmáról azonban keveset tu- fajta gyűjtést. 12. dünk. A két barátnő együtt rótta Péchy Blanka is csak a vég- a körutat, a Nemzetitől a leges szakítás körülményeire Wesselényi utcáig és vissza: emlékszik. a perselyt azonban nem merEgy főre eső látszat
