Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-14 / 62. szám

Csomagolás Bairáltarnirnal a cukortcaiüzJe* eLötit taUitoozbam. Altícor jött ki a boltból, és egy szép dnv bázisából cukrot szedett kil Enigiam is megkínált.. Együtt mentül*; tovább, és a következő utcasamtoniáil is­mét felém nyújtotta a dobozt 5 — Parancsolj! Érme én őszintén megmond­tam: — Nem valami jé ez a cuikortca, ne haragudj, elég volt beLŐLe egy szem is. Bó­lintott: — Igazad van. Azért vettem meg. ment olyan szén voflit a csamagoCás. Hidd el, minden a csomagoláson mú­lik. Elbúcsúztunk, és amükor egyediül maradiam, az ő sza­vain gondolkodtam. Valóban minden a csomagoláson múlik. Igen, így van ez, nemcsak a cuitaotrfkánál. Az elmúlit héten ie milyen szép csomagolásban volt részem. Az történi; hogy nem kaptam meg a várt pré­miuméit. Dühös voltam, de haragom ceaalkiha/mar elmúlt, mart a felettesem behívott*, és nagyon kedvesen így szólt hozzám: — Remeikül dolgozott, és így tárgyilagosan megállapítha­tom, hogy elsősorban magát iQette volna meg a prémium. Igen ám, de Barafoánd és Csu­tora szociális körülményeire, családi helyzetére kénytelenek voltunk tekintettel lenni. Ezért kapták ők és nem ma­ga a prémiumot Igán, Cyan csomagolás mei- 7ebt már nem is hiányzott a prémium. Es a ma reggeli esemény is Igazolta barátom megállapí­tását Egy százküóis utastár­saim rálépett az autóbuszon a lábamra... Meg tudtam volna ódnál VKlámló gsamcMuet. fordul­tam félédé, de a behemót em­ber gyengéden megragadta a kezem és esddkelve lóért bo­csánatait: — Kérem — mondta —, én vígasztal hatatlan vagyok. Na­gyon kiérem, he nehezteljen rám ügyetlenségemért. Igazán nagyon, végtelenül sajnálom. Hogy éppen az ön lábárai Igep, Így bd csomagjánál ’ Ab orrom «AOtt adták 4 az sOolsó káló aaép almáit Na­közértjéé megvigasztalt: — Belül egy kicsit poshaidt voll*, De kívülről nem látszott. A kedves vevő otthon, bosz- Beankodott volna, hogy meg- vásárölta. így csomagolta be a rosse csomagolásba vigaszát az árus. Direkt örültem, hogy nem én vettem meg az utolsó kiló al­máit Megfájdult a fejem. Vettem tíz darab kalmopirimrt és zseb­re vágtam. Mire kijöttem a patikából a fejfájásom elmúlt Később az eszpresszóban még­is úgy határoztam, hogy be­veszek egy tablettát Igen-ám, de az újfajta celofánpapír-cso- magolásból csak keservesen tudtam kihámozni a gyógy­szert. Az erőlködéstől újra megfájdult a fejem. így még­is volt valami értelme a gyógyszer el fogyasztásának. Hiába, minden a csomago­láson múlik. Palásti László A laikus apa Fiamat elütötte egy keirélk. báros. Szinte a kezemből, leak egy pillanatra rántotta 'ú kézéit az enyémibői, hogy á;ugorjon egy tócsát, és már­is repült hétéves kis teste együtt a kerékpárral, é» meg­termett utasával. Felkapom, rohanok vele az egészségházba. Nincs bent sen­ki, vasárnap van. A füléiből csordogál a vér, sápadozik, nagyon rosszul eshetett. To­vább rohamok a mentőállomás felé. Lehet, hogy < csak a szí­vem rohan, ment néhány arra járó könnyedén követ és adja a tanácsot, szádja a kerékpár rost, aiki szintén követ és ép­pen úgy megijed* mint én. Fellkísiérem a gyéreiket, aki a saját szememmel néz visz- sza rám. Odiasúgom neki, hogy injekció nem lesz. Arcán bá­gyadt kis mosoly húzódik, szemmel láthatóan megnyug­szik. Feje köré gumitömlőibe jegét raknak. Lemegyek a lépcsőn, szíve­met durva kézzel fogja vala­ki. Holnap!? És addig...? A hallban a közlekedési rendőr azt mondja, hogy menjünk helyszíneflinL Tartom a centimétert, láttam, hogy a kerékpáros keze is remeg. — It* történt? „Igen, kérem, itt történt, a házunk előtt. Tessék nézni az ] k fog ,.l No, még csak ezt a te mé­tert bírjam ki. Lábam ólom­má. vált, karom eüzsdbtaaid, fe­jemet nagy kalapáccsal veri valaki. A mentő egyik dól- gözój&t megsértem, mert moz­gása nem az ón érzéseimhez igazodik. A kórházban egy fi­atal, csinos doktornő moso­lyogva vizsgálja a gyereket. Megnézi a fittéit. megmért vérnyomását, meghaLlgatja szívverését. Lábam, megrán­dul a remegéstől. ' — Koppnyanepedés, teljesein biztosat csak a holnapi rönt­genvizsgálat után tudok maré rin»« Remélem, nem súlyon A fülvérzés mindenképpen koponyasérülést jelez. Viszont jó jelnek kefll tekintenünk, hogy nem vesztette el az esz­méletét, nem hányt és hogy mindenre emlékszik. Megkérdezem az orvosnőtől, injekciót kap-e a fiú. Látóim, nem tudja eCképzellni, md ba­jom lebet, de válaszol: nem, nem szükséges. alblakolt. üt* lakfflk a doktor né­ni, aki zongorázni tanítja a fiamat. Nagyon jól játszik a kis takmyoK. Néha már kija­vítja a tanárnőjét, hogy ez nem kis oktáv, hanem nagy oktáv. És keresztbe tett kéz­zel is tud játszani. Ma dél­után Is játszani akart, hogy utána tényleg játszhasson, a homokban, mert ugye a foci, mégiscsak más.. „Hét, hétéves. Ifit tamtűt járni ebben a csúf bénház- bam. És erre a csúnya térre azt mondja, hogy udvar, a md udvarunk. Az ablak ott, az el­ső emeleten a mi ónk. Ott szo­kott kinézni, hogy lent vnof nak-e mér a srácok.” — Szóval, nem a kerékpárt* ved* a hibás? „Nem, dehogy. A fiam olyan vakmerő. Egyedül megtanult úszni és tavaly a karcsolya- vensenyen a harmadik lett. És a múltkor azt mondta egy harmadikosnak, hogy te gom­bócfejű. És szégyen, de a ti. TOLDALAGI PÁL: XIX. század Meglátta merész ívű, szép szemét, amit a vágy elhomályosított, és megszerette és szerették egymást két hétig, három hétig, amíg ott voltak már, hogy az egyik felkiáltott: Megmérgezel! — Utána még két éven szeretkeztek, ismerték egymás testét, egymás testének minden vonalát, azután az, ki felkiáltott akkor, megérezte: most mérgezik meg őt hazug csókokkal, hamis öleléssel, s pisztolyt fogott és a másikra lőtt át zenikét éves lányok lg elsza­ladnak előle. Azért érzékeny, jó lelkű fiú, Jó tanuló. Az év végi záróünnepélyein ő volt a répa. nagyon jól alakította, alig tudtak kihúzni. — Hogyan történt? „Balkezes a fiú. Az iskolá­ban kesztyűt húztak a bal kezére, hogy tanuljon meg jobbal inni. Ballal elkeni a tintáit Most mér mind a kát kezével tud írni és rajzolni. Már kétéves korában tudott rajzolni és megtanulta hallás­ból a Szeptember vógént. A bátyja skandálta otthon, s ha elakadt, ő beleszólt és így mondta: „De lá-tod a-mot-tan a té-li vi-láigort...” Aztán ját­szott tovább. És este azt mondta nekem, hogy ő mun- kásőr és proletár akar lenni. Butaság, mondtam néki, mi­ért? A Szedüacsefc papája is az és annak van pisztolya. És másnap este beszámolt, hagy egy kislánnyal voltaik Gyula páternél, s lakásán magnó ztak, kaptak csokoládét és szenfképeket. Mi Lese beiőlied. emberke, ha... — Itt tessék aláírni. „Igen, egyaaer elvittem Pes­ten az ÁUartikiertbe. A lég­gömbjét az oroszliánházban el­eresztette és az felszállt a mennyezetre. Beszóltam az oroszlánokniak a rácson, hogy csend légyen és egy hatalmas létrán lehoztam a ’éggömböt, írtunk egy kis cédulát a báty­jának, rákötöttük a léggömb­re és elengedtük hazafelé. Na­gyon tetszett a gyereknek a Vili, a varázslat, én voltam a szemében a nagy Vili, a va­rázsló. Este az atnyósotnéknál hallottam, hogy az unokatest­véreinek azt mondja: „Az én apukám világhírű újságíró, az oroszlánokat is megszelídítet­te.” És sírt. amikor a gonosz, nagy kölykök nem hittek ne­ki. Hagyjanak békében, kedves rendőr elvtárs, nem helyszíne­leik tovább. Hiszen ez gyikos- ság, léiekgyiltkoesiáig. " Nekem tejjéBen' mindegy, yftogjr ki á hibás, rohamok és keresek égy idősebb, nagy tudású orvost, aki különb varázsló mint én, éy mint az a fiatal orvosnő. Éb ismét egyben lesz a fiam koponyája és megyünk újra ez Állatikertbe, és jövő nyá­rom elhozom neki Párizsból az Eiffel-tornyot. Éis ...” — Doktor úr, jó étvágyat kívánok, de tessék abbahagyni az ebédet, a fiam... A sebész főorvos aranyos ember, előbb a kórházban van mint én. — Nincs komoly baj. Nyu­godjon meg, kiérem, néhány nap múlva hazaviheti a gye­reket. — Köszönöm, doktor úr. Ne haragudjon, hogy vasárnap otthonában megzavartam, de... Ó, kérem, én megértem magáit, bár higgye el, a dok­tornő tó mindent megtett a gyerekért. De tudom, ha az én fiammal van baj, én is azonnal laikus apa leszek. A laikus apáinak kicsordul­hat a szeméből a könny. Pe­dig utoljára akkor sírt, ami­kor harminc évvel ezelőtt az ő feje is betört, és akkor se­hogyan sem értette, miért sza­ladgál, idegeskedik annyit az apja, hiszen nem az ő feje tört be, nem neki fáj? Suba Andor jlM indig szerettem. Igaz, nem úgy, ahogy a fényt, a zöldet, a zúdu­ló záport, de szerettem. Szerettem első, vakító, életembe-villanásától; és most, hogy lassan a várost Övező csúcsokról is felszippantja a Nap, most fáj, hogy ez az érzés nem vált eddig fontossá bennem, nem lett örömöm igazán. Utolsó állásait védi a tél, búcsúzik a Hó. Néhány hét, és úgy beszélek róla én is, mint mások, akik tán észre sem vették kis csodáit; tavalyi Hó. Tavalyi Hó, elfújt kedv, lefagyott nevetés, és talán beteljesületlenség. Az ablakom alatt egy vén fatörzs védelmében még szemembe villan egy tenyérnyi Hófolt szemrehányóan. Bú­csúzom megint, számodra még mindig ismeretlenül. Jéghideg ablaküvegre szo­rítom a homlokom, vakít a fény, nyir­kos tenyeremben motoszkál a Hó száz színes élménye. Korán jött egyszer. Majdnem nyóri­ásán öltözve ültem egy moziban, vala­A Hóról mi andalító, zenés filmet láttam, ká­bulton léptem az utcára a szín, mu­zsika forgatagából, és jött a Hó. Lá­gyan, szinte bocsándtkérő szelídséggel hullt, az óriási fehér pelyhekre égnek tátottám a szám. Olyan boldogság-érzés fogott el, hogy legszívesebben tán­coltam, énekeltem volna. A nagy os- tomyeles neonok úsztak a fehérség­ben, a szembejövő emberarcokon fé­nyes derű csillogott. Az erdőn men­tem át. A csönd, nyugalom csak fo­kozta jókedvem; mit számított, hogy itt a tél, és nekem nincs télikabátom?!’ A Hó gyönyörű. És ez a fehérség mi­csoda színe az életnek! Egyszer úgy álmodtam a Hóról, mint fiatal lányról. Egy átmulatott éjszaka kábulatában láttam megállni kristály­fehéren az ágyam előtt, karcsú volt, mosolygós. Kilincsre akasztott fehér ingembe vallomást csókolt, egymás mellé szorította lerúgott, ócska cipői­met, énekelni kezdett, s az eltaposott sarkú cipőkkel két bokája között tán­colt, hajladozott. Életem egyik legszebb álma volt ez a kép. Évekkel később is, ha magam voltam téli erdőben, lát­ni véltem a fák közötti fehérségben ezt a nőalakot. Magányos óráim legna­gyobb élménye a Hó. Hegytetőn, befa­gyott patak fűzfáin, tenyeremen. fúcsúzik a Hó. Az ember szereti a szelet, a víz hűvösét, tavasz nyílását; szeretheti-e átéléssel őt? Én szeretem. S, most, hogy búcsúzik, fáj a távozása. Néhány hétre, míg zöldülnek a hegyek, színtelen, szürke lesz a környék. Hiányozni fog a Hó. Igaz, majd visszatér. Dehát kinek jut eszébe ilyenkor a következő telet vár­ni!? <E. M Bi PETŐFI SÁNDOR: A márcziusi ifjak Szolgaságunk idejében Minden ember csak beszélt, Ml valánk a legelsők, kik Tenni mertünk a honért! Mi emeltük föl először A cselekvés zászlaját. Mi riasztók föl zajunkkal Nagy álmából a hazát! A földet, mely koporsó volt, S benn egy nemzet a halott, Megillettük, és tizennégy Miljom szív földobogott. Egy szóvá, s egy érzelemmé Olvadt össze a haza. Az érzelem „Ielkesülés”, A szó „szabadság” vala. Oh, ez ritkaszép látvány volt, S majd, ha vénül a világ, Elmondják az unokáknak Ezt a kort a nagyapák. Es mi becsben, hírben álltunk Míg tartott a küzdelem, De becsünknek, de hírünknek Vége lett nagy hirtelen. Kik nem voltak a csatán a i Diadalhoz jöttének, S elszedék a koszorúkat, Mert a szóhoz értenek. E sereg, mely, míg a harc folyt, El volt bújva vagy alutt, így zúgott a diadalnál: Mi viseltünk háborút! Legyen tehát a tiétek A dicsőség és a bér, Isten neki... nem küzdénk mi Sem dicsőség — sem díjért. Es ha újra tenni kell majd, Akkor újra ott leszünk, És magunknak bajt, s tinektek Koszorúkat szerezünk. Viseljétek a lopott hírt, A lopott babérokat, Nem fogjuk mi fejetekről Leszaggatni azokat. Abban lelünk mi jutalmat, Megnyngoszunk mi azon: Bárkié is a dicsőség, A hazáé a haszon! (Pest) ADY ENDRE: A tűz márciusa Csámpás, konok netán ez a világ S végbe hanyatlik, kit annyian űztek, De élethittel én, üldözött haló, Március kofáira és szentjeire Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek. Hadd hallják végre olyan magyar szava, Ki gohse félt, de most már nem is félhet, De kihez bús Hunnia szikjairól Sírjáig eljut, lázítva, bárhova, Gőgös, grófi szó, s piszkos szolgaének. Vesznem azért ken tán, mert magyar vagyok S terhére e föld száz Pontiusának S haldoklóan mégis elküldöm magam Boldogabb testvéreimnek síromon: Az új, jobb márciusi ifjúságnak. Testvéreim, nincs nemigaz szavatok, S százszor többet merhettek, minthogy mertek. Békésebb, szebb, jobb, vidámabb, boldogabb Életre váltott jussa nem volt soha, Mint mai, bús, magyar, ifjú embernek. Ügy nézzetek szét, hogy ma még semmi sincs. Csak majmolás, ál-úrság és gaz bírság S mégis, lám, ti vagytok a fiatalok S mégis, sír-mélyről látom sikeretek: Holnap talán könnyebb lesz a mártírság. Búsabb az Ifjú magyarnál nem lehet, Mert él basák és buták közepette, Mert hiába lett acélból itt a szív, Szép ember-szívként szikrázni ha akar: A honi rozsda megfogta, megette. De Tfiz és Tűz, én Ifjú testvéreim, Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni, Az Elet szent okokból élni akar S ha Magyarországra dob ki valakit, Annak százszorta inkább kell akarni. Eletet és hitet üzen egy halott Nektek fiatal, elhagyott testvérek. Az olvasztó Tüzet küldi a hamu S láng-óhaját, hogy ne csüggedjetek cl: Március van, s határtalan az Élet. NÖGRÁD — 1971. február 14., vasárnap 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom